Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-14 / 234. szám

került elő annyi munka után, oly szép „Quodlibet Magyarország“ , mint a mostani; azért van any­­nyi áldás az országgyűlés napi munkája felett is. íme most küszöbén állunk egy halmaz mun­kálat előterjesztésének. Egy átalános kormány programmal kellene ezt bevezetni, mely egy kép­ben bemutatása lenne az egésznek a mi tervezte­tik, hogy átalános fogalmat nyerhetne az ország az egész tervről, s ahhoz képest bírálhatná meg a rész­leteket. Ilyet ne várj, úgy mint fentebb jeleztük, a portékát majd kirakják a t. ház asztalára egyen­ként s azzal kezdetét veszi a cséplés. — Egy érdekes pert közlöttünk lapunk 288. szá­mában, hogy a belügyminiszter már másodszor sür­gette még ápril 2-án azt, hogy a megyei 1861-diki tisztviselők és szegődvényesek az általuk fizetéseikben, szerinte illetéktelenül fölvett, összesen 5480 forin­­tot és 2672 krajczárt 14 nap alatt visszafizessék. Többen főleg a hajdú­ félék vissza is fizették. Ezen visz­­szafizetett és netán visszafizetendő összegekből akarják azután kifizetni Podmaniczky bárónak a tiszta fizetését, a­ki az 1861-dik évben azt nem vette föl, ha­nem csakis nem régen követelte azt magának megkül­detni , ez összeg pedig több száz forintra rúgott. Mint halljuk, a belügyminiszter ezen követelést azon­nal kifizettetni rendelte. Mint említik, a belügyér Wartensleben Ká­roly gróftól, mint volt megyei esküdttől is követelte, hogy az ez által illetéktelenül fölvett összeget fizesse vissza; de ez azt nyilatkoztatta ki Gomba község birájának, hogy azon 88 irtot és 33 irt, a mit tőle visszakövetel­nek, nem is vette föl. A megye jelenlegi tiszti főügyésze, a ki azon év­ben esküdt volt, fölvette ugyan az 1861. október havi fizetését: 66 frtot és 66 kft; de tagadja azt, mintha ő ezen összeget illetéktelenül vette volna fel. Mert az 1861. év október havában ő is mint a többi tisztviselő egyen­lően tette meg szolgálatát és mert az 1872. évben is az átadó bírói vagy hatósági hivatalos személyek az átadás idejére szintén utólagosan kapták meg az illetékes já­randóságukat. Neki is K­a­p­y rendelte a pénzt kifizetni, a­mit ő nem kért, minthogy a fizetések az 1867. évi 6073-ik számú belügyminiszteri rendel­vény következtében lettek kifizetve. B­e­rl­a­a­g­h Imre volt esküdt tehát azt nyilatkoztatja ki, hogy ő az a a 66 frt és 66 kvnyi összegnek, mint kiérdemelt járan­dóságnak visszafizetésére magát hivatva nem érezheti mindaddig, a­mig ezen, feje­­delmileg kifizettetni rendelt pénzösszeg vissza­fizetése iránt ő felsége legmagasb elha­tározását nem látandja. Több szolgán kívül visszafizette a fölvett ösz­­szeget pl. a Karján lakó, akkor pestmegyei tiszt­viselő Simonfy Kálmán jelenleg országyülési képviselő is, a­ki Esztergom megye hatósága utján küldé meg a 66 forintot és 66­/* krajczárt. — Az itt, Buda­pesten lakó Körmendy István is az 1861. évi októ­beri 125 forintnyi táblabirói fizetését, melyet visszakö­veteltek visszaadta. Kíváncsian várjuk az ügy végbefejezését. — Közigazgatásunk reformja tárgyában, mint a „P. N.“ írja, az országgyűlés összeülése alkalmával há­rom javaslat fog előterjesztetni. Ezek: a városi főispá­nok megszüntetése, a kisebb városok bekebelezése s a házi adó behozataláról szóló javaslatok. A városi főispánok jan. 1-jével szándékoltatnak megszüntetni; a kisebb vá­rosok bekeblezése s a házi adó behozatala júl 1-jén menne végbe. _________ — Az értékpapírok amortisatiója. A „P. N.