Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1874-05-05 / 102. szám
Vill. évfolyam. 102. s/jun. Kedd, 1874. Május 5. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG (MUMMUJO Előfizetési ár: Vidékr« postán Vasfy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 . — „ Egy évre . . 16 „ — a Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hét hasáb« part•or egyezer! hirdetáze IS kr. többzzdr 9 kr. Bályogdij minden hirdetásért külön 30 kr. —Nyilbér s három huábea petiten. 30 kr. Budapest, májusé. „Magyarország földmüvelő ország, ipara csekély, nagy ipara még csekélyebb, kereskedelme sincsen kellőképen kifejlődve.“ — mondá Ghyczy Kálmán a képviselőház pénteki ülésében, amit ha nem mondott volna is, tudná az ország nagyon bölcsen. Azt is tudja már mindenki, hogy pénzünk csak akkor van, ha terményeinket eladhatjuk a külföldnek. Ha nem adhatjuk el, vagy nincs mit eladni, akkor bizony nem lesz pénzünk. Ha bő termés van, sok eladni valónk van, sok pénzünk lehet. Ha rosz termés van, nincs mit eladni, nincs pénzünk. Ha még ezen szerencsétlen helyzethez az járul, hogy a hitel és pénzválság a különben is meglevő pénztelenség nyomorúságát növeli, hogy az a csekély ipari kereskedelem is, mely a pénztelenség miatt különben is pang, a hitelválság folytán fenekestől felfordul : nagyon természetes, hogy a haj óriásivá növi ki magát, — és ezt mindenki tudja, belátja, sőt tapasztalja, Ghyczy Kálmán nélkül is. Egy szóval azt, hogy pénzünk csak úgy van, ha van eladni valónk — tudjuk, ha Ghyczy nem mondja is. De Ghyczy ezt a múlt pénteki ülésben jónak látta elmondani mind. Amint fentebb előadtuk az okoskodást, az Ghyczy Kálmánnak hegeli bölcsészeti rendszere szerint van megírva. Valóban nagy státusférfiúi tanulmány kellett ehhez, hogy valaki azt demonstrálja , hogy annak van pénze, akinek módja van pénzt szerezni; akinek nincs módja pénzt szerezni annak nincs pénze. És midőn Ghyczy Kálmán, mind azt demonstrálta, hogy nekünk valóban most nincs pénzünk, hogy a hitelválság, óriásilag megrendítő csekély iparunkat és kereskedelmünket is, — olyan formán mint az egyszeri ember : „nem adom sokért, hogy nincs semmim“ —vigasztalni kezd, hogy elcsüggedni, kétségbeesni okunk nincs. Ugyan micsoda indokokra építi a pénzügyminiszter úr ezen következtetését, mely az általa festett előzményekből épen nem folyik ? „Nincs kétségbesül okunk , mert az ínséges 1 millió ötszázezer írtból, alig vittek el 7 százezer irtot.“ Mily együgyü, sőt több bárgyú beszéd ez,egy Ghyczy Kálmán szájából. Mintha Ghyczy Kálmán nem tudná azt, vagy legalább nem tudhatná, hogy azon ínséges kölcsön, oly súlyos feltételekhez van kötve, melyet részben már képtelen teljesíteni az arra szorult, részben, súlyossága végett, míg utolsó falatja megvan, igénybe sem óhajt venni, s igy, ha még annyi volna is ama ínséges összeg, ott fog maradni, az állam pénztárába, mintha az akár az angol bankba volna letéve. Ugyan nézzen körül bárki az országban, tekintse meg, hogy a feltétlen hitelalappal rendelkező birtokos, tönkre megy egy néhány frt végett, melyet nem képes megfizetni, mert nem kap pénzt sehol, nem kap pénzt a vidéki pénzintézeteknél, hiszen e miatt viszhangzik a panasz, Kárpátoktól Adriáig a nagybirtokos ajkán úgy, mint a telkes gazda szájában; e miatt háborog az országos sérelem, hogy legtöbbször pár írt hiány végett exequálják, s potom áron eladják a gazda tehenét, a szegényebbnek ágyát, mert nincs eladni valója, s igy nincs pénze, amint Ghyczy kimutatta, hozzájárul ehhez a pénzválság folytán az, hogy kölcsönt sem kap, s igy 1 — 2 frtos kötelezettségének sem képes a legjobb akarattal eleget tenni. Ugyan kérem szépen, hol látott valaki olyan botor embert, hogy 50—60 frtot érő ingóságát a legtöbbször 5—6 írtért engedje potom áron elvesztegettetni, ha az 5—6 frt ott van a láda fiókjában! De nincs 5—6 írtja, pusztul vagyonságában, koldusbotra jut s akkor nem marad más hátra, mint ínséges kölcsönért folyamodni, melyet azonban nem kap azért, mert sem a megye, sem a község solidáris kötelezettséget nem vállal a felveendő kölcsönért. „1 millió 5 százezer írtból csak 7 százezer írtot vett igénybe eddig az ínséges világ, tehát nem kell csüggedni, mert nincs semmi baj.