Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-08 / 105. szám
Szerda, Szerkesztői iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszintide intézendő a lap szellemi részét ilető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. luk.fia MBK 103. a VH. 1872. május 8. Előfizetési Ar: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre....................................20 frt — kr Félévre........................................10 „ — „ Negyedévre..................................5 „ — „ Egy hónapra..................................I „ 70 „ Egyes’számára 10 kr. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Sirdetési díj s 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 kr VI. évfolyam. Pest, május 7. Politikai szemle. A carlista lázadásról már napok óta azt írják, hogy utolsó napjait éli, de azért végleg még sem nyomatott el. Don Carlos sorsáról semmi bizonyosat sem lehet tudni; tegnap azt távírták, hogy elfogatott, de hogy az való-e, azt még nem lehet tudni; különben megerősítik, hogy don Carlos Spanyolországban van. Jelentik azt is, hogy Bidrassa mellett heves küzdelem fejlődött, melynek eredményét tegnapelőtt még nem lehet tudni. A minden évben megtartatni szokott máj 2 ki ünnepély a Francziaországból való fölszabadítás harczában elesettek emlékére, egész csendben múlt el. A kormány nagy előkészületeket tett, mert tartott a köztársaságiak fölkelésétől, kik a fővárosban néhány nap óta némi tevékenységet fejtettek ki. Nagy föltünést okozott egy jelenet, mely a múlt kedden a madridi királyi palotában folyt le. Domato radicális követ Beranger volt miniszter által bevezettette magát a királyhoz s előadta neki, hogy mily rész minisztériuma van. Legelőször is azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a király nem ismeri a helyzetnek egész súlyát. Neki, mint azon képviselők egyikének, kik közreműködtek az alkotmányt helyreállítani s a jelenlegi dynastiát megállapítani, joga van az igazságot megmondani, s Ő reméli, hogy a király az ő szavaiban a tények visszfényét s nem a szenvedélyes politikus képzelődéseit fogja szemlélni. Az állapotok oly roszak az országban, hogy a király, ha ez tovább is így tart, kénytelen lesz trónját odahagyni. A miniszterek nem törődnek a törvényesen fenálló államintézményekkel; s ha tekintetbe veszik az erőszakoskodásokat, az önkényt s mindennemű törvénysértéseket, melyeket a kormány megenged magának, nem lehet csodálni, ha sok spanyol jogosítottnak hiszi magát arra, hogy fegyvert ragadjon: a királynak azok irányában, kik ily igazságtalanságok által elvakíttatva a törvények iránti tiszteletlenségre ragadtattak, kíméletesen kell eljárnia. Azt mondd továbbá, hogy a kortes nem fejezi ki az országnak valódi közvéleményét, s hogy a radicális párt nem járulhatna hozzá, hogy jelenléte által a hiányzó tekintélyt kiegészítse, ha nem támogatná, amíg csak lehet, a szeptemberi forradalom talaján felnőtt államintézményeket. A király igen barátságosan fogadta a képviselőt, ki ily nyíltan szólt neki. A német birodalmi gyűlésben indítványok készíttetnek elő a törvényesen befogadott szerzetesrendek törvény általi szabályozása és a jezsuita rend eltörlése iránt. Bismarck a birodalmi gyűlés befejezése után a lehetőséghez képest hosszabb szabadságidőt szándékozik venni. A Schrimmből kiutasított külföldi jezsuiták kérelme folytán a kormány az elutazási határidőt három hónappal elhalasztotta, minthogy a jezsuita collegiummal összekötött skolastikus tanfolyamnak majdnem öszszes tanárai is a kiutasítottak között vannak. A jezsuiták a tanfolyamot Krakkóba szándékoznak áthelyezni. Francziaországban a közvélemény Bazaine ügyével foglalkozik. A kormány elhatározta volt, hogy a marsallt haditörvényszék elé állítja, de különben, a „Köln. Ztg.