Magyar Ujság, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)
1872-08-08 / 180. szám
Csütörtök, Szerkesztői irottá ! Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. Úttérmentetlen levelek csak ismerős kezedtől fogadtatnak el. Hituló-filért tati Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. . . POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1892. aug 8. Előfizetési tíz s Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre ... 20 írt — kr. Fél évre .... 10 „ — „ Negyed évre . . . „ — .. Egy hónapra . • 1„ 70 „ Egyes szám 10 kr.Hintetési dij , fiS9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden minden hirdetését külön 30 kr . y i 111 ér. 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, augusz. 7. Politikai szemle. A volt idényben a politikai világot úgy látszik a fejedelmi találkozás fogja foglalkoztatni. A találkozás czéljara vonatkozólag ma ismét néhány megjegyzést olvasunk külföldi lapokban. Így a „Dresdener Journ.“ a többek közt ezeket mondja: „Berlinben nem a három császárság belintézményeiről fognak tanácskozások folyni, hanem azon állásról, mely zavaró események beálltakor szemben a külfölddel elfoglalandó leszen.“ Erre a „Bék. Demokr. Ztg.“ megjegyzi: „Ez csak a franczia „revanche“-ra vonatkozhatnék, és részünkről azon véleményben vagyunk, hogy a hivatalos igazságot mond, habár a perintézményekre vonatkozó észrevételeit nagyon kétségbe vonjuk. De általán, létesülhet-e Francziaország elleni szövetség ". Ezt határozottan tagadnunk kell. Oroszország soha sem fog oly szövetségesről lemondani, ki neki a keleti kérdésben és a Németországgal való elkerülhetetlen végszámadásnál mellőzhetlen factorul szolgál. Oroszországot csupán keleti terveinek tett erős támogatása mellett lehetne megnyerni, az ily irányban való engedmény pedig ismét Ausztriát hajtaná a franczia táborba. És úgy látszik, mintha a „császári congressus“ csak arra szolgálna, hogy a légben lebegő katasztrófa még rövid időre esodáztassék, s talán csak annyi időre, míg Poroszország fegyverzete átalakítását és német hadügye reorganisatióját keresztülviszi. És a monarcha mivel űzhetné jobban az unalmat, mint belintézményekkel és szabadság-politikával ? Mi a császári congressusnak csak igen komor oldalát látjuk.“ A „Journ. d. Déb.“ a három császár berlini találkozásáról szólva mondja, hogy a találkozás semmiféle szerződésre nem adand alkalmat, csak a Törökországban való statusquo fentailását czélozza és gyakorlati eredménye a keleti kérdésnek határozatlan időre való elnapolása leend. Párisi hírek szerint az ott élő lengyel főnemesség új lap alapításával foglalkozik, melynek feladata lesz a lengyel nemzetiség ügyét védelme alá venni. Hallomás szerint a költségek egy részét Czartoryski Vladislav herczeg, a másikat Aumale herczeg viseli. Szerkesztőül az ismeretes lengyel publicista Klaczko Julián van kiszemelve. A franczia sajtó a nemzetgyűlés elnapolásával foglalkozik, a szabadelvű rész óhajtván, hogy ez elnapolás végleges legyen. A „Siécle“ czikkéből érdekesnek tartjuk közölni a következőket: Választók és képviselők ma együtt vannak. Ez azon kritikus pillanat, midőn mindenkinek számolnia kell, midőn meg kell mondania, hogy mit tett, s hogy mit akar tenni; beszélnie kell a múltról, a jelenről és, ne feledjük el, a jövőről is.... E kölcsönös felvilágosítás alól senki el nem vonhatandja magát, republikánusok, orbanisták, legitimisták és bonapartisták mind el fogják mondani, hogy mit akarnak, mitől félnek, mit remélnek. A választók pedig hallgassák meg őket és ne téveszszék szemük elől az ország uj helyzetét. Kormányunk van, mely köztársaságinak mondja A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. augusztus 8. — A mostoha. Regény irta: Caarada STAxxos. Első rész. VI.