Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-25 / 246. szám
246. szám. Szombat. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. II. emelet. Ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Pest, október 24. Külföldi szemle: Versaillesban a jobbközép által hétfőn tartott ülésben lett felolvasva a határozat, mely a nemzetgyűlés elé fog terjesztetni, s mely által a nemzeti, alkotmányos s öröklő monarchia mint Francziaország kormányformája fogna kimondatni. A határozat elsősorban Chambord grófot a trónra meghívja s elősorolja a biztosítékokat, a melyek alapján a restauratió megtörténnék. A jobbközép tagjai a gyűlés után a „Hotel des Bés.rvoirs“-ba mentek, hol a jobboldali legitimisták üléseznek, hogy ezekkel a nyilvános kikiáltás iránt értekezzenek. Tényleg Chambord gróftól eddigelé semmit sem tudnak fölmutatni, mi ama biztosítékokat megerősítené, melyeket a jobbközépiek hirdetnek. így áll a dolog a zászlókérdésben is. Chambord gróf csak arra kötelezte magát, hogy a háromszinű zászlót, melyet tiszteletére érdemesnek tart, üdvözölni fogja. Francziaországban a pártok jelenleg azon vannak, hogy a szavazatok iránt tisztába jöjjenek. Léon Say, a balközép elnöke egy levélben, melyet Schererhez intézett, azt állítja, hogy a többség a köztársaságra nézve nem látszik kétségesnek. A szélsőbaloldal hétfőn tartott ülésében gondosan megvitatták a szavazati viszonyt. Az eredmény az volt, hogy a köztársaság mellett, 340 képviselő s az ezekkel szavazó 17 bonapartistát hozzá véve, összesen 357 képviselő fogna a monarchia ellen szavazni. Miután jelenleg több képviselői hely nincs betöltve, az elhatározó ülésben aligha lesz 720 képviselőnél több jelen. E számítást az , Independ.“ párisi távirata is megerősíti s e szerint a republikánusok nyolcz szavazattöbbség fölött rendelkeznének, de a jobboldal a szavazatvásárlást nagyban űzi s e vásárlásban a főszerepet a miniszterek játszszák. A „Gaulois“ a népszavazást óhajtó képviselőknek nyilatkozatát közli, melyen azok okt. 25-re gyűlést hirdetnek, melynek feladata lenne : előkészíteni a tiltakozást bármely oly végleges kormány ellen, mely az általános szavazat nélkül állíttatnék fel. Saisset admirál egy iratban azon szavazatra emlékeztet, melylyel az előbbeni kormány megbuktattatott, és kinyilatkoztatja, hogy ő a végleges kormány mellett fog szavazni. A jobbközép elhatározó, hogy az állandó bizottsághoz tartozó tagjait megbízza azzal, hogy a nemzetgyűlés mielőbbi egybehívását sürgessék, anélkül azonban, hogy a kormány nézetének kitudása előtt az egybehívás idejét megállapítanák. Az angol lapok közül a „Times“ a franczia monarchia restauratiójára vonatkozólag azt mondja, hogy óhajtandó, hogy e fontos elhatározás az események által igazoltassák. Szerinte a monarchia nagyon üdvös intézmény, ha alkotmányos elveken alapszik. Francziaországban, mondja tovább, a republikánus törekvések mindig a dictatura felé irányultak. A „Daily Telegraph“ és a „Daily News“ ellenben tagadják, hogy Chambord alatt alkotmányos és parlamentáris kormányzat lehetséges volna. Birminghamban John Bright ellenjelölt nélkül ismét megválasztatott képviselőnek. Négy év óta most jelent meg ismét Bright választói előtt. A választás a szokásos jelöltbeszéd elmaradásával folyt le, mert a bizottság nem tudott oly termet találni, mely képes lett volna a nagy tömeget befogadni. Spanyolországból távírják, hogy Maturana 400 főből áló hadcsapata e hó 18-án Pradesnél (Cataloniában) megverte Felix lelkész bandáját. Másnap a hadosztály Cercos bandájára bukkant és azt is megverte, azonban Tristany és Miret 3000 főnyi bandája által meglepetvén, visszavonulásra kényszeríttetett Maturan parancsnok hiányzik. A carthagenai felkelőknek egy kirohanása visszavezetett. A hűségben maradt hajókat 22-re várták Carthagenába. A „Köln. Ztg.