Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-11 / 233. szám
233-ik szám. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint, ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Szerda, 1871. October 11. V. évfolyam Kiadó-hivatal: Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt—kr. Félévre..................10 , — 1 Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 , Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr., többszörné0 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. mefixedés a „Magyar Újság“-ra egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . .. 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Pest, October 10. Természetesen a cseh kérdés még ma is az első helyen áll. Alább közlött czikkünkben ki vannak fejtve azon nézetek, miket a jobboldali sajtó e kérdéssel szemben ma kifejezett. Az ellenzéki lapok majdnem egyhangúlag azon véleményben vannak, melyet e tárgyat illetőleg lapunk tegnap nyilvánított, t. i. hangsúlyozva a personal unió mielőbbi helyreállítását s a csehkiegyezés által látják megadva azon első lökést, mely a közösügyes épület romba dülését fogja maga után vonni. A cseh országgyűlés tanácskozásait valószínűleg holnap már befejezendi s ezután elnapoltatik. Ezt megelőzi a császári leirat, mely a 30-as bizottság munkálatát a kiegyezés alapjául elfogadja s törvényes megállapítás végett annak a többi országgyűléseken való tárgyalását követeli. Az országgyűlés azután egy bizottságot választ, mely a többi országgyűlések képviselőivel a kiegyezési munkálat feletti tanácskozást megkezdi. A csehek s feudálisok körei ezen eljárást hajlandók elfogadni; az első már az ezen reichszabhba választandó tagok névsorát is összeállitá. A „Pokrok,“ Rieger közlönye, vázolja azon áldozatokat, miket Csehország a kiegyezés érdekében hozott, melyek közül az a legjelentékenyebb, hogy Csehország belenyugszik, hogy Magyarország harmincz százalékos járulék hányadáért ötven százaléknyi jogokban részesül s hogy a Wenczel István koronájának egyenlősége nem lép együttesen előtérbe, miután Csehország csak részben s a többi nem magyar országokkal bir csak azon jogokkal, mikkel Magyarország egy maga bír; az említett lap szerint az idő e tekintetben sikeres változást hozand létre. A franczia főtanácsi választási eredményről eddigelé csupán annyit lehet tudni, hogy az egyátalában conversatív liberális szellemben ütött ki. A bonapartisták mindenütt megbuktak. Radikálisok csak néhány városban választottak. A „Léce“ tudósítása szerint a bonapartista üzelmek fészkét nem Angliában, hanem Svájczban kell keresni Napoleon herczegnek a Leman tó mellett fényesen bebútoroztt palotájában. A herczeg a bonapartista párt embereinek élénk levelezésben áll, de ezeket nem saját, hanem bizalmas inasa nevére czimezve kapja, ki azokat minden elhozza a lansenne-i postáról. A herczeg senkit sem fogad el, s ha valakivel találkozni akar, az vagy Génfben vagy Veveyben történik. Pietri, a volt rendőrfőnök minden harmadnap megérkezik s ismét távozik. A bonapartista lapoknak tehát igazuk van, midőn állítják, hogy Napoleon emberei Angliában semmit sem tesznek, hanem annál nagyobb tevékenységet fejtenek ki Svájczban, az ottani nép nem kis boszúságára. A franczia pénzügyminiszter, úgy szintén Arnim német képviselő Berlinbe érkezett. A franczia minisztert az elszászi vámegyezmény s negyedik fél milliárd lefizetése körül támadt nehézségek elhárítása vezette Berlinbe s útjával egyszersmind a postakérdés elintézését is kapcsolatba hozzák. A franczia kormány ugyanis a nemzetközi levélvitelbért fel akarja emelni, míg a német kormány