Magyar Ujság, 1874. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1874-03-14 / 60. szám

lenne senki más megbízva, hanem a mostani mi­nisztérium az ügyeket egyszerűen tovább ve­zetné. A „Pesti Napló“ ma ezeket mondja: „Ha létesül a koalitió, az nem létesülhet máskép, mint részletes programm, s a közjogi kérdésre vonatko­zólag minden kétértelműséget kizáró megállapodások mellett.“ Ez határozottan van mondva. Néhány nap múlva a homály el fog oszlani. Az alkudozások tegnapi roszul állására nézve a „Reform”" mai számában ezeket irja: „Andrásy Gyula gróf ma reggel megér­kezett Bécs­­ből s személyesen aktióba lépett a válság elintézése siet­tetésére. Ő exczellentiáját állítólag a coalitióra tegnap hirtelen támadt veszély hozta le, s valószínű, ha a dol­gok sima lefolyása oly értelemben, a­hogy az Andrásy gróf által inspirált körök tervelték,— biztosítva lett volna , — nem is lép a gróf a cselekvő személyek közé. — Tény, hogy tegnap rész rendbe került a coalitio szénája, s ezt helyrehozni Andrásy gróf van „hivatva“ a szó szorosabb értelmében. A gróf ur ma délelőtt fogadta Keglevich Béla grófot s vele együtt jött át Pes­re. Ma egész nap folytak az alkudozások s holnap délben fog Andrásy gróf a dolog sikeréről ő felségének jelentést tenni. Természetes, hogy addig minden érdeklettel leszen találkozása. Sennyeyvel is lesz-e, az más kérdés. Bizonyos, hogy lépések létettek, sőt nagy erőfeszítések arra, hogy Zemplén „másik nagy fia“ megnyeressék a countióba, de hogy Zemplén „egyik nagy fia“ tett-e ez érdemben személyesen lépé­seket, ezt nem tudjuk, nem merjük hinni. Mindenesetre azon dolgok közé sorolnék, ha tett volna, melyek leg­jobban je­llemzik a kormányalkotók kétségbeesett ne­hézsége­it.“ Egy másik híre is van a „Reforménak, me­lyet egy előkelő politikustól, ki a Tisza Kálmán által a kihallgatáson mondottak lényegét így adja elő: „Tisza Kálmán engedelmet kért ő felségétől min­denekelőtt annak kijelenthetésére, hogy a kiegyezési törvény is csak oly természetű, mint minden más tör­vény, azon egy különbséggel, hogy megválto­tathatá­sára nem­ kiít, hanem három faktornak (a monarchia Lajthán túli részének is) hozzájárulása szükséges. En­gedelmet kért továbbá, mint a kormány eshetőleges tagja, annak kinyilváníthatására is, hogy a közjogi alap m­gváltoztathatására nézve a monarchia túlsó fe­lével már most megkezdetnek az alkudozások. Tisza Kálmán nagy súlyt fektetett arra, hogy ezen alkudozá­sok sikertelensége esetében legalább azok is — szerinte az ország birtokos és műveit osztályának nagy része — meg lesznek a közjogi kiegyezés számára nyerve, kik eddig nem voltak meggyőződve annak helyességéről, vagy legalább azon hitben éltek, hogy a kiegyezési kér­dés czélszerűbben is meg lett volna oldható.“ A mai nap reggeli hírei közt fölemlítjük, h°gy a jelen kormány válságos időben egyik-má­sik lap miről ír? A ,,Hon“ „a pártalakulás“ czikkében azt mondja, hogyha a coalitionális kormányt támo­gató pártcsoportokból akarnak egy szabadelvű pártot teremteni, akkor szövetségesül nem lehet fölvenni sem Sennyeit, sem híveit. És szerinte, mert ezt akarják termni, nem a pártviszonyok tisztázása, nem az egészséges parlamenti élet megállapítása a c­­él, hanem az, hogy a conser­­vatív iránynak engedményeket csikarjanak ki a szabadelvűektől a coalitió fentartása ürügye alatt. Ez alapon kétségbe vonja, hogy a jobbol­dal képes legyen szabadelvű pártot alakítani, sőt inkább ann­ak ellenkezője fog elévetni. A „Pesti Napló“ ma kiváló helyen beszél azon seb­hajgásáról, melyet a szász képviselők ki­lépésükkel a jobboldali párton ütöttek. A ,,P. N.