Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-20 / 239. szám

hirdethetett ki Kurzmannak az ítélet azon hozzáadással, hogy július 31 -ig vagy a pénzt fizesse le, vagy pedig kezdje meg fogságát. Emil mind a fogházfelügyelő mind a kir. ügyészség értesítve lettek. F. é. szeptember 11-én a törvényszék nyilvántartója jelenté, hogy Kurzmann a bírságot még le nem fizette. Erre az ülésben levő kir. ügyész indítványára elhatározta a törvényszék, hogy a rendőrség bizassék meg Kurzmann elfogatásával, s ezen végzés az ügyészséggel írásban is közöltetett. Kurzmannt valóban többször keresték, de nappal nem találván őt ott­hon, épen a legközelebbi éjjel szándékozták elfogatni, midőn ő maga eljött a rendőrséghez, és kimutatta, hogy ő fogságát f. é. augusztus 1-jétől 8-ig már kiállotta. Ezen körülmény most jutott hivatalos tudomására a tör­vényszéknek, mely Mirth előadó indítványára azt hatá­rozta, hogy az igazságügyminiszterhez ezen ügy miben­­állása fölterjesztessék. E fölterjesztésben a börtönöket kezelő kir. ügyész tétetik felelőssé a polgári szabadsá­got veszélyeztető ilyen esetekért. Másrészről azonban felhivatik a miniszternek figyelme azon sajnos körül­ményre, hogy a sokat emlegetett és országgyűlési inter­pelláte tárgyává is tett új börtönrendtartás értelmében fogházfelügyelő nem többé a törvényszékhez, hanem csakis az ügyészséghez jelenti be azok névsorát, kik büntetésöket már kiállották. — Rády Mihály volt bajai hírneves ügyvéd több rábizonyult csalás miatt múlt szombaton a bajai törvény­szék által 15 évi börtönre ítéltetett.­­ A szentgyörgymezei honvédemlék. Esztergom­­megye közelebbi közgyűlése Andrássy Gyula felszólalá­sára felkarolta az elhagyott honvédemlék ügyét, s meg­bízta Kruplanicz alispán urat, hogy a szobor állapotáról magának tudomást szerezvén, a fenta­rtás költségveté­sét készítse el. — Zsibóról okt. 15-től írják a „P. Napló“ nak. Ma itt adóért lefoglalt gabnát árvereztek, mely Sólymos községbeli lakosoktól volt elbecsülve. A katonai ellenőr­zési szemlével megbízott közös 39 gyalog­ezredbeli ka­pitány,­ Springer József úr, az árverezők közé állván, nagy tűzzel belevegyült, mig jó drágán rásózták. Senki sem sejtette, mit akarhat a derék katona a három sze­kér csörméjével? A kapitány egykedvűleg lefizette az 54 frt vételárt az adóvégrehajtó kezébe, s aztán------­a jelenlevő Solymossy papnak azt mondta, hogy ha sze­gények az adóhátralékosok, a csermelés adja vissza nekik, ha pedig jómódúak, ossza ki a községi szegé­nyek közt. A „Magyar tisztviselő“ czím alatt, mint a magyar tisztviselők országos egyesületének közlönye, egy új „átalános“ tisztviselői, társadalmi, ismeretterjesztő és közgazdasági hetilap indult meg. Szerkesztő: Balázs Sándor. Előfizetési ára az egész évre 6 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. ígéri, hogy a házsártoskodó főnököket nem hagyja szó nélkül. Vájjon nem ígéret lesz-e csupán? Megemlítjük egyúttal, hogy a szerkesztő „Posta és táv­írdai közlöny“ czimű szaklapja tovább is fenmarad. — Paradicsomi öltözetet kapott Pap Ferencz pécsi születésű Bécsben szolgált pinczér, ki haza utazván — írja az „Esztergom“ — Piszkén a hajóval egy ba­rátja meglátogatása végett kiszállott, de az ille­tőt nem találván, útját gyalog folytatta Esztergomba. Az Esztergom és Tóth közötti határ táján 3 em­ber közeledett feléje, és az egyik gyufát kért tőle, mire Pap azt mondatta, nálam nincs gyufa. Erre a három közül egyik hátulról rögtön a földre rántotta, a másik mellére ült, száját befogta és kést szegezvén neki, agyon­­döféssel fenyegette, ha lármázni