Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)
1873-05-08 / 106. szám
100 sram. Csütörtök. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. II. emelet. if* intézendő a lapexpll.mit illeti minden közlemény. Kéziratok a levelek viasza nem alatnak. — Bérmentetlen levelét csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utoza 4-ik szám, földszint. ide Intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény , a. m. az előfizetési pénz, a kisdia körfili panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI Vll. évfolyam. -----------BasaaBBKfcaBaBBa 1873. Május 8. Előfizetési ár: Vidékre postán va«*y .; iben názhoz küldve. Egy évre . 16 ír &'■ Fél évre 8 s « Negyed évre 4* » Egy hónapra 1 - Egyes szám 5 kr. Hirdetési díj: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábs petitsor 30 kr. (GYORSPOSTA) ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czirati politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Előfizetési föltételek május 1-től kezdve: Két hóra (május— junius) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (május—julius) . 4 frt — kr. Öt hóra (május—szept.) . . . 6 frt 80 kr. Egy hóra........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hirlapkiadó-hivatalhoz, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. Pest, április 1873. A kiadó-hivatal. A „Magyar Újság“ szerkesztőségi iroda május 1-seje óta barátok tere 1-ső szám. II. emel. Ped I. május I. Külföldi szemle. A versaille-i kamra egy bejöttének napja közelekedik. A pártok küzdelme és szenvedélye a határnap közeledtével mindinkább élesebben nyilvánul. A monarchisták az állandó bizottság utóbbi ülésében abban állapodtak meg, hogy Thierst egyelőre hajlandók az állam fejének továbbra is megtűrni, ha beleegyezik magát conservatív minisztériummal körülvenni. Azon kérdés is meg lett vitatva, hogy az alkotmánytörvények mikor vézessenek tárgyalás alá, azon nézetlen elfogadva, hogy azok a már előterjesztett javaslatok tárgyalása s a terület teljes fölszabadítása után vétessenek elő. E halogatás által hiszik a monarchisták a nemzetgyűlés föloszlatását elodázni. Azon hír ellenében, mintha a nemzetgyűlés az ősz folytán föloszlattatnak, a „Bien Public“ azt írja, hogy az általános választások csak 1874-ben lesznek. Pirier Kázmér és a balcentrum hajdani elnöke, Ferry, egy iratot tettek közzé, melyben fenntartják a conservativ köztársasághoz való állandó ragaszkodásukat. Azt állítják, hogy az alkotmányi előterjesztések, melyeket a kormány a nemzetgyűlés elé akar hozni, komoly conservatív garantiákat nyújtanak, azonban magukban foglalják a köztársaságnak végleges formában leendő elfogadását. Az angol parlament múlt hó 30-ai ülésében Brigh Jakab a nők emancipálására vonatkozójavaslat második olvasását hozta indítványba, mi igen hosszú s élénk vitát idézett elő, melyben Eastwick mellette, Bouverie ellene szólalt fel; beszélt ezután a javaslat ellen lord Manners, kinek Disraeli felelt, melegen védve a nők ügyét. Bruce igen szép beszédben ellene nyilatkozott a második olvasásnak, míg Fawcett ügyes érveléssel harczolt Bright mellett. Végül szavazásra került a dolog , 222-en a második olvasás ellen és 115-en mellette szavaztak ; ez utóbbiak száma tehát a javaslat múlt évi megbuktatása óta 12-vel szaporodott, míg az előbbiek száma a múlt évben is ugyanaz volt. A másnapi ülésben Smith a budgetre vonatkozó resolutiókat pendítette meg s ezzel hosszú vitára szolgáltatott alkalmat, melyben főleg a conservativek vettek tevékeny részt, érveléseiket azonban