“ írja a következőket. A párisi commune levezetése után sok franczia, ki magyar értékpapírok birtokában volt, hiteles okmányokkal igazolva tudatta a magyar kormánynyal, hogy az értékpapírok a commune dühöngései alatt meg­­semmisíttettek, és kérdést tett, hogy a magyar törvény az amortisatióra vonatkozólag mily rendelkezéseket tar­talmaz ? Az e kérdésre adott felelet nem igen lehetett kielégítő, mert törvényes rendelkezéseink e tekintetben igen hiányosak. Ennek folytán Fabinyi Theophil úr el­nöklete alatt bizottság küldetett ki, melynek feladatát az képezte volna, hogy ez ügyben véleményes javasla­tot terjeszszen elő. A bizottság megalakíttatott, de eddig tán érdemleges ülést sem tartott. Most arról értesítenek minket, hogy e bizottság csakugyan megkezdő mű­ködését. Tanuljunk Romániától. Minden országnak, minden államnak, köteles­sége és érdeke is, saját népe javát, elősegélleni. — Kötelessége módokról gondoskodni, hogy ipara fel­virágozzék, s az ország ne legyen egyedül a külföld zsákmánya. Valjon lehet-e roszalni Romániának azt, hogy ő mint életképes állam, minden módon igyekszik saját érdekét előmozdítani ? MAGYAR IfJSáG 1874. OKTÓBER 14. És hatalmasan is halad ez után Románia — mely mellett a mi kormányunk élhetetlen­sége colossalis nagyságban emelkedik ki. — Mig mi, egy lépést nem vagyunk képesek tenni iparunk felvirágoztatása érdekében , — s mint­egy nyomorult helóta, húzzuk az osztrák érdekek szekerét . Románia, mintegy önérzetes ál­lamhoz illik, cselekszik, gondolkodik, s — halad. Nézzétek ti kormányon ülök, mit tesz R­o­­mánia szesz és czukor ipara fejlesztése érde­kében. Anglia, annak idejében még merészebb fogá­sokhoz nyúlt, hogy beliparát kifejleszthesse. Nem is megyen az másképen. Mily nagyszerűen kifejleszthető volna nálunk a szesz és czukor ipar, úgyhogy Románia, soha­sem érne utól bennünket e tekintetben. De midőn szesz iparunkat, ama szerencsétlen financzrendszertől sem vagyunk képesek felmenteni, s valóságos zár alá helyeztetnek a kazá­nok, szeszipar fejlesztéséről szó sem lehet. Persze, így kívánja ezt Ausztria érdeke, s nekünk köteles­ségünk az előtt meghódolni. Mi is lenne az osztrák szesziparból a miénk mellett, ha a Bach rendszer­ben nyakára tett hurkot feloldanánk. Elismerjük, hogy Ausztria aligha kárát nem vallaná, vagy leg­alább nem élvezné mai nap hasznát. De hát, hogy ő Ausztria, minden kincset zsebre rakhasson, nekünk kell féket vetni gazdá­szatunkra ? Hogy Ausztria fényben s gazdagságban ússzék s mi legyünk nyomorékok? Hol van az megírva, hogy csak mi respectáljuk Ausztria ér­dekét, saját megsemmisülésünkkel, s Ausztria akár fütyöt hányhat a mi érdekeinknek? Tanuljunk Romániától, íme itt közöljük a leczkét a „N. P. J.“ után : „A romániai kormány és törvényhozás nyugodtan halad azon czél felé, hogy Romániát nemzetgazdászati tekintetben a külföldtől lehetőleg emancipálja s különö­sen Ausztria-Magyarország befolyása alól felszabadítsa.­­ Rendszeres törvények hozatnak, melyek a külföld figyelmét ugyan elkerülik, de Romániát a czélhoz mind közelebb viszik. Már évekkel ezelőtt hozatott törvény a szeszáruk behozatala iránt, Románia ez által az idegen, főleg pe­dig az osztrák-magyar szeszek teljes kizárását czélozza, hogy ez által a hasonnemű belföldi ipart felvirágoztassa. Valóságos beviteli tilalom természetesen nem rendeltet­hetett el, mert bár ott nem is hajlandók a szerződése­ket respectálni, Romániának egyelőre még sincs annyi bátorsága, hogy ily lépés által a szerződő hatalmakat maga ellen felzúdítsa. Különben nem is szükséges, hogy ily eszközöket használjon ; a romániai államférfiak ra­vaszsága talál utat és módot arra, hogy a czélt könnyen elérjék. Egyszerűen kimondották, hogy a szesz­áruk egy bizottság által meg fognak vizsgáltatni, nem foglalnak-e magukban egészségtelen alkatrészeket, mely esetben a bevitel nem engedtetik meg. Feltűnőleg azonban min­dig osztrák-magyar áruk azok, melyekben rendszeresen egészséget veszélyeztető alkatrészek találtatnak, úgy, hogy elmondhatjuk, miszerint ezen áruk Romániából formaliter ki vannak zárva. A czukoripar szintén nagy virágzásnak indulhatna Romániában s monarchiánkból 1 - 2 millió frtnyi ily czikk vitetik be. Ez elégséges ok volt a román kormány előtt arra, hogy módot keressen, mely által a bevitel korlátoz­­tassék. Itt