“ levelezője szerint, a marsall maga is értesítette a kormányt levél útján, hogy ügyét haditúszék elé óhajtja vinni. Bazaine marsallon kívül haditörvényszék elé fognak állitatni még: Wimpffen, a ki a sedani capitulatiót aláírta, Ulrich Strassburg parancsnoka, továbbá a neubreisachi és schleistadti A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. május 7. — A kovács leánya. — Angol beszély. — (Folytatás). — Éltünket saját házunkban egy őrült veszélyessé teszi — mondá. Hívd a szolgák egyikét s parancsold meg neki, hogy menjen a városba kocsiért. Az öreg habozott s kezeit tördelé. — Tehát erre kell szorulnunk, gyermekem ? Mindketten tudhatjátok, hogy én nem vagyok oka. Én öreg ember vagyok, a hetven évet rég túl haladtam s nyugodtan az ágyban szeretnék meghalni. — Fogsz-e menni ? — kiáltá a fiú parancsoló hangon. Az öreg az ajtó felé tántorgott. — Nem, nem! — kiáltá a szorongatott lány, ki helyzetének veszélyes voltát a félelem befolyása alatt még nagyobbnak látta, a mint az valóban volt. Jer vissza, jer viszsza ! Oh atyám, John könyörüljetek ! — Esküdjél — ismétli John rendithetlenül, s Anna, még mindég érezve vaskeze szorítását s teljesen kimerülve,végre utána mondá a borzasztó esküt. Alig hogy elmondá, a megfontolás azonnal utat tört benne. Erejét összeszedve bátyját magától ellöké, gyengesége miatt önmagát elátkozá, elátkozta bátyját s a szökést újra megkisérté, de mielőtt az ajtót elérhette volna, aléltan összerogyott. VI. Junius hónap egyik forró délutánja volt, amint London szegényebb külvárosában , egy úr s egy hölgy ide-oda járkálva szállást kerestek. A szokásos lakás kiadását tudatandó czédulák sok ablakra ki voltak függesztve, de azért még sem tudtak alkalmas lakást találni. Itt a követelt házbér volt sok, másutt a házinő külső piszkossága vagy a szerény bútorzat riasztá őket vissza. Végre mind a ketten megálltak. — Most hová, Arthur ? — kérdé a hölgy. Az úr zavartan tekintett körül. — Attól tartok, kedves Grace, hogy fáradozásunkat mostanra abba kell hagynunk — jegyzé meg ez. Grace azonban fejét rázta. — Így tehát még egy éjet töltünk a drága fogadóban?— kérdé. Nem, még nem kell lemondanunk. Amna utczában még nem voltunk. Nézd csak, a házak ott kissé tisztességesebbek. Jer, légy bátor, bátyám! Útját ellenkezve folytatá, mi alatt mondá: — A gyermekek szegény Ethelinde-ét halálra fogják kinézni. Grace pillanatig habozott, de azután mosolyogva mondá: — Csak még egy félórát kérek tőled, mielőtt haza mennénk. Arthur beleegyezett, s utjukat mindketten gyorsabban folytatták s még több utczán áthaladtak, mig véletlenül figyelmük egy öreg emberen akadt meg, ki azon volt, hogy háza ablakára a bérbeadást tudatandó czédulát fölfügeszsze. A ház csinosnak látszék. Az ablak párkányán virágok álltak s a ház előtt kis kert terült el. — Kísértsük meg itt — suttogó Grace, mire Arthur a ház kapuján kopogtatott. Erre nem sokára az udvarban egy öreg ember hörgő köhögése s lassú léptei voltak hallhatók, ki a kaput kinyitá. De daczára tiszteletet parancsoló őszhajainak, boszankodásukat nem tudták elfojtani, a mint sóvárgó s pénzvágyó tekintetét észrevették, mely arczukat s kissé viseltes ruházatukat birálgatva szemlélgeté. Jöttük czélját tudtára adták s a szobákat megnézték. Grace a nagy házbér miatt, a melyet az öreg ember követelt,a fejét rázta, de Arthurnak már nem volt türelme, a házigazdával a szerződést megköté s kijelenté, hogy a lakásba azonnal be fognak költözni. Ennek azonban az öreg ember ellent mondott, tudatva