Magyar Ujság, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1871-11-26 / 272. szám

2/2-ik szám. Vasárnap, 1871. november 26. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyag­­ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás kör­ül panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben h hoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — k. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr., többszörinél 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért, Kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábo­­petitsor 25 kr. Pest, november 25. Az osztrák válságra vonatkozólag ma nem érkeztek újabb hírek. Úgy látszik, hogy a meg­oldás most már nem fog sokáig késni, daczára annak, miszerint az eddig közlött teljes minisz­teri névsort alig lehet hitelesnek mondani, mi­után az alkudozások még nem értek véget. Az említettek közül azonban a többség valószínűleg mégis be fog a minisztériumba jutni, kivéve Holzgethant, ki közös pénzügyminiszter lesz. Az Auersperg programmjáról közlött hírek részben valók, csupán a vallási ügyet illető pont lett elferdítve közölve. A programm szerint a val­lási dolgokban nem fog szélcsend beállni, sem pedig nem szándékoltatik kiegyezési kísérlet létezni a syllabus embereivel, hanem egysze­rűen a törvényhozás tovább halad a kijelölt után, hogy a konkordátum eltörlésével támadt hézag a törvényhozásban kitöltessék. A cseh, morva, felső-ausztriai, krajna, vo­­ralberg s bukovinai helytartók utasíttattak, hogy az új választást illető előkészületeket mi­nél hamarább tegyék meg. A tiroli, galicziai s dalmácziai országgyűlések nem fognak föloszlat­­tatni. Az országgyűlések feloszlatásával egyide­jűleg azon rendelet is szét fog küldetni, misze­rint az országok helytartói végleg nyugalomba helyeztetnek. Auersperg követelnének az ké­pezte főpontját, hogy a hivatalnokok közt tet­szés szerinti változtatást tehessen, a­mit csak nagy nehezen tudott kieszközölni. A belga kamra úgy szavazott, a­mint azt egy ultramontán többségtől várni lehetett, a helyzet ez­által azonban csak bonyolultabb lett. Brüsselben a lakosság felháborodása nem ismer határt. A kamarai ülésben élénk vita fejlődött ki a polgármester és a belügyminiszter között a tör­tént utczai demonstrációk miatt. — Bara a bal­oldal helyeslése mellett kívánja, hogy a minisz­térium mondjon le. Jacobs pénzügyminiszter ki­jelenti, hogy a minisztérium a brüsseli nép egy részének véleménykülönbsége miatt nem fog lemondani. A kamara keddig elnapoltatott. Az est folyamában heves demonstrate fejlődött ki a Nothomb ház előtt, az ablakok kővel behajigál­­tattak; újabb és komolyabb manifestátiók mi­atti félelemben a­­polgári őrség egybehivatott. Thiers tegnapelőtt fogadá a chinai küldött­séget s ez alkalommal igy szólt: A császár mentegetéseit küldi nekem, de szükséges is, hogy a chinai kormány igazságot szolgáltasson a térítőknek, valamint nevezetesen a mi diplo­matái és consuláris ügynökeinknek tiszteletet szerezzen a nép és a hatóságok előtt. Ez szükséges feltétel arra nézve, hogy a nyűgöt viszonylatai a kelethez ne veszélyeztessenek. Thiers hozzá­téve még, hogy a pekingi franczia követ által válaszoló levelet fog küldeni a csá­szárnak. A radikális lapok felszólítják a