Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)
1874-10-14 / 234. szám
került elő annyi munka után, oly szép „Quodlibet Magyarország“ , mint a mostani; azért van anynyi áldás az országgyűlés napi munkája felett is. íme most küszöbén állunk egy halmaz munkálat előterjesztésének. Egy átalános kormány programmal kellene ezt bevezetni, mely egy képben bemutatása lenne az egésznek a mi terveztetik, hogy átalános fogalmat nyerhetne az ország az egész tervről, s ahhoz képest bírálhatná meg a részleteket. Ilyet ne várj, úgy mint fentebb jeleztük, a portékát majd kirakják a t. ház asztalára egyenként s azzal kezdetét veszi a cséplés. — Egy érdekes pert közlöttünk lapunk 288. számában, hogy a belügyminiszter már másodszor sürgette még ápril 2-án azt, hogy a megyei 1861-diki tisztviselők és szegődvényesek az általuk fizetéseikben, szerinte illetéktelenül fölvett, összesen 5480 forintot és 2672 krajczárt 14 nap alatt visszafizessék. Többen főleg a hajdú félék vissza is fizették. Ezen viszszafizetett és netán visszafizetendő összegekből akarják azután kifizetni Podmaniczky bárónak a tiszta fizetését, aki az 1861-dik évben azt nem vette föl, hanem csakis nem régen követelte azt magának megküldetni , ez összeg pedig több száz forintra rúgott. Mint halljuk, a belügyminiszter ezen követelést azonnal kifizettetni rendelte. Mint említik, a belügyér Wartensleben Károly gróftól, mint volt megyei esküdttől is követelte, hogy az ez által illetéktelenül fölvett összeget fizesse vissza; de ez azt nyilatkoztatta ki Gomba község birájának, hogy azon 88 irtot és 33 irt, a mit tőle visszakövetelnek, nem is vette föl. A megye jelenlegi tiszti főügyésze, a ki azon évben esküdt volt, fölvette ugyan az 1861. október havi fizetését: 66 frtot és 66 kft; de tagadja azt, mintha ő ezen összeget illetéktelenül vette volna fel. Mert az 1861. év október havában ő is mint a többi tisztviselő egyenlően tette meg szolgálatát és mert az 1872. évben is az átadó bírói vagy hatósági hivatalos személyek az átadás idejére szintén utólagosan kapták meg az illetékes járandóságukat. Neki is Kapy rendelte a pénzt kifizetni, amit ő nem kért, minthogy a fizetések az 1867. évi 6073-ik számú belügyminiszteri rendelvény következtében lettek kifizetve. Berlaagh Imre volt esküdt tehát azt nyilatkoztatja ki, hogy ő az a a 66 frt és 66 kvnyi összegnek, mint kiérdemelt járandóságnak visszafizetésére magát hivatva nem érezheti mindaddig, amig ezen, fejedelmileg kifizettetni rendelt pénzösszeg visszafizetése iránt ő felsége legmagasb elhatározását nem látandja. Több szolgán kívül visszafizette a fölvett öszszeget pl. a Karján lakó, akkor pestmegyei tisztviselő Simonfy Kálmán jelenleg országyülési képviselő is, aki Esztergom megye hatósága utján küldé meg a 66 forintot és 66/* krajczárt. — Az itt, Budapesten lakó Körmendy István is az 1861. évi októberi 125 forintnyi táblabirói fizetését, melyet visszaköveteltek visszaadta. Kíváncsian várjuk az ügy végbefejezését. — Közigazgatásunk reformja tárgyában, mint a „P. N.“ írja, az országgyűlés összeülése alkalmával három javaslat fog előterjesztetni. Ezek: a városi főispánok megszüntetése, a kisebb városok bekebelezése s a házi adó behozataláról szóló javaslatok. A városi főispánok jan. 1-jével szándékoltatnak megszüntetni; a kisebb városok bekeblezése s a házi adó behozatala júl 1-jén menne végbe. _________ — Az értékpapírok amortisatiója. A „P. N.