Magyar Ujság, 1872. július (6. évfolyam, 149-173. szám)
1872-07-12 / 157. szám
Vagy ha mégis, mindezen körülmények közt Kerkápolyi miniszter úr csakugyan a magyar bank és bankjegy ügy, a magyar hitel, a magyar ipar és kereskedelem önállósítása végett keresi az említett 100 milliót. Ugyan tegye nyilvánossá s meg fogja látni,hogy ezen nem épen alkotmányos eljárásában soha nem remélt támogatásra talál, még az alkotmányos jogok rendíthetlen hívei részéről is. Terménykereskedésünket jelen viszonyaink közt csakis egy ily határozott lépés menthetné meg a legnagyobb veszélyektől. Kubinyi Lajos, ip. Tudva van, hogy Olteanu János püspök a kormánypárt érdekében tett hasznos szolgálatokért lett nagyrészben lugosi püspökké kinevezve. Ezzel senki sem törődött sokat, mert mindenki elismeréssel volt a püspök ur hazaszeretete iránt. De a püspök úr úgy látszik érdemeket akar szerezni újabb kitüntetésre s fölcsapott kortesnek a kormánypárt mellett egy közzétett levelével, s ebben, midőn a király személyével korteskedik, oly tudatlanságot árul el az alkotmányosság fogalmáról, mely a püspök urat csak compromittálja, de egyáltalában nem válik előnyére. Egy helyütt ezeket írja: „lehetetlen engedelmességgel és hódolattal nem viseltetnünk azon kormány irányában, mely kormány ő felsége akaratának és hatalmának kifolyása.“ Más helyütt nem átalja így nyilatkozni: „Kívánjuk meg követünktől, hogy nem hiú ábrándok, csalfa remények embere, hanem oly fél fiú legyen, ki az adott viszonyokkal számot tud vetni, a ki a gyakorlati téren forog, s az országgyűlés azon többségéhez sorakozik, mely ő fölsége a királynak bizalmát bírja, és amely többség szándékozik és képes is nekünk új jogokat adni.“ Csodáljuk, hogy Olteanu János püspök úr, mint értelmes ember, nem tudja, hogy az alkotmányosság elleni kortesnyilatkozatok senkinek sem válnak díszére. A kiházasító egyletek botrányos ügye. Semmi sem jellemezheti a kormány sajtót jobban, mint azon mély hallgatás, melyet a napjainkban fájdalom nagyon is gyakran fölmerülő botrányos esetekkel szemben tanúsít. Megelégszenek azzal, hogy a tényt néhány sorban fölemlítik, de gyakran a körülményekhez képest azt sem teszik. Ott van a keleti vasút botrányos ügye, a majdnem kézzel fogható csalásról széktében hosszában beszélnek, csak a kormány sajtó hallgat, nem szól hozzá a dologhoz, nem akarja — vagyis helyesebben mondva — nem meri kutatni azon okokat, melyek lehetővé tették, hogy megtörténhessék azon országos botrány, mely által nem csak számos magányos egyének károsítottak meg, hanem a veszteségben az országnak is nagy része van. Pedig hát ez nem párt-, hanem országos ügy. De mert a szálak a kormánypárt embereihez vezetnek, a kormánysajtó jónak látja hallgatni, ahelyett, hogy a közönséget fölvilágosítaná, s hogy a közhitet s az ország jó hírneve érdekében az ügy kiderítését s igazságot követelne. Egy másik fontos kérdés, melyet a kormánysajtó elhallgat a zsilvölgyi kőszéntelep s a vajdahunyadi vasbányák bérbe adatása. Eső mintegy suttyomban csak a legközelebbi napokban vált ténynyé s lám, a kormánysajtó ismét hallgat, nincs szava, hogy földerítse, hogy ama bérbeadás mennyiben előnyös vagy hátrányos az országra. S ime itt van a kiházasító egyletek legújabban fölmerült vérlázítóan botrányos ügye. S mit tesz a kormánysajtó, tán kutatja s ismerteti az okokat, melyek lehetővé tevék, hogy ez uj üzletnél ezeren s ezeren a legalávalóbb