Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1872-05-15 / 110. szám

saját czéh házuk megvédésére, miután a jobboldaliak által alakitandó „balközepe­sek“ megfelejtkezve a tulajdonjog szentsé­géről, a gubás czék házába erőszakkal akartak volna betörni. Innen kiszorítván és miután a varga czéh háza is előttök bezára­tott, kénytelenek voltak a gubás szín alatti sör­csarnokban tanácskozni. Alig lehettek 40-en. A 48-as kör tagjai, mindnyájan függet­len polgárok, mintegy 800-an voltak jelen; mindenekelőtt megtartották ünnepélyüket néhai gróf Teleky László mint a szabadság marthra halálának évforduló napján. Azu­tán nagy lelkesedés között felolvastatott Irányi Dániel mint az országos 48-as bizott­ság elnökének levele, a melyben a 48-as kör tagjait ily pártokkal és fondorlatokkal szemben való ejárásra utasitja. Az adott utasítás szűnni nem akaró éljen­zések között nagy lelkesedéssel fogadtat­ván, e tárgyban Irányi Dánielnek köszönő felirat megküldése elhatároztatott. A szó­zat elénekelése után a nép a legnagyobb rendben szétoszlatott. Éljenek a szatmári 48-as hű­ derék polgárok. M. * A román nemzeti értekezlet f. hó 10-én tartatott meg Aradon Desseanu elnöklete alatt mintegy 300 román jelenlétében. Ez ér­tekezletet szűkebb körű értekezlet előzte meg s ezen állapíttattak meg a tágabb által el­fogadott határozatok, melyeknek az 1867-­­­ki XII. t. czikk és Erdélyre vonatkozó ré­­s­zeit Hodossip, Román, Stanescu, Bogdán és mások hevesen megtámadták, Babes em­berei által azonban leszavaztattak, mire az ülést oda hagyták. Az értekezleten elfogadott határozatok a következők : 1. Az országban minden hason irányú nemzetiséggel való solidaritás. 2. A nemze­tiségi kérdés megoldása az ország politikai területének határai közt. 3. Anélkül, hogy az erdélyi románok nagy értekezletének elébe vágna, tartja magát a nemzeti klubb által 1868-ban kifejtett határozati javasla­tához. Ha azonban az erdélyi románok ak­tivitásra határoznák el magukat, kötelesek legyenek mind nemzeti képviselőket válasz­tani. 4. Miután az 1867-ik XII-ik­­czikk akadályozza a magyarokat abban, h­ogy a nemzetiségeknek a jogegyenlőséget megad­ják , e törvényczikk minden lehető törvé­nyes eszközökkel ostromlandó. 5. A válasz­tási jog kiszélesbitése, különösen Erdélyre nézve is. 6. Közoktatási intézmények. 7. Nemzetgazd­ászat. 8. A román nemzeti párt pártolni fogja a horvát nemzeti párt törek­véseit, a mennyiben ez nem akar elszakadni sz. István koronájától. 9. A virilis szavaza­tok ellen fog harczolni — a democratia és szabadelvüség mellett. * A nagyszebeni román értekezlet pe­dig következő határozatokat hozott: 1. A gyűlés a politikai térem­ aktivitás s igy a képviselők megválasztása mellett nyi­latkozik. E nyilatkozat végrehajtása tekin­tetéből bizottságot alakít. 2. További politi­kai magatartását s a románok kívánalmat egy létesítendő közegre bízza. * Székesfehérvár, május 12. Városunkban ma tartotta a baloldal ér­tekezletét. Az ismert Kaiser orvos oly élénken fes­tette minden hazafinak hazája iránt tartozó kötelességét, hogy beszédét valódi mester­­műnek lehet mondani. Kinek kinek tudtára adta, hogy mit követeljen a választó követ­jelöltjétől. Minden sértés nélkül fejtette ki, hogy Sz.­­Fehérvár volt követjének bizalmát többé nem ajándékozhatja, miután a múlt válasz­táskor kiadott programmjától eltért. A ta­pintatos beszéd, a nyájas előadás a válasz­tók által többszörös éljenzéssel szakittatott meg. S habár az eredmény mégis a lett, hogy Schwarz Gyulát mint követjelöltjét éljenez­ték meg a fehérváriak, Kaiser nem lankadt s mint baloldali választmányi elnök haladt azon az úton, melyet soha el nem tévesztett s mely a vidéki bodajki választó kerület küldöttei által fényes elismeréssel jutalmaz­tatott. A derék kerület küldöttségileg követ­jelöltnek fölkérte. Kaiser azonban nem fo­gadta el a megtisztelő bizalmat, hanem he­lyette T­h­u­r­y Mihályt ajánlja a baloldal jelöltjének. g. fet nézze meg, mert mi nem látjuk benne se azt a kitűnő műveltséget, se azt a különös szorgalmat, sőt inkább. Tovább fejtegetvén Horváth képviselő a birtokhoz kötött választási jog igazságát állítja, hogy minden 300 frtos vagy 2 szo­bát tartalmazó ház tulajdonosa, valamint minden egy segéddel dolgozó iparos képes évenként 100 forint tiszta jövedelmet kimu­tatni, különben koldulni kénytelen. Szerin­tem az tekinthető jövedelemnek, a­mi az évi bevételből, fedezve az évi kiadásokat, év végével megmarad, és