Magyar Ujság, 1873. június (7. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-11 / 133. szám

ségben. De lehet, hogy a teljes erejével gyorsan beköszöntő nyári napokban ezen szolgálatot is igen nagybecsűnek mondhatjuk. S lehet, hogy az osztrák hadügyérségben ily polgári „paraszt“ munka minél nagyobb mérvű teljesítése megérleli valahára azon meggyőződést, hogy ha a hadsereg táplálását biztosítani akarják, a földművelési, sőt a földműveléshez kellő szabályzási munkálatok teljesítésére is mindinkább nagyobb mérvben kell alkalmazni a katonaságot. Annyi bizonyos, hogy a tőkepénzhiány mellett, főkép a hadsereg munkaerejében találhatnánk fel azon segélyt, mely nélkül az említett első stádiumból tovább hatolni képesek nem vagyunk. És hiában leend meg papíron az a bizonyos ismeretlen rendszer, melyet Herrich K. úr emleget, ha kiviteléhez a kellő tőke- és munkaerő hiányzik. A miniszteri titkár úr az egész munka lelke gyanánt tünteti fel az 50-es években megállapított emel főelvet: a) A folyammederjavítás az állam terhe, miután annak előnyeit az ország bármely lakosa egyaránt élvezheti; b) Kiki azon művelet költségeihez tartozik járulni, mely neki egyenes előnyt vagy hasznot nyújt, mégpedig haszonaránylag. c) A szabályzási társulatot nem az érdeklettek számszerinti, de az áztatott holdankénti árterület többsége alakítja. Az „állam“ azonban eddigelé nem mutatta meg, hogy az ilynemű munkát tőle telhetőleg előmozdítani akarja. A Tisza folyó szabályzására kért csekély mérvű költségek a miniszteri tárczában maradtak : jobb évekre, miből az látszik, hogy kellő érdekeltséget még a Tisza-féle közlekedési és közmunkaminisztériumban sem találunk — más „nagyobb“ (?) t. i. a bécsi nagyhatalmassági szerep feladatainak készséges teljesítése miatt. — Hát a külföldi tőkék hiányát mikor pótolhatják már a belföldi hitelforrások? És az államkölcsönök csakis vasúti tervek létesítésére szolgálhatnak ? — A magyar- horvát bizottság tegnap délben tartott üléséről a „P. N.“ következő tudósítást vette. A horvát tagok az ülésen teljes számmal jelentek meg. Jelen volt Strosmayer püspök is, kiről azt híresztelték, hogy a tárgyalások elől viszavonult. A magyar tagok is mind jelen voltak, csak Széll Kálmán hiányzott az ülés kezdetén, de annak folyamában ő is megjelelent s átvette az előadó tisztjét. Az ülés elején őt Horváth Lajos helyettesíte. A bizottság tágyalásait úgy rendezte be, hogy pontonként felolvastattak a kiegyezési törvény egyes szakaszai, s azokra mindkét részről megtétettek az illő észrevételek. Ami a politikai részt illeti, horvát részről kijelenték a készséget a bán ellenjegyzés nélkül kineveztetését, s a teljesen önálló pénzügyi kormányt illető kivonatok elejtésére. A horvát miniszter állására vonatkozólag a horvátok egy formulázást terjesztettek elő, melyet a magyar tagok elfogadtak. E formulázás szerint a horv. miniszter, mint e magy. minisztertanács tagja, jövőre is az összekötő kapcsot képezi a horvát orsz. kormány és a magyar kormány között, de oly határozó befolyással a horvát ügyekben, mint állítólag eddig gyakorolott, nem bír. A horvát képviselők állását illetőleg horvát részről az követeltetett, hogy tűzessék ki bizonyos határozott időpont, melynek leteltével, azon esetben, ha a horvát országgyűlés