Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-01 / 199. szám
Vasárnap, 1872. szept. 1. ,Kiadó-hivatal / Lipiti-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ............................ Ml II" ..... II ■IMI I-1 .......... ■ Mire VI. évfolyam. Szerkesztői iroda Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap sze 1t emi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérulentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár ! Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva- Egész évre . . . 20 frt — kr. Fél évre .... 10 „ — „ Negyed évre . . 5 , — „ Egy hónapra . • 1 , 70 , Egyes szánló kr. Hirdetési dij 9 hasábos petitsor egyszer hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr Bélyegdij minden minden hirdetését külön 30 krNyilttér 6 hasábos petitsor 25 kr. Pest, augusz. 31. Politikai szemle. A berlini fejedelmi találkozás napja közeleg. Ma e találkozásra vonatkozólag két újabb hír merült föl. A „Daily Telegraph“ levelezője szerint, az Internationale is tanácskozás tárgyát fogja képezni, ha alárendelt szerepben is. Az angol lap levelezője megjegyzi ehez, hogy Bismarck hg. szintén óhajtja e kérdés tárgyalását. A császári találkozáshoz érdekes adatot képez Chambord gr. levele, mely jelenleg a párisi legitimista körökben kézről kézre jár. E levélben Chambord gróf a császárok találkozásának alkalmából azon, rá nézve szomorú véleménynek ad kifejezést, hogy az európai udvarok, s különösen Poroszország, Austro-Magyar- és Oroszország többé mit sem gondolnak a franczia legitimitással, s hogy ő (Chambord gróf) a nevezett országok pártolásától ügyére nézve nem sokat remél. Miután ezen — különben igen helyes — véleményének kifejezést adott Chambord, a franczia trón elnyerésére vonatkozó reményét ő is az isteni gondviselésre alapítja. A berlini franczia követ a császárok találkozása idejére szabadságot nyert. A frankfurti jogászgyűlés büntetőjogi szakosztálya egy határozatot hozott, mely a nemzetközi váltójog visszaállítását követeli. Az „Internationale“ e hó 2-án tartja ötödik gyűlését Hangában, melyre nagy előkészületeket tesznek s mint hite van, a szervezetben jelentékeny változások fognak eszközöltetni. A társulatnak a kontinensen otthoniasabb s még inkább forradalmi jelleget akarnak kölcsönözni. A kongressusra Amerikából, Ausztriából, sőt Indiából is várnak delegáltakat. Az Alabama-ügyre vonatkozólag távirják a „Times“ nek Géniből, hogy a kárpótlás, melyet a döntő bíróság Amerikának odaitélend, három , egész négy millió font sterlingre fog rúgni. Az Amerikában élő magyarok a republikánus párthoz tartoznak s Grant jelöltsége mellett buzognak. Egy külön egyletet is alkottak, melynek czélja Grant mellett korteskedni, a tagok maguk közt magyarul leveleznek. Grant fáradozásukért köszönetét nyilváni tanulmányoznia kell azon népnek lelki állapotát, erkölcseit, szokásait, hajlamait, melynek számára büntető törvényt akar alkotni. Ismernie kell az adatokat, melyekből kitűnik, mily bűnöket szokott elkövetni leggyakrabban. Meg kell vizsgálnia, hol rejlik valamely általánosan elkövetni szokott bűnalapoka ? nem fekszik-e az államviszonyokban, bizonyos félszeg intézményekben, milyenek például : az állandó nagy hadsereg, a katholikus papok nőtlensége; — továbbá vallástanokban, milyen például, hogy a zsidónak a Talmud szerint nem zsidó ellen hazudni, hamis tanúságot tenni, hamis esküt tenni szabad, sőt szabad a csalás, lopás, gyilkosság, házasságtörés; — végre nem gyökerezik e valamely bűn elharapódzott közerkölcstelenségben vagy közelszegényedésben sat. ? A törvényhozónak ezen vizsgálatok eredményéből azután hasznot kell vonnia s lélektani elvek szerint meg kell állapítania: mit lehet és mit kell az állam