módon a törvényesség látszata alatt megcsalathassanak s közülök számosan tönkre tétessenek? nem, hanem híven szokásához, mélyen hallgat. Mily irányban fejlődik a társadalmi élet ott, hol a sajtó egy része, az uralkodó párt sajtója, az oly kinövéseket , bizonyos okoknál fogva nem ostorozza, azt a napjainkban fölmerülő szomorú tények megrendítően bizonyítják. De még ennél is tovább megy, mert vagy leplezgeti, vagy pedig a baj előidézését s a felelősséget másra igyekszik hárítani. Ez az erkölcsi sülyedés netovábbja, melynek útja a végromlásba vezet. A kiházasító egyletek botrányos ügyére vonatkozólag a „Pester Lloyd“ ma reggeli számában olvasunk egy több tekintetben nagyon tanulságos communique, melynek minden sora elárulja, hogy hivatalosan íratott, még pedig a közönségben keltő ítélet miatt, hogy a kárhoztató események előidézésében mily résztvevő faktorokra hárul a felelősség. Az említett kormánylap félhivatalos sorai szóról szóra így hangzanak: „A borsod-miskolczi kölcsönös kiházasitóegylet alapszabályai a belügyminisztériumhoz engedélyezés végett 1870. jul. 7-én terjesztettek föl. Miután a belügyminiszter hatáskörének minősége folytán az egyletnek csak politikai s rendőri oldalát volt figyelemben veendő, a fölterjesztett alapszabályok pedig a tekintetben semmi megrovásra méltót sem tartalmaztak, azok 1870. aug. 7-én minden kifogás nélkül a bemutatási záradékkal elláttattak. Ellenben az egylet az engedélyt be sem várta, hanem már 1870. jul. 31-én megtarta a végleg megalakuló közgyűlést. Az egylet 1870. deczemberben az említett közgyűlés jegyzőkönyvét a belügyminiszterhez fölterjeszté, ez pedig azt Borsod megyéhez visszaküldte, mert a megye bizottsága már előbb több rendbeli panaszról tett fölterjesztést, mik az egylet alakulása ellen nyilvánultak, s utasítá a megyét, hogy az a 11 a 1a elrendelt vizsgálat eredményéről értesítse, s saját véleményét is kifejezve csatolja hozzá. Az egylet 1870. decz. 23-án folyamodott a belügyminiszterhez az időközben módosított alapszabályok engedélyezéséért. Ez azonban oly érthetetlen s zavart volt, hogy a belügyminiszter szükségesnek látta az egyletet Borsod megye által fölszólittatni az alapszabályok érthetőbb szerkesztésére, mely alkalommal sürgeté egyúttal a megyét, hogy a kívánt jelentést fölterjeszsze. Az egylet 1871 jan. 25-én még egyszer folyamodott az alapszabályok ideiglenes engedélyezéséért ; a belügyminiszter azonban a nélkül, hogy a kérelemnek eleget tett volna, az egyletre vonatkozó összes iratokat Borsodmegyének elküldé azon utasítással, hogy a kívánt jelentést már valahára küldje be. Végre 1872. február 7-én, Bay Bertalan Borsodmegye alispánja jelentését beküldé. Ebben szóról szóra az mondatik, hogy a megye az egylet ügyeinek megvizsgálása tekintetéből egy szakférfiakból álló bizottságot választott, melynek előterjesztése a f. év február 12-én tartandó megyebizottsági ülés tanácskozásainak egyik fontos tárgyát fogja képezni, miért is a jelentést tevő jónak látja — nehogy a megye ítéletének útjába vágjon — egyelőre minden nyilatkozattól tartózkodni. A belügyminiszter 1. év február 16-án sürgeté a jelentés beküldését s különösen az iránt kívánt fölvilágosítást, mily összeget kapnak fizetésül az egylet hivatalnokai s mily czélra fordittatnak a nyeremény maradványok. 