“ tudósítója a carlista táborból a fölkelés terjedelméről ezeket írja: Estella, Olló tábornok főhadiszállása, október 5. A „király“ csapatai urai három bask tartománynak: Biscayanak, Alavanak és Guipuzcoanak, továbbá Navarranak és Cataloniának, elválasztva Aragon tartomány által, mely csak részben van carlisták által megszállva. Ebrotól északra csak a nagyobb városokban vannak republikánus csapatok, az utak kizárólag a király csapatainak kezében vannak Bilbao , Tolosa , Victoria és Pampelona cernirozva vannak. A carlista sereg hátulról fedve a mindkét párt részére semleges Franciaország által, jobb szárnyával az atlanti, bal szárnyával a középtengerig terjesztette ki erejét, s így a harcrtér homlokzata az Ebro folyam. Mureiában és Valenciában szintén kitörőfélben van a fölkelés. Valenciát már is carlista tábor vette körül s mindennap várni lehet a város megadását. E város gazdagabb része nagyon izgatott a communisták ellen, s nincs megelégedve a köztársaság magatartásával. Spanyolország északi része két nagy táborra van osztva, az egyikben Navarrában Sabals az úr, a másikban a három bask tartományban és Navarrában pedig Olló, Don Carlosnak főparancsnoka. A hadügyminiszternek, Elionak állítása szerint jelenleg 45,000 carlista van fegyver alatt. Az utolsó hónap alatti működés oda irányult, hogy a szervezés alatti hadsereg mindig födöztessék, s ezért az országnak csakis hegyes vidékeit szállták meg. Itt előnyben is vannak a carlisták, az egész lakosság a király mellett lelkesül, s a tábornokok és katonák bámulatosan ismerik az egész területet. Minden ember kém a carlisták részére. A republikánusoknak ellenben mindenki ellensége s igy a tüzérségnek és lovasságnak sem igen veszik nagy hasznát. A carlisták fölszerelése nagy sietséggel halad előre, fegyvert és lőkészletet részint az országban készítenek, részint Francziaországból, Angliából hoznak. Leginkább hiányzik a carlistáknál a tüzérség és lovasság, hanem mindkét irányban nagy buzgalom sejtetik, hogy e fegyvernemekre nézve is kiállja a versenyt a repblikánusokkal. Az egész hadseregben azonban igen kevés az értelmes és jó tiszt vagy altiszt, és sehol sem bizonyult be anynyira azon mondásnak igazsága, hogy a háborúra pénz kell, és pénz, és ismét pénz, mint itt. A németországi iskolügyben folyt ért kezletek a tizennegyedik üléssel befejeztettek. A közoktatási törvényjavaslat csak a jövő évben fog a törvényhozás elé terjesztetni. Az értekezlet a következő elveket állapította meg : A jelenlegi gymnasiumok fentartatnak a reáltudományok által követelt kibővítéssel; ipariskolák állíttatnak fel latin és görög nyelvoktatás nélkül, de azon joggal, hogy a végzett hallgatók onnan egyetemekre mehessenek, végül középiskolák állíttatnak fel azon jogosultsággal, hogy azok, kik ott végzik el a tanfolyamot, egy évi önkénytesek lehessenek. A német lapok Vilmos császár bécsi utazásával foglalkoznak. Kivétel nélkül elismerésüket fejezik ki a bécsi udvar iránt a császároknak juttatott fényes és szívélyes fogadtatásért. Mielőtt ma — írja lapja élén okt. 22 én a „Nordd. Alig. Ztg.“ — a császár Bécsben időzéséről szóló jelentések lenyomatásait megkezdenék, bizonyára constatálni kell, hogy az oly szives fogadtatás, melylyel Vilmos császár Ausztria fővárosban minden tekintetben találkozott, az egyetemes német népben a legörvendetesebb viszhangot ébresztette. Büszkeséggel és örömmel jegyzik föl a német lapok a rokonszenv és tisztelet nyilatkozatait, melyekkel császáruk Bécsben találkozott, mint ama baráti szövetség újabb biztosítékát, melyben a két nagy állam a nemzetek békéjének fentartása iránt táplált közös óhajukban egyesülnek“. — A „Bresslauer Ztg.