velük, hogy lánya nincs itthon s csak késő este fog haza jönni s hogy addig a házba idegeneket nem ereszthet be azon ürügy alatt, hogy bútort hoznak, miután senkije sincsen, ki rájuk ügyelne s arra vigyázna, hogy semmi el ne vitessék. Miután Gracenak ez ellenvetéseket a kívánt házbérnek egy hónapra járó részletének lefizetése által sikerült eloszlatni, bátyjával elsietett, hogy az új lakásba azonnal beköltözzenek. Következő nap reggelén, amint Grace elébe kötött durva köténynyel s föltűrt karokkal a reggelit készité, a háziúr lányával találkozók. Egymást azonnal fölismerték. — Grace ! Nagy Isten ! Aylmer Grace! — kiáltá Anna. — Anna ! Való-e ez ! Oh mennyire örülök ! Kedves, szeretett Anna! — voltak Grace szavai. Mint az egymásba szorított kezek, álltak egymás mellett, egyik a másikat szemlélgetve. Hat év múlt el, s Grace barna fürtéi ritkábbá s színtelenebbé lettek, s az egykor kerekded rózsás arcz a fiatalság zománczát elvesztő; de ajkainak mosolya még mindég oly édes volt, mint az előtt, s szemeiből még mindég a barátság fénye tört elő. S Anna, hogy bánt vele az idő ? Külsőleg oly annyira keveset változott, hogy Grace kezdetben azt állíta, hogy most is olyan mint volt azelőtt. De csakhamar észrevéve, hogy barátnéja is nagyon megváltozott, noha nem akarta tudtára adni, hogy tulajdonképen ez miből áll s hogy mi az oka. Nem sejti, hogy a szegény lány mily nagy küzdelmet állt ki, hogy ama mindig visszatérő gondolat miatt mennyit szenvedett, hogy gyengesége miatt minden jó szándék dugába dőlt, s a tudat, övéi gonoszsága ellenében mit sem tehetni, szivét mennyire megtörte. Egyedül a kin órái múltak el, a reggel ismét beköszöntött! Anna a mindenható kezének vezér működését megtanulta s akaratjának magát föltétlenül aláveté. Még gyakran függött övéi jólétének álomképein, kiket szeretett s atyjától még most is sokat kellett szenvednie, ki minden nap pénzvágyóbb s minden jobb érzelem iránt érzéketlenebb lett, de hitt s remélt. Anna megtanulta, miként kell a keskeny ösvényen járni, melyet a gyermeki kötelesség elébe szabott, s ezen oly gyöngéden, oly szeretetreméltóan haladt, hogy számos átok, mely atyja fejét fenyegeté, lányára nézve áldássá változott, ki segélyével s kérésével mindég készséges volt azok irányában, kik ellen az öreg Ralph zsugoriságában szigorúan akart eljárni. A sok kérdésre, mikkel Grace Annát elhalmozá, ez nagyon röviden felelt. Atyjánál lakik, volt rövid felelete, ki az ottani városrészben több házzal bir, s azután ő kezdett el kérdezősködni. Grace gyászruhája, a mint Anna gyaníta, meghalt anyját illető, kiről nem tudott szólni a nélkül, hogy ne könnyezett volna. A mint az okot fölemlíté, hogy miért kerestek más lakást, arcza komor lett. Az mái bank, hol Arthur alkalmazásban volt, megbukott. Most már foglalkozást keresett s mig olyat talál, nem volt egyebe, mint Ethelinde csekély vagyona. Rokonaival a kibékülés minden kísérlete meghiúsult; háromszáz font összeg azon utasítással lett neki elküldve, hogy köztük minden kötelék megszakadt. Anna szerette volna kérdezni, ha várjon boldog-e, de Grace-nak távozni kellett, de azért később megtudta, hogy Ethelinde nem lett oly vigasztaló, s a körülményekkel oly annyira megalkudni tudó, mint azt Arthur hitte. Ethelindet azonban nem lehetett kárhoztatni , ki csodálkozhatik azon, hogy a növényházi virág elfonnyad, ha a dér gyönge leveleit érinti ? A szegény Ethelinde férjét bensőleg szereté, de minden nélkülözést, amelyet a szükség rá mért, nem tudott oly türelmesen elviselni mint Arthurs Grace. Minden csekély kellemetlenség lesújtó, rokonainak szívtelenségéről panaszkodott, tehetetlensége