Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1871-04-08 / 81. szám

túl, annyit könyv nélkül, sőt épen az ő adataikból is tudhatunk, hogy Ma­gyarország a gazdasági termények ha­zája és ipartermelésben rendkívül elnyo­mott szegény ország, miből természete­sen következik, hogy az „Ausztriába“ hozott iparczikkek tulajdonkép Magyar­­ország számára hozatnak be és az „Ausztriából“ kivitt nyers termények tu­lajdonkép azon nyerstem­ényi maradvá­nyok, melyeket a szomszéd gyomra már nem birt felemészteni. Legsajnosabb tapasztalat, mit az „Ausztria“ adataiból meríthetünk az, hogy a mi drága, a szó anyagi értel­mében nagyon is drága, szomszédunk óriási gyomra a múlt évben olyannyira megnőtt, hogy nagy részét vagy leg­alább felét elfogyasztotta terményeink­nek a­helyett, hogy külföldre adta volna jó arany s ezüst pénzért. Például csupán Pest-Budáról majd­nem 5 millió mázsa liszt vitetett Bécsbe s íme Magyarország és Ausztria ösz­­szes lisztkivétele az „Ausztriában“ csak 2,869,231 mázsáig szerepel, így vagyunk a gabonanemű­ekkel is. Az „Ausztria“ ugyanis csak 3,945,801 mázsányi kivitelt mutat fel a búzából, melyből mint napi tudósításunk mutatja naponta 15—25—40—50 ezer mérő is ►jött forgalomba csupán a pesti tőzsdén s könyv nélkül is jól tudhatjuk, hogy leg­alább 2—3 szórta többet küldtünk Bécs­be, de még Trieszt felé is több vizetett — és csak sajnálnunk lehet, ha a szom­széd gyomra mindezt elnyelte. Tény azonban másrészt az is, hogy összes termelésünk a múlt évben oly csekély mérvű volt, mikép a szomszéd gyomrába is alig adhattunk felényit mint mennyit adtunk 1868—69-ben. Mutatják e szomorú igazságot az „Ausztria“ azon adatai,miszerint például 1869-ben 173,005 mázsányi gabnazsák volt forgalomban, holott e czikk, mely egyszersmind a ga­bona kivitel mérvét is jelzi a múlt évben majdnem 1/3-ára, 70,691 mázsányira esett alá. Ez természetes oka annak hogy az osztrák területről kivitt gabona, bor, gyap­ju stb. alig teszi felerészét az 1869-ki kivitelnek; u. m. gabona akkor kivite­tett 16,920,021, most csak 9,324,684 mázsa; bár kivitetett akkor 384,668, most 278,161 mázsa; gyapjú akkor 291,807, most 58,809 mázsával ke­vesebb; marha kivitetett akkor 70,955, most 54,693 db; juh és kecske akkor 372,993 most csak 197,203 db. Természetes hogy nehezen esik ez az osztrákoknak, mert övék volt a ke­reskedelmi haszon, mint nehezen esik nekünk is, mert Magyarország jövedel­me mondhatni 1/2, 1/3-ára esett le a leg­jelentékenyebb gazdasági terményekre nézve. Mutatja Magyarország ezen elsze­gényedését másrészt az is, hogy azon luxus­czikkek, melyekben ugyan semmi örömünk, de mégis anyagi erőnket jel­zették, mert Magyarország számára ho­zattak be, szintén 1/2, x/3 résznyire es­tek alá. A selyemáruk ugyanis 135, félse­­lyemnemüek 208 mázsányit fogytak; a rövidáruk súlya 1869-ben majdnem 220 ezer mázsát tett s 1870-ben 60,000 má­­zsányival keresbedett, így szintén a gyapotneműek 14,586 mázsányiról 13,480 ra, a vászonnemű­ek 271,905 mázsáról 152,506-ra a gyapjúkelmék 61,131 má­zsáról 13,510-re estek alá. Ennek viszont az osztrák gyárosok és iparosok örülhetnének, ha t. i. ők vol­nának azok, kiknek gyáripara már oly mérvre fejlődött volna, hogy a külföldie­ket ily érzékenyen háttérbe szorítsák. De ezt ismét könyv nélkül tudhatjuk , így­ nem történt. A külföldi iparczikkek ily csekély­­mérvű fogyasztása tehát ismét csak an­nak tanúsága, hogy Magyarország pusz­tul, szegényedik és nem tudnók meg­mondani hol állunk meg, ha a jelen év is kedvezőtlen lesz, meg lévén állapítva ez évi kiadása 260 millió