Magyar Ujság, 1874. augusztus (8. évfolyam, 174-197. szám)

1874-08-08 / 180. szám

VIII. évfolyam. 180. számu. Szombat* 1874 Augusztus 8-Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő mimlet előfizetés, hirdetmény és * kiadás kürd. panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Köziratok a larok rlsz.a n*m adatnak. — IStfrmintethm levelek csak ismerő« k« rekttel fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG : JBL-WJIM TM M JSL • Előfizetési ár: Vidékre peztán vagy helyben hiztos küldve Egy hónapra . . 1frt. 40 kr Negyed évre . 4 n n Fél évre . . . . 8n n Egy évre . 16» 40 Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij H»| hasábon petitser egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri kr. Bélvégdij minden hirdetésért külön •0 kr.— nyiktér • három hasáb«« pettier 39 kr. Buda-Pest, augusztus 7-A ki az 1848-ik évi választási törvénynek, a , képesítésekre vonatkozó részét átolvassa, s azután átnézi a most felsőházi tárgyalás alatt levő „rectificáló“ vagy ha úgy tetszik helyesbítő s magyarázó novellát — alighanem esik kétségbe ama merész rabulistica felett, melylyel a képviselőház többsége, e magyarázó novellát megalkotta; aligha nem fogja a legszigorúbb logikai következtetéssel leszármaztatni a novella valódi czélját, egész alakjából és értelméből, mely nem egyéb, mint az , hogy a többséget, melyet az 1872-ik évi választásoknál, oly megrendítő visszaélésekkel vívtak ki,— törvénymagyarázó rabulisticus novellával biztosítsák, — minden áron. Hogy ezen novella, az 1848-iki választási törvénynek magyarázó, kiegészítő része lenne, ez egy rút hazugság. De nincs is ember, aki ezt csak magyarázó törvénynek merészelné állítani. E novella egész uj census rendszert állít fel, melynek semmi nyoma a 48-iki törvényhozásban. Egész uj alapokat rendszerez, melyekről a 48-iki honatyák, még csak nem is álmodhattak. A belügyminiszter szerény bemutatójában ugyan az van megírva, hogy e novella, teljesen a 48-iki törvények korlátai között maradt; a jogokat se nem tágítja, se nem szorítja. Tudjuk a történetet, mely lefolyt a szerény bemutatás idejétől a megszavazásig; tudjuk a központi bizottság nagyhatalmú önkénykedését; s lett a törvénymagyarázó törvényből, egész új census rendszert megalkotó novella, mely tragoediának is megjárhatja. Ismeri már ennek történetét az olvasó, s igy ezzel most nem is bíbelődünk tovább, hanem szólunk mai tárgyunkhoz, melynek bevezetéséül ennyit szükségesnek tartottunk előrebocsátani. Több laptársunk, egész hévvel sürgeté e választási javaslatnak, mennél előbb törvénynyé emeltetését , úgy hogy midőn a felsőházban, bizonyos módosítások híre kezdett felszínre vetődni, megtámadák a felsőházat, hogy miért késleltetik a törvénynyé emelést módosításaikkal, s miért nem járulnak hozzá en bloc? Ha az ország üdvét, javát, s egész boldogságát felölelő, állami intézményről volna szó , melynek homlokán a szabadság jelszava , s az ország jólétének megállapítása volna jelezve : legyen meggyőződve a „Hon“, hogy mi lennénk az elsők, kik a felsőház patriotismusára hivatkozva, kérnek az ország, a nép nevében , hogy ne késleltesse a törvény érvényre való emelkedését, hanem emelkedjék hazafisága tetőpontjára, mint 1848-ban, s szavazza meg gyorsan államunk büszkeségét, korunk örömét s a nép jólétét hirdető törvényjavaslatot. Midőn egy ilyen törvényről volna szó, melytől a haza s népének jóléte függ, legyen meggyőződve a „Hon“, mi is csatlakoztunk volna felhívásához, s nem hogy rászalottuk volna, hanem szívünkből üdvözöltük volna felszólalását — mert az ily felszólalásnak ellenzéki oldalról meg van a maga motívuma. No már egy ilyen törvény mielőbbi érvényre emelése mellett kardoskodni úgy mint a „Hon“ tévé — mint a választási törvény , engedjék meg ott a „Hon“-nál, az, ellenzéki oldalról nem megy. A felsőház, mint ez időszerint még mindig parlamentáris factor, jogosult a változtatásokra, legyen az helyes vagy helytelen irányban. A felsőháztól kívánhatjuk mi a nép érdekei, a szabadság nevében azt, hogy álljon el a módosításoktól. Ugyan mutathat-e tisztelt laptársunk a fenforgó esetben ilyen motívumra, a sürgősség