viszonyainak, intézményeknek, vallástanoknak, közállapotoknak változtatásával, javításával elhárítani, és meddig terjed azon kör, melyen belül büntető törvényre van szükség. Az így kipuhatolt, kiderített szükség képezi azután a büntető törvény lélektani alapját. Ezen szükség fenforgása nélkül büntetni akár általában, akár a kellőnél szigorúbban nem szabad, s czélszerűen nem lehet, akár a javítás, akár a megtorlás , akár a visszarettentés czéljait tekintjük, hanem a büntetésnek a szükség mértékét el kell érnie, büntetés nélkül semminek sem szabad hagyatnia, minek megbüntetésére szükség van. Ebből először is az következik, hogy nem azon országnak van legjelesebb büntető törvénykönyve,melynek legterjedelmesebb, legkiterjeszkedőbb, legrészletesebb törvényei vannak, hanem a legjelesebb büntető törvénykönyvnek, természetesen csak viszonyszerűleg — relatív — az tekintendő, mely az illető nép szükségének egészen megfelel. Ámde ez a szükség minden népnél a mondottakon kívül, még az éghajlatnál és az életmódnál fogva is különböző; a népeknek tehát egyforma büntető törvényt adni nem lenne czélszerű, úgy nem lenne czélszerű bármily mivelt népnek büntető törvénykönyvét egyszerűen átvenni. A büntető törvény egy igen hatalmas népnevelő eszköz; márpedig a gyermekeknél is tapasztaljuk, hogy velük ugyanazon nevelési eszközökkel nem boldogulunk. A büntető törvénykönyvnek sajátosnak kell lennie, magán kell hordania az illető nép erkölcsi jellegét. Minél kevesebb, minél szelídebb büntető törvények léteznek valamely államban, annál kedvezőbb ítéletet következtethetünk azon állam népének erkölcsi állapotára. A sok és túl szigorú törvények a nép szégyenére válnak, annak nyomorúságára szolgáltatnak következtetést. Például egy valóban alkotmányos államban kevés politikai bűneset létezhetik, mert a politikai nézet nyilvánítása, és mások rábeszélése büntethető cselekvényt nem képezhet; H oly országban , hol politikai vélemények, mint büntettek szerepelhetnek, valódi alkotmányos szabadság nem létezik. Szabad népnél ennélfogva a büntető törvénykönyvben a politikai bűnök és büntetések sorozata nem igen sok tért foglalhat el, mert nincsen rája szükség! No de már most azt kérdezzük, váljon codificátoraink, kik a büntető törvénykönyvet állítólag elkészítették, kinyomozták e Magyarországban s lélektanilag megállapították-e azon szükséget, mely a magyarországi népnél a büntetések megállapítására nézve fenforog ? Én legalább nem hallottam, hogy a kellő büntetőjogi satistikai adatokat az országból összeszerezték, az ország népének lélekállapotát, erkölcseit, szokásait, hajlamát, az elkövetett általános bűntetteket, azok alapokait kutatták, nyomozták volna. Ezek nélkül pedig — ismételve elmondom, az újdon készült büntető törvénykönyv nincs és nem lehet lélektani alapra, a szükségre fektetve; az lehet akár cinai, de nem lesz magyar. Dietrich Ignácz. A 48-as elvű országgyűlési képviselők a kör helyiségében (ősz utcza 28. SZ. 1-SD emelet) szept. 1-én reggeli 10 órakor tartandó értekezletre tisztelettel meghivatnak. — „Lónyay állása megszilárdult“ — ezt írják ma ugyanazon kormánypárti lapok, melyek még csak néhány hét előtt is azt hirdették, hogy „Lónyay állása inog“, hogy „Lónyay állása tarthatatlan.