forintban. Elviselhetlen teher ez, mely óriási deficitekkel járhat. Annyi azonban még­is bizonyos hogy ezen terheket is inkább elbírnék, ha a szomszéd gyomra oly nagy nem volna, vagy legalább tudnék, mennyit emészt fel évenkint e­gyénkben is kellene Szeretetházat állítani, s ezzel összefüggésben Sárkány Miklós bakonybéli apát a kisdedóvodák fölállításának szükséges­ségére irányozván a közgyűlés figyelmét, bizott­mány neveztetett ki oly utasítással, adjon a most tartott gyűlésre vélemény­es jelentést az iránti leh­ető-e megyénkban a Szereteth­ázának s —mi­nél több helyen annál jobb — a kisdedóvodák­nak is fölállítása ? ... Mj küldöttség beterjesztette indokolt jelentését, melyből kitűnt, hogy kellő pénzerő hiányában nagy nyeremény lenne, ha a megye főbb helyein a Szeretetházánál sokkal fontosabb kisdedóvodákat lehetne fölállítani. E czélra ki kellene nyomozni azon tőkéknek hollétét, melyek a veszprémi, zirczi stb. kisded­­óvodák fölállíthatásáért részint gyűjtés útján, részint büntetéspénzekből tétettek össze, a kis­dedóvodák szükségességének, üdvös voltának élénk rajzolásával ezeknek fölállítására buzdító felhívások küldendők minden községhez azon ígérettel, hogy oly községek, melyek a fölállítás­hoz szükségelt előintézkedéseket megteszik és gyámolításért a megyei bizottmányhoz folyamod­nak, a folyamodás benyújtásának sorrende sze­rint igényt tarthatnak arra, hogy az insurrectio­­nális pénztár kamataiból, a­menyiben azok a községi iskolák segélyezése által föl nem emész­­tetnének, segélyeztetni fognak stb. A bizott­mánynak javaslatát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta,s azon buzdító lelkes felhívásnak (me­lyet a kisdedóvodák fölállítása érdekében Csapó Kálmán t. főjegyző szerkesztett) kinyomatását, s a községekben leendő kiosztatását határozattá emelte. Olvastatott a járásbíróságok területének megállapítására irá­nyzott véleményezéssel megbí­zott küldöttségnek jelentése, melynek legérde­kesebb részét a Zalavármegyétől Veszprém me­­gyéhez ez idő szerint ugyan csak törvénykezési, de majd később közigazgatási tekintetben is átkebleztetéseket kérő községek átkeblezésére irányzott munkálatok és mozgalmak képezik.Föl­tétlenül csatlakozni óhajt 23 község. Föltételesen 19. A csatlakozni óhajtók mind kifejezték, hogy igen óhajtanák,ha részekre B.­Füreden külön já­rásbíróság fölállítását lehetne kieszközölni. A Veszprém vármegyei albizottság ez irányban hatá­rozott ígéretet nem tehetett s csakis azt ígérte, hogy fölterjesztést teend ez érdemben mind az igazságügyérhez, mind az országgyűléshez. A vegyes bizottságnak jegyzőkönyve fölterjeszte­tik s B.-Füredre járásbiróság annyival inkább kéretik, mert a veszprémi járásnak különben is 4u,600 lélekszámot haladó lakossága a csatla­kozni óhajtó zalamegyei községeknek csatlako­zása esetén 5u,uuu-nél többre szaporodnék. Veszprém, Pápa és V­.Palota városok részére saját kérelmük folytán (Pápa már ministeriális engedélyt is nyert erre) a szabad húsmérés en­gedélyeztetett, a többi község részére a m­arlia­­nus ara 21 krban állapíttatott meg. A járási tisztviselők utasíttattak, hogy a szerb tövisnek kiirtására, a kerti és szőlőhegye­kéii gyümölcsfáknak a hernyó fészkektől meg­tisztítására szigorúan fölfigyeljenek, az e czélra szükségelt intézkedéseknek megtételére felelős­ség tem­é alatt, büntetés kiszabásával s szükség­esetén behajtásával is szorítsák a községi elöl­járóságot. A behajtandó büntetéspénzek a föl­állítandó kisdedóvodák javára fordittatnak. Osvald Dániel pápai járásbeli főbíró ur be­tegsége következtében lemondását beadván, az üresedésbe jött főbírói állomás a május hó 8-án tartandó rendkívüli bizottmányi gyűlés által fog betöltetni. 