Magyar Tűzoltó, 1955 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3. szám
FEJTÖRŐ VÍZSZINTES SOROK: 1. Régi kulturális adósságunkat törlesszük le ezzel (folyt.: függ. 9.). 7. Az egyik háziállat teszi. 8. Alá. 10. Két azonos mássalhangzó- 12. Van ilyen gátér is, főleg ablakon. 16. Friss, de az ékezet hiányzik róla. 16. Lopnám. 18. Rejtenek. 19. YMO. 20. Ez sohasem semmisülhet meg (legfeljebb átalakul!). 21. Vége a sakknak! 22. Ez a játszma viszont döntetlenül ért véget! 23. Nigériai város (vissza). 24. Vonatkozó névmás. 28. Cigány. 27. Munkateljesítményeket. 28. Kizár, de az eleje és vége hiányzik. 29. Fejdíszel (Nem mindenkinek!) 30. Eső latinul vagy franciául. 33. Félig nublal. 35. Érzékszerv. 37. Kérdő névmás. 38. Sérültet, sebesültet. 41. A függőleges 41. sor folytatása. 42. Visszanéz! 44. A vízszintes 41. sor folytatása. 49. Az egyik fajta tűzoltóautó rendszámtábláján látható ez a két betű. 50. Van szárazföldi és vízi is, de szerelő is van ilyen! 51. Pénz, kitüntetés. 52. Háziállat. FÜGGŐLEGES SOROK. 2. Ver. 3. László Tibor. 4. Hazánk legnagyobb szárazföldi madara. 5. Fél ország (ék, felesleg). 8. Víz és szél kell hozzá, hogy létrejöjjön (az első betűt elfújta a szél?!?). 8. A vízszintes 1. sor folytatása. 10. Van ilyen folyamat is! 11. A vízszintes 44. sor folytatása. 13. A függőleges 11. sor folytatása. 15. Legnagyobb folyónk. 17. Szótartozék. 21. Igám — de vissza! 25. Ezekből áll egy verseskönyv. 31. Tejtermék. 32. Parancsolója-e. 34. Inna! 36. RNL. 37. Kicsinyítő képző. 39. Mint az előtte lévő sor! 40. Kerek szám. 41. Minden elvtársnak feladata a vízszintes 1. sorban foglaltakkal kapcsolatban (folyt: vízsz. 41.). 43. Táplálkozáshoz szükséges. 45. Ükáes. 46. ORF. 47. Évszak. 48. Időmérő. MEGFEJTÉSÜL a következő sorokat kell beküldeni: Vízszintes 1. 41, 44. — Függőleges 9, 11. n. 41. MEGFEJTÉST HATÁRIDŐ: március 20. A HELYESEN MEGFEJTŐK KÖZÖTT negyed,évenként jutalmakat sorsolunk ki. A budapesti Párisi Nagy Áruház égése Méreteinél és szörnyű kísérő jelenségeinél fogva egyaránt borzalmas volt az a tűzvész amely a Párisi Nagy Áruházat elhamvasztotta, s példa nélkül áll a budapesti, sőt a magyaroszági tűzkatasztrófák történetében is. A Párisi Nagy Áruházzal egy kiváltságos palota hanyadt el Kapujának, udvarának, tűzfalainak, egész külső és belső berendezésének különleges jogai voltak. Ebben az áruházpalotában lakott, uralkodott, dolgoztatott és kizsákmányolt a hatalmas Tőke . . . Egyáltalán nem törődtek a tűzbiztonsági követelményekkel, s az áruraktár fölé elárusító emeleteket, majd ezek fölé még lakásokat is építettek. Mindez egészen kis alapterületű fundamentumra épült, s nem lehet csodálni, hogy a tűz olyan katasztrófát idézett elő, amelyet a szemtanúk sohasem felejtenek el-1963 augusztus 24-én este 7 órakor a Kerepesi út (jelenleg Rákóczi út) és Klauzál utca sarkán lévő Párisi Nagy Áruház Kerepesi úti főkapuja melletti kirakatból lángnyelvek csaptak ki. Egy alkalmazott, aki éppen a pincéből jött föl, hogy bemenjen az árusító helyre, a kicsapó lángok láttán szinte eszét vesztve rohant fel az emeletre és elkiáltotta magát: — Meneküljünk! Ég az áruház! De könnyebb volt ezt kimondani, mint teljesíteni. A tűz keletkezése után ugyanis pillanatok alatt lángba borult az egész kapualj, égtek az összes Kerepesi úti kirakatok, s e lángtengerből lehetetlen volt az árusítóknak, vásárlóknak vagy a ház lakóinak a szabadba menekülniök. Az