Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-14 / 236. szám

230. szarv. B­aaBaBaSBä ■aaaBM—­ Vll. évfolyam. Kedd. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-fő szám. II. emelet. Ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m­. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDASZATI NAPILAP. damm 1873. Okt. 14. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küüldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Félévre 8 » — » Negyed évre 1 « — » Egy hónapra 1 V 4» » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás MAGYAR ÚJSÁK­h­ozirm­ politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetősök folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetősöket mielőbb megnyitni. Hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek október 1-től kezdve: Két hó­t (október—nov.) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (október decz.) . 4 frt — kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Pest, október 13. Külföldi szemle. A távirat szombaton jelenté, hogy Chambord Frohsdorfot elhagyta s Genf melletti kastélyába La­­connex-be ment. Más hírek szerint Brüsselbe váratik. A trónkövetelő ez utazása a föltevések egész sorozatát véte a felszínre. Ezek közt első helyen áll az, hogy­­ azért akar közel lenni a franczia határhoz, hogy az al­­­­kudozásuk alatt a hosszú utazás által Frohsdorfba a küldöttek ne veszítsenek időt. Hogy ez ügyben mi újabb történt, arról nyilván a délben érkezett táviratok hoz-­­ nak tudósítást. Lássuk a legutóbbi párisi tudósításokat. Az orle­­ansi herczeg barátai azt a hírt terjesztették, hogy I Chambord pénteken este elveit a monarchikus pártok egysége miatt föláldozta. Ennek ellenében az „Union“, a trónkövetelő hivatalos lapja, tegnapelőtt azt mondá, hogy Chambord becsületét fentartja, s hogy utolsó , szavát e tárgyban Frohsdorfban mondá ki. Az „Union“­­ a kamrát azonnali föloszlatással fenyegeti, ha a mon­archiát rögtön föltétel nélkül ki nem kiáltja. A „Times“ azon állítása, hogy Thiers Mac-Mahon megbizatásának meghoszabbítása mellett szólt volna, valótlan. Thiers arra fog szorítkozni, az alkotmányos törvények tárgyalását s a conservatív köztársaság szer­­­­vezet­ét kívánni. Thiersnél pénteken a balközép tekintélyes férfiai jöttek össze. Périer­s León Say szintén jelen voltak. Versaillesban a harmadik törvényszék előtt ma­­ fog Ránc ügye tárgyalás alá vétetni. Corombel kor­­­­mánybiztos halált fog indítványozni s ezt azzal indo­­­­kolja, hogy Ránc, miután a kezesek elfogatását elren-­­­delő parancsot aláírta, azok megöletésében ő is részes.­­ Mac-Mahon s Thiers a Bazaine pörben mint tanuk fognak a haditörvényszék előtt megjelenni. Azon képviselők száma, kik hajlandók Thierst követni, a bonapartistákon kívül hír szerint 340. Mi­után a fusionisták hasonló szám fölött rendelkeznek, Francziország újra meg fogja érni azt a szégyent, hogy sorsa fölött a bonapartisták határozzanak. A porosz képviselőház egy kir. rendelettel felosz­­lattatott. A választó férfiak választása e hó 28-ra és a képviselők választása nov. 4-re tűzetett ki. A berni szövetségtanács a genfi államtanács elő­terjesztése folytán tiltakozni fog a franczia kormány­nál Mermillod üzelmei ellen. A angol republikánus mozgalomnak kezdet óta Bright volt a mozgató eleme. Midőn néhány