fiatalságot, hogy vonuljon Versaillesbe és kérje Rossel büntetésének megváltoztatását. A tüntetés azon­ban meghiúsult, mindössze valami száz személy jelent meg, kik delegáltakat küldtek Thiershez. Midőn Thiers a kegyelmi bizottságba ment, a delegáltak megjelentek, de Thiers nem fogadta el őket. Barth­elemy keményen megdorgálta a delegáltakat,kik erre a szándékolt gyülekezettől elváltak. A pápa 19 egyházmegyében nevezett ki püs­pököket, kik közül tizennégy olasz. Állítják, hogy a pápa ez alkalommal nem tartott allocu­­tiót, hanem csak igen röviden beszélt Franchhi küldetéséről. Más hírek szerint a pápa az utóbbi püspöki kinevezések alkalmával allocutiót tartott, mely­ben kéré a püspököket, hogy nyájaikat az igaz­ság utján a valláshoz vezéreljék és védjék meg a bajok ellen, melyek inkább mint valaha el­árasztják a földet. A­ pápa mondá továbbá: Ha meg fognák vonni tőletek az eszközöket méltó­­ságtokat könnyűséggel fentartani, nem fog hi­­ányzani isten könyörületessége; menjetek, fog­laljátok el székeiteket és járjatok el erélylyel hivatalotokban. Marsh amerikai követ Rómába érkezett. A „Fannilla“ tudni véli, hogy a conclavet szabály­zó hullák megváltoztattattak, hogy a pápa jö­vendő kinevezése gyorsíttassék, mert azon ha­talmasságoknak, melyek a kizárási joggal bír­nak, beavatkozási jogától tartanak. Valamennyi az olasz kormánynál meghitelt követ, a parla­ment megnyitásán jelen lesz. A király megláto­gatta a brazíliai császári párt. A „Indep­­berge“ tudni véli, hogy majdnem bizonyos, miszerint Francziaország felmondta az angol kereskedelmi szerződést. Az utrechti püspök kinyilatkoztatta, hogy ha az államkormány megengedi, ő kész Bajor­ország ó-katholikusainak a bérmálás szentségét kiszolgáltatni és a felszenteléseket eszközölni. — A 48-as párt ma, f. hó 27-én esti 6 órakor értekezl­etet tart. Törvénytelen adózások. Az országos magyar kir. statisztikai hivatal legközelebb megjelent számában (IV. év III. füz.) Beöthy Leo miniszteri titkár összeállította: „Magyarország áru­forgalmát Ausztriával és a külfölddel 1869-ben.“ Messze távol áll ezen statisztika az igazi statisztika azon feladatától, misze­rint belőle a napi, a jelenlegi forgalom, a nemzetközi anyagcsere mozgalmait látva, adásverésünket, szerződéseinket rögtön a jelen mozgalmakhoz idomíthatnánk, már csak azért is, mert 2 év előtti dol­gokról beszél, holott azóta már kétszer arattunk, kétszer szedte be az adózsajon­­czot a kormány, és nem tudhatjuk volt-e még a jelen évben is annyi temérdek pén­zünk idegen országbeli borra, dohányra, czukorra, prémekre, vasutakra és aprósá­­ságokra, mint 1869-ben, midőn i. e. 150 millió frt áru gabonát adtunk el. De az eddig nyújtott statisztikai adatokhoz ké­pest tetemes, üdvös haladást tanúsít eme füzet, mert több árufajt nagyobb részle­tességgel és pontossággal mutat fel, s az átviteli forgalomnak a tulajdonképeni for­galommal összezavarását maga is megso­­kalván, a következő ígéretet teszi: „A jövő évben a különválasztás meg fog k­i­­séreltetni, ha a bécsi stb. központi bizottság közreműködése folytán idejeko­rán megszerezhetők lesznek a szükséges adatok, a mikor is az 1870-diki forgalom az 1868 és 1869-dikivel hasonlittatván össze, ez évekre is ki fog terjesztetni azon kiválasztás.