ha bölcs kormá­nyunk és Horváth képviselő így fogja föl, akkor nem tudom, honnan bírja megfejteni, miért megy tönkre évenként annyi család, a­mit szomorúan tapasztalunk, hiszen ő szerintük annak, a­ki a pénz magvát már megfogta, a meggazdagodás bizonyos, ha pedig az összes évi keresményt tekintik jö­vedelemnek, akkor valóban nem láthatja azt át senki, — de ők maguk sem — hogy miért van birtokhoz kötve a választási jog, mert hogy jelenleg 100 frt egy év alatt a legszegényebb család ellátására is kevés, azt az egész ország összes szegény osztályú népével bizonyíthatom, és ezek szerint ki­mondhatjuk, hogy a választási jog birtok­hoz kötésében, nem sok igazságot és annál kevesebb megfontolását látjuk a kormány és jobboldali képviselőségnek. A legtöbb adófizetők választási jogát ille­tőleg még egyet akarok megemlíteni, azt t. i. hogy vannak gazdag vagyonos emberek, kiknek soha nem volt gyermekek, vannak vagyontalan, nagyon szegény családapák, kik az országnak 2—3—4 katona fiút is adtak, vagy lesznek kik adnak. Már most kérdem, ha az előre nem látott jövő vért és vagyont fog követelni, melyik hozand a fent emlitett két család közül nagyobb áldo­zatot a hazának, a virilis-e fiú nélkül, vagy a szegény apa fiaival ? Azt hiszem, hogy minden józanon gondolkodó ember meg bírja erre hozni az ítéletet, de arra, hogy miért illeti a virilist inkább a szavazási jog, mint a szegény, katona fiúkkal környezett család­apát, nem tudok feleletet adni, vala­mint arra sem, mi űzhette a mirságos püs­pökből ki azon becsteljes nyilatkozatot, hogy a csenevész „bocskoros“ népet nem illeti a választási jog. Mily élvezetes püs­pök szájából ily kifejezést hallani! — Azt mondja a főpap úr, hogy 40 év óta buvá­­rolja a történelmet és hihetőleg vallásunk titkait is — nem-e minden lelkészünk tele torokkal hirdeti, és nem-e minden vallásos könyvünk azt bizonyítja, hogy a koldusba jól keresi, és oly részese lehet az örök bol­dogságnak, mint egy király ? Itt a püspök úr szavai szerint pedig szegény embernek, mert szegény, emberi dologba befolynia sem szabad, habár több becsületérzés van is benne, mint egy püspökben. Ő válaszfalat kíván vonni gazdag és szegény közzé, ho­lott annak ledöntése volna az ő hiva­tása. Azt hiszem, hogy sem a magas kormány , sem jobboldali képviselőink (mint olyanok, kikre szellemi és anyagi haladásunk nagy munkája bízatott, nem örömest dicseksze­nek azzal a külföld előtt, hogy ma már a magyar nép alosztálya, az ő sáfárkodásuk folytán bocskorosnak nevezhető, s ezt tudva örültünk volna, ha Horváth képviselő úr a­helyett, hogy az országgyűlésről nekünk ezt a gyönyörű czimet lehozta, czimestől s a nyakán hordott arany lánczczal együtt megmaradt volna Pesten, gyönyörűséges czim és hivatalosztó társai között. Egy „bocskoros.“ Horváth Mihály képviselői szám­adása. Szeged, május 10. 1872. Minthogy a legközelebbi országgyűlés folyamát és mikénti működését figyelemmel kísérni sem időm sem alkalmam nem volt, csupán csak volt országgyűlési követeink, mint Kállay Ödön és Horváth Mihály urak követi számadást tevő jelentéseikből vettem egy kis felvilágosítást, s az utóbbi szavait átgondolva, nem mulaszthatom el, hogy gú­nyos kifejezéseire egy kis megjegyzést ne tegyek. Először azért, mert igen jól tudom, hogy nézetemet az alsó osztályból igen sokan osztják; másodszor pedig azért, hogy mind a kormány, mind a törvényhozói testületek belássák, miszerint maga a nép is tudja és fájlalja a kormány azon eljárását, melylyel a képviselőválasztási jogot vagyonhoz kö­tötte. Hiába követett el minden lehetségest az ellenzék a fentírt eljárás helytelenségének bebizonyítására, nem talált viszhangra­­­mi­ből az látszik, hogy a kormány és a jobb­oldal keveset törődik azzal: váljon kielégí­tő -e a népre nézve az ő sáfárkodásuk? Hi­szen ők a hatalmasok, a népnek pedig ka­tonát adni, fizetni és nyögve tűrni jelenlegi feladata. A­mint az ellenzéki képviselők javaslot­­ták, czélirányos és szabadelvű lett volna, t. i. hogy minden 20 éves törvényes erkölcsű férfi választóképes. Mert szeretném tudni, hogy ki merne ke­zeskedni arról ? vájjon nem esik-e a birtok­hoz kötött választási jog oly egyénekre, kiknek vagyonuk orgazdaság vagy épen rablás által gyüjtetett ? habár ők a vagyon­birtokláshoz öröklés útján jutottak is, és olyanokra, a­kiknek még azért van meg a kellő mértékű Vagyon, mert nem volt elég idejük annak eltékozlására. Horváth képviselő úrnak különösen ízlik a virilis