1872. február 15-én a képviselőház 436-ik ülésében Hoffman Pál interpellálta a belügy- s kereskedelmi minisztert, várjon hajlandók-e a kiházasitó egyletek szervezetét s tevékenységét egy szakférfiakból álló bizottság által megvizsgáltatni. Ez interpellációnak az volt a következménye, hogy Lazsánszky Antal az első magy. biztosító társulat főkönyvvezetője s Márton János a belügyminisztérium számtanácsosa azon utasítással küldettek Miskolczra, hogy az ottani kiházasító egyletek könyveit, levelezéseit, pénztárait stb. pontos vizsgálat alá vegyék s megnézzék, vájjon az egyletek nem tértek-e el az alapszabályoktól, továbbá az iránt adjanak fölvilágosítást, vájjon az egyleteket életképeseknek tartják-e. Azon jelentésből, melyet a két szakférfiú tett, továbbá a Borsodmegye által 1872 márczius 13-án tett előterjesztésből a belügyminiszter teljes meggyőződést szerzett az iránt, „hogy a baj nem annyira az alapszabályokban van — habár ezek is nemzetgazdászati szempontból sok kívánni valót hagynak fen — hanem kiválóan az egylet azon eljárásán alapszik, melyet az egyleti belügyek vezetését illetőleg az alapszabályok ellenére követ, s nem csakhogy a legkárhoztatóbb szédelgésen alapszik, hanem azzal egészen azonos.“ A belügyminiszternek a kereskedelmi miniszterhez intézett levele, mely 1872 márczius 12-én az egyleti ügyek eldöntését, mint kizárólag az ő hatáskörébe tartozókat jelezvén, minden arra vonatkozó iratok átadását kívánta. A belügyminiszter e fölszólitásnak készséggel eleget tett s így 1872 ápr. 20-án a kiházasitó egyletek ügyeinek végelintézésére a belügyminszter befolyása megszűnt.“ Eddig van a communiqué, vagy magyarán mondva a belügyminiszter mentegetődzése. A belügyminiszter elsősorban Borsod megyét állítja előtérbe bűnbaknak s annyiszor hangsúlyozza, hogy a megye jelentését sürgetése daczára sem küldé föl. De hisz 1872. febr. 7-én már az uj törvény szerint volt szervezve a megye s ekkor a kormány által kinevezett főispán utján ez ügyet minél hamarább tisztába lehetett volna hozni. Miért emlittetik csupán a megye s miért hallgattatik el a főispán? Vagy a drágán fizetett főispán csak arra való, hogy a tisztviselők választását a kormánypárt érdekében eszközölje? Arra pedig csakugyan kiváncsiak lehetünk, hogy mit fog mondani Szlávy József kereskedelmi miniszter, miután a communique a felelősség terhét a belügyminiszterről ő reá hárítja, hogy miért nem jártak el gyorsabban. Ha csak két hónap előtt történik az államügyészség részéről az, mi legközelebb történt, hány ember lett volna a károsítástól megmentve? S az ilyen dolgokról hallgat a kormánysajtó, mert hát ily esetekben nem rágalmazhatja s gyanúsíthatja az ellenzéket. Már pedig ki az ily dolgokat hallgatással mellőzi, az egyenesen segédkezet nyújt a corruptió terjesztésére. A „Pester Lloyd“ esti lapjában a borsodmiskolczi kiházasító egyletre vonatkozólag a következő adatokat közli: „Csak a roppant nyereményre és a rövid idő alatti meggazdagodásra való kilátás csalogatható a tömeget oly nagy mérvben a borsod-miskolczi kiházasító egylet alapítói s vezetői által felállított kelepczébe, mert az egyéniségek, kik e „vállalat“ élére álltak, legkevésbé sem voltak alkalmasak arra már kezdettől fogva, hogy bizalmat keltsenek. Eördögh István igazgató a felektől elhagyott ügyvéd kétséges hírnévvel, [Zaborszky András, asztalos, mint pénztárnok s Deutsch Smu foglalkozás nélküli tudakozó segéd, mint könyvvivő, végre Jelenik Antal cserépfedő, mint titkár működött. Az itt megnevezett egyéneknek