Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1871-10-03 / 226. szám

merje el a Vegetarianismust erkölcsi, egészségi és gazdasági reformnak. Lemonnier a bizottság nevében a következő indítványt teszi: Mondja ki a congressus, hogy: 1. Elismeri a munkások szabad egyesülési jogát és minden törvényes módon ily értelem­ben fog működni. 2. Elveihez híven kárhoztatja a Párisban tör­tént mészárlásokat, bármely részről követtettek is el azok. Mink asszony kihagyatni akarja „törvényes“ szót, mivel ez csak kibúvó ajtó azok számára, a­kik már nagyon szeretnének visszatérni Fran­­cziaországba. (Ellenmondás.) Delhomme asszony hasonló kívánsága sem talál helyeslésre. Lem­ounier megmarad a kife­jezésnél, azt mondja : „Mi nem vagyunk össze­esküvők, és soha nem is leszünk azok , mi fényes nappal dolgozunk.“ Rigondo (Páris) azt találja, hogy túlságosan foglalkoznak itt Francziaországgal, mi­által a polgárok közti egyenetlenség csak szittatik. — Tiltakozik azon állítás ellen, hogy a commune ellenei nem voltak bátrak. (Midőn szónok elhagyja a szószéket, a commune néhány volt tagja szóváltásba bo­csátkozik vele, mire névjegyet cserélnek.) Gaillard (atya) szószékre lép. (Felkiáltá­sok: Le a véres kokárdával! Gaillard: Nem veszem le­ ki vele ! A botrány több perczig tart. Végre sikerül Gaillardnak szóhoz jutni). A béke illusió. Az aristokratáknak meg kell hal­niok. Szívesen szorítanék kezet a németekkel, ha ők Vilmost és Bismarckot elkergetnék. De így örök háború a németeknek! (viharos zaj.) Mire valók azok a kastélyok, melyekben senki sem lakik? — Én communista vagyok. — A tulajdon közös. Marchard újságíró, a commune oktatás­ügyi delegáltja, védi a túszok megöletését. —­­Félbeszakítás, roppant zűrzavar; a szószéket rohammal foglalja el a közönség ; csak nagy nehezen sikerül elnöknek a rendet helyreál­lítani.) Azután a bizottság indítványai kerülnek szavazás alá. — A béke-congressus azokat el­fogadja. KÜLFÖLD: Gladstone beszéde. A miniszterelnök múlt hó 26-án látogatá meg Aberdeen városát, hogy e város részéről a tiszteletbeli polgárságot elfogadja. Ez ünnepély­ről s ez alkalommal tartott beszédekről az an­gol lapok hosszú, részletes tudósításokat közöl­nek. A mondott főbeszéd első része viszonzás volt a polgármester üdvözletére s csak is bó­kokból állt. A többek közt fölemlité azon dicsé­retes erélyt, melyet a skótok a városok s gróf­ságok házikezelésében tanúsítanak s megjegyzé, hogy a franczia nemzet az utolsó 15 hónap alatt nem szenvedett volna annyit, ha a nép az ön­­kormányzatban részt vesz, mihez a skótok oly nagyon értenek. Szónok az önkormányzat he­lyett jelképileg a házi kormányt (Home Rule) használta s ezzel az írországi nemzeti pártiak kiegyezési programmjára tér át, hogy a kor­mány nézeteit tolmácsolja. „Nem a legkönnyebb — mond a többek közt — ez ügyet megnyug­tató módon megoldani. Nem vagyok egészen tisztában az iránt, hogy Írországban egy­álta­lában mit értenek a házi kormány alatt. Örü­lök, épen azok szájából hallani, kik ama kiál­tást először hangoztatták, hogy mit nem akar­nak. Közlönyeik által határozottan tudtunkra adták, hogy nem akarják az egyesült királysá­got szétdarabol­ni. (Helyeslés) Ez már magában véve fontos. Ez egyesült királyság, melyet igye­keztünk érzelem s törvényben egygyé tenni (Helyeslés), remélhetőleg egységes királyság maradand (Helyeslés), s bár mi gyarló emberek vagyunk is, s mint ilyeneknek a nagy esemé­nyek sorsa nincs kezünkben, hanem egy maga­sabb hatalom által uraltatik s vezéreltetik, még­is szándékunk s szilárdan el vagyunk határoz­va mindannyian, kik e szigeten lakunk, hogy egységes királyság maradjon. (Helyeslés.) S miután e