Magyar Ujság, 1873. július (7. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-22 / 167. szám

163. szám. Szerkeszti iroda: Barátok tere 1-ső szám. II. emelet. ide intérendii * lap ,melleiül rámáét illeti minden költemény. Kéziratok ■ levelek viesim nem adatnak. — Bérmentetlen tevelek csak ismerős kerekt fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-atoxa 4-ik szám, füldszint. Ide intézendi a lap anyagi ráérnél Illeti minden közlemény, n. na. ai elf Diétául páni, a kiadás körüli pinaasokra a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. XlI. evrolj '.IH. 1873. Július 22. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy Volybt a házhoz küldve: Egy évi ’ 15 írt, — kr Fél évre . 8 » -- » Negyed évre- 4 » -Egy hónal ?a 1 * 40 » Egyes szá.r. a ke Hirdetési dij: kilenci hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér négy hasábos petitsor 80 kr. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1878. julius 21. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Franciából fordította G. T. Ant. II-dik KÖTET. XI. Az uj hid Parisban. (81. Folytatás.) — Igen, de nem maradtunk-e elég sokáig Orleans és Tours-ban, hol előadásokat adtunk, hogy számos lovaival és alkalmatosságaival még bennünket túl is haladhatott? Ami pedig sebét illeti, az kitűnő orvosok ápolása következtébenhamar begyógyulhatott. Nem is volt oly veszedelmes, hogy megakadályoztatott volna egy erőteljes ufjat hintóban utazni. Vigyázzon tehát magára édes kapitány, mert ármány és csel veszi körül. Az ön halála Izabellát véd nélkül hagyná a herczeg ellenében. Mit tehetnénk mi szegény bohóczok, egy oly gazdag és hatalmas úr ellen. S ha Vallombreuse nincs is Párisban, bérenczei mindenesetre itt vannak, minthogy még ma éjjel is szépen meggyilkolták volna ha nem gyanakodik reájuk. Ez okok sokkal világosabbak voltak semhogy azok felett vitázni lehetett volna, a báró tehát csak beleegyező mozdulattal felelt és kezét kardja markolatára téve, hadd lássa könnyen jár-e a tokban. Beszélgetés közben a két barát a Louvre és Tuileriák kertjét követve, a Conférence kapuig ért, — midőn egyszerre porfelleget pillantanak meg az utón és kardvillogást. — Félre állanak, és át hagyák menni azon lovasságot, mely a király kocsiját szokta megelőzni. — A király épen St. Germain-ből jött haza. — Hintójában le voltak eresztve az ablakok alkalmasint azért, hogy a nép jól láthassa uralkodóját, sorsának vezetőjét. Utasaink tehát megpillanthatók azon halvány kisértetet, feketében öltözve, kék szalaggal felvált átkötve, melyet királynak neveztek, és mély mozdulatlan volt, mint egy viaszszobor. Hosszú barna fürtök vették körül e halálfejet, melynek mélaságát még nevelte az az emésztő, kínos, változhatlan unalom, azon második Fülöp féle unalom, mely csak az Escurial zord magányában és némaságában fejlődhetik. A szemek nem látszottak a tárgyakat visszatükrözni, semmi gondolat, semmi akarat nem ébresztette fel bennük a lángot. A legborzasztóbb életuntság látszott csak rajta. Alsó ajaka lepcsesen kiállott. Fehér sovány kezeit térdére tette, mint egy egyiptomi bálvány. Mégis volt némi királyi méltóság ezen komor alakban, ki Francziaországot személyesítette és kiben IV. Henrik nemes vére már elfajult. A kocsi eltűnt, mint a villám, a testőrök által követve. Sigognac álmélkodva maradt ezen tünemény után. Képzelő tehetségében a