Gladstone halomra döntötte s a ház a kormány budgettervét átalánosságban elfogadta. Az a hóki ülésben a már rég befejezett San Juan határkérdés került ismét szőnyegre. Hamilton rászólta a kormány eljárását, hogy a békebírák előtt úgy téve föl a kérdést, hogy azok majdnem kénytelenek voltak Anglia ellen nyilatkozni. Indítványozza, hogy a ház fejezze ki sajnálatát, hogy az ítélet olyképen magyaráztatott, mely a britt birodalom érdekére nézve végzetteljes volt. A kormány részéről tett fölvilágosítás után a vita véget ért. Az „Eng. Corr.“ az amerikai indusok haderejéről és számáról részleteket közöl. E szerint a nagy köztársági kormány statistikai adatai 300 ezer főre teszik az indián lakosságot. Ezek közül mintegy 150 ezeren békésen élnek a nekik kijelölt területeken, 85 ezer indián a zónákon kóborol, de mindazáltal nem foglal ellenséges állást, sőt ezekből kerülnek ki a kormány ügynökei indián ügyekben. Ellenben 55.000 indián (tehát az egész faj mintegy hatodrésze) távol tartja magát minden civilisatiótól és tűzzel-vassal felel a fehér lakosság és a kormány közeledésére. Ezek ellen tehát kénytelen a kormány — mint ezt Grant a congressushoz intézett leiratában is jelezte — fegyvert ragadni s három barettéren küzd elsenek. Californiában a köztársasági csapatok a medocindiánok ellen küzdenek, kik számra nézve gyengék ugyan, de csaknem elfoglalhatlan positiókat tartanak hatalmukban. Arizonában és Új-Mexikóban Crook tábornok küzd az apachok ellet, kik 6—10,000 főt számlálnak. Itt gyakori összeütközések történnek, melyekben rendesen a vadak húzzák a rövidet. A legnagyobb hareztér a montanai, dacotai és wyoningi zónákon van. Az indiánok itt 45—50,000 emberből állanak, kikkel a csapatok nem harczolnak ugyan, de kitöréseikben féken tartják. A különböző törzsek megrohanják Minesota, Nebraska és Kanzas határait s nagyon megnehezítik a csendes tengeri vasút északi felméréseit. Az indiánok által lakott földrészeken alig van több 12,000 katonánál. A modocindiánok földje majdnem bevehetetlen. A vidék meredek sziklákkal és vadonnal van borítva, melyek a modocoknak biztos menedéket nyújtanak; kik a sziklák magaslatán, melyek elágazásait 10—60 lábnyi mélységek választják el, meg a barlangokban tanyáznak és táboroznak, honnan ellenségeiket szemmel kísérhetik öt mértföldnyi távolról is, míg az ellenség őket észre sem veheti. Csak az a szerencse a köztársasági csapatokra nézve, hogy a modoc-indiánok csak hiányosan azt vannak fölfegyverkezve. Louisiana lakói fegyveresen ellenszegültek az állami adók beszedésére kiküldött személyeknek. A svájezi szövetségtanács a madridi herczegnőnek (don Carlos nejének) és ügynökeinek megtilta a svájezi kanton nyugati részében való tartózkodást, — minthogy a herczegnőnek Genf melletti villájában elküldésre kész hadianyagszerek fedeztettek fel, és ezzel bebizonyodott, hogy a carlisták Genfben akarják a lázadás központját megtelepíteni. Azon hat törvény közül, melyekre tegnapelőtt népszavazás történt, a katonai intézet áthelyezésére és a lövésztársulatokra vonatkozók elfogadtattak. A fizetési, lovassági, halászati és vadászati törvények elvettettek. Nouvilas, az új spanyol miniszter a hadsereghez megnyugtató napi parancsot intézett, melynek végsoraiban figyelmezteti a katonákat, hogy fölebbvalóiknak engedelmeskedjenek s a végéhez közelgő polgárháborút fojtsák el. A kormány föloszlatván a pénzügyi bizottságokat, angol lapok azzal izgatnak a köztársaság ellen, mintha a szelvényeket nem akarná beváltani. A porosz képviselőház tegnapelőtt