Magyar Ujság, 1874. augusztus (8. évfolyam, 174-197. szám)

1874-08-15 / 186. szám

írók önkényétől függni, mint eddig történt. Ezen névsor­nak birtokában lévén, a kormánynak, akkor könnyebben módjában álland kidolgoztatni, hogy melyik census mily szaporodást, vagy mily apadást fog létrehozni, és akkor lesz helye új törvény alkotásának.“ »Mindenütt készakarva el lett kerülve a tör­­vényjavaslatban annak kimondása, hogy mi azon összeg, mely a választási jogo­sultságot megadja és fektettetett a jogosultság az adó alapjára, mely után az adó kivettetett, azért,hogy ne praejudicáljon a későbbi törvényhozásnak. Mi a választási törvényjavaslatot illeti, e körül igen sokat beszéltek tegnap, s még többet ma, a méltó­­ságos urak. De ezekből tanulságul legfelebb csak azt meríthettük, hogy mindent elkövettek a választási jo­gok megszorítására, kivált a részletes tárgyalás al­kalmával. A jogügyi bizottság különvéleménye azonban, mely a 12-ik §-ban a választók jogát a sajtóvétség és adófize­téssel kapcsolatban még a mostani szövegnél is jobban megtakarta szorítni, elvettetett. A tárgyalás folyama alatt tehát kisebbségben ma­radt majd a kormány , illetőleg a képviselőház, majd a jogügyi bizottság s a főrendek páratlan erélylyel folyta­tott küzdelmének gyümölcse olyan leend, mikép az a fő­rendiháznak a képviselőházzal összeférhetlenségét mél­tán kétségkívülivé­ teheti, még a jobboldali képviselők előtt is. Érdekes dolog volt látni, hogy a főispánok a vá­lasztási törvény 5-ik §-a lényeges módosíttatásakor a kormány ellen szónokoltak és szavaztak s egy kisebbség­ben hagyták azt, mint szintén érdekesek voltak a reactió szellemét jelző törekvések. Az egész hosszú heves vi­tatkozás tulajdonképeni eredménye azonban csak az, hogy­ a k­é­p­vi­s­el­ő­h­áz kénytelen leend is­mét foglalkozni a választási törvé­nyekkel. _____ — Trefort miniszternél — írja a „Hon“ — tegnap délben nyújtotta be az egyetemes tanítógyűlés végre­hajtó bizottsága azon kérvényt, hogy a Molnár Aladár által benyújtott néptanítói nyugdíj törvényjavaslatot mielőbb törvényerőre emelni igyekezzék. Trefort a szép számmal megjelent küldöttséget hidegen fogadta, az egyetemes tanítógyűlésről egy szóval sem emlékezett meg s beszédében kimondta, hogy ő szeretné ugyan a tanítók nyugdíjazását kimondatni, sőt a felekezeti taní­tók fizetését is felemeltetni 400 frtra, azonban erre nem képes. Molnár javaslatát bemutatta a pénzügyminiszter­nek, de ott hiányosnak találták s most ő egy másikat fog őszszel benyujtani (hallomás szerint olyasmit, mely­ben a fizetés terhe az államról részben levétetvén, azon részt is a néptanítók terhére teszi át,­ azonban ennek elfogadása iránt sem nyújt kilátást. Egyetlen biztató, lel­kesítő, egyetlen elismerő szó sem hangzott el a közok­tatásügyi miniszter szájából. „Nesze semmi, fogd meg jól.