Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-13 / 10. szám
Ezen 1870.éviben letartóztatott 2550 fegyencz közül volt. Római katholikus 1942 fő. Református s evangélikus 229 fő. Héber 359 fő. Görög nem egyesült 16 fő. Görög katholikus 4 fő. Összesen 2550 fő. A magyar korona tartományaiban születtek közül volt 1773 fő, 522 nő, 2295 fő. Idegen 220 fő, 35 nő, 255 fő. Összesen 2550 fő. Hasonlítsuk össze az 1869. évben volt fegyenczek számát 2232 fő, az 1870. évben volt 2550 fegyenczek számával, kiderül, hogy 1860. évben Pest városa fenyitő törvényszékénél 322 fővel volt szaporodás, ilyen arányban növekedik itt is a teendők sokasága. Országgyűlés. A képviselőhöz 261. ülése január 12-ikén d. u. 1 órakor. Elnök : Somssich Pál; jegyző : Széll Kálmán. A kormány részéről jelen voltak : Andrássy, Gorove, Horváth miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bejelenti Bács-Bodrogh megye kérvényét, melyben a Bács megyébe tervezett törvényszékek egyikét a tiszamelléki Zentára vagy Ó-Becsére helyeztetni kéri. Boniclies Frigyes Brassó város képviseletének kérvényét nyújtja be, melyben a közoktatási miniszter azon rendeletének visszavonását eszközöltetni kéri, mely Brassóban közös iskola felállítását rendeli el. Gromon Dezső Bács-Bodrog megyei Bajnok község kérvényét nyújtja be, melyben Bajorokon járásbíróság felállítását kéri. A kérvényt bizottságnak adatnak át. Zsedényi Ede Szepesmegye 18 községe kérvényét adja át, melyben tízepes Szombat városában járásbíróság felállítását kérik. Stécsiy Tamás Abaúj Szántó mezővárosa kérvényét nyújtja be, melyben a Szántóban felállíttatni tervezett járásbírósághoz telekkönyvi hatóságot kér. E kérvények szintén a kérvényi bizottsághoz adatnak ki. Vajdi János Viszló, Raad, Koros, Nagyfalu, Harkány és Nagy-Harsány községek lakosainak folyamodását teszi a ház asztalára, melyben a lelkészeknek és tanítóknak tagosítás alkalmával jutott, vagy kegyadománykép nyert földjeik után járó országos adóknak az egyházak pénztáraiból fizetését meghagyó 1990. évi 15.353. sz. alatt kelt pénzügyminiszteri rendeletet megsemmisittetni kérik. A kérvényi bizottsághoz fog utasíttatni. Elnök : A központi bizottság jelentése nem készült ugyan még el, mindamellett a mai ülésnek egy fontos feladata van t. i. a napirend megállapítása. A 71-iki költségvetésből, illetőleg a pénzügyi bizottság erre vonatkozó jelentéséből szombatra azaz : f. h. 14-ére nyomda aló kikerülnek és szétosztandók lesznek: 1-szer általános jelentés, 2-er a belügyminisztérium, miniszterelnökség, horvát-szlavón minisztérium, földmivelés és iparminisztérium költségvetése, keddre és szerdára vagyis jan. 17. és 18-ára kiosztandók az igazságügyi és pénzügyminisztérium, valamint a fiumei provisorium költségvetése. Ezután a többiek rendben fognak következni. Az újonczozási 1. javaslat iránti központi bizottsági jelentés holnap 10 órakor fog bemutattatni, akkor kerül nyomatás alá, aztán tűzetik ki napirendre. Még szükségképen elintézendő volna, mert szinte pénzügyi dologra vonatkozik, a honvédelmi miniszternek hat rendbeli. javaslata. A honvéd kerületek beosztásáról, a honvéd lovas századok szaporításáról, a honvédelmi orvosok, a zászlóalji törzsek személyzetének változtatásáról, a honvédek tiszti képeztetéséről, végre a honvéd altisztek szolgálati alkalmazásáról szóló vagyis az 545—550 sz. törvényjavaslatok. Ha tehát a t. ház tetszésével találkoznék, holnap ülés után a képviselő urak az osztályokba mennének, s a most említett hat