szavazatjog, mert szerinte a va­­gyonosság műveltségre és szorgalomra mu­tat, de hogy példával győzzem meg — az őt éltető városi képviselőnket Mássa Józse­ Alexandria (Egyptom), 1872-ik Tavaszutc­­­án. Néhány nap óta szokatlan és különféle események színhelyévé vált különben is folyvást élénk városunk. Első helyen egy a helybeli Kedive kor­mánya ellen nem épen fényes oldalát lelep­lező per — mely a helybeli franczia vezér­ügynökség törvény­termében három napon át tárgyaltatván foglalkoztatta és tarta fe­szültségben az itteni összes köröket. Fokoz­ta az érdekeltséget az a körülmény, hogy pusztán e tárgyalásra mint védő Párisból ide érkezett a híres szónok Mr. Lachaud. Ez ősz jogtudor állt a sorompóba Marquis de Batrano ügyért a helybeli kormány ellen. A törvénykezési terembe csupán a fran­­czia v. ügynöktől nyert engedély jegygyel lehetett bejutni. Magától értetődik, hogy a különben sem valami nagy terem a zsúfolá­sig megtelt, sőt az ajtó előtti udvar nagy tere is el volt lepve a közönségtől, hogy a kíméletet nem ismerő élesszólású ősz jogászt hallhassák. A per tárgya következő: Marquis de Batrano franczia polgár szer­ződést kötött a helybeli khedive kormány­nyal, több egymásután következő évekre, kénkő (solfo) bánya kiaknázására azon föltétellel, hogy a kiaknázott anyagot vám­mentesen, tetszése szerinti időben és helyre szállíttathatja Európába — eladás végett. A szerződés megkötése után a helybeli kor­mány igen káros föltételeket fedezvén fel részére — (L. temesvári erdő elad­ás!) — a könnyelműen megkötött szerződést minden áron szerette volna megsemmisíteni — mi­hez a szerződő de Batrano annyival inkább ragaszkodott — minthogy részére nagyon is előnyös volt. Vannak államférfiak, (Osztrák-Magyar­­honban is !) kik semmitől sem riadnak visz­­sza — ha­bár nem a tisztasság mintája le­gyen is az. —A minisztérium a legaljasabb cselt vette alkalmazásba — és két meg­vesztegetett hivatalnokot küldött Párisba, hol de Batrano állandóan lakik — azon utasítással, — hogy minden áron birtokuk­ba kerítsék a szerződésre vonatkozó okmá­nyokat, s ha máskép nem, hát valaki által idegenítsék el! — jó jutalom mellett és az összeget rendelkezésekre adták, oly mérték­ben , mint csak kivántatott. Sikerült is egy a de Batrano bizalmas emberét százezer frank jutalom mellett meg­nyerni, a­ki nemcsak­­kötelezte magát rá, de el is idegeníté az összes irományokat.­­ De Batrano azonban csakhamar észrevette azok hiányát és a gyanú egyenest a bizo­nyos tettesre esvén s minthogy az okmá­nyok mintegy 30 millió franknyi összeget képviselnek, rögtön a legszigoruabban nyo­moztatta törvény utján, s a gyanúst elfo­gatta ! Az elfogott azonnal be is ismeré elköve­tett bűnét és azt adván okul, hogy százezer frankot nem minduntalan lehet keresni. MAGYAR ÚJSÁG 1872. MÁJUS*15. főleg, midőn ő azzal de Batranonak még kárt sem okozott, minthogy bevallja tettét, és megnevezi a kormány részéről megbízott hivatalnokot is, a­ki meg is volt idézve, de nem jelent meg. Az elfogott francziának a kormány újab­ban kétszázezer frankot ígért, hogy tagad­jon mindent, de ő azt is bevallá, és így ka­pott egy havi fogságot és 1 frank büntetés fizetésre ítéltetvén, a további károk megté­rítése végett a párisi törvényre lett de Batrano utasítva , a­mit meg is fog nyer­ni a helybeli kormány ellen. A tárgyaláson jelen voltak az összes európai vezérügynökök megbízottjai és az összes ügyvédi kar. Ugyanazon tárgy után­­ nyomban egy hallatlan vakmerő rablógyil­kosság hozott bennünket izgatottságba. A legnépesebb forgalom színhelyén és a rend­őrség főállomásának szemben, hol folyvást 25—30 fegyveres ember van — az első emeleten fényes nappal d. e. 11 és fél óra­kor gyilkoltak meg tulajdon lakásán egy magányzó 72 éves öreg olasz polgárt. Csak­hamar azonban fölfedezték, és elzárták a tetteseket. A nő cselédje egy koros máltai nő, Isi több évig szolgált a meggyilkoltnál, két fiával hajta végre a borzasztó tettet. Szegény öreget darabokra vagdalták , és az asszonyt, azaz anyjukat, hogy gyanút ne ébreszszenek, megkötözték és a száját is bekötözték, de azonnal kiderült minden, miután 40,000 frank készpénz találtatott a rablóknál és a feltört szekrényben 35 ezer font sterling állampapírban , a­mit ott hagytak. Másnap a csendőrkapitányt akarták le­szúrni, de szerencsére a seb nem veszélyes. Ismét utánna egy oláh egyént, mintegy 1/­ 9 órakor este és a legjártasabb közhelyen, az oláh ifjú azonnal szörnyet