az előtt semmi vagyonuk sem volt s rövid idő múlva a „vállalat“ fennállása után már azon helyzetben voltak, hogy nagy fényűzést fejtettek ki. A végzetteljes eshetőségekről, melyek a kiházasító egyletek kebelében készültek, már májusban némi sejtelemmel bírtak a megcsalatottak, a szédelgés azonban egészen meztelenségében egy büntenyi panasz következtében derült ki, melyet Simon Móricz albertiirsai ügyvéd Schillinger s Birinszky jelesnevében jun. 10-én a iskolezi kir. ügyészséghez benyújtott. Az amoten felek a kiházasító egyletnél dijakban 8010 frtot fizettek le s most követelték a nekik biztosított 30.000 forint illetményt; az igazgatóság megtagadta a kifizetést azon ürügy alatt, hogy a betéti könyvek meg vannak hamisítva. Hasonló panaszt tett T e per miskolczi ügyvéd egy bizonyos Pásztor Ábrahám nevében. A vizsgálat azonnal elrendeltetett. Eördögh az igazgató, a vád alól azon nyilatkozattal igyekezett kibújni, hogy Kohut Mór, Weinfnerger s több más miskolczi lakosok meghamisítják az egylet könyveit s nyugtáit, miken azután kéz alatt túladnak. A vizsgálat folytán azonban kiderült, hogy a kérdéses betéti könyveket s nyugtákat az egylet állította ki, s egyáltalában nincsenek meghamisítva, hanem igen is hamis s csaló volt azon eljárás, mely az egylet kebelében a csaló üzérkedésnek tág kaput nyitott. Nem sokára az igazgatóság s az igazgatótanács közt viszály tört ki, mely által az egylet tagjai közt azon gyanú ébresztetett, hogy e dologban nagyon soknak rodhadtnak kell lenni. Egy fiú tagból álló bizottság választatott, mely a tényállást volt megvizsgálandó. A vizsgálat folytán kiderült, hogy az igazgatóság hallatlan módon gazdálkodott. Ugyanis a bizottság 6 án egy jelentést terjesztett a bíróság elé, melyben ki lett mutatva, , hogy az igazgatóság az egyleti tagok által befizetett 1 millió forintot tevő törzstőkét, valamint 2, a pénzintézeteknél elhelyezett összegről szóló betéti könyveket eltulajdonította; 3. hogy a főkönyveket törlések s vakarások által egészen meghamisította, hónapok óta semmit sem irt be,úgy hogy a vagyoni állás iránt nem lehet tisztába jönni; 4. hogy vagyontalan ügynököktől a pénzt nem hajtá be, sőt még azok könyvvezetésével sem törődve, miáltal 3 millió forint veszélyeztetve látszott. E jelentés folytán ada ki a bíróság az elfogatási parancsot. Már most csak azt kellene még megérnünk, hogy a kormánysajtó e botrányos ügyből is pártkérdést csináljon. A horvát országgyűlés felirati vitája. Zr.grdb, jus 8. Mazuranics Iván elnök esti '/1-kor megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv feolvasása után Ivanovics a felirati bizottság nevében a következő határozati javaslatot terjeszti elő .1) A legfelsőbb kir. feiratra az Ozággyűlés egy feliratot terjeszszen fel ő felséghez, meynek szövegét a bizottság már megállapitá. 2) A felirat megszavazása után, az 1868. I. sz. értelmében a magyar horvát oszággyűésbe választassanak meg a küldöttek . 