Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-15 / 211. szám
Szerkesztőségi iroda: Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. / 211-ik szám. Péntek, 1871. szeptember 15. V. évfolyam. Kiadó-hivatal: ■ Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési Ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 8 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szeptember 14. A franczia nemzetgyűlésben tegnap terjesztetett be az elnapolásra vonatkozó bizottsági jelentés, s ennek kapcsában Jules Simon miniszter a köztársaság elnökének egy hoszabb üzenetét olvasta fel, mely az elnapolás szükségére utalva, a nemzetgyűlés utóbbi munkálataira visszapillantást vet. Erre a decz. 4-ig való elnapolás iránti indítvány elfogadtatott. A költségvetési bizottság jelentése szerint Francziaország lefolyt évi budgetje következő főszámokat mutat : Bevételek 3.149.973,072 frank; kiadások : 3,197,116,492 frank. A budgetben tehát 47,143,420 frank deficit mutatkozik, mely más kiadásokkal egyetemben egész 53,770,371 frankra nő. A deficit a luxus és más apró adónemek által fog fedeztetni. A köztársaság elnökének fizetése 600,000 frankot, a minisztereké egyenként 60,000 frankot teend. A kegyelmi bizottság szeptember 7-ei ülésében Thiers is jelen volt. A Lullier ügye került szóba s hí szerint elvben megegyeztek, hogy őt nem lövetik főbe. Az is lehet, hogy élete hátralévő részére egy bolondok házába küldik őt és állítólag egy 15 tagú bizottmány fogja megvizsgálni, hogy nincs-e őrültségi állapotban. Lullier még eddig, ügyvéde unszolása daczára nem nyújtott be fellebbezési kérvényt. St.Deuisben a bajor parancsnok tegnap szüntette meg az ostromállapotot. Az erődök kiürítése a németek részéről szintén már teljes folyamatban van, úgy hogy e hó 22-ig a párisi keleti erődök is francziák kezében lesznek. Remusat Szeptember 7 -én délután kapott Arnim gróftól egy sürgönyt, melyben jelenti neki: Vilmos császár megparancsolta Mauteuffelnek, hogy Páris erődeit és környékét haladéktalanul ürítse ki, habár a harmadik fél milliárd lefizetésének verificatiója még nem történt meg“. Az elindulásra a készülődés már másnap megkezdődött úgy az erődökben, mint Páris egész környékén. Manteuffel tábornok 17-től kezdve Nancyba teszi át főhadiszállását. A német birodalmi gyűlés a bajor kormány kívánságára valószínűleg csak október közepére fog egybehivatni. Oka az, hogy a bajor kabinet először pénzügyeit illetőleg akar országgyűlésének előterjesztést tenni. Azajthánui viszonyokról szólva galicziai lapok azt hiszik, hogy most csak a jogpolitikai pörlekedések kezdődnek, mivel bizonyos, hogy Hohenwart a reichsrath kétharmad részével rendelkezni fog. Az alkotmányoű párt nem számíthat többre, mint 60—70 szavazatra, holott az autonomisták 130—140 szavazattal bírnak. A centralisták látván, hogy hadjáratuk el van veszve, kiheresztelték, hogy a németek a reichsrathból kimennek. Ezen eljárást, — ha valóban úgy történnék — nem helyeslik, mivel az a németek részéről kislelkűséget és gyermekes haragot mutatna. Bukarestben e hó 5-én a csőcselék megint egy kis zsidóüldözést rögtönzött. Egy suhancz vérző kezekkel megjelenve az utczán azt kiabálta, hogy a zsidók zsinagógájuk pinczéjébe csalták és vérét ontani akarták. A gyülekező népség neki dühödve rontott a közellevő zsidókra, hanem a rendőrség nagyobb zavargásoknak elejét vette és több rendbeli elfogatási eszközölt. Római távirat szerint a követségek kijelentették, hogy zavargás esetében a pápai palotára feltűzik zászlóikat. Az „Opinione“ egy „Franczia politika“ czímű czikkben ezeket írja: Megelégedéssel veszünk tudomást azon nyilatkozatokról, melyeket — mint állítják — gr. Remusat tett, hogy a franczia kormány elismeri az Olaszországban bevégzett tényeket, és sohasem gondol arra, hogy azokkal ellenkezésbe helyezze