halt. Végre még megemlítem, a múlt hó 30-án utazott innen báró Schreiner volt osztrák­magyar vezérügynök. Azért említem fel pe­dig, hogy vajha a kormány élén levő kül­­ügyér jobban szívén viselné (persze szív és diplomata, az nem talál) az állam és összes népe érdekét, hogy ne csak az egyéneket cserélgetnék, hanem az elvet is. Például az eddigi képviseletnek a szó szoros értelmé­ben semmi czélja más nincs, mint a neve, de épen semmi hatásköre az ügynöknek és előnye az államnak a legkisebb sincs. Mi­vel a kormány oly roszul fizeti az itteni ve­zér és átalában ügynökeit, hogy azok bár­melyike független s önálló állást nem fog­lalhatnak el azon a helyen, a­melyre oly csekély fizetéssel küldetnek, legalább itt Egyiptomban nem, ha csak mellékjövedel­me nincsen. Ennek az a következménye, hogy a hely­beli kormánytól a segélyt elfogadják, mi­által saját kép­viselői függetlenségüket lerontották és a­ki ezt százszorosan meg­fizeti, az a külföldi kereskedő és az, a­ki csak érintkezésbe jön a helybeli kormány vagy állam polgáraival. Azért igen kívá­natos volna, hogy ama óriási összegek czéltalan elpazarlása helyett, mit a hát­ráló közös hadseregre hasztalan kiad­nak,­­ az állam polgárainak érdekeit minden tekintetben kellőleg képviseltet­ni külföldön. Nevezetesen : a kereske­delmet szabadítanák meg valahára ron­gyos pólyáiból! s szüntetnék meg a gyil­koló és minden jobb érzést undorral eltöltő kiváltságos intézményeiket! Szabadítsák fel az ipart és kereskedel­met s ne engedjenek oly szabad tért a szé­delgésnek. Fordítsák a nép véres verejté­kével keservesen keresett, és a saját vala­mint családjának szájától elvont s adóba fizetett feneketlen hordósokban összesített összegeket­ oly befektetésekbe és beruházá­sokba, hol az államnak s igy polgárainak, ha vékonyan is, de visszaszivárogjon. De hát az osztrák-magyar államban ha­gyományos, és az összes műveit osztály ál­tal ismert dolog, hogy képviselői — több­nyire — az illető udvartól lettek kitartva, ha valami nagy saját vagyonnal nem bírt, a­mi vajmi ritka eset. A legutóbbi hajóval tért vissza a hazába helybeli, köztiszteletben és szeretetben levő kereskedő honfi­társunk Fleischer Lajos volt honvéd-tüzér tűzmester, ki 49-ben me­nekült ki s azóta nem látta szülőföldjét, bár mennyire vágyott viszont látni; családján s igen kedves gyermekein kívül számos ba­rátai és tisztelőitől kisérve, velük együtt én is szívemből jó utat és boldog viszontlátást kívánok a tetőtől talpig derék magyar em­bernek. Óváry Pető: Esküdtszéki tárgyalás. •— Kisajátítási ügyben. — Pest, máj. 14. Elnök: Bogisich Lajos. Jegyző: Fejér Elek. Felperes : A közlekedési minisztérium megbízottja Pordán Imre. Alperes Hornschall Alajos, képviselője Szelke József ügyvéd. Esküdtek: Wabrosch József,Emi­ch Gusz­táv, Merlóczy Mátyás, Bartha Ferencz, Ra­­bélyi István, Herzel Antal, Beliczay Imre, Schopper Jenő, Ács Lajos, Búzás Károly, és Szalay István. Póttagok : Röck István, Horváth Károly. A mai esküdtszéki eljárás tárgyát képezi a Könyök­ utczában 1235. (20) számú Hom­­schall Alajos tulajdonát képező ingatlan ki­sajátítási ügye. — Az ingatlan a közmun­kák tanácsa által 12,123 frtra becsültetett, míg a tulajdonos 27,000 forintnyi becsárt méltányosnak és illetőnek tart. Az alperes ügyvéde 1500 írtban mutatja ki a ház évi jövedelmét, és az adó­évekből kitűnik, hogy 400 forintot adót fizet háza után. Kéri a ház becsárát 27.000 forintban megálla­pítani. Felperesi ügyvéd előadásában kiemeli, hogy az ingatlan 69 négyszög­ölet tesz és korántsem oly szilárd és erős az épület, mint a minőnek azt alperes ecsetelte. A­mi illeti a ház jövedelmét, az csak azért oly nagy, mivel a házban oly üzlet van jelenleg, mit tisztességes házban nem szoktak meg­tűrni ; a ház jövedelme még egy év előtt 965 frt volt. Különben tulajdonosa reklamá­lás alkalmával a telket 10,000, az épületet 12,000 frtra becsülte és ezen ár mellett kész­nek nyilatkozott a szerződés megkötésére. Kéri a becsárt 12,123 forintban megállapí­tani. Alperes megjegyzi, hogy a tulajdonos egy év előtt hajlandó volt ugyanez árban meg­nyugodni, de azóta az ingatlanok ára igen felszökkent. Az esküdtek szemlét kérvén, az elnök a szemlét elrendeli, s ez időre az ülést felfüg­geszti. A szemléről visszaérkezett esküdtek a becsárt 10 szavazattal 2 ellenében 20 ezer írtban állapították meg. — Bírósági végrehajtók a temes­vári járásbíróság mellé Tóth Imre; a lippai járásbiróság mellé Halász Dániel; a mar­­gittai kir. járásbíróság mellé Nagy La­jos ; a topánfalvi járásbíróság mellé Decsán György; a tordai törvényszék mellé: Bara­nyai Pál; a halmi járásbíróság mellé: Teg­ze László neveztetett ki, Iglódi Kálmán gö­döllői végrehajtó pedig a váczi járásbíróság­hoz s Várady Gedeon csáb­i végrehajtó a szentpéteri járásbírósághoz helyeztetett át hasonló minőségben.