Magyar Ujság, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-01 / 26. szám
Figyelmeztetés „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük január hó végével lejár, — tisztelettel felkérjük, (hogy a lapok küldetésében felakadás ne történjék), szíveskedjenek az előfizetést mielőbb megújítani. Előfizetési feltételek február 1-től kezdve: Öt hóra (febr.—jun.)..........................6 frt 80 kr. Három hóra (febr.—ápril.) . . . . 4 frt — kr. Két hóra (febr.—márcz.) . . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egyetem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés lgczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. Pest, január 1873. A kiadó-hivatal. Pest. Január .Ill. Politikai szemle. A Laurionügy nagyon komoly válsággal fenyeget. A görög kormány, amint most már bizonyosnak látszik, ez ügy elintézését az új kamra egy bejöttéig akarta elhalasztani. Olasz- és Francziaország kánatára a Laurionügy tisztába hozatalára Ausztria vállalkozott, de miután ez nem vezetett eredményre, most csak két eshetőség következhetik be: vagy kabinetváltozás, vagy a diplomatiai képviselők visszahívása. A berlini „Nat. Ztg.“ egy bécsi levelet közöl, mely némi tájékozást nyújt arra nézve, hogy Ausztria miért vállalkozott a közvetítésre. A levél a többek közt ezeket mondja: „Az itteni cabinetet, mióta Andrássy gróf vezetése alatt áll, nem lehet azzal vádolni, hogy az európai viszályos ügyekbe hívatlanul avatkoznék. S ha most mégis erősítik, hogy a bécsi cabinet közvetítését a Laurian-kérdésben felajánlotta, erre csak igen fontos okok indíthatták. Mer midőn évekkel ezelőtt az ügy fölmerült, Francziaország akkori külügyminisztere Daru gróf Ausztria támogatását vette igénybe. A legújabb időben az athéni osztrák képviselőnek közvetítése sokkal pozitívabb alakot öltött. A Bécsből kiindult ajánlat tulajdonképeni tartalmáról bizonyosat ugyan még nem tudhatni, de annyi kétségtelennek látszik, hogy noha a jelentékeny kereskedelmi érdek, melylyel Ausztria a görög vizeken bír, nem kis mértékben hozzájárult az eddigi tartózkodás megszüntetéséhez, mégis a franczia és olasz kormány ismételt felhívása volt az, melynél fogva diplomatánk oly közvetítőszerepet vállalt, melyről bizonyosan tudhatta, hogy Pétervárott sem fog bárminemű érzékenységet kelteni.“ A persa sah a jövő májusban a czár látogatására Pétervárra megy s ezt az orosz udvarnál lévő persa követ Nakolus Khán már hivatalosan is tudatta. A diplomata körök hírei szerint ez utazás összefüggésben van a közép-ázsiai ügygyel. Cérésole, svájezi szövetségtanácsos hivatalos adatok alapján összeállította a svájezi kolostorok vagyonáról szóló kimutatást, mely eléggé kitünteti, mennyire megszedték magukat ez intézetek az idők folyamán e kis köztársaságban. Cérésole jelentése szerint 17 cantonban van jelenleg 33 férfi és 55 női kolostor, összesen tehát 88 , melynek összesen 546 férfi és 2020 női tagja van. Az összes vagyon, melylyel bir a 88 kolostor, 22,645,915 frankot tesz. Ebből 12 millió az ingatlanra, a többi ingóságra esik. Legtöbb kolostorral, szám szerint 13-mal, bir. St. Gallen canton ; azután Wallis és Freiburg 10-zel; Schwytz, Tissin és Solothurn 7-tel ; Zug (13,000 lakossal 16 tál, Luzern 5-tel sbt.. Leggazdagabb kolostor az einsidelni 2.286,300 franc értékű vagyonnal. Poroszországban az egyházi politikai törvényjavaslatok nagy mérvű mozgalmat keltettek, mely nem csak a kath., de az evang. egyh. által is támogattatik és szittatik A kormány részéről a mozgalom következőleg ecseteltetik: „A jelentést, melyek az ország különböző vidékeiről érkeznek, kétségtelenné teszik, hogy az egyházpolitikai törvényjavaslatok az ultramontánok körében igen nagy megütközést keltettek , de ez a hangulat a kath. lakosságnk és papságnak nem minden rétegét jellemzi. Sokan a törvények által szabadabb állást reménylenek szerezni s föltehető, hogy főleg a lelkészi kar idősebb része táplál ily reményeket. Ezt a részt ugyanis ma az ujabb, jezsuita nevelésben fölnőtt clericusok, káplányok terrorizálják. A törvényhozást, mely az egyházi büntető hatalom elé korlátokat von s a főbbek fegyelmi joga ellen védelmet igér, a papság ezen része örömmel fogja fogadni.