3) Az országgyűlés válaszszon ezek után a feliratban kijelölt czélra egy oszágos küldöttséget. Mielőtt a ház az elnök azon kérdésére, vájjon ezen indítvány azonnal tárgyalás alá vétessék-e, határozatot hozh tett volna Ferkics egy interpellíiót intéz a ko-Hiányhoz a megyei közgyűlések tartása iránt, mely interpellácziót következőleg indokolta . Az 1870. évi VII. törvényczikk értelmében a megyei rendes közgyűlések évenkint kétszer és pedig február és szept. hónapokban tartaznak, de ha a bizottsági tagok egy harmada rendkívüli közgyűlést kiván, a főispán tartozik azt összehívni. E törvény alapján kérte Körösmegye bizottmánya is Kukuljevics főispántól, hogy hívjon össze rendkívüli közgyűlést több fontos kérdés elintézése érdekében. Miután a főispán nem adott helyet e kérelemnek, az illetők a kormányhoz fordultak, de eredmény nélkül. A februáriusi rendes közgyűlésen aztán maga a főispán akadályozta a legfontosabb tárgyak elintézését. A bizottmányi tagok nem azért kívánták a tárgyalást, mivel ellenkezni akartak, hanem hogy a helyzeten, melyben szegény nemzetünk van, valamit segítsenek. Ez időben történt, hogy hat legjelesebb megyei hivatalnok elbocsáttatott, s érdemetlen és tehetségnélküli személyek által pótoltatott, úgy hogy a nép a nyilvános közegek által a legnagyobb veszélylyel fenyegettetett. Ly körülmények közt jogosult volt, hogy Körösmegye népe tiltakozott a községi rendezésről szóló uj törvény ellen, melylyel a politikai közegek a leggyalázatosabb módon viszszaéltek, továbbá a házközösségi törvény ellen, s ö felségéhez azon kérést intézte, hogy az országgyűlést mielőbb hivja össze, hogy ez orvosolhassa a népen ejtett sérelmeket. Mád ezt nem vette tekintetbe a főispán, s mondá, hogy ő a törvényt ismeri és a szerint jár el. A főispán ez eljárása mélyen sérti a közgyűlés jogait, sajtót, kaput tár az önhiatalmaaskodásnak, mit a főispán foganatosít is közegei által. Azóta 10 megyei hivatalnok bocsáttatott el a nélkül, hogy erről értesittetett volna a megye fegyelmi bizottsága vagy a közgyűlés. Egy hivatalnokot állásától függesztett föl csak azért, mivel ez nem akarta aláírni a Bauch bárónak küldendő üdvözletet. (Zsivó a teremben s a karzaton. Bauch gúnyosan nevet. Az elnök csenget.) A főispán nagyon szigorú azok irányában, kik nem oly szerencsések, hogy vele egy véleményben legyenek. Mondják, hogy két hivatalnok sikkasztással van vádolva, s ezek ellen a vizsgálat meg sem indíttatott, s a fegyelmi bizottság sem értesittetett ez ügyről. Midőn pedig egy hivatalnok a nemzeti jelölt mellett működött, a főispán megparancsolá a zsandárságnak, hogy az illetőt fogja el és a megyei törvényszéknek adja át, mely még ma is fogva tartja. Hogy ő bűnös-e, azt nem tudom, azt a törvényszék fogja elhatározni. A kőrös megyei papok szintén nincsenek a főispán különös kegyében, nincsenek védelmezőik sem a fegyelmi bizottságban, sem a magas kormánynál, mivel ők nem helyeslik a főispán eljárását , és azon fáradoznak, hogy a népben levő becsületérzést és önelhatározástföntartsák. A törvénytelenségeket, melyeket a vizsgálatnál a meghalt Zsuzsel pap kárára elkövettetni engedett, egykamarjában nem fogja tudni igazolhatni." Kukuljevics főispán: Én nem követtem el törvénytelenségeket, ezt be fogom bizonyítani annak idejében. Elnök figyelmezteti Ferkics képviselőt, hogy szigorúan a tárgyhoz szóljon s adja elő az interpellácziót. Ferkics: Még csak egyet fogok megemlíteni . A kőröshegyei lakosság a múlt évi rész aratás folytán annyira el van szegényedve, hogy valóban isten csodája, hogy még éhség nem ütött ki. A népnek adósságot kellett csinálni s igy a lelketlen uzsorások kezeibe esett. A bizottmányi tagok ezt előre látva, ez ügy elintézése végett egy rendkívüli közgyűlést akartak tartani, hogy egy nagy kölcsönt vegyenek föl, de a közgyűlés, nem tudni mi okból, nem tartatott meg. A mérték nélküli korrupcióra, a választási mozgalmakra s itatásokra volt pénze a kormánynak. (Roppant zaj. A teremben s a karzatokon zajos érezés s taps, Bauch, Hervoics, Josipovics s a .