Magyar Történeti Tanulmányok 11. (1979)

Varga Zoltán: Kossuth és a Békepárt

★ nyomott hangulatát s megszállás alá kerülő birtokaik esetleges elvesztése miatt érzett aggo­dalmat, elsősorban pedig a Görgey visszavonulásával kialakult katonai helyzetet és az annak következtében terjedező reményvesztett hangulatot. Alkalmasnak látták a környezetválto­zás teremtette társadalmi helyzetből adódó tényezőket is. A menekülő képviselők aggódva mérlegelték külpolitikai helyzetünket: féltek Anglia együttérzésének elvesztésétől, s szá­moltak az orosz beavatkozás tényével. Kutatni kezdték, hol és ki követett el hibát. Sokan az államadósságok rendezésének elmulasztásában látták az események kulcsát, s a miniszté­riumot okolták, miért nem terjesztette be e vitás ügyet. Hátha az országgyűlés elfogadja a részesedést s ezzel elvágja a további viszálykodás fonalát.13 Kemény debreceni jellegzetes­­séként a város csekély proletariátusát tartja számon, s úgy véli: itt az „élhetési biztonság az egyénekben bizonyosan némi hajlamot tartott fönn a conservatióra”. Durván és a néptöme­gek, a szegények iránt érzett gyűlölettel az Esti Lapok a radikálisokhoz címezve ezt így fe­jezi ki: „Nektek a vagyonos, békeszerető, munkás nép Debrecenben irtózat, a ti szabadság­seregetek a pesti csavargók”. Kemény ugyan a forradalmi szellemnek Debrecenben a pesti­nél csekélyebb erejéről beszél, de azt sem mulasztja el megjegyezni, hogy a debreceni civil, bár nehezebben szánta rá magát „az utcai csoportosulásokra és rivalgásokra”, annál feltét­­lenebbül volt kész Kossuth akaratát teljesíteni. A debreceni népnek Kossuth iránt megnyil­vánuló engedelmessége mellett azt is vallja: „... a debreceni nép akárkit főbeütött volna Kossuthért, de Madarászra keveset hajtott”. Voltak Debrecenben is forradalmi tömegmeg­mozdulások, de azoknak nem volt átütő erejük. Ezért érezte a Békepárt Debrecent „asy­­lum-nak, mert — úgy vélte — „Debrecen ősszilárdságú népének nyugodt, morális, be­csületes jelleme egyedül biztosítja azon nyugalmat, melyre csaták közepette legnagyobb szüksége van a kormányzatnak”.14 A békepárti szervezkedők február elején meghatározták egyelőre még titokban tar­tott céljukat, tervük első lépéseként Madarász László megbuktatását, s megkezdték a szer­vezést. Kazinczynál például „mulatság színe alatt” estélyeket rendeztek, melyekre vendége­ket hívtak. A vezetők minden részletesebb tárgyalást mellőzve ilyenkor ismertették politi­kai elveiket, s adták ki a velük tartó, biztos szavazatot jelentő képviselőknek jelszavaikat. Más klubbokkal és képviselőházi asztaltársaságokkal és baráti körökkel is kapcsolatot tar­tottak. Kemény szerint: „Mindenüvé sikerült embereinket bevinni, s pártunknak több vagy kevesebb proselytákat szerezni”.15 A radikálisok szervezkedése és az újraéledt Március Tizenötödikének február 14-i megjelenése gyors cselekvésre bírta a párt vezetőit. Megegyeztek az elveiket és érdekeiket képviselő új hírlap kiadásában, s ennek szerkesztésével Jókai Mórt bízták meg. Nem kötöt­ték meg a kezét, megelégedtek a „más színű, de határozott tendentiával” Kossuth és a Ma­darászok ellen.16 A Békepárt közjogi elveit nem Magyarország törvényes önállóságának elve határozta meg. Ragaszkodtak a törvények ellenére ténylegesen fennálló helyzethez, az 1848-as évi

Next