1. 1. — A poszonyi haladó-egylet legköze­lebbi polgári estélyét nem nagyszombaton, ha­nem husvétvasárnapján tartja esti 8 órakor egyleti­ helyiségeiben. Értekezni fog S­i­m­o­n­y­i Ernő orsz. képv. a közlekedési ügyről, külö­nös tekintettel hazánk nehány kiviteli czikkére mint bor stb. — Temesvár városnak a kormány enge­délyt adott, hogy városi czélokra 250,000 frtig kölcsönt vehessen fel. — A vajda-hunyadi vár újítási munká­lataira nézve a pénzügyminiszter elfogadta Steindl Imre műegyetemi tanár terveit, és az újítási munkálatok azok szerint haladéktalanul és gyor­san fognak eszközöltetni, vadász kastélyul akar­ván a kormány berendezni Hunyadyaiak várát ő felsége számára. — Szeliczén Tolnamegyében márcz. 23-án, rövid idő alatt leégett 78 ház és 35 rakodó csűr. Az oda veszett háziállatok száma még nem tu­­datik. — A debreczeni takarékpénztár vá­lasztmánya a legközelebb tartandó közgyűlésnek azon javaslatot terjeszti elő, hogy 30 írt oszta­lék adassék egy-egy részvény után, melyre ere­detileg mintegy 40 fát fizettetett be. — Nyíregyházán hír szerint a tavaly megszűnt „Nyiri közlöny“ Kmeti K. szerkesztése alatt halottaiból újra fel fog támadni.­­• A nagy kikindai kiváltságos kerület a belügyminisztertől rögtön bíráskodási hatósá­got nyert egy további évre rablók, rablógyilko­sok és gyujtogatók ellen. Megyei élet. Veszprémvár­megye, ápril 6. F. hó 3— 6-ik napjain tartotta Veszprém vármegye (két első napon főispáni, a két utosó napon 1-fő alispáni elnöklet alatt) ez évi második évnegye­­di közgyűlését. Nevezetesebb tárgyai voltak a gyűlésnek: Januárh­ában választott főpénztárnokunk Heti Lajos súlyos betegsége miatt lemondván, helyébe főpénztárnokul túlnyomó többséggel Perczik Gyula választatott meg. Tiszteletbeli fő­mérnökül az elnöklő főispán kinevezte Szentir­mai József urat. Január hóban a B.-Fü­reden fölállított „Sze­­retetháza“ pártolására fölhivott bizottmányi gyü­­ésben megpendíttetvén azon eszme, hogy mi­ Az orsz. kath. congressus által kiküldött 27-es bizottság kisebbségének JAVASLATA. Benyújtják : Bartal György, Gajzágó Sala­mon, Babics János, Horváth Döme , Abonyi István, Hrabár Manó. A magyarországi római és görög­egyesült kath. egyház önkormány­zatának szervezet­e. (Folytatás.) 79. §. Az egyházmegyei gyűlés intézkedése alatt álló köznevelési intézetekbe,amennyiben az országos kath. gyűlés másképen nem rendelkez­nék, tanárokat nevez. Kivételnek e tekintetben a szerzetes­rendek tanító intézetei, valamint azon tanári állomá­sok is, melyekre a kinevezés joga alapítvá­ny­­levelek által szabályozva van. Ily tanárok mégis tanképességöket az orsz. kath. gyűlés által kiadandó rendeletek szerint igazolni tar­toznak. 80. §. Az egyházközségi tanácsok által vá­lasztott tanítókat az esperesi tanács jelentése folytán, ha semmi kifogás fenn nem forog, vagy a felmerült kifogást alaptalannak, illetőleg elég­telennek találja — megerősíti s részekre az al­kalmazási okmányt kiszolgáltatja. Amennyiben megerősítést nem adhat, új választást rendel. (97. 121. §­) 81. §. Nyilvántartja az országos katholikus gyűlés, illetőleg annak közegei által megállapí­tott tanári s tanítói fizetéseket. (16. §.) Ezeknek pontos kiszolgáltatására felügyel. Mulasztások esetében intézkedőleg közbelép. Amennyiben a megállapított tanári s tanítói fizetésekre nézve az illető egyházmegye viszo­nyaihoz képest eltérések kiválhatnának, eziránt a szükséges felterjesztés eszközlése végett az egyházmegyei gyűlésnek jelentést tesz. 82. §. Az egyházmegyei gyűlés rendelkezése alatt álló pénztár (60. §.) felelősség alatti keze­léséről gondoskodik, és erre nézve: a) az évi költségvetés tervezetét kellő időben elkészítvén, b) az évi számadásokat pedig megvizsgálván és észrevételekkel kísérvén, úgy ezt, mint amazt, további ellátás végett az egyházmegyei gyűlés elé terjeszti. 