Magyar Ujság, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1874-12-08 / 281. szám

fill. évfolyam. 281. szám. Kedd, 1874. Dec­ember 8. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szilm Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelik vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerőn ke­zektől fogadtatnak el. (Jhl üm m ju».o Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házba« küldve Egy hónapra . I írt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 n —• B Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petit"­sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30kr. — Nyíltér : három hasábos petita­sor 30 kr.­­............................................ ■ •— Előfizetési felhívás! , Nyolczadik éve immár,hogy a „Magyar Újság“, meginditatva boldog emlékű Böszörményi László által mint a 48-as párt közlönye, küzd any­­nyi balszerencse között hazánk s a nép igaz jogai­ért, megfelelőleg a jelszónak: törhet, de nem hajlik. Zászlója, programmja ma is ugyan az, a­mely 8 évvel ezelőtt volt. Nem változott annak színe, az idő sem változtatta meg. E zászló akkoron sem volt utj. Az önálló s füg­getlen Magyarország ezredéves zászlója az, mely­nek oszlopát a hosszú századok sora képezi, s szi­k­ét az emlék, a kegyelet, az elévülhetlen jog s igazság őrzik meg örökre. Ezredéves az önálló,­­független Magyarország zászlója , melynek biztosítékát a dicső emlékű 1848-iki törvények a nép millióinak kezébe he­­lyezék , az egyenlőség s testvériség erősségével ellátva. 1867 óta igaz, meggyérültek e zászló hívei. De a­kik megmaradtak, annál hivebbekké levőnek, az igazság biztos diadala reményében. A keserű ta­pasztalat, a kínos csalódás, mely e hűtlenség foly­tán sújtja a nemzetet, már­is mindig inkább öreg­bíti a hitet a nép milliói kebelében, hogy az üdv csak e zászló árnyában van, s a győzelem csak e jelben bizonyos. Mi azon biztos reményben vagyunk, hogy megjő az idő, s az egész ország népe mintegy test fog e zászló köré csoportosulni. Mikor lesz az ? Mi nem számoljuk a napokat, órákat. A nemzetek s népek megváltásának óráját saját titkául őrzi a nemzetek s népek nemzője. Tel­jesítsük kötelességünket, ne naphoz, órához kötve, hanem a nagy czél tekintetéből. Mi, ma épen úgy, mint 8 évvel ezelőtt haza­fias kötelességünket teljesítjük, midőn védjük azt a hűtlenség támadásaitól s megőrizzük a nemzet egye­temes öntudatra ébredéséig. Nehéz kötelességet teljesitü­nk. De támogat eb­ben az elvbarátok, tántoríthattak hazafiak hűt cso­portja. E támogatásra kérjük mi fel ügybarátainkat, tisztelt polgártársainkat is az országban mindenfelé. Az alább közlött előfizetési feltételek mellett kérjük ügybarátainkat, hogy körükben előfizetőket gyűjteni szíveskedjenek. Minden 5 előfizető után egy tiszteletpéldányt adunk gyűjtőinknek. A Deákpárt. Ha valaki 1867-ben, a minta közös ügyes alkot­mányos élet kezdetét vette, elaludt volna, s 8 év után tegnap fel­éredve a Deákkör értekezletét végig­­­hallgatja, következő gondolatra jön : „még­is külö­nös egy ország ez a Magyarország, hát itt az a­d­­minisztratív gyökeres újjászervezéséről még csak most kezdenek beszélni, s a kormány még csak most kezdi meg erre nézve az első lépést ? Mit tett az ország 8 évig ? Velem együtt aludtak, vagy szenderegtek a semmit­tevésben.