Magyar Ujság, 1898. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-03 / 3. szám

4 szerint Madridban hat lapot lefoglaltak, a­melyek Weyler tiltakozását közölték. E tiltakozásban az foglaltatik, hogy a spanyol katonaságot utálatos, durva módon gyalázták az égész világ előtt, a­miért gyors és nyilvános elégtételt kíván Spanyol­­ország és a hadsereg becsülete. Weyler egész tisz­telettel arra kéri a régens-királynét, hogy a múl­hatatlanul szükséges elégtételt adja meg. Madrid, jav­uár­ 2: Tegn­apelőtt Rob­reronál ebéd volt, a­melyen­­Weyler tábornok kijelentette, hogy nem tekinti magát­­politikusnak, ide­ a jelenlegi helyzetet épúgy fogja­ fel, mint Romero. Csatlako­zik ehhez a dicsérethez, a­melyben Romero a ka­tonaságot részesítette és barátainak azt tanácsolva, hogy lépjenek Romero pártjába. Romero felköszön­tőjében kifogásolta Kuba autonómiáját, kiemelte Weyler érdemeit, és azt erősítette, hogy csak az ő pártja képes egyedül Spanyolország hatalmát ismét érvényesíteni. ÚJDONSÁGOK. Budapest, január 2. — A király vadászaton. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy a király ma délután kü­lönvonaton Radmerbe ment vadászatra és kedden tér ide vissza. — Személyi hírek. A magyar ajkú görög­katoliku­sok országos végrehajtó bizottsága a magyar liturgia tárgyában tartott utolsó ülésében több más intézkedés mellett Szabó Jenő és Pásztélyi Jenő kat. kongresszusi képviselőket tagjaivá választotta. — Bern báró krajnai tartományi főnök, ma tette le Bécsben a titkos taná­csosi esküt. — A pápa jubileuma. Mint bécsi tudósítónk jelenti, a pápa jubileumát tegnap Bécs összes templomaiban misékkel ünnepelték meg. Az István-templomban Gruscha tábornok Tedeumot mondott. A felségek a főudvarmester által sze­­rencsekivánataikat fejeztették ki a nunczius előtt. Azonkívül Stefánia özvegy trónörökösné, Lajos Viktor és Rainer főherczegek, Goluchoivski gróf külügyminiszter, számos udvari és állami méltó­ság és a diplomácziai testület tagjai személye­sen fejezték ki jókívánságaikat. — Ebéd Ottó főherczegnéi. Bécsből telefonál­ják, hogy tegnap este Ottó föherczegnél családi ebéd volt, a­melyen ő Felsége is részt vett. — Merénylet egy herczeg ellen. Tifliszből jelentik, hogy egy Plintsevszki nevű nyolczvan­­éves, rossz hírű magán­ügynök tegnap este az utczán megtámadta Bagratin-Machranszki her­­czeget és egy tőrdöféssel megsebesítette a kezén. Azután revolverrel lőtt rá és a golyó a herczeg gyomra tájékán súlyos sebet okozott. Ezután Plintsevszki golyót röpített a fejébe és rögtön meghalt. Bagratin-Machranszki herczeg lakásán látogatást tettek; Mihálovics Miklós nagyher­­czeg és a tifliszi hatóságok vezetői. A gyilkos­sági kísérlet okának azt mondják, hogy Plin­tsevszki Bagratin h­erczegtől valami nagy adós­ság kifizetését kérte és ez alkalommal oly ira­tokra hivatkozott, a­melyeket a her­czeg hami­saknak nyilvánított. A herczeg ezért feljelentést tett a törvényszéknél. — Faure elnök balesete. Parisból sürgöny­zik, hogy mikor Faure elnök délelőtt a szenátus elnökének látogatására indult, az utána hajtató kocsi lovai megvadultak és az elnök kocsijának nekirohantak. Faure sértetlen maradt, de el kellett hagynia kocsiját, a­mely