“ — Már most csak azt volna jó tudni, hogy a kormánypárti lapok a múltkor, vagy pedig most nem mondanak igazat. Vártuk, hogy a marosvásárhelyi, mohácsi, verbói, rimaszécsi és kovásznai gyászos eseményeket illetőleg a vizsgálat az országgyűlés egybejöttéig be fog fejeztetni. Ez nagyon szükséges lett volna. Hanem úgy látszik, hogy bizonyos helyen nem akarják megérteni, hogy mi a szokás alkotmányos országban. Különben a Besze-féle már 8 hónapos, valamint a nuiskolczi kiházadtóügyet illetőleg jelenthetjük, hogy a vizsgálat még nincs befejezve.. Lélektani alap a büntető törvénykönyvben. Megelőző czikkemben az állítólag elkészült büntető törvénykönyvről látatlanul, ismeretlenül azt állítottam, hogy az nincs,és nem is lehet lélektani (psychológiai) alapra fektetve. Íme megkísérlem ez állításomat bebizonyítani. Az ember ma alig hinné, de megtörtént, hogy egy bika egy gyermek felbökése és megölése miatt bíróilag kötél általi halálra ítéltetett és kivégeztetett; egy sertésnek pedig hasonló tett miatt a megöletés előtt lábai rendeltettek elvágatni. A barmot is úgy büntették, mint az embert; lélek és lelkiállapot nem jött tekintetbe, azonban ma már annyira tisztultak a büntetőjogi fogalmak, hogy bíróilag büntetni csak lelkes lényt, csak embert lehet, s hogy ennélfogva büntető törvény csak ember számára alkottathatik. A mai büntetőjogban az ember lelki állapota viszi a főszerepet, az őrült, elmeháborodott, a kába jogilag nem büntettetnek, kimenti, vagy legalább mérsékli a büntetést, a túlizgatottság, az első fölhevülés (prima fúria) sőt bizonyos tekintetben még az oly fokú részegség is, mely az ész használatát kizárja, vagyis oly lelki állapotot idéz elő, melyben a tettet vagy mulasztást, akaratosnak, öntudatosnak, s ennél fogva beszámíthatónak tartani nem lehet. Nálunk Magyarországban, hol a bírót merev büntető törvények nem korlátozzák, a jó bíró még a tettes vérmérsékletét, vagyoni állapotát, polgári állását is figyelembe veszi, mert mindezen körülmények érintik a lélekállapotot, úgy hogy ugyanazon tett vagy mulasztás, mint bűn, más és más beszámítás alá esik. A jó büntető bíró e szerint akarva nem akarva, foglalkozik — legalább a gyakorlati lélektannal, amidőn lélektani alapokra törekszik fektetni ítéletét. Azonban sokkal szebb, magasztosabb, de egyszersmind nehezebb feladata van a büntető törvényhozónak. Neki mindenek előtt lélektanilag tag A kormánylapok azt hirdették , hogy a Lónyay által tartott értekezleten Csengery Antal is jelen volt. Mint teljesen biztos forrásból értesülünk, Csengery Antal az illető értekezletben nem vett részt. Ebből lehet következtetni a kormánylapok e hírre vonatkozó többi állításainak hitelességére. Az országgyűlés előtt. Beköszöntött a nap, amelyre a fe-jedelmi kézirat Magyarország új törvényhozótestület tagjainak összejövetelét kitűző. Régi szokás szerint az országgyűlés ünnepélyesmegnyitásának nem a parlament egybejöttét meghatározott napon, hanem 3 nappal későbben s így szept. 4-én kellene megtörténnie, de a fejedelem Berlinbe utazása miatt a megnyitó ünnepélyesség, a szokástól eltérőleg, e hó 3-án fog végbe menni, melyen a képviselők, tekintettel az udvar nagy gyászára, utasítás szerint, fekete dísz magyar ruhában fognak megjenni, már t. i. azok, akik Budára elmennek. Eltekintve, formalitásoktól, az országra nézve legnagyobb fontossággal csak az bír, hogy a törvényhozótestület működését megkezdi. Ez időpont a legalkalmasabb arra, hogy visszapillantást vessünk a múltba, mily tényezők igénybe vételével kerültek ki az új parlament tagjainak nevei az urnákból, mily helyzettel áll szemközt a parlament s milyen a terrénum, melyet a kormány előkészített, hogy az országgyűlés azon haladva az ország igényei kielégíttessenek, szóval, mit várhatunk az új országgyűléstől. Tudjuk, hogy a múlt országgyűlés végén a kormány erőszakoló makacskodása szülte hibával fölzaklatá a kedélyeket, ingerültséget keltett, melyet a kormánypárt azzal is tetézett hogy a lehetetlent lehetővé nem tehetvén, a választásoknál mint bosszúálló állt elő. Hogy a boszut lihegő nem szokott a fegyverekben válogatós lenni, erről a példák hoszu sorozata tanúskodik. Meggyőződtünk ezúttal is. Nem lehet borzadály nélkül visszagondolni ama néhány hónapra, midőn a véleményben eltérők nem mint