Magyar Ujság, 1874. július (8. évfolyam, 147-173. szám)

1874-07-22 / 165. szám

Vill. évfolyam. 165. szám. Szerda, 1874. Julius 22.­­ Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztól 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt­ 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — 3 Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petit­­sor egyszeri hirdetése 18 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 10 kr.— Myilttér : három hasábos petit­­sor 30 kr. Kéziratok a le­velek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­­zektől fogadtatnak el. Buda-Pest jul. 21. Alább kerüljük a központi bizottság által gyártott választási törvényjavaslat 6-ik §-sát. Átalában iparos osztályunkra mért csapás az, a melylyel ezrek jöhetnek ki eddig az 48-iki tör­vények értelmében birtokolt alkotmány sánczai kö­zül. Tiszta és világos a 48-iki törvény b) pontja. Kereskedők és gyárosokra nézve, censusul a tulaj­don műhelyt vagy kereskedői telepet írja elő. Ke­reskedői vagy gyári teleppel ki bírhat az ipartör­vények szerint? A­ki az ipartörvények alapján, arra jogot nyert. Az ipar­törvények fennállása óta talán valami nagy nehézséggel jár a telep igazo­lása ? E felett még csak beszélni sem kell sokat. És a 48-iki törvény ezen világos rendeletét, alap­jában felforgatja a központi bizottság szövegezése, midőn a kereskedők s gyárosok szavazati jogát 105 frt jövedelemhez köti. De a központi bizottság szövegezése, lényege­sen eltér a miniszteri eredeti törvényjavaslattól is. A miniszteri törvényjavaslat 4 és 5. pontja kereske­dők, gyárosok, kézművesekre évi 10 frt jövedelmi adó kimutatást, községben 5 frtot ír elő. Lényege­sen különbözik a központi bizottság javaslatától. De hát hova lett ezen eredeti törvényjavaslat? A központi bizottság bűvészi ügyességgel átváltoz­tatta — a gubóból lett pille, mely most előttünk repked. Metamorphosis ez, még­pedig eredeti, oly annyira eredeti a parlamentáris életben, hogy Pal­merston, erre is azt mondaná, a­mit egyszer egy különös indítványra mondott, mosolyogva: „ha még egyszer ifjú leszek, majd megtanulom ennek a logi­káját — mert a logikát én a rendes józan, ész sze­rint tanultam, ehhez pedig a józan észen kívül más is kívántatik.“ Még az megjárja, hogy a központi bizottság átváltoztatta a miniszter eredeti javaslatát. De hát, midőn ez megtörténik, még­is tudni kell, hogy hol áll a miniszter beadott javaslatával ? Vagy úgy tesz mint Bodó Pál a borával. A hordóból kilopták borát s a hordót tele öntötték vízzel. A viz is meg­­poshadt benne, midőn észrevette a csínyt. Nagyon restelte a dolgot, de nehogy kinevessék, a poshadt vizet megitt a bor helyett — szó nélkül. A bel­ügyminiszter úr sem akarja észrevenni, hogy bár az ő vinkója is igen rosz volt, de most a központi bizottság, valóságos poshadt vizet itat vele — és ő iszsza, szó nélkül. Sőt még figyelmeztetik is Bodó Pált, hogy nem saját vinkóját iszsza, de Bodó Pál az egy­szeri baráttal mondja, „csak jó a szegény minisz­ternek így is.“ Ki képzelte, hogy a belügyminiszter úr nem Palmerston, hanem Bodó Pál iskolájában tanulta a logikát. Ma ezt bizonyította be előttünk. „Jó a szegény miniszternek így is“ — mondá hallgatólag ama kérdésre, mely hozzá intéztetést, hogy hol áll ő eredeti javaslatával ? Hát azt mondta, hogy sem­mit se szól. Nagyon természetes, ha ennek folytán valónak veszszük azt, hogy ott van biz ő javasla­tával a faképnél, s ma is ott elmélkedik egyik hí­res encyclopedista nyers, de igaz szavai felett: „a hatalom oly kábító erővel bír, hogy sokszor nem veszi észre az illető, ő ül-e a lovon, vagy őt tették lóvá.“ Az constatált tény, hogy a belügyminiszter bujósdit játszik a jelen törvényjavaslat tárgyalá­sánál. Midőn eredeti törvényjavaslatát elébe idé­zik, ő menekül előle. Valóságos mostoha apja lett saját szülöttének, s midőn ez megjelenik előtte , menekül Hamlettel a folyosóra, mert nagyon me­lege van. Ma elfogadtatott a 6-ik szakasz is, s mint ész­revettük a balközép egy része hozzájárulásával. Szegény iparos osztály ellenségeiddé lettek azok, kik nem szeretik a szabadelvűséget, mely különö­sen az iparos osztályt emeli ki oly nagyon. Ezrei az eddigi jogélvezőknek maradnak le a választási urnától. Az olasz bölcselő Macchiavelli mondja: „ne vedd el attól, a kinek van — mert kérlelhetlen el­lenségeddé teszed.