­­ Az igazságü­gyminiszter ápril 29-éről 13,243. sz. a­ következő rendeletet bocsá­tott ki a törvényszékekhez és járásbírósá­gokhoz : A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministerium folyó évi ápril hs 13-án 4376/489-ik szám alatt kelt rendeletében utasította a kir. postahivatalokat, hogy a biróságok részéről feladott értékküldemé­­nyeknél a postarendszabályok által előirt vevény kiállításán felül, az 1869. évi ápril­is 29-én kibocsátott bírói ügyviteli szabá­lyok 108. és 109. §-nak megfelelően a bíró­sági postakönyv 4-ik rovatát is aláírásukkal ellássák. Miről oly felhívással értesittetnek a biró­ságok, hogy miután a postai rendszabályok szerint a postaintézet szavatolása előforduló esetekben csakis a feladási vevény alapján vehető igénybe, ezen feladási vevények megerősítéséről kellőleg gondoskodjanak. Az árvízterület ügyében. Közmunka- és közlekedési miniszterem jelen előterjesztését, a kormány eddigi eljá­rását illetőleg, helyeslőleg tudomásul ve­szem, s továbbára oda utasítom, hogy az ál­tala jelentésében jelzett módon a társulati munkálatok megkezdésére szükséges össze­gek mielőbbi folyóvá tételéről gondoskod­jék, a Temesnek hajókázható folyóvá tételére szükséges intézkedéseket eszközölje és a belvizek lecsapolására vonatkozólag mi­előbb törvényjavaslatot terjesszen fel. Kelt Budán, 1872 évi május hó 11-én. Ferencz József, s k. A közmunka- és közlekedési miniszter elő­terjesztése ő Felségéhez: Legkegyelmesebb úr! Már harmadik éve annak, hogy a ma­gyar korona területén , legkivált annak termékeny alföldjén a vízáradások újab­ban és újabban több százezer holdakra menő , művelés alá vett területeket hosszú évek során nem tapasztalt mérvben elönte­nek, s nemcsak az évi terméseket semmisi­tik meg, de azon földeknek végleges haszon­­vehetlenné tételével fenyegetnek. Különö­sebben anjtva vannak az idő szerint Báca , Torontál-, Temesmegyék, továbbá Arad-, Csanád-, Csongrád- és Békésmegye némely vidékei, de elszórtan az ország többi vidé­kein is találkozunk e sajnos helyzettel, így a többek közt a felső-szabolcsi tiszaszabá­­lyozási társulat ármentesített területének nevezetes része öntetett el a Nyírségről be­­bocsátott hó- és esővizek által. Oka ennek egyfelől a légcsapadék meny­­nyiségének eddigelé nem tapasztalt mérv­­beni emelkedése: nálunk ugyanis a rendes csapadék 14—16 hüvelyk szokott lenni, az utóbbi évben pedig 40-ről egész 43 hü­velykre emelkedett. Ennek folytán nemcsak, hogy a hegyekben összegyűlt vizeket termé­szetes medrük nem volt képes befogadni, de az összefutott hó- és esővizeket az át­ázott föld nem bírta felszívni, — másfelől pedig azon körülmény, hogy a jelen nedves esztendőket megelőzött több évek során tartó szárazság alatt a közbejött birtokrendezé­sek folytán oly területek is művelés alá ve­tettek, melyek ezelőtt mintegy természet­szerű vízmedenczékül szolgáltak és senki által egyénileg nem használt közös tulaj­dont képezvén, művelés alatt nem állottak, és végtére, hogy a kormány minden őrkö­dése és serkentése daczára a fennemlített száraz évek során át a létező vagy megkez­dett vízmentesítési művek elhanyagoltattak, vagy tovább folytatva nem lettek. Ezen helyzettel szemben Felségednek ma­gyar kormánya belátta annak szükségét, hogy a teendő intézkedések foganatosítá­sát továbbra egyedül a magán­szorgalomra ne bízza, hanem a maga részéről is erélye­sen közbelépjen. Amidőn tehát szerencsémn leend röviden összeállítva Felségednek a jelen helyzet ké­pét előtüntetni, egyúttal Felséged kormá­nyának eddigi intézkedéseiről is leendek bátor legalázatosabb jelentésemet az aláb­biakban megtenni. Bácsmegyében az 1870. és 1871. évek­ben az ártérhez nem tartozott, rendes mű­velés alatt álló földekből is mintegy 200,000 katastrális hold jutott víz alá. A helyzet domborzati viszonyánál fogva fokozott csapadék­ okozta vizek által el­árasztott terület négy csoportra osztatott fel, melyből összeírás szerint az­­ 1-ső csoportozatot 31 község területe ké­pezi, és belvize a kellő előmunkálatok meg­tétele után a baracskai Dunába levezethető; a 2-ik csoportozatot 