“, a többek közt ezeket írja : „Ausztria politikája, mióta Andrássy kormányra került, olyan szilárdságot, méltóságot és biztonságot mutat, melyet előbb sajnosan nélkülöztünk benne.“ Végül a „Prov. Corr.“ még egyszer kiemeli a látogatás kiváló politikai horderejét. A nemzetközi kiállítás újabb alkalmul szolgált a nagyhatalmak egyetértésének megszilárdítására, melyen Európa békéje nyugszik. Koetz fuldai püspök e napokban történt halála után az ottani káptalan Laberenz káptalani dékánt választotta meg püspöki helytartónak. Az uj egyházi törvények életbeléptetése óta ez az első eset, hogy püspöki szék megürült s betöltése az uj törvények értelmében eszközöltetett. Ehez képest a püspöki helytartó megválasztása is a kormány jóváhagyásától függ, és Laberenz, ha csak nyíltan és világosan el nem ismeri az új egyházi törvények kötelező erejét, választását nem fogja a kormány megerősíteni. Legalább azt hiszi és várja a közvélemény. Románia elszakadási vágyáról elterjedt hírt a „Köln. Ztg.“ konstantinápolyi levelezője megerősíti. Figyelmeztet egyszersmind ama sajátságos körülményre, hogy épen a román „vörös“ párt, mely eddig szenvedélyesen működött ez irányban, most nemcsak ellenzi a kormány szándékát, hanem azt Konstantinápolyban denunciálta. „Amily egyetértőleg ítélték el a hatalmak — mondja levelező — a porta magatartását Ausztria iránt, épen oly egyetértőnek mutatkoztak ezen román tervek rászólásában, s ebből sem Bukarestben, sem a díván előtt titkot nem csináltak.“ Romániában többek közt Károly fejedelem utódjáról is kezdenek gondolkozni, vagy más valaki gondoskodik helyettük, de annyi bizonyos, hogy Hohenzollern Frigyes herczeg, Károly fejedlem öcscse, 6 havi szabadsággal Romániában utazott, hogy ott az oláh nyelvet elsajátítsa. A „Deutsche Nachrichten“ azzal a megjegyzéssel ad nyomatékot e hírnek, hogy román részről már többször nyilvánult az óhajtás, hogy a herczeg Romániában egy hadparancsnokságot átvegyen s ez által állandóan az ország viszonyaihoz kapcsoltassák. Olaszországban a hatóságok küldöttségei tisztelegnek a királynál, örömüknek adva kifejtést, hogy a király a nemzet óhajtásának utazásával eleget tett s hogy szerencsésen vissza érkezett. Turinban 19-dikén volt egy ilyen tisztelgés a városi tanács részéről s ennek egy fontos nyilatkozattal felelt ő felsége. Elmondván, hogy utazása milyen kielégítő volt rá nézve s mily javára válhatik hazájának mind a jelenben, mind a jövőben , a király nem titkolá el nézetét, „bizonyos közelgő eseményeket most már nem tekint olyan komolynak, mint a milyen hitben állanak és semi esetben sem tart attól, hogy elhomályosíthatnák Italia csillagát. Ugyanezen alkalommal megígérte Victor Emanuel, hogy a Cavour-emlék leleplezésének ünnepélyére, ha csak állami ügyek nem tartják vissza, ismét Turinban lesz. — A carlina téren ez ünnepély alkalmára amphitheatrum szerű tribünét emelnek, melyen a király, a királyi herczegek, a szenátorok, képviselők és nagyobb olasz városok polgármesterei, a diplomatiai testület foglalnak helyet. A római nemzetőrség zászlóalja fogja az emlékszobrot díszőrség gyanánt körülfogni. A leleplezés után d. u. 2 órakor nagy hangverseny lesz, melyre külön alkalmi zeneműveket u. m. symphoniákat és cantatékat a legjobb olasz zeneszerzők készítenek. Este 6 órakor diszebéd 450 terítékkel a Carignano palotában, ezt diszszini előadás követi a Vittorio-Emmaruele szinházban. A Carlina-tér este fényesen