mer; ezalatt pedig a harmadik megfosztotta utazó batyujától és minden ru­hájától, ami rajta volt. A teljesen levetkőztetettet azután szabadon engedték menni, aki örülve hogy életét meg­kímélték, futásnak eredt a város felé. Az esztergomi vámházhoz érve Dömötör nevű vámos adott neki inget, gatyát és ell­sértette őt az eset följelentése végett a városi kapitányhoz, aki azonnal kiküldött néhány köze­get, a tettesek kézhezkerítése végett, akik azonban a rablás után Tóth felé vették utjukat. — Győrött a katona-laktanyában — mint a „Szab. Pál.“ írja — a legénység azzal volt elfoglalva, hogy a pus­kaport a töltényekből, melyek az újabb puskákhoz nem használhatók, összegyüjtögette. Az asztalon már nagyobb mennyiségű lőpor volt felhalmozva, amidőn ez véletlenül nem tudni mi oknál fogva, fellobbant. A legénység közül mintegy 8-an megsérültek s kórházba szállíttattak. Hir szerint kettő közülök már meg is halt.­­ — Váltóhamisítás. Honig Vilmos szegény ügynök­nek gazdag, Ignácz nevű bátyja van, a ki házbirtokos a három­ dobutorában. Ezen gazdag bátyjának nevére Honig Vilmos egy 1000 frtos váltót hamisított, melyet Neumann Vilmos alkusz által a „Pannónia“ szálloda tulajdonosának ajánlott leszámitolás végett A szálloda­­tulajdonos Érti nevű főpinczérének kezébe adta az 1000 irtot, és esküdte Neumannal Honig Ignáczhoz. Neumann pedig a „Café frangais“-be vezette Ertit ás Honig Vil­most mutatva neki, azt mondta, hogy ez Honig Ignácz. A váltóhamisító erre a pénzt átvette, és pár órával később, midőn a csalás fölfedeztetett, azt mondá, hogy a pénzt elvesztette. Hónig Vilmos 3 évi, Neumann pedig másfél évi börtönre ítéltetett. — Szentesen a bárányper, mely mint említve volt, egy szegény ember 800 frtos házába került, mostanában az alperes által tett perujítás következtében azzal vég­ződött, hogy a felperes a tárgyalásra nem jelenvén meg, az illető a követelés terhe alól fölmentetett s igy az elme­beteg ember házát visszakapta. — Az útba igazitó kereszt. A „Szentesi Lapok”ban olvassuk a következőket: Múlt napok egyikén belép egy nő egy helybeli kereskedő boltjába­n váltó nyomtatványt kér, mert mint mondá, egy már-már halálához közelgő hitelezőjével legalább alá akar kezeltetni, hogy pénze el ne veszszen­ — Kivonata teljesül, sőt kertére a keres­kedő be is tölti a 300 írtról szóló váltót, jól megmagya­rázván a nőnek, hogy már most mit és hová írasson az adóssal. — A kézhez vett váltóra otthon a nő valakinek a nevét írja, mint elfogadóét; másnap az immár teljesen kész váltóval Cs. A. aranymüves boltjába tér. Szép szó­val előadja, hogy ő Y. földmivesgazda neje s férjhez me­nendő húga számára ékszereket óhajt vásárlani. Annak megtudására várjon húgának is fog-e tetszeni a vásárfia, kéri az ékszerészt, engedné haza vinni azt, s az sokkal többet érő váltót, melyet most állított kiadósa, itt hagy­ja addig a zálogba, mig megfordul hazulról. — Cs. A. ur beleegyezett. A nő estig sem tért vissza, másnap sem jött, harmadnap is elmarad; de már ekkor szalad a meg­ijedt aranyműves fűhöz-fához az elzálogosított gazdát­lan váltóval; végre reményvesztetten a csendbiztost keresi fel. Ki volt hát a nő ? — Jaj! ha tudnám! Y. gazda nejének mondta magát. — Hisz az özvegy ember. De hát, hogy nézett ki ? — Jaj! nem emlékezem sem szemére, sem szája állására. — Semmi ismertető jelt nem tud mondani ? — Nem én .... de igen. Tán a tem­plomból jövet tért hozzám, mert nagy olvasó volt kezé­ben és azon egy feltűnő nagyságú réz kereszt. — És e gyarló útba igazításra mégis kitudták für­készni a csend­­­őrök a tettest; — ugyan­is vasárnap