Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1871-04-08 / 81. szám
túl, annyit könyv nélkül, sőt épen az ő adataikból is tudhatunk, hogy Magyarország a gazdasági termények hazája és ipartermelésben rendkívül elnyomott szegény ország, miből természetesen következik, hogy az „Ausztriába“ hozott iparczikkek tulajdonkép Magyarország számára hozatnak be és az „Ausztriából“ kivitt nyers termények tulajdonkép azon nyersteményi maradványok, melyeket a szomszéd gyomra már nem birt felemészteni. Legsajnosabb tapasztalat, mit az „Ausztria“ adataiból meríthetünk az, hogy a mi drága, a szó anyagi értelmében nagyon is drága, szomszédunk óriási gyomra a múlt évben olyannyira megnőtt, hogy nagy részét vagy legalább felét elfogyasztotta terményeinknek ahelyett, hogy külföldre adta volna jó arany s ezüst pénzért. Például csupán Pest-Budáról majdnem 5 millió mázsa liszt vitetett Bécsbe s íme Magyarország és Ausztria öszszes lisztkivétele az „Ausztriában“ csak 2,869,231 mázsáig szerepel, így vagyunk a gabonaneműekkel is. Az „Ausztria“ ugyanis csak 3,945,801 mázsányi kivitelt mutat fel a búzából, melyből mint napi tudósításunk mutatja naponta 15—25—40—50 ezer mérő is ►jött forgalomba csupán a pesti tőzsdén s könyv nélkül is jól tudhatjuk, hogy legalább 2—3 szórta többet küldtünk Bécsbe, de még Trieszt felé is több vizetett — és csak sajnálnunk lehet, ha a szomszéd gyomra mindezt elnyelte. Tény azonban másrészt az is, hogy összes termelésünk a múlt évben oly csekély mérvű volt, mikép a szomszéd gyomrába is alig adhattunk felényit mint mennyit adtunk 1868—69-ben. Mutatják e szomorú igazságot az „Ausztria“ azon adatai,miszerint például 1869-ben 173,005 mázsányi gabnazsák volt forgalomban, holott e czikk, mely egyszersmind a gabona kivitel mérvét is jelzi a múlt évben majdnem 1/3-ára, 70,691 mázsányira esett alá. Ez természetes oka annak hogy az osztrák területről kivitt gabona, bor, gyapju stb. alig teszi felerészét az 1869-ki kivitelnek; u. m. gabona akkor kivitetett 16,920,021, most csak 9,324,684 mázsa; bár kivitetett akkor 384,668, most 278,161 mázsa; gyapjú akkor 291,807, most 58,809 mázsával kevesebb; marha kivitetett akkor 70,955, most 54,693 db; juh és kecske akkor 372,993 most csak 197,203 db. Természetes hogy nehezen esik ez az osztrákoknak, mert övék volt a kereskedelmi haszon, mint nehezen esik nekünk is, mert Magyarország jövedelme mondhatni 1/2, 1/3-ára esett le a legjelentékenyebb gazdasági terményekre nézve. Mutatja Magyarország ezen elszegényedését másrészt az is, hogy azon luxusczikkek, melyekben ugyan semmi örömünk, de mégis anyagi erőnket jelzették, mert Magyarország számára hozattak be, szintén 1/2, x/3 résznyire estek alá. A selyemáruk ugyanis 135, félselyemnemüek 208 mázsányit fogytak; a rövidáruk súlya 1869-ben majdnem 220 ezer mázsát tett s 1870-ben 60,000 mázsányival keresbedett, így szintén a gyapotneműek 14,586 mázsányiról 13,480 ra, a vászonneműek 271,905 mázsáról 152,506-ra a gyapjúkelmék 61,131 mázsáról 13,510-re estek alá. Ennek viszont az osztrák gyárosok és iparosok örülhetnének, ha t. i. ők volnának azok, kiknek gyáripara már oly mérvre fejlődött volna, hogy a külföldieket ily érzékenyen háttérbe szorítsák. De ezt ismét könyv nélkül tudhatjuk , így nem történt. A külföldi iparczikkek ily csekélymérvű fogyasztása tehát ismét csak annak tanúsága, hogy Magyarország pusztul, szegényedik és nem tudnók megmondani hol állunk meg, ha a jelen év is kedvezőtlen lesz, meg lévén állapítva ez évi kiadása 260 millió