Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-15 / 11. szám
Csütörtök. Vili, évfolyam. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.HÁGTAK ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1874. Jan. 15. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. 11. szám Előfizetési fölhívás JUHAR ÚJSÁG" czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t.et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük az év végével lejárt, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek január 1-től kezdve. Egész évre ...........................16 frt — kr. Fél évre....................................8 frt — kr. Negyed évre...........................4 frt — kr. Két hóra ................................2 frt 80 kr. Egy hóra.....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközülhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Budapest, január 14. Külföldi szemle, Broglie az alkotmánybizottságban nyilatkozott a választási törvény ügyében. Ennek főbb pontjai lesznek : a 25 éves életkor, három év óta történt adófizetés, a lajstromok szerinti szavazás megszüntetése, a felsőház a megyei bizottságok és a kormány által választatik. Broglio azt kívánta, hogy a választási törvény áprilisig elintéztessék. A nemzetgyűlés megkezdte a maire-törvény tárgyalást. Azon hírek, melyek oly lehangolólag hatottak a tőzsdére, és melyek szerint a franczia és olasz követségek közt nehézségek támadtak volna, alaptalanoknak jelentetnek. A Cartagenából elmenekült lázadók hajója, a „Numancia“ jan. 13 án 2500 szökevénynyel Oránba érkezett, hogy vizet vegyen föl. Az oráni helyőrség öszpontosíttatott, de minden támadástól tartózkodott, mert erre nézve a franczia hatóságtól nem volt parancsa. A lázadók útjukat éjszak Afrika partjai felé irányozták s Kebirben kiszálltak és megadták magukat a franczia hatóságnak ; a legénység közt ott voltak Contreras, Galvez és több kiváló egyéniség. A „Cardeche“ személyszállító gőzös a szökevényeket el fogja szállítani. A Cartagena elestét Duerralo-nak tulajdonítják. A ,,Times“ a jan. 3-ai eseményekről a következő részleteket közli: ,,Pavia tlik azon szándékáról, hogy fegyveres erővel szétűzi a cortest — az első hírt Salmeron hozta meg a cortesnek. Mialatt ennek helyettese Cervera alelnök épen egy új kormányra a szavazatok összeszedésével bajlódott, Salmeron foglald el az elnöki széket s jelenté a cortesnek Pavia amaz üzenetét, hogy oszoljék szét, mert a közrendet veszélyezteti; arra kéri tehát a képviselőket, hogy öt percz alatt hagyják el a termet. E jelentés a legnagyobb zavart és izgalmat szülte. A képviselők felugortak és össze-vissza beszéltek. Néhány pillanatig egy hangot sem lehetett tisztán kivenni. Végre sikerült Castelarnak hallatnia szavát. Kérte a cortes tekintélyének megőrzését és erélyesen tiltakozott a Salmeron által felolvasott irat ellen; kijelente, hogy miután még mindig ő a kormány feje, Pavia tánokot rögtön leteszi és megfosztja főkapitányi rangjától. Egy másik képviselő, Florida, Pavia főbelövetését indítványozd. A hadügyér, Sanchez Bregua nagy gyorsan egy vádiratot fogalmazott, melynek alapján Pavita degradatióját és elmozdítását indítványozd. Míg a kamara e különös dolgokkal foglalkozott, a képviselőknek rögtön az ötlött eszékbe, hogy Castelar és miniszterei foglalják el újra a „kék padokat“ (miniszteri szék). A régi miniszterek egy pillanat alatt eddigi helyeiken voltak. Ekkor