Magyar Ujság, 1874. április (8. évfolyam, 76-98. szám)
1874-04-08 / 79. szám
VIII. évfolyam. 79. szám. Szerda, 1874. Április. 8. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . . frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj . Hat hasábos pozitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdi minden hirdetésért külön 30 kr. — Nyílttér : három hasábos pozírsor 30 kr. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-szám. 2. emelet. Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok • levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Mortyohsztír 9. Vodiáner F. nyomdájában, hol a helybeli előfizetések szintén elfogadtatnak. A „Magyar Újság“ ára : Egy hóra............................................... 1 frt 40 kr. Két hóra................................................2 frt 80 kr. Negyed évre....................................4 frt — kr. Fél évre................................................8 frt — kr. Egy évre ..........................................16 frt —kr. Az előfizetési pénz beküldése legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. A „Magyar Újság“ kiadóhivatala: (Buda-Pest, barátok tere 1. szám.) Előfizetéseket Wodianer F. nyomdája is elfogad. Könyvárusi uton történő megrendelések után 10 százalék engedtetik. Gyűjtőknek 10 után egy tisztelet példány adatik. A szerkesztőség. Az önámitás politikája. Szédelgés volt nem más Magyarország államháztartását 1867-ben oly nagy lábra állítani, minőt csak a legszerencsésebb két évben érhetett el a közjövedelem. Méginkább szédelgés volt az államháztartás költségeit a szerencsés két év után is fokozni s nem más mint önámitás most azt mondani, hogy ezen fokozott mérvet elérhetjük, az adók hasonló mérvű fokozása nélkül. önámitás volt a törvényhozás többségéről azt mondani, hogy az államháztartás súlyegyenét a jelenlegi közös ügyes alapon, Magyarország gyarmatszerű helyzetében ennek végképen a megrontása nélkül helyreállítani lehet. Önámitás volt az ország részéről is a kormányválságtól szabadelvű üdvös reformokat várni, mert bár új tagok álljanak helyére a régieknek: az adott alapon, a jobboldali körökben uralkodó s Bécsből terjedező szellemáramlat ellenében üdvös közigazgatási, igazságszolgáltatási, közgazdasági, s kivált pénzügyi reformokat létrehozni nem lehet, önámítás volt az országgyűlés által kiküldött 21-es bizottságtól s ennek albizottságától várni azt, mit a rendszer meg nem engedhet. Várni az államháztartás súlyegyénének helyreállítását, mit az előre meghatározott óriási kiadások s Kulin hadügy ér praetentiói lehetlenné tettek. Ugyan, mindezen, válság, küszködés tanácskozás képessé teheti-e az országot jövedelmei fokozására és pedig nem egy-két, hanem 60—80 millió frtal évenként? Nem lesz az. Sem a kormány, sem a törvényhozás, sem a bizottságok, sem az osztrák államférfiak s gondviselésszerű egyének nem képesek arra, hogy egy szem búzából kettőt csináljanak mesterkélt után. Nem képesek arra, hogy az ország jövedelmeit ennek végképeni kizsarolása nélkül oda fokozzák hova a szedélyespolitikája fokozható azon években,midőn sietni valóban könnyebb volt. Oda fokozzák, hogy az akkor megállapított nagy terheket elviselhessük a kijózanulás éveiben is. Köztudomású dolog már, mily mérveket öltött 1867. óta a szédelgés. A bécsi tőzsdén 150, 1871- ben 545, 1872-ben 1108 és 1873. év első negyedében 467 millió értékig lettek világba bocsátva a részvények, elsőbbségek, kötvények stb. ezrei és százezrei. Ezek elnyelték a pénzt tőlünk is, mert Magyarországnak nincs önálló pénzügyes gazdasága. Elnyelték az államadósságok nagy kamatai s elnyelték a milliónyi fegyveres ember „ csataképesen“ tartása. És ugyan kérdjük: miben, menynyiben szaporodtak jövedelmi forrásaink? ha csak jövedelmi többletnek nem nevezzük a rablógazdálkodás által kizsarolt alapértékeket? Tiszta jövedelmünk nem gyarapodott, termelésünk hanyatlott, de az államköltségvetés nagyszámai mind megmaradtak — s a jóhiszeműek még most is hiszik és remélik, hogy azokat beválthatjuk — a legveszélyesebb túlerőltetés nélkül. A 9 es albizottság készpénzül vette most is a törvényhozás által 1872-re megállapított jövedelmeket egész mértékben, holott azok nem