forintban. Elviselhetlen teher ez, mely óriási deficitekkel járhat. Annyi azonban mégis bizonyos hogy ezen terheket is inkább elbírnék, ha a szomszéd gyomra oly nagy nem volna, vagy legalább tudnék, mennyit emészt fel évenkint egyénkben is kellene Szeretetházat állítani, s ezzel összefüggésben Sárkány Miklós bakonybéli apát a kisdedóvodák fölállításának szükségességére irányozván a közgyűlés figyelmét, bizottmány neveztetett ki oly utasítással, adjon a most tartott gyűlésre véleményes jelentést az iránti lehető-e megyénkban a Szeretetházának s —minél több helyen annál jobb — a kisdedóvodáknak is fölállítása ? ... Mj küldöttség beterjesztette indokolt jelentését, melyből kitűnt, hogy kellő pénzerő hiányában nagy nyeremény lenne, ha a megye főbb helyein a Szeretetházánál sokkal fontosabb kisdedóvodákat lehetne fölállítani. E czélra ki kellene nyomozni azon tőkéknek hollétét, melyek a veszprémi, zirczi stb. kisdedóvodák fölállíthatásáért részint gyűjtés útján, részint büntetéspénzekből tétettek össze, a kisdedóvodák szükségességének, üdvös voltának élénk rajzolásával ezeknek fölállítására buzdító felhívások küldendők minden községhez azon ígérettel, hogy oly községek, melyek a fölállításhoz szükségelt előintézkedéseket megteszik és gyámolításért a megyei bizottmányhoz folyamodnak, a folyamodás benyújtásának sorrende szerint igényt tarthatnak arra, hogy az insurrectionális pénztár kamataiból, amenyiben azok a községi iskolák segélyezése által föl nem emésztetnének, segélyeztetni fognak stb. A bizottmánynak javaslatát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta,s azon buzdító lelkes felhívásnak (melyet a kisdedóvodák fölállítása érdekében Csapó Kálmán t. főjegyző szerkesztett) kinyomatását, s a községekben leendő kiosztatását határozattá emelte. Olvastatott a járásbíróságok területének megállapítására irányzott véleményezéssel megbízott küldöttségnek jelentése, melynek legérdekesebb részét a Zalavármegyétől Veszprém megyéhez ez idő szerint ugyan csak törvénykezési, de majd később közigazgatási tekintetben is átkebleztetéseket kérő községek átkeblezésére irányzott munkálatok és mozgalmak képezik.Föltétlenül csatlakozni óhajt 23 község. Föltételesen 19. A csatlakozni óhajtók mind kifejezték, hogy igen óhajtanák,ha részekre B.Füreden külön járásbíróság fölállítását lehetne kieszközölni. A Veszprém vármegyei albizottság ez irányban határozott ígéretet nem tehetett s csakis azt ígérte, hogy fölterjesztést teend ez érdemben mind az igazságügyérhez, mind az országgyűléshez. A vegyes bizottságnak jegyzőkönyve fölterjesztetik s B.-Füredre járásbiróság annyival inkább kéretik, mert a veszprémi járásnak különben is 4u,600 lélekszámot haladó lakossága a csatlakozni óhajtó zalamegyei községeknek csatlakozása esetén 5u,uuu-nél többre szaporodnék. Veszprém, Pápa és V.Palota városok részére saját kérelmük folytán (Pápa már ministeriális engedélyt is nyert erre) a szabad húsmérés engedélyeztetett, a többi község részére a marlianus ara 21 krban állapíttatott meg. A járási tisztviselők utasíttattak, hogy a szerb tövisnek kiirtására, a kerti és szőlőhegyekéii gyümölcsfáknak a hernyó fészkektől megtisztítására szigorúan fölfigyeljenek, az e czélra szükségelt intézkedéseknek megtételére felelősség temé alatt, büntetés kiszabásával s szükségesetén behajtásával is szorítsák a községi elöljáróságot. A behajtandó büntetéspénzek a fölállítandó kisdedóvodák javára fordittatnak. Osvald Dániel pápai járásbeli főbíró ur betegsége következtében lemondását beadván, az üresedésbe jött főbírói állomás a május hó 8-án tartandó rendkívüli bizottmányi gyűlés által fog betöltetni. 