honvédségre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalnák pénteken és szombaton. Ezen idő alatt a központi bizottságnak az ujonczozásra vonatkozó jelentése kinyomatván, hétfőre napirendre tűzetnék, mely bevégeztetvén a szombaton kiosztott pénzügyi bizottsági jelentések következnének napirendre körülbelül kedden vagy szerdán. Mia a t. ház ezt helyeselni méltóztatik,határozatilag kimondhatjuk még azt is, hogy amennyiben a pénzügyi bizottság jelentései nyomatás vagy akármely dolog által megszakíttatnának, ezalatt a már egészen kész községi törvények vétessenek fel és tárgyaltassanak. Ez az mit a napirendmegállapítása érdekében a t. házzal közölni akartam. A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén azt feloszlatom, s a holnap délelőtt 10 órakor tartandó rövid ülésre kérem a t. képviselő urakat megjelenni. Ghiczy Kálmánnak a sorrendre nézve, az az észrevétele van, hogy a pénzügyi bizottság jelentése közt foglaltatik egy, melyet emlittetni nem hallott, s mely iránt a t. ház mielőbbi határozata szükséges. Az 1869. esztendei zárszámadásról a pénzügyi bizottságnak jelentése már régen van beadva. Ezt is kéri azok sorába tétetni, mely felett mielőbb intézkedés szükséges. Elnök. Az illető jelentés már régen ki van nyomatva s kiosztva, ezt lehetne szintén első helyre tárgyalásra felvenni. Holnap 10 órakor rövid ülés, azután az osztályok fognak ülésezni. Ülés vége 1 és háromnegyed órakor, a műkincsek tömegét összeszerkessze s a lenézett népköltést tanulmánytárgygyá téve, alapos birálattal közrebocsássa, bajosan akadt volna Erdélyin kivül. Pedig ettől függött szépirodalmunk iránya, s kétes, vájjon Petőfi minden lángszellemes ihlete daczára is meg tudja-e víni oly hamar íróink elvakult scholasticismusát, ha Erdélyi János, Perczy, Herder s egyéb külföldi nagyságok mellett az eszthetika öröktörvényére hivatkozva, a magyar nép lélektanát s műképességét oly elesküdhetlen s megczáfolhatlan világosságba nem helyezi. A példa megvan. Az irodalomtörténet ad reá nyilt tanúságot. Tudjuk ebből, hogy mily tetemes volt azon irók száma, kik Petőfit betyárok s csárdák költőjének nevezvén ellene az illem és örök szép dogmája nevében terekedtek. Íme ez irányban tett Erdélyi János irodalmunknak soha eléggé nem méltányolható szolgálatot. Az általa hirdetett elvek megérdeml , hogy róluk bővebben szóljunk. Erdélyinél a népköltészet és hagyomány, néphit és szokás, mind oly szerencsés különösségek, és eredeti sajátságok, melyek sehol a kerek ég alatt másutt fel nem találhatók. Ezek az egyedüli alap, amelyen kell felemelkedni a nemzeti kultúra nagy épületének. Minden egyéb utánzás, s előbb-utóbb roszra, jó, ha nem épen germanizmusra vezet. Népeket nem fölös arithmetikai számarány, hanem tősgyökeres nemzeti miveltség tárt fel. A világ Görögországnál kisebb államot talán soha nem ismert és mégis az egyetemes irodalomtörténet kénytelen bevallani, hogy „Graecia capta forrum victorem coepit et artes intulit.“ stb. sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy az európai czivilizátiót ma is jó részt a görög-latin műveltség Atlása tartja vállain. Ez a nemzeti kultúra hódító hatalma ! S miután lehetne már ily nemzeti előhaladást teremteni, ha nem a népköltési ereklyék földén képződött irodalom által ? Oly költészet, mely e felől más véleményt ápol, ideig óráig tartván, nem lesz menedék külről jövő beolvasztási kísérletek s a legiszonyúbb elnemzetietlenedés ellen. Mai nap pedig az irodalom azon lángoszlop, melyről tartja a hagyomány hogy benne Isten vezeti választott