“ Ez a hivatalos jelentés nem igen hiven írja le a hangulatot; a tények épen ellenkezőt mutatnak. A kath. clerus igen heves ellenzést fejt ki a nevezett javaslatok iránt, az állammal szemben szoros összetartást mutat. Mindenfelől feliratokat készítenek, s ha a képviselőház a javaslatokat tárgyalni kezdi, a hozzá intézett kérvények és feliratok száma már óriási lesz. Különben oly feliratokat sem hiányoznak, melyek a törvényjavaslatokat helyesléssel fogadják. A „Schl. Ztg.“ egy porosz-orosz határvillongásról Brinnitza határfolyó mellett, a következőket írja: Egy orosz százados vezénylete alatt álló több altiszt és határőrkatona jelent meg a nevezett folyó partján s ott egy porosz malomgátat kezdettek szétbontani. Épen akkor érkezett oda egy porosz hivatalnok a szomszéd faluból s figyelmeztető az orosz katonákat, hogy ne bántsák a gátat, mert az porosz birtok. Az orosz kapitánynak erre az volt a válasza, hogy rálőtt az illető hivatalnokra s azt halálosan megsebesítette. Azt hiszik, hogy ez eset a porosz kormány erélyes fellépésére fog alkalmul szolgálni. Az „Assemblée Nationale“ czimű új lap jelent meg 25-én Páriában. E lap kijelenti, hogy számos oly követek által támogattatik, kik a nemzetgyűlés többségét képző összes különböző pártokhoz tartoznak, és saját programmjának főpontjául azt jelöli ki, hogy a társadalmi rend összes alapjait védelmezni fogja. Kijelenti, hogy a különböző véleményű conservatív követek uniója most már teljes. — St. Denisben 25-én gyászmisének kellett volna tartatni Napóleon császárért, azonban ellenparancs adatott ki. Ladmirault tábornok egy rendelet által egy hónapra fölfüggeszté a „Grelot“ czímű képes életlapnak az utczákon való árulását, mivel az e hunyt császárra nézve igen durván sértő verseket közlött. A kötbtségvetés tárgyalásához, V. Lónyay gróf beszédére jól jegyezték meg, hogy másképen beszél mint képviselő, mint ahogy mint miniszter cselekedett. A képviselőház jan. 25-ki ülésében, Lónyay a képviselő, egy hatalmas vádbeszédet tartott, Lónyay a volt minister ellen. Kár, hogy elhagyta a végén a záradékot, hogy „tekintve azt, miszerint Lónyay gróf éveken át viselte a pénzügyminiszteri tárczát, sőt egy évig miniszterelnök is volt; tekintve, hogy Lónyay gróf ezen minőségben nem a szerint cselekedett, — mint akár a pénzügyi tudomány és nemzetgazdászat elvei, akár a haza érdekei követelték volna, mint az most hosszú beszédében Lónyay gr. képviselőnek kimutatva lett: Lónyay gróf volt miniszter, akár a szándékos mulasztás, akár a vétkes hanyagság bűne miatt vád alá helyeztessék.“ Lónyay gr. előadására ennél egyéb észrevételünk nincs. Ha Lónyay másképen beszélt, mint ahogy mint miniszter cselekedett, Kerkapoly pénzügyminiszterről azt lehet mondani, hogy egyébben nem hibázott, csak abban, hogy ez előtt néhányvvel nem mondotta el azt a beszédet, melyet most post festa adott elő , mert akkor egyes nézeteivel legalább újat mondhatott volna, amíg most, egy megállható ideát nem mondott, melyet az ellenzéktől már több ízben nem hallott volna ismételni. Hanem legjobban jellemzi a helyzetet az, hogy ha egy miniszter valami jót is mond egyszer,vagy ismétli azt, mit előtte már mások elmondottak, van, valami páratlan esemény állíttatik parlamentünk napi történetének élére, így szerepel most Kerkapoly miniszternek a képviselőházban. 