tanácskozásait megkezdő s a pünkösdi ünnepekig félbenszakítás nélkül folytatni fogja. A fontosabb javaslatok közül, az adóreform, a 120 milliós kölcsön s a egyházi előterjesztések fognak elintéztetni. A német birodalmi gyűlés 3-dik olvasásban elfogadta a pénzverési törvényt, valamint az ezüst öt márkás dbok mellett arany öt márkás pénzeknek Delbrück által engedélyezett veretését is ; azonban Delbrük határozott ellenzése daczára is fentarta a 2-ik olvasásban elhatározott két márkás pénzek veretését. Ausztriában a nap eseményét a választási mozgalmak képezik. Több helyeken a kerületi bizottságok már megalakultak. A választási mozgalom legélénkebb Galicziában. A határozati párt nagy veszteséget szenvedett Lawrowski halálával. Lawrowstii nemzetiségre nézve ruthen, azokhoz tartozott, kik a föderalismus hívei s ellentétben a többi ruthenekkel, kik boldogságukat a birodalmi egységben vélik föltalálni, az ultralen A magyar delegatió XII-ik ülése. A magyar delegatió XII-ik ülése örökké nevezetes marad, s méltán közmegbotránykozást okoz, mert bizonyítja, hogy ezen testület jogaival élni vagy nem tud, vagy nem akar. A magy. delegáció ugyanis a Skene-féle szerződés bizottsági vizsgálatát elvégre is csak arra használta, hogy a hadsereg felszerelése ügyét továbbra is a hadügyér szeszélyére bízhassa, monopolizáltatni engedje s e monopólium által a hazai ipart annyira elnyomja, hogy a szerződés lejártával Skeneur és társai saját kények szerint szabják meg azon magas árakat, melyek alapján a hadügyér kívánságait teljesítni hajlandók, mert ekkor már a belföldi ipar nem leend képes velük versenyezni. A vizsgálatra felkért ipar s kereskedelmi kamarák képviselői számokkal, adatokkal állottak elő; kimutatták, hogy a szerződés pontjai hibásak, a kiszámítás megbizhatlan, az árak magasak, túl magasak s a monopólium védelmi szempontból is veszélyes, könnyen megakasztható, sőt elégtelen a mozgósítás kívánalmainak teljesítésére stb. És a mi delegátus uraink : midőn beismerték s maguk is hangoztatták a számok és érvek súlyát, készítenek egy határozatot az „ibis-redibis nunquam“ módjára ; hatalmas szónoklatokat tartanak a hadügyér tévedései s önkényes eljárása ellen, hanem elvégre is, a múltakra fátyolt vetnek, a jövőre nézve pedig nem látnak módot a kellő változtatásokra s nagyon beelégesznek azzal, ha a Skene-féle szerződésnek csak némely pontja leend megváltoztatva, holott a felhozott tények annak teljes felbontását, a decentralisatió rögtönös életbeléptetését mélhatlannak mutatják még azon esetre is, ha csak eme pontokat akarta volna a delegatió valóban megváltoztatni. * De a XII-ik ülésében megmutatta a magyar delegatió, hogy mint más még jelentékenyebb tételekre, úgy a felszerelési kiadásokra nézve sem bír elhatározott akarattal. Látja a jobbat, s követi a roszabbat öntudatosan. Még csak egy szó sem emelkedett a Skene-féle szerződés mellett sem a lapokban, sem a vizsgáló bizottságokban. Egyhangúlag kárhoztatta ezen szerződést a közvélemény s egyhangúlag kimondta a vizsgáló bizottság a szerződés rögtöni felbontásának szükségességét, a decentralisatió jelszavát, s most igen ott vagyunk hol voltunk s a „drága“ idő, mely miatt a magyar országgyűlés sem juthat működéshez, csakis azért volt elpazarolva, hogy a bizottság tagjai megmutathassák, miszerint tudnának és akarnának is valamit , de az igazság s a népek érdekében határozatot hozni nem merészelnek. A magyar delegáció ezen eljárása méltán igazolhatja eddigi barátai előtt is azon évek óta hangoztatott vádat, miszerint eme testület