folytak be akkor sem, és megtoldja ezen jövőit 2 milliónyi hátralékkal mint könnyebbeható jövedelemmel; aztán 4 millió jövedemival, melynek az adóreformokból kellene származnia, holott ez még távol van; továbbá majdnem egy millió szesz és czukor adótöbblettel, holott a szél és czukorgyártás napról-napra hanyatlik. Megtoldja pár százezerért fogyasztási adótöbblettel, holott a bor és hús luxus czikké kezd válni, melyet most már közel sem élvez azon mérvben a munkás osztály, mint élvezett a szédelgés korszakában. Megtoldja majdnem egy millióval a dohány utáni jövedéket, ahelyett, hogy kilátásba tenné a monopólium megszüntetését, mely már ígérve is volt s fél millióval az államvasutak bevételét, melynek jövedelmezése a jóterméstől függ és több, mint fél millióval a bélyegek utáni jövedelmet, holott a bélyegek fogyasztása lépést tartott volt a szédelgéssel, a birtokvásárlásokkal, átírásokkal, a vállalatok alapításával stb. szóval az üzlet élénkségével s a perlekedés csakis ezen időontban ért oly mérvet, hogy a kormány már-már .. „perlekedési vágyat“ akarta büntetni a bélyegdíjak mérven túli emelése által. Ezen jövedelmi többletekhez majdnem 3 millió új forrást számítani a vasúti menetjegyek megadóztatása által, mely korlátolni fogja a személyforgalmat s fél millióra tenni a fegyveradót és pár százezer írtra a fényképadót ... Ez kiegészítése azon számításoknak, melyek önámításunkon alapulva, alkalmasak leendőek talán arra, hogy még egy ideig közcsalódásban ringassanak. De ezen számításokat megczáfolja a gyakorlati élet s előbbutóbb helyre fogja igazítani a kényszerűség — melynek fellépését azonban egy valóban bölcs kormánynak mielőbb ki kellene kerülnie. Megczáfolja a 9-es bizottság számításait a gyakorlati élet, ha egy-két év alatt nem, azután ép oly kíméletlenül mint megcáfolta azokét, kik az hitték, hogy „pénzügyi műveletek“ t. i. kölcsönök utján a deficiteket mind örökké lehet leplezgetni s fedezni. Most már az államvagyonok eladásáról van szó; ezekre van már betáblázva a nagy új kölcsön. De még egy-két év s ezen palliativából is kifogynak kormánybölcseink. Azután, s illetőleg azalatt az előbb elősorolt forrásokban, az adófokozásban s némi közigazgatási reformban keresik az orvoslatot, holott ezen félrendszabályok, csakis fél eredményeket hozhatnak. Ki kellett volna mondani egyenesen s őszintén : ne ámítsuk önmagunkat, emelni kell az adónemeket 10—20—30—40 stb. százalékkal s ekkor helyre leend állítva a sulyegyen. De ezt kimondani: nemde erkölcsi lehetetlenségnek tartá maga a 9-es bizottság is, mert ennek beváltása mielőbb megtörnék anyagi lehetlenségen. Ki kellett volna tehát mondani inkább, hogy az 1867-ben megállapított nagyhatalmi háztartás igényeinek megfelelni képesek nem vagyunk. Ezt viszont nem merészelte más tekintetek miatt a bizottság. Pedig ez a való. Ezt ki kell mondanunk előbb utóbb — akár tetszik ez Kuhn hadügyérnek és atőzsdei pénzkirályoknak, akár nem. Csupán ezen egyenes, őszinte után lehet valóban helyreállítani az államháztartás súlyegyenét. Tetszett a 9-es bizottságnak és tetszik a kormánynak az őszinte eljárás helyett folyton érvényben tartani az önámitás politikáját? Ám lássa. Addig míg a kölcsönök s államvagyonok el nem fogynak — nem épen lehetlen az sem. De még ezek segédforrásait is könnyen túlszárnyalhatja a „közös“ hadügyér egy-egy újabb praetensiója és: „quid tunc ?“ Mily rémületbe hozta a kormánypártiakat közelebb azon hir, hogy Kulin hadügyér még 8 milliót követel. A hir nem valósult most, hanem valósulhat könnyen nagyobb mérvben, a legkisebb külügyi bonyodalmak alkalmával. Gondolják meg ezt a „gondviselésszerű“ férfiak. Gondolja meg végre a kormány és a törvényhozás, hogy bajaink őszinte feltárása most még lehető oly átalános zavarok nélkül, minek veszélyes válságokká fokozódhatnak más külbajok által. Hagyjanak fel tehát valahára az önámitás politikájával , s lássanak hozzá bajaink orvoslásához nem üres, meddő tanácskozások és reménynyujtások útján,hanem tettleg — ha ugyan valóban „életképes“ a mostani törvényhozás. —y — — A haditengerészetre vonatkozó költségvetésnek 1875-re főbb tételei egy bécsi lap szerint következők : Rendes kiadás: 8.900.000 frt, rendkívüli 