feloszlattatik, a magyar országgyűlésen levő horvát képviselők mandátuma lejártnak tekintetik. Ez óhajtást a magyar tagok tudomásul vették s előbb a maguk körében fogják megbeszélni. A pénzügyi részre nézve a 45%-t a horvátok keveselték, 46— 47°/0-t kérve, miután azonban magyar részről arra figyelmeztettek, hogy Horvátország e módozat elfogadásával, összes jövedelmei ily jelentékeny, 45°/0-t fordíthatja belszükségleteire, Magyarországnak ellenben alig jut 26% összes jövedelmeiből beligazgatási szükségleteinek fedezésére, valószínű, hogy a 45% horvát részről is végleg elfogadtatik. Strossmayer, ki a tárgyalásokban átalában élénk részt vett, felszólalt a közös nyugdijak tárgyában s ezek számitását Horvátországra nézve sérelmesnek mondá. Magyar részről e tárgyban nem adatott végleges válasz. Felszólalások történtek az útépítésre vonatkozólag is, erre nézve azonban azon válasz adatvan, hogy a fenforgó bajok közigazgatási uton orvosolhatók , horvát részről e dolgot nem bolygatták tovább. Mint e sorokból kitetszik, a legtöbb pontra nézve máris létesült kielégítő megállapodás ; a még fennforgó differenciákat a ma este 6 órakor tartandó újabb ülésben fogják megvitatni. A létesült megállapodások jegyzőkönyvbe foglaltatnak, s ennek alapján egy törvényjavaslat fog kidolgoztatni. Az ülés 11 órától d. u. 14-ig tartott. A magyar bizottság pénzügyi munkálata felolvastatván, ennek tartalmát Zsivkovics horvát nyelven magyarázta meg A száraz levelek recsegtek lábaik alatt. Az erdő után puszpáng széllel ellátott virágos táblák következtek. Itt-ott gúla alakra nyírt tiszafák emelkedtek, melyek a sötétségben, emberi alakokhoz, lesben álló őrökhöz hasonlítottak, félénk Leanderünk rémületére. Nem sokára egy terrasz lépcsőjéhez értek, melyen, közepén kúppal ellátott, falusi modorú lak emelkedett. Ezt mint a nyilt tereken uralkodó kevésbé sötét éji homálynál vette észre szerelmesünk. E ház lakatlannak tetszett volna, ha gyenge világosság nem hatolt volna át az egyik ablak tömött selyem függönyén, az egész ablak alakját világosan tüntetvén ki a sötét falon. Bizonyosan függöny mögött várt az álczás aszszonyság, remegve ő is, mert az efféle szerelmi kalandokban a nők hírneveket, sőt éltöket is kockáztatják, épen úgy, mint a férfiak. De azon perczben Leander már nem félt többé. Kielégített büszkeségében számba se vette a veszedelmet. A hintó, az apród, a kert, a lak, minden főrangú nőre mutatott. Leander a hetedik égben volt, lábai nem érintették többé a földet. Mit nem adott volna érte, ha az a csúfondáros Scapin most megpillantja őt, teljes dicsősége és diadala közepette. Az apród nagy üveges ajtót nyitott ki és eltávozott, Leandert magára hagyván a teremben, mely igen sok ízléssel és gazdagon volt bútorozva. A kúp által képezett mennyezet sötétkék eget ábrázolt, hol rózsaszínű fellegek lebegtek és kis amorok repdestek különbféle kellemteljes állásokban. (Folytatása köv.) MAGYAR ÚJSÁG 1873. JUNIUS 11. a horvátoknak, mire kezdetét vette a discussió. Tegnap délután 6 órakor pedig a regnikoláris bizottság együttes ülése helyett a magyar fél tartott ülést, melyben megvitatta és megállapította a hordát félhez intézendő nunczium alapelveit. 9 órakor az ülés végeztével szűkebb körre szorítkozott a bizottság, s megkezdé a megállapított alapelvek nyomán a nunczium szerkesztését mint a „Ref.