(Ispánok fölkiáltanak: Elég ! Ezt már sok ! Pólogra! Ez nem tartozik ide! pallésul halljuk ! Szólás szabadság! Az elnök csenget s csendet kér. A zaj egyre tart.) Ferkics: Ha a kompromisszum folytán több választás elleni panasz nem létezik ad acta, a ház föllázadt vélt a utálatból, oly törvénytelenségek követtetik el különösen Körös megyében. Nem lehetett mást látni a választás ideje alatt, mint fegyveres erőt és zsandárokat. Miért nem engedte meg a magas kormány Körös megye rendkivüli közgyűlésének megtartását s miért engedte meg, hogy a főispán a választások alatt oly sok törvénytelenséget kövessen el. Az interpellátió a kormánynak adatott át. Már Zsivkovics előadó készült, hogy a felirati bizottság imitványait védelmezze, midőn feláll Makanecz, hogy egy indítványt nyújtson be. Indítványom azt mondja, a ház egyik tagját illeti, ki az ellenpárton van. Kérem önöket, hogy beszédedet ne szakaszszák félbe, mert egészen objétivé akarok valamit elbeszélni. Bauch dr., e bán uralkodása alatt borzasztó dolgok történtek hazánkban, de fölemlíteni csak azok fogom, melyek közérdekeltséget idéztek elő. Tudva van, hogy a „Zatocsnik“ újságban tíibb czikk foglalkozott Bauch báró exbán íemélyével, ki akkor a kormány tagja és főnöke, t. Ő felségének a királynak személyesitője vot. E czikkekben az mondatott hogy ő a báni méltósággal önérdekből visszaélt a hárm egy királyság kárára, borzasztó szó, melyet a nemzet szemébe kell vágni. A petviujai katonai törvényszéknél megindittatott a vizsgálat, mely bizonyította, hogy a három egy királyság bánja, ő felségének a királynak képviselője hazája ellen, melyben meggazdagodott, ily borzasztó bűnt követett el. A petrinjai katonai törvényszék Mrazovicsot, mint Bauch br.exbán által vádlottat a „Lonjsko polje“ ügyben irt czikkekért és mint a Voncsna-féle újság tulajdonosát nem találta bűnösnek. A katonai büntető törvénykönyv 76. §-a értelmében a katonai törvényszék ítélete által kimondta, hogy Baudh Levin br. báni méltóságával önérdekből a három egy királyság kárára visszaélt. Ez által az egész világ előtt megszégyeníttetett, mert kérdem, hogy tehet ilyen dolgokat a hazában valaki, ki gazdag s mindent el,mit egy ember kivánhat,hivatali méltósággá , czimekkel el van halmozva. Lónyay úr. minden parlamentáris elv ellenére a magyar országgyűlésen rehabilitálni igyekezett Bauch báró exbánt, mint kormányfőnököt, midőn mondá, hogy az illető okmányok két híres jogásznak adattak át, kik megbírálták az okmányokat, s azt következtették, hogy Bauch báni semmi vétséget vagy bűnt fogni nem lehet. Ha Bauch dr. akkor nem lett volna bűn, akkor a büntető törvényszék elég alapot talált volna, hogy Bauch bárót hivatali hatalmával való visszaélés vétsége miatt maga elé idéztesie. Makanecz: De Bauch exbán nem elégedett meg ezzel, s oly kevés becsülete volt, hogy közénk mert ülni, kik őt a nép nevében bármikor átadhatják a büntető törvényszéknek. (Erre nagy zaj támad a teremben és karzaton . Hervoics képviselő az elnököt felszólítja, hogy nyugalomra intse a szónokot.) Makanecz: Bauch báró e házban nem mint képviselő ül, hanem mint mágnás, mint virilista, s e jog meg is illeti őt a törvény szerint, de ha a petrinjai katonai törvényszéknek ítélete, mely a bécsi felsőbb katonai