“ Minden oldalról rajzik ellen­ségünk mérgessége;­— úgy látszik ez sem elég: idebent önmagunk, polgártársaink között nevelik a kérlelhetlen ellenségeket, kiknek körülbelől „nem lesz mi veszteni valójuk.“ Ez a jöven­dőben a legsötétebb kép. Szederkényi Nándor. — A mai ülés napirendje előtt, az elnök a tegnapi vitából a maradványt terjesztette elő, hogy meddig kívánja naponként tartani a ház az ülést. Szapáry belügyér 10 órától 3-ig indítványozta, C­s­a­n­á­d­y indít­ványozta, hogy ha oly nagyon sürgős a törvényjavaslat mielőbbi letárgyalása, tartassák délután is ülés 5 órától 8-ig. Nagy rémüléssel fogadtatott az indítvány a jobb­oldalon. Többen hozzászólottak még, s abban lett meg­állapodás, hogy 9 órától délután 2 óráig tartassák az ülés. A választási törvényjavaslat 6-ik szakasza, úgy a­mint van, megszavaztatott. A 7-ik lényegtelenebb felszó­lalás után szintén. A 8-ik szakasznál, mely arról szól, hogy a 6-ik szakaszban előírt census mellett csak úgy lehet szavazati jogot kapni, ha már az előző évben is fizette az illető, azon adómennyiséget, melyet a census megjelöl­t heves felszólalást idézett elő. Itt hallottuk ismét a desperát ügyek döngicsélő, s csupa mézes mo­sollyal áradozó szónokát Szilágyi Dezsőt. Ah! mily szeretetre (!) méltó mosolylyal magyarázza, hogy ezen szakasz ősapja a 48-iki törvény, melynek szelleme a háttérben, fenyegetve jelenik meg s kiáltja Richardnak: „engem is te öltél meg.“ Ezen §. ellen felszólaltak Nagy György, P­é­c­h­y Tamás, Remete Géza, Szederkényi Nándor, Szontagh Pál, Steiger Gyula. Mellette Szilágyi Dezső, P­é­c­h­y Tamás, ügyesen constatálta, hogy ime Szilágyi Dezsőn kívül, senki sem pártolja a szakaszt, Szapáry belügyminiszter azt válaszolja erre a naiv ügyetlenséggel, hogy itt a szavazatok „non ponderantur“ hanem „numerantur.“ — „Tudjuk“ — kiáltott az ellen­zék zajosan. A 9-ik szakasz tárgyalása folytattatik. Ki­emeljük most A­lmás­y S. indítványát, hogy a volt 48 —49-iki honvédeknek adassák szavazati jog. — A most tárgyalás alatt levő központi bizottsági vált törvényjavaslat 6-ik és 7-ik §-ait közöljük. A 6-ik §-ban, c) d) e) pont alatt van szó az iparosok szavazat­jogáról. Nézze meg az olvasó a 48-iki törvényt, úgy az eredeti miniszteri javaslatot, melyet mi közöltünk, s ta­pasztalni fogja a lényeges eltérést, illetőleg óriási census felemelést. A 6-ik §. így szól. Választói joggal bírnak továbbá azok : a) kik kizáró tulajdonul, vagy hitveseikkel illető­leg kiskorú gyermekeikkel közösen oly házat bírnak, mely legalább 105 frtnyi évi tiszta jövedelem után rovatott meg hátbéradóval; b) kik az a) pontban említett módon leírt földbir­tokból vagy saját tőkéjükből vagy mindkettőből együtt­véve eredő legalább 105 frt évi jövedelem után vannak államadóval megróva; c) kik mint kereskedők vagy gyárosok legalább 105 frt évi jövedelem után vannak államadóval megróva; d) kik mint kézművesek szab. királyi és rendezett tanácsú városokban legalább 105 frt évi jövedelem után vannak államadóval megróva; e) kik mint kézművesek nagy és kis községekben legalább egy segéd után fizetnek jövedelmi adót. 7. §. Választói joggal bírnak azok is, kik az 1868. XXVI. törvényczikk szerint első osztályú jövedelmi adó alá eső legalább 105 frt évi jövedelem vagy H-od osztá­lyú jövedelmi adó alá eső legalább 700 frt évi jövedelem továbbá azon állami törvényhatósági és községi tisztvi­selők, kik N­-od osztályú jövedelmi adó alá eső legalább 500 frt évi jövedelem után fizetnek jövedelmi adót. Buda­ Pest, Július 21. Francziaországban a kormányzási zavarok és válságok meg-megújulnak és pedig minden alka­lommal oly alakban, mely kétségtelenné teszi, hogy a mostani szereplők nem arra valók, hogy Fran­cziaországban a rendes állapotot megteremt­hessék. Egy kormány alak, a köztársasági az, melyet ha komolyan akarva, véglegesen életbe léptetnének, megszűnnék azon zilált helyzet, mely e minden áron uralkodni akaró monarchisták cselszövényei által tartatik fenn. Mindig újabb és újabb kísérletekkel teszik a helyzetet tarthatatlanná. A­mint az egyik párt túl­súlya mutatkozni­­kezd, a nemzetgyűlésben a többi pártok rögtön ellene csoportosulnak s annak bukni kell. Ez így tart már évek óta. S