év előtt Bright hosszas betegség következtében a politikai te­vékenységtől visszavonult, Angliában a republikánu­sok alig hogy életjelt adtak. Most azonban, hogy Bright a kabinetbe lépett, a birminghami republikánu­sok próbára akarják tenni. Ugyanis az ottani republi­kánus kör egy programmot készített, melyre vonatko­zólag Bright véleményét akarja megtudni. A republi­kánus programm pontjai ezek: 1) a munka képviselte­­tése az alsóházban; 2) a választási költségek megfize­tése a helyi adóból; 3) a katonabudget leszállítása ; 4) az oly személyek fizetésének és jutalmazásának eltör­lése, kik aránylag kellő munkát nem teljesítettek; 5) az anglikán egyház államiságának megszüntetése; 6) a parlament időtartamának megrövidítése; 7) a válasz­tási jog nagyobb mérvű kiterjesztése a vidéken s a vá­lasztókerület czélszerű fölosztása a nép számához aránylag ; 8) a méltányosságra alapított törvényes in­tézkedés a munkaadó és munkások közt; 9) szabad fe­lekezet nélküli, kényszer­ű nemzeti nevelés; 10) a va­dászati törvények teljes és feltétlen eltörlése; 11) terü­leti törvények, ezek közt olyanok, melyek az első­szülöttség és majorátus eltörlésére vonatkoznak, a birtok átíratásának könnyebbítése, ennek olcsónak kell lenni, hogy a kis birtok szerzése csak úgy történhes­sék, mint a nagy birtoké. 12) Chamberlain pro­­grammja, nevezetesen: szabad egyház, szab­d ország, szabad munka és szabad iskola. Budapest, okt. 12-én. Tegnapi czikkünk befejezésében mára ha­lasztottak az „Ellenőr“ „Apróságaira“ teendő észrevételeket. Azóta egy újabb czikk, akarjuk mondani „apróság“ látott napvilágot­­, laptár­sunk hasábjain, a­melylyel egyszersmind a Csá­­volszky röpiratának bírálata be is záratott, így tehát mindkét számra tehetjük megjegyzésein­ket, ezúttal is egyébiránt mellőzve a­mi tisztán Csávolszky személyét illeti, a­mire, ha jónak látja, t. barátunk maga fog felelni. A­mit nemcsak a jobboldali lapok évek óta írtak s magunk is nem egyszer kifejezni kénytele­nek voltunk, hanem a mi ellen a balközép füg­getlenebb tagjai­ is nem egyszer panaszkodtak, hogy a balközépen az egyéni szabad gondolko­zás, a meggyőződés függetlensége elnyomatik, a vezérek akarata, nem egyszer a többség aka­rata fölé emeltetik,s ez saját meggyőződésén erő­szakot téve, magát a vezéreknek sokszor alá­veti, szóval, hogy a balközépen nem is többé csupán szoros fegyelem uralkodik, mely a kisebbséget a többségnek alárendeli, hanem uralkodik va­lóságos zsarnokság, a vezérek és néhány hí­veik zsarnoksága a többség felett, azt sok egyébnél jobban képes megvilágítani azon egy­szerű tény, mely szerint Csernátony Csávolszky röpiratának a vezérekre vonatkozó részét még csak azért sem akarta átvenni, hogy azt­­ meg­­c­áfolja. Mi értjük a hallgatásban nyilatkozó felhábo­rodást, midőn a közvélemény előtt tisztán álló férfiak oly aljas rágalmakkal illettétnek, hogy azoknak nemcsak megc­áfolása felesleges barát és ellenség előtt, hanem megemlítése is már némi tisztelethiány s legalább gyöngédtelenség vagy tapintatlanságra mutat. De mikor nem ily becsületbe vágó aljas a hitetlen rágalmak, hanem a politikai nyilvános működésre vonatkozó tények s ezek megítélése forog fen, akkor ezen tények­nek, s az ezek kapcsában mondott ítéletnek puszta ismétlése, — még hogy nyomban meg­­czáfoltassék is — csak