Magyar Ujság, 1872. december (6. évfolyam, 276-299. szám)
1872-12-01 / 276. szám
talnokaikkal is németül legyen kénytelen beszélni, ha pályáján boldogulni akar. Végtére harmadszor, ha a kultúra terén a kereskedelmet tekintjük, kénytelen a magyar kereskedő saját hazájában gfintanr tapasztalást tenni, hogy a perli kereskedelmi akadémia, melyben az előadási nyelv a német, évenként tízezer forintnyi államsegélyben részesíttetik és minthogy az oktatásügyi miniszter úr tárczája átvételekor határozottan ígérte azt, miszerint főfigyelmét a szaktanodák felállítására fordítandja, tehát bátor vagyok tőle kérdezni, hogy hajlandó- e a kis Horvátország példájára, hazánkban, melynek népessége 14- szer nagyobb, legalább 15 állami kereskedelmi intézet felfuttatását a jövő évi költségvetésbe felvenni és így a magyar szülőknek alkalmat nyújtani, hogy hazánkban az oly fontos pályára neveltethessék a fiatalságé Fromm Antal, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 30-án D. e. 10 órakor. Bittó István elnök megnyitván az ülést a jegyzőkönyv hiteleszttetik. Stoll Károly Nagy-Bánya tsz. kir. bányaváros két folyamodását von be. — Az egyikben kéri az állam ellenében levő részben már utalványozott, de nem fizetett követelése kielégítését; a másikban Komáromváros feliratát pártolja a városi közigazgatási költségek egy részének az állam által törvényhozásilag eszközlendő fedezéséről. Matolay Etele benyújtja a felső zempléni helvét hitvallású néptanító egylet kérvényét, melyben a szigetvári néptanító egylet emlékiratát magáévá teszi, és annak figyelembe , illetőleg foganatba vételéért folyamodik. Madas Károly soroksári lakosok részéről ad be kérvényt a Dunaszabályozás által szenvedett kár megtérítése iránt, melyet a pénzügyér megtagadott. Tost Gyula Sárosmegye több községének kérvényét mutatja be a bártfai adóhivatalnak Zbóróba való áthelyezése iránt. — Mind e kérvények a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Simonyi Ernő- T. ház ! Sajnálattal látom, hogy a t. képviselőház tagjai oly csekély számmal vannak jelen s különösen, hogy az igen t. kormány csak egy miniszter által van képviselve, mert azon események következtében, (Halljuk!) melyek az utóbbi napokban beállottak, kötelességemnek tartom a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy a parlamentáris kormány természete, a parlamentáris szokás azt kívánja, hogy amikor miniszteri krcsis áll be, akkor a parlament ülései függesztessenek fel. Én nem tudom, való-e, nem való-e azon hit, melyet tulajdonkép mindenki tud már, csak épen az, amit leginkább illetne, a parlament, hivatalosan róla nem tudósíttatott, hogy t. i. a minisztérium beadta volna lemondását. Ilyenkor a parlamenti kormányzat maga kívánja, hogy a törvényhozás működése függesztessék fel. (Halljuk !) Igen természetes, hogy az újonnan alakulandó minisztérium nem vállalhatja el a felelősséget oly törvények végrehajtása iránt, melyek az ő hozzájárulása, beleegyezése és részvétele nélkül alkottatók. Én elvártam volna, hogy ily körülmények közt a kormány réészéről létetik az az indítvány , kiírtt? Párnssék fel a ház, hogy bizonyos határozatlan időre t. i. míg az új kormány megalakulása megtörtént, fügeszsze fel üléseit, s azután majd az elnökség útján a szokott módon hirdettessék ki a legközelebbi ülés. Miután ez sem tegnap, sem ma nem történt, én bátor volnék kérni az igen tisztelt igazságügyminiszter urat, adjon a háznak felvilágosítást az iránt. (Derültség. E közben belépnek Tisza és Trefort miniszterek.) Most már három miniszter van jelen, a három miniszter közül valaki adhatna felvilágosítást az iránt, hogy vájjon csak ugyan beállott-e a kormánykrízis ? Azon esetre, ha csakugyan beállott, nem tartja-e a kormány szükségesnek azt, hogy felkérje