1. 1. — A poszonyi haladó-egylet legközelebbi polgári estélyét nem nagyszombaton, hanem husvétvasárnapján tartja esti 8 órakor egyleti helyiségeiben. Értekezni fog Simonyi Ernő orsz. képv. a közlekedési ügyről, különös tekintettel hazánk nehány kiviteli czikkére mint bor stb. — Temesvár városnak a kormány engedélyt adott, hogy városi czélokra 250,000 frtig kölcsönt vehessen fel. — A vajda-hunyadi vár újítási munkálataira nézve a pénzügyminiszter elfogadta Steindl Imre műegyetemi tanár terveit, és az újítási munkálatok azok szerint haladéktalanul és gyorsan fognak eszközöltetni, vadász kastélyul akarván a kormány berendezni Hunyadyaiak várát ő felsége számára. — Szeliczén Tolnamegyében márcz. 23-án, rövid idő alatt leégett 78 ház és 35 rakodó csűr. Az oda veszett háziállatok száma még nem tudatik. — A debreczeni takarékpénztár választmánya a legközelebb tartandó közgyűlésnek azon javaslatot terjeszti elő, hogy 30 írt osztalék adassék egy-egy részvény után, melyre eredetileg mintegy 40 fát fizettetett be. — Nyíregyházán hír szerint a tavaly megszűnt „Nyiri közlöny“ Kmeti K. szerkesztése alatt halottaiból újra fel fog támadni.• A nagy kikindai kiváltságos kerület a belügyminisztertől rögtön bíráskodási hatóságot nyert egy további évre rablók, rablógyilkosok és gyujtogatók ellen. Megyei élet. Veszprémvármegye, ápril 6. F. hó 3— 6-ik napjain tartotta Veszprém vármegye (két első napon főispáni, a két utosó napon 1-fő alispáni elnöklet alatt) ez évi második évnegyedi közgyűlését. Nevezetesebb tárgyai voltak a gyűlésnek: Januárhában választott főpénztárnokunk Heti Lajos súlyos betegsége miatt lemondván, helyébe főpénztárnokul túlnyomó többséggel Perczik Gyula választatott meg. Tiszteletbeli főmérnökül az elnöklő főispán kinevezte Szentirmai József urat. Január hóban a B.-Füreden fölállított „Szeretetháza“ pártolására fölhivott bizottmányi gyüésben megpendíttetvén azon eszme, hogy mi Az orsz. kath. congressus által kiküldött 27-es bizottság kisebbségének JAVASLATA. Benyújtják : Bartal György, Gajzágó Salamon, Babics János, Horváth Döme , Abonyi István, Hrabár Manó. A magyarországi római és görögegyesült kath. egyház önkormányzatának szervezete. (Folytatás.) 79. §. Az egyházmegyei gyűlés intézkedése alatt álló köznevelési intézetekbe,amennyiben az országos kath. gyűlés másképen nem rendelkeznék, tanárokat nevez. Kivételnek e tekintetben a szerzetesrendek tanító intézetei, valamint azon tanári állomások is, melyekre a kinevezés joga alapítványlevelek által szabályozva van. Ily tanárok mégis tanképességöket az orsz. kath. gyűlés által kiadandó rendeletek szerint igazolni tartoznak. 80. §. Az egyházközségi tanácsok által választott tanítókat az esperesi tanács jelentése folytán, ha semmi kifogás fenn nem forog, vagy a felmerült kifogást alaptalannak, illetőleg elégtelennek találja — megerősíti s részekre az alkalmazási okmányt kiszolgáltatja. Amennyiben megerősítést nem adhat, új választást rendel. (97. 121. §) 81. §. Nyilvántartja az országos katholikus gyűlés, illetőleg annak közegei által megállapított tanári s tanítói fizetéseket. (16. §.) Ezeknek pontos kiszolgáltatására felügyel. Mulasztások esetében intézkedőleg közbelép. Amennyiben a megállapított tanári s tanítói fizetésekre nézve az illető egyházmegye viszonyaihoz képest eltérések kiválhatnának, eziránt a szükséges felterjesztés eszközlése végett az egyházmegyei gyűlésnek jelentést tesz. 82. §. Az egyházmegyei gyűlés rendelkezése alatt álló pénztár (60. §.) felelősség alatti kezeléséről gondoskodik, és erre nézve: a) az évi költségvetés tervezetét kellő időben elkészítvén, b) az évi számadásokat pedig megvizsgálván és észrevételekkel kísérvén, úgy ezt, mint amazt, további ellátás végett az egyházmegyei gyűlés elé terjeszti. 