Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)

1874-05-05 / 102. szám

Vill. évfolyam. 102. s/jun­. Kedd, 1874. Május 5. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG (MUMMUJO Előfizetési ár: Vidékr« postán Vasfy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 . — „ Egy évre . . 16 „ — a Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hét hasáb« part­•or egyezer! hirdetáze IS kr. többzzdr 9 kr. Bályogdij minden hirdetásért külön 30 kr. —Nyilb­ér s három huábea petit­en.­ 30 kr. Budapest, májusé. „Magyarország f­öldmüvel­ő orsz­ág, ipara csekély, nagy ipara még cseké­lyebb, kereskedelme sincsen kellőké­pen kifejlődve.“ — mondá Ghyczy Kálmán a képviselőház pénteki ülésében,­­ a­mit ha nem mondott volna is, tudná az ország nagyon bölcsen. Azt is tudja már mindenki, hogy pénzünk csak akkor van, ha terményeinket eladhatjuk a külföld­nek. Ha nem adhatjuk el, vagy nincs mit eladni, akkor bizony nem lesz pénzünk. Ha bő termés van, sok eladni valónk van, sok pénzünk lehet. Ha rosz termés van, nincs mit eladni,­­ nincs pénzünk. Ha még ezen szerencsétlen helyzethez az járul, hogy a hitel és pénzválság a különben is meglevő pénzte­lenség nyomorúságát növeli, hogy az a csekély ipar­i kereskedelem is, mely a pénztelenség miatt külön­ben is pang, a hitelválság folytán fenekestől felfor­dul : nagyon természetes, hogy a haj óriásivá növi ki magát, — és ezt mindenki tudja, belátja, sőt ta­pasztalja, Ghyczy Kálmán nélkül is. Egy szóval azt, hogy pénzünk csak úgy van, ha van eladni valónk — tudjuk, ha Ghyczy nem mondja is. De Ghyczy ezt a múlt pénteki ülésben jó­nak látta elmondani mind. A­mint fentebb előadtuk az okoskodást, az Ghyczy Kálmánnak hegeli bölcsészeti rend­szere szerint van megírva. Valóban nagy státusfér­­fiúi tanulmány kellett ehhez, hogy valaki azt de­monstrálja , hogy annak van pénze, a­kinek módja van pénzt szerezni; a­kinek nincs módja pénzt szerezni annak nincs pénze. És midőn Ghyczy Kálmán, mind azt demon­strálta, hogy nekünk valóban most nincs pénzünk, hogy a hitelválság, óriásilag megrendítő csekély iparunkat és kereskedelmünket is, — olyan formán mint az egyszeri ember : „nem adom sokért, hogy nincs semmim“ —vigasztalni kezd, hogy el­csüggedni, kétségbeesni okunk nincs. Ugyan micsoda indokokra építi a pénzügymi­niszter úr ezen következtetését, mely az általa fes­tett előzményekből épen nem folyik ? „Nincs kétségbesül okunk , mert az ínséges 1 millió ötszázezer írtból, alig vittek el 7 százezer irtot.“ Mily együgyü, sőt több­ bárgyú beszéd ez,egy Ghyczy Kálmán szájából. Mintha Ghyczy Kál­mán nem tudná azt, vagy legalább nem tudhatná, hogy azon ínséges kölcsön, oly súlyos feltételekhez van kötve, melyet részben már képtelen teljesíteni az arra szorult, részben, súlyossága végett, míg utolsó falatja megvan, igénybe sem óhajt venni, s igy, ha még annyi volna is ama ínséges összeg, ott fog maradni, az állam pénztárába, mintha az akár az angol bankba volna letéve. Ugyan nézzen körül bárki az országban, te­kintse meg, hogy a feltétlen hitelalappal rendel­kező birtokos, tönkre megy egy néhány frt végett, melyet nem képes megfizetni, mert nem kap pénzt sehol, nem kap pénzt a vidéki pénzintézeteknél,­­ hiszen e miatt viszhangzik a panasz, Kárpátoktól Adriáig a nagy­birtokos ajkán úgy, mint a telkes gazda szájában; e miatt háborog az országos sére­lem, hogy legtöbbször pár írt hiány végett exe­­quálják, s potom áron eladják a gazda tehenét, a szegényebbnek ágyát, mert nincs eladni valója, s igy nincs pénze, a­mint Ghyczy kimutatta, hoz­zájárul ehhez a pénzválság folytán az, hogy köl­csönt sem kap, s igy 1 — 2 frtos kötelezett­ségének sem képes a legjobb akarat­tal eleget tenni. Ugyan kérem szépen, hol látott valaki olyan botor embert, hogy 50—60 frtot érő ingóságát a legtöbbször 5—6 írtért engedje potom áron elvesztegettetni, ha az 5—6 frt ott van a láda fiókjában! De nincs 5—6 írtja, pusztul vagyonsá­­gában, koldusbotra jut s akkor nem marad más hátra, mint ínséges kölcsönért folya­mod­n­i, melyet azonban nem kap azért, mert sem a megye, sem a község solidáris kötelezettséget nem vállal a felveendő kölcsönért. „1 millió 5 százezer írtból csak 7 százezer írtot vett igénybe eddig az ínséges világ, tehát nem kell csüggedni, mert nincs semmi baj.“ Valóban nem egy kiszámított gúnyolódás ez Ghyczy részéről ? Midőn alig van gazda Ma­gyarországon, a ki nem az aggodalom párnáján aludna ez időszerint nyugtalan álmát, alig van gazda, ki nem megilletődve hordaná körül gond tel­jes tekintetét. Ghyczy Kálmán abból, mert az ínség fedezésére megszabott összeg, még most is az állam pénztárában van, azt következteti, hogy hát nincs is olyan nagy baj! A mostani feltételek mel­l­­ett, az a millió ott fog maradni az állam pénztá­rában akkor is, ha az emberek már éhhalállal fog­nak az utakon hullani. Különös az, hogy Ghyczy Kálmán államunk saját beszéde kezdetén a legnyomorúságosabb szí­nűnek festette le; s mert az ínséges pénz nincs mind felvéve, egyszerre megáll, s azt mondja, hogy hát nincs min csüggedni. Különösebb pedig az, hogy hát a kormány ön­maga elismeri, hogy közgazdászati bajaink s nyo­morúságaink mélyen elterjednek, a kormány ezen bajok orvoslására sem a múltban nem tett semmit, sem most nem tesz semmi pozitív lépést, de még a jövendőre sem ígér semmit. Hiszen az bizonyos, hogy gazdagabb, kifejlet­tebb országok is alá vannak vetve igen gyakran a pénzügyi nyomorúságok kifolyásának.Csak nem­ré­giben Amerikában ütött ki nagy pénzválság. Ámde emlékezhetik az olvasó, hogy a köztársaság kormánya, mily erős kézzel fogott hozzá a gyógyí­táshoz, s beható intézkedéseivel megszünteté a bajt. Az oszták tartományokban is nagy pénzügyi nyomorúságok vannak, ámde beható in­tézkedések léteznek ott a kormány részéről, a kö­zönség érdekei megvédésére. Hogy csak néhányat említsek fel, ott van a bank­ad­ó felfüg­gesztése, a kölcsönbizottság alakítá­sa a kormány részéről, a li­quidationá­­lis határidő megrövidítése, fogyasz­tási adó megszüntetése némely czik­­kekre, társulatok fusióját elősegítő díj­leszállítások , állami előlegezési pénztárak alakítása stb. Van-e nálunk valami intézkedés, történt-e a legcsekélyebb lépés arra, hogy bajaink orvosoltas­­sanak, vagy legalább enyhítessenek ? Hol van és mi az ? halljuk, elő vele! Tett-e a kormány valamit a pénzválság mérséklésére ? tett-e valamit a pénzfor­galommal rendes medrébe terelésére ? Tett-e