Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)
1873-05-16 / 113. szám
Pest, május 15. Külföldi szemle. A franczia kormánykörök az utóbbi választások eredménye által korántsem lettek kellemetlenül érintve a mint azt a monarchisták óhajtották. A „Bien P.,“ Thiers lapja azt írja, hogy e választások semmit sem rontanak le abból, amit az elnök eddig mondott. — A végleges kormány megalakítását újból hangsúlyozza. Ez alkalommal tudatja az említett lap a kormány szándékát a választási törvényt illetőleg. E szerint a képviselők nem lajstrom, hanem kerületenként fognának választatni s minden választó, ki születéshelyen kívül másutt kíván szavazni, két évi ott lakás kívántatik. — Páriából írják, hogy Iturbide, az ugyanily nevű mexikói császár második fia, a franczia fővárosban meghalt. Az Iturbide egykor uralkodó család e sarja szomorúan érdekes életéből a párisi lapok számos részleteket hoznak. Iturbide ifjúságát, mint egy gazdag ország császári herczege pazar fényben s pompában töltötte. Atyja egy, Miksa császárral kötött szerződés folytán egész családjával elhagyta Mexikót s Európába költözött lakni. A szerződés értelmében az Iturbide család örökre lemondott minden uralkodói jogáról, s magát oly feltétel alatt, hogy a mexikói államkincstár öt millió franknyi összeget fizetene ki a családnak egyszermindenkorra, — önkéntes száműzetésre kárhoztatta— Minden családtag valósággal megkapott 150,000 frankot, midőn a területet elhagyá, a hátralék kifizetését azonban az események megakadályozák. A Párisban elhalt Iturbide, hogy nyomorult életét tengődtesse, kávéházat vala kénytelen nyitni. 11a Miksa császárt nem éri a hason sors, mely atyját sujtá, sorsa talán fényesre fordul. Mint tudjuk, Miksa császárnak nem volt gyermeke s többször nyilatkozott, hogy utódául a mexikói trónra Iturbide legfiatalabb unokáját fogja emelni. A svéd király és királyné május 12-én koronáztatott meg Stockholmban a diplomatia és roppant számú vendég és néptömeg részvétele mellett. Az olasz parlament, mint tudjuk, e hó 6kán vette tárgyalás alá a római kolostortörvényt, melynek átalános tárgyalására azonnal 40 szónok íratta fel magát. Május 11-én vett részt a vitában Visconti Venosta külügyér is, ki azzal kezdő beszédét, hogy főleg politikai szempontból fog szólni. „Nemzeti fölemelkedésünk és egységünk“ — így folytató a külügyér — „elvette a pápaság világi hatalmát, de az egyházit érintetlenül hagyta. A katolikusok jogosan kívánják, hogy a pápa, mint a kath. egyház feje, semmiféle kormány önkényének ne legyen kitéve. Ellenben minden nemzetnek meg van azon joga, hogy az állam és egyház közötti viszonyt úgy szabályozza, a mint azt neki leghelyesebben tetszik; e jogot veszi igénybe Olaszország is. Mi szívesen elismerjük, hogy a pápa, mint a kath. egyház feje jogainak gyakorlatában, mint souverain szabad kell hogy legyen. Hanem viszont, megköveteljük az olasz királyság törvényének és intézményénektiszteletben tartását. Mi magunkra vállaltuk a kötelességet, hogy a pápának oly állást adjunk, melyben érintkezése a kath. világgal, valamint a kath. egyház feletti uralma biztosítva van. E kötelességet teljesítenünk kell és akarjuk is teljesítni, de ez nem zárja ki azt, hogy további lépéseket tennénk a megkezdett uton, bevárjuk, hogy minő gyümölcsöket fog hozni az eddigi eljárás és még kevésbé korlátozza ez azon jogunkat és kötelességünket, hogy az ország törvényeit és