* Angyal és daemon. (18. Folytatás.) Innen van, hogy midőn Szeréna oly kedves hangon szólítja meg,Margit meglepetve tekint reá, mintha mondani akarná: nem félsz ide lépni ? — Anyám most öltözködik, ide jöttem, hogy veled néhány pillantást háborútlanul kellemesen eltöltsek. — Igen örülök — szólt őszinte hangon Margit, megölelve, megcsókolva nővérét — foglalj kérlek helyet. — Nemde háborgattalak ? — kérdé kis szünet után ismét Szeréna, helyet foglalva Margittal egy alacsony pamlagon. — Oh legkevésbé sem, sőt igen örülök, hogy kis szobámban üdvözölhetlek — egy mély sóhaj lebbent el Margit ajkain e szavak után. — Valahányszor csak hozzád jöttem, mindig virágaiddal foglalkoztál. — Kedves Szerénám, e virágok reám nézve igen fontosak, ezek tartják életem fonalát, mihelyt ezek elhervadtak ; meglásd, utánuk én is elhervadok. — Édes Margitom miért vagy oly szomorú,picit gondolsz ily szomorú dolgokra? Lám igát. Minő roszat nem mondtak a conservativok a köztársaságról, mely állításukat nem hazudtolta meg a valóság? Itthon a köztársaság jobban helyreállította a rendet, mint bármely monarchikus kormány tehette volna, és mégis azt mondták, hogy a köztársaság, a belháború. Tisztelte a vallást, a tulajdont, a családot, pedig azt mondták, hogy mindezeket megrendítendi. Lábra állította a pénzügyeket, teljes biztossággal kezeskedik a munka és a béke folytonosságáért, s mégis, hányszor nem mondták, hogy a köztársaság a fölforgatás, a hánykódás, az örökös zavar. A zavargók más oldalon vannak. Kifelé sem találkozik a köztársaság bizalmatlansággal, amit a royalisták annyira szerettek volna kisütni. Európa minden pontjáról miliárdok érkeztek pénztárainkba.... A monarchikus Eraucziaország azonban bizalmatlanságot ébresztene mindenfelé. 111. Napolon, nem volt titok, hogy el akarta foglalni Belgiumot. A kierikanismussal egy utón haladó monarchia mindenesetre egy új római expeditót kísérlene meg. Eraucziaország köztársaság lévén, római kérdés nincs többé. Ha a köztársaság háborúról szólna, az csak nemzeti háború lehetne, a monarchia dinasztikus háborúkat küzd. A spanyol conservativek eddigi legtekintélyesebb közlönye — a „Diario“ — egy csodálatos fordulattal a köztárságiak sorába csapott át, s ma Zorilláék radikális kormányának rovására a Castellár pártja törekvésének támogatója. — Másrészt meg arról írnak, hogy don Amadeo neje a merénylet óta folytonosan a legnagyobb idegbántalmakban szenved, s minden befolyását felhasználja férjénél, hogy azt a spanyol koronáról való lemondásra bírja. „Nem akarok Charlotte sorsára jutni,s ez legújabb szójárása Spanyolország királynőjének, kit a mexikói uralkodó pár sorsa aggaszt, s rémit. A király maga sincs megelégedve a fogadtatással, a melyre santanderi utazása alkalmából talált, s még fokozzák e pessimistikus hangulatot némely utczatüntetések, minő történt legközelebb a királyi palota előtt, midőn egy csoport utczagyörkócz ily kiabálással fogadta a királyt: „Nem, nem, ne hidd, ez a ház nem a tied !“ Mindebből azt következtetik, hogy a királyság nem tartand soká, s hogy a conservativek e tényről való értesültségekben tették amaz oldalfordulatot a köztársaság felé. Nem látszik lehetetlennek, hogy a conservativek ugyan olyan szerepre jónak lássák Spanyolországban a köztársaságot, mint annak idején a francziaországiak ; csak azután úgy ne járjanak vele, mint a francziaországiak. Az Egyesült Államokból távírják f. hó 2-ról a „Daily News“-nak, hogy a kormány Új-Carolinában a tegnap történt választásnál teljes vereséget szenvedett. Ezt annál biztosabb jeléül tekintik annak, hogy