ez által van be­bizonyítva az, hogy a mostani nemzetgyűléssel vég­leges kormányt Francziaországban nem lehet ala­kítani. Már megszokott dologgá vált, hogy a folyton változó kormányférfiaktól programmot nem is kí­vánnak, mert úgy is a szerint következnek a kor­­mánypolcton, a­mint Mac-Mahon szeszélye kí­vánja. S ezek azon táborokból kerültek ki, melyek­nek a köztársaság nem kell, de a monarchiát és az országban uralkodó erős köztársasági áramlattal szemben és a pártok egymás közti súrlódása követ­keztében nem tudják fölállítani. A jelenlegi válság ismét olyannak tűnik föl, mint az eddigiek, melyet más nem is követhet a látszat szerint mint a megoldás, legyen az bármi­lyen. Kétségtelen, hogy a mostani helyzet zavart­­sága mintegy a végponthoz látszott eljutni, de ezt megelőzőleg is volt már több ilyen válság s még eddig mindegyik úgy lett elintézve, hogy azt még újabb és újabb válság követhette. Ez tehát aligha lesz a legutolsó. Hol már any­­nyi zavar keletkezett és simult el ismét, fognak va­lami kisegítőt találni, mely a válságnak véget vet ugyan egy időre, de az ország még továbbra is a monarchisták játéklabdája marad. Mert a köztár­saság végleges megállapításától tartózkodnak s a nemzetgyűlést sem akarják föloszlatni. Minden ma­rad a réginél. A­mit az egyik párt akar, azt nem akarja a többi s nem akarja Mac-Mahon , a mit Mac-Mahon akar, azt a pártok nem akarják s ez igy megy megszakitlan sorrendben, mely ha mi­előbb véget nem ér, az országban a polgárháború üszkét fogja meggyújtani. A távirati tudósítások szerint a nemzetgyűlés tegnap volt határozandó Pétter indítványa s a 30-as bizottság javaslata fölött. S ime a ma délben érke­zett távirat azt jelenti, hogy a nemzetgyűlés teg­napi ülésében azt határozta, hogy a két fontos ja­vaslat fölött a csütörtöki ülésben fog határozni, egyúttal a hadügyminiszter tudata, hogy Chabaud- Latour belügyérré és Bodet Mathieu pénzügyérré neveztettek. E szerint a kormány ki van egészítve. A rész egy pillanatra mintha el­múlt volna, de valószínű­leg rövid időre, hogy újabb ismeretlen egyéneket ültessen a kormányszékekbe, mint ez most. Ily fol­tozó politika uralja a helyzetet Francziaországban. Az eldöntés tehát el van napolva. Alig hi­hető azonban, hogy a 30-as bizottság javaslata elfo­gadtassák, mert az nem volna egyéb, mint Mac- Mahon dictatúráját kimondani. Ez ellen fognak szavazni nemcsak a republikánusok, de a legitimis­ták s a bonapartisták is, mert ha ama javaslat el­­fogadtatik, kevésbé lesz kilátása a két utóbbi párt­nak régi tervének megvalósítása. A kérdés az, hogy mi fog történni, ha a 30-as bizottság javaslata el­vettetik ? Tovább fognak ha­ladni a mostani után, mely a hét éves uralomra van alapítva s ez mindaddig folytattatni fog, mig valami előre nem látott esemény a mostani állapot­nak véget nem vet. Mert az oly parlamentnak nem lehet természetes kimúlása, mely a nép akaratát figyelmen kívül hagyja. Már pedig a franczia nem­zetgyűlés monarchicus pártjaival oly parlamentet képez, mely e sorsot aligha fogja kikerülni. —st— — A képviselőház tegnapi üléséből folytatólag ki­emeljük e következendőket: Nehrebeczky S. Álllitja hogy a belügymi­niszter meg fogja adni Szederkényinek azon felvilágo­sítást melyet kívánt, éles megjegyzéseket tesz Szeder­kényi beszédére. A­mi különösen a jelenleg szőnyegen levő szakaszt illeti mondja: ez a 48-ai törvényben azért rövidebb, mert a 6-ik szakaszban a 48-ai törvénynek 2 pontja a b) és c) pont magyaráztatik, ez a szakasz kezdetén meg is van jegyezve. Különben pedig a t. képviselő úr módo­­sítványában az egész 6-ik §-t elfogadja azon kivétellel, hogy az iparosok és kézművesektől adót nem kíván. Ez az ő egyéni nézete, de a kormány és a központi bizott­ság nézete az volt, hogy bizonyos garantia határozzon e tekintetben is, hogy ne csak telepe, de bizonyos jöve­delme is legyen, ezt a garantiát kívánta meg mindenkitől e censusban, kivéve azoknál, kik az értelmiség tekinte­téből nyernek szavazatot. Szeniczey, előadó: a közp.­bizottságot védel­mezi Szederkényi megtámadása ellen; magára a §-ra a következő megjegyzést teszi: A t. képviselő úr kifogást tesz ezen § azon része ellen, mely a házbirtokra vonatkozik. Nekem egyénileg semmi kifogásom sem volna az ellen, mondom egyénileg.

Next