“ Valóban nem egy kiszámított gúnyolódás ez Ghyczy részéről ? Midőn alig van gazda Magyarországon, a ki nem az aggodalom párnáján aludna ez időszerint nyugtalan álmát, alig van gazda, ki nem megilletődve hordaná körül gond teljes tekintetét. Ghyczy Kálmán abból, mert az ínség fedezésére megszabott összeg, még most is az állam pénztárában van, azt következteti, hogy hát nincs is olyan nagy baj! A mostani feltételek mellett, az a millió ott fog maradni az állam pénztárában akkor is, ha az emberek már éhhalállal fognak az utakon hullani. Különös az, hogy Ghyczy Kálmán államunk saját beszéde kezdetén a legnyomorúságosabb színűnek festette le; s mert az ínséges pénz nincs mind felvéve, egyszerre megáll, s azt mondja, hogy hát nincs min csüggedni. Különösebb pedig az, hogy hát a kormány önmaga elismeri, hogy közgazdászati bajaink s nyomorúságaink mélyen elterjednek, a kormány ezen bajok orvoslására sem a múltban nem tett semmit, sem most nem tesz semmi pozitív lépést, de még a jövendőre sem ígér semmit. Hiszen az bizonyos, hogy gazdagabb, kifejlettebb országok is alá vannak vetve igen gyakran a pénzügyi nyomorúságok kifolyásának.Csak nemrégiben Amerikában ütött ki nagy pénzválság. Ámde emlékezhetik az olvasó, hogy a köztársaság kormánya, mily erős kézzel fogott hozzá a gyógyításhoz, s beható intézkedéseivel megszünteté a bajt. Az oszták tartományokban is nagy pénzügyi nyomorúságok vannak, ámde beható intézkedések léteznek ott a kormány részéről, a közönség érdekei megvédésére. Hogy csak néhányat említsek fel, ott van a bankadó felfüggesztése, a kölcsönbizottság alakítása a kormány részéről, a liquidationális határidő megrövidítése, fogyasztási adó megszüntetése némely czikkekre, társulatok fusióját elősegítő díjleszállítások , állami előlegezési pénztárak alakítása stb. Van-e nálunk valami intézkedés, történt-e a legcsekélyebb lépés arra, hogy bajaink orvosoltassanak, vagy legalább enyhítessenek ? Hol van és mi az ? halljuk, elő vele! Tett-e a kormány valamit a pénzválság mérséklésére ? tett-e valamit a pénzforgalommal rendes medrébe terelésére ? Tett-e valamit pénzügyi önállóságunk megszerzésére, hogy ne legyünk az osztrák bécsi bank helotái, s az ő hálójában sínylődök? Semmit sem tett, s tenni nem is szándékozik. Ott van Ghyczy Kálmán pénteki beszéde, ott van visszhangja a bécsi „Neue Fr. Presse “-ben, mely üdvözli Ghyczyt, mint a ki hivatva van, ezt az ábrándos magyart, ki saját lábán járni akar — eszére téríteni. Más országban ily bajokkal szembe, minden erő, és tehetség mozgásba tétetik, s megragadnak minden módot, a baj megszüntetésére. Nálunk — Ghyczy folytatja ott, hol elődei elhagyták, s Paó Pállal töprenkedik a teendők felett : „Eh ráérünk arra még.“ — A bécsi sajtó nagy embere most Ghyczy Kálmán, kit a „Neue Freie Presse“ úgy ismertet, hogy sokkal okosabb és tisztességesebb, ember, hogy sem az önálló magyar bankot, az önálló magyar bankigazgatóság hátsó ajtaján csempészsze be, azaz, hogy soha sem fogja, s nem is akarja létrehozni, hanem az osztrák bank privilégiuma meghoszszabítását, s a kormánytól teljesen függetlenné tételét fogja majdan sürgetni. E tekintetben Ghyczyt nevezett lap Lónyay és Kerkápoly felett magasztalja, kiket úgy ismertet, mint az osztrák bankra veszélyes egyéneket. Ghyczy tehát úgy látszik, hogy az osztrák bank emberei előtt igen ismert, s kedvelt egyéniség. Mennyire csalódik szegény magyar hazánk, saját embereiben. — A főrendiház mai ülésében felolvastatott Zichy Ferencz gr. levele, melyben a török udvarhoz történt kineveztetése folytán az ülésekben megjelenéstől magát felmentetni kéri. Megadatott. Csekonics János és Endre gr. s Karácsonyi Guidó gr. bemutatják királyi meghivó leveleiket s ez utóbbi mert országgyűlési képviselő, kéri felmentetését a megjelenéstől. A képv. házból Huszár I. átnyújtja a közelebb szentesitett törvényeket, kihirdeté és az 1871 XXXI. t. ez. 24. §. módosítását hozzájárulás végett. ___ — Az erdélyi részek rendezése tárgyában kiküldött albizottság tegnap befejezte tanácskozásait, s Lukács Bélát bizta meg a jelentés összeállításával, mely az erdélyi képviselőknek a legközelebbi vasárnapon tartandó értekezlete elé lesz terjesztendő. Átalánosságban