tárgy szőnyegre hozatott s a testvér szigeten nagy figyelmet keltett, úgy részemről nem tartózkodom kijelenteni, hogy nagyon örülök, miszerint a jeles jogtudós, ki legköze­lebb Limereckben megválasztatott (Butt), a par­lamentbe vezető utat megtalálta. Ily módon sikerülni fog minden politikai nehézséget ki­egyenlíteni. Ha vad eszmék kisértenek, úgy, legyenek meggyőződve, az alsóház a legalkal­masabb hely azok hirdetésére, s ha az említett jogtudós a parlamentben megjelenik, örülni fo­gunk s gondunk lesz rá, hogy a házi kormány­kérdés részletesen kifejtessék. (Nevetés s tet­szés.) Azt mondják, hogy szükséges Írország viszonyait a mostani parlament irányában vég­leg rendezni, s egy külön parlamentet állítani fel. Mi e mozgalom vezetői irányában igazságo­sak akarunk lenni s azon panaszokat, miket a mostani parlament ellen felhoznak, megfontolás alá venni.A Szónok beszéde további folyamában ki­fejté , hogy Írországnak eddigelé nem lehet panaszra oka, hogy ellenkezőleg sokkal eny­hébben s kíméletesebben járnak el irányában, mint Anglia s Skoczia iránt; hogy Skoczia s Wales ép oly joggal követelheti a külön parla­mentet, mint a zöld sziget s mindenekelőtt a tö­rekvés oda irányul, Írország iránt az igazság alapján járni el; hogy azonban, ha ez megtör­tént, Anglia állása szilárd s változhatlan leend. Skócziát illetőleg fölhozatott, hogy a múlt ülés­szak alatt elhanyagoltatott, de ennek elismeré­séhez azon ígéret csatoltatott, hogy a közelebbi ülésszak alatt azonnal elő fog vétetni a skót iskolatörvény s az el is intéztetik. A­mint a tulajdonképeni ünnepély véget ért, a város munkásai a miniszternek egy fel­iratot nyújtottak át, mely némely megjegyzésre nyújtott alkalmat azon kérdést illetőleg, mely jelenleg a munka s­zéke közt fölmerült. E kér­dés — mond Gladstone — Európa néhány ál­lamaiban iszonyú alakot ölthetne. Hol az ál­lam berendezésben egy ország a főkérdésben nem az egész községi lét fölvirágzását tartja szem előtt, ott könnyen megtörténhetik, hogy számos osztályt, kik hirtelen hatalmuk tudatára jönnek, veszély fenyeget, legalább addig, míg az ügy rendezve nincs. Azon figyelemre méltó összeköttetésnél fogva, mely legújabban az In­­ternational munkás­egylet által alakíttatott, azt hiszem nem fogja senki sem tagadni, hogy az oly intézménynyé fejlődhetik, mely fontos s számos esetben kritikus eredményeket mutathat föl. Különben Angliát illetőleg nem tehetem, hogy ki ne mondjam, miszerint a munka s töke közti kérdést reményteljes fényben látom. So­kat kell rendezni, szabályozni s javítani, de meg vagyok győződve, hogy úgy a tőke s munká­sok helyzeténél fogva, ha őket egészben mint osztályt tekintjük, a kiegyezésre sok anyaggal birunk, s semmi sem lehet helyesebb, alkal­masabb, jogosultabb s üdvhozó, mint a munkás osztályoknak egyesülése, helyzetük illetőleg szorgalmuk gyümölcseinek biztosítása végett. Legkevésbé sem félek — akár tévedek, akár nem,— de nézetem szerint nem kell aggodalmat táplálni, hogy a mozgató erő, mely jogos czél­­ra teremtetett, helytelen módon használtatnék s bizton remélem, hogy a gondolkozó emberek törekvéseinek eredményéből e kérdés nehézsé­gének enyhítésére nézve ítéletet vonva, a tőke s munka közti viszonyt évről évre megnyugtató alapra látandunk lefektetve. Szabadságot veszek magamnak egy véleményt kimondani s ez már nem csupán egy vélemény, de ez e fontos osz­tály kérdésére nézve a jövőt illetőleg engem kedvező kilátással kecsegtet. KRÓNIKA. Pest, October 2. — Eötvös-arczkép. A városi hatóság Eötvös József báró arczképének és egy Mun­kácsi Mihály által készítendő genreképnek a múzeumi képtár „József nádor“ szakasza szá­mára leendő megszerzéséhez 