miatt önmagának tett szemrehányást s gyermekeinek jövője fölött aggódik, ez alatt azonban szépsége fonyadt s egészsége mindig gyengébb lett. Alig volt hihető, hogy a halvány, beesett szemű, hanyagul öltözött nő, ki a pamlagon tétlenül heverve majd a gyermekekkel porolt, hazajongtak, majd görcsösen sirt, ha Arthur a meghatározott időben nem jött haza, ugyanazon lény legyen, ki egykor oly szép s fényes volt. — Anna most már nem csodálkozott, hogy Arthur homlokán idő előtt a ránczok barázdái voltak láthatók s csak is azon volt, hogy sorsát tevékeny részvéte által elviselhetőbbé tegye. Ismételt kérésére Grace megigéri, hogy az öreg Ralph előtt előbbi ismeretségüket nem fogja fölemlíteni, s Anna legnagyobb örömére ama család nevét, melyet megrabolt, gyönge emlékező tehetsége egészen elfelejtő. — Grace az öregnek megtetszett s gyakran követé, ha foglalkozása a földszintre szóli rá, elpanaszolni, hogy a lánya mily különös változáson ment át. — Az előtt — szokta mondani — meg volt elégedve ama jelentékeny összeggel, amit varrásából keresett, de most rendesen kértő élelmezést kiván, s ha e végett szemrehányást teszek neki, elhagyással fenyeget. Én egy szegény, nyomorult ember vagyok, kivel gyermekei roszul bánnak. — Mindketten halálomat kívánják. Ez szeretetem jutalma ! Grace ilyen alkalommal résztvevőleg szokott eljárni, de örült, ha az ily esetektől megszabadulhatott, mert Thorley irányában az utálat érzetétől nem tudott megszabadulni s gyakran csudálkozik, hogy Anna miként tudja a sértő szavakat, melyeket minden legcsekélyebb okért hallania kell, oly gyengédséggel s türelemmel elviselni, ha tunyának, érzéketlennek s álnoknak mondá, s azzal vádolá, hogy atyját megrabolja s keservesen szerzett pénzét méltatlanokra pazarolja. Midőn ezeket mondani hallá, szemeit akaratlanul is le kellett sütni, mert tudta, hogy Ethelinde s gyermekei voltak azok, kiknek Anna azt a keveset, amit adhatott oda. Eljött az ősz s el is múlt, s Arthur még mindig kereset nélkül volt, mialatt Ethelinde kétségbeejtő panaszait s saját aggodalmát kellett elviselni. A család szomorú helyzetén könnyíteni, Grace azon volt, foglalkozást kaphatni, amint azonban ez végre Anna közbenjárása által sikerült, erre nem sok ideje maradt, mert a gyermekekre való gondoskodás és a tehetetlen anya ápolása sok idejét elrablá. (Folyt. köv.) parancsnokok is. Cissey hadügyminiszter visszalépésének híre ez alkalomból ismét fölmerült. Az angol alsóházban Colleridge Cloghlen interpellációjára a kormány válaszolt, hogy nézete szerint a katholikusok az angol lordkanczellári és az ír lord helytartói állásból nincsenek kizárva. Az olasz közmunkaminiszter a kamara elé terjesztette a római általános bankkal a Ponteba-vaspálya építése iránt kötött egyezményt. A senatus 12 milliót szavazott meg a katonák begyakorlására és új tüzérségi anyag beszerzésére. A pápa a tegnapi consistoriumban kinevezett tíz püspököt Olaszország, továbbá püspököket Ajaccio, Constantine (Algírban) és Bourbon sziget számára és hármat in partibus. Beszédet tartott Tisza Kálmán Debreczenben. Tisza Kálmánnak Debreczen városában múlt szombaton tartott képviselői jelentését azon figyelemmel s érdekeltséggel olvastuk el, melyet az ő kiváló tehetsége úgy, mint politikai és társadalmi állása mindenkiben keltenek. A jelentés hosszúnak látszik, de tekintve a benne érintett tárgyak sokaságát, rövidnek mondható. Élénk színekkel vannak itt előadva az ellenzék három évi küzdelmei, a kormány túlkapásai, a kormánypártnak mindinkább nyilvánuló reactionárius irányzata. Mi úgy hisszük, hogy ha Tisza Kálmán ennyivel beérte volna, kötelességének eléggé