népét az Ígéret földére. Ez elvnek Erdélyi János — leghamarabb íróink közt — már a negyvenes évek felé teljes tudatára emelkedett. „Németországban utazva — úgymond — eléggé volt alkalmam tudományos férfiakkal beszélni, kik örömmel kérdezősködtek a magyar faj felől. Mikor ennek kis számára jött a szó, nem azt kérdezők , hogy áll, mint áll politikailag, hanem vane saját öltözete, éneke, táncza, hagyományos szokásai, sőt előítélete. Miért? mert a nép csak ily külsőnek tetsző jelvek által, mik Ugyan mindig legszorosabb összeköttetésben vannak a belsővel, esik szemlélődésünk alá. Itt a táncz, nyelv, érzés nem divat, mint a felsőbb körökben , meleknek mint szomszéd telekre kihajlott fának mások szedik gyümölcsét. Itt a szokás egyszersmind erkölcs, a hagyomány történet, s az előítélet meggyőződés. Ha én a német tudósok kezébe egy népdalgyűjteményt adhatok, bizonyosan jobban megfelelek vala kérdéseikre, mint eddig a nép körül tett tapasztalatimból.“ Ily nézet mellett mi sem volt természetesebb, mint a helyzetet egész meztelenségében föltüntetni. Aki valamely téren reformátorként lép fel, annak első teendője szembe mondani az igazat, hogy kitüntesse a jelen hiányát s a jövő irányát. Erdélyi nem rettent vissza az igaz szó:... Kimondta nyíltan, mit az írók nagy tömege a profanus vulgus előtt mint szent miszteriumot titkolt, jó lesz megemlékeznünk ide vonatkozó szavaira : „Azt nem minden ember hiszi, há Népdal költészetünkről czimű terjedelmes értekezésében, hogy lehet magyarul írni, de még sem magyarán, pedig úgy van, írókat lehetne felhoznom, kik magyar szókat raktak ugyan egymás mellé, de hol deák, hol német alakban, esannyira hogy munkáiknak úgyszólván csak teste magyar, de lelke idegen. Mély foka ez a sülyedésnek ; azért szívesebben tűrök egy két idegen eredetű szót,tiszta magyar formában,mint legtősgyökeresb szók at idegen szellemben, mert csak igy, és nem máskép lehet, az angol és francziának nyelvek töredékeiből saját és nagy nemzeti nyelvet és irodalmat állitai elő; csak igy lehet nekünk az idegen miveltség befolyásának igáját lerázni nyakunkról és megszólalni, mint szólnunk istenről adatott.“ Van azonban az irodalmin kívül — mint ugyancsak Erdélyi kifejezői— más tekintet is, mely a népi költészetet a kor egyik és fő szükségévé teszi, s ez a magyar nép lélektudománya. A jogegyenlőség, az egyes néposztályok kölcsönös megismerése és egybeolvadása nélkül illusió; ha megfelel az igazságnak, nem felel meg a tőle várt nagy politikai czélnak, a nemzet erősödésének. E helyen azonban mindenek felett az irodalmi szempontra fektetünk súlyt. Voltak-e dalaink a múltban ? mikor emelkedett, mikor hanyatlott népünk költői ereje — és a meglévő kincsek mily fokán állanak az eszthetikának, ízlésnek, erkölcsnek? a fenebbiek után e kérdések vártak megoldásra, hogy a követendő út, a folytatás magától megvilágosittassék. E kérdésekre Erdélyi János részletesen felelt. Kimutatta, hogy soha sem volt olyan idő, melyben a költészet enyhitő forrása kiapadt volna népünk kebeléből. Történelmi adattal bizonyitá be, mikép az ősnemzeti költészet, mely ellenkezőleg a jelennel, hősbeszélyi nemben gazdag vala, korról korra élt, s csak a könyvnyomda feltalálásával ágazott mű és népi költészetre. Kiemelte, mely események voltak azok melyek dalnokaink költői erejét meglohasztották. Megjelölte, hogy a keresztyén vallás s általa elterjedt deák nyelv okozott irodalmilag legtöbb kárt. A hőskor — úgymond — melynek szent tárgyai egészben birták még elfoglalni a kedélyeket, most már tünedezni kezd, mert az egységre vitt nemzet megoszlik maga közt s hite miatt versenyez s egymás kiirtására törekszik a két fél.