100 frt. adomá­nyozott. — Gr. Péch­y Manó a kolozsvári nemzeti színháznak száz darab aranyat adományozott. — A hatvani utcza, melynek asphalt­ro­­zása a mi Pest városunknál uralkodó szörnyű rendszertelenség következtében csak csigalassú­sággal haladhat, most, hogy az esőzés időszaka beállott, valóságos sártenger. S ha meggondol­juk, hogy a munka lassú menete mellett ez az állapot még eltart pár hétig, ha nem hónapig, akkor gratulálhatunk ez utc­a lakóinak és Pest városának. Nevezetes a dologban, hogy e nagy munkához teljes készületlenséggel fogtak. Azon kezdték, hogy az utcza kövezetét egész hosszá­ban fölszaggatták, aztán lerakták a szegélykö­veket, tekintet nélkül, a kapubejárások nyitva­­tartására, a vízvezetéki csövek elhelyezésének szükségét is csak az utolsó pillanatban vették észre, a Schiffner ház pinczéjének befalazását pedig még később, így aztán valóságos csuda, hogy a munkások ennyire is eljutottak mosta­niig. Hane­pi az igazságnak tartozván a magáé­val mondjuk, hogy a munka lassan halad ugyan, de szép és solid.­­ Az egyetemen tegnap délelőtt volt az évi közülés, melylyel a tanévet megnyitni szok­ták. A tanári kar s nagyszámú ifjúság jelenlété­ben dr. Stockinger Tamás a múlt évi rektor tett jelentést a lefolyt évről, s azután dr. Toldy Fe­­rencz a mostani rektor tarta székfoglaló beszé­dét, melyben a tanszabadság mielőbbi behoza­talának szükségét s az egyetem újjászervezését dicséretes erélylyel hangsúlyozta. — Ominózus sajtóhiba csúszott be a „Honnak“ a honvéd-menh­áz ünnepélyéről szóló vezérczikkébe, hol nem kis meglepetéssel olvas­tuk tegnap a 48/49-iki honvédekről, hogy „név­telen filisterek“ bizonyosan névtelen „félis­tenek“ helyett.­­ Egy bukaresti távsürgöny szerint Ma­cin helység közelében komoly összeütközés tör­tént 80 román határőr s néhány török között. Többen megsebesültek s néhányan halva ma­radtak a verekedés terén. A román hadfigyér azonnal oda utazott. (M. P.) — A székesfehérvári Vörösmarty-kör saját helyiségeiben a nagy költő Vörösmarty Mihály névünnepe emlékére f. hó 28-án felolva­sási és szavalati estélyt tartott, melyet társas vacsora zárt be. Az előadás sikerültnek mond­ható, a kedélyes vacsorát pedig még kedélye­sebb felköszöntések fűszerezték. — Egy szó sem igaz abból, — írja a „Székesfehérvár“ — hogy a fehérvári póttan­­folyamon összegyűlt néptanítók beverték volna Jekelfalussy püspök ablakait. Magunk is a reser­vat­ával közöltük e hírt a „Magyar Állam“ levele után, mert nem hihettük, hogy a póttan­folyamra összegyűlt tanítók, boszankodásuk ki­fejezésének helyesebb módot ne birtak volna találni. A felelősség tehát a szent „Magyar Állam“-é, mely úgy látszik, füllent is, csakhogy minél nagyobb martyrt faraghasson Jekelfa­lussy úrból. — Borzasztó jelenetre adott alkalmat megint a városi kapitányság rendetlensége. A Staczló-utcza bemenete, hova a József-utcza is nyílik. A legélénkebb forgalmi pontok egyike és mégis e ponton egy rendőr sincs. Ennek le­­het­ köszönni, hogy szombaton 7­1 órakor egy urasági kocsis vágtatva elgázolt egy szegény asszonyt, kinek testén keresztül ment, ruháját tova vitte kerekével és ott hagyta a kövezeten. A bámuló sokaság körülötte sereglett, de segély nem jött. Végre egy félóra múlva a stáczió-ut­­czai alkapitányságból ki lehete vájni két városi szolgát, de mig ezek oda sétáltak, meghalt a szegény nő. — A kocsist és tulajdonost nem tudták ki. — Csalás nyomor miatt. Bizonyos Szen­­vey Berta — Fehér Antalné álnév alatt Oester­­reicher ismert pesti pénzüzértől folyó évi junius hó óta többizben kisebb-nagyobb összegeket kért kölcsön, melyekre midőn már 1,200 frtra felszaporodtak, a pénzüzér kézizálogot