Magyar Történelmi Tár – 4. sorozat 4. kötet – 1903.
Br. Wesselényi Miklós kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz. I. közlemény. Közli: Dr. Ferenczi Zoltán
I. Kossuth Lajosnak, Freywaldau, 1842. jun. 11. Kedves Barátom! Majd minden hirlap olvasásakor szeretném veled egy s más tárgy iránti részvétemet, örömömet s némely események iránti boszankodásomat közleni s téged sok holmiról kérdezni. Tudakoló vagy figyelmeztető észrevételim már sokszor halomra gyűltek, de nem tehetési tespedésem hínárjába rekedtek, s végre az idő folyama megint elmosta. Majd ha együtt lehetünk — de lesz-e ez és mikor, Isten tudja kibeszéljük, kiörüljük, kipanaszoljuk magunkat a sok váratlan s fontos jelenetek, sok reményt s örömöt nyújtó, vagy szomoritó s rémítő körülmények iránt. A teendők helyes sorozatának szükséges és fontos voltát én is vallom; nem oly szőrszálhasogatólag s oskolai pedánssággal s rebbenezességgel, mint némelyek, hanem — úgy lévén meggyőződve, miszerint semmi sincs a teendők során kívül, mit hazafi s polgári kötelesség elmulasztani tilt s tenni parancsol és hogy semmi sincs a teendők sorában, mi szellemet ront, elvnek árt, haladást gátol, vagy nyaktörő rohanást vagy megoszlást és így gyengülést okoz. És éppen ezért hiszem, miként nemcsak egy, hanem több tárgyak vannak együtt és egyszerre e teendők sorában. Ilyek közé számítom én azt, a mi különben sok egyebeknél kevésbbé fontos, de mégis szükséges — t. i. külföld előtt s külföldi lapokban hazánkat s főként annak alkotmányi helyzetét s jelen polgári életét ösmertetni, kivergődni már valaha a terra incognitak sorából s lerontani s kiigazítani azon sok félszeg és balvéleményeket, melyek felőlünk tudatlanság, elleneink gonoszsága s önhanyagságunk által világszerte megrögzöttek. Valamint egyénre nézve, míg mint gyermek nevelő-szobában vagy intézetben él, sem czél, sem főgond tárgya, hogy a világ által ismertessék s igazán ösmertessék, ellenben mihelyt azon világban vagy társaságban, mint annak tagja rendeltetési helyét foglalja el, főfontosságuvá válik s helye betöltése s czéljának megfelelése feltételévé lesz az, hogy ismertessék, valóban s méltatva ismertessék; úgy nemzetnél is, mig mint kiskorúnak szűk körében csak önléte kivivása feladata, addig lehet mellékes gondja, ismerik-e s mit tartanak róla külföldön; de midőn van már értelmi és anyagilag annyira kifejtve s bir már annyi sulylyal, hogy a nemzetek világában s társaságában mint annak tagja föllépjen, akkor más nemzetekkel magát ösmertetni s nem tűrni el felőle s kisebbségére terjedett vagy terjesztett hibás véleményeket. Czélzás Széchenyi J. kelet népe művére.