vala­mit pénzügyi önállóságunk megszerzésére, hogy ne legyünk az osztrák bécsi bank helotái, s az ő háló­jában sínylődök? Semmit sem tett, s tenni nem is szándékozik. Ott van Ghyczy Kálmán pénteki beszéde, ott van visszhangja a bécsi „Neue Fr. Presse “-ben, mely üdvözli Ghyczyt, mint a ki hivatva van, ezt az ábrándos magyart, ki saját lá­bán járni akar — eszére téríteni. Más országban ily bajokkal szembe, minden erő, és tehetség mozgásba tétetik, s megragadnak min­den módot, a baj megszüntetésére. Nálunk — Ghyczy folytatja ott, hol elődei elhagyták, s P­a­­­ó Pállal töprenkedik a teendők felett : „Eh ráérünk arra még.“ — A bécsi sajtó nagy embere most Ghyczy Kálmán, kit a „Neue Freie Presse“ úgy ismertet, hogy sokkal okosabb és tisztességesebb, ember, hogy sem az önálló magyar bankot, az önálló magyar bank­igazgató­ság hátsó ajtaján csempészsze be, azaz, hogy soha sem fogja, s nem is akarja létrehozni, hanem az osztrák bank privilégiuma meghoszszabítását, s a kormánytól teljesen függetlenné tételét fogja majdan sürgetni. E tekintet­ben Ghyczyt nevezett lap Lónyay és Kerká­­poly felett magasztalja, kiket úgy ismertet, mint az osztrák bankra veszélyes egyéneket. Ghyczy tehát úgy látszik, hogy az osztrák bank emberei előtt igen ismert, s kedvelt egyéniség. Mennyire csalódik sze­gény magyar hazánk, saját embereiben. — A főrendiház mai ülésében felolvastatott Zichy Ferencz gr. levele, melyben a török udvarhoz történt kineveztetése folytán az ülésekben megjelenéstől magát felmentetni kéri. Megadatott. Csekonics János és Endre gr. s Karácsonyi Guidó gr. bemutatják királyi meghivó leveleiket s ez utóbbi mert országgyűlési képviselő, kéri felmentetését a megjelenéstől. A képv. házból Huszár I. átnyújtja a közelebb szentesitett törvényeket, kihirdeté és az 1871 XXXI. t. ez. 24. §. módosítását hozzájárulás végett. ___ — Az erdélyi részek rendezése tárgyában kikül­dött albizottság tegnap befejezte tanácskozásait, s Lu­kács Bélát bizta meg a jelentés összeállításával, mely az erdélyi képviselőknek a legközelebbi vasárnapon tar­tandó értekezlete elé lesz terjesztendő. Átalánosságban annyi mondható, hogy az albizott­ság javaslatai szerint 10 megye és 4 szab­ királyi város lenne fentartandó a királyhágón túli részekben, Sze­­ben és Brassó pedig az illető megyékkel egyesí­­tendők. — Az osztrák nemzeti bank egyik aligazgatója, — mint a „Hon“ értesül­t— lerándult Bécsből, azon képviselőházi ülésre, melyen Ghyczy válaszolta bank­ügyben , hogy itt a benyomást, s a helyzetet tanulmá­nyozza. Szeretnék ismerni tanulmányát — a sógornak. A májusi népgyűlésről. A „központi ellenzéki kör” hetes bizottságának szombat délután öt órára hirdetett ülése meg nem tar­tatván, miután a 7 tagból csak 3 jelent meg a találkán, a kör választmányának esti ülésén a májusi népgyűlés előkészületeire vonatkozó hivatalos jelentés szintén nem lett benyújtva általa. Csak az elnök S­i­m­o­n­y­i Ernő tu­­data, hogy eddigelé mintegy 70—80 kör és egylet vála­szolt a meghívásra, a név szerint bejelentett képviselők száma pedig meghaladja már a 400-at is. A választmány örvendetes tudomásul vette a vidéknek e mostoha vi­szonyok közt igazán meglepő érdeklődését a fontos ügy