“ úgy tesz, mintha e szakadást semmibe sem venné, de nem tudja elleplezni a keserűséget, mely minden sorából kini. Fölhozza a viszály okát, a szász egyetemkér­dést, mely a szászokat kilépésre birta s ha — mondja — az a meggyőződés dolga, hogy ők ezen incidensből kilépnek a párt keretéből, a pártból kilépett képviselők akkor cselekedtek az ellen, midőn a párthoz csatlakoztak. Különös, hogy a „P. N.“ nem tudta, hogy a szászok miért csatlakoztak az ő pártjához. Persze csak teszi magát. S most nagylelkűen hálájáról biztosítja a szászokat, hogy elmentek, mert ez által szerinte „épen az eldöntés perezében, egy példa által oly világosan előtűntetek azt, a­mi a múltban elkorhadt, a jelenben fentarthatlan, a jövendőre veszedelmes.“ Bizony nagyon sok elkorhadt ott, azért kell coalitió. Ha oly erős volna a jobboldal, mint csak év előtt, hallani sem akarna a coalitióról. Úgy tudjuk, hogy ép e napokban volt egy éve, hogy a coalitionális hírek legelőször szár­nyalni kezdtek. Valaki megírta akkor ezt a mi­niszteri combinatiót az aradi „Alföld“-be, a­mi most valósulni készül. S mi történt? Egy jobb­oldali lap e hírt farsangi bohózatnak m­ondá. S mi történik egy év múlva? Ezt csak a törté­net számára mellékesen említettük föl. A „Pester Lloyd“ sajnálatát fejezi ki a szá­szok kilépése fölött. Azt mondja, hogy elhamar­kodva, meggondolatlanul cselekedtek. A „Reform“ Andrásy közös külügyminisz­ternek a jelen válság ügyébe való avatkozásá­val foglalkozik. Andrásynak e lépését nem he­lyesli, s azt hiszi, hogy „ő exczellencziája nagy politikai hibát követett el. Igaz — úgymond — egynél több okunk van hinni, hogy a gróf úr le­­jövetele csak kényszerű folytatása eddigi szerep­lésének e válságban s abból, hogy Andrásy Gyula immár nyíltan lép föl korm­ánycsináló­­nak, meg is ítélheti mindenki, mily nehézségek­kel jár a kormányt megalakítani. De ez még mind­ nem indokolja ilyetén beavatkozását. Meg kell emlékeznünk Beust grófra, Andrásy Gyula hivatalbeli elődére, a kinek bukása a nap óta, a melyen egy meghasonlott osztrák minisztérium sorsát személyes beavatkozásával eldöntötte, csak idő kérdése lett. Egész Európát és azon­fölül még Magyarországot is kormányozni egy kissé sok — egy embernek.“ A „Pester Lloyd“ tegnapi számában a követ­kezőket írta: „A­mi az államjogi kiegyezést illeti, magától érte­tődik, hogy Tisza úr eddigi magatartását csak a kiegye­zés czélszerűsége feletti nézetének nyílt kifejezése által igazolhatta, amint ezt kétségkívül meg is tette. Arról azonban, hogy a jövendő kormánynak első fellépése al­kalmával ki kell jelentenie, hogy kötelességének tartj­a annak idején törvényjavaslatokat terjeszteni elő, az ál­lamjogi kiegyezés megváltoztatására,­­ annál kevésbé lehetett szó, minthogy Tisza úr is épen olyan jól tudja, mint mindenki, hogy a kiegyezés kétold­alú szerződés, mely csak mindkét szerződő fél és a korona hozzájáru­lásával változtatható meg. Minden a­mit praktikus ál­lamférfi ma e tekintetben óhajthat és a­mit bizonyára Tisza úr is óhajt abban áll, hogy annak idején tárgya­lások indíttassanak meg a két szerződő fél között, an­nak vizsgálására, várjon a Tisza által is elismert közös­ügyek elbánására az 1867. évben megállapítottnál jobb módus található-e vagy sem. --- Ha igen, úgy e jobb modus elfogadása bizonyára egy oldalról sem fog elle­­neztetni, miután az 1867-ki kiegyezés úgysem állítta­tott fel senki által örök időkre változhatlannak és kép­zelhető legjobbnak; ellenkező esetben pedig az 1867-ki kiegyezés a nyert tapasztalás által csak újabban meg­szilárdulhat.