azok előtt tűnhetik fel il­letlenségnek, a kik a vezéreket azonkívül hogy csalhatlanoknak, sérthetetleneknek is tart­ják. Hogy ez az önálló véleménynyel, a vitatko­­zási szabadsággal mennyire egyezik meg, meny­nyire képes a függetlenség iránti hitet emelni, azt azok megítélésére bízzuk, a­kik a jobboldal­nak örökké szemére hányták, hogy az a maga vezérei vagy vezérével szemben saját jobb meg­­meggyőződését elhallgatja, feláldozza. Hogy is nevezte el ezeket Csernátony ? De hát ez nem a mi dolgunk. Azon képviselők lássák a­kik a bal­középhez tartoznak, ha várjon ily felfogás mellett lehet-e véleményszabadságról, egyéni független­ségről komolyan szólani De hogy legalább azok, a­kik nem országgyűlési képviselők, ezen ázsiai felfogást nem osztják, s országszerte — mint Csernátony állítja — nem botránkoztak meg Csávolszky támadásain, arról meggyőződhetik­­. szerkesztőtársunk, ha pl. a Debreczent veszi ke­zébe, a­mely Csávolszky röpiratát egészen és szó­ról szóra kezdte közölni, vagy az Abaúj Kassai Közlönyt, a­mely csak azért nem hozott abból mutatványt, mert úgymond azt óhajtja, hogy minden baloldali választó az egész röpiratot ol­vassa el. De meggyőződhetett már előbb az em­lített s egyéb lapok czikkeiből is, a­melyekben a balközépi vezérek ugyanazon tettei, a­melyeket Csávolszky Konczkés alá vesz, szintúgy férfiasan meg voltak bírálva. Csernátony nem akarja, hogy a Ghyczy és Tisza ellen felhozott állítólagos rágalmak az „Ellenőr“ által még terjesztessenek is. De hát ha megczáfolná azokat, a­mi — ha rágalmak — nem igen lehetne nehéz. Vagy attól tart, hogy az olvasó nem a czáfo­latnak adna hitelt, a­mely világos tényeket elmagyarázna, hanem az állításnak, a­mely világos tényeken alapul? Ezen, úgyszólván előleges kérdésen túlesve, által megyünk arra, a­mi­t, szerkesztőtársunk „Apróságaiban“ a legnagyobb. Értjük azon önvallomást, mely szerint csakugyan megváltoz­tatta nézeteit a baloldal feladatáról, illetőleg más programm terén áll most, mint állott nemcsak 68-ban, hanem még tavaly is szeptember előtt. „Igen — mondja Csernátony— a közt, amit 1868- ban mondottam ki mint nézetemet, nagy ellentét van­ Igen , a balközép kormányra léphetését most már nem tartom azon kizárólagos feltételhez kötendőnek, a­mely nélkül nem tartottam azt megengedhetőnek 1868. kezdetén. Igen , a részben teljesen megváltozott nézetem s elismerem a következetlenséget öt év előtti és mostani észjárásom közt. Igen , ma helytelen eljárásnak tartom azt, a­mit 1868-ban helyesnek tartottam; ma kötelességnek hi­szem azt tenni, a­mit a tavalyi választásokat és pénz­ügyi romlásunkat megelőző években kötelességnek hittem nem tenni. Igen , az 1868-ban kifejezett nézetemet jelenleg egy kétségtelen tévedésnek vallom s ennek folytán nem is lehetek sem csalatkozhatlan pápa, sem infalli­­bilis 48 as. Meg van elégedve Csávolszky Lajos ur tántoritha­­tatlansága ezen töredelmességemmel ? De hát hol van az elvhűtlenség abban, hogy én 1873-ban más e­lj­á­r­á­s­t tartok üdvösnek, mint a­minőt 1868-ban tartottam üdvösnek, pártunk ország­gyűlési képviseletének részéről, nemzeti érdekeink nö­vekedő pusztulásának elhárítására ? Hát mi haszna lenne abból Magyarországnak, ha azt mondhatnám romjain, hogy soha sem változott meg egyetlen nézetem is s hogy megőriztem Csávolszky Lajos imádását az én „következetesség­m“ iránt? Hát múmiák vagyunk mi, kik hyerogliph takaró­ban hirdetjük „programmunk“ balzsamos merevségét; vagy élő emberek, a­kik gondolkoznak, elmélkednek s cselekesznek annyi jót a mennyit lehet, hazájuk, a sza­badság, az alkotmányos létel, a haladás érdekében ?