“ Törvények hozattak , mik a hagyományos magyar kultuszt az erre emlékeztető dalokkal együtt végleg kiolták. Az 1279-ki budai zsinat papjainak még a világi mulatságokat is megtiltja. Hogyan számolhatnánk aztán ily ascetikus intézmények mellett, életerőt költői munkálkodásra, mikor még nem rég is volt eset reá, hogy tiltott dalok éneklése testi büntetéssel fenyíttetett. A második esemény , mely nemzetünk irodalmi buzgalmát nagy időre lekötő, Erdélyi szerint: a reformátió és a mohácsi vész. Nagyon érdekes, mit őe két történelmi jelenségről elmond. Soha író nem ecsetelt szebben egy kort sem ennél. Mellőzve gyönyörű tárgyilagosságát, szilárd hiténél mély bölcs elme lep meg jobban. Oly időről van szó, mikor aczél, tudomány, királyok harcza,alattvalók ármánya, hitbeli rajongás munkáltak közre hogy a hazai irodalmat örökre lerombolják. Azért ha e korból semmink sincs — mondja bölcs nyugalmával Erdélyi János — köszönjük meg, hogy magunk megvagyunk s azt elmondhatjuk, mert kiállották a tűzpróbát.“ (Folyt. köv.) Megyei élet. — Alísa-Fehérmegye múlt évi utolsó negyedéves bizottmányi gyűlését Pogány György főispán elnöklete alatt múlt évi decz. hó 29. egy délelőtt befejezte. A szentesített törvények kihirdetésén kívül következők voltak tanácskozásának főbb tárgyai: Pest megye átirata folytán albizottmány választatik meg, egy a megye szükségleteinek megfelelő cselédrendnek kidolgozására, azon utasítással hogy azt a legközelebbi közgyűlésnek előterjessze. Alvincz város kérelmének tárgyában, azelőtti önállása iránt, újabb bizottság küldetik ki, az alvinczi lakosság általános óhajának kipunntolására. A törvényszékek szervezésének közel beálltával szemben a bizottmány feliratot határoz, melyben tekintettel a megye 260000 lelket tevő lakosságára három törvényszéket kér : Nagy- Enyedre,Gyulafehérvárra és Abrudbányára. — A főbíró jelentése, hogy a kórházi alap a kórház építésének megkezdését nemsokára lehetségessé fogja tenni, örvendetes tudomásul vétetik. —Pozsonynál jan. 9-ike óta a jég a Breuner-féle malmoktól kezdve megállóit. Nagyon előmozdította ezt a rendkívüli jégzajlás és a nagy hó, úgy hogy 10-én reggel a malmoktól kezdve Károlyfalván felül egészen Dévény tájáig mozdulatlan tömör kérget képez. A víz állása rendkívül magas az uj vízméretén 154", úgy, hogy már csak csak 3 láb hiányzik a part magasságáig és tapasztalt hajósok álítása szerint a víz kiöntésétől tarthatni. A veszélyeztett pontokra a kapitányi hivatal mentő csónakokat rendelt. A pozsony-nagyszombati lóvasúton az erős hófúvások miatt további rendeletig a közlekedés felfüggesztetett. — A hét elején uralkodott hideg időjárás nagyon jó hatással volt a folyók fenyegető magasságának leapasztására. — így Szegeden az állandó vízvédelmi bizottmány vasárnap tartott ülésében állandó ülésezését, valamint a töltési munkálatokat is megszüntette; egyúttal azonban fölhivta a tanácsot, utasítsa a töltésezési bizottmányt, hogy a várost közvetlenül érintő tiszapartnak a legmagasb vízállás fölött 30 magassa leendő föltöltését im 1.16ék tanul foganatba vegye. Alsó részen a jégleeresztés most is szakadatlanul folyik , most már fűrészekkel dolgoznak s 41 fűrész szeldeli a jeget. Szombaton 700 folyó ölet eresztettek el, de azóta ismét nem bírnak naponta többre menni 200—240 ölnél, s igy még mindig nincsenek készen a roppant munkával. — A Tisza eddigelé 198“-re apadt le. A kompközlekedés hétfő óta ismét megnyílt. Külföld, Francziaország. A „Havas Corr.