ezt szerződésellenesnek mondja. A franczia törvényszékek által száműzetésre ítélt foglyok sorsa még függőben van. A kormány csak annyit tett, hogy elrendelte, miszerint a tengeren túlra szállítandók számára két hadiihajót tartsanak készen. Az általános amnestiáról mit sem akar tudni sem Thiers, sem a kegyelmezési bizottság, miután erre csakis a nemzetgyűlést mondják illetékesnek. Berlinben a „szabad evangélikus gyülekezet“ holnap tartja első ülését, melyre mintegy 200-an lettek meghíva. A gyűlés programmja élére azt tűzi, hogy az egyházi téren a particularismus mellőztessék. A tanácskozási tárgyak pedig a következők: „Mit tegyünk, hogy népünkre az 1870—71-i évekből szellemi örökség származzék ?“ „A német birodalom evangélikus egyházainak közössége“, „Az evangélikus egyház munkálkodása a jelen társadalmi feladatain.“ Angliában a munkás mozgalom egyelőre mindent háttérbe szorított. Az angol közvélemény nagyon szükségesnek látja e kérdéssel foglalkozni, mert tudja, hogy a munkás viszonyok szabályozása az, mi az ország kereskedelmi fölényét, a világ előtt bizttosítja. A munkások azt kívánják, hogy a munkaidő naponta 9 órára szállíttassák le s az egy óra elengedését készek munkabér leszállítással megvásárolni. E követelést a közvélemény pártolja. Az angol királyné egészsége valószínűleg jobbra fordult, miután a híresztelt legközelebb bekövetkezendő halála helyett most már arról tudósítanak, hogy még ez évben minden bizonynyal le fog mondani. Brüsselben tegnap este nem volt lámpavilágosság, mert a lámpagyújtogatók a munkát beszüntették. A lakosság utasíttatott, hogy a világítás iránt az intézkedések megtörténjenek. A progressista és demokrata képviselők és senatorok közös értekezlete a következő kiegyezési formulát fogadta el: A progressista és a democrata párt hivatva van az 1869-ki alkotmányt a legterjedtebb értelemben foganatosítani, elfogadván a monarchiát Amadé alatt és kizárva a conservativ párt részvételét. A szervezés szabályozása egy 9 tagú bizottsága bizatik. Lagasta és párfelei közöl többen elhagyták a termet. Amerikában Chicagóban tűz ütött ki , majd a fél város leégett. A kereskedelmi városrész egészen elpusztult. A dühöngő vihar meghiúsította a tűzoltók erősödéseit. A szállodák, a kiválóbb középületek, a távirdahivatal, a vaspályaudvarok mind megsemmisültek. 50,000 ember maradt fedél nélkül s a kár talán 150 millió dollár. Számos emberélet is esett a tűznek áldozatul. A jobboldali táborból, mintául szolgáland egykoron más országoknak. Imhol akadt egy ország, mely csakugyan mintául vette a csodás gépezetet, s azt az utolsó kerekecskéig bámulatosan utánozza. S ennyi dicsőség, ily fényes diadal után mit látunk ? azt, hogy öröm helyett, mély aggodalom szállta meg a mintafaragókat s közlönyeik különböző módon ugyan, de egyhangúlag adnak kifejezést rettenetes részkedvüknek. Nyilatkozataik első elolvasására az ember nem tudja,, vájjon irigység szól-e belőlük, azért, hogy immár a csehek is élvezendik a közös ügyes boldogságot, vagy a félelem, nehogy a cseh fellépés által a bécsi kabinet azon meggyőződésre jusson, miszerint az annyira magasztalt „alap“ tarthatatlan. " Az Andrássy-Deákpárti főközlöny bevezetőig azzal vigasztalja magát, hogy az elaborátum csak a cseh országgyűlés bizottságának nyilatkozata, — hátha maga az országgyűlés el sem fogadja? És ha igen, várjon hozzájárul-e a Hohenwarth-minisztérium ? És még azon esetre is, ha ily csapás érné, az örökzöld „Pesti Napló“ nem fogy ki reményéből, mert,azt mondja, „az sem lehetetlen, hogy mindez a cseh uraknak nem legutolsó szavuk! Talán később, az alkudozások mentében