kért. A nő erre két kötelezvényt adott neki át, melyek egyike 10,000, másika 15,000 frtról szólt s Ká­rolyi István gr. által volt kiállítva s annak pe­csétjével ellátva. Ma aztán a nő ismét eljött Oesterreicherhez és újra kölcsönt kért s miután a pénzüzér ismét biztosítékot kért tőle, átadott neki egy iratot, melyben Károlyi István gr. a nő részére egy házat ajándékoz. A pénzüzérnek ez a dolog feltűnt s elment Bosányi Lászlóhoz, Ká­rolyiak jószág-igazgatójához, előmutatván neki, a kötelezvényeket, ki is azokat hamisaknak nyilvánitá. Oesterreicher erre a nőt stacziputczai lakásán elfogatta, ki is a kapitányságnál azon­nal bevallotta, hogy kézimunkája után magát, 90 éves édesanyját és 13 éves leányát fentar­­tani nem volt képes, s a nyomor késztette erre a kétségbeesés által sugalt tettre. — A redout kiépítése. A város legszebb pontján fekvő, 670 Q öles régi német színház telkét a városi közgyűlés úgy határozta beépí­teni, hogy 260 □ ölön a redout kiegészíttessék, 510 n ölön pedig városi bérház emeltessék. Azonban Haas Fülöp, a híres szőnyeggyáros, a bérháznak szánt telek négyszög­öléért 1200 frt vételárt ígér, Pesten eddig hallatlan összeget, még­pedig azon kötéssel, hogy házának hom­lokzatait a redout épülettel összhangban építteti ki. A középítészeti bizottság, melyhez ezen aján­lat utasíttatott, odanyilatkozik, hogy ha a köz­gyűlés Haas ajánlatát elfogadni és a telket eladni kivánja, elesvén így a közös világító­­udvar, a bérházba szánt részből a Deák Ferencz és a szinház-utczai homlokzatból 2 ölnyi dara­bot a redouthoz kellene csatolni, hogy a redout­­nak legalább 2 ölnyi világitó-udvara legyen, mi­által az eladandó telek 74 □ öllel kisebbedvén csak 437 □ öl maradna. Még azon esetben is, ha mit a bizottmány javasol, a vevő egy szinte 2 öles világitó-udvar meghagyására szoríttatnék a két ötemeletes épületnek igen szűk udvara lesz, és az udvar felé eső mind földszinti, mind első emeleti helyiségek homályosak lesznek. — Elismeréssel említjük fel Hirtling Má­ria asszony halálesete alkalmából azon előzé­keny, emberbaráti szeretetről és a művészet megbecsüléséről tanúskodó eljárást, melyet a szegény beteg nővel szemben Orczy Bódog dr. a nemzeti színház intendánsa utolsó pillana­tig tanúsított. Ámbár betegsége hosszas volt, hiány nélkül kezeihez juttatta egész fizetését, sőt a temetés költségeinek födözéséhez is utalvá­nyozott a segély­pénztárból 200 frtot. A „Tannhäuser“ jelmezes főpróbája, az opera teljes szövegével és az új jeles karmester Richter János vezetése alatt ma délben ment végbe a nemzeti színpadon szép számú hallgató közönség jelenlétében. S igy hova hamarabb nem közönséges műélvezet vár a pestiekre. —■ Fiuméban a foganatba vett ujonczozás miatt zavargások történtek. Mint onnan távir­­ják, nagy izgatottság uralt, egyes csoportok fekete lobogók elővitele mellett járják be a vá­rost, Medunics főispán pedig lemondott. — A kis Tamás — valódi nevén Sipos István. — Debreczen városháza udvarán lát­hatni egy tarka rongyokba öltözött apró em­bert, sapkáján különféle hagyott szalagok lóg­nak, ruháján temérdek csillag és érdemjelt ábrázoló rongy képletek. Ezen szerencsétlen ember a kis Tamás ismerik őt az egész város­ban, egykor friss kalácsot árult, régenten szá­radt zsemlyével téli időkben vármegyéket kó­borolt be, a farkas meg nem ette, sem meg nem fagyott. Az utóbbi időkben bizonyos téboly lep­te meg, a hatóság igen helyesen intézkedett, hogy felügyelet alá helyezte. Remélhető-e, hogy a szerencsétlen újra vissza­nyeri lelki képessé­gét vagy örökre elhomályosul elméje , az or­vosi vizsgálat kideríthetné, Kis Tamást azért nem hagyta el régi jó kedve, ha néha panasz­kodik, hamar kibékül, s kevélyen járkál tarka ruhája foszlányaiban, azonban mindenesetre em­beri kötelesség volna, a bohócz ruhát vele egy egyszerűbb öltözettel felcseréltetni, s igy sok látványosság elkeríthetnék. — A Csokonay-ü­nnepélyen Debreczen­­ben a magy. tud. akadémia képviseltetni fogja magát Gyulai Pál és Szász Károly által, a Kis­­faludy-társaság Tóth Kálmán és Greguss Ágost által. — Az 54-ki sorsjegyek mai húzásánál Bécsben a 3550 sor. 7 száma nyert 50.000 frtot, az 1756. 