Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1873-05-04 / 103. szám

Vasárnap. Szerkesztői iroda: ÍEgyetem­-ötéza 4-ik szám, II nc­olet. ide intézendő a lap gzHLmi r*Hz.rt illető minden közle­mény. Kéziratok , levelek viasza nem ihatnak. — Bérmentetlen le­velei» csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szára, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illet?) minden közle­mény, a. m. az előfizetési pénz,a kiadás körüli pa­naszok és s hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ra 103. szám. RSSPW ruMHOKB VII. évfolyam, ■■■■■■■■ 1873.t május 4. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 * Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR U­J­SÁG“ czim­ű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Előfizetési föltételek május 1-től kezdve: Két hóra (május— június) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (május—julius)­­ . 4 frt — kr. Öt hóra (május—szept.) . . . 6 frt 80 kr. Egy hóra........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hírlapkiadó-hivatalhoz, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta-utalvány­­nyal eszközölhető. Pest, április 1873. A kiadó-hivatal. Pest, május 3. Külföldi szemle. A franczia monarchisták az első meglepetésből ki­ábrándulva, első tekintetük oda irányul, hogy az el­vesztett tért a mennyire lehet visszanyerjék. A monar­­chista képvis­lők tegnapelőtt Versailles-ban már érte­kezletet tartottak, melynek czéljául a „társadalom meg­mentését“ mondják. Ez értekezlet eredményétől volt függővé téve, váljon az állandó bizottságban a küzde­lem már a napokban megkezdessék-e, mely oda irá­nyulna, a választásnál megbukott Rémusat-ot s Jules Simont közoktatásügyi minisztert megbuktatni s he­lyökre monarchistákat ültetni. Ennek ellenében a republikánusok mindent elkö­vettek, hogy a reactiót minden ürügytől megfoszszák s a kormányt és népet megnyugtassák az iránt, hogy Ba­rodét megválasztatása távolról sem jelenti a zavarok kezdetét. Erre nézve bizonyitékul szolgál Barodet-nak választóihoz intézett levele, mely igy hangzik: Kedves polgártársak! Azon kitüntetés, az önök megválasz­tottja lenni, szívemet a hála legmélyebb érzetével tölti el. Mint állhatnék ellen, hogy ne nyilvánítsam, hogy midőn önök engem megválasztottak, ama nagy republi­kánus párt mérsékletéről és hatalmáról adtak tanúbi­zonyságot, melynek vezetését továbbra is megtartani Pária annyira megérdemli.»Nem mulaszthatom el meg­jegyezni, hogy ez Francziaországot meglepte. Most tudhatja mindenki, hogy mi a köztársaságot a törvé­nyek tiszteletére, a suffrage universal souverain tekin­télyére akarjuk alapítani. A republikán­us demokratia befolyása mindenütt növekedőben van. Ezt csak egy rövidlátó tagadhatná, de még inkább vak lenne az, ki annak ellenszegülni akarna. A csodás haladást a bölcs és eszélyes politikának köszönhetjük. Polgárok, to­vábbra is ehhez kell ragaszkodnunk. Minél inkább erő­södünk számban, annál inkább nyugodtan, türelmesen, mérsékelten, méltóságteljesen kell hazánk érdekeinek vezetését fentartani s megőrizni tudni. Az én jelöltsé­gem nem a harcz jelöltsége. Páris csak fentartá­s győ­zelemre juttató, mert megértő, hogy nem annyira a kor­mány elleni küzdelemről van szó, mint inkább azt fölvilágosítani. Azon leszek, minden alkalommal bebi­zonyítani, hogy az egység s közösség szelleme bennem egy újabb képviselőre talált s azért hiszem, hogy az önök bizalmának meg fogok felelni. Polgárok, az ápril 27-ki választás jelentőségteljes nap. Ne felejtsük el azt, a mire az tanít s a republika makacs elleneinek öszsze­­esküvéseit s cselszövényeit meg fogja semmisíteni.