•* Nem fogjuk ezen vallomással szemben ismé­telni mind­azt, a­mit már anynyiszor elmondot­tunk s bebizonyítottunk, hogy t. i. itt nem egy­szerű eljárás, avagy taktika, hanem programm megváltoztatása, elvek feladása forog fen. Mi beérjük ezúttal e puszta vallomással magával és csak azt bátorkodunk kérdezni a többi balközépi képviselőtársak s az összes balközépi választó­­polgároktól : várjon ők is megváltoztatták-e így a feladat iránti nézeteiket a választások óta, ők is készek e­­ly önvallomást tenni mint Cser­­nátony? A felelet — a képviselők részéről nem tudjuk — de a választó­polgárok részéről bizo­nyosan csak tagadó lehet. — Arról a személyes érintkezésen kívül, a balközép vidéki lapjainak csaknem egyhangú nyilatkozatai bizonyossá tesz­nek. Pedig hát ezen választó­polgárok, ezen szer­kesztőtársak sem múmiák ám azért, csakhogy nem is napraforgók, hanem férfiak. A­mit 1. szerkesztőtársunk „a 48-as és Csá­­volszky-féle fecsegésről, az alap el nem foga­dásáról, a füstölgő, dübörgő szörnyű kis moz­donyról“ mondani méltóztatik, „a­mely nem fo­gadja el alapul a vasutat,“ ezen már a minap használt, de akkor is eloszlatott képet — talán ködképet kellene írnunk — nem tartjuk szük­ségesnek még egyszer széjjel funi, hanem igenis szükségesnek látjuk azon szemrehányásra, „mely szerint eredeti utat választottak Csávolszky röpiratának mesterei (?) és 48-as pártolói a bal­oldal egységesítésére“ — ismételni azt, a­mit már egyszer szintén mondottunk: t. i. hogy va­lamint egyrészt most is mint eddigelé, készek va­gyunk a baloldal program­unhű tagjaival egye­sülni , úgy önökkel, uraim, a­kik a bihari öt pon­tot feláldozni, azokból lealkudni, vagy épen a mostani alapon kormányt vállalni készek, teljes­séggel semmi legkisebb hajlandóságot sem ér­zünk az egybeolvadásra. Sőt ellenkezően, politi­kai ellenfeleknek tekintjük önöket s ilyeneküt kí­vánunk tekintetni önök által is. ” A határőrvidéki erdők ügyében következő nyilatkozat felvételére felkérettünk: „A horvát-slavon határőrvidéki kormányzat elnöki osztályának főnöke által a „Pester Lloyd“ 234. számá­ban közzétett s a határőrvidéki erdőüzletre vonatkozó közleményre, egyelőre kénytelenek vagyunk ki­jelenteni azt, hogy arra — tekintve a kérdéses ügy jelen stádiu­mát, mely a nyilvános discussióra még meg nem ért — most még nem válaszolhatunk, de fentartjuk magunk­nak, hogy annak idején, pár nap múlva, ezen ügyet sa­ját álláspontunkból is megvilágítsuk. Budapest 1873. október 11-én. Divald Adolf, a határőrvidéki erdőüzleti társulat vezérigazgatója.