13. száma nyert 20.000 frtot, a 996. sor. 1. sz.; az 1486. sor. 31. sz.; a 466. sor. 31. sz.; 3429. sor. 22. sz.; 466. sor. 39. sz. nyer­tek egyenkint 500 frtot. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. OCTOBER 3. Különfélék. (Philadelphiában) egy német tejárus meg­gazdagodván, két, aranyokkal telt zacskóval in­dult vissza hazájába. Alig hogy a hajó fedélze­tére ért, felnyitja az egyik zacskót, és a ben levő aranyokat újra megszámlálta. E foglalkozásá­nál szerencsétlenségére egy majom szemmel tartotta őt. — A tejárus semmi roszat sem gyanítva, a zacskót ismét beköti, de alig hogy azzal készen van, a majom hozzáugrik, a zacs­kót kezeiből kirántja, s az árbocz tetejére fel­szökik. Odafenn a zacskót szépen feloldja s mi­után előbb a csillogó aranyokat megbámulta volna, egyenkint felváltva majd a fedélzetre, majd pedig a vízbe dobálni kezdé, s e működé­sét folytatta mindaddig, mig csak a zacskóban aranyra talált. Midőn a dobálással készen lett, a megrabolt német, ki az egész jelenetnek aka­rata ellen szemtanúja volt, kétségbeesetten fel­kiáltott : „Nem is hiszem, hogy maga az ördög nem lett volna ; mert a mi vízből jött be, az is­mét a víznek, a mi pedig tejből befolyt, azt meg nekem juttatta vissza.“­­ (A ki hisz a csalhatatlanságban.) Egy bajorországi kis község lelkésze, hogy hí­veit a pápai csalhatatlanság iránti hitre buz­dítsa, a szószékről következő klassikus kifeje­zéssel élt: „A szentséges atya csalatkozhatlan­­ságában szükséges hogy higgjetek, bár azt nem is értitek, miután azok, akik azt megértik, úgy sem hisznek benne.“ Már őszintébben a szegény jó lelkész valóban alig szólhatott volna.­­ (Párbaj nők között.) Kaukázusban két nőgymnasiumi tanuló egy fiatal emberbe lett szerelmes, s minthogy egymással kiegyezni nem tudtak, párbajra határozták el magukat.­­ Az egyik kisasszony pisztolyból lőtt versenytárs­­nőjére s el is találta, azután pedig hozzá sietett, hogy őt ápolja, de ez utóbbi, mihelyest fölesz­mélt, ellenfelének hajába kapaszkodott, mire kölcsönös ruha- és hajtépő tusa keletkezett s az egész botrány egy fenyitő perrel zárt ajtók mel­lett végződött.­­ (Gyilkosok statisztikája.) Olaszor­szágban a napokban egy ily czimü munka hagyta el a sajtót: „Sugli omicidi in Italia,“ melylyel most a florenczi és milánói lapok ve­­zérczikkekben foglalkoznak. A törvényszék elé állított gyilkosok száma 1869-ben 3068, mely számba nincsenek azok befoglalva, kiknek az igazságszolgáltatás kezét sikerült kikerülniük. Ellenben azokat is számba véve, kik a gyilkos­sági bűnt mások által követték el, a gyilkosok száma 1869-ben 3360 volt Olaszországban. Oly szám, mely már magában is szomorú világot vet az olasz életbiztonsági állapotokra, még in­kább pedig akkor, ha más államok gyilkossági statisztikáival vetjük azt össze. Francziaország­­ban 1863-ban csak 676 egyén állott esküdtszék előtt gyilkossági vád miatt, tehát Francziaor­­szágban sokkal nagyobb számú lakosság mel­lett a gyilkosok száma 74--et sem éri el az olaszországi gyilkosok számának. Angliában 1867-ben 508 egyén vádoltatott gyilkosságról, mely a francziaországi kontingenst aránylag ugyan fölülmúlja, de nagy messze marad az olasz kontigenstől.