“ mondja. — Mint a „P. N.“ értesül, Kerkapoly bécsi útja összefügg a zálogkölcsönnel, melyet nevezetesen az 54 milliós kölcsön még ki nem bocsátott kötelezvényeire fölvenni szándékszik. A pénzügyér úr ugyan még nem tért Bécsből vissza, de mint hallatszik, sikerült neki az unió banktól ily letétre pénzt szerezni. Törényjavaslat a pesti „vakok intézetének“ országositása tárgyában. 1. §. A pesti „vakok intézete“ az alapítókkal e tekintetben 1873-ik évi márczius 11-én kötött szerződés értelmében ezennel országos intézetnek nyilvánittatik s mind a tanrendszert, mind az intézet vagyonát illetőleg, a magyar kir. vallás- és közoktatási minisztérium ügykezelési körébe osztatik be. 2. §. Az intézet összes ingó - és ingatlan vagyona jelen törvény életbeléptetésétől kezdve mint államvagyon az erre hivatott államhatóság által kezeltetik. 3. §. Az intézet alapító tagjai és jogutódainak az általuk vagy elődeik által tett alapítványok nézve szerződésileg fentartott növendék-bemutatási joguk ezennel törvényileg is biztosittatik. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatási miniszter bizatik meg. Trefort Ágoston s. k. A magyar tudományos akadémia. — Jun. 9-én. Az osztályelnök jelen nem lévén, Greguss Ágost legidősebb rendes tag foglalta el az elnöki széket s B u d e nz felolvasta Hu falvy Pálnak „Észrevételek a Müller Miksa felolvasásaira“ czimű értekezését. Hunfalvy észrevételei Müller Miksának főleg a 8-ik felolvasására vonatkoznak, s amaz állítólagos tévedések kiigazítását czélozták, melyeknek ilyen volta, nyelvünk származásából s természetéből kimutatható. Müller a nyelvek keletkezését kétféle módon tartja lehetőnek, alakulás és származás útján.— Müller nem hajlandó elfogadni a nyelveknek hangromlás által való alakulást a Hunfalvy e vélemény ellen küzd, példákkal mutatva ki ennek valótlanságát. Müller a nyelveket házi, nomád és állami nyelvekre osztja s a népek e háromféle életmódja és természete szerint csoportosítja a nyelveket is, mintha azért folytatna egyik másik nép nomád, vagy tűzhelyhez kötött életet, mert nyelve e vagy ama természetű s viszont. Ez állítás alaptalanságát mutatja ki Hunfalvy. Puszky jelen nem lévén, az általa bejelentett értekezés is elmaradt, s igy Fogarasi János r. t. felolvasta Bálinth Gábor jeles fiatal orientalistánk és utazónk újabb tudósításait. Bálinth Gábor febr. 21-én kelt útra Sz.-Pétervárról, Nyizsnyi Movgorovig vasúton, onnan Kazánig a Volga engedező jegén postalovakkal; Kazánban az ismerősöket meglátogatván s a mongol szótár harmadik, Szent-Pétervárott meg nem kaphatott kötetet Fogarasi számára Schieffnerhez elküldvén — említett hó 27-én este egy moszkvai telegraphistával indult útra. Márczius 1-én érkeztek meg Permbe, hol két napig időztek, kinyugodván a lehető rész út fáradalmait. Permtől Jekatyerinburgig hasonlókép rész volt az ut s a kétféle utat az oroszok akhabisztaja és sztupennyisztaja darogának nevezik. Jekatyerinburgban ismét két napot időztek, hol nyugvással és bevásárlással töltötték az időt, Bálint a juhbőr bunda mellé még egy dakha-nak nevezett szarvasbőr bundát s a nem elég meleg szőrbotosok helyett kutyabőrrel bélelt csizmát vett. Emlitett utitársával, ki nagyon elgyengült, csak Tumenig utazott, ott