megfelelt volna, és hihetőleg a tetszésnyilatkozatok sem lettek volna kevésbé lelkesek, mint ahogy voltak. De ő ennyivel be nem érte. Neki nem volt elég számot adni saját és pártja működéséről, szembe állítván ezt a kormány és pártja működése és irányzatával, hanem szükségesnek látta támadást intézni az ellenzék másik árnyalata, a szélsőbal, vagyis a 48-as párt ellen, látszólag csupán csak azon okból, hogy megmagyarázza: miért nem csatlakozott és nem csatlakozhatik e párthoz. Mi ugyan büszkék lehetnénk arra, hogy a balközép vezére szükségesnek találja magát választói előtt mintegy mentegetni, hogy miért nem csatlakozik hozzánk, de mi nem vagyunk büszkék semmi olyasmire s nem örvendünk semmi olyasminek, mi az ellenzéknek egészben véve árt vagy árthat. — Felfogásunk szerint az ellenzéknek jelenleg, a választási mozgalmak folyama alatt nem az a feladata kimutatni, hogy a saját kebelében lévő netalán különböző elemek melyike legjobb, s még kevésbé az, hogy melyike a legroszabb, hanem feladata minden erejéből odatörekedni, hogy általában mint ellenzék többségre jutva, megbuktassa azon kormányt s azon kormányrendszert, melyet az ellenzék mindegyik árnyalata rosznak, a hazára károsnak, veszélyesnek tart. Ez szerintünk az ellenzék fő feladata És hogy mi, és barátink ekként érzünk és gondolkozunk, erről könynyen meggyőződhet bárki is. Tessék elolvasni képviselői jelentéseinket. Vájjon van-e ott egyetlen sor, egyetlen szó a balközép ellen ? Sehol. Pedig Isten úgyse, mi sokkal könnyebben megtapsoltathatnók magunkat azon okkal fontosabb s alaposabb támadásokkal, melyeket a balközép sokszor igen kétes működése ellen intézhetnénk. De nem tettük s nem teszszük, mert többre becsüljük az ügyet a tapsnál, s mert hiszszük, hogy a leglelkesebb pártember is tartozik alárendelni a speciális pártérdeket a haza érdekének. A haza érdeke pedig elsősorban most azt kívánja, hogy bukjék meg az öt év óta uralkodó párt és az általa létrehozott rendszer. E czél lebeg szemeink előtt, most inkább mint valaha, mert érzük, látjuk, hogy e czél most elérhető, csak együttes erővel, eszélylyel és kitartással küzdjön az ellenzék minden kerületben. Sajnáljuk, hogy Tisza Kálmán nem ily szempontból indul ki: sajnáljuk, hogy épen és épen ily ünnepélyes alkalommal a versenyzés, a káros vetélkedés jelszavát tűzi ki, hogy diadalszekerének magaslatáról keztyűt dob nem az ellenfélnek, hanem az ellenzék egyik részének. Ha e provocatió viszhangra talál, ha ez eljárás káros eredményeket szülend, a felelősség kizárólag a reá háramland. De lássuk, minő támadásokat intéz pártunk ellen Debreczen város volt képviselője? Megtámad legelőször is azért, mert a porosz-franczia háború vége felé, midőn a német egység már biztosítva volt, arra sürgettük a kormányt, hogy használja fel minden befolyását a végett, hogy Francziaország területe meg ne csonkíttassék, nehogy újból hódítási jog emelkedjék érvényre Európában. E szemrehányást szívesen elfogadjuk , szégyelnek ha másként cselekedtünk volna. Aki közömbösen nézi, midőn másnak a jogát csorbítják, könnyen ki van téve annak, hogy majd ő vele is így bánnak Megtámad továbbá azért, hogy a csehek mellett oly határozottan felszólaltunk. Ez szerinte hiba volt, mert azt mondja, mihelyt egyszer a be nem avatkozási politikát követjük, sem az egyik, sem a másik mellett nem szabad kardoskodnunk. Erre már rég megfeleltünk és megfeleltek rá a lehető legfényesebben Kossuth Lajos levelei. Azért most csak annyit jegyzünk meg, hogy nem arról volt akkor szó, hogy ki mellett kardoskodjunk, mert hisz tulajdonképen nem is léteztek küzdő felek. A cseh nemzet autonómiát kért; az akkori