­­ A fölidézett munka­szerzője , Olaszországi bűnügyi statisztikájá­nak e borzasztó képét azon megjegyzéssel akarja fölvilágosítani , hogy az olasz nép egy utalást, főleg pedig az inkább délre fekvő olasz tartományok lakói fölöttébb heves és ingerlé­keny véralkattal bírnak, mely koszora s a sértés rögtöni megtorlására ingerel. A velenczei olasz például sokkal mérsékeltebb véralkatú, mint a romagnai, mi a gyilkossági statisztika kontin­genseinek szolgáltatásában jelentékeny tényező gyanánt érvényesül, így az 1869-­ 3360 gyilkos­sághoz a velenczei tartomány, Mantuát is bele­számítva csak 73-at adott, mi csak negyven­­ketted része az egész összegnek, holott a népes­ség arányához képest a velenczei tartománynak egy tizedrésznyi kontigenst kellett volna szol­gáltatni. Jegyzetek a múltból. 1848. okt. 3. Ferdinánd király az áská­lódó kamerillára hallgatván, Schönbrunnból in­tézett levelében írja, hogy „mély fájdalom s megütközéssel tapasztalván, hogy a képviselő­ház Kossuth Lajos és társai által nagy törvény­telenségekre magát rávenni hagyta, sőt több törvénytelen végzéseit királyi akaratunk ellenére végrehajtatta.“ Ezután csakhamar Jellasicsot a magyar haderő teljhatalmú parancsnokának, kir. helyettesnek s biztosnak kinevezi, az or­szággyűlést föloszlatja, nem szentesített határo­zatait semmisnek nyilvánítja s Magyarországot s Erdélyt ostromállapotba helyezi, Récsey Ádámot ennek saját ellenjegyzése mellett Magyarország miniszterelnökének kinevezi. Székes-Fehérváron a polgárság Roth hor­­vát-osztrák tábornok 1800 főnyi tartalékhadát, mely a városban a megfutamodott Jellasics éle­lemszereit és betegeit őrizte, azonban egyszers­mind rabolt és garázdálkodott is, fegyvert ra­gadva, ügyes terv szerint megtámadta, s komo­lyabb összeütközés nélkül lefegyverzi. Zala megyében Kis-Kanizsa és Szent-Mihály­­nál Vidos nemzetőr-parancsnok Nugent illy­­reivel puskatüzet vált, mely alkalommal Szent- Mihály felgyujtatik. Másnap a kanizsai nemzet­őrök a Kis-Kanizsán maradt 50 illyrből 46 ot leöldösnek. Aradon a várba nyomulni törekvő Schwar­­zenbergu kránoknak a nemzetőrség ellenszegzi magát, s ezzel a vár és a város közt a nyílt egyenetlenkedés elkezdődik. KÖZGAZDASÁG. Heti szemle. Érintettük volt, hogy az értékpapírok árke­­lete nem tarthatja magát sokáig, s a pénzszük­ség kezdi elérni tetőpontját. A spekulánsok nem tarthatják papírjaikat, miután azok „kosztba“ adása megdrágult, s elnehezittetett. A speku­lánsok csakugyan kényszerülve voltak piaczra hozni értékpapírjaikat s épen most értesülünk Bécsből, hogy ott a börzén mindenféle értékpa­pír nagymérvben kínáltatik, s az osztrák hitel­bank és több nagy hitelintézet felmondta a leté­­teményeket. Mindazáltal az értékpapírok ára most nem esketik nagyon alá. A hó elsején és utolján rendesen összetolulnak a kiegyenlítendő üzletek s a szelvények beváltása sok pénzt igé­nyel. A pénz tehát pár napig megköttetik, de aztán annál gyorsabb forgalomnak indul , s az értékek habár kissé alábbszálltak, ismét el­érik rendes árfolyamukat. A magyar vasúti kölcsön előbb csak 1083/4 szállt alá, de később Bécsben csak 1063/4 írtjá­val jegyeztetett. Elsőbbségi sorsjegyek 9872-ről csak 9772-re szálltak. Dézsmaváltság 743/4 ; úr­béri kárpótlás 7872 frt. A vasúti vállalatok közül: igen csekély mér­vű forgalom mellett az Alföldi p. részv. 179 és— 179 frt; Északkeleti 161—159; keleti 116—113 frt közúti pályák közül a pestiek kínáltattak és 302-ről 295-re szálltak. A budaiak maradtak 90 frtnál, Tramway 212-ről 200 frt. Bankrészvények közül, a múlt hét folytán elég élénk üzlet volt de nyomott árakon u. m. Kreditb. 