királyt természet feletti lénynek gondolta, ragyogva hatalma közt, arany nap és drágakővel körülvéve, büszkén, diadalmasan, szebbnek, nagyobbnak, erősebbnek képzelte a többinél, és csak szomorú, sovány, szenvedő, unatkozó arcot vett észre, sötét, gyászos ruhában, elmerülve keserves gondolatokba , észre sem véve a külső világot. „Ah, tehát ez a király, gondolá magában, az, a ki annyi milliók felett rendelkezik, ki felé annyi könyörgő kezet nyújtanak, a ki dörgeti vagy elhallgattatja az ágyukat, ki büntet és jutalmaz, a ki kegyelmet mondhat, mikor a törvény halált határozott, s ki egy szóval megváltoztathatja annyiak sorsát! Hogy ha tekintete reám hullana, nyomorából gazdag lehetnék, gyengéből hatalmas, új, még eddig nem ismert ember fejlődnék belőlem, kinek mindenki köszöntene és hizelegne. Sigognac romba dőlt tornyai büszkén felállanak a völgy és hegy ura lennék! De mikép remélhetni, hogy észre vesz engem ez embertömegben, mely lábainál hemzseg. És ha észre is vett volna, micsoda rokonszenv lehet köztünk? Ezen gondolatok és sok más foglalták el Sigognacot, míg némán járt társa mellett. Hérode tisztelte ezen andalgást, és a fogatok szemlélésében gyönyörködött. Aztán figyelmeztette a bárót, hogy nemsokára dél lévén, ideje lenne a leves felé irányozni az iránytűt, semmi sem lévén roszabb kihűlt vagy felmelegített ebédnél. Visszamentek tehát a fogadóba. Két óráig maradtak volt oda. Távollétek alatt semmi különös nem történt. Izabella nyugodtan ült a terített asztal előtt, legkedvesebb mosolyával fogadó barátját és oda nyújta neki fehér kezét. A színészek tréfás vagy kiváncsi kérdéseket intéztek hozzá városi kirándulásáról, kérdezvén, haza hozta-e köpenyét, zsebkendőjét és erszényét. Mire Sigognac vigan igennel felelt, a kedélyes beszélgetés elfelejtete vele borús gondolatait, és kis idő múlva kérdezte magától, nem volt-e sötét képzelő tehetsége által megcsalva, mikor mindenütt ármányt és cselt látott. De nem volt igaza, ellenségei néhány felsült kísérleteik miatt nem mondtak le bűnös terveikről. Mérindol, kit a herczeg azzal fenyegetett, hogy visszaküldi a gályarabságra honnan kiváltotta, ha őt Sigognactól nem szabadítja meg, elhatározá magát arra, hogy egy bátor barátja segélyét felkéri, ki semmitől sem szokott visszariadni, és jó fizetés mellett mindenre kész volt. Érezte, hogy egyedül nem boldogulhatott a báróval, ki őt már ismerte, ami még bajosabbá tette teendőjét. Mérindol elment tehát a kis híd felé, hol a zsiványok, tolvajok és más ily érdekes egyének tanyái közt lakott ama rettenthetlen vivő. A magas fekete házak közt a legrongáltabb, legocsmányabb előtt állott meg, melynek nyitott ablakaiban mindenféle dísztelen rongyok száradtak. Bement az ajtón és tökéletes sötétségben találván magát, az izzadó ragadós falakon tapogatódzott, mig végre megtalála a zsiros kötelet, mely a lépcsőzetnek karjául szolgált. Felbotorkázott azon, minden lépcsőn megakadva a sok halom által, melyet az oda hordott sár okozott, ez már rétegeket képezett, — azon időtől fogva nem lévén lemosva a mikor Parist még Lutetiának nevezték. De a mint Mérindol előrehaladt a sötétség oszolni kezdett. Egy kis világosság szivárgott át a lépcsőzet sárga üvegü kis ablakain, melyek szűk, fekete, kutmélységü udvarra szolgáltak. Végre elérkezett az utolsó emeletre, félig furadozva a sok rész gőztől. Két vagy három ajtó