“ írja a következőket. A párisi commune levezetése után sok franczia, ki magyar értékpapírok birtokában volt, hiteles okmányokkal igazolva tudatta a magyar kormánynyal, hogy az értékpapírok a commune dühöngései alatt megsemmisíttettek, és kérdést tett, hogy a magyar törvény az amortisatióra vonatkozólag mily rendelkezéseket tartalmaz ? Az e kérdésre adott felelet nem igen lehetett kielégítő, mert törvényes rendelkezéseink e tekintetben igen hiányosak. Ennek folytán Fabinyi Theophil úr elnöklete alatt bizottság küldetett ki, melynek feladatát az képezte volna, hogy ez ügyben véleményes javaslatot terjeszszen elő. A bizottság megalakíttatott, de eddig tán érdemleges ülést sem tartott. Most arról értesítenek minket, hogy e bizottság csakugyan megkezdő működését. Tanuljunk Romániától. Minden országnak, minden államnak, kötelessége és érdeke is, saját népe javát, elősegélleni. — Kötelessége módokról gondoskodni, hogy ipara felvirágozzék, s az ország ne legyen egyedül a külföld zsákmánya. Valjon lehet-e roszalni Romániának azt, hogy ő mint életképes állam, minden módon igyekszik saját érdekét előmozdítani ? MAGYAR IfJSáG 1874. OKTÓBER 14. És hatalmasan is halad ez után Románia — mely mellett a mi kormányunk élhetetlensége colossalis nagyságban emelkedik ki. — Mig mi, egy lépést nem vagyunk képesek tenni iparunk felvirágoztatása érdekében , — s mintegy nyomorult helóta, húzzuk az osztrák érdekek szekerét . Románia, mintegy önérzetes államhoz illik, cselekszik, gondolkodik, s — halad. Nézzétek ti kormányon ülök, mit tesz Románia szesz és czukor ipara fejlesztése érdekében. Anglia, annak idejében még merészebb fogásokhoz nyúlt, hogy beliparát kifejleszthesse. Nem is megyen az másképen. Mily nagyszerűen kifejleszthető volna nálunk a szesz és czukor ipar, úgyhogy Románia, sohasem érne utól bennünket e tekintetben. De midőn szesz iparunkat, ama szerencsétlen financzrendszertől sem vagyunk képesek felmenteni, s valóságos zár alá helyeztetnek a kazánok, szeszipar fejlesztéséről szó sem lehet. Persze, így kívánja ezt Ausztria érdeke, s nekünk kötelességünk az előtt meghódolni. Mi is lenne az osztrák szesziparból a miénk mellett, ha a Bach rendszerben nyakára tett hurkot feloldanánk. Elismerjük, hogy Ausztria aligha kárát nem vallaná, vagy legalább nem élvezné mai nap hasznát. De hát, hogy ő Ausztria, minden kincset zsebre rakhasson, nekünk kell féket vetni gazdászatunkra ? Hogy Ausztria fényben s gazdagságban ússzék s mi legyünk nyomorékok? Hol van az megírva, hogy csak mi respectáljuk Ausztria érdekét, saját megsemmisülésünkkel, s Ausztria akár fütyöt hányhat a mi érdekeinknek? Tanuljunk Romániától, íme itt közöljük a leczkét a „N. P. J.“ után : „A romániai kormány és törvényhozás nyugodtan halad azon czél felé, hogy Romániát nemzetgazdászati tekintetben a külföldtől lehetőleg emancipálja s különösen Ausztria-Magyarország befolyása alól felszabadítsa. Rendszeres törvények hozatnak, melyek a külföld figyelmét ugyan elkerülik, de Romániát a czélhoz mind közelebb viszik. Már évekkel ezelőtt hozatott törvény a szeszáruk behozatala iránt, Románia ez által az idegen, főleg pedig az osztrák-magyar szeszek teljes kizárását czélozza, hogy ez által a hasonnemű belföldi ipart felvirágoztassa. Valóságos beviteli tilalom természetesen nem rendeltethetett el, mert bár ott nem is hajlandók a szerződéseket respectálni, Romániának egyelőre még sincs annyi bátorsága, hogy ily lépés által a szerződő hatalmakat maga ellen felzúdítsa. Különben nem is szükséges, hogy ily eszközöket használjon ; a romániai államférfiak ravaszsága talál utat és módot arra, hogy a czélt könnyen elérjék. Egyszerűen kimondották, hogy a szeszáruk egy bizottság által meg fognak vizsgáltatni, nem foglalnak-e magukban egészségtelen alkatrészeket, mely esetben a bevitel nem engedtetik meg. Feltűnőleg azonban mindig osztrák-magyar áruk azok, melyekben rendszeresen egészséget veszélyeztető alkatrészek találtatnak, úgy, hogy elmondhatjuk, miszerint ezen áruk Romániából formaliter ki vannak zárva. A czukoripar szintén nagy virágzásnak indulhatna Romániában s monarchiánkból 1 - 2 millió frtnyi ily czikk vitetik be. Ez elégséges ok volt a román kormány előtt arra, hogy módot keressen, mely által a