engedni fognak, ha másért nem, csak azért hogy megmutassák, miszerint nemcsak követelni, hanem adni is tudnak“ — mint megmutatták ezt loyaliter Deák és társai! S végre, ha ezen reményszál is szakad, hátra marad még a jelen reidszát és a korona jóváhagyása. E remények előrebocsátása után a Pesti Napló honczkés alá veszi magát a munkálatot s azon szomorú eredményre jut, hogy az nem egyéb, mint Ausztriának szétfoszlása, mely gondolatra természetesen a leyális Naplónak csakúgy borsódzik a háta. „Csehország egész imponáló nagyságában áll a bámuló Európa előtt — mondja gúnyosan a Napló — míg Ausztria a nem kevésbé bámuló Európa szeme előtt körülbelül szétfoszlik. Egészen úgy, mint az ügyes szemfényvesztőnél: changez, passer —Ausztria volt, nincs !“ Ámde akkor nem borsódzott a „Pesti Napló“ háta, midőn az osztrák-magyar szemfényvesztők azt mondák: changez, passez — Magyarország volt, nincs! Ezt egészen természetesnek találta s találja mai nap is, csak Ausztriához ne nyúljon senki! Ne touchez pas la reine! Még sokkal mulattatóbb a deákpárti vice-közlöny, a „Reform“, mely bámulatos perspiraciával azt találja, hogy a cseh javaslat „alkotmányos szempontból tekintve nem egyéb, mint gyönge utánzása — minek ? hallgassatok és bámuljatok ! — az amerikai uniónak!“ hozzáteszi persze, hogy monarchikus alapon. Ez egy mondat magában elegendőneki. Mihály nagy szorgalommal és kitűnő eredménynyel végezvén a gymnasium osztályait, 1788-ban az akadémiába lépett, hol a tudós Sinay Miklós s a Budaynak előadásait hallgatá. Ez időtájt Csokonai ámbár a tudományszakok választásában folyvást ingadozott, már számos kisebb nagyobb költeményeket irt, többek közt „Béka-egér-harcz“-át s „Tempefőit“. Műveit azonban egy-két barátján kívül nem ismerte senki, és csak később Kazinczyhoz tanácsért fordulva, küldé be ennek egy pár dolgozatát. Költőnk nyilvános pályája 1794-ben kezdődik, midőn köztanutósági állást nyert, melytől azonban szabadelvű tanításával szerzett sok kellemetlenség miatt már egy év múlva megvált és Pestre ment. Majd Sárospatakon hallgatott jogot, de csakhamar belátta, hogy törvény tudomány sem való természetéhez, s a fehérmegyei Bicskére utazott barátja Kovács Sámuel tanító látogatására. A pozsonyi országgyülésre ő is felrándult a régi Királyvárosba s ott „Diétái magyar muzsá“ját inditá meg, mely összesen tizenegy számban hallatá szavát. A lappal nem boldogulhatván, találomra útnak indult, s Komáromban szállt meg, melynek a háborús idők következtében igen mozgalmas napjai voltak. Költeményei e városban csakhamar ismeretessé tették nevét s ugyanitt szövődött viszonya Vajda Juliannával, kit Lilla név alatt énekelt meg s tett halhatatlanná. Mikép előbbi dalaiból kitűnik, nem ez volt ugyan első szerelme, de kétségen kívül az egyetlen tartós s a melyet keletkezésétől fogva híven legmutatja milyen „jó szemmel“ látja a „Reform“ a cseh kiegyezkedést. Leghatározottabban s legdühösebben támadja meg a cseh utánzókat a deákpárt fotóközlönye a „Pester Lloyd“. Már azért is haragszik, hogy miképperi a cseh elaboratum a magyar közjogi alapot elismerni ? Ez ellen — azt mondja—a leghatározottabban óvást kell tennünk (auf das Entschiedenste Verwahrung einlegen), mert szerinte a közösügyes alap elismerésének dicsősége kizárólag Magyarországot s a magyar királyt illeti. E „hochkomisch“ tiltakozás után a „Pester Lloyd“ kimutatja, mennyire megrázkódtatná a cseh egyezmény, ha létre jönne, az osztrák-magyar egyezmény alapját, ésannyira, hogy még azon borzadalmas eset is állhatna be, hogy az egész közösügyi alapot revideálni, javítgatni kellene, de talán még félre is dobni (müsste „revidirt, amendirt, vielleicht auch — kassirt werden.