“ Az „Ellenőr ” ma kijelenti, hogy a „Pester Lloyd“ ama közleményében foglaltakkal min­denben egyetért. Valószínű, mint a „Hon“ mondja, hogy a coalitionális minisztériumnak az programmjává lön. A „Peder Corr.‘ a következőket írja : „ A „R­.-form“ minden eszközt megragad, hogy a coalitió ellen harczoljon. A nevezett lap még Andrásyt is, kit ezelőtt mindig melegen pártolt, keserű szemre­hányásokkal illeti, mert állítólag a coalitió érdekében működik. Andrásy, úgymond, ne legyen oly­eszélyte­­len, hogy egy kormány fenállásához kösse magát, mely már alakításánál a dissolutio magvát hordja méhéhez. Ily dolgokba avatkozni a külügyminiszter részéről po­litikában eljárás, miután ez állását is veszélyez­tetheti.­­ Ennek ellenében határozottan állíthatjuk, hogy ő felsége Andrásy grófot maga rend­­te le Pestre ; kü­lönben kicsinyes és politikában volna feltennni azt, hogy Andrásy Gyula grófnak valamely magyarországi mi­niszterválság alkalmával nem szabad Budapestre jön­nie, ha ő felsége hosszabb id­ig tartózkodik is itt.“ Ma délutánig nem merültek, föl fontosságot érdemlő hírek. A „P. Napló“ a válságra vonatkozólag érte­sülése alapján a következőket írja: Andrássy Gyula számos politikai notabilitással be­szélt, s a kormányba való belépésre vonatkozó tárgya­lásokat Szlávy mint elnök, mint az ő f­­ége által erre meghatalmazott kormányf­őfia folytató Sennyeyvel és Tisza Kálmánnal. Ghyczyről több mai lap azt jelenti, hogy Szlávy vele tegnapelőtt conferált. A Sennyeyvel való tárgyalások, a­mennyiben arra vonatkoztak, hogy egy koalitiós minisztériumba lép­jen, eredményteleneknek bizonyultak be. Tisza Kálmánnal tegnap még nem történt semmi végleges megállapodás, Tisza Kálmán barátjai , az „Ellenőr“ mai nyilatkozatából azonban azt következ­tetjük, hogy e tárgyalások sem vezetnek azon ered­ményre, hogy Tisza a kormányba lépjen. Ma Szlávy és Tisza ismét megbeszélik ez ügyet, igen jól informált körökben azonban nagyon valószínűtlennek tartják, hogy a mai tárgyalások több eredményre vezessenek, mint a tegnapiak. Várjon Sennyey és Ghyczy hajlandók-e a kor­mányba lépni, ha abban Tisza nem vesz részt, s így a minisztérium nem bírja a koalitió jellegét, arról forrá­snak hallgatnak ; úgy látszik azonban, hogy a jelen pillanatig e részben semmi tárgyalás nem történt. Valószínűnek látszik, hogy Szlávy a legközelebbi órákban, minden körülmény között, megbizatik az új minisztérium alkotásával. Andrássy Gyula holnap d. u. Bécsbe utazik, hét­főn reggel azonban ismét visszatér Budapestre. A m­­isztérium megalakulása minden körülmény között hosszabb időt fog még igénybe venni s a legjobb esetben is elhúzódik a jövő hét közepéig. A szászok érezni látszottak, hogy a Deákkörből való kilépésük joggal adhat az oly következtetésekre indokot, a­minek a mai reggeli lapunk czikkében ki­e­jezésre találtak. Ennek következtében, ha jól vagyunk értesülve, illetékes helyen kijelenték, hogy ők a­ köz­jogi alap rendületlen hívei s csak az oly coalitiós mi­nisztériumban nyugodhatnának meg, mely a közjogi alapot semmi irányban sem veszélye­teti. Kijelön­ék azt is, hogy az esetben, ha a coalitiós minisztérium lé­tesül, mint orsz. képviselők, ők is, ez ügyre vonatko­zólag felvilágosítást fognak kérni.