novemberben Greeley fog győzni, mivel Grant tábornoknak említett államban több chancea volt, mint bárból, és mind a két párt teljes erejét latba vetette. A „Saturday Rewiew“ Mexikó jövő sorsáról elmélkedvén, úgy hiszi, hogy az Egyesült Államok általi erőszakos adnexiotól ma kevésbbé van ok tartani, mint valaha. Lehetségesnek tartja, hogy az amerikai kormány egy Mexikó fölötti nominális, vagy tettleges protectorátus visszaállítását fogja megkísérteni. A „Neue fr. Pressernek Rómából újabban tud ma örvendeni kellene, mert sok vendégünk lesz, igen jól fogunk mulatni. Margit szerette volna rá felelni, hogy ő e szót „mulatság“ nem ismeri. A mostoha anya keze idejekorán törölte azt ki élete szótárából, úgy hogy ő azt meg nem ismerhette soha. De minek panaszkodnék? Szeréna szereti őt, gyöngéd szive megkönyörülne rajta és kész volna érte anyjának szemrehányásokat tenni, aki ezt rágalomnak bélyegezvén, Margitot szobájában ezért keserűen megdorgálná, mint már egyszer tette is, midőn Margit elragadtatva fájdalmától, panaszra fakadt Szeréna előtt. Ettől félt Margit, azért nem mert panaszkodni, hanem inkább küzd érzelmeivel és akarata ellen mondja: — Én nem vagyok szomorú. Pedig dehogynem ! Kényszeritsétek a szivet akarata ellenére szeretni, áldozzátok fel megrögzött hiúságtok bálványának oltárán; vigyétek áruba legszentebb érzelmeit, méltóság, fény, gazdagság szeszélyes gyönyöreiért, aztán kérdezzétek meg a természettől jobbra, nemesebbre alkotott szivet, miért nem vidám, miért oly szomorú ? És Margit mégis azt mondotta, hogy ő nem szomju. — Azt hallottam — mondá vidáman Szeréna — hogy ma igen sok vendégünk lesz. — Mint mindig — viszontá erőltetett mosolylyal Margit. — Talán már öltözködhetnénk is, íme egészen sötét lett. — Még elég időnk van. Maradj még kissé nálam, ilyenkor oly jól érzem magam. — Óh igen szívesen. A két hölgy egymáshoz hajolt és ajkaikon szeretetteljes csók csattant el. — De igaz — szólt megütődve Margit. — Te ma föllépsz a hangversenyen. Kérlek csak menj, még jó lesz egyszer átfutni darabodat nehogy aztán miattam késsél el. — Igazad van kedves Margit; ha az ember nálad van, mindent elfelejt. Ufókkal elváltak, azt írják, hogy Antonelli visszalépése, ez idő szerint ismét nem lehetetlen, mert már nem tetszik az erőszakoskodni szerető jezsuiták előtt elég alkalmasnak. A nevezett lap említett értesülése így hangzik: Néhány nap óta arról beszélnek, hogy a Pio Nono és máskor mindenható bibornok államtitkára közt hőszabb idő óta észlelt feszült viszony most már azon pontra érkezett, hogy a végleges szakítás valószínűnek tartathatik. — Ő kegyelmességét Krisztus földi helytartója csak igen ritkán fogadja, akkor is egész és feltűnő hidegen. Mint látszik, most a jezsuiták a helyzet urai, s készen kell lenni arra, hogy a vén, egész gyermekké vált embert nem sokára oly lépésekre kényszerítik, amelyeknek fontosságát nem lehetene eltagadni. Különösen épen nem lehetetlen, hogy a pápának az örök városból való távozásáról szóló régi mese újra színre kerül. Nagyon kedvencz eszméje ez a jezsuitáknak, s rábeszélési képességüknek az öreg ur aligha tudhatna sokáig ellenállni. — Azonban nem kell azt a nehézséget sem szem elől téveszteni, a melylyel egész Európában egy menhely találása járna. Válasz a válaszra. 1. A „Pesti Napló“ mai, aug. 6. számában felelve múlt vasárnapi czikkünkre azon sejtelmét fejezi ki, hogy mi époly kevéssé leszünk megelégedve válaszával, mint gróf Lónyay. Csalódott. Nem tudjuk, mennyire telik majd benne öröme a miniszterelnöknek ; a magunk részéről a nyert válasz lényegével tökéletesen meg vagyunk elégedve; amennyiben a közönség legjobb — mert részrehajlással nem vádolható — igazolását láthatja benne annak, amit a múltban Lónyay grófról mondtunk s amit netalán jövőre mondani fogunk. Mindenekelőtt. laptársunk bevallja, miszerint azon kérdésünk, hogy „miért kevertetik épen gr. Lónyay miniszterelnök neve újra meg újra oly üzletekbe, melyeken a közvélemény fenakad? — „jogosult.