a t. házat, hogy egyelőre függeszsze fel üléseit. Pauner Tivadar igazságügyi miniszter: Simonyi Ernő képviselő úr, felszólítására csak azt bátorkodom felelni, hogy mihelyt az ügy abban a stádiumban lesz, hogy a t. háznak az iránt jelentést tenni lehessen, az meg fog történni. Minthogy jelenleg az ügy abban a stádiumban nincs, ennélfogva nem érzem magamat felhatalmazottnak, erről itten pozitív nyilatkozni. Következik a napirend. A házszabályok megvizsgálására kiküldendő bizottság megválasztása. A szavazatok beadatnak. Az eredmény a legközelebbi ülésben fog kihirdettetni. A napirend második tárgya : a kérvények tárgyalása. Molnár Aulal előadó: a Budán 1872. ápril 14-én tartott népgyűlésnek azon kérelmét, mely szerint Budaváros nyiltvárossá tétele és várerőditményeinek megszüntetése kérelmeztetek. A kérvényi bizottság ezen kérvényt tanulmányozás czéljából az összes minisztériumnak kiadatni véleményezi. — Elfogadtatik. A szolgálaton kívüli fegyverviselés megszüntetésére vonatkozó kérvényt a bizottság a honvédelmi minisztériumnak ajánlja kiadatni tanulmányozás végett“. (Derültség balról.) Oláh Gyula ajánlja, hogy „intézkedés végett“ tétessék át a minisztériumhoz. Várady Gábor hozzáteszi, hogy jelentéstétel kivántassék a kormánytól s ugyanezt sürgeti Madarász József is. A többség mind e mellett a kérvényi bizottság véleményét fogadja el. Molnár Antal előadó olvassa a magyar országos tisztviselői kar végrehajtó bizottságának kérvényét a hivatalnoki kar szervezése és fizetésfölemelése iránt, mely használat végett a pénzügyi bizottságnak véleményeztetik kiadatai. Madarász József helyteleníti, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék, melynek úgy is sok a dolga. De meg kell rónia ama nagyobb fizetésű hivatalnokokat is, kik 2 - 10 ezer forintig vannak fizetve, hogy az ország 70 milliónyi deficitjét tekintetbe sem véve, most kérnek fizetésfelemelést és drágasági pótlékot. Indítványoz a, hogy a kérvény az irattárba tétessék s a budget-tárgyalásoknál felszólalhat érdekében, a ki pártolja. Simonyi Ernő: T. ház! A kérvénynek két fontos és egymástól igen eltérő része van. Az állami hivatalnokok fizetésének fölemelése és az állami hivatalnokok viszonyainak szervezése és rendezése. Ami az elsőt illeti, t. i. fizetés felemelést vagy a drágasági pótlékot, azt hiszem a kérvényi bizottság véleményezhette volna azt, hogy az ország e tekintetben már eleget tett. Mióta ezen új constitutio beállott, mióta ezen magyar kormány fennáll, nem volt egyéb teendője, mint a hivatalnokokat szaporítani, és fizetéseiket felemelni. (Igaz! Igaz a szélső balon.) Egyet ideje volna már, hogy ezen telhetetlen piaczák is jól lakjanak és ne képzeljék azt, hogy az állam csak arra való, hogy minden zsírját kiszívják. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Arra nézve azt hiszem, a t. ház az ország érdekét tartja szem előtt, ha a kérvény ezen részét egyszerűen visszautasítja. Ami a kérvénynek másik részét illeti az egészen más természetű dolog. A hivatalnokok viszonyainak rendezése, a hivatalnokok állásának biztosítása, egyik fő garancia arra, hogy jó hivatalnokok legyenek. Megvallom, megfoghatlan előttem, hogy 6 év óta miként volt képes a kormány ezen kérdést elodázni mostanáig. A hivatalnokok állására, jóllétére nézve mindenesetre első feltételnek tartom azt, hogy a hivatalnok állásában biztos legyen. Látjuk, tapasztaljuk, tudjuk, hogy voltak hivatalnokok akik 5—6 évig hivatalban vannak, szolgálnak, egyszeregy czikket imák,ami a miniszternek nem tetszik és simplán a hivatalból kikergettetnek. Már engedelmet kérek, ily állásba jó hivatalnokot kapni nem lehet. A hivatalnok nem a miniszter hivatalnoka, hanem az állam hivatalnoka, felettük tehát ily módon rendelkezni nem lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgy van!) Ez visszaélés a hatalommal; mi nem szolgákat tartunk a minisztereknek, mi az államnak hivatalnokokat tartunk. A hivatalnokok állásának rendezése és biztosítása tehát nagy fontosságú kérdés ; attól van feltételezve a Magyarország,administratiója jóságának lehetősége; e nélkül lehetetlen jó végrehajtást behozni, mert lehetetlen jó hivatalnokokat kapni. Az állam nemcsak itt, hanem Európa szerte mindenütt anyagilag roszabbul fizeti hivatalnokait, mint minden más intézet, hanem ellensúlyozva van ez az által, hogy állása biztosítva van, semmi önkénytől nem függ, törvény által van biztosítva, és másodszor nyugdíjaztatik, miután szolgálatban bizonyos időt töltött. Ha ezen két dolog nincs biztosítva számára, akkor csak az fog menni államszolgálatba, aki másutt alkalmazást nem kapott, mert másutt mindenütt a hivatalnok jobban fizettetik. Márpedig mikor látjuk, hogy egyes miniszterek egyes hivatalnokokat elkergetnek, sőt mert ezt vagy azt teszik, még azt mondják neki, — hogy büntetésből még nyugdíjra való igényét is elveszti, akkor bizonyosan nem igen van vágya senkinek sem államszolgálatba lépni. Mi joga van a miniszternek rendelkezni, hogy a hivatalnok vagyonát elveszítse. — Hiszen a nyugdíj vagyona, tulajdona a hivatalnoknak s ezt csak bírói ítélet által lehet tőle elvenni, ha t. i. van reá törvényes ok, de nem mivel a miniszter épen rész kedvében ilynemű rendeletet ad ki. Ily állapotok Törökországban sem léteznek. (Igaz, igaz a szélsőbaloldalon.) Ez oly elv, melyre nézve óhajtottam volna, hogy a kérvényi bizottság különösen kiterjesztette volna figyelmét. A drágasági pótlékra nézve a kérvényt egyszerűen elutasította volna, de a rendezésre nézve tett volna előterjesztést a háznak. Erről azonban nem szól a jelentés, hanem a pénzügyi bizottsághoz kívánja utasíttatni az ügyet, hogy az szervezze a hivatalokat, hogy az biztosítsa a hivatalnoknak állását, holott ez nem feladata a pénzügyi bizottságnak. Én tehát t. hát egyltalában nem hiszem, hogy a kérvényi bizottság kellő figyelembe vette volna ezen kérvényt, és így kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérvényt a kérvényi bizottsághoz visszautasítani a cégből, hogy ezen kérvénynek 2 külön részére, 2 külön véleményt adjon. (Helyeslés.) Molnár Antal előadó megjegyzi, hogy a folyamodod is csak azt kérted, amit a bizottság ajánl. Horváth Gyula Simonyi javaslatát pártolja, mire a kérdés szavazás alá kerül. — A többség a kérvényi bizottság véleménye mellett nyilatkozik. — Következik Dobosi István kérvénye, melyben 1848/9-ben kiszolgáltatott összeg megtérítését kéri. A bizottság a pénzügyminiszterhez ajánlja utasítani. Csiky Sándor élesen megtámadja a kérvényi bizottságot, mely úgy látszik, el sem olvassa a hozzá intézett irományokat, mert íme, a kérvényező éppen azt panaszolja, hogy a pénzügyminisztériumhoz hiába fordult és hogy csak ismételt sürgetés után nyerte azt a választ, hogy az ily fizetésekre nincs alap. Ajánlja, hogy a kérvény utasíttassék vissza a kérvényi bizottsághoz, hogy alaposabb véleményt adjon. Szögyényi László, mint a bizottság tagja, azt mondja, hogy a bizottság második véleménye is csak úgy fogna hangozni, mint a jelenlegi. A többség erre megszavazza a kérvényi bizottság jelentését úgy eme, mint a hátraleő kérvényekre nézve. Harmadik tárgy a napirenden: a fővárosok rendezéséről szóló törvjavaslat. Az 57. §. a központi bizottság szövegezése szerint fogadtatik el. Az 58. § nál Molnár György a különvéleményt, Gullner Gyula pedig módosítványt jelent be, kérvén, hogy e szakasz függőben hagyassák a 69., 70. és 72-kel együtt, melyek a főpolgármesterre vonatkoznak. — Az 59. §, Vidliczkay felszólalása után egy styláris módosítósál, a 61 — 62 