pártellenfelek, hanem mint valódi ellenség Igek állottak egymással szemközt. A jog, törvény lábbal tapostatott, a határt nem ismerő vesztegetések és visszaélések minden fokozata erénynek hirdettetett, mert az egy párt többségre jutását helyezé kilátásba s mert a közvélemáskép nem tudott megküzdeni, a paradicsomi kigyó, s ahol jónak látta, Kain szerepére vállalkozott. Említsük-e az 1872-ki választásokra gyászos emlékűvé vált helyeket, hol a politikai vélemény, a gyűlöletnek adva helyet, ártatlanok vére folyt, mely az erőszakoskodások szörnyű művét betetőzte? Ezekről nem szólunk, mert nem akarunk recriminálni. Szomorú tények ezek, melyek minden hazafi keblét mély aggálylyal töltik el.A lefolyt választások eseményeit latolgatva tehát, higgadt következtetéssel azon eredményre jutunk, hogy Magyarország úgy politikailag, mint erkölcsileg nagy sülyedésben van. Vessenek magukra, kik ezt előidézni elég bátorsággal bírtak. Hogy ez események mily hangulatot keltettek, azt volt alkalmunk tapasztalni. A már megmételyezett közvélemény a választási botrányok megbeszéléséből kifogyván, új láp után óhajtozott, s a kormánylapok a közvélemény e kívánságát természetesnek is találván, a kormány gazdálkodását a legkirívóbban kompromittáló adatokat, tényeket löktek a felszínre. Volt min bámulnia az országnak, midőn maguk a kormánylapok tárták föl, hogy az ország kormányzata mily kezekben van. De a csodálkozás csak akkor érte el tetőpontját, midőn a kormány elégnek tartotta a kormánylapok ez állításaira azt mondani,hogy azok valótlanok és erre a kompromittálók is meghátráltak, s a kompromittálók is kompromittáltak közt ismét szent lett a békesség. Ily változatosan folyt le azon négy és fél havi időköz, mely alatt Magyarországnak nem volt törvényhozó testülete. Ma az ezen időszak alatt a többség szavazata folytán az urnából kikerült nevek tulajdonosai mint az ország képviselői jönnek össze. Az országgyűlés megnyitása előtt állunk. Keressük az irányt, melyet a kormány követni a többség elé kijelölt. Sehol semmi. Egy nagy caos ez, melyből Magyarország felvirágoztatását, boldogságát akarják megteremteni. Az ily nagy dolgot nem rendszertelenséggel szokták kezdeni. Már most, az országgyűlés megnyitása előtt az látjuk , hogy a kormány a múlt vétkeinek súlya alatt nem tud kiszabadulni a hínárból, melybe tehetetlensége folytán sodorta magát. Zavartan, ide-oda kapkodva lép az új törvényhozótestület elé. A kormány szándékát egy vagy más intézmény életbe léptetése iránt saját pártjabeliek sem tudják. Mondják, hogy ez és az a törvény fog megalkottatni, de ez nem elég, az ország előre tudni akarja a kormány véleményét. Angliában a kormány tagjai még akkor is, ha a parlament együtt van, alkalmat szoktak keresni, hogy egy vagy más fontosabb törvényjavaslat előterjesztése előtt nézeteiket elmondják; nálunk ez nem történik, hanem inkább korteskednek. De viszont Angliában nem történik meg az, hogy a parlament megnyitása miniszterválsággal köszöntessék, nem történik meg az, hogy a miniszterelnöknek erőfeszítést kelljen tenni a múlt eseményeinek elodázására megnyerni azokat, kik vakon készek tüskén bokron követni a kormányt, mert ezt úgy kívánja az ország, nem nem az ország, hanem az uralmat a jövőben is minden áron kezében tartani akaró párt érdeke. A helyzet tehát ma az, hogy van egy bomlásnak indult minisztérium, mely látszólag compact fog az országgyűlés elé lépni, de melynek elemei közt nincs meg az összetartó kapocs s csak idő kérdése, mikor fog a szétmállás megtörténni; van egy parlamenti többségnek hirdetett párt, mely nincs tisztában a kormány szándékával, valamint a kormány sem tudja, hogy mennyiben számíthat a többségre, mert annak egy része gondolkozni akar, mielőtt a kormány akaratát teljesítené. Ez