szabad intézményeit biztosítsuk a clericalis reactio támadásai ellen. A jelen törvényjavaslat semmikép sem érinti az egyház és állam közötti viszony szabályozásának kérdését. Eltekintve azon nehéz feladattól, mely közös minden állammal, nekünk még egy speciális nehézséget kell leküzdenünk, a souverain pápa a mi országunkban van. — Svájcz-, Német- és Francziaország, Belgium és más államoknak e tekintetben sokkal könnyebb feladatuk van. A pápa székhelye Rómában és a függetlenség, melyet neki a kath. keresztyénség feletti uralmában adnunk kellett, képezte éppen a legnagyobb nehézséget Rómának Olaszország többi részéhez való kapcsolásában. Midőn mi Rómára egy törvényt akarunk alkalmazni, mely mindazon intézményekre vonatkozik, melyeket itt a pápaság székhelyén találtunk, azon kérdést kell fölvetnünk, hogy vájjon nincsenek-e ezek között olyanok, melyek a pápa egyházi hatalmára vonatkoznak és melyek ennek gyakorlatára nélkülözhetlenek. Itt találjuk a szerzetes rendek generalatusait. A szerzet rendekkel minden vallásban találkozunk ; mi nem ismerjük el ugyan többé magánjogilag, de azt sem tagadhatjuk, hogy az azok feletti hatalom a pápát, mint a kath. egyház fejét illeti, s ő e hatalmat a generalatusok útján gyakorolja. Módot kell tehát találni, hogy Rómában és a római tartományban az egyházi testületek feloszlatása után az azokkal való érintkezés meghagyassék, — és e módot megadja a tvjavaslat,mely nem törli el a generalatusokat, nem ad nekik uj fentartási eszközt, hanem meghagyja számukra a mit évszázadok óta birnak, s a mi reájuk nézve nélkülözhetlek. Ez azonban nem gátolja azt, hogy Rómában is keresztül vitessék a ,,kult kéz*" illegezelluik vécéről szóló olasz törvény."’ A belga kamrában Bara volt igazságügyminiszter a kormánynak bizalmatlanságot kért megszavaztatni, mert az a köznevelési osztályt a bécsi világkiállításon néhány szerzetes által képviselteti. A kormány a tette ellen az ellenzék nevében tiltakozik, nehogy a külföldön azt higyjék, hogy a köznevelés Belgiumban a „társadalom rákfenéje“ kezében van. A klerikális többség a bizalmatlanságot megtagadta. Egy angol lap azon híre, hogy Khiva az oroszok által meghódíttatott, és úgy valótlannak bizonyul, mint azon hír, hogy a német császár élete ellen merénylet kísértetett meg. A Keramowodska szakasz április 17 —29-én Igdába érkezett. Egy ütközetben a turkománoktól 1000 tevét foglalt el, a szakasznak május 1 — 13-áig Ismysekir-re kellett érnie, mely hely Khivához 60 versenyire van. Agramonte, a cubai fölkelés vezére — megöletett — Louisianában a csend ismét helyreállott. Grant a bécsi közkiállításhoz Vanburen, — eddigi képviselő helyébe — new-yorki Jakson Schulze-t nevezte ki kormánybiztosul. Kübek Alajos, Ausztria-Magyarország követe a pápai széknél, tegnap délelőtt Gráczban meghalt. A „Dziennik Bolsky“ szerint nyugati Galiczia központi választó bizottsága következőleg alakult meg : Ziblikiewicz, Herzanovisky, Braun b., Moszinsky, gr., Baranovszky, Schlechtewszky, Gorninky kanonok, Miedzielszky és dr. Ottinger. A lembergi bizottság erősbittetni fog. Svájcában az ultramontánokat saját fegyvereikkel verik meg. Miután a jurai kath. lakosság az 1864. pápai encyklikát s a syllabust nem ismeri, s abból az állami s polgári következményeket nem tudja kivonni, a kormánytanács elhatározta e két okmányt minél nagyobb számban a jurái lakosság közt kiosztatni. A porosz képviselőházban a miniszterelnök jelenté Achenbach kereskedelemügyi miniszterré kineveztetését. A „Provincia Correspondenz“ megerősíti az egyháztörvények a császár által leendő keresztülvitelének bírét. A császár e hó 29-én utazik Bécsbe, hol 8 napig fog időzni. A zágrábi montenegrói emigránsok a külügyminisztérium közbenjárását kérték ki a végett, hogy amnestiát eszközöljön részükre a montenegrói fejedelemnél. Ez utóbbi azt válaszoló, hogy minden közvetlenül hozzája intézendő amnestia iránti kérvényt figyelembe veend. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1873 május 16. — Fracasse kapitány. Regény a XVlI-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant. (60. Folytatás.) Végre felkelt, kezeivel bucsujelt adott Vidalinénak és visszavonult hálószobájába anélkül, hogy az estebédhez nyúlt volna, melyet épen felhoztak számára. De az álom nem látogató meg selyemfüggönyös ágyában. Vidaline, kinek Serafin emlékeiig társaság helyét pótolta, jó étvágygyal estebédelt. Aztán nyájas álmoktól ringatva, hol mindig az ifjú színésznőt látta maga előtt, reggelig fel se ébredt. Midőn Sigognac, Hérode és Scapin visszatért a vendéglőbe, a többi színészeket a legnagyobb aggodalomban találták. A kiabálások : Rajta, Rajta és a verekedés zaja elhatott volt Izabella és társai füléig, az éji csend közepette. Az ifjú leány majdhogy el nem ájult és térdre rogyott volna, ha Blazius könyökénél fogva nem tartja vissza. Halálsápadtan és remegve állott meg a kapuban, hogy legalább hirt halljon kedveséről. Midőn Sigognac ot megpillantó s látá, hogy nincs megsebesülve, gyenge sikoltást hallatott, kezeit ég felé emelé s gyengéden átölelé az ifjat, képét vállába rejtvén, kellemteljes, szemérmes mozdulattal. Azonban csakhamar erőt vett magán, legyőzé fölindulását, kibontakozók Sigognac karjai közül, s néhány lépésnyire hátrálván, elővéve szokott tartózkodó modorát. — Nincs megsebesülve ugye ? — mondó szelid hangjával. — Mily vigasztalhatlan lennék, ha miattam legkisebb baja történt volna! De igazán, mily vakmerőség ! Oly szegény, igénytelen leány miatt, mit én, daczolni az oly gyönyörű és rosz kifejezésü herczeggel, kinek Lucifer szemei és büszkesége van. Ön nem okos Sigognac, minthogy már színész lett, mint mi, el kell tűrnie némi durvaságot vagy megvető modort is. — Azt soha se fogom engedni — felesé Sigognac, hogy jelenlétemben megsértsék az imádásra méltó Izabellát, akárhány álarcz takarja is arczomat. — Jól van — mondva — vágott közbe Herode — jól van mondva és még jobban cselekedve! Teringettél, mily karddöfécek voltak azok! Ugyan jól jártak a gazemberek, hogy Matamor kardja nem volt éles, ketté vágta volna őket tetőtől talpig, mint ahogy a lovagok tettek a szaraczénokkal. — Az ön botja ép oly jól dolgozott, mint kardom, — viszonzá Sigognac, visszaadván Hérode-nak a bókot — lelkiismerete nyugodt lehet, mert az egyszer nem ártatlan kisdedeket mészárolt le. — Oh nem! — felelé a Zsarnok nagyot nevetve fekete szakála alatt — az akasztófára valók alkalmasint a gályarabok virágát képezték egykor. — Az efféle munkára nem is vállalkoznak becsületes emberek — mondá Sigognac — de ne felejtsük el Scapint magasztalni, ő egyedül a természet által adott fegyverekkel küzdött és győzött. Scapin, ki tréfás ember volt, felfutta magát, mintha e dicséretek felpuffasztották volna, kezét szivére téve, szemeit lesütő és nevetséges, túlzott szemérmes és szerény módon bókolt. — Én