27 külön birtok és község árterülete képezi, és vizei a Mor­­tonya- és Alsó-Dunába fogják levezetési útjukat találni; a 3-ik csoportozat 20 községet foglal ma­gában, melynek vizei ma már tényleg le­bocsáttattak ugyan a Ferencz-csatornában; de miután a levezetésnek ezúttal — te­kintve a sürgősséget — minden rendszer nélkül alkalmazott módja igen nagy káro­kat okoz a csatorna partjaiban, szükséges jövőre egy rendszeres tervnek kidolgozása és megállapítása; végre a 4-ik csoport azon 23 község ár­területét öleli át, melynek vize, a­mennyi­ben a sztapár-újvidéki csatorna által be nem fogadtatnék, a Jegricska-barán keresz­tül, Zsablyánál a Tiszába fog vezettetni, miután domborzati viszonyánál fogva lej­tőké oda irányul. — A három első csopor­tozat viztőli mentesítése legnagyobb részt a megye által közerővel már megkezdetett, az érdekeltekre hárulván annak teljes be­végzése. Mi a negyedik, vagyis : a Jegricska-bara­­csoportozatot illeti, gróf Szapáry István kormánybiztosnak sikerült a folyó évi ápril­is 21-én Újvidéken tartott közgyűlés alkal­mával, az 1871. évi XXXIX. törvényczikk alapján, egy vizszabályozási társulatot ala­kítani a határőrvidéki és újvidéki érdekel­tekből, mely alkalommal a Jegricska-bará­­nak nyílt csatornává átalakítása elhatároz­tatott , egyúttal sikerült a bácsmegyei ér­dekeltségnek a Ferencz-csatorna aluli ré­szét is csatlakozásra bírni. Ugyanakkor, a szükséglet mérveihez képest egy kölcsön­nek felvétele elhatároztatott. A költségek viselésére az érdekeltek magukat jogérvé­­nyileg kötelezték, egyúttal folyamodván, hogy addig is, míg ezen kölcsönt megköt­hetnék, az állampénztár számukra úgy a részletes tervek elkészítése, mint a munkák tettleges megkezdése czéljából előleget ad­jon. Ezen társulat átfejlesztése, különösen a lejtmérési műveletek már folyamatban vannak. Az előleges költségvetés szerint az itt teljesítendő munkálatok mintegy 90.000 frtot fognak igénybe venni. Torontál vármegyében kedvezőtlenebbek a viszonyok, mert nem csak a lapályos he­lyek, hanem a magasabban fekvő hátas földek is víz alatt állanak, minek oka ab­ban áll, hogy mindaz, mi az ottani vizek levezetése czéljából eddig terveztetett, a vi­zeknek a Tiszába való lecsapolása elvén alapult; holott a fejtéki viszonyok, épen a nagyon nedves években, mikor tehát a belvizek legtöbb kárt okoznak, a Tisza víz­­színének magasságánál fogva a teljes lebo­­csátást lehetetlenné teszik. Ennek folytán a kormány elrendelvén a szükséges lejtmé­­réseket, egy tervet dolgoztatott ki, mely­nél fogva az itt található 5 vízszerkezetnek azon vizei, melyek a Tiszába lebocsátást nem nyerhetnek, egy a Temes mentén ásandó csatorna által a Dunába lesznek le­­vezetendők. Ezen tervezetet gróf Szapáry István kormánybiztos az ápril 11-én Nagy- Kikindán tartott érdekeltségi közgyűlésben előterjesztvén, az elfogadtatott, és a társu­lati igazgatóság megbizatott, hogy a mun­ka keresztülvitelére szükséges és körülbe­lül 1.700.000 forintra tehető kölcsön meg­kötését eszközölje, elhatároztatván, hogy ad­dig is, míg a kölcsön folyóvá tétethetnék, ke­ressék fel a kormány, miszerint a rész­letes tervek kidolgozása, s a munkák tettle­ges megkezdése czéljából a kölcsönből maj­dan eszközlendő visszafizetés mellett előle­get nyújtson. Ezen társulat árterülete eddig mintegy 400.000 holdat tett, de hozzávévén a most víz alá került magaslatokat, melyeknek birtokosai szintén hozzájárulásukat nyilvá­­níták, most már mintegy 500,000 holdra tehető. Torontál megye keleti részének vízszerke­­zete szoros kapcsolatban áll és együttesen kezeltetik Temes megyének vízszerkezetével és a következő rendszerekre oszlik , úgy­mint : a Temes, a Béga, a Berzava, a Be­­regszó, és a poganis-rolga-moravitza-alibu­­nári mocsár s a versecz paulisi vizek szer­kezetei, melyek minden összefüggés nélkül több különálló társulatok által kezeltettek. Ezen egyoldalú kezelés várt sikert nem eredményezhetett,miért is a kormány a bajt gyökeresen orvoslandó — gróf Szapáry Ist­ván k­ormánybiatoot a vid­éki-­ oly rzrogbi­zással küldötte ki, hogy az egész vidékre nézve egy nagy társulat megalakulását esz­közölje, és annak számára az egyoldalúlag készült tervezetek helyett, az összes víz­­szerkezetre nézve egy, a viszonyos lejtmére­­tek adataira alapított részletes tervet dol­goztasson ki. A társulat 1871 év­ már­ havá­ban csakugyan meg is alakult; a kormány­­biztos mellé a tervek kidolgozására szüksé­ges szakközegek kirendeltettek, és