nyilt, ezen emeletre Az egyik félig nyitva volt. Mérindol kissé megrugá nem akarván kezével érinteni az ajtót és bement az egyetlen szobába, mely Jacquemin Lampourde Louvreját képezte. Fanyar füst csipe meg szemeit és torkát, úgy hogy köhögnie kellett, mint egy macskának, mely a madarat tollastól is lenyelte, és vagy két perczig nem juthatott szóhoz. Azonban a nyitott ajtón a füst szépen a lépcsőzeten is elterjedt, és a köd oszolni kezdett, a látogató megpillantható a szoba belsejét. E barlang különb leírást érdemel, mert nem hihető, hogy kedves olvasóink valaha ilyet láttak volna és ilyenséget e szerint nem is képzelhetnek. (Folytatása következik.) m3 Előfizetési felhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelette felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több párolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek julius 1-től kezdve: Évnegyedre (julius —szept.) . 4 frt — kr. Félévre (julius—decz.) . . . . 8 frt — kr. Három évnegyedre (jul. —márc.) 12 frt — kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. szerkesztőség: Pest, július 21. Külföldi szemle. Spanyolországnak ismét új minisztériuma van. Pig Margall mindenféle módot megkísérlett, hogy a dolgokat a rendes kerékvágásba hozza, végre is a siker lehetetlenségéről meggyőződvén lemondott s helyét Salmeron foglalta el, ki az uj kabinetet jobboldali férfiakból megalakította. Az előbbi minisztérium tagjai közül néhányan az uj minisztériumba is átléptek, igy Carvajal, a pénzügyminiszter, megmaradt. Nassomaro a külügyi tárczát a belügyivel cserélte föl. A carlisták előrenyomulásáról s az internationalisták zavargásáról újabb tudósítások nem érkeztek. A spanyol lapok Santa Cruz eltűnéséről a következő részleteket írják : Lizarraga halálos ítéletet mondott Santa Cruzra makacskodása miatt, miért ez felette dühössé lett. Lizarraga tök megfeddte a pap-banditát független „operatio“ miatt s azt kívánta, hogy magát parancsai alá vesse. Don Carlos ugyanez óhajnak adva kifejezést, Santa Cruz késznek nyilatkozott meghódolni oly feltétel alatt, hogy a halálos ítélet visszavonassék. Lizarraga feltétlen meghódolást követelt, mire Santa-Cruz folytatta független „operatióit“. Elvégre a Santa-Cruz irányában ellenséges érzületű tábornokok elhatározták, hatalmukba ejteni e makacskodót s mert tudták, hogy Verában van csupán 200 emberével. Valdespina 1500 emberrel ellene indíttatott. Felszólítás küldetett a megadásra Santa-Cruzhoz, ez arra azt felelte, hogy kész engedelmeskedni a király parancsainak, de Lizarragának mit sem ígérhet. Valdespina ragaszkodott megadási felszólításhoz s követelte, hogy Santa-Cruz adja át neki Orcholegny hatalmas vádpontot, hol a pap bandita kis tüzérségi készletét, fegyvereit stb. tartá. — Aguerillero mindent visszautasított. Ekkor Valdespina parancsot adott neki, hogy tüstént Francziaországba menjen át, különben menthetlenül főbe fog lövetni. E fenyegetésre Santa Cruz visszatarta őket, nem akarva, hogy a testvérharczban, carlista vérontassék, ruhát váltott s hirtelen eltűnt, a nélkül hogy valakivel közölte volna hová. Alig távozott el, példátlan kétségbeesés fogta el kis seregét; katonái sírtak, Valdespinát káromlással elhalmozák, fegyvereiket földre dobták s kinyilatkoztatták, hogy más vezérsége alatt nem fognak harczolni. Parancs adatott s mindnyájan lefegyvereztettek s fogságba