egy szintén távirdai hivatalnokkal utazó gens d’armes főtiszttel találkozván, s a két beteges távirdai hivatalnokot, mint egy czélból egy helyre utazókat összecsapván, ők ketten folytatták útjukat a jó utit és olcsó nyugati Szibériában, kellemes, nem hideg időben. Hol postalovakkal, hol parasztlovakkal utaztak, az utóbbiakkal azért, hogy lássák a szibériai parasztok életmódját. Útitársa tulajdonkép Irkutszkba volt küldve az ottani viszonyok tanulmányozására, azonban Krasznojarszkban kellett maradnia egy ottan vett távsürgöny szerint. Bálinth utazása alatt csaknem mindig a teniszei régi felirat megfejtésével foglalkozott, s így nagy kedve jött Krasznojarszkból kirándulást tenni a feliratos kő megtekintésére, e czélból a jeniszei kormányzótól kapott is előfogatos jogot, fizetvén a lovakért olyan dijt, melyet az orosz hivatalnokok tartoznak fizetni; de minthogy a jeniszei folyón a jég engedezése folytán az út csaknem járhatlan volt, e tervet visszatérő útjára kellett halasztania. Az említett kő feliratát székely felirat alapján kísértette megfejteni, s ezen megfejtési kísérletét még Krasznojarszkból el akarta küldeni a magyar akadémia számára, úgyszintén az orosz akadémia számára is, elismerése jeléül a magas kormány igen-igen hasznos pártolásáért. Azonban fáradt lévén s egy hadi főorvosban Irkutszki gutitársat találván, s ebbeli szándékának megvalósítását későbbre halasztván, az igen drága városból mart. 27. útra kelt a rettegett orosz postaszekéren. Ápr. 2. érkezett meg a még drágáb Irkutszkba, hol másnap átadta a Szent-Pétervárról hozott leveleket Keleti Szibéria főkormányzójának. Irkutszkból ápril 4-én délután indult el, estig a Baikal-tó partjáig érkezett, ott meghalván, reggel indult el szánon a tó sík jegén oly borzasztó szeles időben, hogy a szán csaknem minden lépten-nyomon felfordult. A tó közepéig tükörsima volt az út, onnan kezdve annyira befutt hóval, hogy a két ló a könnyű szánt alig bírta, s a 45 versztnyi utat 3 óra helyett 5 óra alatt tette meg. A Szelenga völgyével egészen sajátságos vidéken vitt az út, egyik homokos medenczéből a másikba, jobbára kopasz hegyekkel, a völgyekben legelvén a burjátok juhai és marhái. A postakocsisok jobbára burjátok lévén, csodálkoztak, midőn az övéikhez hasonló nyelven hallották Bálinthot beszélni és dalolni, az értelmesebbek torgotnak tartották. Khiakhtaba ápril 7-én érkezett meg, honnan e levelet is írta e hó 12-én. Itt elszállásoltatván, orosz hivatalnoki előfogati levelénél fogva a szállásért három napig semmit sem kellett fizetnie. Megérkezte után másnap mindjárt Phaphius határszéli biztoshoz ment, átadandó a Szent- Pétervárról magával hozott leveleit. A biztos szívélyesen fogadta és megígérte, hogy további utazására segédkezet fog nyújtani. Ígéretét be is váltotta, mert szerzett Bálinth számára tevét és taligát, s a felfogadott mongol 8 nap és 8 éjjel alatt tartozik őt Urgába szállíttani, ha a hátán is. A tevéért 20 rubelt kellett fizetnie ezüstben. Az élet ott igen drága, s minden iparczikket Európából szállítanak oda. Innen ápril 14. kellett elutaznia. E rövid úti tudósítás után áttér a teniszei kőfelirat megfejtésére. E felirat másolatát, melyet a levélhez mellékelve megküldött, szabadkézzel Orgában készítette. A Castrén által a helyszínen