indokolásához a felsőház előtt ? A felsőház terveit megbírálhatja, leránthatja úgy a mint tetszik, de a törvényjavaslat en bloc elfogadása mellett azon motívumokból, melyekről fentebb emlékeztünk, csak egy hajszálat sem ragadhat meg. A közvélemény megundorodva az 1872-ik évi választási visszaélésektől, valóban óhajtotta azt, hogy oly törvény alkottassák, mely kizárja a rut visszaélés lehetőségeit. Hangok emelkedtek, hogy legyen bár megszorítás a törvényben, csak a visszaéléseknek legyen elzárva az útja. Undort keltenek az ismert visszaélések annyira, hogy készek voltak sokan hozzájárulni még a census megszorításához is, csak a visszaélés, csak a pártérdekből dédelgetett csalás megszüntethető legyen; készek voltak sokan ennek fejében áldozatra a szabadelvűség rovására — csak az igazság istennője uralkodjék azután . . , jelezzük ezt, mint tényt egyesekről, mellőzve ennek minden további kritikáját. No hát elég tétetett-e ezek óhajának ? kik közé tisztelt laptársunknak a „Hon’-nak is több barátja számolható. Azt kérdjük, eltekintve a 48-iki census elferdítésétől — e törvényjavaslat megszünteti-e a visszaélés lehetőségeit? Ott van a 12-iki,csak egymaga is, nem egy tág kapu-e az, melyen a viszszaélések fognak beözönleni ? Ennek részletezését mi ezúttal mellőzzük, nem is szükséges az, mert fényesen kimutatta azt Tisza Kálmán a július 24-én tartott ülésben mondott beszédével, melyre utaljuk a netán kétkedő optimizmust. E törvényjavaslat nem csak hogy a legbarbárabb rombolással bajt végig a jogok drága ültetvényein , hanem azonfelül a visszaélések útját sem zárta el, sőt a legnagyobb igazságtalanságokra nyit a törvény pajzsa alatt tért, midőn például egy szegény embert megfoszt majdan szavazati jogától, mert nem volt képes 10 frtnyi adóját megfizetni; de a nagy úr, ki ezrekkel tartozik, szavazó leend, mert egyik vagy másik helyen lefizeti az ’.-ed telek után járandó évi adót. Nem égbekiáltó igazságtalanság leszen-e ez is mind a törvény pajzsa alatt. Ilyen törvény a legroszabb törvény a világon, s legveszedelmesebb, mert az állam polgárai undorát kelti fel maga az alkotmány ellen, melynek czége alatt szülemlett az meg. Az ily törvény érvényre emeléséhez, a szabadelvűségnek, az ellenzéknek szava sem lehet, mert különben a felelősségben ő is osztozkodik. Mi nem akarhatjuk azt, hogy e törvény érvényre emelkedésének közvetve vagy közvetlen részese legyen a szabadelvű ellenzék, — s azért szólaltunk fel a „Hon“ elsietett sürgetése ellen, mely sürgősség mellett, oly hévvel kelt ki. Ily törvény létele többet árt az alkotmányosságnak — mint nem tétele. Ha nincs törvény a fennálló rosszat, a visszaélést megszüntetni, még mindig a jelen kecsegtető reménye, hogy majd lesz, ugyanazon rosszat, s visszaélést, törvénynyel sanctionálni — pokoli mit , melynek homlokán Dante ismert szavai ragyognak : mondjatok le . . . Nem hisszük, hogy a „Hon”-nál, ez utóbbi esetre lelkesednének. Pedig olyasvalamit árult el a sürgetés. Tudjuk mi azt, hogy a felsőháztól a szabadelvűség, s a nép érdek, ez idő szerint mit sem várhat. A körmönfont reactiónak még nagyobb fészke az, mint az alsóház jobboldala. Támadjuk meg terveit, de az ellenzék oldalán ne hangozzék applausus, az átkozottan rosz törvény mielőbbi sanctiója végett. Azért, hogy a felsőház, gonosz dolgon töri fejét, nincs szükség arra, hogy a központi bizottság koresszülöttét, mint drága magzatot öleljük keblünkhöz. Hiszen úgy is monstrum e szülött,hogy egy gyel több ficamodottságot ejt rajta a felsőház — bizony ezért haragudjék a „Napló*, vagy hogy tán épen nyakát akarja kitekerni — no ezt még legjobban cselekedné; legfeljebb is Gassner múzeuma bánná meg. Szederkényi Nándor. — A főrendiház jogügyi bizottsága tegnap délelőtt 10 órától délután 2 óráig id. Szögyény László elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a választási törvényjavaslat tárgyalását s abban jelentékenyen előhaladt, úgy hogy a mai ülésben a tárgyalás hihetőleg véget ért. Az 5. - on jelentékeny módosítás történt. Név szerint az 5. §. második kikezdését, mely az erdélyi részekben az úgynevezett 100 füst utáni küldendő választókról szól, a bizottság egészen kihagyta. Az első kikezdésbe pedig belevézetett az, hogy a 8 frt 40 krba a földadó-pótlék sem számíttatik bele. A bekezdés tehát így lesz: „... választási joggal bírnak azok, kik nagy és kis községekben a személyes kereseti adót, és a földtehermentesítési s földadópótlékot be nem számítva, mert 40 kv. egyenes államadót fizetnek.