“ Kormányunk s átalában az egész or­szág érdekeinek a bécsi urak önkénye alá rendeltségére nézve jellemző eme „ha“ miszerint, ha a bécsi stat. bizottság a tőle várt szívességeknek meg nem felel, mara­dunk ott hol voltunk , tájékozatlanságban s későn jutva saját hazánk életmozgal­mainak adataihoz; s fizetjük az óriási java, néhány egyén kezében legyen, daczára bűneiknek, és minden nyomor s minden megalá­zás a többieket sújtsa, daczára érdemeik s eré­nyeiknek. A nemzet azt isten törvénye ellenes­nek tartja, és hogy a megváltoztatást kivívhas­suk, meghalunk mind ha kell! Előbb senki sem felelt; a könnyedén horgas hajlott orra Schmidt komolyan nézte e nőt,nagy szürke szemeit jól kinyitván, ajkait összeszo­­rítva, és gondolkozni látszott. A vakondász és Koffel egymással szemben, vizsgálódtak, Teréz asszonyság kissé föllelkesültnek látszott, nagy­bátyám pedig nyugodt maradt. Én elhagytam az asztalt, mert nagybátyám nem engedé, hogy kávézzam, mondván, hogy az ártalmas a gyer­mekeknek ; a kályha mellett húzódtam meg, és fülhegyezve néztem. Egy percz múlva Jakab bátyám így szólt, Schmidthez: — Az asszonyság markotányosnő volt a má­sodik zászlóaljnál, a moselle-i sereg első dan­­dárcsapatjában. — Már tudom, orvos úr, felesé a vén ka­tona, és tudom azt is hogy mit tett! Azután emelkedett hangon kiáltá : — Igen, asszonyom, ha szerencsém lett vol­na, a köztársaság seregében szolgálni, kapitány talán épen parancsnok lennék, vagy meghaltam volna! S kezét mellére téve: — Én ismertem a magam becsét, mondá ; anélkül, hogy magamnak hízelegni akarnék, nem hiányzott nálam a bátorság s egyszerre fölemelkedve szégyeltem volna alant maradni. A király több alkalommal kitüntetett engem, mi igen ritka dolog az egyszerű katonára nézve, nekem pedig meg­tiszteltetés. Rosbachnál, mig a kapitány hátunk mögött kiabált: „Előre!“ Schmidt Ádám volt az, ki a századot vezette. No! de ez mind nem használt semmit és most törvénytelen adót Bécs tőzsdéinek, ipa­rának és kereskedelmének. Bármi hiányosan s késedelmesen jutunk kereskedelmi forgalmunk adataihoz, év­­ről-évre megerősítik ezek, a következő té­nyeket , miszerint: 1. Magyarország gyar­­matszerüleg függő viszonyban áll Bécs s illetőleg Ausztria pénzügye, ipara s ke­reskedelme irányában s ennélfogva óri­ási összegeket adózik azok táplálására. 2. Az osztrák ipar és kereskedelem, ki­vált a közügyes törvények hatalma, az egyenlő adóztatási rendszer kötelékei s a nálunk uralkodó folytonos pénzhiány nyomásánál fogva, egyrészt megmételyezi s a fényűzés mérvnélküli vágyára ösz­tönzi mindazokat, kik a műveltséget kül­sőségekben s főkép a bécsiek utánzásában keresik; — másrészt j­elöli meg mező­­gazdasági iparunk kifejlődését is, annyi­ra, hogy ha­ egy teljesen szabadelvű s mindenben szabad tevékenységet engedő ipartörvényünk volna is, iparunkat s ke­reskedelmünket a bécsi bankok s börzék s az osztrák iparosok és kereskedők nyo­másától, a közügyes törvények, az egyen­lő adóztatási rendszer kötelékei s a foly­tonos pénzhiány az osztrák n. bank nyo­mása miatt meg nem óvhatjuk. Szóljanak itt a következő adatok: Magyarországba hozatik osztrák ezukor 471,942 mázsa 15,102,151 frt értékig, holott ha ezukoriparunkat az adóztatási rendszer el nem ölné, bizonyára jobb s több répaczukrot