nem méltó a létre, ez nem a népképviseleti testület szellemének kifolyása, nem a népek érdekeinek, nem a hazának, hanem — a tévedésteljes osztrák ezopi politikának szolgája. • — Minthogy mi is közlöttük valamely lap után azon vádat, mely bizonyos váltónak helytelen kiadatása miatt Csemeghi igazságügyminiszteri államtitkár úr ellen Zweigelt Hermina nevében emeltetett, kötelességünknek tarjuk a mentséget is közzétenni, melyet a panaszra vonatkozólag a mai hivatalos lapban találunk, s mely ebből áll : „Tény az, hogy az igazságügyminisztérium a Zweigelt Hermina-féle követelésről már 1870. nov. 10- én nyert tudomást és pedig a bécsi kereskedelmi törvényszéknek ugyanazon hó 5-én 136,409. sz. a. kelt átiratából, melyben értesiti a m. k. igazságügyminisztert, hogy Ch. M. Havannákból érkező örökségének 2800 forintig terjedő részét Zs. H. részére végrehajtásilag átadottnak (eingeantwortet) nyilvánította, s hogy ezen végrehajtásra vonatkozólag a kellő intézkedések megtétele végett a közös külügyminisztériumot megkereste. Ezen átiratban az igazságügyminisztérium semmiféle intézkedésre nem lévén felhíva, sőt abban nyíltan ki lévén mondva, hogy az intézkedések megtétele végett a közös külügyminisztérium kerestetett meg , az igazságügyminisztérium által egyszerűen tudomásul vétetett. Kilencz hóval az említett megkeresés után érkezett a közös külügyminisztériumnak azon átirata, — melyben a havannai consul jelentése kíséretében a Ch.-féle havannai hagyatékra vonatkozó iratok — s ezek közt egy 9799 frank 8 cz.-ról szóló váltó is csatolva voltak, mely átiratban felkéretik az igazságügyminisztérium , hogy kellő intézkedés után a közlemények kézbesítéséről szóló revényeket küldje meg. Ugyancsak ezen külügyminiszteri átirat második részében történik ugyan hivatkozás a bécsi kereskedelmi törvényszéknek fentebb emlitett 1870. évi végrehajtási végzésére, maga ezen végrehajtás foganatosítására azonban az átirat határozott felhívást nem tartalmaz, mi az illető előadónál azon, később tévesnek bizonyult feltevésre adott alkalmat, hogy a Zweigelt H. részére elrendelt átadásnak foganatosítása végett a kellő intézkedések megtételére a bécsi kereskedelmi törvényszék által a közös külügyminisztérium hivatván fel , ez azon követelést a hagyatéknak a kilencz havi időszak alatt érkezett előbbi részéből kielégitette. Ezen felfogásból származott az 1871. aug. 26-kán kelt intézkedés, mely által a kérdéses váltó Ch. M.-nak kiadatni rendeltetett. Ezen rendeleti tervezet közel 200 db egyéb ügycsomóval aug. 27-én érkezvén felülvizsgálat alá s az államtitkári helyettes által egyszerű s minden tévedést kizáró kielégítési ügynek tartatván , megerősittetett, s a kezelési könyvek szerint aug. 29-ik napján a többi darabokkal együtt a kiadó hivatalba küldetett. Midőn a kérdéses ügydarab már a kiadóhivatalban volt, jelentkezett az igazságügyminisztérium letéti kezelőjénél a pesti váltótörvényszék egyik hivatalnoka, és előmutatva a váltótörvényszék végzését, mely által Ch. M. ellen B. L. pesti kereskedő részére 18.000 forint erejéig végrehajtás rendeltetett el, kérte a végrehajtást szenvedett részére Havannából érkezett s az igazságügyminisztériumban létező váltónak a foglalás reávezetése végetti előmutatását. A letéti kezelő ez iránt kérdést intézvén az államtitkári helyettesnél, ettől azon utasítást kapta, hogy a bírói végzés foganatosítása az igazságügyminisztérium által egyáltalán nem lévén akadályozható , a foglalás a váltótörvényszék végzése értelmében eszközölhető, mire az a zálogjognak