a körül az írás eredeti nagyságában vett másolat a szentpétervári ázsiai múzeum könyvtárában van. Bálinth erről vette magának az útra készített másolatot, s még egy kisebbet a Pallas művéből. A két irat között különbség nincs. Bálinth a felirást az altaji nyelvek alapján igyekszik fejtegetni. Ülés vége fél 7 órakor. KÜLFÖLD. Egy korai nyilatkozat. A londoni „Pall Mall. Gazetta“ Bonaparte Lajos özvegyének a francziákhoz intézett nyilatkozatát közli, melyet Chiselhurstban koholmánynak mondanak. Más oldalról pedig azt jelentik, hogy a nyilatkozat nem koholmány ; hivatalos közzététele csak Roucher tanácsára maradt volna el, ki az özvegyet fölvilágosítá, hogy korán nyilatkozatával csak a bonapartista ügynek árt. A francziák megnyerése czéljából irt nyilatkozat igy hangzik : „Francziák! A nemes és nagylelkű Angliából, hová száműzetésem gyásza köt, intézem e kiáltványt nemes érzelmeitek és szivetek nagylelkűségéhez. A nép szava által a francziák császárává választatva, III. Napóleon a dicső halott, maga úgy, mint dynastiája, minden jogot elveszített Francziaország trónjához ama napon, melyen ugyanazon nép szava, őt trónvesztettnek nyilvánítá. De bár meghalt, mégsem veszítette el a jogot, hogy fia számára jöjjön kérelmezni ugyanazon kedvezményt, melyet ő húsz,éven át élvezett, s melyet egyedül a ti szavazataitoknak köszönhetett. Húsz éven át egyebet nem akart, — mint Francziaország javát, üdvét. Ha húsz éven át megtartottátok őt, ezt azért tevétek, mrt méltányoltátok érzelmeinek becsületességét, s mert a tények megmutatták, hogy ez óhaja valódi vala, melyhez nagyravágyóé nem ért. Szerencsétlen háború idézte elő, hogy a szerencsétlenségek minden súlyát, melyet elviselnetek kelle, reá hárítsátok. Az a népek választottainak sorsa, hogy azzal együtt örülnek, s csupán általuk bukhatnak. Az idő, mely meglágyítja a szenvedélyeket és felvilágosítja az értelmet, be fogja bizonyítani, miszerint a császár nem egyedül felelős szerencsétlenségeitekért. Távol legyen tőlem a gondolat azt hinni, mintha franczia által elárultatott volna, azonban túlzott bizalom az árulással határos, anélkül, hogy oly gyűlöletes volna, mint emez. Francziaország túlságosan bizott. Vájjon bűneül lehet-e a főnek fölróvni, ha e bizalomban osztozott? Ő zúgolódás nélkül fogadta el az ideiglenes rendeletet, mely által trónjától megfosztatott, és meghajtá fejét a nép szava előtt, mely isten szava vala. ő meghalt, s az úr, milyet halála teremtett, napról-napra érezhetőbbé válik. Tisztelet azoknak, kik hozzá hivek maradtak. Tisztelet mindazoknak, kik halála pillanatában utolsó tartózkodási helyére követék őt, a kicsi falu kicsi templomába, mely csupán tiz órányira van a nagy fővárostól, mely fényét neki köszönheti. Tisztelet mindenekfelett a derék munkások ezreinek, kik odaadásuk és értelmes elismerésük jeleül neveiket ez alkalommal bejegyzők. Én, neje, meghajtom a fejem a rendeletek előtt, melyek a császárt uralkodói jogaitól megfoszták. Mint anya az egyedüli jogra hivatkozom, mely még fia számára fenmaradt, és mint özvegy, védelmembe veszem az árvát, az egyedülit, mit Francziaország nekem hagyott. Ha majd eljöverib a pillanat, és ez nincs messze, midőn majd szivetek és értelmetekre történend hivatkozás, emlékezzetek meg, hogy a Napóleonok dicsőségre emelék a franczia nevet a föld mind a négy részén, és hogy fiam sokkal fiatalabb, hogy sem osztozkodhatnék a felelősségben, mely atyja vállait terhelé; tőle egyedül ama óhajt örökré, hogy Francziaországot boldognak, szerencsésnek és tiszteltnek lássa. Francziák, gondoljatok az árvára!