“ — A m. k. honvédelmi ministerium mint az „El­lenőr mondja terjedelmes átiratot intézett a hadügyér­­séghez, hogy az egyéves önkénytesség intézményének némi módosítását kicsikarhassa. A véderőről szóló tör­vény azon szakaszainak módosítása forog itt szőnyegen, mondja, melyek „önkénytesi“­szég alatt a magyar ifjú­ságnak minden szolgálatképes tagját a közös hadsereg számára halászták el; a nemzeti véderőnek aztán nem maradt más, mint néhány vállalkozó bénát édesgetni be a szabadságolt alkotmányú tiszti karba. Az átirat most: „Kívánja, hogy az önkénytesi qualificatiókkal bírók és ilyeneküt jelenkezők együtt húzzanak sorsot a sorozás alatt álló többi hadkötelesekkel. És e sors döntene majd, várjon a sorhadnál vagy a honvédségnél fogják-e betöl­teni szabályszerű katonai szolgálatukat. Az átalános hadkötelezettség mértéke csupán e mód által nincs ki­forgatva sarkaiból. Csak e mód által lehet helyreállítva a véderőről szóló törvényeknek azon elzüllött czélja, mondja helyesen, mely a czopf kedvéért nem pörzsöli meg az áldozattűzön az ország védképességét.“ — Weninger Vincze lemondásának okát az állam­vasutak elnökségéről a következőleg halljuk előadva: Tisza Lajos közlekedési miniszter az államvasutak igaz­gatóságához egy erősen hangzó rendeletet bocsátott ki, melyben az államvasutaknál található mindennemű ren­detlenségek ellen élesen kikel, s az ott még mindig nagy mértékben divó germanizmust megrója. Weninger Vincze mint elnök a megtámadott intézet védelmére kelt, s a miniszterhez személyesen intézett levelében beismeri a hibák egy részét, de utal a pályák hosszú­ságára,­­ az innét eredő nehézségekre, valamint a javí­tásokra, melyek az ő elnöklete alatt, az oly elhanyagolt állapotban Stempftől átvett vasútnál tétettek. Ezen le­vélre a miniszter oly választ adott, mely udvariassága mellett is az első leiratban foglalt vádakat változatlan föntartja, minek következtében We­linger ur személyes kérdést csinált az ügyből és beadta lemondását. „Re­form “ — Erdélyből a kereskedelmi­ miniszter urat illetőleg következő interpellációt kaptuk: Van e tudomása a miniszternek a felől, hogy : 1- szer. A Segesvárró­l Csi­k­székbe köz­lekedő postakocsi mind a mellett, hogy a héjjasfalvi postaállomás az utolsó vasúti állomás, e mai napig még mindig fenntartatott, és a székelyföldi utasok — sőt postai küldemények egy-két, sőt három órai segesvári­­ves­tegzárnak és azután még egy két órai csigamenet­nek vannak alávetve, míg a héjjasfalvi vasúti pályá­nak Székely-Keresztúr felé irányuló átmetszését elérik, hogy tehát ennek következtében a vasút sebességére számító utas — sőt az arra feladott gyors szálltmány ha Székelyföldre irányoztatik át/1, mind négy és fél órát késik, míg ha a postakocsi közlekedése Héjjasfal­­ván rendeztetnék — e kalamitás meg lenne szüntetve. 2- szer, a Marosvásárhely és Segesvár közötti postakocsi közlekedés fen van t­artva, a­helyett, hogy a Marosvásárhely Sz.-Keresztur közötti állitatott volna fel, és hogy e postakocsi közlekedés csak Szász- Nádas és Hetur községek érdekében lehet még fen­­tartva, míg a Székely-Kereszturról egyenes irányban helyre­állítand­ó postakocsiközlekedés az egész Kiskü­­küllő vidékét Havadtón — a parajdi sóbányai és mak­­falvi vidéket Erdőszentgyörgyön és a köröndi vidéket Sz.-Kereszturon és Udvarhelyit — elláthatná a posta­kocsi forgalma beneficiumaival, és 3-szor a h­a­l­a­vá­s­á­r - s­e­ge­sv­á­r­i országút a nevezett pár községért országos subventioval, a hala­­vásár-keresztúti út pedig széki áldozatokkal tartatik fen , ott két község adózza a subventiot, itt 50 köz­ség adja az ingyen favart és napszámot. És ha mindezekről tudomása van, a­minek lenni kell, vette-e figyelembe a miniszter azt­­ az i-sőre. Hogy a héjjasfalvi­­­asuti indóháznál min­dig idegen fogatok szálitják el az utasokat és a seges­vári postakocsi üresen robog a vasút melleti paralell­­útvonalon el, minél fogva a posta­jövedelem rövidsé­get szenved és magánosak nagyobb áldozatokra kény­szerülnek, csakhogy az angol Times est monney közmondásnak megfelelhessenek. 