“) Az „Ung. Lloyd“ hímezés-hámozás nélkül kimondja,hogy Magyarország beavatkozása kimaradhatlan. E kivonatokból az olvasó könnyen tájékozhatja magát arra nézve: mily irányban érvényesítendi a magyar kormány befolyását a cseh kérdéssel szemben. Mily eredménynyel,azt természetesen nem tudjuk. Egy eredmény azonban bizonyos, az, hogy a csehek ellenszenvvel viseltetendnek Magyarország irányában. Ez a mi kormányunk működése. Belül ellenünk uszítja a horvátokat, kívül a cseheket — s mindezt azért, mert szerrinte Magyarországnak csak egy félelmes ellensége van — a panszlavismus. Ez aztán a logika! Eolly Jyndes: Nemzetünknek nem sok ilyen ünnepe volt, mint a mai, mely egy lánglelkü költőjének szobráról leoldja a leplet s érczemlékét átadja az utókor kegyeletének. Debreczen a magyarság székvárosa rendezte ez Ünnepélyt nagy szülöttje, Csokonai Vitéz Mihály tiszteletére s ámbár ez ünnepély nincs oly széles alapra fektetve, mint a nevezetes nap megérdemlett volna, mégis országos, nemzeti ünnepély az, melyhez ma az ország minden részéből gyűlnek vendégek az alföld síkjára. Sokan illőbbnek találták volna ugyan, ha a lelkes dalnok születésének századik évfordulójára, 1873. november 17-ére tűzik ki a szoborleleplezés fontos mozzanatát, hanem Debreczen városa a helybeli közodajnak kívánt eleget tenni s a külviszonyok folytán gyakran elodázott kegyelet árát ez évi október 11-ére határozta. Tegnapi számunkban megismertettük olvasóinkkal a cseh-osztrák kiegyezkedési tervezetet, mely mint már tegnap megjegyzek, nem egyéb, mint az 1867- iki osztrák-magyar kiegyezkedési adtusnak cseh fordítása, képmása. Az ember azt hitte volna, hogy ez utánzás hite örömmel töltendi el minden igazhivő deákista kebelét; mert hisz a mi ma Csehországban történik, az ő művök és teljesedésbe megy végre valahára Andrássynak azon jóslata, miszerint a közösügyes combinatiót personificáló delegatió oly jeles intézmény, hogy még részünkről melegen üdvözöljük a hazafias várost és nemes buzgalmának ma ünneplendő szép eredményét s erőnkhöz képest egy homok szemmel járulunk mi is a kegyelet magasztos épületéhez, midőn a magasröptű szellem emlékét a mai nap alkalmából saját körünkben is felelevenítjük. Noha erre nagy szükség nincs, miután az egykor oly népszerű költő nem szűnt meg nemzete szívében élni, még sem a puszta divatnak hódolunk,— mikép ünnepnapokat szokás vörös krétával jelezni — midőn a félszázadnál régebben elporlott életről emlékezünk meg. Majd hetven éve, hogy küzdelemteljes napjai a sírba szakadtak, s a nép, mely csodálja szellemét, mely ajkról ajkra szállitja dalait, a legnagyobb költő külviszonyairól alig-alig hallott többet vagy csak annyit is, mint amennyit most a lapok szaporodtával bármely 20 éves verselő fenkölt pénzeiről megtudhat. Nem irodalomtörténeti ismertetését adjuk tehát e névnek, amitől eleve eltilt a tárcza szűk kerete, hanem puszta rajzát egy viszontagságok közt ifjan ellobbant nemes lángnak, mely azonban gyújtó erejét a sir sötét és az idők hosszú körében is megtartá az utókor számára. Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-ik napján született Debreczenben a hatvanutczának most 1100. szám alatti házában. Atyja, Csokonai Vitéz József közkedvességü sebész volt, ki az említett év elején kelt össze a 18 éves Diószeghy Sárával, a költő anyjával. Atyját tizenhárom éves korában elvesztvén, Mihály neveléét kizárólag mivelt lelkű anyja vezette se a gyönge testalkotására sok gondot adott megőrzött és magával vitt a sírba. Küencz hónapig élt e boldog viszonyban Lulájával, ki egész lényét átváltoztatta. Rendszerető, munkás emberré lett s ő, ki addig tenyeréből szájáig élt, jövőjére is kezdett gondolni. Hivatalt keresett, hogy imádottját bírhassa. Emiatt Bicskére ment, de Komáromba visszatérve Julianna kezét atyja már másnak ígérte volt s a költő 1798. márczius elején megtört szívvel búcsúzott a várostól, mely örömeinek sírköve és szenvedéseinek bölcsője lett. Az évek meghozták az irt a költő sebeire is s egy pár év múlva, melyet különféle helyeken töltött barátaival, szárnyaszegett kedélye lassanként visszanyerte rugékonyságát. Az 1799-i év első felét Nagy-Bajomban töltötte Sárközy István házánál, hol népies költeményeinek legnagyobb részét irta. Innen Csurgóra ment a tanári székbe s ottani tanítványaival adatta elő szeptember 1-jén „Pofók“ czimű vígjátékát. Ugyanott hozatta színre másik vígjátékét is, a „Karnyóné, vagy a vén kalmár és felesége“ cziműt. A következő év májusában sok költeménynyel, de annál kevesebb pénzzel zsebében, utószor változtatott lakást s honvágytól eresztve öt évi bolyongás után visszatért Debreczenbe. Rövid időre még több helyen megfordult ugyan, de aztán anyjának debreczeni nádfedeles hajlékába vonult. Az 1802. jun. 11-i nagy tűz azonban dalnokunk kedves fészkét is elpusztító és Csokonainak megint barátai segélyét kellett igénybe venni, hogy házát lakható állapotba helyezhesse. Pedig épen ez időtájt fogott munkái rendezéséhez, hogy sajtó alá adhassa. Lassankint aztán pártfogói támogatása folytán ezek is napvilágot láthattak. A „Tavaszt“, „Lilla“ és ezt a komikumában szinte páratlan „Dorottya“ és az „ Anakreoni dalok“ követék. Ekkor egészsége, mely gyermekkorától fogva sem állt jó lábon,s az anyagi gondok terhe alatt egyre roskadott, mindinkább aggasztóra fordult. Tüdőgyuladásba esett, melyből fellábadt ugyan, de következtében folyvást sorvadt s 1805. január 28-án koszas kínos betegség után, anyja, ki önfeláldozással ápolta volt, lezárta megtört szemeit. Temetése jan. 30-án az egész város részvéte közt ment végbe, s később díszes sírkővel jelölték a sokat hánytatott nyughelyét. Csokonait, mint írót ismertetni, mint fentebb mondom, ezúttal nem kívántam. Hetedfél évtized óta utókorának nemzedéke elfogulatlanabbul ítélte meg működését s törekvését, mint kortársiról, kik a classicamus bilincsei közt neveltetve csak későn méltányolták lángelméje világát. „Ha írok, írok a boldogabb maradéknak, írok a 20. vagy 19. századnak“, mondá az örökös támadásoktól elkeseredett költő Márton Józsefhez intézett levelében. S váljon kinek volt igaza? Kicsinyeskedő birálóinak-e, vagy neki és az ezreknek, kiket rántja egy zászló alá toborzott ? Döntő biró a mai nap ünnepélye. Arende Bódog. Csokonai. — A pénzügyi bizottság a napokban a vallás- és közoktatási minisztérium költségvetését vette tárgyalás alá. A czim szerinti tárgyalás megkezdése előtt a bizottság tagjai általánosságban kifejezték nézeteiket a költségvetés körül és felvilágosításokat kértek azon intézkedések iránt, melyeket az 1870-diki költségvetés tárgyalása alkalmával a képviselőház által hozott határozatok foganatosítása tekintetében tettek. A költségvetés I. czimének (központi igazgatás) tárgyalásánál a bizottság a képviselőházban javaslatba fogja hozni azon határozat fentartását, melynek értelmében a ház már 1870. febr. havában kimondotta, hogy a közp.igazgatásnál alkalmazott tisztviselők létszáma lehetőleg leszállittassék és a számfeletti állomások üresedés esetén többé be ne tölessenek. E határozatból kiindulva a bizottság a 11-ik osztálytanácsosi állomást, mely mint számfeletti volt a költségvetésbe felvéve, törölte, valamint