a végrehajtó által a váltóhoz pecsételt hosszitmányra való reávezetésével tettleg eszközöltetett is, s ezután a váltó ismét a letétbe helyeztetett. B. L. részére tehát későbben teljesittetett a foglalás, mint a váltónak kiadása elrendeltetett, és az ezt megrendelő elintézés a kiadóhivatalba küldetett. Ezen intézkedés leiratván s a kezelési stádiumokon keresztülmenvén, tekintet nélkül a kiadást meghagyó rendeletnek a kiadóhivatalba érkezte után történt foglalásra , ahelyett, hogy az ügyiratok az időközben történt foglalás szempontjából az illető osztályba újabb intézkedés végett visszaküldték volna: a váltó a foglalás előtt kelt rendelet értelmében, Pest város közönségéhez küldetett. Ez a tények hű előadása. Kétségtelen, ha a foglalás után az ügyiratok visz- A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1873. május 8. — Fracasse kapitány. Regény a XVlI-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant. (55. Folytatás.) — Alkalmasint visszaküldené önnek e kincseket, azt szenvén, hogy valaki mással téveszti őt méltóságod össze. Épen nem kapzsi, mint társnéi, és mi nőnél ritka, szemei nem fénylenek az ékszerek sugárinál. A leggyönyörűbb gyémántokat ép oly nyugodtan nézi, mint a szalmán száradó saspolyát. — Mily különös és megfoghatatlan példánya ez az asszonyi nemnek — mondá Vallombreuse, kissé megdöbbenve — alkalmasint el akarja magát vétetni azon együgyü által, ki bizonyára gazdag lesz, azért színleli és játsza így az erényest. Történik néha, hogy a színésznőket ily szeszély megragadja. — Hát vegye el ön, vágott közbe Vidaline nevetve — ha nincs más mód. A herczegnő czim a legkérlelhetlenebbeket is megszelidité. — Hohó! Csak lassan! — viszonzá Vallombreuse — ne siessünk annyira, először is alkudozzunk. Igyekezzünk legelőbb e szépséggel összejönni, anélkül, hogy elriasztanak. — Ez könyebb lesz mint magát általa megszerettetni — mondá Bilot. Ma este ismételni fogják a labdázó teremben a holnap előadandó darabot, a műkedvelők be fognak bocsáttatni, önnek csak meg fog kelleni magát nevezni és minden ajtó zárva lesz. Különben szólok majd egy szót Héredenek, de csekély felfogásom szerint jobban tette volna méltóságod, ha Szerafin kisasszony felé fordítja vágyait; ő Izabellánál nem kevésbé szép és boldogsága ily megkülönböztetéséért túláradó lenne. — Izabellát szeretem — mondá a herczeg száraz hangon, melyet igen jól tudott olykor elővenni, és mely minden ellenvetésnek egyszerre véget vetett — Izabellát, és nem mást, Bilot uram. És kezét hanyagul mélyesztve zsebébe az asztalra hosszú aranysort hintett. — Fizesse ki ebből a palaczk bort és tartsa meg a többit magának. A vendéglős tisztelettelszede fel az aranyokat és egyiket a másik után erszénye fenekére csúsztató. A két ifjú fölkelt, kalapjaikat egész a szemöldökig lehúzván, köpenyeiket félvállra veték, és elhagyták a termet. Vallombreuse néhányszor fel s alá járt a kis utczán, fel-felnézvén valahányszor a szerencsés ablak alatt elment, de hiába. A függöny leeresztve maradt, és azt lehetett hinni, hogy senki sincsa szobában. Végre megunván a várakozást s őrködést a puszta utczában, hol az éjszaki szél hűvösen futt, Vallombreuse ehez nem lévén szokva, haza felé irányzó lépteit, szidván magában az ily megáltalkodott makacs nőt, ki elég vakmerő egy oly szép herczeget igy epedni hagyni. Még az azelőtt megvetett Corisandára is jó szívvel gondolt; azonban önhittsége azt sugallá, hogy mindennek daczára, amint meg fog jelenni, győzni fog mint Caesar, ami pedig vetélytársát illeti, ha mégis útjába