“ A „P. Lloyd“ esti lapjában bevallja, hogy a tegnap és ma folytatott alkudozásokról nincs semmi tudomása s azzal vigasztalja magát, hogy e tekintben az egyes miniszterek sem tudnak többet. Szerinte a politikai biztos hírek hiányában annál nagyobb tere van a pletykának. Tegnap, mondja, Majláth Györgynél estély volt, melyen a fővárosi arisztokrata körök nagy számmal kép­viselve voltak. Ott volt Bittó képviselőházi el­nök s néhány képviselő, a miniszterek közül Wei­ckheim és Szapáry. A főpapság, élén Simor­­ral nagy számmal törte meg a termeket. A vál­ság képezte a beszéd tárgyát és pedig a coali­­tióra nézve nem kedvező értelemben. Mint be­szélték, Szlávynak nem sikerült megnyerni a ka­binetbe lépésre, úgyszintén Tisza sem akar azon feltételtől elállni, hogy az annak idejében meg­változtatandó 67-ki kiegyezés most határozottan kiköttessék A vérmesebbek a coalitiót már meg­­idásuknak látják s úgy okoskodnak, hogy a mostani minisztérium megmarad s Horváth La­jos s Széll Kálmánban nyerne két uj tagot. Az alkudozások főpontja tehát az, mennyeit a kormány­ba lépésre megnyerni. E körül látszik öszpontosulni minden. A fentebbiekben hiven összeállítottuk, a mi az utolsó huszonnégy óra alatt a kormányvál­ság ügyében fölmerült. Várjon mit hoz a holnap ? MAGYAR ÚJSÁG 1874. MÁRCZIUS 14. Fővárosi közmunkák. A fővárosi közmunkák tanácsának 65 lapra terjedő jelentése beküldetett hozzánk. A jelentés előrebocsátván Budapest általános sza­bályozásának és beosztásának tervezetét, részletesen előadja a sugárút, a belső körút, és a nagy körút mun­káinak jelenlegi állását. Azon egyes intézkedések és szabályozásokat, me­lyek a város fejlődésével és emelkedésével legszorosabb összefüggésben állanak, és azzal összehangzólag eszközö­­ indok, a közmunkák tanácsa a következőket sorolja fel és indokolja: 1. az operaszínház; 2. a népszínház 3. a kir. várkert rendezése; 4. a várból a Krisztina városba és a Tabánba levezető fő kocsiutak, és ezzel kapcsolat­­ban a királyi palota környékének rendezése; 5. a budai elipse rendezése; 6.az alagút melletti telkek rendezése; 7. a budai lánc­hídfő melletti telkek rendezése; 8. az ör­dög­árok beboltoztatása ; 9. a svábhegyi vasút; 10. a Normafától a János hegyig vezető út; 11. a Gellért­hegy befásítása; 12. a Kelenföld (Lágymányos) sza­bályozása; 13. a budai Dunapart festőszigetnek a Mar­gitszigethez csatolása; 15. a lóversenytér elhelyezése; 16. a városliget rendezése; 17. az államvaspálya-tár­­sulattal történt kiegyezkedés ; 18. szobrok felállítása; 19. templomok díszítése. A pénzügyi kimutatásból érdekesnek tartjuk ki­emelni, hogy a fővárosi házipénztárból a fővárosi pénz­alapba szállíttatott 1873. évi decz. végéig 175,859 frt 59 kr; ellenben a főváros emelésére a közmunkák taná­csának intézkedései folytán 1873. évi decz. hó végéig összesen 1.335.931 frt 12 kr. fordittatott. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy a­­ folyt évben 205 épitési engedély adatott ki, és pedig uj épitkezésekre : a város pesti oldalán 15 négyemeletes, 28 háromemeletes, 42 két emeletes, 44 egyemeletes, 69 földszintes, összesen 198 épületre, a budai oldalon 1 négyemeletes, 1 kétemeletes, 5 egyemelet­ű, 11 föld­szintes, összesen 18 épületre, az egész városban 216 új építkezésre. Továbbá építtetett­ gyár Pesten 3, Budán 2 , továbbá Pesten vasház 2, templomtorony 4, színház 1, vasúti alagút 1, vasúti áthidalás 1 , Budán fogaske­rekű vasút 1.