termelhetnénk, mint Ausztria. Megjegyzendő, hogy a czukor és szörp kivitelileg is szerepel 48 millióig mit szintén saját iparunk útján fedezhet­nénk, ha az ahoz kellő pénznek nem csupán Bécs volna forrása. Továbbá dohány gyártmányokat ugyan eladunk 3.976,818 forintig, nyers dohányt pedig 537,169 vámmázsát 6.631,941 frtig, de gyártmányt nem kevesebb mint 8.270,130 frt értékig kapunk Ausztriából, melynek súlya csak 30,258 v. m. s igy m. e. 18-szorta több nyers dohányt adunk el, mint mennyit veszünk és mégis majd­nem két millió forintot veszítünk terme­lésünk s iparunk fejletlensége s a közös­ügyes monopólium nyomása miatt. A bőrök és prémek 18.569,361 frtig szerepelnek a bevitelben, s csak 6.281,612 frtig a kivitelben. A zsírok és olajok a bevitelben 81/2, a kivitelben csak 13­ 4 millióig szerepelnek, holott mezőgazdasá­gi országnál mindkét országbeli czikkre nézve épen fordított ki­s beviteli viszo­nyoknak kellene létezniök, kivált oly erdőgazdag országban, minek hazánk hegyvidékei. Rendkívüli mennyiségben fogyasztjuk továbbá az idegen tűzifát, mű­ és épületfát kőszenet stb., mely anyagok értéke m. e. 4 millióra megy. Kivitelünk igaz , s fél­szeresen meghaladja e sommát, de hiszen az erdők eladásánál mindig az a panasz, hogy a fa több, mint mennyire vevőt le­jóllehet a porosz királytól nyugdíjt kapok, kény­telen vagyok mondani, hogy a republikánusok­nak igazuk van, íme véleményem. Ezzel hevesen kiürite kis poharát, s fur­csa tekintettel hunyorítván szemeit, hozzá téve : — Jól harczolnak ... én azt láttam . . . igen jól harczolnak. Nem birják már a régi katonák szabályos mozdulatait, de jól tartják a sortüzet s ez a miről megismerik a szilárd em­bereket a katonák sorában. Schmidt apó szavai után, mindenki az új eszméket ünnepelte. Azt mondta volna az em­ber, hogy ő nagyobb bizalom jelét adta, s min­denki napvilágra hozta a régóta titokban tar­tott gondolatokat. Koffel, ki mindig azon búsla­kodott, hogy nem nyert nevelést, mondá, hogy minden gyermeknek az ország költségén kellene járni iskolába, s hogy isten nem adott több szivet s estet a nemeseknek, mint más ember­nek, a mindeniknek joga van a harmat és az égi világossághoz, e szerint a rozsnok nem nyomná el a jó magot, s nem vesztegetnék hasztalanul a bogáncsra a művelést, mely hasznosabb növé­nyeket is tenyészthetne. Teréz asszonyság felelé, hogy a nemzetgyűlés ötvennégy millió frankot szavazott meg a közös nevelésre — azon szomorúsággal, hogy többet nem tehet —­ama perezben, midőn egész Euró­pa felkelt ellene, s a mikor 14 hadserget kelle készen tartania. Koffel szemei, ezt hallván, megteltek köny­­nyel, s mindig fogok emlékezni, hogyan mon­dá reszkető hangon: — Tehát legyen áldott, legyen áldott! An­nál roszabb ránk nézve, de ha bár mindent oda is vesztenék, értté van minden óhajtásom! A vakondász sokáig hallgatag maradt, de a­mint egyszer elkezdte, többé nem volt vége­­hossza. Ő nemcsak a gyermekek nevelését kí­vánta, hanem tökéletes fölforgatását minden l­e­hetne kapni, például csupán a határőrvi­déken is. Fonalakat 4.605,686 frtig vásárlunk s egy millió értékűt sem adunk el, hanem szépen elfogyasztjuk, mert nincsenek szövő, fonó gyáraink. Sőt vászon és len­árukat 20.065,216 forintig, pamutárukat 26.959,420 frtig, gyapjú