áruházban felhalmozott rengeteg áru, melynek nagyrésze könnyen gyulladt, egészen rövid idő alatt lángba borult, s a tűz a száraz faállványok, árusítóasztalok, bútorok és ruhaneműk között rendkívüli gyorsasággal terjedt. A legkisebb veszéllyel a földszinten dolgozó alkalmazottak tudtak kimenekülni. Ezeknek az volt a szerencséjük, hogy a pincéből felszaladó alkalmazott figyelmeztetésére még volt idejük kirohanni, sokan közülük így is súlyos égési sebeket szenvedtek. Rövidesen az egész négyemeletes ház egybefonódó hatalmas lángoszlopként égett és füstölgött. Az áruház felső emeleteinek lakói a legfelső emeletre menekültek. A tűz azonban itt is utolérte őket és a negyedik emeleten válaszútra érkeztek: vagy a tűzhalál martalékaivá lesznek, vagy pedig kiugranak az utca kövezetére . . . A tűzoltóság a tűzvész keletkezése után 19 perccel érkezett a helyszínre. De nemcsak ez a tízperces várakozás volt a baj, hanem a tűzoltóság kellő felszerelésének hiánya is. A 16 perc múlva megérkezett részlegnek ugyanis nem állottak rendelkezésére még a legszükségesebb eszközök sem, s csak jóval később érkezett a gőzfecskendő és a tolólétra A rendkívüli gyorsasággal terjedő tűz pusztításával az így felszerelt tűzoltóság nem tudott megbirkózni. A szerencsétlen lakók a IV emeleten — az ablakoknál szorongva — várták a segítséget Még feljebb menekülhettek volna a padlásra, ahonnan egy vasajtón át a szomszédos házba juthattak volna át; a padlás azonban be volt zárva, s a kulcsot sehol nem találták. Nyilván a házmesternél volt a földszinten. ) Nem volt más választás, mint ugróponyvát kifeszíteni s Integetni a IV. emeleti ablakokból szívszorongva kitekintő lakóknak, hogy ugorjanak ki az ablakon. Leírhatatlanul izgalmas jelenetek következtek. Ijedt, halálfélelemben szorongó, ugrásban gyakorlatlan férfiak, nők és gyermekek megkísérelték a lehetetlent: úgy ugrani ki az ablakon, hogy a ponyvára essenek — ne a ponyva mellé, az utca kövezetére- Megpróbálták, mert nem volt más választásuk életük megmentésére- A leugró lakók egy része — sajnos — a kiteszített ponyva mellé esett, és a kövezeten halálra zúzta magát. Akadtak olyanok is, akiknek sikerült a ponyvába esni, de azt olyan hozzá nem értő kezek fogták, hogy a ponyva összecsukódott, s a szerencsétlen negyedik emeleti lakó a „sikeres“ ugrás ellenére is agyonütötte magát. Közben a tűz a szomszédos épületbe is belekapott. Ez előrelátható volt ezért a tűzoltóság a szomszédos házakat igen rövid idő alatt kiürítette. Már 3 órája tartott a tűz, amely éjjel 10 és 11 óra között érte el tetőpontját. Behatolni csak 11 óra után lehetett. Az oltási munkálatok ellenére éjfélkor újabb lángoszlopok törtek ki a tetőn, sőt két nap múlva az egyik emeleti lakás ismét lángra gyulladt. A szomszédos házakat sikerült megmenteni, a Párisi Áruház épületének azonban csak csupasz falai maradtak meg. A tűzvésznek 10 halottja és 16 súlyosan sebesült áldozata volt. A halottakat, akik benn égtek az épületben, vagy az emeletről való leugrás következtében pusztultak el, csak napok múltán ismerték fel. Jellemző, hogy pl. egy vn. emeleti lakás fürdőkádjában is találtak egy elszenesedett holttestet. A tűzvizsgálat megállapította, hogy a katasztrófa közvetlen oka a kapu alatt elhelyezett egyik kirakat villanylámpájából kicsapódó szikra volt Ha a tüzet nem is lehetett volna elkerülni, megfelelő intézkedésekkel azonban megakadályozhatták volna a súlyos