minisztérium (Hohenwarth) és a fejedelem beleegyeztek ; ekkor előáll a magyar miniszterelnök és megakadályozza. Tehát nem is mondhatni, hogy ott egymással szemben állott a cseh és a német, hanem igenis szemben állott a cseh nemzet és a magyar kormány. Ez ellen nem tiltakozni bűn lett volna. Tisza Kálmán megtámad minket azért, mert az államköltségvetést megtagadjuk. Igenis megtagadjuk, mert nem akarjuk az állam pénzét s kezelését oly férfiakra bízni, kiknek politikájában nem bízunk. Úgyszintén nem szavazzuk meg az újonczokat — amit Tisza szintén igen rész néven vesz tőlünk, — mert nem akarunk saját szavazatunkkal hozzájárulni a közös hadsereg, tehát a közösügy perpetuálásához. Nem szavazzuk meg ugyanez okból a honvédeket sem, mert a közösügyes törvény szerint a honvédsereg kiegészítő része a közös hadseregnek. Mi bizonyosak vagyunk benne, hogy ha Tisza Kálmán oly szíves lett volna helyettünk ez érveket felhozni, a derék debreczeniek azokat szívből, lélekből megtapsolták volna. És végre, valamint a trónbeszéd a házszabályokra, úgy Tisza beszéde bizonyos etiquette-kérdésekre is terjeszkedik ki, ezeket veszi bírálat alá! Látszik, hogy nagyon szívén fekszik a 48-as párt minden mozdulata. De hiszen csak tényeket constatált, — mondhatja valaki. — Igaz , de hát miért nem costatált némely más, szerinte is dicséretes tényt ? Miért nem jutott például eszébe, midőn a választásijavaslattal szemben követett üdvös taktikáról hosszasan szólt, hogy ez üdvös működésnnk kezdeményezője a mi pártunk volt ? Mi nem hiszszük, hogy e támadások által a mi pártunk bármit is vesztett volna — annyi bizonyos, hogy Tisza nem nyert általok sem mint szónok, sem mint politikus, s még kevésbé mint vezér. Helfy Ignácz. Vidéki elvtársainkkal tudatjuk, miszerint a 48-as párt programmja immár német, szerb, tót és román nyelven is megjelent és a Magyar Nyomdában (Lipót utcza 11. sz.) magyar szerb, tót, és román nyelven kapható. Száza 1 frt 50 kr, erre 10 forint. A tömeges megrendelések, melyeket a „Magyar Nyomda“ az utóbbi napokban a 48-as párt programmjára vett, lehetővé teszi, hogy a szerb, tót és román nyelvű programmokat a magyarral egyenlő áron adhatja, miután a drágább kiállítási költségek már fedezve vannak. sokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, valamint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyűlések, akár körök, akár pedig csak egyes tagoktól eredjenek is azok, kötelességének tartja azonnal felelni. A levelek Irányi Dániel, mint a tizenkettes bizottmány elnökéhez czimezendők, a „M. Ujs.“ szerkesztőhivatalába, Pest, Lipót utcza 11. sz. alatt. — Irányi Dániel jelentése az 1869—72-ki országgyűlésről külön lenyomatban is megjelent, s kapható a „Magyar Nyomdában“. Száza 1 frt 50 kr . — erre 12 forintért. Legközelebb német nyelven is meg fog jelenni. Fény és árny. Mesés dolgokat írnak in fény és pazarlásról, azait az árvíz sújtotta vidéken a kormány által rendezett körút alkalmából az ottani lakosok kifejte-nek. Vájjon hány község lakosain lehetett volna azzal a kidobott pénzzel segíteni, hogy nyomorukat enyhítsék? Kormányunkat illeti a dicsőség, hogy létrehozta, miként az éhező emberek illuminálnak s parádézoznak. Kell-e ennél nagyobb visszásság? — A hivatalos lap mai számában a következő rendeletet közli: A honvédelmi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjsztésére megengedem, hogy a honvédségi Ludovica Akadémia felállításáról szólló törvényjavaslat a törvényhozásnak, a volt képviselőház központi bizottsága által ajánlott szerkezetben mutattassék be. Megengedem továbbá, hogy a törvényhozás utólagos hozzájárulása reményében a nevezett