2-ra, hogy a Székelyföld nagyrésze a postakocsit nem használhatván — a marosvásárhely-segesvári postaközlekedés teljes­en jövedelmezetlen eredménye­ket mutat, míg a kisküköllő földjén fel közelebbi össze­köttetés eszközlése 40—50.000 léleknek adna utazási könnyebbitést. Végre a­r­ra, hogy a vasút megnyíltával a Maros­­vásárhelyről Balavásáron-Erdőszentgyörgyön át Ke­­resztúrig terjedő közlekedés szükségessé teszi annak az útnak átvételét az országutak sorába és felhagyan­­dónak jelzi a Marosvásárhely, illetőleg balavásár-seges­­vári útvonalnak országos költségek fentartását. Mind ezen irányban gyökeres és gyors intézke­dést kérünk. Héjjasfalva, 1873. október 7-én több érdekelt nevében: Schöpf Adolf, országos h. ügyvéd. A „Lndoviea Akadémia.'4 A magyar honvédelmi minisztérium nem igyekszik megc­áfolni azon hírt, miszerint a Lu­­dovica Akadémiát illetőleg oly szabályrendelet készült, mely ezen intézetet kivetkőztet eredeti rendeltetéséből, a felsőbb hadtan tanításától megfosztja s igy a bécsi „Kriegsakademie“ előis­­kolájává teszi, hogy minduntalan ismételhessék a bécsi urak azon nem igaz közmondást, hogy Magyarországnak nincsenek magasb képzettségű hadfiai vagy vezérei, nincs is szüksége magasb katonai akadémiára, sem átalában az egész hon­védelmi intézményre, mert hisz a „birodalom“ védei ott vannak a közös hadseregben s a hon­védelmi intézmény csak a különködést vagy szakadárságot növeli Ausztria és Magyarország közt. Nem első s nem is lehet váratlan viszszalépés ez a magy. honvédelmi minisztérium körében. Ezen lépés utait igazgatták azok, kik Piré urat aztán Nagy Károly urat a honvédelmi intézmény „fejlesztésére" (?) kiszemelték s Fehérváry urat államtitkárrá tették, kik aztán egy-egy nem épen jó órában könnyen szétbonthatják mindazt, a­mit a honvédelmi minisztérium eddig évek folytán nagy félénken félig meddig létrehozott. Kivetkőztetni eredeti rendeltetéséből a Ludo­­vika Akadémiát, sőt egész honvédséget, ez oly természetes, oly logikai feladata a bécsi politiká­nak, melyre mindaddig bőven talál embert és alkalmat még a magyar véderő az osztrák véd­erőtől teljesen elválasztva nem leend. Hiában mutogatnak nekünk optimistáink azon nagy (?) engedményekre (!) melyeket a honvé­delmi intézmény törvényszerüsítése s a Ludovica Akadémia megnyitása alapján elérve látnak lenni. Megengedjük, hogy a bécsi urak ügyesen tudtak alkudni s hogy százados politikájukból egy két lépést néha leengednek, visszavonulnak; de csak azért, hogy a nekik kedvező időpontban roha­mosan foglalhassák vissza álláspontjukat, mely e nagy világon t. i. Ausztriában és Magyarorszá­gon nem ismer csak egy földi hatalmat, úgymint az osztrák ármádiát, melynek fentartása körül kell forognia minden más intézmények, minden más érdekeknek a mely a „nemzeti“ létjogról vagy államjogról Magyarország irányában ép oly kevés tudomással bir, mint p. o. Lengyelor­szág vagy épen Illyr- és Szlavonország irányában. A Ludovica Akadémiában, mondjuk, a felsőbb hadtan helyett ezután majd csak földrajzot fog-

Next