“ Kivonat a hivatalos lapból. II. Sándor orosz császár ő felsége, valamint Czezarevits Sándor nagyhg trónörökös és Mária Czezarewna, nagyhgnő trónörökösné, jun. 7-én délutáni 5 órakor a penzingi pályaudvarból a nyugati vasút külön udvari vonatával Stuttgartba utaztak el. Legfelsőbb rendeletre néhai Henrik Vilmos Adalbert, porosz kir.hgnő fenségéért az udvari gyász hétfőtől, jun. 9-től kezdve 10 napon át, azaz jun. 18-ig bezárólag, változtatás nélkül fog viseltetni._ Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére megen- gedem, hogy Bodroghy István, Kovács Zsigmond és Újhelyi Ká- I rely aradi törvényszéki biráknak, mint az 1871. évi 68. tvezikk 8-ik §-a alapján Szegedre kiküldött ítélő tanács elnöke s illetőleg birói tagjainak, ezen minőségükben kiváló tevékenységgel folytatott közhasznú működésükért elismerésem nyilvánittassék. Kelt Bécsben, 1873. évi május hó 17-én. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s k. A kir. igazságügyminiszter Kalocsay Lajos megyei Írnokot a rimaszombati törvényszékhez Írnokká, a balassagyarmati kir. törvényszékhez telekkönyvi írnokká Mihályi György ottani dirnokot Molnár Károly budapesti váltó- és kereskedelmi törvényszéki írnokot a borosjenői törvényszékhez irodaigazgatóvá, a pesti kir. törvényszékhez Cziglányi Béla ottani aljegyzőt jegyzővé nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Tóth Ignácz adóhivatali tisztet adóhivatali ellenőrré, Németh Ignáczot a nevezett minisztériumhoz fogalmazó segéddé nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter Novotny Vincze postajárati segédet a pesti postaigazgatósághoz titkárrá, Wollhofer József II. oszt. postatisztet pedig a minisztérium kebelében fennálló postajárati irodába segéddé nevezte ki. Haidú Adolf 70-ik sorgyalogezredbeli hadnagy tiszti rendfokozatáról önként leköszönvén, az 1868-ik évi XL. tvezikk 52-ik §-a értelmében, és egyetértőleg a cs és kir. közös hadügyminiszterrel, mint honvédköteles f. évi junius hó 1-ével hadapród tiszthelyettesi minőségben a magyar királyi honvédség szabadságolt állományába osztatott be. Jursovits Alajos, Jursovits Nép. János, Jursovits Krisztina és Jursovits Anna szántovai lakosok vezetéknevüknek „Alföldjére kért átváltoztatása I. évi 21,279. sz. belügyminisztériumi rendelettel megengedetetett. Dravnik János nyuli lakos vezetéknevének „Drávai“-ra kért átváltoztatása folyó évi 21.296. számú belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. Arad megyebeli Uj-Panát község törvénykezési tekintetben a f. évi junius 6-án 18.631. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelettel, az aradi kir. törvényszék területén lévő világosi járásbíróságtól a nevezett törvényszékhez tartozó aradi járásbírósághoz osztatott be. Az idézett rendelet 1873. évi julius hó 1-vel lép életbe. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, junius 10. — A pest megyei ellenzék tegnap d. u. 4 órakor a megyeház nagytermében értekezletet tartott a küszöbön levő alispánválasztás alkalmából. Elnökké a több százra menő s túlnyomó részben megyebizottmányi tagok egyhangúlag Beöthy Lajost kérték föl, ki megnyitván a gyűlést, néhány meleg szóval higgadtságra és arra inté a netán fölszólalókat, hogy itt most elvtársak tanácskoznak s nem ellenfelek, a hogy ha a vita acut és mérgessé találna fajulni, annak az elv és a párt vallaná kárát okvetlenül. Utána Jankovich Miklós emelkedett föl s hosszas indokolással és számos precedensre hivatkozva azon indítványt terjeszté elő, miszerint az alispánválasztás pártkérdésnek nyilváníttatván, a jelen értekezlet többsége állítson föl az egész megyei ellenzékre, tehát a netán más név körül csoportosulni készülő kisebbségre nézve is kötelező egy jelöltet. Szerinte nagy veszély magvát hintik el azzal, ha nem a megyei ellenzék többségének,hanem a kisebbségnek akarata fog érvényesülni a jobboldal segítsége által, mert e furcsa szövetség, mint Banquo szelleme fog kisérteni folyton s befolyással lehet és lesz nemcsak a fölmerülő követválasztásoknál, de a megyei zöld asztalnál is. Neki a személy kérdés alárendelt dolog ; fő a pártérdek s ami ezt illetékesen jelzi és képviseli: a párt többségének akarata. Halász Boldizsár más nézeten van. Ő nem ismeri el, hogy a jelen értekezlet az egész megyei ellenzék megfelelő és hű kifejezése volna s azért az itteni többség nem a megyei ellenzék többsége egyszersmind. Fölolvasván aztán „Magyar Újság“ általunk már rectificált sorait, kijelenti, hogy ő Földvárit tiszteli, becsüli, de ha ez alispánná lenne , a keczeli kerületet alkalmasint elvesztené a baloldal. Véleménye szerint jó lesz hát bevárni a kandidáló bizottság működésének eredményét, s ha a jobboldal jelöltet állít, miután ez absolut többségre úgy sem számíthat, az ellenzék jelöltei közöl az a két név, mely legtöbb szavazatot kapott Beöthy és néhány tag jelenlétében egy urnába tétetik s akinek a szerencse kedvez, arra szavaz aztán az egész ellenzék. Ivánka Imre nem mindenben, de pártolja azért a felebbi okoskodás központját és velejét, hogy tudniillik ez értekezleten minden egyes ember csak egy ember, aki önmagát képviseli, senki mást s igy a megyei ellenzék nevében nem is határozhat. Guttner hosszú és gyakori zajos éljenzés által félbeszakított beszédben az alispáni állás politikai jelentőségét fejtegetvén, a párt hivatalos képviselőjét ő benne látja s és azért kivánja, hogy ne a jobboldal támogatásának, hanem saját pártja, illetőleg a többség bizalmának köszönje alispáni székét. Pártolja tehát Jankovich indítványát.. Gulbert a szónokok hosszú sora követé, kik beszélnek „de rebus omnibus et quibusdam aliis.“ Külön följegyzést csak Földvári kissé ideges hangon történt felszólamlása érdemes, aki szükségesnek látja tudatni, hogy ő még csak barátainak jelöltje, a főispán ő méltóságához kandidálásért nem folyamodott s vég elhatározása attól függ: miben állapodik meg a párt többsége ? Az értekezlet adós maradt e kérdésre a válaszszák Sokan már hat óra tájban eltávoztak. Halász Boldizsárral egy véleményben lévők a szavazat megtörténte ellen tiltakozni akarván tettel, szintén követek e példát, az ott maradó értekezleti tagok azonban majdnem egyhangúlag az egy jelölt kitűzését emelték határozottá s Földváry nevét éljenezve szétoszlottak. — Pestmegye ma tartá