­­ Toldalék- vagy ráépítkezés volt há­romemeletes 3, kétemeletes 4, egyemeletes 9, földszin­tes 28, összesen 44, végre átalakítás volt összesen 19. A jelentést a tanács zárszámadásai fejezik be. A bevételek összesen 1.828,794 frt 81 krra, a kiadások 1.824,833 frt 18 krra rúgtak, úgy hogy 1873. deczere­­ber végével a pénztármaradvány 3861 frt 63 krt tett. A külön alapok bevételei és kiadásai következőleg vannak kimutatva : a pesti sugárúti alapra 4.372,446 frt 50 kr, a nagy körúti alapra 655,253 ft, az Albrecht fő - és Ilona­ úti al­apra 35,040 ft 69 kr, a budai összekötő úti alapra 65 kr. A jelentés részleteire még bővebben visszatérünk. Eredeti levelek: Marosvásárhely, márcz. 11. A székely vértanuk: Török - Gálfy-Hor­­váth évfordulati emléke tegnap a postaréten megün­­nepeltetetett,-­ mint rendesen minden évben, úgy most is nagyszámú polgárság zarándokolt ki a végzetteljes helyre, hol a polgári dalárda megható éneke után Vass Tamás ev. ref. lelkész tartott egy jeles imát, mit Do­bolyi Sándor beszéde, és végül egy fiatal iparos zársza­vai követtek, — a tömeg a hazafias kegyeletérzettől át­hatva tért vissza. Ezen városi és a marosszéki honvéd-egylet f. hó 8. tartón gyűlésében a budapesti honvéd-menház fentartása érdekében kibocsátott fölhivás tárgyaltatván, adakozás gyűjtése rendeltetett el, mit Szőllősi Samu rögtön 50 írttal kezdet meg (éjen!) egyúttal e czélra eljárással többek megbizattak, — reméljük és elvárjuk, hogy városunk és a szék lelkes fiai és leányai sietni fognak a haza és szabadság körül érdemeket szerzett régi honvédeink végnapjait megkönnyíthetni. A jótékony nőegylet f. hó 14-én és 21-én a Transilvánia táncztermében saját czéljára sétahang­­versenyeket rendez, óhajtandó, hogy a közönség ezen nemes időtölt­őt minél számosabban látogassa. A helyi takarékpénztár f. hó 8-án öt évi fennállását a fentebbi tánczteremben egy lakomával ülte meg, melyen derült hangulat és jó kedv uralgott, igen természetes, hogy fölköszöntésekben sem volt hi­ány, leginkább annak örv­endünk, hogy nem báró Krach tartott halotti tort ezen jóravaló intézet fölött, mely eddig élő józan és becsületes kezelés mellett számos polgártársainknak nyújtott segélyt. Jelenleg a városi főipari intézmény eltörlése örö­mére létetnek előkészületek, elvárjuk a valódi önkor­mányzat barátaitól, hogy a frakkos Thury Gergely után nem sok könyet fognak hullatni. Bár bizony ez is sok más idétlen szülöttel elmaradott volna! V­á­n­d­o­r ! Kivonat a hivatalos lapból. V­i­d­o­v­i­c­h Bonaventura rendes tanár és ideigle­nes igazgató a pancsovai állami főreáltanoda igazgató­jává kineveztetett. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök T­ürkövy István első oszt. pénz­ügyi tanácsossá s a nagy-szebeni m. k. pénzügyigaz­gatóság főnöki helyettesévé nevezte ki. A m. kir. honvédelmi miniszter Dókus Ernő miniszterelnökségi segédfogalmazót honvédelmi minisz­teri segédfogalmazóvá nevezte ki. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, márczius 13. — A főváros egészségügyi viszonya márcz. 1- től — 7-ig. A népesség száma körülbelül 300.000. Az említett idő alatt élve született 295, meghalt 241 egyén. A szaporulat 54. A szülöttek közt volt 154 fiú, és 141 lány. A meghaltak közül 126 férfi, 115 nő volt. A legtöbbet elpusztított betegségek közül tüdőgömökórban az emlitett idő alatt meghalt 37, himlőben 24, tüdő- és mell­­hártyalokban 21 s rángásokban 21. — A­mint látható, az arány még mindig kedvezőtlen. — Országos botrány. A következő soro­kat vettük: „Azon ünnepélyes kivonulás, melyet a tudomány és műegyetemi olvasókör“ márczius 15-dikén rendezni óhajtott, a t. tudományegyetemi tanácsnak, mint ez olvasókör fenhatóságának, határozata követ­keztében nem tartható meg.