“ Ennél többet nem vártunk, nem várhattunk a „Pesti Napló“ tól. — Mindenki tudja, hogy „jogosultának az olyan kérdést nevezik, melynek alapja van. A rejtély kulcsát keresve, a „P. N.“ azt részint Lónyay állásában, részint személyiségében, részint meg a hírlapok demoralizáló eljárásában véli föllelni. Ami az elsőt , a miniszterelnök állását illeti, figyelmeztetjük a„Naplót“, miszerint ugyanez állás előbb más valaki által volt elfoglalva , anélkül , hogy ilynemű támadásokra — Siess toiletteddel, én nem sokára ismét itt leszek. E szavakat már az ajtó küszöbén kiáltotta vissza Szeréna, aztán eltűnt. Margit pedig halkan telelt rá, midőn már egyedül volt, még elég idő van. Minek is sietne ő ? Neki senkie sem lesz ott, akiről tudná, hogy ez vagy az szmn tetszik neki jobban, ebben vagy abban a nyakékben gyönyörködik inkább , mint a szerelmes fiatal leánykáknál szokás. S ha meg vannak is győződve arról, miszerint ők maguk, az imádó legszebb legragyogóbb kincsét képezik, mégsem mulasztják el soha, még ily csekélységekben is keresni kedvét annak, kit ők viszont szeretnek. Margitnak hiányzott ily indok, mely a toilette tükör előtt rendesen nagy szerepet szokott játszani. Neki mindegy volt, akár piros, akár fehérbe öltözik, ő sem ebben, sem abban nem akart tetszeni sekinek. Oda ment ismét virágaihoz, nem hogy kaczérkodjék velük, hanem hogy elpanaszolja nekik fájdalmát. Már egészen sötét lett. Margitnak eszébe jutott, hogy mit szólna mostohája, ha őt így találná, és az ijedtség annyira erőt vett tagjain, hogy egész testében reszketni kezdett. Alig gyújtotta meg a lámpát, épen midőn csengetni akart szobaleányára, belépett hozzá a tanácsosné. Margit megrezzent. Volt is valami rémséges a tanácsosné tekintetében, valami borzadályt gerjesztő szigor, vért fagyasztó hidegség, és alakja, arcza, egész megjelenése mégis oly szép, oly fejedelmi. Képzelje magát nyájas olvasóm a boszutálló Lucretia szobra előtt, és e két ellentétes sajátságot épp oly egyesítve fogja találni a bolt márványon , mint mi jelenleg a tanácsosné alakján. Tagjain bálvány piros mohre ruha hullámzik alá s alant hosszú uszályban nyúlik el. Hófehér karjait drága karpereczek, gömbölyű szabályos nyakát arany lánczon gyémánt boglár, füleit gyémánt függök, baját gyémánt diadém disziti, melynek közepén egy nagy nyolczszögü smaragdkő festőileg ragyog. Sötét haja dús fülszolgáltatott volna alkalmat. — Mi, s átaljában az ellenzék egy cseppel sem vagyunk kevésbé politikai ellenfelei Andrássynak mint Lónyaynak, de azért mégsem jutott senkinek eszébe ellene társadalmi, pénzügyi utón harczot indítani. Jele tehát, hogy az ember lehet minálunk is miniszterelnök, anélkül, hogy neve oly üzletekbe kevertessék, „melyeken a közvélemény felakad.“ Ami a hírlapok „demoralizáló eljárását“ illeti, nem hisszük, hogy az épen Lónyay gr. miniszterelnökségre jutása óta datálódjék. S ha mégis úgy volna, bizony nem válnék őexcja nagy dicsőségére. Akinek miniszterelnöksége oly rövid idő alatt ilyen hatást bír előidézni, az már eo ipso nem miniszterelnöknek való. Marad tehát a harmadik forrás: Lónyay gróf személyisége, melynek — a„P. N.“ jellemzése szerint — egyik főtulajdona az, hogy „minden magánvállalkozásában a leggyakorlatibb financier példányképe.“ Helyes. Hisz épen az a fővád, mit ellene emelnek,hogy t. i. nagyon is gyakorlati financier magánvállalkozásaiban, de az állam részére nem jó financier. Végre a „P. N.