előállt Salmeron s kifejté, hogy ily pillanatban félre kell tenni minden nézet-és pártkülönbséget, mindent el kell feledni ily pillanatban, midőn a cortes létele veszélyeztetve van s monda, hogy a veszély elodázására legjobb volna a legfőbb hatalmat egy emberre ruházni. Ennélfogva Castelart dictatornak ajánld. Az indítvány egy pillanat alatt és viharos tetszéssel elfogadtatott. Azon 120 képviselő közül, kik Castelart megbuktatták és igy az államcsínyt siettették, egyetlen egy sem szegült ellene. Erre még egy szokatlanabb jelenet következett. A képviselők minden pártból hangosan kiáltották Castelarnak, hogy rögtön vegye is igénybe a neki adott dictatori hatalmat és tegyen erélyes lépéseket a közrend érdekében. Hanem a szerencsétlen dictator, mihelyt hangja túl hatott a zajon, tiltakozott és mondd, hogy már minden késő, hogy a háznak előbb kellett volna iránta bizalmát nyilvánitni, hogy ő az országban a legreménytelenebb ember. De ez alatt több idő telt el öt percznél s Pavia türelmének szálai szakadozni látszottak. Egy hang jelenté, hogy a csapatok a cortes-palota külső részeibe nyomultak. A tódulás és zavar leirhatlan volt. Salmeron még mindig az elnöki széken ült. — Hiába mondd a képviselőknek, hogy most már nincs egyéb hátra, mint meghalni becsülettel. Maradjanak tehát helyeiken és teljesítsék kötelességeiket. Ekkor néhány katona jelent meg a terem ajtaján. Egy nagy csoport képviselő ellen akart szegülni. Jókora dulakodás fejlődött ki a képviselők és katonák közt. A katonák a képviselők erős, drasticus kifejezéseire jó humorban maradtak, mintha valami tréfás dolgot művelnének. A külső bejáratnál lévő katonák már elveszték türelmüket s látva hogy benn a teremben bajtársaik ellenállásra találnak, egyszerre elsütötték a fegyvereket, fel a légbe, senki ellen sem irányozva. A golyókat később a plafondon lehetett látni. Ez a lövés volt a jeladás egy átalános „Sauve qui peut“-re. Maga Salmeron is megfeledkezett a becsületes halálról. — Egy képviselő ama felkiáltására, hogy hiába való minden támadás, az egész kamara feloszlott.“ Barcelona két külvárosában vasárnap óta véres küzdelem foly. A munkások a torlaszok mögül harczolnak. A város e része bombáztatott. A külföldi sajtó a „Köln. Ztg.“ által közzé tett pápai új alkotmány valódisága fölött vitatkozik, amit az egyik rész tagad. Egy okmány közzététele a most folyó választások alatt az ultramontánok vérmes reményeit nagy mértékben megzavarta. Ez okmányra vonatkozólag a „Pesti Napló“ egy sugalmazott czikkben kettőre figyelmeztet : „első az, hogy a „K. Ztg.“ közleményének hitelessége korántsem oly kétségbevonhatlan, mint ahogy Bécsben sokan állítják, második az, hogy Andrássy gróf mind a monarchia méltóságát, mind az ügy fontosságát remélhetőleg jobban ismeri, semhogy ily kérdésben akár más állam eljárásától, akár az oly esetlegtől tegye függővé magatartását, amilyennek az említett közlemény megjelenését, legyen az valódi vagy koholt, tekintenünk kell. Valóban úgy áll a dolog, hogy külügyi kormányunk ez ügyben már jó régen és függetlenül foglalt állást, amennyiben Rómában, mind a Vaticánban mind a Quirinalban kifejezte a leendő pápaválasztás módja iránti óhajtását. Kijelente pedig egész világossággal, hogy nagy súlyt helyez arra, hogy a választásnak helye, ideje és módja tekintetében a kánoni jogtételek és a hagyományos szokás minden pontja a legszigorúbban megtartassanak; s megértette mind a két helyen azt is, hogy e tekintetben netalán mutatkozó eltérést igen sajnosnak kellene tekinteni azon okból, hogy az esetleg arra kényszeríthetné Ausztria-Magyarország kormányát, hogy a nem rendes utón történt választás érvényét el ne ismerje. Az új pápai constitution vonatkozólag a „Kölnische Ztg.