magát. A franczia kormány csupán azt akarja, hogy a pápa egyházi függetlensége minden támadásoktól meg legyen óva, és hogy a garantia-törvény ne korlátoltassék. Minthogy a franczia kormánynak a római kérdésben ez a programmja, bizonyosnak mondható, hogy a két állam között viszonyok szilárd alapon és szívélyes egyetértés mellett ismét helyreállíthatók. A washingtoni statistikai hivatal közzé teszi az 1870-ki népszámlálás véglegesen megállapított eredményét. E szerint az észak - amerikai egyesült államok lakossága 38.555,983 lélekből áll. Ezek közül 33.586,989 fehér, 4.880,009 szerecsen, 25,731 indus és 63,254 khiézer.Az egész lakosságból 32.989,437 benszülött s 5.556,466 bevándorlóit. Fogalomzavar. Simonyi Ernőnek a mai ülésen tett azon megjegyzésére, hogy Tisza Lajosnak miniszterré történt kineveztetése ellenkezik a parlamentáris rendszerrel, mely szerint a miniszterek a törvényhozó testület, illetőleg ennek többsége kebeléből választatnak, Andrássy azt válaszolta, hogy ez fogalomzavar, mert parlamentáris minisztérium alatt nem az értetik, hogy a parlament kebeléből alakult, hanem az, hogy a parlament többsége által támogattatik. Ugyan-e választ adta a miniszterelnök úr néhány hóval ezelőtt e sorok írójának, midőn hasonló okból Pauler Tivadar kineveztetése ellen tiltakozott, mint ki akkor még nem volt az országgyűlés tagja. Miután ez ismételt válaszból úgy látszik, hogy a miniszterelnök úr e reá nézve igen kényelmes szokást theóriává akarja emelni, bátorkodunk őt figyelmeztetni, miszerint a fogalomzavart ő csinálja, s nem mi. A miniszterelnök úr úgy látszik már elfelejtette azt amit külföldön tapasztalt, s mióta itthon van, annyira el van foglalva a kormányzati teendők által, hogy nem ér rá olvasni. Mert ha a miniszterelnök időt s fáradságot vett volna magának egyetlen egyszer s bár futólag átlapozgatni az alkotmányok történetét, most nem compromittálná magát s az őt támogató pártot ilyen colossális fogalomzavarral. Tagadni azt, hogy alkotmányos országban a minisztereket a törvényhozó testület többségének kebeléből kell választani, annyi mint tagadni az alkotmányosságot. Igaz hogy nincs egy írott alkotmány sem, melyben világosan ki lenne mondva, hogy a fejedelem tartozik tanácsosait a parlament tagjai közül választani — de ez csak azért nincs kiírva, mert magától értetődik, épen úgy mint nem jutott soha eszébe senkinek a büntető codexbe beleírni hogy nem szabad lopni vagy gyilkolni. Egyébiránt anélkül, hogy a törvény ezt világosan megparancsolná, gondoskodott róla minden szabadelvű alkotmány, hogy másként ne történhessék, felállítván azon szabályt, miszerint a miniszternek csak akkor van szavazata az országgyűlésen, ha egyszersmind annak tagja is. Ez van kimondva a belgiumi, ez az olasz, ez a magyar alkotmányban (1848. 3. t. ez. 31. §.) ez van szentesítve az angol gyakorlat által. Egy hírneves angol író úgy definiálja a minisztériumot: „az országgyűlési többségnek bizottmánya“. Épen csak egy alkotmányt ismerünk, melyben ellenkezőleg ki volt mondva, hogy miniszter nem lehet képviselő — s ez volt az 1852-ki napóleoni alkotmány. De hiszen az mindegy — mondja a miniszterelnök úr — ha az újonnan kinevezett miniszter ma még nem képviselő, azzá lehet holnap. Köszönjük szépen e theóriát. Cseppet sem kételkedünk benne, hogy Tisza Lajos úr s akármelyik más miniszter, könnyen megválasztathatja magát valamelyik jobboldali kerületben; csakhogy ily esetben már a hatalom szól, nem pedig a nép őszinte bizalma, ámde a kormányférfiúnak egyedül ez ad erőt s erkölcsi súlyt. Miért nem választották meg Tisza urat elébb ? Azt mondani, csak tegyük meg miniszterré, majd megválasztják azután — merő kigúnyolása nemcsak az alkotmányos formáknak, de magának az alkotmányosságnak. Tehát nem mi, hanem Andrássy úr csinálja a fogalomzavart — szánt