“ Legsajátságosabb volt, s méltán átalános megüt­közést szült azon elbeszélése, mely által az ő tehetet­lenségét bizonyította be. Szavai körülbelül ezek voltak:­­Ne higgyék önök, hogy jelenleg, habár a jelenlegieknél tízszerte jobb tanfelügyelők lennének is, valamit ki le­hetne vinni. Nemrég voltam egy Pesthez közel eső vá­rosban, hol az iskolát is meglátogattam. Kérdésemre megmondták, hogy a tankötelesek száma itt 600, az is­kolába beiratkozott 400, de tényleg alig 200 jár fel. Megkérdeztem a bírót, miért nem sürgeti a tankötele­zettség végrehajtását? De hiszen akkor neki házát is felgyújtanák. Itt lehetetlen (!) volt. Felkértem (sic!) azután a szolgabirót, de az mentegetőzött, hogy erre nincs ideje (sic!) Uraim ! ily országban, hol a disciplina ily nyomorultan áll, nem le­het semmit sem keresztülvinni stb. Kell-e nagyobb kri­tika Trefort képtelensége bebizonyítására, mint ezen lehetőleg saját szavaival visszaadott elbeszélés ? Trefort kimondván az ő képtelenségét a nyugdij- T Á R C­Z A. Egy alkalmi könyv. „Győr-megye­ és város egyetemes leírása“—ez czime a 43 ívnyi vaskos könyvnek, mely csinos kiállításban előttünk fekszik. E könyvnek nincs ára, mert az nem a könyvpiacz számára készült, hanem emlék, melyet­­a pannonhalmi főapát úr a magyar orvosok és természet­vizsgálók ez idei nagygyűlésének, vagyis azoknak nyújt, kik e nagygyűlésen Győrben e hó 23-án meg fognak jelenni. Könnyen számba vehető monographiai irodalmunk termékei közt e könyv a jelesebbek sorába állhat s mint ilyen megérdemli, hogy röviden, habár csak lapozgatás után, szóljunk róla, mintegy jelezve a nagygyűlés e jeles előfutárjának megérkeztét s fölkeltve a figyelmet, hogy a ki szerét fogja majd ejteni, az ne mulaszsza el szintén átlapozni,fáradtságának jutalma egy vendégszerető város és megye házi viszonyainak részletes ismerete leend. Lássunk tehát a lapozgatáshoz. Az első fordításnál két arczképet pillanatunk meg : az egyik V­i­c­z­a­y Héder, Győr megye volt főispánját, a másik K­r­u­e­s­z Krizosztom pannonhalmi főapátot tünteti föl. Mindketten a nagygyűlés elnökeinek lettek megválasztva, de az­óta Viczay meghalt s igy a szives házi­gazda ügyes-bajos teendőinek elintézése egészen a főapát ur gondoskodá­sára maradt. A rövid előszóban Fehér Ipoly úr, mint a könyv buzgó és fáradhatlan szerkesztője, kevés szóval nagyon sokat mond annak megértetésére, hogy mily vállvetett ügybuzgalom s szorgalomnak rugói hozattak mozgásba, hogy alig más­fél évi időköz után egy oly jeles s gazdag tartalmú irodalmi terméket lapozgathassunk. A szerkesztő szerényen mentegeti magát, hogy bi­zony van ám hiba a könyvben, akár­hogy igyekezett is, hogy ne legyen. Elhisszük, de mert a magyarnak köz­mondása van arra, hogy az ajándékot hogyan kell fo­gadni, készséggel követjük az ősökről maradt tanácsot. A munka érdekességét emeli,a szövegbe nyomott 55 fametszet, melyet az archeológia bizottság volt szives átengedni a régészet ismertetéséhez. A könyv első része szól a természeti viszo­nyokról. Mindegyik ismertető czikk kiváló munká­nak mondható s szerzőjét dicséri, kik közt ott látjuk Fehér Ipoly, Kruesz Krizosztom, Méry Etel, Ebenböch Ferencz s több mások neveit. Térszűke miatt azonban kénytelenek vagyunk tovább lapozgatni, mig nem a második részhez jutunk, mely a társadalmi viszonyokat foglalja magában. A terület és igazgatással Kautz Gusztáv ismer­tet meg. A részletekből fölemlítjük, hogy a megye évi költségvetése 54,000 hrtot tesz. A népesség szám­viszonyait Peisz Adolf mondja el. Győr városában 20,035, Győr megyében 83,602 a lakosok száma. Vargyas Endre szól a lakházakról, a táplálkozásról és népviseletről A vagyoni állapot