is szívesen elkísértem volna — mondá Blazius, — de kezeim reszketnek , én ezután már csak pohárral verekedhetem , palack és bortusákban. Miután az idő már későre járt, mindenik szobájába vonult vissza, Sigognac kivételével, ki még néhányszor fel s alá járkált a folyosón, mintha valami nagy tervet forralt volna. A színész az igaz, meg van beszülva, de a nemes ember nem, Sigognac szerint. El fogja-e dobni álcráját, megmondja-e valódi nevét, nagy feltűnést okozva és bajtársaira hárítva talán a herczeg haragját? Ez volt a kérdés. A mindennapi okosság szava erre azt mondta volna : nem, a becsületérzés azonban sürgette. A báró nem állhatott ellene parancsoló hangnak és Zerline szobája felé irányzó lépteit. Lassan kopogtató ajtajánál, mely előbb félig, később egészen kinyílt, midőn megnevező magát. A szoba fényesen ki volt világítva. Gazdag, ágas gyertyatartókban rózsaszínű viaszgyertyák égtek, a legpompásabb, fehér habos vászon abroszon, melyen finom estebéd párolgott. Az egyik tálban két jószű fogolymadarat lehetett látni aranyszínű narancsoszeletkoszorú közt, finom harkályok és a legizletebb torta, Bilot úr remekműve, kíséretében. Arany virágos kristály palaczkban rubinszinü bor tündöklött, mig egy más, hasonló palaczk, topáz szinü borral volt tele. Kettőnek volt terítve, és midőn Sigognac belépett, Zerline épen megköszönte Bruyeres marquis felköszöntését, ki az ifjú leány egészségére csordultig megtelt pohárt kiülite. Zerline kellemteljesen köszönte Sigognac-nak, köszöntésben igen ügyesítvén a színésznőnek pajtása iránt való bizalmasságot, és az asszonynak a nemeseber iránti tiszteletét. — Ez valóban igen kedves öntől — mondá a marquis — hogy igy meglep bennünket kis fészkünkben. Remélem, nem fog attól félni, hogy együttlétünket meg— Gyula-Fehérvárról távirják. A katholikusok status gyűlésén Mikó Mihály határozati javaslata, mely szerint a régi jogalapon igazgató bizottság választassák elfogadtatott. Az eltérő nézetek teljesen kiegyeztettek. A gyűlés magát 1866-iki alapon szervezettnek tekintvén, az igazgató tanácsot 24 tagból megválasztotta. Világi elnök lett Jósika Lajos. A sérelmek legzavarja, és velünk fog ostebédelni. János, terítsen hamar a báró számára. — Elfogadom nyájas meghivását — felesé Sigognac — nem hogy éhes volnék, de nem akarom önöket megzavarni, semmi sem kellemetlenebb az erőkre nézve, mint egy tanú, ki nem eszik. A báró helyet foglalt az inas által előhúzott széken, Zerline mellett, szemben a marquis-val. Bruyères úr egy fogolymadár szárnyat szelt és tőn vendége tányérára, aztán megtöltő poharát semmi kérdést sem intézve hozzá, jól nevelt ember módjára; pedig érezte, hogy nagy, fontos körülmény hozhatta csak oda a bárót, ki rendesen oly tartózkodó s úgyszólván vad volt. — Ez a bor tetszik önnek, vagy jobban szereti a fehéret ? — kérdé a marquis — én mind a kettőből szoktam inni, hogy egyik se legyen irigy a másikra. — Köszönöm. A vörös bor tökéletesen kielégít. Mértékletes vagyok természetemnél és szokásaimnál fogva. Nem is azért voltam oly merész eddig üldözni önt, ily későn, hogy lakomázzam. Marquis, és olyan szolgálatot jöttem öntől kérni, melyet egy nemes ember soha sem szokott egy másiktól megtagadni. Zerline kisasszony alkalmasint elbeszélte önnek, hogy a színésznők öltözködő termében Vallombreuse herczeg kezét Izabella mellére akará tenni, azon ürügy alatt, hogy szépítő tapaszt ragaszszon reá, mely tett méltatlan és durva volt, miután az ifjú lány arra semmi okot sem szolgáltatott, se kaczér, se kihivó nem volt, soha sem az, és oly szerény lévén, mint okos és a legnagyobb mértékben birja tiszteletemet. — Meg is érdemli — szólt Zerline — noha nő vagyok és vetélytársa, semmi roszat sem mondhatnék róla, ha akarnék sem. (Folytatása köv.) ESBN 5113 szám. « Péntek. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. II. emelet. Ide intézendő a lap részét illető minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el.MAGYAR UJSA Kiadóhivatal: Egyetem-utezs 4-ik szám, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illető minden kaslamány, h m. az előfiztési pénz,, kiadás kifrásI panassok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 5 VII. évfolyam. .........mm-----—■—---------------------1873. Május 16. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre 8 » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 k. Hirdetési dij: kilenc* hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Előfizetési föltételek május 1-től kezdve: Két hóra (május— junius) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (május—julius) . . 4 frt — kr. Öt hóra (május—szept.) . . . 6 frt 80 kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hírlapkiadó-hivatalhoz, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta-utalványnyal eszközölhető. Pest, április 1873.X kiadó-hivatal. grg A „Magyar Újság“ szerkesztőségi iroda május l-seje óta barátok terelse szám. II. emel. ________________ -T- Egy józanabb politka inaugirálása A kereskedelmi leszámítoló bank alapszabályai tárgyalásakor tegnap Madarász József a 26 ik §-ba, mely azt határozza meg : kik nem lehetnek az igazgató tanács tagjai, a következő tételt indítványozta beszúrni : „a magyar törvényhozás tagjai.“ Madarász József ezen nagyfontosságú indítványát rokonszenvvel fogadta az ellenzék átalában. Pénzügyminiszter Kerkapolyi úr azonban ellene nyilatkozott. Ellene nyilatkozott annyiban, amennyiben hangoztatta, hogy e fontos kérdést jobban meg kell gondolnia a képviselőháznak, mondván : „Én azt gondolom, hogy az a kérdés, hogy az efféle intézetek igazgató tanácsosai a képviselőházban helyet foglalhatnak-e, megérdemli, hogy de be it megvitassuk , megérdemli, hogy az átalánosságban hozott határozat átalánosságban alkalmaztassák. Azt azonban tudom, hogy ha valahol, és ennél az intézetnél van okunk meg nem szorítani a magunk kezét és meg nem kötni e tekintetben.“ A „szabadkéz“ politikáját avval indokolván, hogy „ebből az intézetből a szerint, a minő kezekbe kerül, lehet egy is, lehet más is. Én csak azt akartam kiemelni, van-e okunk nehezebbé tenni azt, hogy ez intézet oly kezekbe kerüljön, amelyek azzá teszik a mivé valamennyien tenni kivánjuk.“ Hogy pedig a bank előbb megalakulhasson mintsem az incompatibilitás elve kimondatik, kijelenté hogy : „miután ez úgyis, mint a jövő saisonnak elhalaszthatatlan tárgya már is megjelölve jön, miután ezen választási törvény alkalmából az incomptibilitás kérdése okvetetlenül de besi tárgyalandó lesz , én azt gondolom, hogy ezen közelségéről való tekintettel a tüzetes tárgyalásnak, nem volna okvetetlenül szükséges és ez intézetnél ez irányban per excerpta intézkedni.