a helyzet leverő képe. S mire lehet kilátása az országnak a jövőt illetőleg? Nem hiszszük, hogy csalódnánk, midőn azt mondjuk, hogy milyen volt a kezdet, milyen a jelen, olyan lesz a jövő is. Az ok az okozatnak, a hiba a még nagyobb hibának s a rendszertelenség a zavarnak a következménye. íme ez a jövő képe. Máris egész halmazt képeznek azon törvényjavaslatok, melyek meghozatalát az ország sürgetően várja. A felsőház szervezése már egyszer ígérve volt, most újra ígérve lesz, a fővárosok rendezése, a telepítvényes és regale ügy, az erdélyi viszonyok, a teljes vallásszabadság, a kötelező polgári házasság, a választási törvény, a bankügy, a vesztegetés,etetés s itatás megszüntetése, az incompatibilitás, büntető codex, kereskedelmi törvény, s sok más megoldandó kérdés, mely ma a kormány mulasztásait hirdető pyramis. Ez ügyeket, hogy évről évre ne szaporodjanak a bajok, egyszer már meg kell oldani,mégpedig a kor kívánalmának s a szabadelvűség követelményeinek megfelelőleg. Ha a kormány ez irányt követi, minden rövid idő alatt meg fog történni; ha nem, úgy nem fogja senki rész néven vehetni, ha mindegyik képviselő elmondja aggodalmát azon veszély iránt, melybe a reactionárius irányzat hazánkat sodorni készül. Az ilyet csak az mondhatja szóáradatnak, ki annyira a hatalom eszközévé qualifikálódott, hogy a szabad vélemény-nyilvánítást bűnnek tartja. A. Strossmayer a horvát országos bizottság elnökségéről lemondott s helyére Mazuranics jön megválasztva. A horvát ügyek újabb fordulata folytán Strossmayer püspöknek zágrábi érsekké való kineveztetésének terve elejtetett. Az eszéki „Drau“ szerint Strossmayer püspök Pestre jön ugyan, de a magyar országgyűlésen, melynek tagjául választották, nem jelenik meg. A „P. Napló“ szerint a kormány azon van, hogy az eddigi rendszertelenségnek véget vessen s ennek folytán a sorrend megállapítása ügyében nemrég minisztertanács tartatott, mely azt határozta, hogy az elkészült törvényjavaslatok tárgyalásuk sürgősségének szempontjából három osztályba soroztassanak. Az első osztályba azon előterjesztések tartoznak, melyek tárgyalását a kormány sürgetőleg fogja ajánlani. A második osztályba a kevésbbé, a harmadikba a nem sürgős tvjavaslatok tartoznak. Eltekintve a költségvetés tárgyalásától, az első osztályba a többek közt következő törvényjavaslatok vetettek föl. Mindenekelőtt a választási tvjavaslat. Ezt követik a múlt országgyűlésről visszamaradt vasúti előterjesztések kamatbiztosítás nélkül, az osztrák Lloydgőzhajótársasággal kötött postaszállítási szerződés, a postaszerződés Németországgal és Montenegróval, a vám- és hajózási szerződés Portugálliával, a „hajók építéséhez és felszereléséhez szükséges tárgyak vámmentes kezelése“ czímű tívjavaslat stb. stb. Csak azt sajnáljuk, hogy a metrórendszer behozatalára vonatkozó tényjavaslat a harmadik osztályba, tehát a nem sürgősek közé soroltatott. Az osztrák reichsrath már júliusban meghozta az ily tartalmú törvényt, mely 1873. jan. elsején facultative életbe léptettetik. — A szerb patriarchatust illetőleg a hivatalos lap ma következő királyi kéziratot tesz közzé : Magyar ministerelnökömnek vallás- és közoktatási magyar ministeremmel egyetértőleg tett előterjesztése alapján, Stojkovics Arzén, budai görög-keleti püspököt a karloviczi érsekség és szerb patriarchátus administrátori hivatalától kegyelemben felmentem és neki az egyház terén kifejtett sokévi működése elismeréséül Ferencz József rendőri nagy keresztjét adományozom; egyúttal pedig az említett érsekség üresedése ideje alatti (sede vacante) administrátorává Gruics Nikonor pakráczi görögkeleti püspököt kinevezem. Kelt Bécsben, 1872. évi augustus hó 29-én. Ferencz József, s. k. Gróf Lónyay Menyhért, b. k. D. Pauler Tivadar, s. k.