könnyen meg­sérült. — Saussier búcsúja. Egy párisi tudósítónk jelenti, hogy az elyséei palotában lefolyt fogadás­nál Saussier tábornok bemutatván a tisztikart az elnöknek, mélyen meghatva adott kifejezést saj­nálatának, hogy a szolgálattól meg kell válnia és biztosította Fauret a tisztek odaadásáról. Faure Francziaország nevében megköszönte azokat a ki­váló szolgálatokat, a­melyeket Saussier tábornok az ország érdekében teljesített. ■— Vidéki zsurnalisztika. A Kassai Hírlap szer­kesztését az uj évtől kezdve Haslinger József a lap eddigi belmunkatársa vette át. A volt szerkesztők Balogh Géza és Békefi Ödön a laptól megváltak. — Pécs város díszpolgára. Pécs városa nem­régiben díszpolgárává választotta Zsolnay Vilmos nagyiparost s a város képviselőtestülete tegnap nyújtotta át ünnepélyesen a díszpolgári oklevelet neki. Majorossy Imre polgármester méltatta Zsel­naynak­ a magyar ipar és Pécs város fölvirágozta­­tása körül szerzett érdemeit.­­ A millenniumi érmek s Zentáról jelentik, hogy a millenniumi kiállításon nyert érmek és díszoklevelek ma fényes ünnepséggel osztottak ki Zentán az iparosok között. Az ünnepség fényét nagyban emelte a város országgyűlési képviselőjé­nek, Kovács Pálnak jelenléte, kinek nagyhatású beszéde óriási lelkesedést keltett. Az ünnepély után 250 terítékű bankett volt, a melyen a város népszerű képviselője lelkes ünneplés tárgya volt. — Pálmay Ilka Szegeden. Gróf Kinszkyné Pálmay Ilka asszony, a ki jelenleg Bécsben ven­dégszerepel, kedves levelet intézett Szeged közön­ségéhez azon alkalomból, hogy a szegedi mentő­egyesület és bécsi-magyar nemzeti szövetség javára rendezendő hangversenyre, a­mely január 8-án lesz a Tisza nagytermében, meghívta a rendező­­bizottság. A művésznő levele így szól: Szeged szab. kir. város nagyérdemű közönségéhez! Értesülve a jövő hó 8-án szép városukban tartandó jótékonyczélu mulatságukról, magam is a legnagyobb vágygyal kívánkozom körükbe, de saj­nos, a körülmények folytán ezt tennem jelenleg lehe­tetlen s igy csakis gondolatban fogok örömükben osztozni! Bizom azonban, hogy a közel­jövőben si­­kerülene ismét látnom a legmagyarabb várost, hol néhány év előtt tapasztaltam, az ottani közönségnek irántam tanúsított szeretetét. Mulatságuknak a lehető legszebb sikert kí­vánva, maradtam a viszontlátásra Bécs, 1897. deczember 29-én tisztelettel Pálmay Ilka. Ez a viszontlátás pedig, mint a rendező bi­zottság elnökének irta a művésznő, a tavaszelőn lenne, a­mikor Angliából ismét hazajön hosszabb ideig tartó vendégszereplésre, ekkor vidéki körútra is indul és meglátogatja Szegedet is. — Nagy családok. Legnagyobb családja, a legtöbb egyenes leszármazottja volt eddigese Angliában lady Templenek, Stolban (Angliá­ban), kinek négy fia és kilencz lánya volt és halálakor 70­) leszármazottat hagyott hátra. Mrs. Hornwood Lenhamban 367-et, még pedig tizenhat gyermeket, száztizennégy unokát, két­­százhuszonnyolcz másodunokát s kilencz har­madunokát. Mrs Mary Niegh­bour, Ashurst Wood­­ból ötszázat. Mrs Barnah Harvey, ki 101 éves korában 1892-ben halt el s Mapperleyben te­­mettetett el, 253 élő leszármazottat hagyott maga után, még pedig hat gyermeket, 64 uno­kát, száznegyvenkilencz másodunokát