ki lesz világítva. Másnap reggel kirándulás lesz Santenaba, hol a nagy férfiú sírja van. Este nagy ködfátyolkép-mutatvány lesz electricus fénynél a Madame palota két tornya között, mely Cavour apotheosisát fogja mutatni. E látvány a Victor-Emmanuel térről is látható lesz. A mutatvány ideje alatt a prefectúra előtt négy zenekar hymnust fog játszani, s este a „Pietro Micca“ czímű történeti balletet adják elő az operaházban. Az orosz „Golos“ a bécsi fejedelmi találkozásról szólva, czikkében ezeket mondja: A bécsi kiállítás egyszersmind alkalmul is szolgált a török-osztrák barátság lehűtésére, kiszorítván helyéből azon gyöngéd hagyományos gondoskodást, amelyet az osztrák államférfiak a „Losporusi beteg emberre“ fordítottak. Azon fogadtatás, mlyben a bécsi kormány által a szerb és román fejedelmek részesítettek, felkeltette a porta elégületlenségét. Andrássy ugyan elég erélyesjegyzékkel arra bírta a török kormányt, hogy álljon el e tárgyban való tiltakozásaitól, mindamellett ezen elégületlenség a szökevény bosnyákok panasza folytán ismét felmerült. A porta nem mellőzhette hallgatással a dolgot, s Szerajevóban nyomozást rendelt el, és a nyomozó bizottsághoz Theodorovics és Dragancsics osztrák-magyar consulokat is meghizta. Tény, hogy a török vizsgáló bizottság roppant nagy részrehajlással járt, el, mi természetesen az osztrák diplomaták tiltakozását idézte elő. Ennek következtében a porta váratlanul megszüntette a nyomozást s az európai udvarokhoz egy emlékiratot, aláírás és felvilágosító jegyzék nélkül, küldött szét, melyben a nevezett consulök ellen a diplomatákra nézve a legsúlyosabb vádak emeltetnek, mintha ők a keresztyéneket a török hatóság ellen bujtogatták volna. A portának ilyetén cselekvénye, mely a diplomatikus szokásokkal s fenálló alakiságokkal ellenkezik, az osztrák kormány okszerű haragját keltette fel, és most a portától teljes elégtételt kiván. Ezen új meghasonlásnak valószinüleg nem lesznek komoly következményei, s az ügy a török kormány mentegetőzésével fog végződni, minthogy reám nézve isten veszélyes volna, szomszédját ingerelni s még inkább felizgatni a nyílt felkeléstől úgy is már alig visszatartóztatható keresztyén alattvalóit főképen most, midőn belszervezetében fontos, terjedelmes és gyökeres reformok életbeléptetéséhez hozzáfogni készül. De egyidejűleg ezen viszály az osztrák keleti politikában fordulatot jelent, és pedig oly fordulatot, mely nagyítás nélkül azon kötelezettségeknek tulajdonítható, melyeket Andrássy császárunk bécsi látogatása alkalmával magára vállalt, a következménye az egy év előtt Berlinben összegyűlt három uralkodó között a keleti polikára vonatkozólag létesült egyetértésnek. Budapest, október 24-én. Egyéb sürgősebb ügyek megvitatása nem engedte, hogy Györffy Gyulának a „Biharéban megjelent „Bizalmas csevegés a balközép pártról“ czímű minapi czikkére előbb tegyünk megjegyzéseket. Nem lehet azonban hogy legalább ma ne térjünk arra vissza, minthogy az, úgy látszik, a balközép legközelebbi tervét, szándékát, árulja el. Ugyanis miután előrebocsátotta egyrészt azt, hogy a balközépnek elvileg fen kell tartania egész programmját, másrészt pedig megemlítette, hogy egy a körben tartott értekezlet alkalmával Tisza Kálmán, a jelenlevők egyhangú helyeslése mellett, azt mondotta, hogy ha a programot valamennyi pontját egyszerre nem lehetne elérni, azért mégis kötelessége a balközépnek oda törekedni, hogy ami a feladatok közül az idők és körülmények szerint győzelemre emelhető, az életbe lépjen , s miután végre azon nézetét fejezi ki, (Györffy Gyula) hogy a programmpontoknak a kivihetőség szerinti osztályozását senki