és ke­resetmód fontos tényezőivel Pisztóry Mór ismertet meg. A megyében a kereseti viszonyt sokkal kedvezőt­lenebbnek mondja, mint a városban. Az adó 1866-tól 1870-ig a városban növekedett, a megyében fogyott. Adóhátraléka van elég a városnak is s a megyének is. Az ínség­i nyomor enyhítéséről mintegy 12 egylet igyek­szik gondoskodni. A bűnügyi viszonyokat Fölkes István dicsérendő részletességgel megírta, de én ezt egy lapnak veszem, s fordítok azt azt követő szellemi műveltséget tárgyazó fejezetre. Itt van első­sorban az egyházügy, mely megismertet röviden a felekezetekkel. Ezen is for­dítok. Jön a tanügy. Fölsőbb és középtanodák szép szám­mal vannak. Következnek az elemi tanodák és művelt­ségi viszonyok, melyek adatait Vargyas Endre csoporto­ssá. Győrmegye a műveltségre nézve a hatodik a me-Buda-Pest, augusztus 14. — A nemzeti színházban a szünidő után ma, szom­baton, „Tell Vilmos“ operával kezdik meg az előadások sorát. — A fővárosban a nyilvános órák száma nagyon csekély s ezek közül is néhány már régóta nem akar a rájuk tekingető közönségnek szolgálatot tenni. Ha az ilyen egy félreeső falu toronyórájával megtörténik, szintén baj a mezőn levő munkásoknak, egy fővárosban pedig épen botrányos. A barátok órája már évek óta pihen, azt mondják, a barátoknak pörük van az órással. Jó. Csináltassák meg az órát mással s­ ha nekik van iga­zuk, megkapják majd a költséget. A Károly-kaszárnya óramutatója csak a szélnek engedelmeskedik, így a belvárosban csak a városház toronyán, a posta épületen, az új és régi sorházhoz czimzett helyiségeken, az egye­temi templomon s a váczi utczában Lechner órás boltja fölött van óra. A Lipótvárosban a Dunaparton a gőzhajó társulatnak van 3 órája s a Lipót templom torony órája. Terézvárosban a király utczai az éjjel világított s az izraeli templom órái járnak pontosan. A Józsefvárosban a rókusi és a kéttoronyu templom régi módú mutatóival jelzi az időt. A Ferenczvárosban a régi templom torony­órája maga teljesiti az időmutatás fontos szolgálatát, mert a szénatéren a ref. templom tornyában a járást je­gyék közt s az országban lévő olvasni és irni nem tudó 7,416,503 közt van 26,095 győrmegyei­ iskola volt 1872- ben 128 s ezekben tanított 171 tanító 12,583 iskolába­­járót; iskolába nem járt 4295. A könyvtárak közt első hely illeti a pannonhalmit, mely mostanában 99,025 darabból áll. Műtárgyakban szintén gazdag sorozatot látunk. A kisebb könyvtárak közül a papnövelde könyvtárának van 16000, a püspöki könyvtárnak 10,000, a Benedekrend győri házának 5,000 a jogakadémiának 2323, az olvasó egyletnek 5619, a kar­melitáknak 8,000 kötet könyve. Ily kis helyen annyi könyv ! Vájjon évenként hányan használják? A színészet fölirat alatt Kovács Pál mondja el, hogy Győrnek már e század elején volt rendes szín­háza, hogy 1835-ben mint kelte föl a lelkesedést Lend­­vay a magyar színészetet biztosító társaság megalapítá­sára. Mostanában évenként 6 hónap alatt magyar tár­saság játszik s azután a német múzsa szólal meg. A zenészeiről is sok érdekes adatot találunk, arra nézve, hogy Győr e tekintetben sem maradt hátra. A város szülöttei közt el vannak sorolva, hogy a zenevilág­ban hányan tettek hírnévre szert. A czigánylápos város­rész 12 népzenetársulatot