akadémia életbeléptetését és már a jövő őszszel történendő megvaithatását illetőleg szükségelt mindennemű előintézkedések és ezekkel járó kiadások említett miniszterelnököm által a Ludovica Akadémia rendszerére s belső berendezésére vonatkozólag előterjesztett s általam módosítva jóváhagyott tervezet alapján eszközöltethessenek, figyelemmel lévén egyúttal az illető helyiségeknek a katonai igazgatás által időszakonkint történendő átadása lehetőségére, valamint az egészségi szempontból felmerülő követelményekre. Kelt Schönbrunnban, 1872. évi május hó 1-én. Ferencz József, s. k. Gróf Lónyay Menyhért, s. k. Az országos 48-as párt tizenkettes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jövő országgyűlési képviselő-választá Kormányt korteskedés. Kormányunk tehetlenségének s kormányképtelenségének legújabban ismét eclatáns jelét adta. A hivatalos lap mai száma közli a Ludovika Akadémia átadására vonatkozó királyi rendeletet. A múlt országgyűlések alatt az ellenzék több ízben sürgette a Ludoviczeum átadását, a kormány s pártja azonban e kívánat teljesítését minden alkalommal a leghatározottabban viszszautasította. "-ha a nemzetnek majd hetven éves kívánsága s az ellenzék annyiszor nyilvánított óhajtása ténynyé válik, de nem oly módon, a mint annak egy alkotmányos országban történni kell, hanem rendeleti úton. Ez — szelíden szólva — kormányunknak egy újabb tapintatlansága, amiért a nemzet nem csak szemrehányást tehet neki, de méltán követelheti, hogy e lépéséért felelősségre vonattassék. íme a tényállás. A kormány tudta, ismerte a nemzet kívánságát, mely abban öszpontosult, hogy a Ludoviczeum mielőbb adassák neki vissza. E kivonat a kormánynál süket fülekre talált. Az ellenzék az országgyűléseken sürgeté a nemzet kivánatának teljesítését. A kormány válasza tagadó volt. A múlt eseményeitől sokkal rövidebb időköt választ el, hogy sem azt most a dolgok egymásutánjának megértése végett el kellene sorolni. Elég annyit fölemlíteni, hogy a kormány a választópolgárok szerencséjére rövidlátása s elbizakodottsága folytán sarokba szoríttatott. Nem volt számára menekvés. Úgy akart tehát magán segíteni, hogy előterjesztett több az ország érdekeire nézve hasznos törvényjavaslatot, ezek közt volt a Ludoviczeum átadására vonatkozó is. De ez által csak roszabbá téve a maga által teremtett helyzetet. Jó — mondá az ellenzék — miután e törvények meghozatala szükségesebb, mint a kormány által erőszakolt választási javaslat, végezzük el ezeket, de a kormány ennek is makacsul ellenszegült. Ez által kiderült, hogy azok a törvényjavaslatok csak mintegy fogásképen voltak beterjesztve. Vegyük már most, ha a kormány komolyan akarta, amit a nemzet évtizedek óta kívánt, nem lehetett volna-e egy vagy legfölebb két ülésben a Ludoviceum átadására vonatkozójavaslatot letárgyalni? Nem, a kormánynak ez nem kellett, hanem mint parlamentáris kormány indemnitykkel kormányoz s mindezt oly színben tünteti föl a választások előtt, mintha ez kizárólag az ő érdeme volna. Ily eljárás ellen minden alkotmányos érzületű embernek határozottan s hangosan tiltakozni kell. E tettével a kormány súlyos felelősséget vállalt magára , mert amit pár hét előtt törvényes után néhány óra alatt el lehetett volna végezni, s mire az ellenzék ismételve és ismételve sürgette, azt készakarva elodázta, csak hogy nem sokára saját befolyásának emelésére rendelet alakjában valósítsa meg. Az ily eljárás annyi, mint jó cselekedetekkel tönkre tenni az alkotmányosságot. Erre nincs mentség. Az oly kormány, mely ily mesterséges külfényre szorul, annak perczei meg vannak számlálva, mert józan észszel arra nem számít