e czélra egyes részletekben eddig már 25.000 forint ki is utalványoztatott. A tervek ilyetén ki­dolgozását a kormány annyival inkább az állam érdekében lévőnek tartotta, mert azon körülménynél fogva, hogy az összes vízszer­­kezet magasabban fekszik, mint az általa hasított több százezer holdakra menő terü­let, okszerű tervek mellett a szabályozott vizek a vidék nagy részén öntözésre is fel­­használhatók lesznek. E tervek végkefejeztetésükhöz közeled­nek, és azok alapján már a folyó évi június hó közepén a végleges szabályozási terv meg lesz állapítható, melyet — tekintve annak nagy horderejét — a kormány egy é szakban európai nevet szerzett szaktekin­tély által szándékozik felülvizsgáltatni, és pedig annyival inkább, mert a vidék érde­keltjei közt aziránt eltérők a vélemények, vájjon az összes elősorolt vízszerkezetek vizei az átmetszések által szabályozott Te­­mesbe öszpontosítva vezettessenek-e a Du­nába ? vagy pedig megosztva, a Temesben csak a felső vizszerkezet vizei hagyatván, a Berzava-Boiga stb. folyókból összegyűlt vizek egy külön e végből ásandó csatornán a Karasba s azon keresztül vezettessenek le a Dunába ? Vannak azonban ezen tervezeteknek már eddig teljesen elkészült oly részletei, melyek kivitele iránt, függetlenül az előbbi kérdés­től, műszaki kétely­ben nem forog, és a­melyeknek gyors keresztülvitele több száz­ezer holdat biztosítana jövőben a vizár ellen. Ezek azonnali létesítését tűzte ki a kor­mány első feladatául. Ezen munkálatok, természetek szerint, két részre oszlanak, u. m. vagy olyanok, melyek a hajózást mozdítják elő, ennélfog­va egy hajózható folyónak jó karban­tartá­sát czélozván, a törvény értelmében az ál­lampénztár terhére esnek és így a kormány által teljesítendők ; vagy olyanok, melyek kizárólag csak ártérmentesítés szempontjá­ból készülvén, csakis az érdekeltek által saját költségükön eszközlendők. Az első sorozatba tartozik a kis topolo­­veczi árapasztó csatorna rendezése és an­nak felső torkolatánál a Bégában két erős vízszorító sarkantyú építése. Ezen építkezések folytán a Béga-csatorna által be nem fogadható víztöbblet levezettet­vén, míg egyfelől a Bégán minden időjárás mellett egyforma hajózási viszonyok állnak elő, addig másfelől Temesvár városa és a Bégával szomszédos földek az elöntéstől lesznek biztosítva. A tervek elkészültével a kormány a mun­kákat, melyek a költségvetés szerint 90.000 forintot fognak igénybe venni, azonnal meg­kezdette, és azok négy hét alatt előrelátha­tólag be is lesznek fejezve. A második sorozatba tartoznak: 1. A Felső-Beregszónok töltések emelése és átvágások által leendő szabályozása, az Alsó-Beregszó és Ó-Béga folyók med­rének tisztítása, hogy így a víz szaba­dabb lefolyást nyerjen. E munka keresz­tülvitelére mintegy 150.000 forint igényel­­tetik. 2. A Temes folyó kiöntéseinek meggátlá­sára a jobb parti töltés vonalnak helyreállí­tása egészen a saági vasút töltéséig. Ezen műveletre kívántatik 210,000 frt. 3. A Temes balparti töltéseinek folyta­tása Csepra vidékén. Erre szükséges mintegy 96,000 forint kiadás. 4-er. A Berzava folyó védtöltéseinek ja­vítása Krassó megye szélétől Denta felé, a Moravicza töltéseinek pedig Perkoszová­­tól Batináig. E munkákra szükséges 100 ezer frt. Ezenkívül a versecz-paulisi, nemkülönben a Terézia-csatorna parttöltéseinek helyreál­lítása igénybe veend 100,000 frtot. És végre 5-öt. Hogy az ily töltések közé szorított vizek alul szabadabb és gyorsabb lefolyást nyerjenek: a határőrvidéken a Dunától fel Botosig a Temes vizén előfor­duló azon nagyobb kanyaroknak átmetszése, melyek által annak folyása az illető helye­ken legalább ötszörte rövidittetnék. Mely munka 100,000 frtot veend igénybe. A kormány felszólította a fent említett tár­sulatot, hogy az itt elősorolt munkákra szükséges öszszegeket szerezze be, mit ha kölcsön útján kívánna tenni, közbenjárását ajánlotta, sőt ez utóbbi esetre a kölcsönből való megtérítés fejében számára az állam­pénztárból kellő biztosíték mellett előleget is helyezett kilátásba. E felszólítás folytán f. hó 14. közgyűlést fog a társulat tartani, s alapos a remény, hogy akkor meg fogja tenni mindazon intézkedése­ket, melyek a munkálat azonnali megindítá­sára szükségesek. Mi annyival is inkább te­hető, mert ezen vízszerkezetben az állam nagy kiterjedésű birtoka által van érde­kelve, s igy a mint egyszer gondoskodva lesz a társulat által az összes költségek be­szerzése iránt, az állam a reá eső