s har­­mincznégy harmadunokát. Egy caughnawari indiánus után, ki Montreál mellett hunyt el s 103 életévet élt, 1000 leszármazott maradt. Há­rom felesége volt egymásután, kiktől 36 gyer­meke született. Ezeknek gyermekeik, unokáik s másodunokáik voltak. E harminczhat gyermek közül huszonnyolcz még ma is életben van. Az új franczia család­rendszer mellett jólesik ilyen hő áldásokról is hírt adni. — A déli harangozás. Kevesen tudják a magyarok közül is, hogy a római katolikusoknál általában elterjedt szokás, hogy délben harangoz­nak, történelmünk egyik kimagasló eseményével, a nándorfehérvári 1456-iki csatával áll összeköttetés­ben . III. Kalixtus pápa egyenesen ennek a híres diadalnak emlékére rendelte el, hogy azontúl minden templomban délben megszóllaljon a harang. Igazán szólva azonban a nándorfehérvári diadal csak alkalmas ok volt, a déli harangozás elrendelését helyesebben ba­bonás okkal lehet összekapsolni, a félelemmel az üstö­kösök ellen, mely régi s még ma is nagyon uralkodó babona ellen az egyház is tehetetlennek bizonyult. Az üstökösök rossz hite már az ó­korban el volt ter­jedve s azóta folyvást megmaradt. Neró uralkodása idejétől fogva számtalan esetet jegyeznek fel, midőn az üstökösök megjelenése az égboltoza­ton, nagy szerencsétlenségekkel állott összeköt­tetésben. II. Sándor pápa, Oroszlánszivű Ei­­kárd Fülöp Ágost franczia király, II. Frigyes német császár, IV. Incze pápa s számos más nevezetes fejedelem halálát uj üstökösök feltű­nése jelölte meg, s már a középkorban szójá­rássá lett. »Movastella novus rex« (Uj üstökös uj királyt hoz.) Még a jelen században, 1829-ben is tudományosan igyekezett kimutatni Forster angol orvos, hogy az üstökösök, továbbá a jár­ványos bajok s éhségek közt összefüggés van. Krisztus születése óta, szerinte, minden üstö­kösök feltűnésekor valami nagy csapás követ­kezett be, habár az általa felsorolt nagy csapá­sok közt van olyan is, hogy Vesztfáliában na­ivan pusztulnak a macskák. 1456-ban, kevéssel azután, hogy a törökök Konstantinápolyt elfog­­lalták, feltűnt a nagy Halley-féle üstökös. Gon­dolható, hogy ily körülmények között a rémület általános lett, mindenki azt hitte, hogy a törökök Európát elfoglalják. A pápa általános imádkozást rendít el s keresztes hadjáratot hirdetett. Hu­­nyady János és Kapisztrán János azonban meg-,­verték a törököket. A babona hirdetői nem za­varodtak meg, azt mondták, hogy az üstökös a törököknek hirdetett szerencsétlenséget. S ek­kor rendelte el a pápa a déli harangozást. Pár hó múlva azonban, midőn a nagy Hunyady meghalt, rögtön előállottak azzal az állítással, hogy az üstökös a nagy hadvezér halálát je­lentette. Ma már fél ezred óta zúg a déli ha­rangszó a földteke minden részében, de a nép tömege még mindig babonás félelemmel nézi az új üstökösöket s csaknem minden évtizedben szárnyra kel e­rege a nagy szerencsétlenségekről, sőt a vi­lág végéről is. — A becsületért. Muntyán Juon acsczuzai lakos régóta szerelmes volt a Kovács Petika asu­­czai czigány feleségébe, Kovács Rózsába. Hogy az asszonyhoz hozzáférjen, azt eszelte ki, hogy le­itatja őket. Elment hozzájuk karácsony másodnap­ján együtt vacsoráztak és ittak, pálinkát és bort