83. §. Az egyházmegyei gyűlés intézkedése s ellenőrsége alatt álló vagyonok s alapítványok kezeléséről (66. §.) vezetett számadásokat az illető kezelőktől évenkint bekivánja, megvizsgálja, s netán szükséges észrevételei kíséretében az egyházmegyei gyűlés elé terjeszti. (67. §.) 84. §. Gondoskodik az egyházközségi vagyonnak és jövedelmeknek az illető egyházközségi tanácsok által leendő helyes kezeléséről. Ezt ellenőrzi, a községi vagyonokat nyilvántartja. Az egyházközségi számadásokat, az esperesi tanácsok észrevételeinek (98. §.) figyelembevételével megvizsgálja, illetőleg megvizsgáltatja, s a kezelőknek végleges számadási felmentést ad. 85. §. Mindaddig, míg a magasabb javadalmatok a kezelésük alatt levő javadalmak haszonélvezetében maradnak, a nagyobb egyházmegyei javadalmak leltár melletti átvételénél s átadásánál, valamint az üresedésben levő ily javadalmak jövedelmeinek kezelésénél (22. §. b. pont) az illető káptalan hozzájárulásával teljesíti mindazt, amivel az országos igazgató tanács által erre nézve megbizatik. A birtokálladék és leltár épségben tartása fölötti folytonos és közvetlen őrködés az egyházmegyei tanácsot illetvén. 86. §. Mindaddig, míg a kegyúri viszonyok nem rendeztetnek, felügyel, hogy a kegyurak kötelességei pontosan teljesíttessenek. 87. §. Az egyházmegyei tanács, mint felülvizsgálati hatóság, határoz mindazon panaszok és felfolyamodások fölött, melyek az esperesi tanácsok végzései ellen nyujtatnak be. 88. §. Szükség esetében rendkívüli egyházmegyei gyűlés összehívását (70. §.) eszközli. 89. §. Érvényes határozat hozatalára 5 tag jelenléte szükséges. Negyedik fejezet. Az esperes-kerületi tanácsokról. 90. §. Minden esperességben esperes-kerületi tanács alakittatik azon teendők elvégezésére, melyek az alábbi §§-kal, vagy később az országos katn. gyűlés, illetőleg az egyházmegyei gyűlései által ezen kerületi tanácsok hatáskörébe utasíitatnak. 91. §. Az oeparas-kerületi tanács tagjai: a keretben levő minden egyházközségi tanácsnak egyházi s egy világi elnöke és minden egyházközségi tanácsnak egy-egy világi küldötte. (116. §.) — Az espereskerületi tanács tagjai hivatalos eljárásukért felelősek az egyházmegyei tanácsnak. 92. §. Rendes elnöke a kerületi esperes. Világi elnökét saját kebeléből évenkint maga választja. 93. §. Az esperes-kerületi tanács eszközli az egyházmegyei gyűlésbe küldendő papi s világi képviselők megválasztását, mire nézve : a) A papi képviselő megválasztása végett, az espereskerületi tanács utasítása folytán, az esperes választó gyűlésre összehívja a kerületbeli plébánosokat, káplányokat és egyéb világi s szerzetes áldozatokat, ezek titkos szavazás útján a papi képviselőt általános többséggel megválasztják. Azok, kik személyesen meg nem jelenhetnek, szavazatukat a szavazás napjára, a „választó gyűlés szavazatszedő bizottságához“ czimezve levélben is beküldhetik. b) A világi képviselők választása végett az esperes-kerületi tanács az esperességet annyi választókerületre osztja, ahány világi képviselő van az esperesség részéről, (57. §. k. és 60. §. b. pont.) és minden ily kerületbe a választás eszközlésére egy háromtagú bizottságot, nézve a választás napját kitűzi, és ahhoz képest a helyszínen megjelenvén, az egyházközségi tanács kebelében történendő választást intézi s annak lefolyásáról s eredményéről az illető egyházközségi tanács elnöksége által is aláírandó jegyzőkönyvet készít. A választások befejeztetvén, a bizottságok az általuk vezetett jegyzőkönyveket az esperes-kerületi tanácsnak bemutatják, mely, azok alapján, a szavazatok összeszámítását kerületenként teljesíti s ehhez képest a választás eredményét megállapítja. 