“ azon vádat sem utasítja vissza, melyet vasárnapi czikkünkben a kormány sajtó ellen amiatt emeltünk, hogy a legfontosabb ügyekre nézve nem ad kellő felvilágosítást. Sőt. laptársunk maga figyelmezteti a kormányt, miszerint arra, hogy a politikai vitáink újból jó irányba tereltessenek, a legjobb eszközök : „a közvélemény felvilágosítása, a legnagyobb nyilvánosság, a becsületsértések szigorú megtorlása, s csak oly üzletemberekkel való érintkezés, kiknek tiszta neve van.“ Csaknem szóról szóra az, amit czikkünkben mi is hangsúlyoztunk. Mindezekből kiderül, miszerint lehetetlen a „P. N.“ válaszának lényegével meg nem elégednünk. Mellékes révészeire, valamint a hozzánk intézett kérdésekre vonatkozó észrevételeinket,kénytelenek vagyunk holnapra halasztani. — A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött orsz. bizottság Bécsben 1872 évi augusztus 5-ik napján tartott ülésében az államjegyek forgalmi összegét 1872. júl. végével következőnek találta: A bizottságnak saját feljegyzései alapján a tulajdonképi államjegyek összege: 1 fitosokban 86.554,874 frt, 5 fitosokban 128.622,375 frt,50 forintosokban 158.870,600 forint, összesen tökbe van szedve, melyek lengén nyugszanak vállain ; nagy fekete átható szemeiben a kegyetlen kár öröm mosolya játszadozik, mig ajkainak rángatózó szögletei visszariasztó kifejezést kölcsönöznek e szép főnek. — Mint látom ma ismét makacskodni akarsz — förmedt a mostoha dorgáló hangon a reszkető Margitra. — No hadd halljam, miért nem méltóztatott már felöltözni ? — Tévé hozzá gúnyos mosolylyal. — Én mindjárt kész leszek — felelt félénken Margit. — Én azt kérdezem, mit csináltál eddig, miért nem öltözködtél. Margitnak megeredtek könyei. Nem bírt egy hangot adni. — Úgy, csak erőlködjél, ez a legkönnyebb mód, melylyel a választ kikerülhetjük — csipekedék tovább a mostoha. — Pedig tudod, hogy engem kijátszani nem lehet. Margit hangosan kezdett zokogni. — Szemtelen képmutató, most mindjárt felelni fogsz kérdésemre. Mi dolgod volt, ki tartóztatott fel? — Senki — hörgé fájdalmasan Margit. — Miért kell tehát még így találnom téged. — Virágaim — többet nem bírt szólni. A zokogás szívrepesztőleg tört ki ajkain. — Virágaid? — kérdé tréfás, de csontig csipős gunynyal a mostoha — Inkább mondanád, hogy ábrándjaid, ábrándjaid. Ezek foglaltak el. Tudunk mi mindent és gondoskodni fogunk, hogy azokat mihamarább kiverjük makacs, megrögzött fejedből. Különben erről máskor még bővebben beszélünk. Most szigorúan parancsolom, hogy azonnal láss az öltözéshez és hagyj fel e színpadi pityergéssel, melylyel mint látod, hiába törekszel előttem hatást előidézni. Különben én azt is tudom, mire czéloz ezzel a kisasszony ! Ugye hogy legyen miért ismét panaszkodni a rész mostohára, akit szívből utál, mert megmondja az igazat, akit mindenki előtt rágalmaz, mert gondoskodik róla, mert elő akarja mozdítani jövő szerencséjét, boldogságát ? Hiába mernéd szemembe tagadni, 374.047,849 fit. Hivatalos közlés folytán az államjegyekül nyilvánított bankjegyek összege: 1 forintosokban 1.397,753 fit 80 kr. 5 forintosokban 330,788 fit, össz. 1.728,541 frt 80 kr. Összesen 375.776,390 frt 80 kr. A közös pénzügyminisztérium hivatalos közlése szerint a sóbányákra bekebelezett és forgalomban levő zálogjegyek összege 36.222,882 frt 50 kr. A kormánylapok hírei szerint a törvényelőkészítő bizottság elé eddig a következő javaslatok terjeszttettek: A telepítvényesekről szóló javaslat. A Ludovica Akadémia. A főváros rendezése. A földadó kataster. A múlt ülésszakról elmaradt vasútjavaslatok. Mint e sorozatból látszik, a választási törvényjavaslat nem terjesztetett elő a bizottságnak. A „P. N.