ejtettek. Ami Santa Cruzt illeti, azt hiszi hogy ő Guipuzcoa tartományba menekült, hol nagyban uralkodik, s a nép szeretete nagy bandita iránt. Végül hire jár, hogy Santa-Cruz don Carloshoz felebbezett. Egy újabb távirat szerint Santa-Cruz francia földre menekült. A párisi spanyol követ amint ezt hírül vette, azonnal követelte Santa-Cruz kiadatását gyújtogatás miatt, de a franczia kormány megtagadta kiadatását. Különben Sante-Cruz csak rövid ideig időzött franczia földön, mert mint távirják, ismét fölvette a papruhát és Rómába ment, hogy magát a pápájának bemutassa. A franczia nemzetgyűlésben ma volt napirendre tűzve Jules Favre interpellatiója, de, mint távirják, a baloldal nem akar ez interpellate tárgyalásába bocsájtkozni. A kamra pénteki ülésében a hadsereg szervezésére vonatkozó törvényjavaslatot második fölolvasásban elfogadta s ezután valószínűleg azon törvényjavaslatot veszi tárgyalás alá, mely a hadsereg vallásos szolgálataira vonatkozik. A többség ez által azt akarja kivinni, hogy a katona a vasárnapokat megünnepelje, rendesen gyónjon s a miséket látogassa. Amint a „Köln. Zig“-nak írják Páriából, a nemzetgyűlés többsége elhatározta, hogy az állandó bizottságba a baloldal egy tagját sem választja. Kezdetben csak a mérsékelt és radikális ellenzéket akarta kizárni, miután pedig a balközép is magáévá tette a baloldal interpellációját, a kizárást ennek tagjaira is kiterjesztette. Bazaine védője, Lachand ügyvéd azt állítja, hogy Bazaine vizsgálatáról az iratok még nem terjesztettek a köztársaság elnöke elé s hogy a haditörvényszék tagjai sincsenek még kinevezve. Bonaparte Péter a sahhoz egy levelet intézett, amelyben azon körülménynél fogva, hogy jelenleg minden segélyforrás nélkül van, kéri, hogy vegye föl a perzsa hadseregbe. A németországi lapok a pápai nuntiusok hivatalos rangjáról írnak. Az európai követségi jogban tudvalevőleg az a szokás van, hogy katholikus udvaroknál a pápai nuntiusoké az első hely a követek között, hogy ünnepélyes alkalmakkor ők szólnak a diplomatiai testület nevében, s követségi társaikat ők hívják meg, amidőn testületileg kell az udvarnál megjelenni. Legutóbbi időben azonban a német lapok állítása szerint, a brüsszeli udvarnál levő pápai nuntius visszaélt ezen előjogával, saját kényéből kétszer nem küldvén meghívót egyik nem katholikus kollegájának. Ezen önkényes eljárás fejtegetése Berlinben azon meggyőződést szülte, hogy a pápai nuntiusok említett előjoga nem egyezik már meg a mostani időviszonyokkal, amiért is többen azt várják, hogy a német kormány e tekintetben más intézkedés tételét fogja indítványozni. Nemrégiben szóba jött Lengyelország újabb földarabolásának kérdése, mely földarabolására nézve Porosz és Oroszország között állítólag még 1863-ra létrejött a szerződés. Most a „Schw. Merk.“-nak ert vonatkozólag a következőket írják Berlin hivatalos köreiből : „Az 1863-ks évi lengyel fölkelés elnyomása után az orosz kormány fölajánlotta e kormányozhatlan ország átengedését a porosznak. ” Bismarck azonban nem fogadá el ezen ország megszerezhetését, azon szempontból indulván ki, hogy a porosz állam iránt ellenséges indulattal viseltető lengyel népesség még nagyobb száma mellett Poroszországban az alkotmányos kormányzás egyátalán lehetetlen lenne és hogy ő nagyon is emlékszik arra, mily nagy része volt a porosz állam 1806-ban történt