bevitel korlátoztassék. Itt természetesen nem lehetett egészségtelen alkatrészekről szó s nehezen szervezhetett volna a kormány oly bizottságot, mely saját inge szerint analisálja ezen árukat. De a czélt mégis el kellett érni. Ennek folytán az utolsó ülésszakban hoztak egy törvényt, mely mindazoknak kik az országban czukorgyárt állítanak fel húsz évre adómentességet biztosít s már is több olasz találkozott, kik Romániában czukorgyárakat állítanak fel. A kormány reménye, hogy néhány év alatt belföldi gyártmánynyal fogja az ország szükségleteit kielégíthetni. A román kormány legújabb törekvése ezen politika méltó zárkövét van hivatva képezni. A kormány ugyanis rendszeres vámtarifát dolgoztat ki. Míg ez történik, addig a mi diplomatiai ügynökünk szabadságidejét élvezi, aminek következtében a kormány e fontos dolgot még csak figyelemmel sem kísérheti.Nem akarjuk érinteni azon kérdést, vájjon van-e joga Romániának vámtarifát decretálni, de feltéve,hogy van, nem volna-e monarchiánknak érdekében, hogy ezen tarifa megállapítását kellőleg ellenőrizze ? Vagy talán majd ismét megelégszünk azzal, hogy a fait accompli ellen azután tiltakozzunk ?“ A ..Moniteur“ ezeket írja : Az „Orénoque“ hazarendelése szükséges intézkedés volt. A pápa elismerte az ezt előidézett okok jelentőségét. Egy a franczia vizeken állomásozó hadihajó továbbra is a pápa rendelkezésére fog állni. A Napoleon herczeg és a Bonaparte család egyéb tagjai között fennálló viszályra a következő megjegyzést teszi a „Russk, Wied“ : „A Bonapartisták, amint látszik, megfeledkeztek azon közmondásról, hogy nem jó saját szennyes ruháját a szomszéd ajtaja előtt mosni. Őket elvakította némi siker, a választásoknál váratlanul kivívott diadal, s a körülmények szerencsés összecsoportulása, mely nekik lehetővé tette idő előtt kiheverni a sedani gyalázatot, melyből azt lehetett következtetni , hogy a császárság ügye örökre el van játszva. De ők túlbecsülik erejüket s tévednek ha azt hiszik, hogy befolyásuk már annyira helyre állt, hogy kár nélkül elviselheti a belviszályok terhét. A közvélemény előtt egyik a másikat lealázni akarván, ők csak a köztársasági pártnak tesznek jó szolgálatot, mert hogy ha a bonapartisták ereje, úgy mintegykor a bourbonházé, belviszályok által lesz paralizálva, akkor a köztársaságnak nem lesznek komoly versenytársai, s ez leend majd tettleg azon egyedüli kormányrendszer, mely Francziaországban szilárd és tartós állami intézményeket meghonosítani képes. A spanyol kormány ismét a vádak és szemrehányások egész hosszú sorával fordult a franczia cabinethez s a semlegesség parancsainak erélyesebb teljesítését követeli tőle. Nem szenved kétséget, hogy a lázadók a pyrennaei hegyeken át franczia területről kapják segédeszközeik igen tekintélyes részét. Ha Francziaország elismerte Serraio kormányát s ismét megújította vele a rendes nemzetközi érintkezést, akkor gondoskodnia kell arról is, hogy határai ne álljanak nyitva a lázadók számára. A spanyol kormány most részletesen és tényekkel igazolta panaszait, s valószínű, hogy a párisi kabinet iparkodni fog a jogos igényeket mielőbb teljesíteni. Nevezetesen a spanyol jegyzék elpanaszolja, hogy a franczia kormány még mindig tűri Don Carlosné asszonyt franczia területen Pauban, ki ott udvartartás-félét visz, hogy Lizzaraga carlista bandavezér lovakat vásárolt be Francziaországban s azokkal végig csatangolt az országon minden bántódás nélkül. Vádolja a spanyol vádirat a franczia cabinetet azzal is, hogy a franczia határszéli városokban szerzik be a carlisták a fegyvereket, a versaillesi cabinetnek pedig legkisebb gondja is nagyobb anná, hogy meggátolja a fegyvercsempészetet. Németország: A „Speuersche Ztg.