27-én tartott ülésében mondott beszéde, a napi nagy események sorában. Ugyan miért ? vegyük csak sorba. Mert 1-ször elismeri, hogy a fenforgó hiányt most a pénzügyi bizottság előadása szerint, részint kölcsön útján, részint „adóreform“ czímen eszközlendő adófelemelés útján lehet és kell realizálni. Elmondja azon a közvetett és közvetlen adókra vonatkozó nézeteit, amelyek egyben öszpontosíthatók, hogy tudniillik az adómennyiség minden tekintetben hiányosan van alkalmazva, s az fölemelendő, ígéri is, hogy legközelebb négy rendbeli törvényjavaslatot fog e czélból bemutatni, s ezek: a házadó, a személykereseti és jövedelmi adó, aztán a bélyegre és az illetékekre vonatkozók lesznek. Már azt is kiszámolja, hogy ezen törvényjavaslatok életbeléptetésével menynyi többlet fog az eddiginél bejönni. Majd ha ezen javaslatok beadva lesznek, akkor én bővebben főjük észrevételeinket mi is megtenni. Most csak tudomásul veszszük, mint a Kerkapoly-féle államfinanczia magasabb felfogását, melyet még magasabbra emel azon röviden odavetett incisum, hogy a lőfegyvertartás után is lehetne adót kivetni s pár ezer forinttal a bevételt ez után is szaporítani, — természetesen, mit gondolt azon boszantó kutatási rendszerrel, mely ennek következménye volna, melynek íze a Bach-rendszerből még most is szánkban van, úgy hogy az ellen még a ,,P. Lt.“ sem állhatta meg, hogy tiltakozását ki ne jelentse. A szer kijelenti, hogy a financziális állapotok állandó javítására nézve nagyban és egészben egyetért az ellenzék részéről felhozottakkal. — Különös fordulata az időknek. Mégis csak nagy mester az idő, hogy még Kerkapoly miniszter is képes volt meggyőződni arról, hogy a mód, melylyel eddig működtek , nem jó , nem helyes, hanem az a jó, és az a helyes, amit az ellenzék évek óta javasol. Csakhogy hova lyukad ki aztán az a tanulmány, melyet Kerkapoly, idők folytán, az ellenzéktől elsajátított? Furcsa eredmény jön ki belőle. Kerkapoly például nem akar pénzügyi reformot,de megelégszik a direkt adók felemelésére irányzott intézkedéssel. Ez aztán a rafinit finánczpolitika. Hiszen olyan hangzatosan emeli ki különben, hogy nem elég csak hangoztatni a pénzügyi reformot, hanem tovább is kell menni, hangoztassuk a közgazdászai reformot is. Hát nem ezt is hangoztatjuk évek óta, nem épen a közgazdászat érdekében hangoztatjuk az adóreformot, mely nélkül közgazdászatunk természetes fejlődéséről komolyan szólni nem is lehet ? — lévén épen a fennálló adózási rendszer legfőbb akadálya a közgazdászat előhaladásának. Nem elég csak szóval hirdetni, hogy közgazdászatunk fejlesztessék, hanem a gátló körülményeket tessék eltávolítani. Szép és helyes felfogás, mit beszédében erős kinyomattal vázol, hogy a nemzet ne mindent kormányától várjon, hanem saját erején igyekezzék magán segíteni. Természetesen, ne is várjunk mindent a kormánytól, mely különben sem képes tenni; de egyet várunk: hogy hajót nem képes tenni, roszat ne tegyen, vagy ha roszat tett, azt szüntesse is meg. Ezt várjuk már évek óta a kormánytól, és semmi mást. Várjuk a kormánytól, hogy a közgazdászat fejlődését gátló rosz adórendszer reformáltassék, az adózás, közgazdászatunk érdekeinek megfelelő alapokra állíttassák, azt várjuk évek óta - hiába. Azt várjuk a kormánytól, hogy a közgazdászat nélkülözhetlen kellékei, a közlekedési eszközök helyes irányban és czélszerűen rendeztessenek, ami pedig a Kerkapoly szerint sem történt meg, mert" maga is elismeri, „hogy nem mindig a forgalmi szükséglet határozta és szabta meg azoknak irányát;“ azt várjuk mi a kormánytól, hogy ne csak elismerje azt, „hogy a vasutakhoz vezető kőutaink elhanyagolása, bajaink egyik legnagyobbika,“ — hanem, mint felelős kormány, feleljen is ezen elhanyagolásért, mely oly nagy bajok oka lett. 3-or. Elismeri Kerkapoly — a boldog rendszer 6-ik évében — hogy nem elég azon felfogásban megnyugodni, hogy mi „termelő ország vagyunk, földmivelő nép vagyunk“ — hanem iparunk fejlesztésére kell elkövetni mindent. Az ám, hanem hát elkövetett-e mindent a kormány saját hatáskörében az ipar fejlesztésére ? Minden a felfogástól függ. Például Kerkapoly, az ipar felvirágzásának egyik legnagyobb akadályául tekinti az intellectuális erők hiányát. Ezt azért nevezi „legnagyobb“ akadálynak, hogy mindjárt demonstrálja azt, miszerint a kormány mennyire igyekezett a polytechnicum és egyes szakiskolák felállításával, e „legnagyobb“ akadályt megszüntetni Boldog tévelygés, ha ugyanaz,itt keresm a „legnagyobb“ akadályt. Kérdezze meg a legutolsó iparost, mindjárt megfejti, hogy mi a „legnagyobb“ akadály. Az, amiről a miniszter is megemlékszik, de csak úgy mellékesen: a pénzerő hiánya, de amelyre nézve ismét utal a nemzet öntevékenységi körére, hogy a nemzet maga-magán igyekezzék e tekintetben segíteni. Különös circulus vitiosusban tévelygő eszmejárat. Az ipar intellectualis ereje kifejlesztésére, megtesz a kormány mindent — t. i. Kerkapoly szerint — de az ipar anyagi erejére nézve utalja a nemzetet az öntevékenységre, és mikor , midőn a közvetett adózás nemeivel, a kereskedelmi szerződéssel az osztrák bank monopóliumával, az anyagi, a pénz, a tőkeerő fejlesztésére, minden akadályt útba tesz. Képzelhető-e nálunk az iparnak nélkülözhetlen tőke képződése a fennálló adózási s pénzügyi rendszer mellett? Képzelhető-e az osztrák bank nonopoliuma mellett, magyar önálló pénztőke-fejlődés? Képzelhető-e az 1867. XVI. tezikk vám- és kereskedelmi szövetsége mellett, melyet a kormány eszközölt ki, önálló hazai iparfejlődés? És mindezen akadályokat ki hozta létre? a kormány előterjesztésére megszavazta, és törvénynyé emelte a többség, a jobboldal. És intenziójában fekszik-e Kerkapolynak ezen akadályok elhárítása? Épen nem. íme, kimondja, hogy az osztrák bankkal a szakítást ellenzi, s így önálló magyar bankrendszert nem akar. — Tehát, tovább is fenn óhajtja tartani azon idilli életet , mely az osztrák bank kényuralmi hatalma folytán fejlődött hazánkban. — Ha az osztrák bankkal szembe elfoglalt álláspontját Kerkapoly saját felfogásával és meggyőződésével indokolja, azt kell rá mondani, hogy mindenki saját ízlése szerint cselekszik. De midőn Kerkapoly még ennél is Ghyczy köpenyét akarja magára venni, s e köpenynyel igyekszik saját szegénységét elfödni, csak nevetségessé teszi magát. Ghyczy dolga azt a kölcsönzött köpenyt, mely most igy nagyon porosnak látszik, — kissé jóakarólag kiporolni; mi most csak azon pohár tartalmát akarjuk megnézni, mely Kerkapoly szerint, az önálló magyar bankrendszer, s így az önálló pénzügy létrehozásával ki fogna csordulni. Valószínű, hogy Kerkapolynak ezen pohara, valami méregfélét tartalmazhat, melyet nemzetünknek kell meginni előbb-utóbb. Már ez ideig is jó tele lehet, s valószínű, hogy ott Bécsben készítik tartalmát, s Kerkapoly tartja kezében, hogy az önismeret s önérzet Socratesének, Magyarországnak, kedvező időben beadja. Szép kilátásokat zár élőnkbe Kerkapoly miniszter a jövőre. Ha státuspolitikáját oly szempontok vezetik, hogy a pohár még ki is csordulhat, — és még kivel szemben a magyar pénzügyet lelketlenül zsákmányoló osztrák nemzeti bankkal — akkor csak jobb lesz, mentes előbb hátat fordítani azon miniszteri széknek, mely reá nézve háladatlan terrénum. 4-er elismeri Kerkapoly, hogy kereskedelmünk mostani állása nagy reményekre nem jogosító. Egész kereskedelmi rendszerünk zsákutczában mozog. Hát ki vitte zsákutczába ? az ellenzék? Ki vezette eddig a kereskedelem érdekeit? Mi? Valóban, ha Lónyay gróf vádbeszédet mondott Lónyay a miniszter ellen, Kerkapoly beszédét hasonlóképen ilyen vádbeszédnek lehet mondani önmaga, s az egész eddigi kormányrendszer ellen. De azért Kerkapoly nem igen látszik érezni azon vád súlyát, mely beszédéből csak önmagára szól vissza, mert egész kedélyességgel kéri a házat,hogy csak szavazza meg részükre a pénzügyi bizottság javaslata szerint a költségvetést, melyet ő most, hosszú évekre terjedő finanszprogrammal világított meg. És miben áll e Programm ? fentebbi sorainkban ismertettük tételeit, röviden előadva ezt a pénzügyi hiányt kölcsön, nell adófelemeléssel fedezni, a közgazdászatot, ipart, kereskedelmet fejlődésnek indítani. Hogy miképen érti Kerkapoly e fejlődést, ismertettük, röviden ezt s ismételjük: nem kell adóreform, az eddigi vám- s kereskedelmi szövetség Ausztriával maradjon, a bécsi bank monopóliuma tovább is uralkodjék. Íme, ennyiben áll Kerkapoly positív javaslata, pénzügyi programmja, melylyel a nemzetet jövőre is boldogítani akarja, mint boldogította 6 évig, melylyel szemben természetesen más válasza nem lehet a 48-as pártnak, minthogy: nem szavazza meg e költségvetést. Szederkényi Nándor. r ■'-vi v* i. ■ . • 26. szám. wmmsm VII. évfolyam. Szombat. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap székesül részét illeti minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetena-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1873. február 1. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 írt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 * Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilt tér, négy hasábos petitsor 30 kr. Az országházból. A költségvetés feletti átalános vita ma véget ért, miután Helly Ignácz és Széll Kálmán zárbeszédeiket megtartották. Az első, a 48-as párt nevében benyújtott határozati javaslat védelme előtt, több jobboldali szónok érveit cáfolgatta győzelmesen, s a balközép magatartásának bírálatával fejezte be ép oly átgondolt, mint tartalmas beszédét, melyet lapunk egész terjedelmében ismertet meg olvasóinkkal. Széll Kálmán hasonlóképen megerőtleníteni igyekezett a Madarász, Csávolszky, Horn, Ghyczy és Lónyay képviselők által tett ellenvetéseket. A volt pénzügyminiszter és miniszterelnök úgy látszott restelte a pénzügyi bizottság ifjú előadójának az ő számításainak alapossága ellen tett észrevételeit. Egyébiránt Széll K. beszéde kissé hosszúra nyúlt s utolsó része el is maradhatott volna. A tárgyalás be lévén fejezve, a 48-as párt kivonatára névszerinti szavazás következett, melynek eredményét országgyűlési tudósításunk hozza. A ház meglehetősen teljes volt az előadások alatt. — A „Reformból veszszük a következő közleményt: Köztudomású dolog, hogy a hiteltelekkönyvek behozatala után létesült birtokszabályozások folytán a telekkönyvek mindaddig, míg a bekövetkezett birtokváltozásokhoz képest át nem alakíttatnak, nem egyezvén többé a tényleges birtokkal, nem is felelhetnek meg azon czélnak, mely szerint a tulajdont és így a hitelképességet kimutatnák. A telekkönyvek ezen, a közhitel érdekében olyannyira fontos átalakítása, a volt megyei törvényszékek által igen késedelmesen eszközöltetvén, sőt egyes törvényhatóságoknál, nem tekintve az igazságügyminisztérium idevágó számos rendeleteit, egészen mellőztetvén, azon községek száma, melyekben a telekkönyvek a birtokszabályozások folytán átalakítandók, az egész országban majdnem 2600-ra szaporodott föl. Hogy ezen nagy és sok időt igénybe vevő munka, mely a királyi törvényszékek személyzetének megállapításánál rendkívüli voltánál fogva, és mert csak egyszer fordul elő, számításba nem vétethetett mielőbb befejeztessék, az igazságügyminisztérium mindig szem előtt tartva a közérdeket, e tekintetben már a körülményekhez képest legczélszerűbben intézkedett, és pedig nemcsak azáltal, hogy a törvényszékeket ezen hátralékként átvett átalakítások gyors elintézésére utasította, de ennek eszközlése végett a hátralékok arányához képest az egyes törvényszékeket e végre és csak e czélra külön munkaerővel is ellátta. A katonai nyugdíjszabályok tárgyában már jó darab ideje kotyvasztanak az elavult helyébe valami illőbb és jobb rendszert, a katonai szakbizottságok, anélkül, hogy a közvéleményt legalább alapnézeteik és eszméiről tájékoztatni érdemesnek tartanák. Ma végre hozzánk is átszivárgott annyi, hogy a munkálat kész és legközelebb szentesítés végett a király elé fog terjesztetni. Nyugdíj alapul, rangra való tekintet nélkül, az eddigi 200 frt helyett 300 frt fog felvétetni, mely összeg 10 évi tényleges szolgálat után évről évre szaporodik. „Ellenőr.“