évnegyedes közgyülését Szapáry gr. főispán elnöklete alatt. Térszűke miatt a tárgysorozatból e helyen csak az alispáni jelentést említjük, kiemelve belőle, hogy a megye területén a lefolyt évnegyedben születetett 4475, meghalt 4292. A szaporodás tehát 183 lélekre megy. A közegészségügy nem volt kedvezőtlen. A kolera szórványosan mutatkozott. Az állatok állapota jó. Gabnák kielégítők. Tolvajlás nem volt. Gyilkosság egy. Nagy tűzkárok nem, csak kisebb tűzesetek voltak. Részletes tudósítást legközelebb adunk. — A budai színkörben holnap szerdán Zajonghy jutalomjátékául „Dunanau apó“-t adják,mely kedvencz operetteje volt mindig a fővárosi közönségnek. A jutalmazandó elismert tehetsége iránti köteles érdeklődéssel ajánljuk hát most is az illetők figyelmébe. A zeneakadémia számára a közoktatásügyi miniszter a haltérre néző Fridrich-féle kétemeletes házat bérelte ki 6 évre, évenként 6000 írtért. Ide jön a czinitanoda is, melynek drámai osztályát az első emeleten helyezik el, a zenészeti tantermeket pedig a második emeleten. Liszt szintén ott fog lakni. A miniszter véglesen is meg akarja vétetni e házat, melyet aztán díszesen átalakítanának,s az udvarhelyiségben zenetermet rendeznének. — A budai színkörben tegnap Szilágyiné váratlan roszulléte leszokta a „Faust“ paródiát a színpadról, de az előadás rögtönzött volta daczára is teljesen kielégíthette a közönséget, mely már mind nagyobb számmal kezdi a buzgó társulatot pártfogolni. A „Matrózok“ s a „Galathea“ előadása az egyes szereplők, valamint a karok kitűnő összeműködésével mindvégig tapsra hívta ki a nézőtért. Gerecsné, Zádorné, Gerecs, Tímár, Zajonghy és Szombathy, valamint Némethy k. a. (egy pár szónyi szerepben, melyben ügyes alakító erejét kitüntette) vetélkedve vették ki részöket az ezt sikeréből. A színkörben holnap lesz az első jutalomjáték, Zajonghié, kinek szép tehetségét nincs szükség a közönség figyelmébe ajánlanunk. — Egy pesti kereskedővel G. úrral a ,,L. C.“ szerint következő eset történt. G. úr tegnap üzleti járatban lévén, a kecskeméti uczában észrevette, hogy egy ismeretlen egyén lépten-nyomon követi, hogy jobban meggyőződjék, szándékosan megáll egy kirakat előtt, ekkor azonban ismeretlen kísérője szintén megásott, és egyszóval G. urat nem téveszté el szem elől. A kereskedő végre megunván a dolgot, nem is gondolt vele többé, hanem egyenesen visszatért üzletébe. Kisvártatva belépett az ismeretlen is, és tudakozódék azon úr kiléte felől, ki előtte bejött. G. úr előlépve, megnevező magát, és azután a maga részéről kért felvilágosítást, az ismeretlen alkalmatlan magaviselete felől. Ez megzavarodva, bécsi titkos rendőri igazolványát mutatá elő, és azzal menté magát, hogy egy Bécsből megszökött sikkasztó nyomozásával van megbizva, ki feltűnően hasonlít G. úrhoz, és kinek nyomát Pesten elvesztette. Ezután ajánlá magát. G. úr pedig szerencsét kívánhatott magának, hogy a titkos rendőrnek nem jutott eszébe gyanújának közhelyen kifejezést adni. Szombaton késő este a Rókuskórház előtti sétányon Kabrán József, losonczi születésű, 34 éves csizmadia agyonlőtte magát. Két levelet találtak nála, Paczona Jánoshoz czipészmesterhez és a Rókuskórházban szolgáló Krivács Tamáshoz intézve, öngyilkossága okát nem tudni s az a hátrahagyott levelekből sem derül ki.