113 frtról 10972 frtra, Frankohung. b. 9471 frtról 9072 frtra, Anglo hung. 94 frtról 92 frtra, a hitel- és takarék-egylet 587­-ról 56 frtra esett. Pesti népbank 48 frton, kereskedelmi bank 678 frton, iparbank 470 frton kelt. A takarékpénztárak részvényei mindig ka­pósak s nem igen engednek értékükből. A hazai első t. p. t. most már 3440 frtjával kelt, a pest­budai 1737* frt, külvárosi 78 frt. Ferencz- és Józsefvárosi 531/2 írtjával. A malomrészvények hanyatlottak. Concordia 340 frt. Molnárok és pékek 160 frt. Unió 386 ft Első buda­pesti 460 frt. Viktória 160 frt. Más értékek közül kiemelendők még: a kő­bányai serfőzde 490 frt. Kőnigféle 78 frt. Salgó­tarjáni 121 frt. fóti üzlet. Pest, okt. 2. A gabnaüzlet élénk kezd lenni. Ma és tegnap 45.000 mérő búza adatott el, kö­vetkező árakon: Búza, tiszavidéki 86 74 fás 7 frt 5 kr; 853/4 f­g 7 frt; 84 fns 6 frt 90 kr. Székesfehérme­­gyei 86 fns 7 frt 5 kr; 82 fns 6 frt 45 kr. Pest­megyei 847/ 6 frt 81 kr. Felföldi 55 fns 6 frt 90 kr. Bánsági 85 fns 6 frt 80 kr. .84 fns 6 frt 627* kr., mind 3 hóra v. m. Rozs: 787s-80 fns 3 frt 65 kr. Á­r­p­a: 72 fns 2 frt 60 kr. Zab: 50 fns 1 frt 75—80 kr. Az értéktőzsdén: magy. sorsjegyek 97.25 m. hitelb. 109, francob. 90.25 frton adatik. Osz­trák hitelr. 286.30, pesti közúti 295 kináltatik. Pesti népb. 46.50 írton kel. Pannónia viszkizt. 395 írton kináltatik. Kőbányai serfőzde 500 írton kel. Készpénz lanyha. Napóleon 9.40, arany 5­62, tallér 1.767* írton kel. Nyílt levél h­azai fakereskedésünk ügyében. (Folyt, és vége.) Azok után, miket eddig elmondottunk, Ma­gyarország fakereskedésének érdekében vala­mennyi t. városi közönséghez s ezek mellett a t. kereskedelmi és ipar­kamarához is azon tiszte­letteljes és hazafias kérelemmel fordulunk, hogy az erdei terményeknek kebelekben és vidékükön fennálló , a­hol csak tehetik, az eladott termé­nyek mennyiségét is, illető közegeik útján je­gyeztetni, és az ötként felvett árakat legalább havonként egyszer nyilvánosságra juttatni szí­veskedjenek. • • Részünkről az ügy érdekében ezen tudósítá­soknak örömmel nyitjuk meg az „Erdészeti­ La­pok­ terét, s kérjük, hogy azokat akár a szer­kesztőséghez, akár az Országos Erdészeti-egye­sület titkári hivatalához Budára koránkint be­­leküldeni ne terheltessenek. Hasonlóan kérjük és pedig saját érdekeik­ben az erdőbirtokosokat — továbbá a fakeres­­kedőket, az ország minden részében levő szak­társainkat, azon vidéki­t, levelezőket, kik az újságokban a vásári árakat köztik, és erdésze­tünk valamennyi egybarátait, hogy a­ náluk előforduló erdőtermények árait most és vala­hányszor azok változnak, velünk közölni szí­veskedjenek. Az „Erdészeti Lapok­ szerkesztő­sége az e téren felmerülő levelezési költségeket a közhaszon" érdekében szívesen viseli, a haza­­fiságból szolgáló Ügybarátok fáradságát pedig jutalmazza meg azon tudat, hogy a közjó érde­kében az erdészet terén is teljesítik polgári kö­telességeiket s itt is méltóvá teszik magukat honfitársaik tiszteletére. (Az erdőtermények árjegyzékének mily alak­ban való szerkesztése végett nevezett lap itt egy mintázatot közöl.) Ez árszabályt illetőleg ideírjuk még, hogy az eladott árak mennyiségét, valamint azon ese­teket is, midőn a tűzifa, selejtes, úsztatott minő­ségű vagy keresztrakások­, midőn az épületfa ára megácsolt vagy kéreggel mért állapotban van értve, midőn egyik vagy másik áttétel első második vagy harmadminőségű áruczikkre vo­natkozik, mindannyiszor az árkimutatás „Meg­jegyzés“ rovatában lehet és kell is felemlíteni. Önként értetvén még, hogy az esetleg újra írandó árjegyzékből mindaz, mi az illető helyen kereskedés tárgyát nem képezi, kihagyandó, míg a netalán meg nem jelölt