annyi mondható, hogy az albizottság javaslatai szerint 10 megye és 4 szab királyi város lenne fentartandó a királyhágón túli részekben, Szeben és Brassó pedig az illető megyékkel egyesítendők. — Az osztrák nemzeti bank egyik aligazgatója, — mint a „Hon“ értesült— lerándult Bécsből, azon képviselőházi ülésre, melyen Ghyczy válaszolta bankügyben , hogy itt a benyomást, s a helyzetet tanulmányozza. Szeretnék ismerni tanulmányát — a sógornak. A májusi népgyűlésről. A „központi ellenzéki kör” hetes bizottságának szombat délután öt órára hirdetett ülése meg nem tartatván, miután a 7 tagból csak 3 jelent meg a találkán, a kör választmányának esti ülésén a májusi népgyűlés előkészületeire vonatkozó hivatalos jelentés szintén nem lett benyújtva általa. Csak az elnök Simonyi Ernő tudata, hogy eddigelé mintegy 70—80 kör és egylet válaszolt a meghívásra, a név szerint bejelentett képviselők száma pedig meghaladja már a 400-at is. A választmány örvendetes tudomásul vette a vidéknek e mostoha viszonyok közt igazán meglepő érdeklődését a fontos ügy iránt. A választmányi ülés többi részét jobbára a másnapi közgyűlés programmjának végleges megállapítása töltötte be s nehogy ismétlésbe essünk, mellőzve a részletek előleges fölemlítését, úgy soroljuk elő, amint az „ige testtelen“, s az egyes pontok tervből valósággá váltak. A közgyűlést tegnapreggeli 10 órakor a kör elnöke Simonyi Ernő nyitotta meg, a jegyzői tollat Császár József vitte. Alapszabályszerű rendes közgyűlés tartatván mindenekelőtt a költségvetést olvasta föl a jegyző, s a jelenlevők kellemes megelégedéssel vették tudomásul, hogy a kör szénája most már teljesen rendben van, a tagok s ezzel a bevételek folyton szaporodnak, a könyvvezetés világos és pontos, s bár egyes gyűlések, értekezletek s más rendkívüli kiadások többször igénybe vették a kör anyagi hozzájárulását, a régi panaszok és aggályok elenyésztek, a tagok nagy része lelkiismeretesen teljesítvén a körrel szemben vállalt mindennemű kötelezettségeit. Ezt a „dementit” e kézzelfogható és csattanós dementit melegen ajánljuk a kör azon jóakaróinak figyelmébe, kik a múlt közgyűlés után, Irányinak a kört szabatos és a helyzet által követelt álláspontra kényszerítő indítványa folytán siettek meghúzni a halálharangot a kör élete fölött s mint a patkányok a sülyedő hajóról, hanyathomlok törtek ama révpart felé, hová vágyaik régóta vonták ugyan, de a tisztességes ürügyet,ezt a minden elvtelenség és apostasia bő köpenyét sokáig nem bírták föltalálni. A köz benső életét illető költségvetési előterjesztésnél érdekes és átalános fontosságú volt a májusi népgyűlés előmozzanatainak definitív rendezése. Simonyi E. ismételvén az általunk fönnebb közölt adatokat, toldalékul arról értesíti a közgyűlést, hogy a választmány a megyeház nagy termében óhajtja megtartatni a májusi népgyűlést, s hogy evégből háromtagú küldöttséget meneszt az alispánhoz. A kapitányság írásban fog tudósíttatni a gyűlés idejéről, helyéről s egyéb a rendőri paragraphusok által megszabott mellék körülményeiről. Felkéri végül a közgyűlést, hogy a további előintézkedések súlyos terheinek könnyebb viselése végett a héttagú bizottságnak négy taggal tervezett szaporítását helybenhagyni, az aláírási íveken pedig, miután a gyűlés költségeit a kör rendes pénzereje meg nem nem bírja, mennél nagyobb összegeket aláírni vagy gyűjteni szíveskedjenek, akik komolyan óhajtják a sikert." K . 11 a g 6. indítványozza, hogy miután a népgyűlésen az egyes programmpontok fejtegetése az idő rövidsége miatt fizikai lehetetlenség, jó volna, ha a vidékről érkező vendégekkel a gyűlést megelőző estvén konferenczia tartatnék, s itt a mennyire csak lehet — kiegyenlíttetvén a netáni differencziák s megbízó leveleikkel együtt — nézeteiket, megbízásukat és óhajaikat is előadván a küldöttek, oly végleges megállapodások eszközöltetnének, melyek a másnapi diskussió megnyújtása vagy elfajulásának előre útját vágnák. Ez indítványt a közgyűlés egyhangúlag magáévá teszi. Majoros István az átalános szavazatjogot sürgető tételét azzal kívánja kiegészíttetni, hogy az a nőkre is kiterjesztessék, de Kállay, Patay és mások elvben helyeslik ugyan az indítványt, de most és itt idősze-