Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 15. kötet – 1892.
Adalék Frigyes császár és Mátyás király viszonyai történetéhez. (I. közl.) Közli: Károlyi A.
4 ADALÉK FRIGYES CSÁSZÁR ÉS MÁTYÁS KIRÁLY hoz követséget. Az első csoport Ernő szász választó, Albert és Vilmos szász, és Lajos bajor herczegek követeiből állott. Ezek, mint i. sz. a. iratunk mondja, útközben megbetegedvén, őket a másik csoport, t. i. a mainzi és trieri érsek-választók, Albert brandenburgi őrgróf és Albert bajor herczeg követsége Mátyásnál megelőzte. Mi volt oka annak, hogy a német birodalmi fejdelmek két pártra szakadva keresték föl követeikkel a magyar királyt, nem tudom. De ez tény. Az is bizonyos, hogy a második csoport követsége nem valami ünnepélyes lehete, mert mindjárt azon kezdé Mátyáshoz intézett föliratát, hogy e miatt bocsánatot kért és remélt küldői nevében, akik meg vannak arról győződve, — mondja az irat — hogy ha csak egy levelet küldöttek volna is a magyar királyhoz, az még ezt is jó néven veszi vala tőlük. Ennek a missiónak két feladata volt. Az egyik : Mátyás ígéretét venni arra, hogy a közte és Frigyes közti viszály végleges elsimítása s a török ellen teendő közös intézkedések megbeszélése czéljából az Augsburgban tartandó fejdelmi értekezleten személyesen fog megjelenni. A másik feladat pedig annak kinyerésében állott, hogy Mátyás addig is, amíg a végleges kiegyezés létrejő, a birodalmi fejdelmek kedvéért széthányatja az Ausztriában emelt sáncztáborokat, kiviszi ezen tartományból zsoldosait s nem veszi többé védelmébe a császár lázadó alattvalóit. Az esetre, ha ezeket megígéri a király, igérik a fejdelmek is, hogy minden lehetőt el fognak követni a császár és Mátyás között állandó jó viszony létrehozására. Kérték a követek Mátyást, gondolná meg, mily iszonyú kárával jár a keresztyénségnek az ő viszálykodása Frigyessel. De egyszersmind arra is figyelmeztettek, hogy a birodalmi fejdelmek segélyt kötelesek császárjuknak nyújtani, aki eddig annyi hatalmaskodást csak a még nagyobb baj elkerülése végett tart. Az osztrák házimondák nem a legjelentéktelenebb tagja a birodalomnak, a mely az osztrák fejdelem további szorongattatását nem nézhetné nyugodtan s ez aztán természetesen a török elleni közös védelem ügyének volna megint kárára. ") L. közleményem I. sz. a. Nem világos-e mindebből, hogy az 1472. novemberi »béke", mely pl. Teleki IV. 300. 1. részletet s melynél főkép Dlugosra támaszkodik, nagyon anticipált valami ?