2.219,000 frt. Az utóbbi év előirányzatában a közös hadügyér a rendes kiadások rovatában 8.735,440 forintot, rendkívüliben pedig 3.824,500 frtot kért. A delegácziók határozatai következtében ez összegek 8.729,740, — illetőleg — 2.219,000 frtra szálltak alá. A hadügyér által a jövő évre előirányzott összeg tehát a rendes szükségletben az 1873-ban előirányzottnál 164.560 írttal, a megszavazottnál pedig 170.260 írttal nagyobb. A rendkívüli szükségletben az ez idei előirányzat a delegácziók által 1873-ban megszavazott összeggel egyenlő, a múlt évi előirányzatnál pedig 1.605,500 írttal kevesebb. A haditengerészetnél jövőre is egy bevételi tétel van , 180,000 írttal előirányozva. Ghyczy pénzügyminiszter,mint a „Pp.“ értesül, az összes pénzügyi állapot föltüntetésére és az általa javaslandó közelebbi intézkedéseket tartalmazó munkálaton dolgozik, melyet még nyilván e hóban fog a képviselőház elé terjeszteni. A közös aktívák ügye,mint az Ung. Corr. hallja, rövid idő alatt el fog intéztetni, s ezen ügyben a magyar pénzügyminisztérium legközelebb átiratot fog kapni az osztrák pénzügyminisztertől, kinek ez ügyben való tagadólagos magatartásáról a magyar pénzügyminisztériumban mit sem tudnak. Az ügy megoldása azonban mégis előidézhet bizonyos csalatkozásokat, különösen azon kombinációkból ítélve, melyeket egyes lapok a közös aktívákkal hoznak kapcsolatba,mely aktívák néhány lap szerint a deficit fedezése, más lapok szerint pedig a legutóbbi kölcsön törlesztésére fordíttatnak. A közös aktíváknak Magyarországot illető hányada ugyanis — részint előbbi, közös czélokra való utalványozás, részint pedig egyéb külön czélokra való fordítása által a legnagyobb részt ki van merítve. Ami még maradt belőle, az leginkább inségkölcsön-papírokból és földtehermentesítési alapból áll, melyeknek átvétele egyátalán semmi disponibilis pénzforrást sem fog képezni. A Magyarországra eső készpénzhányad ehhez képest tehát oly csekély lesz, hogy az semmiesetre sem fogja jelentékenyen megkönyitni pénzügyi helyzetünket. Népgyűlés a magyar bank tárgyában. — Ápril 6-án. — A megyeház termében hétfőn reggel 10 órakor a magyar önálló bank fölállítása tárgyában tartott népgyűlésen a nagyközönség részéről nem jelentek meg anynyian, hogy minden hely el lett volna foglalva, mindamellett közönség szép számmal volt jelen. A gyűlés elnöknek Irányi Dánielt, s jegyzőnek — miután Matoay Etele e tisztséget nem fogadá el — Szówald Vilmost egyhangúlag megválasztá. Irányi Dániel elfoglalván az elnöki széket, fölemlítő, hogy a népgyűlést a központi ellenzéki kör választmánya hívta ugyan egybe, de azért nem képez pártkérdést, mert az önálló magyar bankügy kérdése az ország anyagi fejlődése, ipara, kereskedelme és mezei gazdasága fölvirágoztatásának föltétele, amiért lehetetlen, hogy minden hazafi kebelben egyiránt ne találjon visszhangra s örömmel látja, hogy az összehívás rokonszenvvel fogadtatott. Üdvözli a jelenvoltakat s köszönetét fejezi ki azon szívélyességért, melyben elnökké választatása által részesítve jön. Ezután Fromm Antal hosszabb beszédben kifejté a magyar önálló bank szükségét, hivatkozva arra, hogy mindegyik önálló európai államnak van bankja, miért ne lehetne nekünk is ? Elmondá, hogy hazánk, mint termelő ország a külföld hitelére van utalva, s ha egy idegen állam jegyeit használja fizetési eszközül, a külföld bizalma nem fog hazánk ipara és kereskedelme felé fordulni. Ecsetelé a pénzhiányból származó bajokat s ez mindaddig nem fog elmúlni, mig nincs önálló bankunk; ha a nép komolyan akarja e bajt megszüntetni, e czélját el fogja érni, mert mostanában a pénzügyminisztérium oly férfiú kezében van, kitől remélli, hogy e kivánatot teljesíteni fogja. Végül fölolvasta a határozati javaslatot melyet vasárnapi számunkban közöltünk. Beszéde zajos éljenzéssel fogadtatott. Táncsics Mihály ennek ellenében azt indítványozza, hogy egy más népgyűlés hirdettessék, ne csupán az ellenzékből kiindulva, hanem az ellenzék nevét elhagyva, hivassanak össze Buda-Pest mindazon polgárai, kik választói joggal bírnak. Majoros István meglepetését fejezi ki azon indítvány felett, melyet előtte szólott aggastyán barátja tett, kinek előadásából szomorúan értesült, hogy ő, ki