tanács által helybenhagyatott, áll, akkor nincs helye e házban és pedig addig, míg a büntető törvényszék be nem bizonyítja, hogy ő csak piszkosságot és nem hivatalos hatalommal való visszaélés vétségét követte el. Azt hiszem, hogy e ház méltósága megkívánja, hogy Bauch báró volt bánt igazolásra szólítsa fel, hogy lehessen látni, várjon ő azon tetteket és vétségeket nemzetünk és hazánk kárára elkövette-e. Mellőzöm mindazon résztetteket és viszszaéléseket fölemlíteni, melyeket ő hazánk kárára tett, s mint népképviselő és e hazának fia a következő határozati javaslatot terjesztem a ház elé, hogy azt mielőbb napirendre tűzze ki: „Az országgyűlés felszólítja a magas kormányt, hogy minden okmányt és irományt, mely Bauch bárónak Lonjskopolje és limitása ügyében tárgyalt perére vonatkozik, mielőbb összeszedje s az országgyűlésnek további tárgyalás végett átadja.“ Elnök kijelenti, hogy ez indítvány annak idejében napirendre fog kitüzetni. Ogsics idézi a házszabályok 15 §-át,mely szerint az 5 verifikáczionális bizottságból alakult, központi bizottságnak még a ház alakulása előtt be kell adnia jelentését. A ház már megalakult de e jelentés még sem adatott be, hívja föl tehát a ház e bizottságot hogy jelentését a legközelebbi gyűlésen adja be. Elnök kérdi a házat, hogy azonnal tárgyalás alá vétessék-e a fölirati bizottság jelentése. Dr. Makanecz hivatkozva a házszabályok 39. §-ára, tiltakozik az ily eljárás ellen mert szükséges, úgymond, hogy minden ily fontos tárgy fölött legalább is 3 napig lehessen gondolkozni, s csak azután vétessék tárgyalás alá. Elnök erre szavazás alá bocsátja a kérdést s Makanecz nézete, illetőleg indítványa nagy többséggel elvettetett. Dr. Makanecz felkiált: Ez erőszak és pressió ! Zsivkovics előadó indítványozna, hogy a felirati bizottság munkálata azonal napirendre tűzessék ki. Spun József: Ez helytelen eljárás! Zsivkovics előadó emel szót, miután a ház elhatározta, hogy azonnal tárgyalás alá vessi a jelentést. Azt mondja, hogy ott nem lehet szó erőszakról és pressióról, hol nyilvános után 14 nap óta tanácskzunk a felett, miként lehetne oly feliratot kéríteni, mely az egész ház tetszését megnyerte. Ilyen az, mely most nyujtatott be. Dr. Makanecz tíz képviselő által aláírt határozati javaslatot terjeszt be. E javaslat tagadja ezen országgyűlés jogérvényességét és törvényességét, mert nincsen benne képviselve Dalmáczia és az egész határőrvidék, továbbá tagadja a horvát-szlavón-magyar kiegyezést, mivelhogy ez oktrojált választási szabályok alapján törvényetlenesen létesíttetett, végre az 1867-ki magyar-osztrák kiegyezés is perkorreskálva van e javaslatban, mert a három egy királyság hozzájárulása nélkül jött létre. E javaslatot aláírták dr. Makanecz, K. Bukovina György, Spun József, Turelli József, Ferkics Károly, Ogjics, dr. Pozilovics, dr. Bogulics Sándor, Svilicsics Ferencz és Svilicsics József. Ezután a 12-es bizottság három indítványa fölött szavaztatott és mind a három nagy szótöbbséggel vita nélkül elfogadtatott, bár dr. Pozilovics és dr. Makanecz szólni akartak, de az elnök a házszabályok értelmében megtilta nekik, mire dr. Makanecz az országgyűlés eljárását törvényellenesnek s erőszakosnak nyilvánította, magaviseletét pedig gúnyosan alkotmányosnak. Erre elnök megnyitá az átalános vitát. Előadó Zsivkovics: A fölirati bizottmány a legfölsőbb leirat első pontjára örömmel vélt válaszolhatni, minthogy