“ A mai tárgyalást a bizottság a 13. §-on kezdte, s e §-ba beletétetett a választói feltételhez az is, hogy valamely választói névjegyzékbe fölvétetett legyen. Ezután gyorsan haladt a bizottság egészen a VI. fejezetig. Nevezetesebb módosításai a következők: A 73 §-hoz hozzáadatott az, hogy: kizáratik a választói jogból mindaz, ki jövőre valamely megbecstelenítő bűntett miatt megbüntettetett, vagy csőd alá jutott, ellene a csőd meg nem szüntettetek, s illetőleg büntetését ki nem állotta. Továbbá a 82. §-ba beletétetett az, hogy uj választásnak van helye akkor is, ha az egyik jelölt a választás határnapja előtt meghalt. Ami a nyelv kérdését illeti, meghagyatott a miniszter megnyugtató fölvilágosítása folytán az eredeti szöveg, mely szerint a nemzetiségi törvény szolgál irányadóul. A kormány részéről ismét egyedül a belügyminiszter volt jelen. A mai ülésben már bevégeztetett a jogügyi bizottság tárgyalása. A 97-ik szakaszhoz, mely az etetés és itatás megbüntetéséről szól, a következő új bekezdés fogadtatott el. „Azon esetben, ha ily okból kifogásoltatik a választás érvénye, a jelöltnek jutott szavazatokból leszámítandók mindazon választók szavazatai, kik bebizonyíthatólag a választást megelőzőleg, vagy az alatt a 96-ik szakaszban említett czélból a jelölt tudtával és beleegyezésével a történt etetés és itatásban résztvettek, vagy az ugyanazon §-ban megtiltott cselekvényt elkövették.“ A választási körmenetekre nézve kimondatotthogy azok az illető törvényhatósági tisztviselőnek mindig előzetesen bejelentendők. Az erdélyi viszonyokra vonatkozó 103-ik és 109-ik szakaszok pedig tegnap Erdélyre nézve elfogadott intézkedésnek megfelelőleg ki hagyattak. A bizottság legközelebbi ülését vasárnap fogja tartani, ez ülésben a jelentés hitelesíttetik. * A főrendiház — hír szerint — csütörtökön fogja tartani első ülését. A kormány a főispánokat nagyban sarkalja a megjelenésre. A szavazógép kiegészítéséhez elkerülhetlenül szükségesek. Fatális közönyösség. Nem voltak képesek a bécsi urak Magyarország áldott vidékeinek felesleg gabonáját a budapesti nemzetközi gabonavásárban fele áron lefoglalni; most tehát a bécsi nemzetközi gabonavásárra hívogatják birtokosainkat, hogy ott jó vásárt csaphassanak, mindazokból, mikben Bécs s Ausztria átalában szűkölködik. Már a múlt hó közepén jelzettük a bécsi kereskedők eme törekvését. Megróttuk a bécsi urakat, hogy ők kimutatásokat ígérnek nemcsak Ausztria, hanem Magyarország aratási eredményeiről is, holott ilyessel mi magunk sem bírunk. Kimutatásokat ígérnek Poroszország, Szász, Bajorország stb. sőt Románia és Oroszország aratási eredményeiről, holott kellő adatokat beszerezni lehetlenség. S mi más czélja lehetne eme adatok beszerzésének, mint az, hogy az aratási eredményeket a legkedvezőbb színekben tüntetvén fel a gabonák árát lenyomják s a terménykereskedést alkalmassá tegyék a „differential“ speculatióra, a midőn aztán a folyvást emelkedő árakon félévig is ellovagolhatnának a tőzsdéken. Eléggé világosak a gabonakereskedő házak eme törekvései: azon bőséges, örvendetes tudósításokból, melyek alapján a kereskedelmi orgánumok Magyarországról jelentékeny „kivitelt“ Nyugat- Európából folyvást „jó híreket“ hoznak, hogy megijeszthessék birtokos gazdaközönségünket, miszerint gabonája majd talán épen oly eladhatlanná válik, mint azon időben volt, melyben Magyarországról azt szokták mondani, hogy „zsírjában fuldokol.“ Pedig most: „nem úgy van már mint volt régen.“ Alig van egy-egy tekintélyes bécsi s külföldi gabonakereskedőház (minő Pest-Budán már nincs) melynek ügynökei, megbízottai ne utazgatnának Magyarország gabonatermő vidékein. Maguk a pestbudai kereskedők nagyrészt a bécsiek s külföldiek megbízottai. Külföldi ügynökök számosan letelepedtek már véglegesen alföldi városainkban. Ezen