“ értesülése szerint a kereskedelmi minisztériumban több javaslaton dolgoznak. Ezek között nevezetesebbek a bányaügy és a részvénytársulatokról szóló javaslatok. Tüzetes tanulmányozások történtek továbbá a konzuláris ügy, több kereskedelmi szerződés tárgyában, s a múlt évben megpendített, de azóta kevéssé szellőztetett ügy , az állami biztosítás kérdésében. A „Pesti Napló“ tegnapi megjegyzésünkre azt mondja, hogy valótlan azon állítás, mintha a kiházasító egyletekre vonatkozólag ellenzéki férfiak által hozzá nyilatkozat küldetett volna, s határozottan kijelenti, hogy hozzá semmiféle nyilatkozatot sem küldöttek. A „P. N.“ e határozott tagadása nagyon hasonlít az oly ember eljárásához, ki a tények ignorálásával tagadva tették, azt hiszi, hogy ezt minél bátrabban teszi, annál bizonyosabban hitelt fog nyerni. Csakhogy ezúttal a merész tagadás a „Pesti Napló”nak egy előbbi nyilatkozata folytán nem hozza meg számára a várt eredményt. Ugyanis Horn Ede a kiházasító egyletek tárgyában még a múlt hónapban egy nyilatkozatot küldött a „Pesti Napló“-hoz, melyet ez azon okból nem közlött, mert a levél egy része szerinte általánosság s melynek közlésére a ,,Hon“-t alkalmasabbnak találja, így válaszolt a „Pesti Napló“ jul. 16-iki számában s azzal ütötte el a dolgot, hogy a „Hon“ leveléből csak néhány sort közölt. S midőn Tóth Kálmán s Jókai Mór ugyancsak a „Pesti Napló“-ban tett támadásra nyilatkoztak, a „P. N.“ nyilatkozatukról csak pár szóval emlékezett meg, sőt még sulyosbtta is a vádat azon kijelentésével,hogy neveik az egyletnek a lapokban reclemül szolgált. Ezek tények, miket nem lehet tagadással elütni; oly tények, melyek a lojalitás s lovagiasága mérlegén fölbillennek. Az osztrák kormány, amint tegnap említettük, a Németországból bevándorolni szándékozó jezsuiták távoltartása iránt egy körtőle, ugyan ez is kitelnék, de engem elbolondítani nem könnyű dolog. „Undank ist der Welt Sohn.“ Egyébiránt én nem haragszom, amit az ember már megszokott, azon nem igen boszankodik többé. Most öltözködjél, vedd fel fehér ruhádat, mert ő iseljön. Tanácsom légy vele nyájasabb, mint múltkor, nehogy ismét panaszokat kelljen hallanom. A tanácsosné e szavak után elhagyta Margit szobáját. Margit pedig pamlagjára veté magát és még sokáig keservesen sírt. Csak midőn kisírta magát, fogott az öltözéshez. Hat óra tájban kezdtek gyülekezni az első vendégek, azóta aztán szakadatlanul robogott be kocsi-kocsi után a tanácsos úr palotájába. A nagy terem teljes kivilágításban ragyog. Az óriási jegec csillárok és kandeláberek száz meg száz lángból szórják a tündéri fényt, melyet a gazdag diszítmények, és az aranynyal áttört falszőnyegek pazarul vernek vissza. A társaság folyton szaporodik és részint a nagy, részint a kisebb melléktermekben oszlik szét. Itt is, legszabályszerűbb udvariasság, leghidegebb fesz uralkodik. Akár merre forduljunk, mindenfelől szemet kápráztató fény ragyog felénk: vidámságot, kedélyességet itt hiába keresnénk. A nagy teremben jobbára a fiatalságból képződik egy kör. Három uszályos hölgy együtt áll egy csoportban, beszélgetnek egymással, mialatt szemük szerte tétováz a teremben. Olykor mosoly is jelentkezik ajkaikon, hogy azonban mi felett, azt ők maguk sem tudják, a léleknek arról, mit az ajkak beszélnek, itt csak igen csekély tudomása van. Amott néhány elegáns dandy jött össze. Tovább nem is mennek, megállapodnak egy szóra. Egyikük ismeri ama három hölgy valamelyikét. Bemutatás, kölcsönös bók, néhány obligat frázis, elegáns mosoly, ismét néhány bók és az ismeretség meg van kötve, így vegyülnek össze az ifjú hölgyek az ifjú arszlánokkal, igy eb VI. évfolyam.