“-ban többi közt ezeket olvassuk : „Közleményünk semmi olyast nem tartalmaz, ami kételyt támaszthatna annak valódisága iránt. IX. Pius attól tart — ezt hitetik el vele jezsuita tanácsadói — hogy ha a legközelebbi pápaválasztás a szokott formák között hajtatik végre, a mostani jezsuita rendszert veszélyeztető eredményre fogna vezetni. „A világi hatalmak“ — mondja a bulla — „máris azon gondolkoznak, hogy miként vigyék keresztül, hogy legközelebb vagy ne választassák pápa, vagy pedig olyan válaszassék, aki gonosz terveiknek szolgálatában álljana.“ Ezért menti fel a pápa a bíbornokokat úgy mostanra, mint jövőre azon esküjök alól, melyet az eddigi pápaválasztásoknál érvényben volt constitutiókra tettek. Tisztán egyházi és papi szempontból a pápának joga volt ily lépésre azok előtt, kik hívei az 1870-iki vaticani rendeleteknek, mert ezek a pápa egyházi hatalmát teljesen korlátlanná tették. Ezen decretumok ellenségeire, nevezetesen az ó-katholikusokra nézve a pápa már azoknak közzététele által is szakadár lett.“ Ezután áttér a nevezett lap a pápaválasztásnak állami szempontból való tárgyalására s az államhatalomnak a pápaválasztásba való beavatkozására, illetőleg a vétójogra. Erre vonatkozólag így ír: „Poroszországban e kérdés nagyon praktikusan oldatott meg és pedig önálló törvényhozás útján. (Nevezett lap a veto alkalmazását inpractikusnak és bajosan keresztülvihetőnek tartja.) Ugyanis a májusi, „egyházi fegyelemi hatalomról“ szóló törvény Poroszországban kivetkőztetette a pápai jurisdictiot minden polgári érvényéből. A pápai fegyelmi hatalom, mint „papi hatalom“ kötelezte bár a német egyházi hatóságot annyira, amennyire ezek magukat kötelezve érezni akarják ; a porosz államra és hatóságaira nézve azonban világi-jogi hatálylyal, azaz igénynyel a „világi kar“ támogatására csak a német házi hatóságok fegyelmi tényei bírnak, mely hatóságok, nevezetesen a püspökök választására nézve az államnak korlátlan vétója s határozott hódolati eskü a kellő biztosítékot nyújtja. Ezt a porosz megoldást tartjuk mi alapelvileg a leghelyesebbnek; ez az egyedüli practicus és találó válasz az egyházalkotmánynak vaticáni felforgatására ! A vaticáni dogma terén vagy akár saját szemeikben is lehetnek a vaticáni püspökök oly önállótlanok , mint akarnak, de német jogunk terén s német bíróságaink előtt, itt javadalomadás vagy javadalom-visszavonás, szóval minden iránt, mi a polgári a büntető jogkörébe esik, kizárólag csak saját felelősségükre s a nálunk államilag elismert jogi formák szerint dönthetnek. Ha ily módon a pápa s az összes papság tisztán egyházi tekintélyének kérdése az egyesek, püspökök, vagy laiusok hitére s lelkiismeretére bizatik, ellenben a polgárilag érvényes hatalom s kényszerithető jog minden kérdése következetesen az állam, illetőleg törvényhozása által döntetik el s rendeztetik, akkor az államkormányok meglehetős nyugalommal s közönyösséggel a pápákra s bíbornokaikra bizhatják a pápaválasztás intézményét s aztán, ha a különböző államok püspökeinek az ellen valami kifogásuk van, ám lássák, mit tudnak elérni conciliumok vagy reformok által, vagy kormányaik diplomatiai támogatásával vagy a nélkül. Hangozzék bármiként is egyes tételeiben az új pápai constitutio, csak a nagy államok bírjanak jogaiknak és akaratuknak világos és szilárd tudatával!