állít ki s ezek közül Farkas Miska és Vörös Jancsi társasága válik ki. Művelődési egyletekkel szintén elég számmal el van látva. Irodalmi ügyeit Kovács Pál veterán jelesünk is­merteti. Győrnek már a múlt században volt nyomdája, melyen elsőben csak kalendáriumot nyomtak, de nemso­kára érdekes munkák is kerültek ki sajtója alól. Pozsony után vidéki lapja Győrnek volt leghamarabb „Vaterland“ czimmel az akkori viszonyokhoz képest német nyelven, később „Hazánk“ czimmel Kovács Pál szerkesztésével magyar lett, melyben hazánkban az első censura mentes czikk jelent meg. E lap annak idejében irodalmunkba nevezetes szerepet vitt. Irodalmunk jelesei látták el dol­gozatokkal. Petőfinek sok verse e lapban jelent meg elő­ MAGYAR ÚJSÁG 1874. AUGUSZTUS 15. kérdés megoldására, miután „az ügy úgy sem tartozik főkép­peá“ a pénzügyminiszterhez utasította a küldött­séget, mely Simay aradi tanító vezérlete alatt ide Tre­­forttal csaknem egyidejűleg érkezett meg. Ghyczy szí­vélyesebben fogadta őket s megígérte közreműködését, ha az ország anyagi ereje engedi s beszédében felhívta a tanítókat is, hogy nagy befolyásukkal működjenek közre, hogy a nép az adót pontosabban fizesse. Az ő biz­tatása sem volt erős, úgy hogy valószínű, hogy a népta­nítóknak még egyszer kell antichambiirozni, ha csak a közelgő választások a honatyák szivét meg nem hó­dítják. _________ — A „Debreczen“ a világosi árulás 25 éves fordu­lójáról megemlékezve, a többek közt ezeket írja: „A tatárjárás, s a mohácsi vész óta soha sem volt annyira leverve, mint a világosi fegyverletétel által. . . . Bocskay, Bethlen, a Rákóczyak hadjáratai —habár az utóbbi ügye árulót talált is Károlyi Sándorban — a nemzetre nézve jog- s alkotmánybiztositó egyezmények­kel végződtek. . . . Ellenben Görgey árulása oda dobta a nemzetet az önkénynek, a zsarnokságnak, — oda vetette dicső hő­seinket, baj­társait a hóhéroknak ! . . . És ő él, és pedig a nemzet véres verítékkel kere­sett filléreiből tengeti nyomorult életét! . . . De, bár a sírt megásta is a sírásó a nemzet számára, volt mégis, aki feltartóztatta az örök életre hivatott di­cső nemzetet. A gondviselés szent lelke, a nemzeti önérzet hatal­mas ösztöne és minden vészszel daczoló szívós termé­szete megmentette a nemzetet önmagának ! . . . És a nemzeti önállóság és függetlenség legyőzhet­­len eszméjének ma is élő, legjogosultabb képviselője Kossuth Lajos szelleme őrködött a megcsalt, az elárult nemzet felett!...“ __ ___ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése augusztus 14 én. (Este 6 órakor.) Elnök az ülést megnyitván, a főrendiház jegyzője átnyújtja a főrendiház által az összeférhetlenségről és az 1848. V. t. ez. és erdélyi II. t. ez. kiegészítéséről szóló törvényjavaslatokon tett módosításokat az illető jegyző­könyvi kivonattal együtt alkotmányos tárgyalás és szi­ves hozzájárul­ás végett. A jegyzőkönyvi kivonat fölolvastatván, elnök be­mutatja az időközben beérkezett iratokat. Jelenti továbbá, hogy Szabó Lajos mádi kerület képviselője, és Ordódy Pál képviselőkre nézve a sza­bályszerű 30 nap letelvén és ellenük kérvény be nem adatván, a végleg igazolt képviselők sorába iktattatnak. M­iután a jelen ülésszak lezárása következik, az eddigi szokásos gyakorlat szerint a 