83. §. Az egyházmegyei gyűlés intézkedése s ellenőrsége alatt álló vagyonok s alapítványok kezeléséről (66. §.) vezetett számadásokat az illető kezelőktől évenkint bekivánja, meg­vizsgálja, s netán szükséges észrevételei kísé­retében az egyházmegyei gyűlés elé terjeszti. (67. §.) 84. §. Gondoskodik az egyházközségi va­gyonnak és jövedelmeknek az illető egyház­­községi tanácsok által leendő helyes kezelésé­ről. Ezt ellenőrzi, a községi vagyonokat nyil­vántartja. Az egyházközségi számadásokat, az esperesi tanácsok észrevételeinek (98. §.) figye­lembevételével megvizsgálja, illetőleg megvizs­gáltatja, s a kezelőknek végleges számadási fel­mentést ad. 85. §. Mindaddig, míg a magasabb javadal­matok a kezelésük alatt levő javadalmak ha­szonélvezetében maradnak, a nagyobb egyház­­megyei javadalmak leltár melletti átvételénél s átadásánál, valamint az üresedésben levő ily ja­vadalmak jövedelmeinek kezelésénél (22. §. b. pont) az illető káptalan hozzájárulásával telje­síti mindazt, amivel az országos igazgató ta­nács által erre nézve megbizatik. A birtokálla­­dék és leltár épségben tartása fölötti folytonos és közvetlen őrködés az egyházmegyei tanácsot illetvén. 86. §. Mindaddig, míg a kegyúri viszonyok nem rendeztetnek, felügyel, hogy a kegyurak kötelességei pontosan teljesíttessenek. 87. §. Az egyházmegyei tanács, mint felül­vizsgálati hatóság, határoz mindazon panaszok és felfolyamodások fölött, melyek az esperesi tanácsok végzései ellen nyujtatnak be. 88. §. Szükség esetében rendkívüli egyház­­megyei gyűlés összehívását (70. §.) eszközli. 89. §. Érvényes határozat hozatalára 5 tag jelenléte szükséges. Negyedik fejezet. Az esperes-kerületi tanácsokról. 90. §. Minden esperességben esperes-kerü­­leti tanács alakittatik azon teendők elvégezé­sére, melyek az alábbi §§-kal, vagy később az országos katn­. gyűlés, illetőleg az egyházmegyei gyűlései által ezen kerületi tanácsok hatáskö­rébe utasíitatnak. 91. §. Az oeparas-kerületi tanács tagjai: a kere­­tben levő minden egyházközségi tanács­nak egyházi s egy világi elnöke és minden egy­házk­özségi tanácsnak egy-egy világi küldötte. (116. §.) — Az espereskerületi tanács tagjai hivatalos eljárásukért felelősek az egyházmegyei tanácsnak. 92. §. Rendes elnöke a kerületi esperes. Vi­lági elnökét saját kebeléből évenkint maga vá­lasztja. 93. §. Az esperes-kerületi tanács eszközli az egyházmegyei gyűlésbe küldendő papi s világi képviselők megválasztását, mire nézve : a) A papi képviselő megválasztása végett, az espereskerületi tanács utasítása folytán, az esperes választó gyűlésre összehívja a kerü­let­­beli plébánosokat, káplányokat és egyéb világi s szerzetes áldozatokat, ezek titkos szavazás útján a papi képviselőt általános többséggel megválasztják. Azok, kik személyesen meg nem jelenhetnek, szavazatukat a szavazás napjára, a „választó gyűlés szavazatszedő bizottságához“ czimezve levélben is beküldhetik. b) A világi képviselők választása végett az esperes-kerületi tanács az esperességet annyi választó­kerületre osztja, ahány világi képvi­selő van az esperesség részéről, (57. §. k. és 60. §. b. pont.) és minden ily kerületbe a válasz­tás eszközlésére egy háromtagú bizottságot, nézve a választás napját kitűzi, é­s ahhoz képest a helyszínen megjelenvén, az egyház­­községi tanács kebelében történendő válasz­tást intézi s annak lefolyásáról s eredményéről az illető egyházközségi tanács elnöksége által is aláírandó jegyzőkönyvet készít. A választások befejeztetvén, a bizottságok az általuk vezetett jegyzőkönyveket az espe­res-kerületi tanácsnak bemutatják, mely, azok alapján, a szavazatok összeszámítását kerüle­­tenként teljesíti s ehhez képest a választás ered­ményét megállapítja. 