a templomból jövő ajtatásokat megfigyelték, s ime a nagy kereszt ott volt X. Franciska kezében, ki már több csínról is ösmeretes eddig, — s most is rövid fürkészés után, mesterfogását bevallva, — a törvényszéktől várja jutalmát. — Cs. A. arany holmijai szerencsésen megkerültek. — Vegyes hírek. — Győrben a benezések egyik tornyáról a kereszt és golyó aranyozás végett levétet­­vén, abban 1726-ból találtak okmányt, a midőn a kereszt föltétetett. A golyóba ismét több irat tétetett. — Kecs­keméten a múlt hetekben, egy Marko Ilona nevű 92 éves aggleány hunyt el. — Péteri és Kistelek között f. hó 13 -án éjjel, a rendes vonat egy szolgálattevő őrt dara­bokra szaggatott. — A puszta­péteri vasúti állomás fel­ügyelője, vadászat közben magát vigyázatlanságból agyon­lőtte.— Lovász-Patonán pénteken 44 ház és az ezekhez tartozó melléképületek a lángok martalékai lettek; — a tűz okáról még nincs tudomásunk. — A személy­i va­gyonbiztonság Győr vidékén is részul áll. Nem­régiben Écs és Nyúl községek közt az országúton támadott meg négy rabló egy győri polgárt, mire ez puskát fogott rá­juk s igy jónak látták elillanni. — Kecskeméten Krajner Károly, Mollináry ezredbeli tizedes a temetőben, hol atyja nyugszik, magát lőfegyverével agyonlőtte. Ugyan­csak ott Járdi László nevű, eddig jó magaviseletü kocsis magát felakasztó. — A körös-tarcsai köröskotró műve­letek alkalmával írja, a „Bihar“ felette érdekes lele­tekre bukkantak a munkások. Egy mamut­ óriási láb­szárcsontja meglehetős ép állapotban találtatott,nem nagy mélységben. A vállalat egyik fiatal mérnöke beszéli, hogy mindennap uj,meguj őskori csontok kerülnek napvilágra . Húsz katonai tudományos egylet megalakulását hagyta helyben ő felsége. Ezek közül Buda-Pesten,Pozsonyban, Kassán, Komáromban, N.-Váradon, Tem­esvártt, Kolozs­várit és Zágrábban is van egy-egy. — A szegedi olvasó egylet nov. 15-én Petőfi ünnepélyt rendez nov. 25-én a nagy költő 25 éves halálának emlékére.­­ Országos új­ságírói egyesület czímen Lukács Ödön, a „Szabolcs“ szerkesztője lapja utóbbi számában a hazai hírlapírók társulását indítványozza, s az alakuló gyűléseket Debre­­czenben indítványozza megtartatni. A közönség köréből. Nyilt szó Zichy József gróf közlekedési miniszter úrhoz. Nagyméltóságod egy hozzám intézett rendeletet méltóztatott kiadni, a mely f. hó 5-én érkezett kezeim­hez és szóról szóra eképen hangzik : „Buda-Pest októ­ber hó 1-én 1665. sz. Midőn nagyságodnak mint hivatali elődöm fauk­évi junius 6-án 6933. sz. a. kelt rendeletével kinevezett kormánybiztosnak a vág- és nyitravölgyi ár­­mentesitési társulatok megalakítása körül kifejtett buz­gó tevékenységéért hazafius köszönet­e­­met fejezném ki, nagyságodra bízott kormánybiz­tosi teendők további viselése alól azon reményben men­tem fel, hogy ezen ármentesitési ügyet továbbra is támo­gatni szives leend. Zichy s. k. A hivatalos közlöny október 9-iki 235 számában pe­dig az olvasható: A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter gróf, Decasse Emilt vágszabályozási kormány­biztossá nevezte ki. Én a rendelet vétele utáni napon október 6-án 94 sz. a felterjesztésemben annak jelzése mellett, hogy azt kellő tisztelettel tudomásul veszem, felkértem nagymél­tóságodat lenne kegyes felmentésem indokát különösen azon oknál fogva jelezni, mivel az általam f. évi szep­tember 9-én megalakított nyitramegyei vágbalparti ár­­mentesitő társulat október 14-én fogván az 1871. évi 39. t. sz. 3 - ban jelzett intézkedéseket megtenni, tájéko­ ,­zása s miheztartása végett kívánni fog tudomására jutni azon indokoknak, melyek