Éljen Francziaország! Éljen a republika! A monarchistáknak Thierst a radikálisok győzel­mével nem sikerült megijeszteni. „Hisz Jacoby — mondta volna Thiers egy ily ijesztgetőnek — Berlin­ben szintén megválasztatott s Poroszország azért még nem pusztult el.“ — S midőn Arago a köztársaság el­nökét azon aggodalomra figyelmezteté, melyet conser­­vatív körökben a szélső pártok netáni zavargásai foly­tán táplálnak, Thiers azt felejé : Épen ha oly zavarok­tól félni lehetne, a­mit én nem hiszek, csak egy kor­mány van, mely megfékezheti , s ez a köztársaság. A reactio csak olaj lenne a tűzre. A hivatalos német és orosz lapok áradozó czikkek­­ben szólnak a fejedelmi találkozásról. Itt-ott nagyon is világosan kiri, hogy mennyire kívánatos előttük, hogy a hármas szent szövetség újra föltámadjon, mert a né­peknél nyilvánuló szabadságra törő irányzat álmaikat nagyon is zavarni kezdi. A berlini félhivatalos „Prov. Corr.“ a pétervári látogatást a távirat által jelzett czikkben a többek közt igy commentálja : A benső összeköttetés a porosz király közt, ki idő­közben egyszersmind a német birodalom fejévé lön s az orosz czár közt most, mint e század kezdetén, az osz­trák császári állammal is további összeköttetés alap­jává lön : a három nagy­hatalom egyesült, hogy a bé­két és Európa nyugalmas fejlődését minden veszély és fenyegetés ellen biztosítsa. A­mint a három császár ta­lálkozását a múlt szeptemberben Európban a béke­poli­tika kezességeképen üdvözölték, úgy császárunk uta­zását Pétervárra s a küszöbön álló találkozást Bécsben is hasonló értelemben fogják föl. A három császár egyet­értése pedig jelentőségben és közvetlen súlyban annyi­val inkább nyer, a­mennyivel a szárazföld nyugati álla­maiban a nyugodt és állandó fejlődésre való kilátások elhomályosulnak. A német parlament a napokban második olvasás­ban tárgyalta a képviselők napi­díjaira vonatkozó in­dítványt. Minthogy az ügy a jelen parlamentben utol­jára kerül szóba, a képviselők számosan vettek részt a vitában s figyelmeztették a kormányt, hogy most van alkalma legalább a jövő parlamentre nézve jóvá tenni a hibát, melyet a napi­díjak megtagadásával elkövetett. A kormány képviselője magáról az indítványról nem nyilatkozott s csak azt helyezte kilátásba, hogy a kép­viselők jövőre az államvaspályákon szabad úti jegyet fognak kapni. De Schulze képv., ki az indítványt elő­terjesztette, az ilyen könyöradományt a parlament mél­tóságával össze nem férőnek mondotta s élénken köve­telte a napi dij behozatalát, mely nélkül a német par­lamentet a vagyonos emberek is csak rendetlenül fog­ják látogatni. A ház 145 szóval 85 ellen újra elfogadta az indítványt. Madridban a republikánusok Figuerasnál érkezte­­tet tartottak. A politikai kérdés alaposan megvitatta­­tott s elismertetett annak szüksége, a foederalistikus programm által követelt reformok keresztül vitelét meg­kezdeni. Figuerassal megígértették, hogy az ügyek ve­zetésének élén marad. Elvben e minisztérium átalakí­tása elfogadtatott, de azon kikötéssel, hogy Castellar s Pi y Margall helyeiken maradnak. A carlista lázadás, a legutóbbi tudósítások szerint véget ért. A főnökök a franczia határon át menekül­nek, a santa cruzi pap pedig, mint távírják, saját embe­rei által megöletet volna. Mint az orosz „Invalid“ hivatos jelentéseiből kive­hető, az oroszok Khiva ellen sokkal nagyobb haderők­kel indultak, mint kezdetben tervezve volt. Minap e lap a turkesztáni hadcsoport erejéről