“ jan. 6-ról Bordeaux-ból érkezett számából kitűnik, hogy az ottani kormánynak, azon terhes gondok daczára melyeket a francziaországi viszonyok okoznak neki, még mindig elég ideje van, más nem katonai dolgokkal is foglalkozni, így Cremieux indítványa folytán egy rendelet jelent meg, mely a polgári hatalmat Algírban tetemesen bővíti. Csak az úgynevezett katonai területeken marad meg továbbra is a közigazgatás a parancsnok-tábornok kezében, másutt a polgári hatóságokra ruháztatik. Ez intézkedés jóváhagyása valamint a többi is, mely szept. 4-ke óta létetett, az alkotmányozó gyűlés számára tartatik fenn. A műegyetem, melynek alapítása óta székhelye Párisban volt, ideiglenesen Bordeauxba tétetett át. Annak megnyitásával Gambetta s Cremieux beszédeket intéztek a fiatalsághoz. Cremieux e híres iskola történetét fejtegeté s kimutatá, hogy az a hazafias hagyományokhoz és köztársasági eredetéhez mindig hű maradt. S Gambetta szép beszédében a tudományt üdvözlő, mely most inkább, mint valaha a világ királynéja. „A tudományban való előrehaladottságuknak — mondáa többek közt — köszönik elleneink eredményeiknek legnagyobb részét. A tudományt tőlünk elcsenték. Azt egy Lavoisier, Monge, Laplace-tól sajátították el s mig mi bűnös tétlenségben, mely a tudatlanságot dédelgető kormány által még elő is mozdittatott, törvényes örökségünket idegeneknek elpazaroltuk, a németek hasznukra fordították, hogy vagyonunkkal gazdagodjanak s bennünket saját fegyverünkkel verjenek meg. Csak kitartó, szívós munkálkodás által fogjuk oda vinni, ismét tulajdonunk birtokába jutni s a polgáriasult nemzetek közt a minket illető első helyet elfoglalni. Ez azon nemes feladat, melyet a műegyetem fiatalságának maga elé kell tűzni. Francziaország számít önökre s szabad reméllem, hogy a mostani súlyos szerencsétlenség által figyelmeztetve, melynek most tanúi, a jövőben folyton azon eszme lebegjen szemeik előtt, hogy az ország jövője s boldogsága leginkább munkálkodásuk s haladásuktól függ.“ A „N. tr. Pr.“-nek Bordeauxból jelentik. Csaknem az összes sajtó megtámadja a kormányt a táborkari tanács feloszlatásáért. A „Const.“ a feloszlatott testületek részéről egyetemes óvástételt helyez kilátásba. Talouet marquis egy decz. 31-ről keltezett levélben a jelen kormányt önkényuralomnak nevezi. Az „Op. Nat.“ így kiált fel a kormány ellenében: „Mi czélból buktattuk meg a császárságot ? Hisz szerepét jobban értette !“ A „Monit.“ reprodukálta az „Op.“ czikkét hivatalos részében. A kormány az „Ami du peuple“ kiadását megtiltotta, s a nyomda bezárását 2 hónapra decretálta. A Bordeauxban megjelenő „Moniteur“, mely egy külön czikkben Trockot védelmezi, a „Liede“ által felsorolt terhes vádakat rendszerint megcáfolja. A legerélyesebben azon pont ellen nyilatkozik, mely a párisi kormányzóról azt mondja, hogy Bazaine-féle kirohanást tervez ; ezen két résznek együttemlítését is vétkesnek tartja, így nyilatkozik a hivatalos „Moniteur“, holott a „Siécle“-nek legjobb esetben csak félhivatalos jellege vagyon ; ennélfogva a franczia köztársaság ellenei korán ujjongtak, midőn az egész világ előtt kikürtölték, hogy Gambetta és Trochu között egyenetlenség tört ki, és hogy Gambetta Trochut már most is árulónak mondja. Németen szög. A Hohenzollerek s ezek készséges alattvalói, úgy látszik, hogy elhatározták, Francziaországnak egy részét hosszabb ideig megtartani, legalább e szándékukról győz meg a „Spen.Ztg.