nagyméltóságodat ezen rende­let kibocsátásánál vezérlik. Ebeli felterjesztésemre válasz mindeddig nem ér­kezett, hanem több hazai lapba felvétetett egy buda­pesti német lap után felmentetésemnek azon értelmű magyarázata, mintha én a vágszabályozásra országgyű­­lésileg megszavazott 100.000 írtból csak 8000 frtot tud­tam volna e czélra felhasználni, minek folytán a kor- ,­mánybiztosi eljárás oly egyéniségre bízatott, a­ki erélye­sebben s biztosabban fogja tudni a megszavazott ösz­­szegnek czélszerű hováfordítása iránt intézkedni. A lapok ezen magyarázatát nagyméltóságod sem a kért, de meg nem adott válasz, sem a hivatalos Inputján rectificálni jónak nem látta. A Nyitramegye vágbalparti ármentesitő társulat pedig f. hó 14-én megtartott közgyűlésében a társulat elnökévé egyhangúlag gróf Károlyi Alajos ur ő Excellen­­tiáját megválasztván, a többi választásokat törvény szabta módon megejtvén, a szabályokat megalkotván, és előleges teendőit végezvén, mindent maga utján felter­­jesztetni határozta azzal, hogy a megfejthetlen felmen­tés felett megütközésének és sajnálatának adva kifeje­zést, kéri nagyméltóságodat, miszerint annak okait to­­­­vábbi működésében szükségek­ tájékozása és mihez tar­­­­tása végett felderíteni kegyeskedjék. Ez a tényállás, és most én emelem szavamat nagyméltóságodhoz, illetőleg a hazai nagy­közön­séghez. A bizalom személyes dolog lévén, valamint azzal nagyméltóságod előde által megtisztelve annak megfe­lelni törekedtem, úgy nem találkozva azzal nagyméltó­ságod részéről, jogosítva nem vagyok felfogásának vagy meggyőződésének okadatolását igényelni, de igen­is feljogosítva érzem magamat követelni azt, hogy ha nem tanúsíttatott részemről mulasztás­a mint e tekintetben a felmentő rendelet is támaszt nyújt, fáradozásaim és eddig lehető sikerrel teljesített működésem jutalmául ne azt vegyem, hogy a haza színe eleibe úgy állíttattam amint több lapban állíttattam nagyméltóságod avagy hivatala részéről tanúsított hallgatás és fel nem derítés folytán. „ Engedje meg tehát nagyméltóságod, hogy ezen felderítéssel én szolgáljak a hazai nagy­közönségnek,tá­maszkodva a hivatalos iratokra, a­melyek állításaim be­­győzésére bárkinek nyitva állanak, mert nem titkos ter­mészetűek és nyilvánosan tárgyaltattak. Ezen hivatalos iratok tanúbizonysága szerint an­nak oka, hogy a több megyére kiterjesztett kormány­biztosi eljáráson esetleges eredményhez nem vezérelhe­tett, nagyméltóságos hivatalának eljárásában keresendő, és feltalálható, és hogy daczára annak a nyitramegyei vágbalparti ármentesítő társulat megalakult, az az illető nyitramegyei érdekeltség által saját sürgős érdeke jó felfogásának és azon érdekeltség elismerése szerint is kormánybiztosi működésemnek eredménye. Számot adok ezen kettős állításomról, a­midőn a múlt évi kolerajárvány azt lehetővé tette, a közlekedési minisztérium beleegyezésével négy, nevezetesen Nyitra, Pozsony, Komárom és Bars megye érdekeltségeit, és pe­dig a ma­hir mérnökség úgymint oldalam mellé rendelt szakértői tanácsadó által kidolgozott tájékozó értesítés előleges közlése mellett a múlt évi november 26-án egy közgyűlésre hívtam össze, a nagy számmal összegyűlt ér­dekeltség nem találta magát azon helyzetben, hogy több millió forint kiadásával járandó alakulás érdemébe bo­csátkozzék mindaddig, míg egy terjedelmesebb mérnöki felderítő előterjesztés által tüzetesebben volna kitanítva a műveleteknek minőségéről, terheiről és hasznairól, kí­vánta tehát, hogy a m. kir. mérnökség által egy részle­tesebb értesítés kidolgoztassák, az a kellő áttanulmányo­zás