árukat 26 millió 230,379 frtig vásárlunk ugyanezen ok miatt, s alig adunk tovább a lenárukból 2, a gyapjúárukból 61/, a pamutárukból 4 millió értéket. Öltönyöket,divat-, pipere és selyemárukat pedig a déli vaspályán hozott 15­2 millió értékű szőtt, s kötött árukkal együtt nem kevesb, mint 85 mill. 546,346 frt árut vásároltunk,csupán 15­2 milliónyit adtunk el, s igy 70 millió frt értékűt fogyasztottunk el eme „árva ha­zában“, melynek a divatot, a fényűzést, ha iparviszonyaihoz mérné saját igényeit, csak híréből kellene ismernie. Jelentékeny kiadásunk van bőrökért 24.965,609 frt, holott csak 5­2 millió ér­téket adunk el; továbbá bútorok és házi­­eszközökért 12.174,913 frt, melyekből mégis m. e. 7 millió árut tovább adunk, — de melyeket mint szintén a nálunk bőven találtató bőrnemű­eket önmagunk gyárthatnánk, így vagyunk a szárazföldi és vízi jár­művekkel s gőzmozdonyokkal. Csupán ez utóbbiakért 4,737,705 frtot adtunk ki; gépekért és gépalkatrészekért pedig 16 millió 302,614 frtot s ebbeli kivitelünk egy milliót sem tesz, mert jó vasunkhoz s fanemüinkhez nincsenek megfelelő gép­gyáraink , a melyekkel étkeznek, a drága forgó tőke miatt alig versenyezhetnek a már régóta feltollasodott, megerősödött s olcsó üzleti pénzekkel dolgozó osztrák gyárakkal. Vas és aczél árukat ugyan kivittünk vagy inkább kivittek az osztrák gyárosok m. e. 6 millió frt árut, de behoztunk: vasúti felszerelésekre u. m. sínek, kere­kek, tengelyek stb. 17,280,244 frt árut, különféle vas és aczélárukat 33,986,937 forint s egyébb fémárukat 2,895,962 frt árut. Ezekre azt mondhatja a m. k. pénz­ügyér, hogy ezek: a magyar állami vas­úti kölcsön aequivalansei. De bizonyára ő is jól tudja, hogy mily veszélyes aequi­­valensek ezek, mert hiszen­ nem csupán adópénz ez, melylyel a külföld iparának adózunk, hanem eszköz, fegyver a kül­földiek kezében hazánk kizsákmányo­lásához. És azt hisszszük, hogy ezzel már kimerült adózási képességünk a külföld irányában. Pedig, dehogy merült. A fényűzés szenvedélye nem ismer kimerülést, áldozatkész rabja ez minden­kinek, ki szenvedélyeit kielégíteni képes. Csupa apróságokra a m. nürinbergi diszmó árukra ugyanis 61,009,138 frtot adtunk ki m. e. 3 V2 millió áru lett to­vábbítva s igy elfogyasztottunk m. e. 67­­2 millió frt árut. nek. Soha sem lehetett volna hinni, hogy egy ilyen békés ember, hasonló eszméket forralhat magában. — Mondom, hogy szégyenitő, ezredeket el­adni, mint ökör csordákat, kiáltott komoly han­gon, kezét végig nyújtván az asztalon; — mon­dom, hogy még szégyenítőbb bírói helyeket el­adni, mert a bírók, hogy pénzt kapjanak, elad­ják az igazságot,­­ mondom, hogy a republi­kánusok jól tették, hogy eltörölték a zárdákat, a­hol ápolják a röstséget és minden bűnt, mon­dom, hogy mindenkinek szabadon kellene jön­­ni-menni, kereskedni, előlépni minden tisztelet­fokon, anélkül, hogy valaki akadályozná. — S végül hiszem, hogy ha a herék nem akarnak sem elmenni, sem dolgozni, a jó isten akar­ja, hogy a méhek tőlük megmenekedjenek, ez a­mit láttak, s mindig látni fognak az emberek a századok végéig. A vén Schmidt ekkor kedve szerint mondá, hogy neki is hasonló gondolatai vannak, mint a vakondásznak és Koffernek, s nagybátyám, ki eddig megtartá nyugodtságát, nem tarthatá visz­­sza