“, midőn „A háború végczélja“ föliratú czikkében ezeket írja : „A háború végfejleménye előtt állunk, de a német vezérlettől függ elhatározni, mily vége legyen. Azt lehetne gondolni, hogy az czéloztatik, miszerint ez ellenállás fészkeinek elrombolása után, egész Francziaországot katonailag be fognák hálóztathatni. Bármily nagy mérvű s minden hadicselekményt túlszárnyaló lenne is a feladat , melyet az eddigi történet ismer, csupán katonailag tekintve, a német főparancsnokság által talán mégis megoldható lenne. Bármily hatalmasak legyenek is a haderők, melyeket a német hadvezérlet a végszükségben előteremteni tud s másrészről hadseregünk szervezete ép oly bevégzett, de minden katonai segédeszköz igénybe vételével a feladat még sem lenne megoldva. Francziaországnak egészen német polgári kormányzat alá kellene helyeztetni. Először is, hogy a társadalmi teljes fölbomlás ne következzék be, ami nem lehet Németország érdekében, másodszor, hogy a német részről kiállított hadierők kellően elhelyeztessenek, s a kezdetet a hadikárpótlás tényével tegyék meg. A franczia hivatalnokok részéről e műnél természetesen megbízható támogatás nem volna várható. A súrlódás e hatóságokkal s többé-kevésbé a lakossággal folytonos lenne. Ily körülmények közt a német hadvezérletnek egy más eszme kivitelét tulajdonítják. A német hadsereg Páris bevétele után Francziaország leggazdagabb vidékeit keresheti ki, s ezekben tömegesen táborozva, magát biztonságba, sőt megtámadhatlan helyzetbe teheti. A Garibaldi leányának halála felőli hit alaptalan, mert Genuában tartózkodik s jó egészségnek örvend. MAGYAR ÚJSÁG 1871. 10 db SZÁM. Az „Indep. beige“ betiltása, melyet Falkenstein a partvidékekre nézve rendelt el, a hadügyér által mindazon helyekre kiterjesztetett, hol franczia foglyok vannak. Valamennyi tiszt, kik becsületszavukat visszavették, Poroszország keleti részébe küldetett, hol fegyenczekül tekintetnek. Franczia lapokból. A „Journ des Debats“ jan. 3-ki számában olvassuk: Az 1871-év első napjai miben sem különa BüffBW ... köznek az 1870-ki utolsó napjaitól. Ugyanazon szomorú hideg, ugyanazon szürke ég, a porosz ágyuk ugyanazon mozgása,melyek elődeink ellen csekély hatással folytatják lődözésüket. A kormány a hivatalos lapban int bennünket bírálás nélküli nagy hiszékenységünk ellen a legvalószínűtlenebb hírekkel szemben, és azon bátorítással végzi, miszerint ne essünk kétségbe. Engedjék meg, hogy részünkről mi itt a kormány tanácsaihoz csatoljuk a mieinket. Majdnem az egész párisi sajtó, felizgatva erődeink és városunk határának lövöldöztetése által fölszólítja katonai főnökeinket, hogy lépjenek ki abból, amit tétlenségünknek nevez és ajánljanak csatát az ellenségnek. „Mit sem tartunk oly veszélyesnek mint ezen tanácsokat, és mi sem óhajtandó inkább, mint hogy Trochu tábornok ne engedjen ezen sürgetésnek. Minden a mellett szól, hogy a poroszok lánczolatai majdnem bevehetetlenek. Azokat megtámadni, annyi volna, mint magunkat kitenni a haszontalanul széttöretésnek, a siker vajmi kevés esélye mellett. A mi szerepünk abban áll, hogy tartóztassuk az ellenséget a végre, hogy vidéki seregeinknek időt engedjen arra, hogy segítségünkre jöhessenek, vagy közvetlenül, hátulról támadván az ostromlót, vagy közvetve, elmetszvén közlekedéseit és visszavonulási vonalát. Innen kitörni akarni, és minden erőnket egy általános ütközetben koczkára tenni, bizonyos különös eseteket kivéve, melyeknek megítélői egyedül vezéreink, oly hiba volna, mely utolsó reményeink rombadőlését vonhatná maga után. Ha