felveendő. Megemlítjük továbbá azt is, hogy azon ügy­­barátaink számára, kik kívánják, ily nyomta­tott mintázatokkal szívesen és minden díj nél­kül szolgálunk. Nem mulaszthatjuk el még, hog­y t­ föld­­mivelési minisztériumot is, mint közgazdasági ügyeink elsőrendű képviselőjét szintén tiszte­letteljesen meg ne kérjük, miszerint lehető leg­előbb intézkedni méltóztatnék az iránt, hogy a fát túlságosan terhelő vasúti szállítási díj a kőszénre nézve fennálló vasúti szállítási díjjal a mindkettőben levő haszonérték arányához ké­pest szabassék meg. Kérjük továbbá, hogy uta­­síttassanak azon com­latusok is, melyek ügyvi­teli kerületébe a magyar birodalomból erdőter­mények szállíttatnak, miszerint azok árának jegyzékét, a fakeresleti viszonyokra s az oda­­szállítási költségekre vonatkozó jelentéseiket a czélból is, hogy azok a 1. minisztérium által a hivatalos lap és a szakközlönyök útján nyilvá­nosságra hozathassanak, évnegyedenként leg­alább egyszer, és ha a viszonyok lényegesen változnának, többször is, közvetlenül a m. k. minisztériumhoz megküldjék. Ez az egész munka az illetőknek csekély fáradságot csinál, míg ellenben a fát eladó és vásárló közönségnek hiteles és becses tájéko­zásul szolgál arra, hogy terményeivel vagy áru­­czikkeivel melyik külföldi piac­- vagy kikötő felé fordulhat legjobb kilátással. Nyílt levelünket azon óhajtásunk kifejezé­sével zárjuk be: vajha többé szükség nem len­ne előadott kéréseink ismétlésére! Budán, augusztus hóban 1871. Bedő Albert, az „Erdészeti Lapok“ szerkesztője. — Sertésvásár (A sertéshizlaló és előle­gező társaság jelentése. Pest-Kőbánya sept. 22—28-a között.) Az üzlet e héten kielégítő volt úgy a sertésfelhajtás, mint az elhajtás élénk volt. A kivitelre vásárlók valamint a bécsi s a pesti kereskedők elegendő kész árut találtak s a beszállított új áruban is bőven váltogathattak A szállítási határidőre való üzlet nem a legked­vezőbb jelenségeknek néz eléje, mert oly hallat­lan tengeri árak mellett (4 frt. 30 kr. vámmá­zsája) mint a minőket mi megéltünk, a hizlalás nem igen fizeti ki magát, ha csak a kövér álla­tokért nem adnak nagyobb árakat. A jegyzett árak a következők: 280—360 m­s; magyar és szerbiai ára 277*—287s­oron kel; tüskés disznó hiányzik ; kiviteli ára azonnal átvéve 28­-­29 krt. fontja. A sertések állománya a helybeli piac­on a következő: Maradt a múlt hétről 28,580 darab. Behajtatott: a magyar alvidékről 6790 db, Erdélyből 810 db, Szerbiából 2420 db, az északi vasútról 150 db, hajóval 300 db, ösz­­szesen 10,470 db. Elszállíttatott: a magyar felvl­­vidékre 390 db, Bécsbe 4600 db,Prágába 530 db, Bodenbachon át 4030 db, a budapesti fogyasz­­tás 2380 db, transito­ment 20 db, összesen tehát kivétetett a forgalomból 12,010 db ; maradt te­hát 27,070 darab ebből 17,200 db a részvény­­társaság szállásaiban. A meidlingi vásárra fel­hajtatott 1,710 db, ára 23 —25 72 kr. A bécsi piaczra felhajtatott 1,030 db, ára 25—27 kr; 2100 db oroszlengyelországi 20—22 kr. — A meidlingi vásáron a hangulat lanyha, a bécsi élénk. Felelős szerkesztő: Helfy Ignácz. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 2. A hitelsorsjegyek mai húzásá­nál a 2487. sorozat 96. száma főnyereményt, az 1483. sorozat 32. száma 40,000 frtot és a 3224. sorozat 45. száma 20,000 frtot nyert. Bécsi börze október 2-án. (Esti zárlat.) Hitelrészvény 285.40. — Északi v. 205.50. — Államvasp. 370.—. — Lom­­bardok 191.—. — 1860-ki sorsj. 95. 75. 1864 és sorsj. 133.—. —­ Magy. jut.­­sorsj. 106. —. -t- Napoleon d’or 9.37. Magy. hitelrészv. 113.25. — Gralicziai vasp. 253.—. — Anglo-ausztriai b. 245.30. Franko-auszt. b. 116.10.­­—■ Tramway —.—. Zárlat igen élénk.

Next