“— Lehet e ily tapintat­lanság megrovására kellő szavakat találni? Bizonyáiig. De hisz Bach és Schmerling alatt sem volt szabad a­­ megemlékezés ünnepét kü­ldiszszel emelni, annál inkább megmaradt őrizve a szivekben. — S vájjon miért tiltották el? Hisz az nem akart tüntetés lenni, hanem a tanács ez eljárása csakugyan szomorú tüntetés. —* A pesti „Központi ellenzéki kör“ választmánya márcz. 14 én, szombaton este hat órakor ülést tart. — Kéretnek az egyetemi joghallgató urak, miszerint a márczius 15-iki kegyelet ünnepen mi­nél számosabban megjelenni. Az indulás d. e. 9 órakor a műegyetemről lesz. — A rendezőség. — A főkapitányság három hirdetményt tesz közzé a társaskocsik közlekedésére vonatkozólag. Az elsőben köztudomásra hozza, hogy úgy a fővárosban, valamint a városligetben társaskocsikat járató iparűzők az állomási helyről minden negyedórában legalább is egy társaskocsit, habár azon még csak egy személy fog­lalt volna is helyet — megindítani tartoznak, és hogy ezen rendszabály áthágóinak feljelentése végett a rend­őri közegek utasítva vannak. — A másodikban az ösz­­szes budapesti egy- és kétlovas bér-, valamint társas­­kocsiiparosok hivatalosan felszóllittatnak, hogy j­rmű­­veiket f. é. ápril 15-ig oly állapotba helyezzék, hogy azok a fővárosi közönség által a nyilvános járművek iránt támasztható méltányos igényeknek minden tekin­tetben megfeleljenek, most különben a közleke­déstől el fognak tiltatni.­­ A harmadik hirdetmény a nagy­kö­zönségnek szól, ebben ugyanis netán a balesetek elhárí­tása végett, minden a főváros határán belül közlekedő társaskocsiban a dohányzás szigorúan eltiltatik, azon megjegyzéssel, hogy az illető kocsisoknak kötelességül tétetett, hogy ezen tilalom fenntartása végett szükség esetében a rendbiztosok támogatását vegyék igénybe. — Farkas Miska jól ismert győri zenetársasá­gával jövő hétfőn az „arany sas“ szállodában fog ját­­szani. — A Tiro­ni a gyorsíró-egylet f. hó 15-én va­sárnap délután 5 órakor tartja rendes évi közgyűlését az országgyűlési gyorsirodában, melyre az egylet tag­jai tisztelettel meghivatnak. Tárgyai : tisztujitás, évi jelentés és indítványok tárgyalása. — Kérelem. A könyörületes, és különösen azon szülőkhöz, kiknek gyermekeik Belánszky Fran­­cziska jó hírben évtizedeken át fennálló leánynevelő-in­­tézetében kitűnő taníttatásban részesültek, ki is a neve­lési téren lelkiismeretesen működve, feladatának tartá, a legjobb tanerők megszerzésével növendékeit minél rendszeresebb tanításban részeltetni, — fájdalom, hogy ezen üdvös működését súlyos betegség következtében megszüntetni kényteleníttetett, és ma már oly állapotba jutott, hogy kifosztva mindenéből, még egy szolgáló se­gítséget sem bír tartani, jóllehet testének több tagjait mozgatni sem tudja, találkozott ugyan egy jó lelkű, ki részére súlyos állapotában segítendő, egy női koro­dába elhelyezni képes lenne, azonban a szükséges költ­ség hiányzik. Felkérem tehát mindazon emberbaráto­kat, h­a Belánszky Francziska szerencsétlen sorsán se­gíteni és az elhelyezési költségekhez bármily csekély összeggel havonkint vagy egyszer mindenkorra járulni szándékoznak, azt hozzám beküldeni szíveskednének, miről időről időre nyilvános számadást adni kötelessé­gemnek tartandom. Részemről havonkint 2 frttal járu­lok hozzá. Buda-Pest, 1874. márcz. 