hozott közle­ményt, mai számában pedig az orenburgi hadcsapatok elindulásáról tartalmaz részletes adatokat. Ezen had­csapatok, a hadjáratra megkivántató minden szükség­­­letekkel ellátva, Orenburg, Orsk és Uralsk állomások­ból az emberi állomás, mint szélső egyesülésük pontja felé indultak. Erejük 9 gyalog, 9 lovas kozák század­ból, egy árkász-csapatból, 6 lovassági ágyúból, 6 röp­pentyűből, 4 félpadnyi mozsárból s két vontcsövű ágyú­ból áll, melyek az ajbukiri öbölnél az Urgumurun hegy­foknál építendő védelmi erőd felfegyverzésére szánják. A hadjárat további fáradalmainak elviselésére megkí­vántató erők megkímélése czéljából a gyalogság pod­­gyásza az ágyúk, ágyutalpak és ezekhez tartozó szerek kibérelt szánakon, a tüzérségi lovak pedig üresen me­nesztettek el. A csapatokkal szállíttattak nemez­sátorok 15,000 póthusadag, széna, 1000 mérő zab, bak- és hajó­­hidak alkatrészei, s 8 csöves­ kút (trubcatyje kolodey). Ezenkívül Verevkin orenburgi katonai főkormányzó és főhadparancsnok úgy intézkedett, hogy a kirgizek minden hal­állomási pontot, a leöletésre való szarvas­marhával, sátorokkal, széna- és tűzi­fával vételár sze­rint ellátni köteleztettek. Az összes expeditionális had­csoport az emberi állomáson márczius 18-án egyesült, nagyobb része a határidőre érkezett oda, de az uráli lovas századok s szekerészetek rész utak, nagy hó és zivatarok miatti nehézségek következtében, melyek előrehaladásukat rendkívüli módon akadályozták, a meghatározott érkezési határidőt képtelenek voltak megtartani. A kirgizek mindenütt nagy előzékenységet mutatva a csapatok iránt, jókor készséggel teljesítették kötelezettségüket. A csapatok egészsége, az úti nehéz­ségek daczára, kielégítő, de sok tiszt és közkatona a sátorok fűtése által okozott tömérdek füst és a hóval ellepett sivatagokon áttört napsugarak hatása folytán szemgyuladásban szenvedett. Londonban a carlisták ellen megindított vizsgálat, más, nemcsak spanyol, legitimista és forradalmi üzel­­meknek nyomára vezetett. Jelentékeny pénzgyüjtés eszközöltetett s utonczok fogadtattak. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1873. május 4. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forra­dalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant. (52. Folytatás.) — Mily kár,mondá a Zsarnok Blaziusnak, előszám­lálván neki micsoda darabokat lehetne játszani — mily pótolhatlan kár, hogy Zerline nincs velünk ! Egy ügyes szobaleány a színdarabokban a sót és paprikát képvi­seli. Szikrázó vigsága az egész színpadot megvilágítja, feleleveníti a kevésbé élénk helyeket és 32 keleti gyön­gyét mutatva, előidézi a nevetést, a­mely nélküle nem akar kitörni. Víg bőbeszédűsége, merészsége­ által ki­emeli a szerelmesek szende turbékolását. Selyemszok­nyájának élénk színe kápráztatja a szemet és finom szép alakú lába aranyhímzésű veres harisnyájában öregnek és ifjúnak egyaránt kellemes. — Igaz — felelt Blazius — a szobaleány becses fűszer, mely szükséges, hogy helyrehozza a mostani darabok gyakori ízetlenségét. De hiába, nélkülöznünk kell. Se Izabella, se Szerefin nem játszhatnék ezen szerepet, különben is szükségünk van kaczér nőnkre és ártatlan ifjú leányunkra. Verje meg az isten azt a bruyeresi marquist-t, a­ki elrabolta tőlünk ezen gyöngy­szemet, a szobaleányok legjobbikát, a hasonlíthatlan Zerline-t. A­mint ezt mondták, ezüstcsengők zörgése hallat­szott egyszerre a fogadó kapuja előtt, nem sokára sebes, egyenlő léptek hatoltak be az udvarba, és a beszélge­tők, a folyosó karfájára támaszkodva, hol elő­l hátra sétáltak