szándékosan. Egyébiránt jegyzékbe vesszük a miniszterelnök azon vallomását, miszerint „tehetségek szűkében“ a kormány kénytelen a parlamenten (azaz a többségen) kívüli körökben keresni embereit. Ez igazán preeziózus vallomás. A többség büszke lehet rá. Helly Jópiácz, álló pénzügügyel biró nemzeteknek azon kettős szerencse jutott, hogy gépeik s eszközeik segélyével óriási mennyiségű ruházati szövetet gyártva, ők fedezik szomszédaik sőt a távol népek szükségségleteit is, mely felebaráti szívességért aztán óriási hasznot húznak, vagy húzhatnak, mert a szép jó szövet nemcsak egészség szempontjából szükségelt czikk, hanem a „szemnek is tetszik“, mely pedig telhetetlen s nem kíméli az áldozatokat azért ami neki tetszik. A szövetgyártás tehát egy neme a hóditó nagyhatalmiságnak, mely nem kevesebb sarczot vet egy-egy meghódított országra, mint vetett például Németország Francziaországra. Melynek adófilléreit azonban zúgolódás nélkül, sőt örömest s még a vámszabályokat is merészül kijátszva fizetgetik a meghódítottak oly mérvben, hogy nem egyszer valóban tönkre teszik egész országot, kimerítik annak minden pénzforrásait, mint kimerítették Magyarország legfőbb jövedelmi forrását a kiváltságos osztályok a szövetipar kitűnőbb czikkeinek élvezhetése végett. Természetes, hogy eme nemzetközi viszonyok közül, bár kevés ámítás mellett sokkal „óriásabb“ szerep azé, ki magát más nemzetek által „kiszolgáltatja“, mégis sokkal üdvösebb és hasznosabb azért a kiszolgálás, de egyszersmind hódítás szerepét viszi , mert az olyan, ki saját szükségleteit kielégitni nem képes, rabjává válik mindazoknak, kik ezt vagy szeszélyeit kielégítik. És amely nemzetnek ég s föld kezeibe adta a hódítás minden eszközeit mint például Magyarországnak, annak kétszeres szégyen s gyalázat a meghódított gyarmatország szerepét játszania, kivált olyan ország ellenében, melyet a szövetséges terén, egy-két czikk kivételével ugyancsak legyőztek a világtárlatokon s világpiaczokon egyaránt. Nyugateurópa nagyobb s kisebb államai. Ilyen p. o. Ausztria, melynek gyapjú, gyapot s len és kender ipara fedezi saját szükségleteink legnagyobb részét jópénzért, védvámok de oly védvámok mellett, melyek az osztrák ipart védik attól, hogy czikkeinél jobb s olcsóbb iparczikkeket szerezhessünk Nyugat-Európából. Köztudomás szerint, daczára annak, hogy az egyrészről folytonosan fokozott adóztatás, a másrészről folytonosan csak épen az élet fentartásához nélkülözhetlen adagocskákban nyújtott pénz és hitelforrás kettős nyomása közt mezei gazdászatunk valódi rabló gazdálkodássá vált, még is találkozik évenkint 240—260 ezer mázsa gyapjúnk, mit nagyrészt épen mesterségét folytatva, helységről helységre kóborlóit, igy tengődvén 6—7 esztendeig, mig nem ismét szülőföldje közelébe visszatérvén, ott ismét megnősült. Mostani nejével, ki ő neki ismét szép kis hozományt hozott, újra négy gyermeket nemzett ; egyébre nézve ezzel is oly életet folytatott, mely szegényt, tett lépésének mély megbánására bírhatta. 1848-ban kis házikója tűz által elhamvasztatott , azt újra felépíteni elég móddal nem bírván, a családnak bérelt lakásba kellett költözködni. Még csak itt kezdődött Bruck nejére nézve az ínséggel, nyomorral, nélkülözéssel és viszálylyal teli élet, fokozva még Bruck tiszteletlen, sőt könyörületlen magaviselete által övéi irányában. Habár ez idő óta rendesen, sőt mondhatni szorgalmasan dolgozott, mégsem tudott annyit keresni, amennyi be költekezése mellett, a háztartásra szükségeltetett; és a gyanú, hogy az időtől fogva számos súlyos vétket követett el, nem volt egészen alaptalan. Legalább utóbb tett vallomása, és a modor, melylyel az általa elkövetett legnagyobb bűntényekről is szólt, eléggé látszanak bizonyítani , hogy ama felőle elterjedt ítélete kitől minden kitelik,“ csakugyan igaz. A