katasztrófát. A vizsgálat megállapítása szerint az üzlethelyiségeket a lépcsőháztól mindössze egy vékony gipszfal választotta el, így történhetett, hogy a Párisi Nagy Áruház bejárata és lépcsőháza pillanatok alatt lángba borulhatott. A tűzkatasztrófa méreteit fokozta az a kicsinyes helykihasználás, amellyel a tőkés építkezési költségeinek csökkentésére és jövedelmének növelésére törekedett. Az épületnek eredetileg széles volt a kapuja, mégsem lehetett behatolni, mert a jobbról, balról elhelyezett kirakatok szűk sikátorrá szorították össze. Hozzájárult a katasztrófához, hogy a kapu feletti raktárban voltak elhelyezve a robbanóanyagok, a rakéták, a lőpor és a tűzijátékok. Érthető, hogy a kirakatból felcsapó láng ezeket az anyagokat pillanatok alatt felrobbantotta, s a robbanás szédítően gyorssá fejlesztette a tűz terjedését. Az áruházban négy lift működött. Ezek is lángra lobbantak és az aknából kiáramló léghuzat csak szította és terjesztette a tüzet. További felelőtlenségre mutatott, hogya tűzfalakat a tőkés parancsára l önhatalmúlag áttörték, és azok helyén engedély nélkül átjárókat létesítettek. Ezek az átjárók könnyű lehetőséget nyújtottak arra, hogy a tűz rajtuk keresztül továbbterjedjen. E súlyos szabálytalanságokon elsősorban az áruház tulajdonosai voltak felelősek, ők azonban nem károsultak. Az áruház biztosítva volt, s a tűz által okozott kárt a biztosító Intézetek teljes összegben kifizették. Nem fizette meg azonban senki a szegény lakók elégett bútorait és ruhaneműit. Nem kártalanította senki azokat a családokat akik fenntartójukat vesztették el a tűzvészben- De nem vontak felelősségre senkit az ártatlanul halálba kergetett szerencsétlen emberek miatt sem. Nem kétséges ugyanis, hogy a tűzvész áldozatait a profitéhes, lelkiismeretlenül építkező, az árukat felelőtlenül felhalmozó tőkések kergették a halálba. A tőkések üzleti éhsége okozta ezt a súlyos katasztrófát. Erről azonban senki sem beszélt és nem írt, sehol egy sort sem. Felelős volt a katasztrófa szörnyű méreteiért a tűzoltóság is, melynek gyenge felszerelése az illetékes kormányzati szervek mulasztásaira mutat. A szerek későn érkeztek a tűzhöz, s a későn érkező tűzoltóságnak nem volt teljes a felszerelése. Ezt utólag azzal magyarázták, hogy kirakati tűzet jeleztek. A gőzfecskendő és a tolólétra csak egy órával a tűz keletkezése után érkezett meg, s a gőzfecskendő csak hosszabb idő után kezdett működni. Külföldi szakértők utólag megállapították, hogy abban az esetben, ha azonnal tolólétrát alkalmaztak volna, mentőtömlő segítségével megmenthették volna a ház lakóit. A tűzoltók egyénileg hősökként viselkedtek. Nem kímélték sem a fáradságot, sem az életüket. Minden veszélyes munkára vállalkoztak, de a hiányzó felszerelést puszta kézzel és bátorsággal nem lehetett pótolni. A vezetők azonban nem állottak hivatásuk magaslatán. Perceken át tanácstalanok voltak, kapkodtak és fejetlenül viselkedtek. Nem tudták miként kezdjenek hozzá a mentéshez, ha már a tűz terjedésének nem tudtak gátat vetni-Idősebb emberek ma is emlegetik Budapesten a Párisi Nagy Áruház szörnyű tűzkatasztrófáját. Annak idején meghányták-vetették a tűzvész minden kísérő jelenségét. A kapitalista állam — a magántulajdon szentségét védelmezve — nem vetette fel soha a felelősség kérdését. Ha felvetette volna, meg kellett volna állapítania, hogy ezt a szörnyű tűzkatasztrófát a tőkés tulajdonosok profitéhsége okozta. 19