legigazabb, legtermészetesebb s legigazsá­gosabb érzelmeit. Csak, mondá, a helyett, hogy mindent egy nap alatt akarnánk megtenni, jobb volna las­sabban és fokozatosan haladni, fel kellene hasz­nálni a képzelődés és szelídség módjait, a mint Jézus Krisztus. Ez okosabb volna, s ugyanazon eredményt nyernek. Teréz asszonyság mosolyogva viszonzá: — Ah ! Jakab úr, kétségkivül. Kétségkívül, ha mindenki önhöz hasonlítana, de hány száz év óta prédikálta Krisztus a jót, az igazságot és a szelídséget az embereknek ? És mégis látja-e ön, hogy nemesei meghallgatják-e ; azt látja-e, hogy a parasztokkal úgy bánnak mint testvé­reikkel . . . nem . . . nem ! . . . Ez szerencsét-ily óriási törvénytelen adót fizetünk az idegen ipar­i kereskedelem számára egyrészt azon kényszerhelyzetnél fogva, mely iparunk és kereskedelmünk kifejlő­dését lehetlenné teszi, másrészt a közüz­let megmételyezettsége, a fényűzési vágy miatt, melyet kis önmegtagadás mellett megtagadhatnánk, életünk, egészségünk s művelődési fejlődésünk veszélyeztetése nélkül. Kubinyi Lajos, a Veszprém megye E­n­y­i­n­g mezőváro­sában tökéletesen győzött az ellenzék a bizott­­mányi tagoknak f. hó 20-án végbement válasz­tásánál . Krisztinkovich Aladár ügyvéd, Bocsor Péter mérnök és Cseh István földmivelő polgár­társakat választván meg a jobboldali jelöltek ellenében. Az „E 1 1 e n ő r“ Írja: A baloldali kör egy rövid értekezletet tar­tott, melynek határozata értelmében Ghyczy Kálmán értesíteni fogja Lónyay kormányelnök urat, hogy pártunk imparlamentáris eljárásnak tekintené a budget-tárgyalás iránt megszorító alkudozásokba s előleges — úgy szólva zárt aj­tók mögüli — szabályozásokba ereszkedni, s hogy — ezen véleményénél fogva — nem telje­sítheti a miniszterelnök kívánságát, miszerint magánértekezletben időztessenek el a költség­­vetés iránti kiegyeztethető nézetkülönbségek. Egyébiránt a párt nem idegenkedik attól, hogy más kérdéseknél speciális esetekben értekezzék a kormánynyal, ha ennek valamelyik tagja által evégre alkalmilag felszólíttatik. A­­„Szabadelvű ipartörvény.“ E szép szavakba burkolva ajánlotta Erkövi a központi előadó, részletes vita alapjául a 15 bizottság munkálatát, amely a nyomdák s hírla­pok biztosítékai ellen a balközép, egyebekben főleg a 48-as párt támadásai következtében egész heti vitát idézett elő. A „Magyar Újság“ nov. 21-i számában ki­mutatta már Irányi Dániel, minő szabadelvűség az a­mi e javaslatban többször még a balközép által is védve, megszavaztatott. Az azóta keletkezett elhatározások, kivéve a nyomda­i hírlapok biztosítékai eltörlését illetőt, a szabadelvűtlenség kiáltó tényei, s jeleznünk kell néhány szakasz elleni küzdelmeinket azért is, mert az iparosok ügyét hazánk főbb belélet kérdései közé sorozzuk. A viszonosság, szabadelvűség, emberiség el­lenében elkövetett bűntényéül rovom fel a kor­mánynak, s az őt e részben pártolt jobboldali és balközépi képviselőknek a 89., 94., 93., 94. sza­kaszoknak módosításaim ellenében, a szerkezet szerinti megszavazását, s ezeken túl még lélekismeret elleni­nek azt, hogy a jobboldal az Irányi Dániel ál­tal 88-ik szakasznak ajánlott indítványt elve­tette. Viszonosság-e az ? amidőn a gyáros ellené­ben, ha az jogtalanul bocsátja el munkásait, semmi fogsági bírság nem