2-ik ülésszakban történtekről elnök jelentését előterjeszti mely terjedel­­mességénél fogva felolvasottnak vetetik és kinyomatik. Szende Béla honvédelmi miniszter benyújtja a magyarországi hadjutaléknak, a sorozó járásokként való felosztása és kivetéséről szóló kimutatást. Szapáry Gyula gr. belügyminiszter a méter mérték behozataláról szóló törvény keresztülvitele czéljából szükségessé vált póthitelről szóló és ő­felségének szen­tesítésével ellátott törvényt nyújtja be, kihirdettetik. Ezután fölolvastatott a királyi leirat, mely az ország­gyűlés 2-ik ülésszakát berekeszti s a 3-dik ülésszakra okt. 24-re összehívja. Erre az ülés a jegyzőkönyv hitele­sítése után 6 óra 40 perczkor eloszlott. — A főrendiház 7,7 órakor tartott ülésében. A méter rendszer behozatalának költségeire vo­natkozó szentesített törvény kihirdetése után felolvasta­tott a legfelsőbb királyi leirat s az ülés elosz­lott. Spanyolország elismertetése bevégzett tény, mely jelenleg a külföld legnagyobb eseménye. Amerika, Bel­gium, Hollandia), Angol-, Olasz- és Németországok köve­tei szerencsét kívántak Ulloának a spanyol kormány el­ismertetéséhez. Ulloa köszönő iratot intézett a német császárhoz a kezdeményezésért. A körjegyzék, mely 6-án lett a német birodalmi kormány által kül­képviselőihez a spanyol köztársaság azonnali elismerése tárgyában szétküldve, még nem ke­rült nyilvánosságra. Berlini magán tudósítások szerint a körirat igen terjedelmes s az elismerés indokául átalá­­ban humanistikus indokokat hoz. Egy további indok az európai béke fentartásának érdeke, melynek veszélyez­tetése azáltal lehetséges, hogy a carlisták által folyta­tott háború még jelentékeny viszályokat vonhat maga után. A spanyol köztársaság elismerése továbbá s az ezen elismerésből eredő erkölcsi s tényleges hatás a spanyol harcrok további folytatását illetőleg a monarchia elvi érdekében is kívánatos, melynek ártalmára van, hogy a carlisták nevében űzik iszonyatosságaikat. A körirat kiemeli, hogy a német kormány nagy súlyt fektet rá, hogy a spanyol köztársaság mindegyik ha­­talom­ által elismertessék, mert eltekintve attól, hogy a tényleges beavatkozás Spanyolországban lehetetlen, s ezt legkevésbé akarja tenni Németország, a német birodalmi kormány által indítványozott lépés annál hat­hatósabb teend,­­ minél nagyobb lesz azon kormá­nyok száma, melyek a német kormány által táplált nézetekhez csatlakoznak.­­ A köriratban fölhozatik­ az agyonlőtt Schmidt kapitány esete, mely a német kor­mánynak kötelességévé teszi, a spanyolországi esemé­nyeket figyelemmel kisérni. Kiemeltetik azonban, hogy ama gyilkosság nélkül is a német kormány nem mulasz­totta volna el az elismerés tárgyában a lépéseket meg­­tenni.A körirat másolatban közöltetett a külhatalmakkal. Az „Opinione“ jelenti : A külügyminiszter kije­lente, hogy Olaszország kész a spanyol kormányt elis­merni. Massari képviselőt az utczán egy egyén megtá­madta és könnyű sebet ejtett rajta; tettének indoka magánboszú, Francziaország. A „Soir“ jelentése szerint a Saint- Marguerite fogház igazgatója igen compromittálva van, irományokat találtak, melyekből kitűnik, hogy ő és több más személy részes a bűnben. — Bazaine Milánón át Svájczba utazott Eugenia excsászárnéhoz. ÚJDONSÁGOK.

Next