94. §: Az előbbi szakasz a) pontja szerint megválasztott papi képviselőknek az esperes részéről bemutatott választási jegyzőkönyv, a világi képviselőknek pedig az esperes-kerületi tanács által teljesített összeszámítás alapján, a képviselői igazolványul szolgáló megbízó leveleket az esperes-kerületi tanács szolgál­tatja ki. 95. §. Az espereskerületben levő népiskolák tanügyi s javadalmi kellő ellátása fölött őr­ködik, és felügyel hogy a kiadott szabályok és rendeletek foganatosíttassanak. A tapasz­talt hiányokról s felmerülő szükségekről az egyházmegyei tanácsnak jelentést tesz s ezt a körülményekhez képest véleményes javaslattal is kiséri. 96. §. A tanügyi s egyéb időszaki kimutatá­sokat (51. §.) az egyházközségi tanácsoktól pontosan bekivánja s az egyházmegyei tanács­hoz felterjeszti. 97. §. Az egyházközségi tanító megválasz­tásáról szóló s az egyházközségi tanács által bemutatott jegyzőkönyvet s a megválasztott ta­nító mellékelt okmányait, ha a választás ellen kifogás fenn nem forog, ennek megjegyzése mel­lett, az egyház­megyei tanácsnak megküldi. El­lenkező esetben a felmerült kifogás megalapítá­sára szolgáló adatok tisztábahozása s megálla­pítása mellett a választási jegyzőkönyvet véle­ményes előterjesztésével kiséri. (80. és 121. §.) (Folytatjuk.) MAGYAR ÚJSÁG 1871. ÁPRIL 8. külföld. A párisi fölkelés. A „Daily T e­­­e g r­a­p­h“-nak e hó 3-ról Párisból írják. A mint utolsó tudósításomban emlitem­, a nemzetőrök közt tegnap este észrevehető volt nagy izgatottság heves összeütközést helyezett kilátásba; az egész élét a neuilly-i kapunál s a táborozó községi csapatok közt töltöttem. E polgári katonák a város minden részéből itt sereglették össze s ideiglenes táborukat a neuilly-i kaputól a diadalívig elterülő nagy térségen, sőt tovább egészen az elysée-i mező­kig ütötték fel. A katonák egész éjen át az őr­tüzek mellett álldogáltak, a tegnapi események­ről beszélgetve s számitgatva a következő nap esélyeit. A katonák közül nagyon kevesen fe­küdtek le vagy mentek aludni s közüülök nagyon kevesen még csak sejteni sem látszottak , hogy a közelebbi nap mit h­ozand. A városban az utóbbi napok alatt szokatlan izgatottság uralkodott. Jóval éjfél után Páris lakossága az utczákon hullámzott föl s alá. A kávéházak kiváncsiak s rajongóktól voltak tele, s a boulevardok s a rivoli utcza hosszában a csapatok szakadatlanul haladtak a maillot kapu felé, míg mások a Mars mezőt elhagyva, útjukat Issy, Vaugirard a Billancourt felé vették, a „Marseillaise“ s „Chant du Départ“-ot énekel­ve. Lelkesedésük azonban nem viszonoztatok az őket bámuló nagy tömeg által. Ugyanazon város­negyedben riadót vertek, mindenkit a rend fentartására szólítva, de a nemzetőrök e helyütt nem nagy kedvet mutattak a fegyverfo­gásra s habozva készülődtek részt venni a vál­ságban. Sőt számosan, kik a községi üléseken leginkább szoktak zajongni, most sokkal alkal­masabbnak találták kötelességükről megfelejt­kezni s otthon szépen meghúzták magukat. Szombaton a község jelenté, hogy a versail­­lesi kormány részéről a kiegyenlítés iránt kísér­letek létettek s a feltételek részben már elfo­gadtattak, de a sorezredi katona egyenruhába bujtatott rendőrök tegnap a lövöldözést meg­kezdték s csakhamar komoly összeütközés fejlő­dött, mely alkalommal mint mondják a pápai zuávok „éljen a király!