mer állata, majd meg fog szabadulni tőle néhány fizetett orgyilkos segítségével, méltósága nem engedvén, hogy ő maga mérkőzzék meg ily haszontalan bohóczczal. Ha Vallambreuse nem is pillantotta meg Izabellát, ki szobája belsejébe húzódott volt vissza, azonban az utczán való hosszas sétája alatt, más ablakból, irigy szemek által vizsgáltatott, Sigognac báró által, kinek ezen idegen titkos járásai és magaviselete épen nem volt ínyére. Tízszer is kedve kerekedett lemenni és kardjával a különezre rontani, de erőt vett magán. Az, hogy egy fal mellett föl-alá járt, még nem volt elég ok arra, hogy megtámadja, bolondnak látszott volna és nevetségesnek. Különben is e feltűnés árthatott volna Izabella hírnevének, ki egészen ártatlan volt s nem tehetett arról, ha az idegen mindig ugyanazon pontra szegezte szemeit. Azonban feltette magában, hogy őrködni fog e gyanús egyén cselekedeteire és vonásait jól megjegyezte magának, hogy szükség esetében megismerhesse. Hérode, másnapi előadására, mely az egész városban kidoboltatott, Lygdamon és Lydias, vagy a hasonlatosság nevű drámát választotta, melyet egy bizonyos Georges Scudéry főnemes írt, ki a franczia testőrségben szolgált s kardját tollal cserélte fel és mindkettőt egyaránt kitünően használta. Ezenkívül Fracasse kapitány kérkedéseit is szándékoztak előadni, hol Sigognacnak valódi közönség előtt kellett fellépni, miután még csak hornyák, tehenek előtt játszott volt Bellombre pajtájában. A színészek mind rettenetesen el valának foglalva szerepeik tanulásával, Scudéry darabja itt lévén előttük, még nem tudták. Fel s alá járkáltak a folyosón, olvasva, mormogva és néha nagy felkiáltásokat téve. Aki így látta volna őket, bizonyára eszeveszett őrülteknek hiszi mindannyit. Néha hirtelen megállották, aztán újra tovább mentek nagy léptekkel, szélmalom módjára mozgatván karjaikat. Leander különösen, kinek Lygdamon szerepét kellett játszania, hatásos állásokat próbált és oly mozgásokat vitt véghez, mint a szenteltvíztartóba esett ördög. E szerepére számított, hogy végre aranyálmát teljesülni lássa és szerelmet gerjeszszen egy főrangú nőben, hogy visszapótoltassanak neki azon botcsapások, melyeket a bruyères-i kastélyban kapott és melyeket tovább érzett szivében, mint hátán. Azon epedő, szerencsétlen szeretői szerep, ki legszebb érzéseit kérlelhetlen nő lábaihoz teszi, szép versekben kifejezve, igen jó alkalmat szolgáltatott a szemforgatások, ájuldozások és más elérzékenyítő mozdulatokra, melyekben Leander kitűnő volt, nevetséges oldalai daczára ő lévén egyik legjobb vidéki szerelmes. Sigognac, kinek Blazius Ion tanítója, szobájában ismételt az öreg színészszel és igyekezett a színpadi bajos művészetet elsajátítani. Az egyén, kit elő kellett adnia, eltűnt a természetből és mégis kellett a nagyítás alatt a valót érezni, a torzkép alatt az embert. Blazius ezen értelemben adott neki tanácsokat, mondta, hogy kezdje el természetes, egyszerű hangon és azután menjen át a szokatlan, különös hangkitörésekre, vagy pedig elevenen koppasztott pávaszerű kiabálások után térjen át a természetes hangra, mert nincs oly túlzott egyén, ki mindig az legyen. S különben is ez az egyenetlen magaviselet a féleszű teremtések sajátja, kik még abban is kitűnnek, hogy tagjáztatásaik nem egyeznek meg mindig szavaikkal, ez oly különbség, melyet a művész ügyesen felhasználhat a legnevettetőbb mozzanatok előidézésére. (Folytatása köv.) gyerek nézeteihez csatlakoztak. Nem tudni, hogy a vezér halálával e töredék a politikai téren fen fogja-e magát tartani.