“ levelet tesz közzé az elfogott Arnim gróf sógorától, Boitzenburg- Arnim gróftól, ki dementálja azon hírt, hogy ő meg lett volna bízva arra bírni sógorát, hogy ez az iratokat kiadja Az esti lapok jelentik, hogy Arnim gróf polgári pert indít a visszatartott iratok tulajdonjogának elismerése iránt. A gróf a törvényszéki orvosok által constatál betegség miatt a Charité-kórházba fog áttétezni. KÜLFÖLD Több franczia megyében, melyekben okt. 4-én nem volt absolut többség, tegnapelőtt újra választás volt. Eddig 18 köztársasági és 18 monarchista jelölt megválasztását jelentik. A jövő heti képviselő választásokra is nagy mérvben folynak az előkészületek. A köztársasági pártnak reménye van a győzelemre. Alpes-Maritimes megyében Médecin és Chiris urak választása biztosítva van, minthogy itten eddig a monarchisták még ellenjelöltet sem mertek fölállítani. Seine-et-Oise megyében Lenard köztársasági ügyei szintén igen jól állanak, s diadala biztosítottnak tekintetik.Pas de Calais megyében Brasmeur a republicánusok jelöltje ; itt már nem kedvező a helyzet s ámbár a viszonyok napról-napra javulnak, a köztársasági párt diadala mégis nagyon kétséges. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, október 1. — Az „Otthon" czímű Závodszky Károly által szerkesztett szépirodalmi és ismeretterjesztő havi közlöny első száma megjelent. Irodalmi viszonyaink közt ideje volt egy oly vállalatnak megindulni, mely a szépirodámat nem fogja köpenyül használni arra, hogy az idegenszerűség burjánozzék, a szabadabb irányzat pedig héttérbe szorittassék s nem az eszmék, hanem a személyek bálvány oltára előtt füstölögjön a „drága“ tömjén. Hinni akarjuk, hogy az „Otthon“ nem sokára megizmosodva fogja igazolni a kedvező föltevést, mely megjelenéséhez van kötve. Az első szám elég tartalmas, később azonban a füzet belfölosztása nyilván előnyösen meg fog változni s a kisebb közlemények több tért fognak kapni. A hozzánk beküldött első számban ott találjuk Petőfi forradalmi költeményeit, melyeket az Athenaeum az általa „teljesének mondott kiadásból a bizalmi kötelék meglazítása félelméből egészen kihagyott, vagy csak megcsonkítva adott ki. E versek irodalmi történetünk kiegészítő részét képezik s igy közlésük nagyon indokolt. Tessék elgondolni, hogy mint lesz a mostani kor törtésre megírva olyanok által, kik egy pár vers miatt is olykségbeesett arczot mutatnak? Petőfi verseit megelőzőleg a szerkesztő indokolja azok közlését. Van azután László Mihálytól elbeszélés, György Aladártól értekezés a nők társadalmi helyzetéről, költemény, rajz és bírálat. Az első szám tartalma elég érdekes. Aki valódi magyar zamata olvasmányra akar szert tenni, ajánljuk az „Otthon“ folyóiratot. A folyóirat ára egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Az előfizetési pénzek Kókay Lajos könyvkereskedésébe (Buda-Pest IV. Károly utcz. 25.) bérmentve küldendők. Tíz előfizetett példányig, egy tiszteletpéldány jár. Egyes füzetek külön 81 krajczárért is kaphatók minden hazai könyvkereskedésben. A Renzféle lovartársulat, ma este tartja utolsó előadását, mely után még az éjjel 2 órakor el fogja hagyni a fővárost s Hamburgba utazik külön vonaton, mely 6000 írtba kerül. Renz itt tartózkodásának rövid ideje alatt 100.000 írtnál többet keresett, ami bőségesen fedezi a külön vonat költségeit. — A Petőfi utczában ma reggel 5 órakor gyilkossági merénylet történt. Waldszil Schweiger Katalint, egy 54 éves asszonyt, kinek ott szatócsboltja van s ki egyedül hált a boltban, ma reggel 5 órakor felcsengették álmából ; azon hiszemben, hogy a pék jött el, az asszony kinyitotta a boltajtót, de a várt pék helyett egy fiatal ember tolakodott be és pálinkát s kenyeret kért. Míg az asszony a kért dolgokat keresgélte, a fiatal ember nagy kést rántott elő és azzal az asszonyt megszűrte. Ez védelmezni akarta magát és a kés után kapott, de oly szerencsétlenül, hogy végigmetszette vele kezét. A zajra több ember közeledett, úgy hogy a rabló kereket