Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 15. kötet – 1892.

Adalék Frigyes császár és Mátyás király viszonyai történetéhez. (I. közl.) Közli: Károlyi A.

4 ADALÉK FRIGYES CSÁSZÁR ÉS MÁTYÁS KIRÁLY­ hoz követséget. Az első csoport Ernő szász választó, Albert és Vilmos szász, és Lajos bajor herczegek követeiből állott. Ezek, mint i. sz. a. iratunk mondja, útközben megbetegedvén, őket a másik csoport, t. i. a mainzi és trieri érsek-választók, Albert brandenburgi őrgróf és Albert bajor herczeg követsége Mátyásnál megelőzte. Mi volt oka annak, hogy a német birodalmi fejdelmek két pártra szakadva keresték föl követeikkel a magyar királyt, nem tudom. De ez tény. Az is bizonyos, hogy a második csoport követsége nem valami ünnepélyes lehete, mert mindjárt azon kezdé Mátyáshoz intézett föliratát, hogy e miatt bocsánatot kért és remélt küldői nevében, a­kik meg vannak arról győződve, — mondja az irat — hogy ha csak egy levelet küldöttek volna is a magyar királyhoz, az még ezt is jó néven veszi vala tőlük. Ennek a missiónak két feladata volt. Az egyik : Mátyás ígéretét venni arra, hogy a közte és Frigyes közti viszály vég­leges elsimítása s a török ellen teendő közös intézkedések meg­beszélése czéljából az Augsburgban tartandó fejdelmi értekezleten személyesen fog megjelenni. A másik feladat pedig annak kinye­résében állott, hogy Mátyás addig is, a­míg a végleges kiegyezés létre­jő, a birodalmi fejdelmek kedvéért széthányatja az Ausztriá­ban emelt sáncztáborokat, kiviszi ezen tartományból zsoldosait s nem veszi többé védelmébe a császár lázadó alattvalóit. Az esetre, ha ezeket megígéri a király, igérik a fejdelmek is, hogy minden lehetőt el fognak követni a császár és Mátyás között állandó jó viszony létrehozására. Kérték a követek Mátyást, gon­dolná meg, mily iszonyú kárával jár a keresztyénségnek az ő viszálykodása Frigyessel. De egyszersmind arra is figyelmeztettek, hogy a birodalmi fejdelmek segélyt kötelesek császárjuknak nyúj­tani, a­ki eddig annyi hatalmaskodást csak a még nagyobb baj elkerülése végett tart. Az osztrák ház­i­mondák­­ nem a leg­jelentéktelenebb tagja a birodalomnak, a mely az osztrák fejdelem további szorongattatását nem nézhetné nyugodtan s ez aztán természetesen a török elleni közös védelem ügyének volna megint kárára. ") L. közleményem I. sz. a. Nem világos-e mindeb­ből, h­ogy az 1472. novemberi »béke", mely pl. Teleki IV. 300. 1. részletet s melynél főkép Dlugosra támaszkodik, nagyon anticipált valami ?

Next