megelégedéssel constatálta azt, hogy egy számfeletti titkári állomás, mint megszüntetett állomás, a költségvetésből a miniszter által már kihagyatott. A segédhivatali igazgató és aligazgató lakbérilletményét a bizottság a múlt évben megállapított összegre szállította le. E változtatások mellett a közigazgatás költségei 254.584 forintban állapíttattak meg. Fedezetül a közalapítványokból 41,785 frt vetetik fel. A II. czím (tanulmányi igazgatás) alatt a tankerületi főigazgatóságra az előirányzott 28,200 frt elfogadtatik. A temesvári hadparancsnokság mellett a magyar határőrvidék részére felállíttatni tervezett oktatásügyi osztály költsége függőben hagyatik, míg az egész határőrvidéki költségekre kerül a sor. A népnevelési tanfelügyelőségekre előirányzott 232,740 frt s a vizsgálati bizottságok költsége 8500 írttal elfogadtatik. Tárgyalás alá került a tanintézetek czíme, és pedig az egyetem. Hosszabb tárgyalás után az egyetemi tanárok fizetés-felemelésének elvi kérdése akkér döntetett el, hogy az eddig pótlékul megszavazott összeg helyett, melylyel eddigelé a tanárok fizetése a tandíjak beszámításával 2500 írtig kiegészíttetett, a hittani kart kivéve, jövőre minden tanár rendes fizetése 2500 irtot tegyen. A bizottság ezúttal nem bocsátkozott e czím részleteibe. Ezután, következett a pesti magy. kir. egyetem költségvetésének tárgyalása. Az egyetem összes költsége 406,699 írttal van előirányozva, a múlt évben 352,059 frt volt e czím alatt megszavazva. A többletet a tanárok fizetésének 2500 forintra történt fölemelése, s néhány új tanszék fölállítása eredményezi. A bizottság az előirányzott összeget az egyes tételek részletes megvizsgálása után megszavazta, azon egy változással, hogy a fölvett nyolc bölcsészeti ösztöndíj közül négy — úgy mint eddig — a tanulmányi alapból fedeztessék, és így nyolczszáz forintot törölvén e tételnél, — a bizottság az előirányzott összeget megszavazta. A gymrasvnmi tanárképezdére a bizottság megszavazta az előirányzott 19.505 forintot és a tanodai szaklapok segélyezésére 800 forintot. Következik a József-műegyetem ; a bizottság örvendetes tudomásul vette, hogy a József-műegyetem szervezése és a tanárok fizetésének szabályozása a képviselőház által a költségvetések tárgyalása alkalmával hozott határozatok értelmében megtörtént; helyeslő tudomásul vette továbbá azt is, hogy a műegyetemnek Pestre történendő áthelyezése iránti tárgyalások folyamatban vannak, s nagy remény van, hogy a tárgyalások nemsokára kedvező megoldást eredményeznek. A bizottság a műegyetem szükségletét 446.080 forintban állapította meg, s igy mintegy 22.000 forinttal magasabb összegekben, mint az 1871-ki költségvetésben. A reáltanodai tanárképezdére 15.700 forint szavaztatott meg, tehát 4.700 forinttal több mint 1871-ben. A Pesten fölállítandó mintarajztanoda szükséglete 25.910 írtban, a nagyszebeni jogakadémiáé 17.687 írtban, a kolozsvári jogakadémiáé 16.305 forintban, a kolozsvári orvos-sebészeti tanintézeté 33.413 írtban, az erdélyi felsőbb tanintézetek közös költségei 2500 forintban állapíttattak meg. A nagyszebeni államgymnásiumra megszavaztatott 20,543 főt. az ez intézetben a hitoktatók részére előirányzott összeget a bizottság függőben hagyta, mert a minisztertől fölvilágosítást vár az iránt, ha vajjon ez intézetnél alkalmazott hitoktatókat az állam fizeti-e vagy az illető hitfelekezet látja el ? A bizottság, ragaszkodva azon elvhez, hogy a hitoktatók fizetése az állam terhére nem esik, s azoknak fizetését a hitközségek tartoznak eszközölni, az illető tételt az első esetben törlendőnek véleményezi. Megszavaztattak még a ka