arány­­lagos részt haladék nélkül folyóvá teheti. Hasonló vízkárok sújtják az utolsó évek­ben a Maros mentét a jobb parton, hol az elfajult száraz ér medrén összegyűlt belvi­zek Arad-, Csanád-, Békés- és Csongrád megyékben több ezer hold termékeny föl­det árasztanak el s nem egyszer megtá­madják az alföld népesebb városait, u. m. Orosházát, Vásárhelyt, Makót. A kormány által eszközöltetett lejtméré­­sek mutatják, hogy e bajon csakis a száraz érnek rendes levezető csatornává alakítása segíthet, mely által míg egyfelől gyökeres orvoslás eszközöltetik, addig másfelől az alföld egyik legnevezetesebb kereskedő vá­rosa, Arad, tetemesen emelkedni fog. Az e munkálat által előidézendő előnyt Arad város belátván, azonkívül, hogy terü­letén a szükséges földet ingyen felajánlotta, a munkálatok keresztülviteléhez 40.000 írttal ígérkezik járulni. A kormány tehát tekintetbe vevén azon kedvező körülményt, hogy egyfelől e csa­torna oly magas háton lesz vezethető, melyről a Tiszába ömlésénél a legmaga­sabb tiszai vízállás mellett is több láb esése lesz, és így a zsilipet is nélkülözhetővé teszi,­­ másfelől pedig az egész vidékre nézve mint öntözési csatorna értékesíttethetik, és igy a kincstárnak a csatorna mentén levő földb­irtol­ait to értéküljben totomopou novo lendi, addig is, mig a többi érdeklettek be­vonásával az egyletet véglegesen megala­kítaná, mely irányban a szükséges lépéseket már megtette, elrendelte, hogy e csatorná­nak részletes tervei mihamarább kidolgoztas­sanak és ártér fejlesztessék, hogy aztán ki­­nek-kinek hozzájárulási kötelezettsége meg­állapítható legyen. Ezek — rövid vázlatban előadva — azon intézkedések, melyeket Felséged magyar kormánya eddig tett; a mondottakon túl a törvények értelmében csakis annyira mehet, hogy a­mennyiben az elősorolt munkálatok mentén kincstári birtokok is vannak érde­kelve, a munkálatok rögtöni megindítása czéljából az ártérfejlesztési kulcs szerint reá eső összeget első helyen a társulat rendel­kezésére bocsátandja. Van még egy fontos körülmény, melyre Felséged legmagasabb figyelmét felhívni kötelességemnek tartom; ez az, hogy eddig gyűjtött adataink folytán a Temes fo­lyó azon esetre, ha a felemlített temes­­megyei összes vizek bele fognak leve­zettetni s igy viz­ mennyisége tetemesen sza­­poríttatni, a Dunába ömlésétől egész Bo­tosig hajókázható folyóvá lesz átalakítható, mely esetben aztán állami kezelés alá lesz veendő. E tekintetben nézetem az, hogy mi­után ezáltal egy, közlekedési eszközökben különben is szegény és a kőutak építésére szükséges anyagot teljesen nélkülöző vidék 7—8 mértföld hosszú kereskedelmi utat fogna nyerni, ennek kivitele úgy ezen vidék­nek, mint az államnak érdekében áll, annyi­val inkább, mivel ezen kedvezmény a Fel­séged legmagasabb parancsa folytán már polgárosítandó s az anyaországhoz vissza­csatolandó végvidéket érné, melyben erköl­csi kötelességünk az anyagi fejlődést és elő­menetelt kettős szorgalommal előmozdítani. Ez okoknál fogva, Felséged jóváhagyásával, a szükséges költségek az 1873. évi költség­­vetésben fognak előirányoztatni, és a tör­vényhozás elé terjesztetni. Ha a törvényhozás ezen indokolt javasla­tot elfogadja, ez esetben minden e végből teendő költségek, tehát az építendő átmet­szések költségei is az állampénztárból telje­sítendők, az ártérmentesítési czélokból szük­séges töltés-emelési munkálat költsége ellen­ben az érdekeltek által leend viselendő. Az elősoroltaknál gyökeresebb intézke­déseket ez idő szerint a kormány nem tehe­tett, miután a törvényhozás nem adta ke­zébe mindazon eszközöket, melyek az or­szág több részein felmerülő vízveszélyek gyö­keres orvoslására szükségesek. Foglalkozott ugyan újabb időben törvényhozásunk e fontos kérdéssel, megalkotván az 1871. XXXIX. és XL. törvényczikkeket; de né­zetem szerint a törvényhozás intézkedésében egy hézag van, a­mennyiben arról van ugyan gondoskodva, hogy mi történjék, mi módon és ki által viselendők a költségek arra nézve, hogy folyók ki ne önthessenek, és az e czélból tett munkálatok fentartassanak, de nincs gondoskodva arról, hogy mi tör­ténjék a nedves esztendőkben mindig elő­forduló és a sok esőzések és hóvizek által okozott úgynevezett belvizek lecsapolására s a számtalan méltó panasz okainak el­­hárí­tására, mert legtöbb esetben az egyes vidékek az ily vizek leeresztésé­vel, vagy azoknak határukról való kizá­rásával közérdekeltségen alapuló terveze­tek hiányában szomszédjaikat károsítják

Next