iránt. A választmányi ülés többi részét jobbára a más­napi közgyűlés programmjának végleges megállapítása töltötte be s nehogy ismétlésbe essünk, mellőzve a rész­letek előleges fölemlítését, úgy soroljuk elő, amint az „ige testte­len“, s az egyes pontok tervből valósággá váltak. A közgyűlést tegnap­­reggeli 10 órakor a kör elnöke S­i­m­o­n­y­i Ernő nyitotta meg, a jegyzői tollat Csá­szár József vitte. Alapszabályszerű rendes közgyűlés tartatván min­denekelőtt a költségvetést olvasta föl a jegyző, s a je­lenlevők kellemes megelégedéssel vették tudomásul, hogy a kör szénája most már teljesen rendben van, a tagok s ezzel a bevételek folyton szaporodnak, a könyv­­vezetés világos és pontos, s bár egyes gyűlések, érte­kezletek s más rendkívüli kiadások többször igénybe vették a kör anyagi hozzájárulását, a régi panaszok és aggályok elenyésztek, a tagok nagy része lelkiismere­tesen teljesítvén a körrel szemben vállalt mindennemű kötelezettségeit. Ezt a „dementit” e kézzelfogható és csattanós dementit melegen ajánljuk a kör azon jóaka­róinak figyelmébe, kik a múlt közgyűlés után, Irányi­­n­a­k a kört szabatos és a helyzet által követelt állás­pontra kényszerítő indítványa folytán siettek meghúzni a halálharangot a kör élete fölött s mint a patkányok a sülyedő hajóról, hanyathomlok törtek ama révpart felé, hová vágyaik régóta vonták ugyan, de a­­ tisztességes ürügyet,ezt a minden elvtelenség és apostasia bő köpenyét sokáig nem bírták föltalálni. A köz benső életét illető költségvetési előterjesz­tésnél érdekes­ és átalános­ fontosságú volt a májusi népgyűlés előmozzanatainak definitív rendezése. S­i­m­o­n­y­i E. ismételvén az általunk fönnebb kö­zölt adatokat, toldalékul arról értesíti a közgyűlést, hogy a választmány a megyeház nagy termében óhajtja megtartatni a májusi népgyűlést, s hogy evégből­­ há­romtagú küldöttséget meneszt az alispánhoz. A kapi­tányság írásban fog tudósíttatni a gyűlés idejéről, helyé­ről s egyéb a rendőri paragraphusok által megszabott mellék körülményeiről. Felkéri végül a közgyűlést, hogy a további előintézkedések súlyos terheinek könnyebb viselése végett a héttagú bizottságnak négy taggal terve­zett szaporítását helybenhagyni, az aláírási íveken pedig, miután a gyűlés költségeit a kör rendes pénzereje meg nem nem bírja, mennél nagyobb összegeket aláírni vagy gyűjteni szíveskedjenek, akik komolyan óhajtják a sikert." K . 11 a g 6. indítványozza, hogy miután a népgyű­­lésen az egyes programmpontok fejtegetése az idő rö­vidsége miatt fizikai lehetetlenség, jó volna, ha a vidék­ről érkező vendégekkel a gyűlést megelőző estvén kon­­ferenczia tartatnék, s itt a mennyire csak lehet — ki­­egyenlíttetvén a netáni differencziák s megbízó leveleik­kel együtt — nézeteiket, megbízásukat és óhajaikat is előadván a küldöttek, oly végleges megállapodások eszközöltetnének, melyek a másnapi diskussió megnyúj­tása vagy elfajulásának előre útját vágnák. Ez indítványt a közgyűlés egyhangúlag magáévá teszi. Majoros István az átalános szavazatjogot sür­gető tételét azzal kívánja kiegészíttetni, hogy az a nőkre is kiterjesztessék, de Kállay, Patay és mások elv­ben helyeslik ugyan az indítványt, de most és itt idősze-

Next