“ kiáltással kezdték meg a tüzelést. 11 órakor a villette-i nemzetőrök zászlóalja érkezett meg s „éljen a község!“ hangoztatásával viszonozták a tüzelést. A bou­­levardokon katonai őrjáratok jártak föl s alá, elszélyesztve a nap eseményei fölött vitatkozó csoportokat, melynek figyelmét különösen a községi végrehajtó hatalom által aláírt falragasz vonta magára, melyben tudatja, hogy a királyi cselszövők a község katonát megtámadták. Mint mondják, azon sorezredi katonáik, kik a közsé­giek soraiban harczoltak, a kormány csapatai által elfogatva, azonnal főbe lövettek. Egy má­sik állítás szerint 25 ember a 80. sorezredből, a 78 ezred katonái által épen akkor fogattak el, midőn a felkelőkhöz akartak átszökni; ezek szintén agyonlövettek. Éjfél felé 50,000 községi katona teljesen felszerelve s a kellő élelemmel ellátva a Grand Armée Avenue hosszában lett felállítva, mig mások a vendőme téren foglaltak űrállomást s ütöttek tábort. Reggel 4 óra felé a polgári csapatok közt általános készülődés volt észrevehető s néhány perczc­el későbben a csapatok nyugat felé a neuilly-i kapun, a Grand Armée Avenue-n kezd­tek a városból kivonulni. Az előcsapat öt óra felé érkezett a c­ourbevoie-i hidhoz s itt a kora rég komor s dermesztő hidegétől áthatva dide­regve várták, mig közelükben a többi csapatok helyeiket elfoglalják. A­mint teljes csatarend­ben föl voltak állítva, előre nyomulásukat foly­tatták a Napoleon szobor s a courbevoie-i cir­­kus felé. Bergeret 50,000 ember fölött parancs­nokolt s ezek a courbevoie-i hídtól a maillot ka­puig terjeszkedtek. A nemzetőrök több üteggel, leginkább 7 - 12 fontos ágyukkal a tüzelést megkezdték. Bizonyosan nem tudom, hogy a csapatok fölött a főparancsnok szerepet ki vitte, de mint mondták Bergeret tbk., Flourens Gusztáv tbk., voltak azzal megbízva, sőt azt is hallottam, hogy Garibaldi Menotti is jelen van. Úgy látszott, miszerint a katonák közt az a hír volt elterjedve, hogy a Mont Valérien a köz­ségiek által körül­vétetett s hogy ez oldalról nem kellvén nekik semmi veszélytől sem tartani egyenesen Versailles felé haladnak. Bergeret tbb. törzskarából egy tiszt arról biztosított, mi­szerint a Mont Valerien parancsnoka megígérte, ha az erőd mellett békével haladnak el a rueili s a st. cloudi után Versailles felé. Ez azonban mindennek daczára előttem kétségesnek látszott, s a következő események megmutatták, hogy az erőd parancsnoka nem vélekedett úgy. 5 és 6 óra közt, midőn világosodni kezdett, a községi hadsereg feje a courbevoie-i cirkus­­hoz megérkezett. Az ágyuk s mitrailleusök az első sorban állíttattak föl; közvetlenül ezek után állt Bergeret tbb. kocsija, melyben a tbk. s még néhány táborkari tiszt ült. Mintegy 10,000 emberből álló haderő képezte a fölkelők előcsa­­patát, ezután következett a hadsereg zöme, mely attól nagy köz által volt elválasztva. Lovamat a többiekkel egy sorba állitom, mintegy száz röf távolságra Bergeret kocsija mögött; s épen midőn a Napoleon szobor irányába érkeztem, a tbk. a kocsiból kiszállt s gyalog haladt előre s ekkor a tömegben szemeim elől eltűnt. Ez idő­ben minden készen volt, de még egy lövés sem történt s minden körülmény azt látszott mutatni, hogy a győzelem a községiek által könnyen ki lesz vívható. De alig hogy Bergeret tikot sze­meim elől elvesztem, a­mint