természetesen nem lehetett egészségtelen al­katrészekről szó s nehezen szervezhetett volna a kor­mány oly bizottságot, mely saját inge szerint analisálja ezen árukat. De a czélt mégis el kellett érni. Ennek foly­tán­ az utolsó ülésszakban hoztak egy törvényt, mely mindazoknak kik az országban czukorgyárt állítanak fel húsz évre adómentességet biztosít s már is több olasz találkozott, kik Romániában czukorgyárakat állítanak fel. A kormány reménye, hogy néhány év alatt belföldi gyártmánynyal fogja az ország szükségleteit kielégít­hetni. A román kormány legújabb törekvése ezen politika méltó zárkövét van hivatva képezni. A kormány ugyanis rendszeres vámtarifát dolgoztat ki. Míg ez történik, ad­dig a mi diplomatiai ügynökünk szabadságidejét élvezi, a­minek következtében a kormány e fontos dolgot még csak figyelemmel sem kísérheti.Nem akarjuk érinteni azon kérdést, vájjon van-e joga Romániának vámtarifát de­­cretálni, de feltéve,hogy van, nem volna-e monarchiánk­nak érdekében, hogy ezen tarifa megállapítását kellőleg ellenőrizze ? Vagy talán majd ismét megelégszünk azzal, hogy a fait accompli ellen azután tiltakozzunk ?“ A ..Moniteur“ ezeket írja : Az „Orénoque“ haza­rendelése szükséges intézkedés volt. A pápa elismerte az ezt előidézett okok jelentőségét. Egy a franczia vize­­­­ken állomásozó hadihajó továbbra is a pápa rendelkezé­sére fog állni. A Napoleon herczeg és a Bonaparte család egyéb tagjai között fennálló viszályra a következő megjegy­zést teszi a „Russk, Wied“ : „A Bonapartisták, a­mint látszik, megfeledkeztek azon közmondásról, hogy nem jó saját szennyes ruháját a szomszéd ajtaja előtt mosni. Őket elvakította némi siker, a választásoknál váratlanul­­ kivívott diadal, s a körülmények szerencsés összecsopor­­tulása, mely nekik lehetővé tette idő előtt kiheverni a­­ sedani gyalázatot, melyből azt lehetett következtetni , hogy a császárság ügye örökre el van játszva. De ők túlbecsülik erejüket s tévednek ha azt hiszik, hogy be­folyásuk már annyira helyre állt, hogy kár nélkül elvi­­selheti a belviszályok terhét. A közvélemény előtt egyik a másikat lealázni akarván, ők csak a köztársasági párt­­­­nak tesznek jó szolgálatot, mert hogy ha a bonapartis­­­­ták ereje, úgy mint­­egykor a bourbonházé, belviszályok által lesz paralizálva, akkor a köztársaságnak nem lesz­­­nek komoly versenytársai, s ez leend majd tettleg azon egyedüli kormányrendszer, mely Francziaországban szilárd és tartós állami intézményeket meghonosítani képes. A spanyol kormány ismét a vádak és szemrehá­nyások egész hosszú sorával fordult a franczia cabinet­hez s a semlegesség parancsainak erélyesebb teljesítését követeli tőle. Nem szenved kétséget, hogy a lázadók a pyrennaei hegyeken át franczia területről kapják segéd­eszközeik igen tekintélyes részét. Ha Francziaország elismerte Serrai­o kormányát s ismét megújította vele a rendes nemzetközi érintkezést, akkor gondoskodnia kell arról is, hogy határai ne álljanak nyitva a lázadók szá­mára. A spanyol kormány most részletesen és tényekkel igazolta panaszait, s valószínű, hogy a párisi kabinet iparkodni fog a jogos igényeket mielőbb teljesíteni. Ne­vezetesen a spanyol jegyzék elpanaszolja, hogy a fr­an­­­czia kormány még mindig tűri Don Carlosné asszonyt franczia területen Pauban, ki ott udvartartás-félét visz, hogy Lizzaraga carlista bandavezér lovakat vásárolt be Francziaországban s azokkal végig csatangolt az orszá­gon minden bántódás nélkül. Vádolja a spanyol vádirat a franczia cabinetet azzal is, hogy a franczia határszéli városokban szerzik be a carlisták a fegyvereket, a ver­­saillesi cabinetnek pedig legkisebb gondja is nagy­obb ann­á, hogy meggátolja a fegyver­csempészetet. Németország: A „Speuersche Ztg.