nekünk csakugyan jó közigazgatásra van szükségünk, mert nagyon hátramaradtunk. Miért, az nem tartozik ide. A korona a néppel és az által akar reformokat létesíteni a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban és közoktatásban, mi e fölhívásnak eleget tehetünk. Az egész nemzetben csak egy hang van az 1868-iki kiegyezés revíziója iránt, hogy t. i. ennek némely pontjai, melyek 4 éven át czélszerűtleneknek és országunk autonómiáját nem eléggé biztosítottnak mutatkoztak, változásoknak aláteendők és e czélból részünkről regnikoláris küldöttség, a pesti országgyűlés részéről pedig szintén egy választandó lesz. Ez az egész nemzet óhaja, és föliratában kifejezte azt, miszerint a korona e kívánságnak feleljen meg. Harmadik elvként az ország épsége hozatik föl a föliratban. Minden országgyűlés kifejezte már e kívánságot, és a korona eleget is tett annak. Ha mi egy úgynevezett alakuló országgyűlés lennénk, a kormánynak e kívánságot hosszan és szélesen elébe terjeszthetnék; a mi viszonyaink oly nehezek, hogy ez országgyűlésnek sok munkába kerülne, hogy kívánságait ily határozottan és konkrét módon kifejezze. A határőrvidék polgárosításának eddigi módja praktikusnak és czélszerűnek bizonyult és kívánatos lenne , ha a határőrvidéknek többi része is nemsokára ily polgári kormányzás alá jutna , s ekkér szintén részesülne az alkotmányos élet áldásaiban, velünk egyetemben a törvényhozó jogot gyakorolná, és jó és becses törvényeket létesítene. Az eddigi vitás tárgy, Fiume, alkalmat szolgáltatott nekünk, hogy a foratban az alkotmányos álláspontot foglaljuk, hogy t. i. a Fiumére vonatkozó további intézkedések a fönálló törvény szerint tétessenek meg. A harmadik, a leggyöngédb kérdést iletőleg, t. i. Dalmácziát, a választmány jónak látta arra szorítkozni, hogy ugyanezen kívánságot a testvér Dalmáczia részéről is várja, és hogy a föliratban fölhozott momentumok ott is megfigyelendők , hogy t. i. ő felsége Dalmátia közigazgatására és jogszolgáltatására befolyással bíró tényezők figyelembevételével e kérdést átalános megelégedésre és mindkét ország javára s boldogságára oldaná meg. Ezen fölirat, ha nem is államférfim tehetségről tesz tanúságot, és a nemzet kívánságát nem is meríti ki egészben, mindazáltal olyannak tekintendő, mely mindazt javasolja, amit jelen viszonyaink közt nemzetünk elérhet, hogy számára jobb és biztosabb jövő készíttessék elő. Dr. Makonecz: Szívből sajnálom, hogy mint fiatal képviselő nektek , öregebb és tapasztaltabb képviselőknek kényszerülve vagyok azt mondani, miszerint épenséggel nem jártak el alkotmányosan. Az első a felratban említett pont, mely a magyar országgyűlésbe választandó képviselőkről szól, kimondja, hogy a hármas királysággal úgy bánnak mint valamely igazságtalan dologgal. Azelőtt Andrásy akarta, hogy az illető számú képviselőket válasszátok a pesti országgyűlésre, ma Lónyay rendeli azt úgy. Megérdemlette-e nemzetünk, hogy derék képviselői a magyar miniszterelnöknél antidambirozva a magyarok kegyére várjanak? Ez nemzetünk gyalázatos megsértése. Azt mondjátok, szükséges volt, hogy kompromisszumra léptünk s e módon Lónyay óhajának eleget tettünk; mert ha ezt nem tesszük vala, akkor ismét széjjel mehetünk s újra országgyűlés nélkül volnánk. Kérdem, megegyeztethető ez a horvát országgyűlés méltóságával ? Én azt mondom, hogy nem. (Elnök intt szólót, ne vonjon beszédébe HAGYAR ÚJSÁG 1872 JULIUS? 12.