vizsgálat eredménye oly jellemnek tünteti őt fel, amelyhez hasonló, szerencsére kevés létezik. Erkölcsileg mély örvénybe sülyedve, mely előtt az emberiség borzadva áll meg, a legtermészetellenesebb és állatias érzéstelenségnek megtestesült alakja volt; fogékonytalan akár minemű lelkimardosásra, hozzáférhetlen a megtérés érzésének legkisebb szikrájának is; oly erkölcsi szörnyeteg volt, melynek nagymérvű veszélyességét csak azon körülmény szállította le, hogy minden időben hiányzott nála, a gonosztevőknél gyakran feltalálható intelligentia, mely által, gonosz vágyai dúsabb kielégítésére a társadalomba még jobban befészkelhette volna magát. Előlegesen tett vallomásai után, különösen ezen tettről kikérdeztetvén, mely őt legközelebb — csakhogy fájdalom későn már ! — az igazságszolgáltatás kezébe szolgáltatta, igy nyilatkozott : „Azon napon, midőn valami otthon lévő desaját számunkra leendő felgyártás végett Ausztria iparosai szoktak megvásárolni — és pedig nagyrészt 20—30—50 százaléknyi zsírral s szeméttel, mi aztán azt is bizonyítja, hogy oly olcsón mikép abból a drága vasutak és gyári mosatás költségeit ide s oha bőven lehet fedezni , élvén a gyapjúiparból Ausztriában 400 ezer munkás, kiknek évi termelése 140 millió forintra megy. • Gyapjúszövethez tehát van, azaz volna elegendő jó anyagunk, így szintén a kender s lenszövetekhez, melyekből Ausztria évenként i.e. 150 millió frt értéket gyárt, jórészt a mi nyerstermékeinkből, a mi számunkra. Gyapotra nézve pedig szintén nem kellene hátrább államunk más nemzeteknél, mert hiszen például Fiumén át egyenes összeköttetésbe léphetünk s közelebb érjük Egyiptom gyapotvidékeit, mint Európa bármely nyugati állama , kétszerte közelebb mint Anglia s igy szintén kétszerre közelebb vagyunk azon „tudatlan“, azon „barbár“ népekhez, mint mondani szokták azokra kik saját szükségleteiket kielégitni nem képesek, mint vannak nyugati szomszédaink; s igy nem kellene messze mennünk, hogy iparczikkeink számára, ha t. i. volnának, jó piaczot találhassunk az Al-Dunán Törökországban vagy épen Oroszországban. És mi az iparképességet, az ép testi s lelki tehetségeket illeti, azt hisszük, ebben sincs hátrább a magyar ember sem a szomszédoknál, sem Nyugat-Európa gyáros népeinél, mert hiszen példák bizonyítják, hogy a nyugat-európai gyárvidékek legkitűnőbb munkásai épen a magyar iparosok, kik mostoha hazai viszonyaink miatt külföldön értékesítik tehetségeiket. Szóval, kétséget sem szenved hogy mindenünk van, mit szövetiparunk felvirágzásához a természettől várhatunk, s így azt hogy Magyarország a szövetipar terén oly formán áll Ausztriához, mint 3—4 a 100-hoz, semmikép sem tulajdoníthatjuk másnak mint a kormányzás, a törvényhozás mostohaságának. Ausztria sem valamely gyapot termelő ország, s nincs közelebb a gyapotvidékekhez, mint Magyarország és ott mégis 162 gyárban 1,464,000 orsó működik, holott Magyarországon is Erdélyben 1 gyár összesen 4020 orsót számít. Lens kender-iparunk főkép csak a kötélverés, ponyva s zsák-vászon készítésre terjed ki. Pedig ezen nyersanyagok, azon „kukoricza“ és zsák-zubbonyok, melyeket a köznép visel, a legjobb anyagot adnák azon csipkékhez, illusiókhoz stb., melyek a szemnek nagyon tetszenek, s melyek fontjáért szintén több fontnyi jog miatt, nem mehettem ki munkára, a kőfejtőre, minden alattomos szándék nélkül Lammelékhez mentem, hol is az asszonyt egyedül találva, egy kis ideig elbeszélgettünk. Az asszony pálinkát töltve, reggelivel kínált meg, s irántam egyátalán vendégszeretőnek és barátságosnak mutatá magát. Ekkor leánya is jelen volt, kit azonban némi aprólékos bevásárlás megtevése végett, a városba küldött. Az ehhez kívántaté pénzt az aszszony az emeleti szobából hozta le. Hogy Lammelnek pénzkészlete mindig volt, azt jól tudtam, csak a hely, hol azt tartani szokta volt