a Mont Valerienből az első ágyulövés tüze fölvillant. Csakhamar a regg csendjét roppant zaj zavarta meg, nagy ágyúgolyók sustorgása volt hallható, s Henry parancsnok, a törzs táborkarból, testvére Henry Iicknak, halva ösz­­szerogyott. Az erődből a legközelebbi pillanat­ban egy másik lövés következett, újabb sustor­gás s zugás s Bergezet kocsijába fogott két ló darabokra tépve röpült el, a kocsi számtalan­szor fölfordult s darabokra széttört. A kocsis megfoghatatlan módon megmenekült, de nagyon természetes, hogy halálos félelem fogta el. Ezt a legnagyobb zavar követé. A nemzetőrök ez ol­dalról távolról sem vártak ily borzasztó pusztí­tást , s még az ágyudörgés el sem hangzott, a­mint a hátrálást már megkezdték, s mindenfelé az ijedelem kiáltását hallatva. A községi hadsereg zavarában, mely most egy nagy tömeggé lett, a város felé kezdett hát­rálni s akaratom ellen majdnem úgy vitettem tova, miután a mennyire lehetséges volt az első sorban akartam maradni, mely most az utócsa­patot képező. Lehetetlen volt megállni, mig a tömeg a neuilly-i hídhoz nem érkezett, hol a sza­ladó hadsereg egy két perczig megpihent. Néhány parancsnokkal beszélgetésbe eredtem: az élő­­csapatot képező 10 ezer ember az erőd túlsó ol­dalán volt s a szakadatlanul tartó tüzelés a pá­risi haderő épen ezen részére volt irányozva. Azon helyről, a­hol én voltam, nehéz volt kiven­ni az elvágott csapat mozdulatait, de nekem úgy tetszik, mintha nyűgat felé igyekeztek volna, mely visszavonulás természetesen, ha a Mont Valerien tüzelése daczára sikerül, úgy az erődöt elhaladva, a Szajnán Neuilly-nél átmehetnek. Mont Valerienből az ágyúzás folyton tartott, de félórával ennek megkezdése után, úgy tet­szett, mintha arra az ellenkező oldalon lévő tü­zérség felelt volna. A­mint észrevehettem, Ber­geret tbk. keletre, Nanterre felé nyílt térségen néhány ágyút állított föl s heves csatába ele­gyedett. De mit tehetett e néhány ágyú a Mont Valérien nagy lövegei ellenére. A tüzelés mind­két részről fél kilencz óráig tartott, ez idő óta fokozatonként alább hagyott s végre egészen megszűnt. Ez időtájban minden­­áron Bergeret­töek sorsáról akartam tudomást szerezni. Rá nézve lehetetlen, hogy a városba visszatérjen a nélkül, hogy jobb felől a Mont Valérien mellett ne haladjon el, s a ma reggeli tapasztalás után némileg valószínűnek látszik, hogy 10 ezer em­berével a városba visszavonulhat. S ha közte s az erőd parancsnoka közt csakugyan semmi megállapodás sem történt, úgy a Mont Valérien ágyúinak tüzelése alatt lett előrenyomulása egyike azon szerencsétlen vállalkozásoknak, a­milyet egy háborúban sem láttam még. Midőn utamat a város felé a Grand Armée Avenue irányában folytatom, találkoztam Ber­geret kocsisával, ki mint mondám, megmene­kült, csupán kezén kapott kis sebből vérzett. Félig zavart állapotban, menetközben gépileg orditá „elvesztünk!“ „elvesztünk!“ Egy katona, a­mint láttam Henry parancsnok holttestét vitte, igyekeztem közelébe jutni, miután nem kételke­dem, hogy egyről-másról készséggel fog fölvilá­­gosítást adni. Ha értesülésem alapos, úgy a Montvalerien innenső oldalán 20 nemzetőr esett el, 50—60-an megsebesültek, de a Bergeret tbk. parancsnoksága alatt lévő előcsapat vesz­tesége, mely egészen az erőd mellett haladt el, kétségkívül sokkal nagyobb, miután egy időben egészen az ágyuk tüzének volt kitéve s a térség­­sokkal egyenesebb, hogy sem az ágyú­golyók ellen menhelyet nyújtson. Mint mondják Flou­rens alatt két lovat lőttek le, de még most nem tudom, váljon Flourens életben maradt-e vagy sem. A Grand Armée Avenue hosszában e kiál­tást lehetett hallani: „El vagyunk árulva !