“ Bukarestből írják, hogy a két kamra törvényhozói működését a görög karácsonyi ünnepek alkalmából elnapolta dec. 22-ig. A legfontosabb törvény, mely az eddigi ülésszak folyamában hozatott, a tetemesen módosított büntető törvény, melyet a kormány a múlt ülésszak alatt visszavont, majd még ismét előterjesztett. A módosított códex által a sajtóügyi és egyéb vétségek az esküdtszékek illetékességi köréből a tvszékhez utasíttattak, mivel a kormány eddig még egyszer sem volt képes egy hírlap elítéltetését kieszközölni. A félhivatalos „Pressa“ kivételével, (mely a külügyminiszter tulajdona) az összes hírlapok igen szigorúan nyilatkoznak az új büntető codexről. A hadsereg szervezete és szaporítására szükségelt nagy költségek következtében általán azt hiszik, hogy új kölcsön fog felvétetni, mely a kedvelt kincstári hónok egy második kibocsátása által fogna beszereztetni. Az eddig fenálló román államkölcsönök egyébiránt azon pontosság következtében, melylyel a kamatok és törlesztések megfizettettek, és a kilencz százalékra menő járadék következtében úgy delmint külföldön nagy kedvességnek örvendenek. Hir szerint Ledochovszky érsek bejelentette, hogy a kreisgericht megidézése dacára sem fog a kitűzött határidőre megjelenni. A német szövetség-tanács elhatározta, hogy az osztrák egy és két (ezüst) forintosokat és a hollandi forintosokat kitiltja; az osztrák negyed forintosok kitiltása küszöbön áll; az osztrák egyleti tallér egyelőre nincs kitiltva. Budapest, jan. 14. Ami odalenn a szerbek lakta vidéken történik, valamint általában a nem-magyar ajkú nemzetiségek kebelében nyilatkozó mozgalom, elejétől fogva magára vonta figyelmünket. A pancsovai legújabb események az eddiginél is nagyobb mértékben költötték azt fel. Mi megtanultuk ugyan nem adni feltétlen hitelt a jobboldali lapokban megjelenő táviratok és egyéb közleményeknek ; ezek szerzői csakhamar ráfogják erre is arra is hogy lázit, hogy állalaellenes dolgokat cselekszik , annyi azonban mégis valónak látszik, hogy az úgynevezett nemzetiségi választók szerbországi zászló alatt gyűltek a választás színhelyére, valamint azt is valószínűnek hiszszük, mert erre az illetők lapjai szolgáltattak okot , hogy a kebelekben folyó izgatás nem csak a kormány és ennek pártja, hanem általában a „magyarok“ ellen folytattatik. Ami az első tényt illeti, mi nem habozunk kijelenteni, hogy egy idegen állam zászlójának alkotmányos ünnepek alkalmával használása, az államiság eszméjébe ütközik, s ez ellen hiába hivatkoznának az illetők arra, hogy ők nem „Szerbia“ az ország, hanem a szerb nemzetiség, vagy mint magukat nevezik, a szerb nemzet zászlaját használják. Magyarországban vannak nemzetiségek, vannak népfajok, s e tekintetben a magyar faj sem tesz kivételt; nemzet, politikai nemzet csupán egy van: a 14 milliónyi lakosoknak nemzetiség különbsége nélküli összesége. S zászló, mivel az az államiság jelképe, ez ország határain belül csak egy jogszerű , ezen 14 milliónyi polgárt magában foglaló ország zászlaja. Nemzetiségnek nincsen és nem lehet külön zászlaja, amint hogy, megvalljuk, azt is szerencsétlenségnek tartjuk, ha országgyűlési választásoknál nem politikai, hanem nemzetiségi érdekek szerint alakulnak a pártok. És nem