ismeretlenen előttem. Azért tehát kivácsiságból hallgatództam, az asszony merre irányozza lépteit, mit a szobának vékony padlása miatt — mely minden léptét híven visszaadó, könnyen el is érhettem. Távol volt még akkor tőlem minden roszra való gondolat, és csak miután Lammelné leánya eltávozott, s az anyja is a házat elhagyni készült, támadt fel bennem azon ördögi gondolat, hogy valamit ellopjak. — A Lammelnével egyidejűleg hagyom el a házat, avval a szándékkal, hogy abba azonnal ismét visszatérjek, és látván, hogy asszony által többé észre nem vétethetem, csakugyan visszatértem abba. — Gyorsan felszökkenve az emelet lépcsőin, egy csukatlan szobában egy szekrényt vettem észre, belőle annyi pénzt, amennyi épen kezembe jött (5 tallért) — és azután egy szintén nyitva állt kamrából egy csomó füstöltbust és egy kolbászt, végre ezen utóbbi tárgyak mibe csomagolhatása lett, egy épen kezembe jött szakasztó ruhát vettem magamhoz. „A lépcsőn lejöve Lammelnét láttam a házpitvarban állani, amiért hamar vissza akartam fordulni. De a Lammelné engem már észrevevén, így kiáltott fel. ..„Uram, Jézusom! Bruck, honnét jön ön ide ? Ön ugye az emeletben volt ? Látván hogy felfedeztettem, féltem, hogy ez férjének az esetet elbeszéli, és az engem feljelentend. Ezen okból az asszony meggyilkolását tüstént elhatároztami magamban. Villámsebességgel — miután a nálam lévő batut letettem — felkaptam egy a lépcsőhöz támasztva volt irtókapát, azt az asszony fejébe vágtam úgy hogy az többé nem is moczczanva összeró- Két ítélet. (Folytatás.) 1863-ik évi július 17-ének délelőtti óráiban a Y . . helységtől félóra járásnyi L . . helységben egy Lammel nevű kőfaragó lakásán tűz ütvén ki, annak háza és a mellette lévő gazdasági épületei, csakhamar a fékevesztett elem martaléka lőnek. A segítségre sietett szomszédok és helybeli lakosok, a ház ajtaját bezárva találták, amiért is egy ablakon át kellett nekik a szobába hatolni. Habár belül az egész ház füst- és gőzzel annyira telve volt, hogy a benne talált tárgyakat is alig lehetett megismerni már, habár azonfelül, a már igen elharapódzott tűz miatt, a további behatolás nagyon életveszélyesnek mutatkozott. Lammel fia mégis az emeletbe bátorkodott, szülei készpénzét — mely tudta szerint ott egy ládába volt elrejtve — megmentendő. A merénylet sikerülvén, elérte a padlatot. És mily nagy volt meglepetése, észrevévén, hogy a láda már nyitva van, és abból a pénznek egy része hiányzott. A ládának két fiókja , melyekben különböző éretpénz szokott állani, kiürítve valának. Azonközben a tűz annyira terjeszkedett, hogy csak nagy bajjal, és nem minden égés nélkül tudta a kijáratot ismét elérni. — Kint meg a közben azon észrevételt tették, hogy La niniené hiányzik. A tűz kitörése óta senki sem látta, és a legnagyobb szomorúsággal közölték fiával, ama aggodalmas véleményüket, hogy talán ő is a tűz martaléka lett. Néhány egyén, kik rövid idővel a tűz kitörése előtt a házban voltak beszéltek vele, látták és hallották, midőn 13 éves leányát, valami teendő elintézése végett a városba küldé, és ők is eltávozván, maga a házban maradott. Ezen szomorú gyanitás fájdalom teljes megerősítést nyert. Midőn a porrá égett ház romja közt ásni kezdtek, csakhamar egy félig szénné vált, és a miatt meg nem ismerhető halottra bukkantak, mely azonban mégis néhány egészen el nem égett ruhafoszlányról, Lammelnének ismertetett fel. A még aznap rajta elkövetett orvosi vizsgálat nyomán természetesen kitűnt, hogy a rajta talált égési sebeknek tizedrésze is elégséges lett volna halálát létrehozni. Mindazonáltal kétséges volt még mindig, hogy a halál csakugyan az égési sebek következtében következhetett-e be, mert a fej hátsó része oly összezúzott állapotban találtatott, hogy ha feltesszük, hogy feje a tűz előtt vagy avval egyidejűleg zuzatott úgy