pedig változatlanul. A 63. §-nál Matolay E. javaslatára történik irálymódosítás. A 64. és 65 változatlan marad. A 66-dikban Steiger felszólalására történik az a módosítás, hogy „egy tanácsnok sem“ (t. i. bb szavazattal, ha a tanács ügye forog szóban) „a tanács egy tagja sem“ létezik. A fejezet hátralevő része elfogadtatik a IV. fejezetig, mely „A főpolgármesterről és a törvényhatósági közegekről“ szól. . Szapáry Gyula gr. előadó kifejti a közp.bizottság indokait a főpolgármesterre nézve javasolt módozatot illetőleg. Molnár György kisebbségi előadó különvélemény indokolására szól hosszasabban. Az összeütközés, melytől a bizottság tart, hogy a város és a kormány között támad, meg lesz — akár egyet nevez ki a kormány, akár hármat jelöl ki a főpolgármesteri székre. Talán egy kis tapasztalást szerezhetett már az ország arra nézve, hogy az a főispáni rendszer, amelynek — egy kis módosulással, újabb kiadása kíván lenni a Buda-Pest fővárosi főpolgármesteri hivatal — mennyi hasznot csinált az országnak. Íme a főpolgármester tartozik 1) az administratió érdekében tisztújítóét tartani. 2) Tartozik legalább egyszer scentralis széket tartani. 3) tartozik legalább egyszer évenként a tisztviselők hivatalos eljárását megvizsgálni. Ezen a főispánokra bízott prefectum officiumok elegendők-e arra, hogy ők a végrehajtó hatalmat az administratió terén méltán képviseljék ? Minden egyéb kötelességüket a főispánok — tehát a pesti főpolgármester is saját szabad tetszésük szerint teljesítik, így például a közgyűlésen megjelenhetnek, ha nekik tetszik ; a hanyag vagy vétkes tisztviselők ellen a vizsgálatot elrendelhetik, s őket hivatalukból a vizsgálat tartalma alatt felfüggeszthetik, ha nekik tetszik. — De ez nem perfectum officium, úgy hogy ha az ember figye- lembe veszi ezeket, azt látja, hogy itten a tulajdonkorpeni czél nem az, ami akart lenni, hanem valami más. S nem szükséges hosszasan indokolni, hogy azon czél nem lehet más, minthogy nem az állam végrehajtó hatalma, hanem az állam végrehajtó hatalmának időleges kezelői képviseltessenek általuk, ami hogy nem lehet helyes törvényhozási czél, a fölött vitatkozni fölösleges. Kérdi: vájjon szükséges-e ez újabb kiadás és vájjon egyátalán a városi főispánok megérdemlik-e fizetéseket ? A budapesti főpolgármester, úgymond, bírni fog a főispánoknak adtributumaival, de bírni fog azon kívül még egy adtributummal, azzal nevezetesen, hogy ő a fővárosok tanácsában akkor, mikor neki tetszik, elnökölni fog. Ha megnézzük azon §t, amely szól a fővárosok tanácsáról, azt látjuk, hogy a fővárosok végrehajtási közege mind az önkormányzat, mind az állami administratió tekintetében a városi tanács, tehát oly testület, amely testületet majd a főispánt képviselő vagy helyettesítő főpolgármester a maga tekintélyével ismét be fog árnyékolni. (Derültség.) Én nem értem tehát, mit akart a központi bizottmány ezen főpolgármesterből csinálni. Tisztviselőt-e, vagy valami nagyobbat! Ha tisztviselőt, akkor nem találom, hogy lenne neki oly adtributuma, melyet nem szabad nélkülözni egy tisztviselőnek sem, hogy t. i. lesz-e neki valami után módon felelőssége. A megyei és városi főispánok legalább képviselnek, ha nem valami helyes rendszert, de mindenesetre képviselnek annyit, mire Horn tegnapelőtt elmésen alludált, t. i. hogy bizonyos rendszernek árnyékát képviselik, de ez a főpolgármesteri intézmény még annyit sem fog. Azok a megyei főispánok legalább, amint az alföldi ember mondani szokta, ha nem is arra valók, hogy lássanak, valók legalább arra, hogy láttassanak, már t. i. ahol láttatni akarnak, mert tapasztaljuk, hogy van főispán, aki gyakran 8 napig sincs egész év alatt megyéjében. Már hogy az ilyenek mikép légynek képesek magukat csak láttatni is, azt én nem