elhanyatlásában annak, hogy 1805-ben oly nagyszámú lengyel lakosság elszakadt tőle. A franczia, angol, orosz, amerikai és hollandi követeknek június 29-én volt első kihallgatásuk a chinai császárnál. A langali orosz követ által franczia nyelven olvasott feliratot Bismark német követségi tolmácsa chinai nyelvre forditá. Mindegyik követ azután meghitelő iratát letette a császár előtt egy asztalra; a császár mandsehu nyelven felelt, feleletét Kung herczeg chinaira forditá. A fogadtatásoknál a herczegekkel együtt 800 mandarin volt jelen. A követeket az Isingli-Yemen tagjai kisérék kocsijaikhoz. — Az utczákon nagy tömegek voltak összegyűlve. A pekingi újság nem tesz említést a fogadtatásról. A kihallgatást engedélyző rendelet szerkezete miatt elégületlenség uralkodik. — Geoffroy franczia követ ugyanaznap második kihallgatáson volt, melyen a tien-stingi mészárlásra vonatkozólag levelet nyújtott át a császárnak. A berlini feltörvényszék véglegesen elutasította az ermelandi püspök panaszát, melyet az jövedelmei lefoglalása miatt a kincstár ellen intézett, Korytnicza jún. 18-án. Rágondolva magát elvégre, hogy Mocsáry Lajosnak s illetőleg a „M. Újságának feleljen, Csernátony azon kezdi saját és pártja egy részének igazolását, hogy Mocsáryt és a 48-as pártot szidalmazza. Mi nem fogunk oda leszállni, hogy azon vádak ellen, melyeket pártunk egyes tagjainak modora ellen összehord, komoly védelemhez lássunk, s még kevésbé oda, hogy hasonló személyes támadásokat intézzünk a balközépiek egynémelyike ellen. Mi a személyeskedést valamint máskor úgy ezúttal is lehetőleg kerülni s a tárgyat annak komolyságához méltó módon megvilágítani akarjuk. Felkapva Mocsárynak egy mondatát, az „Ellenőr“ szerkesztője avval indokolja a maga és társainak ellenszenvét a 48-asokkal való egyesülés ellen, hogy ezek között többen vannak, akik nem parlamentáris modort követnek a képviselőházban. Engedjük meg, hogy a dolog úgy áll, vájjon ebből az következik , hogy a balközépnek .... a jobboldallal kell egyesülni? Mert hát ez a kérdés uram, nem pedig az, melyet ön előtérbe tolni iparkodik. A jobboldallal való egyesülési hajlam miatt támadtuk mi meg önt és elvbarátjait, nem azért, hogy a 48-as párttal nem akarnak kezet fogni. Azért, hogy a 48-asok között vannak, mint ön állítja, kellemetlen modorú emberek, önök 1873-ban is megmaradhattak volna a bihari pontok alapján álló balközép, épen úgy mint megvoltak 1867. óta. Mi ugyan ismételve, úgy 1869-ban mint 1872-ben felhívtuk önöket a velünk való egyesülésre, de a arcz, mely közöttünk foly, nem azért ütött ki, mivel visszautasították baráti kezünket, hanem azért, mert a jobboldal felé húzódnak s annak ajánlgatják az egyesülést. Ezt tessék igazolni, ha képes, mert erről is csakis erről van jelenleg szó. Egyébiránt, minthogy úgy tetszett önnek, egy feleletét nem ennek igazolásával, hanem a 48-as párt modorának megtámadásával kezdte, s evvel indokolja azt, hogy a balközép a 48-as párttal egyesülni nem akart, lássuk mennyire alapos, mennyire komoly és figyelembe vehető ezen kifogás. — Mi teljességgel nem tartjuk annak. A politikai pártok érdeme és értéke ugyanis nem egyes tagjaik modora, hanem a párt által vallott és követett programm szerint ítélendő meg. Ha ez nem egyez meg nézetünk és meggyőződésünkkel, akkor bármily finom parlamentáris ildomú tagokból álljon is valamely párt, nem