hagyhatjuk, nem hagytuk soha jóvá azt sem, hogy egyik- másik nem-magyar ajkú nemzetiség körében az elégedetlenség nem a kormány, illetőleg ennek pártja ellen nyilatkozik, ha arra méltó ok létezik, hanem nyilatkozik egyenesen a magyarok mint faj s az egész országgyűlés ellen, ide értve a kisebbséget is. Távol legyen tőlünk, hogy azt állítsuk, mintha a nem magyar ajkú nemzetiségi polgároknak egyáltalán semmi jogos kívánságuk ne lenne vagy rajtuk semmi jogtalanság nem követtetett volna el mióta a magyar kormány s a magyar országgyűlés vezeti az ország ügyeit; sőt azt sem állítjuk, mintha az 1868-ban hozott nemzetiségi törvény egyátalán módosítást nem szenvedhetne: magunk is több ízben rászaltuk a kormány eljárását a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban, változhatatlannak pedig csak Magyarország területi épségét és politikai kormányzati egységét tekintjük. De épen ezért azt" az ellenséges hangulatot általában a magyarok s az országgyűlés ellen, mely némely más ajku polgártársaink közt uralkodik, amily sajnálatosnak, oly igazságtalannak tartjuk. Mi voltunk és mi vagyunk azok, akik a jogegyenlőséget nemcsak hirdetjük, de annak valósítását is követeljük, s követeljük a nemzetiségek részére is, amennyire t. i. az az állam egységével s a kormányzat gyakorlati követelményeivel megegyeztethető. S ezen érzelem, ezen felfogás, a nemzet józan többségének a nézete. S ha egyszer-másszor a magyarok részéről itt-ott keserű kifakadás hallható a más ajkúak ellen, az többnyire előrebocsátott kihívás következménye. A miért is még egyrészt saját fajunkbeli polgártársainkat, de különösen a kormányt és közegeit nem szüntük meg arra inteni, hogy a nem-magyar ajkúakkal szemben a hozott törvényeket kétszeres lélekismeretességgel tartsák meg, s minden hiábavaló házalkodást kerüljenek, addig másfelől nem tehettük, hogy nem-magyar ajkú atyánkfiait is ne intsük arra, hogy a kormány és ennek közegei vagy más egyesek által netalán elkövetett sérelmeket ne az egész országgyűlésnek, ne különösen a magyar fajnak tulajdonítsák s ez ellen zúduljanak, hanem tulajdonítsák egyszerűen azoknak, akik azokat elkövették s fontolják meg azt, vájjon nem szolgáltattak-e maguk is okot neheztelésre. Intettük pedig annyival inkább, mert a kölcsönös ellenségeskedés mindnyájunkra nézve csak keserű gyümölcsöket teremhet. Fájdalom, intéseink nem igen hallgattattak eddig meg, s az elkeseredés itt is amott is egyre nő, minden igaz hazafi méltó bánatára. A dolgok ily állásában lehetetlen, hogy az országgyűlés tétlen nézője maradjon tovább az eseményeknek. Orvoslásra van szükség és pedig késedelem nélkül, mert a jövő bizonytalan s ha ez egymás közötti visszavonásban találja a haza polgárait, az országnak még jelen csonka szabadsága, sőt meglehet tétele is veszélyeztetik. Orvoslásra van szükség s épen azért, mielőtt ehhez foghatnánk: a létező bajnak teljesen ismeretére. Mikép juthatunk ehhez, vájjon a kormánynak jelentése elegendő világot fogna- e vetni a helyzetre, vagy pedig csak parlamenti vizsgálat, országgyűlési küldöttség útján érhetjük-e azt el, arra nézve eltérhetnek a nézetek. Mi részünkről csak ez utóbbi módon véljük a helyzetet tisztába hozhatónak. Pártatlan, részehajlatlan vizsgálat kell, hogy egészen tisztán lássunk és igazságosan határozhassunk. Meglehet, hogy ez sok dolgot, amelyet a pártérdek nagyított, valódi értékére fog leszállítani; meglehet, hogy némely panaszt