a loirei hadsereg megalakulhatott, szervezkedhetett, és egy addig mindig győztes ellenséget komolyan fenyegethetett, ha folytonosan nyugtalanítja, ellene harczol és talán sakkban tartja. Trochu okosan cselekedett, hogy ellenállt azon emberek kérelmeinek és fenyegetéseinek, kik őt mindennap arra unszolták, hogy Francziaország sorsát egy csatának koczkájára tegye, melyet megnyerni majdnem lehetetlen. Illeni kezd rá azon die éret, melyet Ennius Fabiusra mondott: Vrras qui nobis ennetando restituit rém. „Ha végtére meg fogunk mentetni, ezt neki, bölcseségének, okosságának fogjuk köszönhetni. Csak arra kérjük most, hogy ne térjen el ezen czélszerű okosságtól, és csak akkor vezessen bennünket döntő actióba, midőn kétségtelenül tudni fogja, hogy a segítségre jövő hadseregek közeledte ezen actiónak a siker komoly esélyeit nyújtja. Hogyan étkeznek Parisban. Charles Monselet a párisi „Monde illustré“ban egy humorral teli czikket közöl, mely arról tanúskodik, hogy a párisiak a tengernyi baj közepette is tudnak nevetni s örvendni. A czikkből a következőket vesszük át: Szomorú, szegényes, sovány asztal. Nem remélt böjt, mely az egykori gyomorban keserű emlékeket kelt föl. Történetünknek ez egy lapját fogja képezni , bárki másnál tán illetékesebb vagyok e lapra néhány sort írni. A jó iránti szeretetemért ma iszonyúan megbünhödtem. Igen, elkövetett vétkeimért megbünhödtem. Ohszagos czukros kenyér, büszke Temetés halak, ízletes vadhús, különféle nyalánkságok, kövér szárnyas állatok, lehetséges-e, hogy ti mind oly gyorsan eltüntetek! Egy hét óta a legközönségesebb ételekkel táplálkozom , most már még csak lovam sincs , ezt a szamár követé. A pöffeszkedőt a meghunyászkodó válta föl. Ismeretlen ételeket eszem, megelégszem oly maradványokkal, melyeknek egy polgári konyha sem adott nevet. Eléggé meg van-e borszulva egykori lenézésemért, drága házi tengeri sertésecske! S te a jászoly alázatos bornyája, mit nem adnék ma egy tál aprólékodért, amely gúnyomtól soha sem volt megkímélve. Polgárias gulyáshús, szeretek, máj, mindennek vége! A forradalom mindenkori jelszava! Önök emlékezni fognak a „l‘Auberges des Adrets“ egy jelenetére, midőn Robert Macaires Bernard a pinezérnek utasításokat adnak, hogy mit hozzon nekik enni. Péter nagy udvariassággal sorrendben omelette-et,cotelettes-t, vesét stb. ajánlt. Midőn azután a legnagyobb figyelemmel végig hallgatta őket Robert Macaire, a beszélgetésnek véget szakitván, ezt, mondá neki: „Jól van tehát, adjon két sous ára gruyéres sajtot.“ A teremben voltak e váratlan fordulat folytán nevetésben törtek ki, mert csak is a Gruyére sajt volt már a szerénységnek utolsó s a szegénységnek első szava. Menyire megváltoztak az idők ! Ma Robert Macaire dúsgazdag tőzsérhez volna hasonló. Egy rég ismert bűvészt véltem föltalálhatni. — Mutasson valamely közönséges dolgot. — Szívesen , milyent ?. Egy omelette-et a kalapban. Bűvészem szó nélkül távozott. Amint visszatért, egy tojást mint ritkaságot bámultunk,s csak azután figyelmeztetett, hogy az egykor Sardinia volt. A tengeri rák mesebeli állattá lett, hasonlóan az apocalypsisban leírtakhoz, vagy mint azon nagy állatok, melyek a Saint-Jacques-on át teszi meg az utat. A véreshurka a művészi tárgyak közé soroztatott. Néhány polgár hosszas s fájdalmas benső küzdelem után elhatárza magát, megenni ausztráliai papagályait, stiglicz madárkáikat nyársra húzni, arany halaikat megsütni s evetkéiket szalonna szeletekkel vonni be. Szomorú csapás. Az állatkertek s a Jardin des Plantes