10-én. Sztupa György, gyógyszerész. — Keszthely város közönsége emlékiratot terjesztett a képviselőház 21-es bizottságához, a 9-es albizottság azon javaslata ellenében, mely a keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézet megszüntetésére van irá­nyozva. Az emlékirat nyomtatásban is megjelent. A hazai ínségesek javára Liszt Ferencz által f. évi márczius hó 4-én adott hangverseny 4892 frt 30 krnyi tiszta jövedelmet eredményezett, mely ösz­­szeget a hangverseny külső vezetője átadta a belügy­minisztériumnak. Ez a hivatalos lapban azzal hozatik nyilvánosságra, hogy a belügyminiszter a fényes ered­mény főtényezőjének, Liszt Ferencznek, továbbá gr. Apponyi Albert urnak, s azoknak, kik a hangverseny körül érdemeket szereztek, u. m. Wheelwrigt Arrie kisasszonynak és Mihalovich Ödön közreműködő urnak, a Rózsavölgyi és társa czég tulajdonosainak, kik a ren­dezés munkáját dij nélkül teljesítették, és Bösendorfer Lajos bécsi zongorakészítőnek — ki a szükséges zon­gorákat ingyen szállitotta Pestre — a szenvedő embe­riség nevében köszönetét és elismerését kijelenteni sietett. — Petőfi amaz állítólagos „rokka dal“ czimű­ költemény szerzőségében nem bűnös, a­mint ezt ma a Reforméban Székely József kijelenti, kire Péchy Imre hivatkozott, hogy ama költemény valódiságát bi­zonyítsa. De hát ki irta ? Ezt bizonyítsa már most be Péchy úr. — A kolera-árvaház és nőipar-egylet javára 1874. márcz. 15-én déli 12­ órakor a városi vigadó termében tartandó hangverseny műsorozata ez : 1. Por­­ticii némából, Auber. Előadja a nemzeti színház ének­kara, Richter J­­ur kisérete mellett. 2. A legszebb hölgy, ballada Garaytól. Szavalja Prielle Kornélia asz. a) Gretchen am Spinnrad Schubert, b) Russische Nach­tigall Alienefs. Énekli Ellinger Josefa k. a. 4. Magyar rhapsodia 13. sz. Liszttől. Zongorán előadja Pinner Miksa ur. 5. a) népdal Blaha Jánostól, b) népdal Si­­monffytól. Énekli Blaháné assz. 6. „Zseh Klára“ Arany J. balladája gr. Zichy Gézától. Előadják Pauli,Richter J. urak és a nemi­ színház énekkara. Hely-árak : Kör­szék 3 frt. Számozott hely 2 frt. Kimenet 1 frt. — Je­gyek kaphatók Rózsavölgyi és társánál, Kristóf tér 4. szám alatt, s a hangverseny napján a pénztárnál. — Az osztrák államvas­ut igazgatósága megküldötte a városnak az államvasuti pályaudvarnak a kétsziv utcza felől leendő áthidalására vonatkozó ter­vezetét, melyek az előbbi tervtől igen előnyösen eltér­nek. Az igazgatóság iratában azt mondja, hogy előzé­kenységből a város iránt a múlt év elején aláírt jegy­zőkönyvtől eltérőleg, maga fog gondoskodni az áthida­lás építészeti elrendezéséről és hogy a város ezen hidba monumentális művet nyer, mely ama városrésznek nagy diszére fog válni. Az igazgatóság egyúttal azt is re­méli, hogy a Podmaniczky utcza mielőbb szabályoz­­tatni fog, miután máskülönben az egész monumentális építménynek alig lesz értéke. — Székely Imre hangversenyének kedden 1874. márczius 17-kén esti fél 8 órakor a vigarda kis termé­ben tartandó műsora: 1. Magyar vonós­négyes öt részből szerző Székely Imre (lassú, enyelgő, andalgó, sebes, végezet), előadják Kiss Péter, Bereszky Ferencz Möldner A. és Állaga Géza urak. 2. „Magyar népda­lok,“ énekli Blaháné Luiza asszony, szerzé Székely Imre. 3. „Cimpanella,“ szerzé és előadja a versenyző. 4. „Ábránd gordonkára,“ Egressy Béni dalai felett, zongora kísérettel, szerzé s előadja Székely István. 5. „Éji dalok“, énekli Oldry Lehel úr. Szerző Székely Imre. 6. „Változatok“, hegedűre zongora kísérettel Dá­vid Nándortól, előadja Kiss Péter ur. 7. „26 ik Ma­gyar Ábránd,“ szerzé­s előadja Székely Imre. Hely­árak: Körszék 3 frt. — Számozott­ szék 2 frt. — Be­menet 1 frt. Jegyek kaphatók Rózsavölgyi és társánál, Kristóf tér 4. szám, valamint a hangverseny napján este a pénztánál.

Next