94. §: Az előbbi szakasz a) pontja szerint megválasztott papi képviselőknek az esperes részéről bemutatott választási jegyzőkönyv, a világi képviselőknek pedig az esperes-kerületi tanács által teljesített összeszámítás alapján, a képviselői igazolványul szolgáló megbízó leveleket az esperes-kerületi tanács szolgáltatja ki. 95. §. Az espereskerületben levő népiskolák tanügyi s javadalmi kellő ellátása fölött őrködik, és felügyel hogy a kiadott szabályok és rendeletek foganatosíttassanak. A tapasztalt hiányokról s felmerülő szükségekről az egyházmegyei tanácsnak jelentést tesz s ezt a körülményekhez képest véleményes javaslattal is kiséri. 96. §. A tanügyi s egyéb időszaki kimutatásokat (51. §.) az egyházközségi tanácsoktól pontosan bekivánja s az egyházmegyei tanácshoz felterjeszti. 97. §. Az egyházközségi tanító megválasztásáról szóló s az egyházközségi tanács által bemutatott jegyzőkönyvet s a megválasztott tanító mellékelt okmányait, ha a választás ellen kifogás fenn nem forog, ennek megjegyzése mellett, az egyházmegyei tanácsnak megküldi. Ellenkező esetben a felmerült kifogás megalapítására szolgáló adatok tisztábahozása s megállapítása mellett a választási jegyzőkönyvet véleményes előterjesztésével kiséri. (80. és 121. §.) (Folytatjuk.) MAGYAR ÚJSÁG 1871. ÁPRIL 8. külföld. A párisi fölkelés. A „Daily T ee g raph“-nak e hó 3-ról Párisból írják. A mint utolsó tudósításomban emlitem, a nemzetőrök közt tegnap este észrevehető volt nagy izgatottság heves összeütközést helyezett kilátásba; az egész élét a neuilly-i kapunál s a táborozó községi csapatok közt töltöttem. E polgári katonák a város minden részéből itt sereglették össze s ideiglenes táborukat a neuilly-i kaputól a diadalívig elterülő nagy térségen, sőt tovább egészen az elysée-i mezőkig ütötték fel. A katonák egész éjen át az őrtüzek mellett álldogáltak, a tegnapi eseményekről beszélgetve s számitgatva a következő nap esélyeit. A katonák közül nagyon kevesen feküdtek le vagy mentek aludni s közüülök nagyon kevesen még csak sejteni sem látszottak , hogy a közelebbi nap mit hozand. A városban az utóbbi napok alatt szokatlan izgatottság uralkodott. Jóval éjfél után Páris lakossága az utczákon hullámzott föl s alá. A kávéházak kiváncsiak s rajongóktól voltak tele, s a boulevardok s a rivoli utcza hosszában a csapatok szakadatlanul haladtak a maillot kapu felé, míg mások a Mars mezőt elhagyva, útjukat Issy, Vaugirard a Billancourt felé vették, a „Marseillaise“ s „Chant du Départ“-ot énekelve. Lelkesedésük azonban nem viszonoztatok az őket bámuló nagy tömeg által. Ugyanazon városnegyedben riadót vertek, mindenkit a rend fentartására szólítva, de a nemzetőrök e helyütt nem nagy kedvet mutattak a fegyverfogásra s habozva készülődtek részt venni a válságban. Sőt számosan, kik a községi üléseken leginkább szoktak zajongni, most sokkal alkalmasabbnak találták kötelességükről megfelejtkezni s otthon szépen meghúzták magukat. Szombaton a község jelenté, hogy a versaillesi kormány részéről a kiegyenlítés iránt kísérletek létettek s a feltételek részben már elfogadtattak, de a sorezredi katona egyenruhába bujtatott rendőrök tegnap a lövöldözést megkezdték s csakhamar komoly összeütközés fejlődött, mely alkalommal mint mondják a pápai zuávok „éljen a király!