Magyar Történeti Tanulmányok 9. (1976)

Varga Zoltán: A reformkori Debrecen konzervativizmusának gyökerei

protestáns oktatási intézmény volt.­ E tényezők jelentőségét fokozta, hogy ekkor még nem alakultak ki a magyarországi egyház központi szervezete és intézményei. Ennek legfeljebb szerény kezdeményei voltak találhatók, amelyek csak csekély mértékben biztosították az egységes fellépés lehetőségét, így a társadalmi súlyban — nem is alaptalanul — jelentősnek számító intézmé­nyek képviselői önként vállalt feladatuknak tekintették egyházuk vélt vagy valóságos érdekét szolgáló álláspontjuk kifejtését s széleskörű nyilvánosság előtt történő ismertetését. Ebben kereshetjük a különböző ünnepi alkalmakkor — főként az uralkodók életéhez és működéséhez kapcsolódó évfordulókon — gyakran a felsőbb állami szervek kívánságára, sőt felszólítására — elmondott, hűségüket számtalan változatban és szónoki fordulatokban gazdagon ki­nyilatkoztató beszédeik nyomtatásban történő gyakori kiadásának magyará­zatát. Az udvari körök bizalmának elnyerésére utaló szándékról feltűnően árulkodik, hogy e beszédeket nem egyszer német fordításban is közreadták. Nem elégedhetünk azonban meg az ily aulikus szellemű nyilatkozatok gyakoriságára utalással. Kísérletet kell tennünk annak meghatározására is, hogy ezeket a megnyilatkozásokat mennyiben befolyásolták egyházpolitikai célokhoz igazodó taktikai megfontolások, s mennyiben táplálkoztak mé­lyebbre nyúló világnézeti alapokból. A tárgyalt korszak közelében maradva, a protestáns egyházi vezetők több­ségének és általában a papságnak politikai gondolkodására legnagyobb ha­tással a türelmi rendelet kiadása és az azt követő események voltak. Részben a felvilágosodás szellemétől is ihletett s a protestánsok körében szinte lelki megrázkódtatás erejével ható rendelkezések megnyerő hatására gondolhatunk, részben pedig II. József egyházpolitikai rendelkezéseinek a katolikusok kö­rében kiváltott ellenállásából levont következtetésekre. Megfontolásra kész­tette a protestánsokat az a tapasztalat, hogy főként a katolikus többségű megyékben, de másutt is a klérus, valamint a hozzá csatlakozó arisztokrácia és köznemesség milyen szívóssággal gátolta II. József egyházpolitikai rendelke­zéseinek kihirdetését és a gáncsoskodásaik ellen tiltakozó megyék feliratainak az uralkodó elé juttatását. E jelenségek alapján leszűrt meggondolásokból született a protestánsok azon érvelése, hogy vallásügyekben a döntés jogát az 1711. évi törvények az uralkodó illetékességi körébe utalták.4­ 3 Barcsa János: A debreceni ref. kollégium partikulái. Debrecen 1905. Zsigmond Ferenc: A deb­receni ref. kollégium története. Debrecen 1937. 26—29. 38., 92—94., 164—165. 1. A debreceni kollégium partikulahálózatába Nagy Sándor statisztikai összehasonlítása szerint a XVIII. század folyamán több mint 200 vidéki iskola tartozott. Voltak közöttük csonka főiskolák (mai értelemben vett középiskolák) és latinnal bővített elemi iskolák. 4 Mályusz Elemér: A türelmi rendelet, II. József és a magyar protestantizmus, Budapest 1939. különösen a 307—333. 1. A protestánsok egy részénél a türelmi rendelet kiadását megelőző időben is találkozunk hasonló megnyilatkozásokkal. Ezek részben az elnyomás következtében kialakult félelem termékei, részben pedig a hűségük bizonyítgatásától várt kedvezőbb egyház­­politikai döntések elérésébe vetett reményből eredtek. Révész Imre: Bod Péter, mint történet­író. Kolozsvár 1919. 18—20. 1., uő.: A kálvinista Róma, (Két elnevezés története.) Theologiai Szemle (X. évf.). Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály, Budapest 1975. 13.1. 6

Next