rendeltetik, de igen a segéd vagy gyári munkás ellenében, miért sza­vaztatott tehát le azon óhajtásunk, hogy fogság­gal ezek se büntethessenek. Szabadelvűség-e az ? a 93-ik §. szerint 300 frtig pénzbírsággal és 2 hónapig fogsággal bün­tethetni a munkaadókat, munkásokat és segéde­­deket, fenyegetés, vagy csak akadályozni törek­vés esetében is; a midőn a 91. §. szerint, a mások tulajdona ellenében bűntényt követő zsibárisok, cseléd­­szerzők, a midőn a közerkölcsiség ellen védő tiltó TERÉZ ASSZONYSÁG. — Regényes korrajz. — Az első franczia köztársaság idejéből- írta Erkmann-Chatrian. (Folyt.) Akkor mindenki leült, s Teréz asszonyság mosolyogván ezen derék emberekre. — Engedjék meg, hogy szolgáljak önöknek uraim! — mondá. Schmidt apó a kezét rögtön füléhez emelvén felelé: — Katonai tisztelgés önnek! Koffel és a vakondász csodálkozó tekintetet váltottak, s mindenik gondolá : Ez a Schmidt apó épen jókor és józan észszel mondá ezt! Teréz asszonyság megtörté tehát a findzsá­­kat, s mig csöndesen ittak, nagybátyám kezeit Schmidt apó vállára helyezvén, mondá: — Teréz asszonyom, bemutatom nagy Fri­gyes egyik vén katonáját, egy embert, ki da­czára hadjáratainak és sebeinek, bátorságának s jó magaviseleténél, csupán egyszerű őrmester lett, de akit a falu minden derék embere, többre becsül, mint egy kapitányt. Ekkor Teréz asszonyság Schmidt apóra nézett, a ki egyenesen tarta magát székén, telve a természetes méltóság érzésével. — A respublika seregében ön, uram, tábor­nok lett volna, mondá a hölgy. Hogyha Francziaország most egész Európa ellen harc­ol, azért van, hogy nem akarja tű­rni, miként a tisztességek, a vagyon és a föld minden ! ■■MIM.............................. Et­lenség, de a háború szükséges. Az elmúlt h­árom év alatt, a köztársaság többet tett az emberek jogaiért, mint a tizennyolczszáz év. Higgyen ne­kem, orvos úr, a becsületes emberek önmegadá­­sa nagy baj, merészséget ad a léháknak és semmi jót nem idéz elő ! Mindazok, kik ott voltak, úgy gondolkoztak mint Teréz asszonyság, Jakab bátyám épen fe­lelni akart, midőn a nagy, viaszos­ vászonnal bevont kalapú, réztarsolya Kelemen küldöttez kinyitá az ajtót, benyújtván az újságot. — Nem iszik kávét Kelemen? mondá nagy­bátyám. — Nem, Jakab úr, köszönöm... sietek, min­den levél elkésett... Máskor. Kiment, s láttuk ablakunk előtt futvást elha­ladni. Nagybátyám felszakitotta az újság czimsza­­lagját, s komoly hangon kezdte olvasni e távoli idők újságait. Bár nagyon fiatal voltam, mégis emlékemben tartottam; ez hasonlított a vakon­dász prédikáczióhoz , s bennem valódi érdekelt­séget költött fel. A vén „Zeitblatt“ a republiká­nusokat bolond fajtának nevezte, mivel azon merész szándékkal állottak elő, hogy a termé­szet örökös törvényeit megváltoztassák. Kezdet­ben ama rettenetes módra hivatkozott, melylyel Jupiter legyőzte a trónja ellen fellázadt titáno­kat, a hegyek mélyébe csapván őket úgy, hogy azóta e szerencsétlenek hamut és tüzet okádnak a Vesuv és Retna sírjából. Azután beszélt a harangok elolvasztásáról, s ágyukká öntéséről. Ez, úgymond, egyike a l­egnagyobb megszent­­ségtelenítéseknek, mit csak képzelni lehet, mi­vel az, amely a léleknek kellett hogy életet ad­jon, most arra van szánva, hogy a testet meg­ölje. (Folyt köv..)

Next