sem tartaná jó politikának, szóról szóra ezeket írja: „Az első kérdés, mely pártunk parlamentáris győzelmére alkalmat fog nyújtani, előreláthatólag a magyar pénz- és hitelügy kérdésének függetlenítése lesz. Majd ha megengedi a gondviselés, hogy a csatában győzzünk, akkor lesz ideje beszélni arról, hogy a kormányvállalásnak itt elmondott theóriái a gyakorlatban miként alkalmaztassanak. Tehát, ha a minisztérium a pénzügyi részkezelés s a bank fel nem állítása miatt vereséget fog szenvedni a képviselőházban, ez a balközépre nézve a kormányvállalás lehetőségét fogja teremteni. S miután annak — t. i. a pénz- és hitelügynek fontosságáról, a nemzet életére döntő befolyásáról, — mint egy közbeszűrt mondat tartja — nem szükséges beszélni; annálfogva nem ok nélkül azt lehet e két állítás egybevetéséből következtetni, hogy ha ezen két fontos kérdés megoldását remélheti, illetőleg a király által arra felhatalmaztatik a balközép, tehát kész lesz, illetőleg kész legyen a kormánynak elvállalására. Mely következtetés annál megengedhetőbbnek látszik, minthogy, amit magán után hallottunk, evvel tökéletesen összevág. Mi ennek ellenében először is arra vagyunk bátrak figyelmeztetni Györffy Gyulát, hogy valamely képviselőnek, legyen az bár vezérnek kikiáltva, beszéde, teljességgel nem képes a párt által ünnepélyesen elfogadott programmot megváltoztatni; a programaiban pedig arról szó sincs, hogy abból csak egy rész valósíttassék a baloldal által. Másodszor abból, hogy Tisza azt mondta, „hogy ha nem volna lehetséges mindent egyszerre sikerhez juttatni, kötelessége a balközépnek oda törekedni, hogy legalább az lépjen életbe, ami az idők és körülmények szerint győzelemre emelhető“ Képen nem következik, hogy ezen részlet maga a balközép által, illetőleg ennek kebeléből alakult minisztérium által valótittassék. A balközép előmozdíthatja s kötelessége előmozdítani mind azt a mit elveivel megegyezőnek tart, ha mindjárt a jobboldal részéről inditványoztatik is, s ezt — épen úgy mint a 48-as párt — eddig is tette, anélkül, hogy azért egyik vagy másik üdvös törvény létesíthetése végett kormányra jutni késznek nyilatkoznék. A kormányra léphetés föltétele ugyanis valamely pártra csakis az lehet, hogy egész programmját vagy legalább annak lényegét, fő részeit azonnal valósíthassa. Mi már, — kérdezzük tisztelettel, — a baloldal programmja, mi annak lényege? Az önálló nemzeti bank talán vagy bár a pénz (messze van egymástól) és hitelügy függetlenítése? Ez a programmnak csak egy kis része, illetőleg folyománya. A balközép programmjának lényege az ismeretes bihari öt pont, amelyek között pedig a bank még csak elő sem fordul, olyannyira magától értetvén ez, mihelyt a közös ügyek s közös minisztériumok a delegációval együtt megszűnnek. Tehát még az esetre is, ha a bihari öt pont el lenne egymástól választható, a pénz- és hitelügy függetlenítése, világosabban szólva : az önálló bank felállítása nem lenne elegendő alap, — még Tisza érintett beszédének értelmében sem, — a kormányvállalásra. Mert elvégre is a „pénz- és hitelügy függetlenítése“ alatt, mint veszszük észre, csakis a bank felállítását értik ezen urak. Ha egyebet, ha többet értenének, ha legalább a közös pénzügyminisztérium eltörlését értenék — ami magában nem nagy dolog — úgy azt alkalmasint világosabban fejeznék ki. Az önálló bank pedig közgazdasági függésünket Ausztriától csökkenteni fogná ugyan, de pénz- és hitelügyi függetlenségünket egymaga nem biztosítaná. Ez csak teljes függetlenség mellett, nevezetesen kereskedelmi tekintetben is, érhető el. S amint nem elég pénz- és hitelügyi függetlenségünk biztosítására az önálló