“ A­ki Magyarország 8 évi történetéről mit sem tud — kérdésen kívül, e naiv elmélkedésre fog jutni a Deákkör tegnapi tanácskozása után. Nem tudnám most rögtön meghatározni, hogy az ott történt dolgok, szegénységi bizonyítványt képeznek-e, a múltra nézve; vagy tehetetlenségi bizonyítványt a jövendőre. Valószínűen mindkettőt. A múltra nézve, kézzel fogható s­z­e­­­­génységi bizonyítvány, mert a minisz­terelnök maga sem védelmezvén a 8 é­v­i alkotások remekeit, melyekről egy­koron annyi dicséretet zengett a Deákkör temploma, s orgonája a jobboldali sajtó - kiadta a kézzelfog­ható bizonyítványt arról, hogy az országos kor­mányzatban mindaz, amit a Deákkör az országgyű­lésen alkotott rész, s az egész gyö­keres újjáalakítás alá veendő. Erről kiadta a bizonyítványt a tegnapi Deákkör. Maga a miniszterelnök mondá : „az administratió gyökeres újjászervezése sehol sem oldatott meg egyszerre ... az egyes részletekre a kormány meg­­kezdé az actiót.“ Szent Jehova ! Hát mit csináltak 8 évig? Sem­mit. Egy szerencsétlen kísérletezés műtétét hajták végre a nemzeten, mely számtalan száz milliót nyelt el, é­s most? „a gyökeres újjászervezésre a kor­mány megkezdő az actiót.“ Nem egy őrült sisyphusi munkálat folyik itt? A közös ügy meredélyén egyet fordítottak a kövön, most azt visszafordítják, hogy ugyanazon után, ismét megkezdjék az actiót. Különben szép haladás már az is a mai világ­ban, hogy a kormány még­is elismeri, hogy a­mit eddig alkotott, az most mind újjászerve­zendő. Még nem is pirul el ennek bevallására, hogy az újjászervezésre az actiót már megkezdé. Különben, ha pirulra sem igen lehetne megtudni, hogy várjon ő pirult-e el, vagy a Deákkör arczula­­­­táról tükröződik az oda. Hanem hogy hazánk e Sisyphusainak még in­­demnityt is adjon az országgyűlés, a további gyö­nyörű munkáj­a, ez már tetőzi a naivitás non plus ultráját. Lehet, hogy megkapja a Deákkörtől az or­szággyűlésen, sőt nagyon valószínű. Ezen sincs mit csodálkozni, mert régen megvan írva : similis simili gaudet. Constatáltuk tehát azt, hogy a Deákkör teg­napi értekezlete, kiszolgáltatta eddigi működéséről a szegénységi bizonyítványt. Azt mondottuk, hogy a jövőre nézve tehetet­lenségi bizonyítványt adott ki magáról. Mit mondott a Deákkör s a kormány ? Hogy az administratió újjászervezését, nem képes megindítani, mert h­a ezt teszi, széjjel­­bomlik az egész párt, mint a nap által porhanyóvá lett göröngy. Elismeri, hogy újjá kell szervezni az egész administratiót, de közvetve Bevallja, hogy ahhoz nincs ereje, mert hozzá sem képes fogni. Hát mi ez más, mint „tehetetlenségi bizonyítvány.“ Képtelen a párt, képtelen a kormány, s ezek veze­tik az ország ügyeit. Sőt még felhatalmazást kérnek „rendkívüli“ módon is vezethetni a kormányzást. Bittó minisztériuma azzal menti magát, hogy első­sorban az ország pénzügyi viszonyait akarja rendezni. Arra a kérdésre hogyan ? Ghyczy­­ válaszolt: az adójavaslatokkal, esetleg államjó­szágok értékesítésével, és más intéz­kedésekkel, melyeket az idő fog meg­ér­lelni. No ezzel csakugyan meg van mentve a haza. Ennyi status bölcsességet a chin-chun man­darin is képes agyából elősorolni. Mit fogsz tenni a jövendőre? kérdek az athe­­nei bölcset. — Még nem tudom — volt a válasz: az istenek