“ Mivé törpült a pénzügyminiszter érvelése, illetőleg akaratereje Deák Ferencz nyilatkozata ellenében a következés csakhamar megmutatta. Deák Ferencz kijelentette, hogy nincs ok, amiért a képviselőháznak az incompatibilitás rendszeres megállapítását be kellene várni; kimondta az összeférhetlenség elvét; határozottan felszólalt Madarász József indítványa mellett s a pénzügyminiszter úr határozottan megretirált, feladta a tért, melyet el akart foglalni. Örvendetes eseménynek tartjuk országgyűlésünk ezen határozatát, mert reméljük, hogy az incompatibilitás elvét annak rendszeres tárgyalásakor is következetesen fel fogja tartani, mi aztán egészen más alakot fog adni a képviselőtestület nagy részének. Deák Ferencz azonban ennél még többet mondott, többet ígért eme nagyfontosságú szavai által: „Tisztelt ház ! Ez a kérdés rendkívülileg fontos. Azért is fontos, mert első lépés lesz egy talán idővel általánossá válható független, és kimondom igazán, józanabb politikára.“ Deák Ferencz tehát elismerte, hogy a kormány eddigi politikája nem volt független és nem volt józan. De hát ki ennek oka ? Nem épen ő maga Deák Ferencz-e? Ki eddigelé, sőt még mai nap is oly nagy hatalommal rendelkezik a kormány ellenében, hogy a pénzügyér, bár a kérdést még meggondolandónak tartja, saját kezeit megkötni nem akarja, s fél, hogy a bankból majd olyasmi lesz, mit épen nem akart, de az incompatibilitás elvét, mely ellen eddig is annyit vétett, Deák Ferencz néhány szavára azonnal feladja? S a jobboldal, mely különben vakon követi a minisztereket, szó nélkül pártolta a baloldal támogatására felszólalt vezérét. A tegnapi ülésben tehát elég világosan láthattuk — amit mi egyébiránt eddig is tudtunk és hirdettünk — ki a felelős mindazért, ami eddig történt, s ki leendő felelős a jövőben arra nézve, hogy az ígért függetlenebb és józanabb politika időszaka valahára bekövetkezzék. Majd elválik, ha váljon a tegnapi szavak tettekké fognak-e válni, avagy pedig csak egy elrebbent önvallomás maradnak-e. A börzeválság folytán tegnap délben a börzeelnökség felszólítására a legtöbb pesti bank képviselői újabb értekezletre gyűltek össze. Ez értekezletnek az volt a czélja, hogy intézkedések tétessenek a bécsi válság által a pesti piacra gyakorolt indokolatlan visszahatás elkerülésére. Az értekezleten Kochmeister Frigyes elnökölt. Hosszas beható vita után az értekezlet a következőket határozta: 1. Önkéntes adakozás utján oly alap alkottassák, melynel HZ IllUUHUlUUau U12.ttlujana.noag Cili»«« ivgiuauuu sújtott s a pesti piaczon leginkább vásárolt papirok, készpénzzel való vétele által, a papír benső értékének megfelelő árfolyama biztosittassák. Ez intézkedés által a közönséget megnyugtatni s az üzletet rendes medrébe visszaterelni remélik. Ez alap kezelésére bizottság választatott meg, mely a következőkből áll: Bahrach (magyar hitelbank), Weisz Mór (anglo-magyar bank), Holl Frigyes (osztrák magyar leszámítoló bank) és Rebly Adolf (fővárosi takarékpénztár). 2. A bankok képviselői ezenkívül kijelenteték, hogy a legközelebbi időben ma mondják fel a depotkat, és a legelőzékenyebb módon adnak előleget. Az értekezlet egyszersmind elhatározta, hogy d. u. 5 órakor küldöttséget meneszt a pénzügyminiszterhez s felkéri a minisztert intézkedések tételére, hogy a bankadó felfüggesztése folytán beálló bankjegy szaporításból a magyar bankfiókok is részesitessenek s a viszleszámitolás felemeltessék. A küldöttség: Kochmeiszter, Ullmann, Strasser s Deutsch S. urakból áll. A börze-alap aláirása azonnal megkezdetett és igen nevezetes eredményt szolgáltatott.