czéljából eleve az érdekeltséggel közöltessék, és a közgyűlés csak ennek megtörténte után hivassék egybe. A tüzetesebben értesítő munka, melynek szerkesz­tése több havi időt igénylő elkészült és nagyméltóságos hivatalához azon mérnökség által áttekintés végett fel­terjesztetett és annak némi módosításai megrendeltet­tek, s miután ezen munkának, valamint az ahoz tartozó térképeknek a kellő számbani kinyomatása a mérnök­ség jelentése szerint csakis 3000 írton volt eszközölhető, kértem ezen összegnek az érdekeltség által eszközlendő visszatérítés mellett a vágszabályozási alapból való elő­legezést nem lévén ezen összeg a társulatoknak még nem létezése miatt különben előteremthető. Kértem ezen előlegezést még a folyó évi június hó 30-án 71. számú feliratommal és mivel ezen feliratomra három hó lefolyta alatt érdemleges kedvező választ nyer­ni nem voltam szerencsés, megkerestem a folyó évi szep­tember hó 29-én pozsony és komárom megyei törvény­­hatóságokat, abbeli feliratom kedvező elintézésének is­­tápolására. E közben tapasztalván a nyitramegyei érdekeltség, hogy ezen ügynek nagyméltóságod hivatalában eképeni megakadása miatt ez irányban tovább haladni nem le­het és érezvén, hogy ily elodázás közt egy egész kör­nyék a Vág kiömlései által nem csak vagyonában, hanem számos ezerek személyeiben is mindinkább vészteljes helyzetnek kénytelen elébe nézni, azon óhaját fejezte ki, hogy önvédelmi és törvényes jogánál fogva Lopornya községtől kezdve Komárom megye határáig terjedő öböl­­zetre nézve ármentesítő társulattá alakuljon, mely ala­kulás kormánybiztosi közbenjöttem mellett f. évi októ­ber hó 9-én csakugyan megtörtént, és így sikerült az, a­melynek létrehozásán évtizedek óta többen fára­doztak. És amidőn ez így megtörtént, és több a fentebbiek­nél fogva absolute nem történhetett, leérkezett nagy­méltóságod felmentő rendelete nem csak, hanem tény az is, hogy a farkasd-negyedi legsürgősebbnek elismert átmetszésre megszavazott 33.000 frt folyóvá tétele be­­szüntettetett az által, hogy az arra, a m. kir. mérnökség által miniszteri utasításánál fogva eszközölt átlejtéskor az átmetszésre vállalkozónak visszaadatott óvadéka, ámbár azon átmetszéshez szükséges védtöltések zár ha­táridő alatti biztosítása alispáni, és azután megyei hatá­rozat által biztosítva voltak, mely határozat nagyméltó­ságos hivatala által felülvizsgálható, és vagy helyben­hagyható, avagy módosítható, és az átmetszés fogana­tosítható valt. Ezen utóbbi tényt csak azért említettem fel, hogy az által is még világosabban kitűnjék mennyire volt égető szükség a nyitramegyei vágbalparti öbölzetűek ármentesítő társulattá való megalakulása, a­mi azon legnagyobb részben magyar ajkú. Nyitra megyé­ben aránylag csekély számú lakosság megmentése érde­kében már tovább elodázhatlan volt, ámbár a szóban levő átmetszési kormányi művelet, és a szóban levő védtöltések kiépítésének biztosítása nem tartozott kor­mánybiztosi eljárásomhoz, amint ahoz nem tartozott azon 1300 frt és 5000 frt, a mely a megyei hatóságnak utal­­ványoztatott a farkasd-negyedi átmetszés megkezdésére, és a saski szakítás betöltésére utalványozott 7000 frt, mivel ennyiből áll csak is a­mi a megye alsó vidékének érdekében létetett, folyóvá az országgyűlésileg megsza­vazott összegekből. És itt rectificálnom kell egy budapesti német lap után több hazai lapban közzé tett azon téves és alap­talan insinuatiót, mintha én nem tudtam volna a vág­szabályozási munkálatokra országgyűlésileg megszava­zott 100.000 írtból 8000 ftnál többet fordítani. * MAGYAR ÚJSÁG 1874. OKTÓBER 20.

Next