ezt még nem súgták meg. Ghyczy is az istenek sugalmára utalja a haza jövendőjét. No hát várjunk, mit fognak sugalni Ghyczy próféta­­ által. Hanem majd ha az megtörtént, lehet, hogy bizalommal leszünk irányába mi is. Most a haza drága hajóját ilyen sugallatok eshetőségeire nem bízhatjuk. Íme constatáltuk, hogy nem csak a múltban volt tehetetlen a kormány, hanem saját vallomása szerint jövendőre is az. A képviselőház ily kormánynak nem szavaz­hatja meg a felhatalmazást. Az indokokat a Deák­kör alább közlött értekezlete foglalja magában, me­lyet a „P. N.“ után közlünk. A Deákkörnek ma este 6 órakor tartott értekezle­tén Ghyczy pénzügyminiszter bemutatá a közösügyi póthitelről, az adótörvények meghosszabbításáról és a­­ pénzügyi felhatalmazásról szóló törvényjavaslatokat, mel­y­­­lyeket a ház szerdán fog t­árgyalni. Előadja az ezen utób­­­­bi javaslatra vonatkozólag a pénzügyi bizottságban tör­ténteket s felhívja a pártot e javaslatok elfogadására. Szintúgy nyilatkozik Bittó mint elnök, megje­gyezve azt is, hogy nem a kormány tagjainak személyi érdeke, hanem az ország érdekéért kéri a javaslatok el­fogadását. A párt egyhangúlag elfogadja a javaslatokat. Z s e d ó n­y k­­onstatálja, hogy a p. v. felhatalma­zásról szóló javaslat egyhangúlag elfogadtatott; ehhez ő is hozzájárul. A maga részéről azonban más aggo­dalmat vet föl. Arra emlékeztet, hogy a képviselőház már két évvel ezelőtt arra utasíta a kormányt, hogy az admi­­nistratív gyökeres újjászervezéséről javaslatokat dolgoz­zék ki. A volt kormány azt mindegyre halogatta, végre lelépett, de előbb a keleti vasút másodsorozatú elsőbb­ségeiben 17 millióval terhelte az államot. A jelen kor­mányról nem tudja, vájjon az administratió gyökeres re­formjának kérdésével foglalkozott-e? Azt hiszi azonban, hogy az adójavaslatok tárgyalása alkalmával igen meg­nyugtatná a házat, ha e részben akkor a kormánytól igenlő feleletet, nyerhetne. Bittó mint elnök Zsedényinek hosszabban felel. Kijelenti, hogy a kormány nem szándékozik ily előter­jesztést tenni, de nem is látja be annak semmi czélját. Az administratió gyökeresen újjászervezése sehol sem oldatott meg egyszerre , az hosszú évek munkája. Az csak részletenként, egymásután megoldható, s a kormány az egyes részletekre nézve meg is kezdé az actiót. Épen a felszólaló figyelmeztető azonban a kormányt, hogy a városoknak a megyék alá rendezésének tervével hagy­jon fel; mások arra hívták fel, hogy a háziadóról szóló javaslatot vonja vissza. A párt ez idő szerint az admi­­nistrationális reform azon kérdéseit sem hajlandó meg­oldani, a­melyek megoldhatók. A beligazgatás kérdései , tárgyában országszerte nagy forrongás tapasztalható s­­ ha a kormány az ezekre vonatkozó átalános tervvel elő­­állana, csak egy végnélküli harczot, a mindenek harczát minden ellen keltené fel. A kormány az ülésszak elején különben kijelenté, hogy első­sorban a pénzügyi javasla­tokat kívánja tárgyaltatni s a be­rendezkedésre vonat­kozók közül csak azokat, melyek az államháztartás javí­tásával összefüggésben állanak. Átalános programmot nem terjeszt tehát elő s igen fájlalja, hogy Zsedényi ettől látszik feltételezni az adójavaslatok megszava­zását. S­z­­­á­v­y József Zsedényinek a múlt kormány el­leni vádjait utasítja vissza. A pénzügyi