Mun­tyán vitte. Eláztak mindhárman, de legjobban Muntyán, a­ki a másik kettőt nézte részegnek. Az asszonyt ölelni és erőszakosan csókolni kezdte, de az védekezett a felhevült férfi ellen. Dulakodás közben magához tért a férj is s látva a vendég erőszakoskodását, fejszét ragadott s annak fokával néhányszor fejbe ütötte Muntyánt, a ki több he­lyen bezúzott koponyával bukott a földre. A fél­holt embert azután elvitték a házába s a kony­hába letéve, ott hagyták. Muntyán kedden dél­után nagy kínok között meghalt, előbb azon­ban a b­almágyi vizsgálóbíró kihallgatta. Frits La­jos vizsgálóbíró vezette a vizsgálatot. Az elfogott házaspárt is kihallgatták. Az asszony a hal­dokló utolsó vallomásával ellentétben azt várja, hogy Muntyánt ő ütötte le becsülete védelmében. A férj is így adta elő az esetet. Mindenesetre érdekes lesz a pör, melynek hősnője az aszszony,­ a­ki becsülete védelmében lett gyilkos. — Pipaszár a lovagiasságban. A kard, pisz­toly, flörett és hasonlók mind igen szép és szokott eszközök a lovagiasságban, de megvan az a nagy hátrányuk, hogy valami bajt is okozhatnak. Mennyi­vel szebb eszköz a pipaszár ! A­kit ütnek vele, annak nem nagyon fáj s a­ki üt, elégtételt vett magának. S a­mikor komolyabb bajt okozhatna , eltörik. A pipa­­szárat, mint lovagias eszközt, a napokban Mezőkovács­­házán vették foganatba. Mint ottani levelezőnk írja, a mezőkovácsházi zsidó hitközség elnökét fölkereste egy hitközségi tag és meginterpellálta az iránt, hogy intézkedjék R. E. eltávozott hitközségi tag hátra­lékos tartozásának — vagy negyven-ötven forintnak — behajtása iránt, mert ha az elintézetlen marad,­ a felelősség a hitközségi elnököt fogja terhelni. Az interpelláló kissé erélyes szavakat használt, a­mi az elnököt kihozta a flegmából és szóvi­tába kerekedett. A vita hevében egynémely inparlamentáris szók röpködtek s azokért az elnök a lovagiasság történetében páratlan mó­don vett magának elégtételt: a pipaszárral:" Igen erős avanszokkal és bandázs nélkül. A harmadik összecsapásnál a pipaszár eltörött. A jelenlevő tanuk nem léptek közbe, ellenben az elnök a kar­jaival ment az ellenfélnek, a­ki ezalatt kimenekült az utczára. Ott még egy erős ütést akart reá mérni, de csak a kalapját üthette le. Párbaj után a felek nem békültek ki, hanem a legyőzött egy levélben fölszólította az elnököt, hogy, miután már több ízben viselte magát az elnöki tekintélyhez nem illően , a pipaszár-affénet csak tetézte ezeket, három nap alatt mondjon le, különben rendkívüli közgyűlést hivat össze az ügyében. Mezőkovácsházán most nagy érdeklődéssel várják a pipaszár-affér kimenetelét. — Az unoka. Egy János, a­ki már túl van az ötvenen, panaszt tett a szegedi polgármester­nél. Panasza szólt egy ember ellen, a­ki nem akar meghalni. — Kérem — aszondja szegény vagyok, oszt­mán megöregszik is, oszt magam is alig győzöm etetni a szám, de még ott van az öreg. — Miféle üreg? — Az öregapám­, az is ott van, oszt­mán mo­zogni se tud, de elni tud, meg kell neki, én meg nem tudok neki anni . .. — Hány esztendős az öreg? — Századikba mén, de azér őszika. És kérte, hogy a város vegye át a százeszten­dős öreget — »kosztba, kovártélba.« MAGYAR ÚJSÁG, 1898.január 3.

Next