alaposnak fog feltüntetni; meglehet, — s adja Isten, — hogy a dolgok valódi megismerése után, arra is fogja az utat kijelölni, amelyen haladva, míg egyrészt az ország államiságának követelményeit szorosan megóvhatjuk, a velünk egy hazát lakó nem-magyar ajkunkat is legalább megnyugtatni képesek leszünk, mint sikerült megnyugtatni a horvátokat. S ha nem lenne rá örök időkre biztosítva az egyetértés, ha nem lennének is kielégítve minden vágyak, hiszen egyesek, talán kisebbségek mindig fognak táplálni bizonyos reményeket: a többségnek, ha csak évtizedekre való kibékítését is áldásnak tekintenék, utódainkra hagyva, hogy az általunk meg nem oldhatott feladatot ők oldják meg, az idő és körülmények talán megkönnyítvén nekik, amit mi, elődeik, teljesen megoldani képesek nem voltunk. — Tisza Kálmán e napokban Debrecenben volt, de csupán a ref. egyházi gyűlésben résztveendő. Az a népgyűlés, illetőleg választók értekezlete, mely még a múlt hónap valamely napjára volt összehiva, s melyen mindhárom debreczeni képviselő volt megjelenendő, akkor azonban az országgyűlési tárgyalások miatt későbbre halasztatott, ezúttal sem tartatott meg. Ugyan mi lehet ennek oka? Úgy látszik a nov.zki határozat szerzői és pártolói nem igen bíznak a választók helyeslésében. A „Középpárt“ czímű lapban valaki Szolnokról a maga módja szerint adja elő azon botrányos erőszakot, melyet ott közelebb Németh Albert képviselő ellen a Horánszky-pártiak elkövettek, s egészen rendén találja, hogy Németh a szólásban éktelen lármával, fütyüléssel megakadályoztatott, legfeljebb a megdobálás maradhatott volna szerinte el. Mert hát mi köze Németh Albertnek Szolnokhoz ? Ha — mondja a „Középpárt“ levelezője, maga a jelölt jön el, azt majd meghallgatják. Ezen felfogás igen jellemző a szolnoki egyesült közép- és kormánypártra. Mi azt hiszszük, hogy ha Németh Alb. nem hivatik vala is meg saját elvtársai által s nem ezekhez kívánja is csak intézni szavait, azért neki, mint Magyarország polgárának mégis joga volt akár Szolnokra, akár más bárhova elmennie, hogy ott nézeteit a közügyekről előadja; azoknak pedig, akik meghallgatni kívánták, szintúgy alkotmányos joguk volt ebben senki által nem gátoltatni. Annál inkább volt tehát joga Némethnek Szolnokra menni s ott szólani, mert meghívás következtében ment oda, s a Horánszkyak magaviselete annál jogtalanabb, mert azok akadályoztattak meg a vele való értekezésben, a kik őt e végett magok közé hivták volt. A ki ezt tagadja, annak sem az egyéni sem a polgári szabadságról fogalma nincsen. S az ellene — Németh Alb. ellen — elkövetett erőszak, ismételjük, annál súlyosabb beszámítás alá esik, mivel Németh Alb. országgyűlési képviselő, aki nem csak az ország házában, hanem azonkívül is a mentelmi jog védelme alatt áll, úgy hogy őt az országházon kívül mondott szavaiért vagy elkövetett tettéért magának a kormánynak vagy más törvényes hatóságnak sem szabad bántani, mielőtt erre a képviselőháztól engedelmet kapott volna. De jellemző ezen felfogás magára a „Középpárt“ czímű lapra is, mely a szolnoki levelet észrevétel nélkül adta. A képv.ház tanügyi bizottsága tegnapi ülésén Tisza Kálmán, mint elnök a gyűlést megnyitván, felkérte, hogy miután a 21-es bizottságban folytonosan el lesz foglalva, a bizottság elnöke pedig figyelemmel kell hogy a tanácskozásokat kisérje, a jövő ülésen a bizottság új elnököt válaszszon. A tanácskozás a 21. §-nál vétetett fel, amelynél