Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 3. kötet – 1880.

Nagyobb közlések - Dr. Kohn Sámuel. Héber kutforrások és adatok Magyarország történetéhez. II.

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETÉHEZ: 115 Most hírü­l hozták Mohammednek : »A magyar seregeket gyűjt, hogy megtámadjon!« Mire ő így imádkozott: »Isten, hiúsítsd meg a magya­rok terveit!« Közben felhők borították el az eget é­s vihar támadt. Az ég csatornyái megnyíltak , 1­5 napig zápor s jégeső hullott a földre. Ek­kor Konstantinápolyban s egész Törökországban nagy gyász jön, olyan, a minő a »Hádád-Rimon« *) gyásza; a szultánt és seregét gyászolták, s az utczákon jajt kiáltottak: »Oda a hatalmas és oda dicsősége! A hó­val vegyült záporeső tönkre teszi urunkat és hadait.« Ők nem tudták, hogy szerencséjükre volt ez így : este sírás, reggel örömrivalgás. Éjjel az Úr hót bocsájtott le egerből; az egész éjszakán darabonként hányta le a jeget, és az erődök és árkok hóval s jéggel teltek meg, úgy hogy (a magyarok) uj sánczokat nem hányhattak föl és a lövegeket nem irányozhatták a törökök ellen. Ellankadtak, alig járhattak. Viradatkor fölébredtek a törökök, és íme, a hó mindent elborított és az árkok meg­teltek, minek nagyon örültek, mivel látták, hogy isten küzd mellettük. Rohamot intéztek, a sánczokba behatoltak, és a magyarokat megverték, mivel ezeknek szemei mintegy bekenettek, hogy nem láthattak, s így zavarba jöttek. A törökök leöldösték , boszút vettek rajtuk, és nagy za­vart, sok szerencsétlenséget s kim­ondhatlan veszteséget okoztak nekik. Ekkor fölismerték a törökök, hogy istennek keze volt a magyarok ellen, hogy zavarba hozza és megsemmisítse őket, amint az­nap történt. Mert ha az említett eső nem áll be, amazok győznek, és őket elsodorják. A törökök a hatalmukba került hadi készletet K Konstantinápolyba vitték, hol nagyon örültek a jónak, melyet isten rajtuk mivelt. Örömmel s da­lokkal tértek vissza városaikba, magukkal hozván a magyarok nagyjait s előkelőit, kiket lánczra fűztél­, és az utczákon s piaczokon körülhordoztak. A magyarok pedig annyira megfélemlettek, hogy azóta nem törtek be többé Tö­rökországba. S az ország nyugalmat nyert. Kapszáli e tudósítása minő várra, vagy várakra vonatkozik, azt bajosan lehet meghatározni. Miután azonban ez eseményt a Konstantinápoly megvétele utáni és Nándorfehérvárnak 1456-iki sikertelen vívása előtti időre teszi , világos, hogy Mohammed 1454-iki szerb hadjáratáról, s így valószínűleg Osztroviczci meg­vételéről beszél. De mivel Mohammed ez alkalommal egyidejű­leg Szendrőt is vívta, és Kruseváczot megerősítette , meglehet, hogy Kapszáli, ki e régibb eseményre nézve nem épen megbíz­ható forrásokból merített, e három városról vett híreket tévesen eély várra vonatkoztatja. Hogy Mohammed ez alkalommal sok h­adifogolyt hurczolt Törökországba, főleg pedig Konstantiná­polyba, azt egyéb tudósítások is megerősítik.2) x) L. Zalcar. 12, 11. 2) V. ö. Engel: Gesch. d. ung. Nebenlaender, Szerbien, 405. 1. folyt. 8*

Next