össze, ez maga is szintén , okvetlenül halált okozott volna. Szerencsére ezen kétségek, melyek a rejtélyes esetnél felmerültek, ezúttal hamarabb találtak megoldást, mint ilyféle esetekben rendesen történni szokott. Még egyaránt garázdálkodott a tűzvész, és L am m ent iszonyú sorsa még csak szomorú sejtelemnek tárgya volt, a midőn már fennhangon szándékos gyújtogatás által eredményezettnek mondák a tüzet lenni; és ezen mondás nem csak puszta feltevés volt, hanem határozott irányt vett. Gyermekek, kik a Lammel-féle ház közelében játszottak, észrevették, hogy közvetlen a tűz kitörése előtt, egy férfi jött ki Lammelék pajtájából, annak belsejébe mintegy félénken visszatekintett és azután gyorsan távozott. Ez emberről adott személyleirásuk tökéletesen a rész Iktben álló Bruck Károly kőfaragóra illett, s kit valóban mások is a tűz kiütése előtti perczekben, a tűz helyszínének közelében voltnak mondottak. Minden késedelem nélkül tehát az ottan lévő biztonsági közegek, Bruck lakására siettek, ahol is azt családja körében épen azon foglalkozásnál találták, amint családjával együtt egy kolbászt akart falatozni. Holmija átkutatásánál, egy kis pénzt, úgy mint egy csomó füstölt húst találtak nála , mely utóbbit a csendőrök kíséretében lévő Lammel, határozottan tulajdonának ismerte fel. Bruck erre elfogatott, és a fogházba való szállíttatása közben, meglehetősen leplezetlenül bevallotta , hogy a tüzet ő gyújtotta, előbb azonban a Lammelnél meggyilkolta, és hogy a húst és pénzt is szintén annak házából sajátította el. Műveit t. i. jól oktatott s szabadkezü, szabad iparral s kereskedelemmel s ön-Bruck Károly, mesterségére nézve kőfaragó, elfogatása idejében 58 éves volt, és mint már feljebb emlitettük, az egész környéken rosz hírben állott. Lopásért már többször elitélve, s egy más előbb történt tűznél szintén szándékos gyújtogatással nagy mérvben gyanúsítva: mindenki által — akit csak sürgős, elkerülhetlen teendő nem indított, a vele való érintkezésre, határozottan kerültetett. A későbben kihallgatott tanuk legtöbbjei, durva és alattomos embernek, verekedésre és egyáltalán a bűnre hajlandónak festették ; egészben véve egy oly embernek mondották lenni, kitől minden rész kitelhetik. Családján mindig zsarnokoskodott, nem tűrvén soha a legalaposabb ellenvetést sem, nejét és gyermekeit méltatlanul bántalmazta, és legközelebbi szomszédjaival is mindig viszálykodott. Sőt saját fivére, egy jómódú, becsületes földmíves is azt mondja felőle : Károly már gyermekkorában sem fogadott szót, az atyját többször megverni akarta, és ő (az elbeszélő) ellen is kardot rántott. Anyjuk sokszor megjövendölte neki, hogy nem rendes halállal muland ki a világból. Persze az anya, ferde nevelésével volt részben szerencsétlenségének okozója. Az egész idáig való életfolyama rendnélküli volt. Nézzük csak. Érettebb korában önálló gazdálkodást kezdett, ő végre egy özvegyet vévén nőül. Ha ezen, bár őt gyermekkel áldott házasság, nem volt valami végnélküli boldog, annak oka az egész helység tudta szerint, csak a férjben rejlett. Sehol sem talált legalább hitelt azon ürügye mintha nejének iránta tapasztalt hűtlensége volt volna az ok, mely őt ellene kemény bánásmódra bírta. Három év eltelte után eladta minden fekvőségét, hogy helyette máshol vegyen egy jószágot. Ez, mint maga mondá csak azért történt, hogy nejét válásra birja, a miért is, midőn ezen terve balul sült el, ezen utóbbi jószágát ismét eladta. Ismét aztán V.-be ment,ahol Harms Venczel is lakott, és ott telepedett meg, s némi idő után csak itt sikerült neki, nejét válásra bírni, azon feltétellel, hogy a már bizony igen csekély részre leolvadt, még megmaradt vagyonát, az ő és gyermekei részére általadni tartozik. Egyedül maradván: — A képviselőház holnap, szombaton délelőtt 10 órakor ülést tart. Szövetiparunk.