fogunk vele kezet; míg ellenben, ha a párt elveit osztjuk, legyenek bár annak tagjai között kellemetlen egyéniségek is, mi ahhoz csatlakozunk, illetőleg avval egyesülünk. Mert a politikai élet, a pártküzdelem czélja nem a kellemes társalgás, hanem komoly hazai czélok elérése. Avagy pl. az, aki katholikus vagy protestáns, elhagyja e hitét csak azért, mert a katholikusok és protestánsok között neveletlen sőt erkölcstelen emberek találtatnak? Az ember szigorúan megválaszthatja azokat, a kikkel benső barátságban élni kíván, s kizárhatja társaságából mindazokat akik Knigge tanait nem követik mindenben: a közpályán az ily kizárólagosság nemcsak nevetséges fingáskodás lenne, hanem egyenesen tehetlenségre kárhoztatná a pártot, mely azt gyakorolná. Széchenyi István köztudomás szerint finnyás és arisztokratikus szokású ember volt, s azok ellen, akik hajón köpdöstek, a sajtó útján is kikelt. De azért nem tartózkodott politikai és közgazdászati értekezletekre oly táblabírákat is magához hívni, akik szőnyegeit nem csak besározták, hanem undorító módon össze is köpdösték. S oly nagyon bizonyos-e abban Csernátony, hogy a balközépen nincsenek olyanok, akik ellen modor tekintetében kifogást lehetne tenni, s jutott-e azért eszébe, e miatt akarni kilépni a pártból, vagy pedig ezek kizárását indítványozni ? Hát a jobboldalon — amelylyel egyesíteni akar — mind csupa finom modorú ember, csupa d’ Orsay ül-e rajtad? S ha már nem a programm, nem az elvek, hanem az egyének szerint kellene megválasztani a pártot, amelyhez valaki csatlakozik, akkor is, úgy hiszem, az egyeseknek nem modora, hanem jelleme, becsületessége kellene, hogy szolgáljon irányadóul. Márpedig, ha e szempontból tetszenék Csernátony Lajosnak a 48-as pártot figyelmére méltatni akkor, remélem, még ő is ki lenne elégítve. Mert — eltekintve egy vagy legfeljebb két egyéntől, akik az osztrák uralom alatt noha szintén nem — politikai hivatalt viseltek — a többbiek egytől egyig ifjú koruktól fogva mai napig ugyanazon zászló alatt szolgáltak, e miatt nagy része sokáig szenvedett és mindamellett törhetlenül ragaszkodik régi elveihez. Magánéletök, s önzéstelenségök pedig nem kevésbé ismeretes. Ám tessék Csernátonynak e részben tenni hasonlítást a 48-asok és akár a balközépiek akár a jobboldaliak között, akikkel egyesülni oly nagy kedvet érez. Közöttünk hiába fog keresni nemcsak muszkavezetőket, mint a jobboldalon, hanem kishitüeket és gyávákat is, akik 48—49-ben helyüket elhagyták, s hiába fog keresni oly vállalatoknak akár igazgatóit, akár tanácsosait, a mely vállalatok az államtól segélyben részesülnek s a kormánytól függenek. Ami pedig Mileticset illeti, miután Csernátony csak úgy tudja, mint magunk, hogy sem AAHctics, sem az úgynevezett nemzetiségi képvisők általában nem tagjai pártunknak, e névnek a vitába keverése nem egyéb részhiszeműségnél. A nemzetiségi képviselők egy része a szélső, a másik a közép baloldalon ül, csakhogy a mi pártunkhoz egyetlen egy sem tartozik, holott tudtunkkal egynél több van a ki a baloldali körnek tagja, amiből azonban mi teljességgel nem akarunk fegyvert kovácsolni a balközép ellen, mert nem ezek, hanem a párt programmja s vezéregyéniségeinek és zömének eljárása után ítéljük meg a pártot, valamint a múltban sem hánytuk szemére a balközépnek, hogy pl. Pauliny Tóth Vilmos hozzá tartozott s körének is tagja volt.