“ levelet tesz közzé az elfogott Arnim gróf sógorától, Boitzenb­urg- Arnim gróftól, ki dementálja azon hírt, hogy ő meg lett volna bízva arra bírni sógorát,­­ hogy ez az iratokat kiadja Az esti lapok jelentik, hogy Arnim gróf polgári pert indít a visszatartott iratok tulajdonjogának elisme­rése iránt. A gróf a törvényszéki orvosok által constatál betegség miatt a Charité-kórházba fog áttétezni. KÜLFÖLD Több franczia megyében, melyekben okt. 4-én nem volt absolut többség, tegnapelőtt újra választás volt. Eddig 18 köztársasági és 18 monarchista jelölt megvá­lasztását jelentik. A jövő heti képviselő választásokra is nagy mérvben folynak az előkészületek. A köztársasági pártnak reménye van a győzelemre. Alpes-Maritimes megyében Médecin és Chiris urak választása biztosítva van, minthogy itten eddig a monarchisták még ellenje­löltet sem mertek fölállítani. Seine-et-Oise megyében Lenard köztársasági ügyei szintén igen jól állanak, s diadala biztosítottnak tekintetik.Pas de Calais megyében Brasme­ur a republicánusok jelöltje ; itt már nem ked­vező a helyzet s ámbár a viszonyok napról-napra javul­nak, a köztársasági párt diadala mégis nagyon két­séges.­ ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, október 1­­. — Az „Otthon" czímű Závodszky Károly által szer­kesztett szépirodalmi és ismeretterjesztő havi közlöny első száma megjelent. Irodalmi viszonyaink közt ideje volt egy oly vállalatnak megindulni, mely a szépirod­á­­mat nem fogja köpenyül használni arra, hogy az idegen­szerűség burjánozzék, a szabadabb irányzat pedig hét­térbe szorittassék s nem az eszmék, hanem a személyek bálvány oltára előtt füstölögjön a „drága“ tömjén. Hinni akarjuk, hogy az „Otthon“ nem sokára megizmosodva fogja igazolni a kedvező föltevést, mely megjelenéséh­ez van kötve. Az első szám elég tartalmas, később azonban a füzet bel­fölosztása nyilván előnyösen meg fog változni s a kisebb közlemények több tért fognak kapni. A hoz­zánk beküldött első számban ott találjuk Petőfi forra­dalmi költeményeit, melyeket az Athenaeum az általa „teljesének mondott kiadásból a bizalmi kötelék meg­­lazítása félelméből egészen kihagyott, vagy csak meg­csonkítva adott ki. E versek irodalmi történetünk kiegé­szítő részét képezik s igy közlésük nagyon indokolt. Tes­sék elgondolni, hogy mint lesz a mostani kor törtés­re megírva olyanok által, kik egy pár vers miatt is oly­k­­­ségbeesett arczot mutatnak? Petőfi verseit megelőzőleg a szerkesztő indokolja azok közlését. Van azután László Mihályt­ól elbeszélés, György Aladártól értekezés a nők társadalmi helyzetéről, költemény, rajz és bírálat. Az első szám tartalma elég érdekes. A­ki valódi magyar zamata olvasmányra akar szert tenni, ajánljuk az „Ott­hon“ folyóiratot. A folyóirat ára egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Az előfizetési pénzek Kókay L­a­­jos könyvkereskedésébe (Buda-Pest IV. Károly­ utcz.­ 25.) bérmentve küldendők. Tíz előfizetett példányi­g, egy tiszteletpéldány jár.­­ Egyes füzetek külön 81­ krajczárért is kaphatók minden hazai könyvkereske­désben.­­ A Renzféle lovartársulat, ma este tartja utolsó előadását, mely után még az éjjel 2 órakor el fogja hagyni a fő­várost s Hamburgba utazik külön vonaton, mely 6000 írtba kerül. Renz itt tartózkodásának rövid ideje alatt 100.000 írtnál többet keresett, a­mi bősége­sen fedezi a külön vonat költségeit. — A Petőfi utczában ma reggel 5 órakor gyilkos­­sági merénylet történt. Waldszil Schweiger Katalint, egy 54 éves asszonyt, kinek ott szatócsboltja van s ki egye­dül hált a boltban, ma reggel 5 órakor felcsengették ál­mából ; azon hiszemben, hogy a pék jött el, az asszony kinyitotta a boltajtót, de a várt pék helyett egy fiatal ember tolakodott be és pálinkát s kenyeret kért. Míg az asszony a kért dolgokat keresgélte, a fiatal ember nagy kést rántott elő és azzal az asszonyt megszűrte. Ez védelmezni akarta magát és a kés után kapott, de oly szerencsétlenül, hogy végigmetszette vele kezét. A zajra több ember közeledett, úgy hogy a rabló kereket

Next