“ kiáltással kezdték meg a tüzelést. 11 órakor a villette-i nemzetőrök zászlóalja érkezett meg s „éljen a község!“ hangoztatásával viszonozták a tüzelést. A boulevardokon katonai őrjáratok jártak föl s alá, elszélyesztve a nap eseményei fölött vitatkozó csoportokat, melynek figyelmét különösen a községi végrehajtó hatalom által aláírt falragasz vonta magára, melyben tudatja, hogy a királyi cselszövők a község katonát megtámadták. Mint mondják, azon sorezredi katonáik, kik a községiek soraiban harczoltak, a kormány csapatai által elfogatva, azonnal főbe lövettek. Egy másik állítás szerint 25 ember a 80. sorezredből, a 78 ezred katonái által épen akkor fogattak el, midőn a felkelőkhöz akartak átszökni; ezek szintén agyonlövettek. Éjfél felé 50,000 községi katona teljesen felszerelve s a kellő élelemmel ellátva a Grand Armée Avenue hosszában lett felállítva, mig mások a vendőme téren foglaltak űrállomást s ütöttek tábort. Reggel 4 óra felé a polgári csapatok közt általános készülődés volt észrevehető s néhány perczcel későbben a csapatok nyugat felé a neuilly-i kapun, a Grand Armée Avenue-n kezdtek a városból kivonulni. Az előcsapat öt óra felé érkezett a courbevoie-i hidhoz s itt a kora rég komor s dermesztő hidegétől áthatva dideregve várták, mig közelükben a többi csapatok helyeiket elfoglalják. Amint teljes csatarendben föl voltak állítva, előre nyomulásukat folytatták a Napoleon szobor s a courbevoie-i cirkus felé. Bergeret 50,000 ember fölött parancsnokolt s ezek a courbevoie-i hídtól a maillot kapuig terjeszkedtek. A nemzetőrök több üteggel, leginkább 7 - 12 fontos ágyukkal a tüzelést megkezdték. Bizonyosan nem tudom, hogy a csapatok fölött a főparancsnok szerepet ki vitte, de mint mondták Bergeret tbk., Flourens Gusztáv tbk., voltak azzal megbízva, sőt azt is hallottam, hogy Garibaldi Menotti is jelen van. Úgy látszott, miszerint a katonák közt az a hír volt elterjedve, hogy a Mont Valérien a községiek által körülvétetett s hogy ez oldalról nem kellvén nekik semmi veszélytől sem tartani egyenesen Versailles felé haladnak. Bergeret tbb. törzskarából egy tiszt arról biztosított, miszerint a Mont Valerien parancsnoka megígérte, ha az erőd mellett békével haladnak el a rueili s a st. cloudi után Versailles felé. Ez azonban mindennek daczára előttem kétségesnek látszott, s a következő események megmutatták, hogy az erőd parancsnoka nem vélekedett úgy. 5 és 6 óra közt, midőn világosodni kezdett, a községi hadsereg feje a courbevoie-i cirkushoz megérkezett. Az ágyuk s mitrailleusök az első sorban állíttattak föl; közvetlenül ezek után állt Bergeret tbb. kocsija, melyben a tbk. s még néhány táborkari tiszt ült. Mintegy 10,000 emberből álló haderő képezte a fölkelők előcsapatát, ezután következett a hadsereg zöme, mely attól nagy köz által volt elválasztva. Lovamat a többiekkel egy sorba állitom, mintegy száz röf távolságra Bergeret kocsija mögött; s épen midőn a Napoleon szobor irányába érkeztem, a tbk. a kocsiból kiszállt s gyalog haladt előre s ekkor a tömegben szemeim elől eltűnt. Ez időben minden készen volt, de még egy lövés sem történt s minden körülmény azt látszott mutatni, hogy a győzelem a községiek által könnyen ki lesz vívható. De alig hogy Bergeret tikot szemeim elől elvesztem, amint