volt, három szép öszvért pillantanak meg, spa­nyolosan felszerelve , szép tollakkal, szőrbojtokkal, zörgőkkel és csíkos takarókkal. Mind­ez igen díszes volt és fényes, épen nem hasonlított a bérbe fogadott állatokhoz. Az elsőn nagy felfuvalkodott inas ült, szürke egyenruhában, övében hordd vadászkósát, és nyereg­kápáján puskáját, gőgös kifejezéssel, mint egy nagy úr. Ha máskép lett volna öltözve, csakugyan annak hitték volna. Karjára fűzött kantárnál fogva egy más öszvért vezetett maga után, melyen két iszonyú csomag volt helyezve két felől, egyensúlyban, a legfinomabb spa­nyol köpeny­nyel betakarva. A harmadik öszvéren, mely még virgonézabb és szebb volt a két elsőnél, egy ifjú nő ült, jól beburkolva, meleg prémes köpenyében, veres tollal ékített szürke nemez kalap volt szemére húzva. — Jaj — sóhajta fel Blazius — e menet nem em­­lékeztet-e valamire ? Úgy tetszik nekem, mintha nem először hallanám csengeni ez ezüstzörgőket. — Minden szentekre! — felelé a Zsarnok — ezek csakugyan azon öszvérek, melyek Zerline-ünket elvit­ték. Mikor a farkasról beszélnek. . . . — Meglátják a tarkóját — vágó közbe nevetve Blazius — ok háromszor-négyszer áldott nap. Ez való­ban Zerline maga. Leszökik az öszvérről azon kellem­­teljes mozdulattal, mely őt mindenki közt megismer­tetné, az inas karjára veti köpenyét. Most meg leveszi kalapját és megrázza haját, épen mint a­hogy a madár rázza meg tollait. Menjünk elejébe, rohanjunk le a lépcsőn ? Blazius és a Zsarnok lementek az udvarba és Zer­line-t a kül lépcső alján találták, a víg leány a Nyegle karjaiba szökött és megfogván fejét: — Meg kell,hogy csókoljalak — mondá, tettel bizonyítván szavát — kell, hogy megcsókoljam vén torzképedet, teljes szivemből, és oly örömmel, mintha szép legény volnál, annyira örvendek annak, hogy vi­szontlátlak. Ne légy azért irigy Hérodo és ne húzd össze fekete szemöldökeidet, mintha a betlehemi mé­szárlást lennél kész parancsolni, téged is meg foglak csókolni. Blaziussal kezdtem, mert ő a legcsúnyább. Zerline valóban szavának állott. Azután két ol­dalról megfogván a két színész kezét, felment a folyo­sóra, hol Bilot úr neki rögtön szobát nyittatott. Alig lépett be, karszékbe veté magát és nagyokat kezdett lélekzeni, mint a kinek szivéről nagy súly gördült le. — Nem is képzelhetitek — mondá a szinészek­­nek, kis idő vártatva — mennyire örvendek annak, hogy újra láthattalak benneteket. Nehogy azt higyjé­­tek, hogy valamelyitekbe szerelmes vagyok, senkit sem szeretek, hála istennek. Örömre az indít csupán, hogy újra elememben érzem magamat. A madarak nem él­hetnek a vízben, sem a halak a jégben. Én természe­temnél fogva színésznő vagyok, a színpad az én légkö­röm. Csak ott lélekzem szabadon ; a színpadi gyertyák füstje kellemesebb előttem, mint a legfinomabb illat. A nap világa engem nem boldogít, a mindennapi élet izetlen előttem. Képzelő tehetségemnek szüksége van a vígjátékok regényes kalandjai világára. Mióta a köl­tők nem kölcsönzik nekem hangjukat, úgy tetszik, hogy néma lettem. Vissza akarom tehát nyerni tisztségemet. Remélem, senkit sem fogadtak még helyettem. Külön­ben engem helyettesíteni nem is lehet. Hogy ha ez tör­tént volna, körmeimet használva fegyverül, fogom ve­­télytársnémat a színpadról elűzni. Mikor valaki kivált­ságaimat bitorolja, rosz leszek, mint az ördög. — Semmi vérontásra sem lesz szükség — mondá a Zsarnok. Nincs szobaleányunk. Leonarda játszta meg­­vénített szerepeidet, szomorú és komor módon, de a szükség kényszerített erre. Hogyha valami varázserő­nél fogva, ezelőtt