órája ütött. A hi b o r u. A tegnapi német távirat, mely szerint a villersexeli csata győzelme a francziák visszavezetésével a németek részére dőlt, valótlant mondott, mert míg e csatáról érkezett három távirat a győzelmet a franczia fegyvereknek tulajdonítja, addig Werder jó későn ad egy oly jelentést, mely szerint a győzök a németek lettek volna, amit azonban a legvilágosabban az cáfol meg, hogy Werder helyett a fenyegetett vogesi német sereg vezényletét Manteuffel veszi át. Ez tehát nem egyéb, mint elmozdítás azon győzelem jutalmáért, melyről Werder tegnap értesíté a világot. Manteuffel helyébe az északi hadsereghez Goeben tábornok megy, a 8-ik hadtest parancsnoka. Willersexelnek, hol az utóbbi csata folyt, 1530 lakosa van s az Oignons Scey folyók összefolyásánál 964 láb magasságnyira fekszik. E hely nagyon fontos, miután több ut e helyen összpontosul, innen ágaznak szét az utak Lure, Vescül, Rioz, Besangon, Beaume, l‘Isle, Doubs, Montbenard s Belfortba. Villersexelben vannak vasgyárak , melyek 1863-ban 11,400 mázsa vasárut, 3,400 mázsa vaspréhet s 8800 mázsa vassodronyt szállítottak. A villersexeli kastély a 17-ik században épült s szép kilátást nyújtó magaslaton fekszik. Egy zürichi magán távirat szerint a német csapatok erélyes törekvése Belfortnál a francziák hősiessége által mindig ellensúlyoztatik. Pruntrutból jelentik, hogy a 7-én Belfortnál tett támadás ismét meghiúsult s a németeknek 600 emberüknél többe került, mely alkalommal Baville falu a francziák által tett váratlan támadás folytán a németektől elvetetett. Lille-ből 9-ről távirják, hogy Faidherbe tbk. 7-ke óta hadseregénél van s jelentékeny erősítést nyert. Úgyszintén az újonnan szervezett s ehét óta begyakorlott lille-i mozgó zászlóaljak a hadsereghez mentek. A franczia északi hadsereg 6000 emberrel erősebb, mint a 2. és 3-ki csatanapon voltak. Lillében egy königsbergi izraelita, ki már több év óta ottani lakos volt, rábizonyult kémkedés folytán rögtönitéletileg agyonlövetett. A porosz csapatok több arras-is doullensi egybehangzó tudósítás szerint Bapaume vidékét elhagyták s a Soume mellett Braynál erős hadállást foglaltak. Hivatalos bordeaux-i távirat szerint Chanzy tbk. e hó 10-ről le Malisból jelenti : Frigyes Károly és a mecklenburgi herczeg hadtestei ma kettőztetett megerőltetést fejtettek ki a Huisne melletti támadásnál, keletre Le Manstól. A franczia hadoszlopok — minden oldalról szoríttatva — kénytelenek voltak a nekik kijelölve volt végleges hadállásokba visszavonulni. A csata legélénkebb volt Montfort, Champagne, Parigne, Leveque, Jurilles, Change és más pontokon. A Ribel-dandár hat órai makacs ellenállás után kénytelen volt az utóbbnevezett helyet az ellenségnek átengedni. Veszteségeink ma érzékenyek. A németek veszteségei a foglyok állítása szerint, még tetemesebbek. Egyedül egy német dandárban 1 tábornok megsebesült, a dandárhadsegéd, egy ezredi hadsegéd és több tiszt megöletett. Chartresből 8-ról jelentik, hogy egy franczia hadtest Mamersből Belesme-en át Chateauneuf felé nyomul előre. A mecklenburgi herczeg utasíttatott az ellenségnek útját állni, minek következtében a Chartresban rendelkezés alatt álló összes csapatok, 8 zászlóalj, 5 lovas szakasz s 2 üteg lett Courville-en át hozzá útnak indítva. A németek attól tartanak, hogy jobb szárnyuk meg fog kerültetni, s a francziák Dreux és Versailles felé előnyomulni szándékoznak. A Loire mellett folyt utóbbi ütközetekből 400 könyv sebesült hozatott Chartresba s helyeztetett el a tábori kórházakban.