a Mont Valerienből az első ágyulövés tüze fölvillant. Csakhamar a regg csendjét roppant zaj zavarta meg, nagy ágyúgolyók sustorgása volt hallható, s Henry parancsnok, a törzs táborkarból, testvére Henry Iicknak, halva öszszerogyott. Az erődből a legközelebbi pillanatban egy másik lövés következett, újabb sustorgás s zugás s Bergezet kocsijába fogott két ló darabokra tépve röpült el, a kocsi számtalanszor fölfordult s darabokra széttört. A kocsis megfoghatatlan módon megmenekült, de nagyon természetes, hogy halálos félelem fogta el. Ezt a legnagyobb zavar követé. A nemzetőrök ez oldalról távolról sem vártak ily borzasztó pusztítást , s még az ágyudörgés el sem hangzott, amint a hátrálást már megkezdték, s mindenfelé az ijedelem kiáltását hallatva. A községi hadsereg zavarában, mely most egy nagy tömeggé lett, a város felé kezdett hátrálni s akaratom ellen majdnem úgy vitettem tova, miután a mennyire lehetséges volt az első sorban akartam maradni, mely most az utócsapatot képező. Lehetetlen volt megállni, mig a tömeg a neuilly-i hídhoz nem érkezett, hol a szaladó hadsereg egy két perczig megpihent. Néhány parancsnokkal beszélgetésbe eredtem: az élőcsapatot képező 10 ezer ember az erőd túlsó oldalán volt s a szakadatlanul tartó tüzelés a párisi haderő épen ezen részére volt irányozva. Azon helyről, ahol én voltam, nehéz volt kivenni az elvágott csapat mozdulatait, de nekem úgy tetszik, mintha nyűgat felé igyekeztek volna, mely visszavonulás természetesen, ha a Mont Valerien tüzelése daczára sikerül, úgy az erődöt elhaladva, a Szajnán Neuilly-nél átmehetnek. Mont Valerienből az ágyúzás folyton tartott, de félórával ennek megkezdése után, úgy tetszett, mintha arra az ellenkező oldalon lévő tüzérség felelt volna. Amint észrevehettem, Bergeret tbk. keletre, Nanterre felé nyílt térségen néhány ágyút állított föl s heves csatába elegyedett. De mit tehetett e néhány ágyú a Mont Valérien nagy lövegei ellenére. A tüzelés mindkét részről fél kilencz óráig tartott, ez idő óta fokozatonként alább hagyott s végre egészen megszűnt. Ez időtájban mindenáron Bergerettöek sorsáról akartam tudomást szerezni. Rá nézve lehetetlen, hogy a városba visszatérjen a nélkül, hogy jobb felől a Mont Valérien mellett ne haladjon el, s a ma reggeli tapasztalás után némileg valószínűnek látszik, hogy 10 ezer emberével a városba visszavonulhat. S ha közte s az erőd parancsnoka közt csakugyan semmi megállapodás sem történt, úgy a Mont Valérien ágyúinak tüzelése alatt lett előrenyomulása egyike azon szerencsétlen vállalkozásoknak, amilyet egy háborúban sem láttam még. Midőn utamat a város felé a Grand Armée Avenue irányában folytatom, találkoztam Bergeret kocsisával, ki mint mondám, megmenekült, csupán kezén kapott kis sebből vérzett. Félig zavart állapotban, menetközben gépileg orditá „elvesztünk!“ „elvesztünk!“ Egy katona, amint láttam Henry parancsnok holttestét vitte, igyekeztem közelébe jutni, miután nem kételkedem, hogy egyről-másról készséggel fog fölvilágosítást adni. Ha értesülésem alapos, úgy a Montvalerien innenső oldalán 20 nemzetőr esett el, 50—60-an megsebesültek, de a Bergeret tbk. parancsnoksága alatt lévő előcsapat vesztesége, mely egészen az erőd mellett haladt el, kétségkívül sokkal nagyobb, miután egy időben egészen az ágyuk tüzének volt kitéve s a térségsokkal egyenesebb, hogy sem az ágyúgolyók ellen menhelyet nyújtson. Mint mondják Flourens alatt két lovat lőttek le, de még most nem tudom, váljon Flourens életben maradt-e vagy sem. A Grand Armée Avenue hosszában e kiáltást lehetett hallani: „El vagyunk árulva !