bizottságnak az administratió gyökeres újjászervezésére vonatkozó hatá­rozati javaslatát a kormány soha sem tarta azonnal va­­lósíthatónak ; s az évek sorának munkája ez. Megkezdi azonban a részletenkénti valósítást s minthogy minden közigazgatási reform előfeltételének a törvényhatóságok területi rendezését tartó, elkezdé e kérdés megoldását. Zsedényi is azok közé tartozott, kik azt ellenzék. A kor­mány ennek folytán leköszönt, másnak engedve át a munkát. A keleti vasút Zsedényinek kedvencz paripája. a szóló meg van győződve, hogy a kormány ez ügyben az akkori viszonyok között, a lehető leghelyesebben járt el. (Zsedényi: Egyéni felfogás !) Pulszky Ferencz: Azt tartja, hogy az összes administratió reformja igen könnyen szakadást idézhetne elő a pártban. Egyelőre a központi kormányzatot tartja reformálandónak s azt hiszi, hogy a kormány erre vo­natkozólag kétségkívül megállapodott bizonyos határo­zott irányban. Somssich Pál: Zsedényi roszul fogalmazta kér­déseit. Szóló meg van győződve, hogy midőn a jelen kor­mány átvette az ország ügyeinek vezetését, ezt azon tu­datban téve, hogy az ország financziális bajainak orvos­lására ismeri a kellő segélyeszközöket. Úgy állunk, hogy két év alatt rendezni kell államháztartásunkat. Azt kérdi tehát a kormánytól, hogy hajlandó-e előadni az eszközö­ket, melyekkel e rendezést keresztülvihetni véli és pe­dig oly eszközökkel, melyekhez egyszersmind állását köti ? Ghyczy pénzügyminiszter az összes szónokoknak felel. Zsedényinek azt mondja, hogy az administratió gyökeres reformja sok év munkája s azt rögtön, egyszer­re valósítani nem lehet. Pulszkynak azt mondja, hogy a központi kormányzat reformja összeköttetésben áll az egész ország közigazgatásának újraszervezésével. Példá­kat idéz Angliából s egyéb államokból, melyekkel azt bi­zonyítja, hogy központi kormányzatunk nem­ oly arányta­lanul drága, mint azt híresztelik, bár kétségtelenül re­­ducálható, s fog is már legközelebb reducáltatni. Som­­sichnak azt mondja, hogy bárki is a jelen pillanatban rögtön elmondhatja az eszközöket, melyekkel minden bajainkon segíthetni s az eszközökért képes teljes fele­lősséget is elvállalni. Szóló teljesen komoly, reális fele­letet akar adni s nem festett képet nyújtani, mely bár­mily szép legyen is — nem reális. Az ország bajainak teljes orvoslásához meglehet, hogy szükséges lesz az ál­lamjószágok értékesítése ; meglehet, hogy más in­­t­é­z­k­e­d­é­s is. Az idő fogja m­e­g­é­r­t­e­­­n­i azokat. Most egyelőre csak arról lehet szó, hogy ez idő biztosittassék. Meg van ugyan győződve, hogy még most is lenne köl­csön köthető ; — de ő a nemzetnek ezt nem ajánlhatja, hanem ajánlja az áldozatkészséget; — prózai nyelven : fizetést. Az a kérdés, hogy meg van-e az áldozat­­készség? Ha meg van, ha elfogadtatnak ama javaslatok, melyeket a kormány az államháztartás egyensúlyának­­ helyreállítására, az állami bevételek fokozására előter- Előfizetési feltételek a „Magyar U­j­s­á­g“-r­a : Január—márcziusi évnegyedre 4 frt. — kr. Január—június félévre. . . 8 frt. — kr. Január—deczember egész évre 16 frt. — kr. Egy bóra....................................1 frt. 40 kr. Két hóra....................................2 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeház tér 9. szám.

Next