“ A városba való visszavonulás a Ternes kapun át történt. A tegnapi csatára vonatkozólag a legkülön­bözőbb hírek keringtek. Egy párisi az elesett, megsebesült s eltűnt nemzetőrök számát 12.000-re teszi. A veszteség valószínűleg nagyobb volt, a mint azt kezdetben jelentették. Csupán a 27. zászlóalj két csapatából körül­belül egy ember sem maradt. Minden oldalról panaszok emeltetnek hogy azért szenvedtek vereséget, mert a csapatok csak 12 ágyúval mentek a csatába. Sőt azt is állítják, hogy a nemzetőröknek nem volt tüzér­ségük. Csupán négy ágyút s egy mitrailleuset vittek magukkal, de az utóbbi a második lövés­nél szétrobbant s többeket megölt. A végrehajtó bizottság Thierst, Fauret, Pi­­cardot, Dufauret s Pothuant vádolják a franczia­­országi polgárháborúért s vagyonukat lefoglal­ták, mig őket személyesen a törvényszék elé ál­líthatják. A község a vasárnapi ütközetben elesett ka­tonák családjait adoptálta. Egy „Une Vraie Citoyenne“ aláírással ellá­tott falragasz a párisi nőket felszólítja ma este a concordia téren összejönni, hogy azután Versail­­lesba menjenek, a nemzetgyűlésnek s a község­nek alkalmat nyújtva a kibékülésre, ismételve azon programmot, midőn 80 évvel ezelőtt a pá­risiak Versaillesba mentek kenyeret kérve, me­lyet a nagy forradalom követett. A községi katonák számát 150,000-re teszik. Mint mondják, vasárnap több iskolába járó leányka, a­mint a neuilly-i templomból haza mentek, megöletett. Este 7 óra. A városon kívü­l az ütközet még mindig tart. A Mont Valerienből időközönként még tör­ténnek lövések s az ágyúzás a Clamart­s Cha­­tillon magaslatról szintén megkezdődött. Késő délután a csatában részt vett csapatok Meudon közelében összpontosíttattak. A boulog­­nei és meudoni erdők a községi katonák által heves tüzelés után elfoglaltattak. A nemzetőrök a város körüli helyeket elfog­lalva tartják s a kapuk is az ő hatalmukban van­nak. Ez erődítéseken belül alig van 3—4 ágyú. Páris. Az „Ind. belge“-nek Párisból ápril 2-ról írják : Ma délután szomorú hirek keringtek a város­ban. Courbevoie felől ágyúzás és puskalövés volt hallható. Kezdetben azt gondolták, hogy ez csak a község rendeletére történendő hadiszemle i­dvlövése; e hadiszemle azonban nem ment végbe, és csak későbben tudták meg, hogy va­lóban vér folyt. Ezek röviden az értesítések, melyekben az utolsó időben történtekről értesül­tem : A községi nemzetőrök a versaillesi sorka­tonaság első soraihoz akartak közeledni. Erre­ egy esenden magasabb rangú tiszt mint parla­mentár jött eléjök, ki azonban, egy golyó által találva, holtan összerogyott. A tüzelők valószí­nűleg ugyanazok voltak, kik márczius 22-ikén, egy fegyvernélküli tömegre lőttek. Erre elkez­dődött a csata. Az egyes epizódok ismeretlenek, de annyi bizonyos, hogy a nemzetőrök fél egy­kor visszavonulásra kényszeríttettek és hogy a versaillesi tüzérség által elfoglalt Mont Valé­rien magaslatán ágyazni kezdtek. A golyók nagy rendetlenséget idéztek elő a község csapatai közt és Neuillybe is hullottak néhányan. A versaillesi hadsereg nagy szilárdságot ta­núsított, különösen a tengerészek, kik egy a nemzetőrök által elfoglalt állomást visszafoglal­tak és kijelentették, hogy ma a városházában akarják az élét tölteni. Ez azonban nem a hadsereg általános hangulata, mert a Cours-de, Revie-n láttak egy néhányat a 74., 10., 111. sorezredekh­ez tartozó katonát nemzetőrök által ki­sérve, kik dicsekedve mondták, hogy golyói­kat a levegőbe lőtték. E jelenet tanúinak azt is mondták, hogy három zászlóalj a

Next