“ A városba való visszavonulás a Ternes kapun át történt. A tegnapi csatára vonatkozólag a legkülönbözőbb hírek keringtek. Egy párisi az elesett, megsebesült s eltűnt nemzetőrök számát 12.000-re teszi. A veszteség valószínűleg nagyobb volt, a mint azt kezdetben jelentették. Csupán a 27. zászlóalj két csapatából körülbelül egy ember sem maradt. Minden oldalról panaszok emeltetnek hogy azért szenvedtek vereséget, mert a csapatok csak 12 ágyúval mentek a csatába. Sőt azt is állítják, hogy a nemzetőröknek nem volt tüzérségük. Csupán négy ágyút s egy mitrailleuset vittek magukkal, de az utóbbi a második lövésnél szétrobbant s többeket megölt. A végrehajtó bizottság Thierst, Fauret, Picardot, Dufauret s Pothuant vádolják a francziaországi polgárháborúért s vagyonukat lefoglalták, mig őket személyesen a törvényszék elé állíthatják. A község a vasárnapi ütközetben elesett katonák családjait adoptálta. Egy „Une Vraie Citoyenne“ aláírással ellátott falragasz a párisi nőket felszólítja ma este a concordia téren összejönni, hogy azután Versaillesba menjenek, a nemzetgyűlésnek s a községnek alkalmat nyújtva a kibékülésre, ismételve azon programmot, midőn 80 évvel ezelőtt a párisiak Versaillesba mentek kenyeret kérve, melyet a nagy forradalom követett. A községi katonák számát 150,000-re teszik. Mint mondják, vasárnap több iskolába járó leányka, amint a neuilly-i templomból haza mentek, megöletett. Este 7 óra. A városon kívül az ütközet még mindig tart. A Mont Valerienből időközönként még történnek lövések s az ágyúzás a Clamarts Chatillon magaslatról szintén megkezdődött. Késő délután a csatában részt vett csapatok Meudon közelében összpontosíttattak. A boulognei és meudoni erdők a községi katonák által heves tüzelés után elfoglaltattak. A nemzetőrök a város körüli helyeket elfoglalva tartják s a kapuk is az ő hatalmukban vannak. Ez erődítéseken belül alig van 3—4 ágyú. Páris. Az „Ind. belge“-nek Párisból ápril 2-ról írják : Ma délután szomorú hirek keringtek a városban. Courbevoie felől ágyúzás és puskalövés volt hallható. Kezdetben azt gondolták, hogy ez csak a község rendeletére történendő hadiszemle idvlövése; e hadiszemle azonban nem ment végbe, és csak későbben tudták meg, hogy valóban vér folyt. Ezek röviden az értesítések, melyekben az utolsó időben történtekről értesültem : A községi nemzetőrök a versaillesi sorkatonaság első soraihoz akartak közeledni. Erre egy esenden magasabb rangú tiszt mint parlamentár jött eléjök, ki azonban, egy golyó által találva, holtan összerogyott. A tüzelők valószínűleg ugyanazok voltak, kik márczius 22-ikén, egy fegyvernélküli tömegre lőttek. Erre elkezdődött a csata. Az egyes epizódok ismeretlenek, de annyi bizonyos, hogy a nemzetőrök fél egykor visszavonulásra kényszeríttettek és hogy a versaillesi tüzérség által elfoglalt Mont Valérien magaslatán ágyazni kezdtek. A golyók nagy rendetlenséget idéztek elő a község csapatai közt és Neuillybe is hullottak néhányan. A versaillesi hadsereg nagy szilárdságot tanúsított, különösen a tengerészek, kik egy a nemzetőrök által elfoglalt állomást visszafoglaltak és kijelentették, hogy ma a városházában akarják az élét tölteni. Ez azonban nem a hadsereg általános hangulata, mert a Cours-de, Revie-n láttak egy néhányat a 74., 10., 111. sorezredekhez tartozó katonát nemzetőrök által kisérve, kik dicsekedve mondták, hogy golyóikat a levegőbe lőtték. E jelenet tanúinak azt is mondták, hogy három zászlóalj a