nemzeti bank, úgy másfelől ez nem is kizárólag baloldali óhajtás, nem a balközépi programm sajátsága. — A jobboldal szintúgy magáénak vallja azt, mint mi baloldal. Lehet-e már most... — kérdjük szépen — oly valaminek a létesítése végett saját programmjáról, ezen programm lényegéről lemondani, ami nem is ismertető jele a balközépnek? Lehet-e egy önálló bankért vagy bár még hozzá valami más kisebb nagyobb értékű engedményért letenni, vagy ha úgy tetszik, bizonytalan időre elhalasztani az ország önállóságának helyreállítását? Egy tál lencséért az egész örökséget. Mert utoljára, ha még oly fontos is reánk nézve az önálló magyar bank, az ország teljes törvényes önállóságához képest az mégiscsak alárendelt fontossággal bír. Azért, ha valóban úgy esnék, hogy a kormány leszavaztatása esetén a balközépi képviselő urak, a jobboldal egy részével egyesülve, a Györffy által említett alapon akarnának vállalni kormányt, mi azt — ha még úgy hangoztatnák is az egész programm sértetlen fentartását — egyenesen hűtlenségnek az elvek s a választók iránt tekintenék. S miután mind egyre szaporodnak a jelenségek, melyek szerint csakugyan ily lealkuvásra készek a balközépen, mi ismételve figyelmeztetjük a választókat, hogy ennek megakadályozása végett idejekorán szót emeljenek, nehogy hallgatásukat késő bánat kövesse. A feljebb mondottakkal kapcsolatban megemlítjük, hogy Nyíregyháza polgárai még a nyáron felszólították Vidliczkay József képviselőjüket: nyilatkozzék, milyen állást szándékozik elfoglalni a szóban levő pártátalakulásnál. Vidliczkay a felhívásnak eleget teendő, aug. 31-ére tűzött ki népgyűlést, de minthogy az időtájt a cholera legjobban pusztított, a gyűlés akkor elmaradt és i. h. 26 án fog megtartatni. Reméljük, hogy a választók csak határozott, félre nem magyarázható nyilatkozattal fognak megelégedni, s egyúttal az ellenzék két árnyalatának — a 48-as pártnak t. i. és a balközép elvhű részének — egyesülése iránt is ki fogják fejezni óhajtásukat, csakis ez egyesüléstől lehetvén várni sikert, győzedelmet. — A korteskedés a budapesti főpolgármesteri hivatalra javában foly úgy Ráth Károly, mint Házmán Ferenci mellett. Azon állítással szemben, mintha az egész Terézváros az előbbi jelölt részére nyilatkoznék, úgy értesülünk, hogy ott is vannak jócskán akik Házmánt akarják. A József- és Ferenczvárosban meg épen a nagy többség van a budai polgármester mellett, mindamellett hogy a Ráth barátjai házról házra járnak híveket szerezni. Ami minket illet, mi — mint már régebben kinyilatkoztattuk — egyik jelölt mellett sem vagyunk, s egyszerűen registráljuk a történő dolgokat. ____________ — A vasutaknál eshető halálesetekből felmerülő kártérítések iránt az igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a miniszterelnökhöz s a „P. L.“ azon szokásos előnyben részesülvén, hogy ő azt német nyelven már közzéteheti, kivonatosan is ismertetjük a „P. L.“ után a törvényjavaslat pontjainak lényegét, a következőkben: 1. §. Ha a vasúti üzletnél valaki megöletik vagy tetemes sérülést kap, az üzletvállalkozó felelős az ezáltal okozott kárét, hacsak be nem bizonyítja, hogy a baleset tőle nem függő hatalmas veszély vagy épen az illető saját maga által okoztatott. 2. §.Kártérítés adandó: a) Halál esetében a gyógyítási és temetési költségek mint szintén kárpótlás a megsérültnek haláláig számítandó keresetképességi hiányáért. Ha a megholt kötelezve volt másokat tartani, ezek a haláleset által okozott hiányokért szintén kárpótlást igényelhetnek. b) Sérülés esetében a gyógyítási és azon vagyonveszteségi költségek, melyeket a sérült keresetképessége hiánya következtében szenvedett.