néhány perc­c­el, hirtelen madárrá változhattál volna és az ereszre repülve, hallgattad volna a beszélgetést, mit Blaziussal folytattam, azon a távol­levőkre nézve igen-igen ritka szerencsében részesültél volna, hogy hallottad volna dicséretedet, lyricus, pinda­­ricus és más us modorban. — Ez aztán szép — felesé gierline — látom, hogy még mindig a hajdani jó pajtások vagytok és hogy kis Zerline-tek hiányzott. Ekkor pinczérek léptek be a szobába és csomago­kat, ládákat tettek le, melyeket a színésznő megvizs­gált és ki is nyitott két pajtásai jelenlétében, kis kul­csaival, melyek ezüst karikára voltak fűzve. Igen szép holmik voltak benne, finom fehérneműk, csipkék, ék­szerek, bársony és chinai selyemkelmék. Azonkivül volt még hosszú és elég széles bőrzsákocska, mely telides teli volt a legújabb aranyokkal. Zerline kioldá a kon­­czot és az asztalra önté a sok kincset. Azután belemar­kolt a rakásba és kis barnás kezecskéivel annyi aranyat vett fel, mennyit serleg alakba egymáshoz tett kezeibe foghatott, azután kissé széttartotta azokat és aranyesőt hullatott az asztalra. Szemei tüzesebb fénynyel szikráz­tak mint az aranyok és víg nevetés közben mutatta fe­hér fogait. — Tudom, hogy Szerafín meghalna az irigységtől, ha annyi pénzt látna nálam — mondá a szobaleány Hérode és Blaziusnak — azért mutatom nektek, hogy bebizonyítsam, hogy nem a nyomor kergetett engem hozzátok, de csupán a tiszta művészet szeretete. A­mi pedig titeket illet, régi barátim, hogy ha dolgaitok roszul mennek, csak nyúljatok a lakásba és vegyetek el annyit, a­mennyit egy kézzel elvehettek, még ráadást is adok. A színészek megköszönték nagylelkűségét, s meg­magyarázták neki, hogy jelenleg semmire sincs szük­ségük. — Jól van ! — mondá Zerline — tehát majd más­korra el fogom tenni kincsesládámban, mint hűséges pénztárnokné. — De hát elhagytad azt a szegény marquis-t — mondá Blazius sajnálkozó hangon — mert te nem tar­tozol azokhoz, kiket elhagynak. Nem az Ariadne sze­repe, de a Circeáe illik neked. Pedig nagylelkű, fényes úr volt az, szép, mi vett, a legfinomabb modorú, eszes, szóval érdemes arra, hogy tovább szerettessék. — Szándékom is van — felelé Zerline — mindig Nyakra főre, hanyatthomlok. Ha valaki azt kérdezné tőlünk: hat évi ural­kodása alatt mit pazarolt el legtöbbet a deák­párti kormány : pénzt, jogot, tekintélyt, conces­­siót, privilégiumot, vagy — időt, miként az erdei viszhang, mi is csak a két utolsó szótagot ismételnék s azt felelnék, hogy —• időt. . . . A fölsorolt országos vagy történeti szárma­zású és jellemű többi czikkből szintén jókora adagon túladott ugyan, legkevésbbé mégis az — időt becsülte meg és használta föl mai napig .... Elismerjük: nem könnyű föladat, egy-egy óriási vihar vagy árvíz után a pusztulás ezer nyomaival szemben eltalálni és megállapítani a sorrendet, mely szerint virágzó és mosolygó jó­létet varázsolhat ismét oda a — munka és a ki­tartás, hová temetőt rögtönzött — a megsemmi­sülés százféle jeleiben — az elemek haragja és féktelensége, de viszont igaz volt és igaz marad mindig, hogy önmaga csökkenti a balsorsa iránt támadt részvétet, ki a megjelölt katasztrófa után nem azzal kezdi a rangírozást, hogy meg­menteni és értékesítni igyekszik a romok közöl, ami még megmenthető és értékesíthető, hanem fönhéjázó tervek s nagyhangú frázisokkal vesztegeti egy­felől a drága napot, másfelől ez örök tökének rohamosan szaporodó kamatait, az eredményt és a sikert, míg egy szép reggel arra ébred aztán, hogy­­ fülig merült az adósságba, produktív fedezetről