értem. Hanem ott legalább van azon mód, hogy ha a belügyminiszter úr nem akarja, hogy láttassanak, tud rajta segíteni, mert a kormány nevezvén ki, a kormány el is mozdíthatja, hanem hogy a fővárosi polgármester ellenében, akit nem a kormány nevez ki, de kit, habár a kormány avaslata folytán a közgyűlés választ, minemű controleriája van a kormánynak, ezt én véges elmémmel belátni nem tudom. Tovább megyek. A főpolgármester olyanok közül választatván, kiket a kormány kandidál, nem lesz alárendelve a közgyűlésnek, hanem fölébe lesz helyezve. Már most oly hatalmat képez az államban, amely lefelé nem függ. Ezen fővárosi polgármester valósággal a felelősségtelenség hatalmával lesz felruházva. És ha már most ezen felelősség nélküli főpolgármester a tanács testületét a maga felelősségtelenségének palástjával beárnyalja, szeretném tudni, hogy miként fogna felelős lenni azon tanácstestület is. Steiger Gyula bár elvben a különvéleményt pártolja következő módosítványt ajánlja: „A főpolgármester a közgyűlés által kijelölendő három — de képviselőségre és a tanács főtisztviselőire előszabott minősítvénynyel biró egyén közül a főváros összes választójoggal biró polgárai által, illető választó kerületekben eszközlendő titkos szavazás útján választatik, — a kinek választása azonban ő felsége a király helybenhagyása elé terjesztendő. — Ha a megválasztott egyén ő felsége által meg nem erősittetik, akkor uj választás eszközlendő, melynél azonban ő meg nem erősített egyén kijelölésbe nem hozathatik és meg nem választható.“ Szóló ezután hosszasabban indokolja e módositványát. Ő is azon állásponton van, mint a kisebbség, de az indítványában javasolt megszorítást indokolja az, hogy az ország annyit költött a fővárosra, s így részben az ország vagyona, befektetése fölött kell őrködni. E megszorítás mellett azonban soha sem történhetik az, hogy a fővárost oly egyén administrálja, kiben nincs bizalma a város polgárságának és legfeljebb az történhetik meg, hogy egy egyén, kiben bizalom volt, nem erősíttetik meg, mi 100 eset között, egyszer fog előfordulni. Kármán Lajos közvetítő módosítást ajánl, mely így szól: „A főváros élén a főpolgármester áll, ki a közgyűlés által 6 évre választatik és a király által megerősíttetik. A közgyűlés által megválasztott főpolgármestert, ha ő felsége meg nem erősítené, akkor a közgyűlés újból választ, mely alkalommal azonban a király által meg nem erősített egyén választás alá nem eshetik.“ Kondorosy György hoszabb beszédben nyilatkozik a főpolgármester kinevezése mellett. Oláh Gyula a különvéleményt pártolja. Épen nem látja be, miért akar a kormány itt következetes lenni. Ő is tiszteli a következetességet, de nem tartja indokoltnak, hogy Pestvárosban is szükségtelen akadályokkal nehezíttessék az önkormányzat. Házmán Ferencz szintén nem helyesli a közp.bizottság szerkezetét, hanem mást sem ajánl, sem az ajánlottak közül nem nyilatkozik egy mellett sem. Beöthy Lajos : Midőn a maunicipalismus még status-rendszer volt, akkor volt és lehetett oka annak, hogy a kormány közege által magát képviseltette a törvényhatóságban ; de miután a municipiumok megszűntek status-rendszer lenni, megszűntek pedig a népképviseleti és parlamentáris rendszer mellett s csupán helyhatósággá alakultak át, akkor megvallom, tehát, hogy én annak, hogy a kormány magát képviseltesse az ily helyhatósági kormányzatban szükségét nem látom. Azt mondják a jobboldalon, hogy a régibb köztörvényhatóságokban — most már az elnevezés is hibás, miután helyhatóságokká alakultak át — képviseltette magát a kormány. Ez rendes és szükséges volt, mert a törvényhatóságok szavazattal bírtak az országgyűlésen , azonban most a helyhatóságoknál mire ügyeljen fel a kormány képviselője ? Arra talán, hogy a petítió hogyan készüljön az országgyűléshez, koránt sem. A végett pedig, hogy a hivatalnokok kinevezésénél befolyjon, nincs szükség az önkormányzatnál főispán kinevezésére. Hiszen a helyhatóságok fogják tudni, kikben bízzanak meg és kikre bízzák ügyeiket. Elnök: A hétfőn 10 órakor tartandó ülésben folytatjuk a tárgyalást. Ülés vége 2 óra 5 perczkor. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Böckh János osztálygeologot főgeologgá, telegdi Roth Lajos segédgeologot osztálygeologgá, végre Matyasovszky Jakab gyakornokot segédgeologgá nevezte ki. A pénzügyminiszter Jávorszky Jánost II. osztályú hivataltisztté nevezte ki. A belügyminisztériumhoz Trettina Emil II-ad, Fliegei Kálmán és Horváth Antal pedig III-ad osztályú számtisztekké neveztettek ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Báttaszéky Frigyes nagyszombati k. törvényszéki irodatisztet és csomortányi Mike Kálmán gölnitzbányai bányabiztossági írnokot irodatisztekké nevezte ki. A fiumei és magyar-horvát tengerparti kir. kormányzó Duimich András révbiztost révalkapitánynyá, és d’Ancona Jó József, Szobogna Valerian s Merláto Pál révgyakornokokat és hosszujáratu tengeri hajókapitányokat révbiztosokká nevezte ki. MAGYAR ÚJSÁG 1872. DECZEMBER 1. Kivonat a hivatalos lapból. B. Herbert-Rathkeal Gábor, gr.Zalusky Károly és gr. Wolkenstein Antal 2. oszt. követségi tanácsosok 1. oszt. követségi tanácsosokká neveztettek ki. A pénzügyminiszter Roszinszky János főerdészt a beszterczebányai jószágigazgatóság kerületébe harmadosztályú m. k. erdőmesterré, a nagybányai bányaigazgatóság kerületében 1. oszt. bánytisztté Szüszner Ferencz 2-ed oszt. bányatisztet, 2-ed oszt. bányatisztté Köss József 3. oszt. bányatisztet, és 3-ad oszt. bányatisztté Richter Gábor bányászgyakornokot, a selmeczi bányászati és erdészeti akadémiához tanársegéddé Szellemy Géza bányászati gyakornokot és Angyal József bányatisztjelöltet nevezte ki. KRÓNIKA, Pest, november 80. — Nagy bevétel, de még nagyobb kiadás. A pesti korcsolyázó-egylet évi jelentése szerint a tavalyi 17,597 frt 99 kr. bevétel daczára a deficit 921 frt 58 kr. — Egy katona, akit a patkányok megettek. Temesvárott egy este három katona mulatott együtt: este 10 órakor közülök kettő visszatért a laktanyába, a harmadik pedig bement a kávéházba, hogy kávét igyék, és sem az éjjel, sem másnap nem tért viszsza. Már azt hitték, hogy megszökött, midőn egy pék azt jelenté, miszerint egy sánczárokban egy katonát látott mozdulatlanul feküdni. Azonnal a helyszínére küldtek, és ott találták az eltűnt katonát halva, patkányok által összerágva. Azt hiszik, hogy ittas állapotban a sánczról leesett az árokba és az iszapban megfalt, a mi annál valószínűbb, miután arcza egészen el volt temetve az iszapban. — Szép kéregetők. Az épitendő pesti népszínháznak igen lelkes pártfogói vannak Nagyváradon, ott ugyanis a népszínház javára tervezett reunio belépti jegyeivel három kisasszony járt házról házra. Hogy fáradozásaik folytán szép összeg gyűlt össze, azt alig szükséges említeni. Éljenek a lelkes hölgyek! — Rabló. A mátravidéket egy Vidrocsky Márton nevű rabló, tartja rettegésben, ki nem rég ugrott meg egy fegyházból. — Menház. A kincstári munkások árvái részére a pénzügyminisztérium menházat szándékozik felállítani, s e czélból sorsjátékot rendez. Egy sorsjegy ára 2 frt 50 kr. A városi tanács, melyhez 600 darab ilyen sorsjegyet küldtek, azt indítványozza, hogy azokból a város 100 darabot tartson meg. A természettudományi társulat jövő szerdán, decz. 4-kén d. u. 5 órakor az egyetem vegytani intézetében (országút 42. sz.) fogja szakgyűlését tartani, melyre a természettudományok kedvelői tisztelettel maghivatnak. Ez alkalommal Eötvös Loránd br. kísérletekkel egybekapcsolt előadást fog tartani „a fény kettős töréséről“, — Balogh Kálmán pedig a „heterogenesisről“ fog értekezni. — A várbeli omnibusz járatok az idén egészen meg fognak szűnni, minthogy a pénzügyminisztérium a társaskocsiktól határozottan megtagadott minden kedvezményt, és azok árszabályát nem akarja a többi személyszállító járművekével egyenlősíteni, amennyiben a hidrára a társaskocsiknál személyenként szedetik, ilyen körülmények közt pedig a társaskocsitulajdonosok még fölemelt szállítási díj mellett sem tarthatják fen magukat. — Éji ülések. Károlyvárosról azt írják a ,,Nav. Nov.“ nak, hogy az ottani polgármester — angol szokás szerint — a városi gyűlést mindig az éji órákra szokta összehívni, mely időben a város atyái czélszerűbbnek látván nyugalomnak engedni át fáradt tagjaikat, mint a város ügyeivel bajlódni, természetesen soha sem elennek meg, s igy a polgármester egyedül intézkedik, a mint neki tetszik. — Maar Péter, az aradi ipar- és népbank megszökött, de elfogott vezértitkára a homburgi játékhelyiségben is igyekezett szerencsét próbálni, de ebbeli passióját 1000 frt veszteséggel fizette meg. Még mintegy 3000 frtot találtak nála. Ma vagy holnap érkezik Aradra, illő kiséret mellett. — A magyar tud. akadémia. Az I-ső (nyelv és széptudományi) osztály decz. 2 án d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők : I. Riedl Szende r. t. „Az irodalmi nyelv és a nyelvjárások.“ II. Hunfalvy Pál r. t. „Könyvismertetés.“ — Pesten 1872. novemb. 30-án. Gyulai Pál, osztálytitkár. — Tornaegylet. Szegeden tornaegylet van alakulóban, az előleges alaptervezet már kész, s tagok is szép számmal jelentkeztek. A tervezett temesvár-orsovai vasúti vonal előmunkálatával megbízott mérnökök, mint írják, nem a kormány, hanem a tiszai vasúti társaságtól vett utasítás folytán hagyták abba eddigi munkájukat, és az arad-lugosi vonalat azért mérik ki, hogy a távolsági különbözet megállapittassék. — Iskola-felavatás. A d.-pataji ref. egyház f. évi október 27-én adta általa közhasználatnak, ahhoz alkalmazott valásos szertartások között, egészen szilárd anyagból épített, jól berendezett, mintegy 20,000 ftba került felekezeti népiskoláját. — Ez alkalommal népies tánczvigalom is tartatott a város nagy vendéglőjében, mely 162 forinttal gyarapitá az építkezés alatt nagyban kimerült egyházi pénztárat. — Voltak a vendégek között számosan, kik a rendes belépti dijon felül adakoztak ; ezek közül szabad legyen a t. olvasó-közönség előtt megnevezni, különösen a következő vidéki vendégeket : Vidacs János országos képviselő 50 ft, Dobos Sándor, törvényszéki tanácsos 8 ft, Paskás Benjamin 5 ft, Freund Ignácz 5 ft, Hildebrand Mihály 5 ft. — Mindezen, valamint az itt meg nem nevezett kegyes adakozóknak szives köszönetet mond az egyház nevében Ambrus József, főgondnok. — Egy lelkész a „Magyar Állam“-nak a következőket irja: „Kis Mihály esztergomi lakos neje nov. 20-án bajjal szült ugyanide mégis szerencsésen átesett a Veszélyen. Két nappal később, jőnek a királyi adóhivatal ügynökei, hogy az említett Kis Mihályon megvegyenek 30, mond harmincz krajczárt osztért, az 1850-ben Kis Mihály hibája nélkül történt bélyegcsonkítás fejében. A férj, látva a végrehajtókat, tiz forinttal kezében sietett eléjük és kérte őket csak nejét kiméljék meg. Az erőszak azonban utat nyitott magának a beteghez s ott a szenvedő ágyneműjét ragadta meg, hogy azt róla lerántsa. A beteg erre annyira fölháborodott, hogy nekem f. hó 23-án csak sietve lehetett a halottak szentségeit föladnom, s ma ezen különben erőteljes asszony már el is van temetve.“ — Humanismus 1 — Simonyi Ernő nov. 23-án a képviselőházban tartott s nagy föltünést keltett beszéde külön lenyomatban kapható a „Magyar Nyomdában!1 Ezer példány ára 10 fzt. 100 példány ára 1 frt. 20 kr.