gondoskodni azonban egészen megfe­ledkezett. Az absolut kormányt fölváltó magyar mi­nisztérium (lucus a non lucendo!) eljárása és gazdálkodása pedig hajszálig hasonlít a felebbi­­hez .... Mellőzve a családi vasutak s más mindenféle nemű és rangú magánvállalatok százszor fölpa­naszolt eseteit — ezúttal csak azon állami reor­­ganisatió, — illetőleg ezt czélze és — ígérő kísér­letekre utalunk, miket „európai, modern, miveit,­­ nyugati“ sat. firmák alatt importáltak hozzánk s toltak a parliamenti többség mindenhatóságával a nemzet nyakára, bár az ellenzék váltig küzdött,­­ emberfölötti erővel küzdött e sokszor gonosz, másszor esztelen vagy ügyetlen merénylet el­len— s ha ma fejét kezdi veszteni a kormány, ha kezeit tördelve kipked kapkod jobbra balra, s a­­ büntető visszahatás közeledését megérezvén, to- i­rokszakadtából kiabál segítségért, fogad javulást, s kunyerál tanácsot, s kínál szövetséget fűnek-fá­­nak, nem érdemli-e, hogy fülébe kiáltsuk: „Tu t’ ai voulu George Dandin“ s szánakozás nélkül nézzük, mint süpped, ingadozik, forog esetlenül és gyámoltalanul az a kevély hajó, melyről min­dent száműztek, még magát a lobogót is az ár­­boczon, a mi magyar, a mi nemzeti volt, egy hosszú ezred óta ?!... Valóban, késő bánat hírnöke a hivatalos val­lomás, hogy hat év alatt a speculatiók dédelge­­tése, az udvari bálok és parádék rendezése, a me­gyei és városi autonómia kiirtása, a törvényke­zés desorganisatiója s más tömérdek hasonfajta munka emészté föl a kormány összes idejét és erejét s hogy ütött végre az óra, mely komolyabb és tisztességesbb alkotásra hiv föl egy sanyarú helyzet százféle kényszereszközeivel, — de mi elfogadnék e vallomást — a haza sorsát és jövő­jét rejtvén és hordozván a sülyedő hajó, — elfo­gadnék s tudomásul vennék most is, ha az er­kölcstan szabályai szerint kiindulási pontja lenne egyszersmind és kezdete — a javulásnak. De van-e kilátás erre, van-e ok ily fölte­vésre ? Hetek óta kürtölik a deákpárti sajtó sugal­mazott hasábjai, hogy a ma megnyíló ülésszak alatt az Escompte-bank, a telepítvényesek, a 74. budget és a cataster-törvény fognak tárgyaltatni; rögtön utánaveti azonban, hogy mindezek meg­oldását négy heti munkától várja és követeli a kormány. S miért ily mohón, miért ily nyakra­­főre? kérdik talán önök. Azért, uraim! hogy le­rázhassa aztán pár hóra nyakáról az országgyű­lést s maradjon ideje — egy félhivatalos toll csodálatosan naiv kifejezése szerint — a törvény­­javaslatok praktikus keresztülvitelére és az­­ administratióra. Íme: hat esztendő kellett tehát ahhoz, hogy megtanulják a gyakorlati tapasztalások iskolájá­ban az irányadó körök, a­mire a baloldal mind­járt az első órában hasztalan oktatgatta, misze­­rint a két urnak nem lehet egyszerre szolgálni a nélkül, hogy egyik vagy a másik meg csalas­­sék, s hogy a consequent az ország vallja kárát ha a minisztériumok főbb hivatalnokai a nap túlnyomó részét — a képviselőházban vagy bankbáreatkban töltik, de bár az épen nem, vagy az alattas közegek által sokszor hiányosan, sok­sor meg közmegbotránkozást ébresztőleg elin­tézett akták visszautasithatlan argumentumokká lettek lassanként s meggyőzték ő excellenciáikat is az alapthesis helyességéről, — nem az egye­dül üdvös reform, az incompatibilitással, hanem azzal szándékoznak kibújni a hinárból, hogy az országgyűlés tartamát angol és más idegen min­tákkal takarózva — megnyirbálják. Részünkről jóeleve tiltakozunk minden ilyen szándék és próba ellen. A nemzet legszentebb ér­dekei és legfontosb ügyei, miknek kielégítő­­end

Next