Magyar Ujság, 1898. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-03 / 3. szám
4 szerint Madridban hat lapot lefoglaltak, amelyek Weyler tiltakozását közölték. E tiltakozásban az foglaltatik, hogy a spanyol katonaságot utálatos, durva módon gyalázták az égész világ előtt, amiért gyors és nyilvános elégtételt kíván Spanyolország és a hadsereg becsülete. Weyler egész tisztelettel arra kéri a régens-királynét, hogy a múlhatatlanul szükséges elégtételt adja meg. Madrid, javuár 2: Tegnapelőtt Robreronál ebéd volt, amelyenWeyler tábornok kijelentette, hogy nem tekinti magátpolitikusnak, ide a jelenlegi helyzetet épúgy fogja fel, mint Romero. Csatlakozik ehhez a dicsérethez, amelyben Romero a katonaságot részesítette és barátainak azt tanácsolva, hogy lépjenek Romero pártjába. Romero felköszöntőjében kifogásolta Kuba autonómiáját, kiemelte Weyler érdemeit, és azt erősítette, hogy csak az ő pártja képes egyedül Spanyolország hatalmát ismét érvényesíteni. ÚJDONSÁGOK. Budapest, január 2. — A király vadászaton. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy a király ma délután különvonaton Radmerbe ment vadászatra és kedden tér ide vissza. — Személyi hírek. A magyar ajkú görögkatolikusok országos végrehajtó bizottsága a magyar liturgia tárgyában tartott utolsó ülésében több más intézkedés mellett Szabó Jenő és Pásztélyi Jenő kat. kongresszusi képviselőket tagjaivá választotta. — Bern báró krajnai tartományi főnök, ma tette le Bécsben a titkos tanácsosi esküt. — A pápa jubileuma. Mint bécsi tudósítónk jelenti, a pápa jubileumát tegnap Bécs összes templomaiban misékkel ünnepelték meg. Az István-templomban Gruscha tábornok Tedeumot mondott. A felségek a főudvarmester által szerencsekivánataikat fejeztették ki a nunczius előtt. Azonkívül Stefánia özvegy trónörökösné, Lajos Viktor és Rainer főherczegek, Goluchoivski gróf külügyminiszter, számos udvari és állami méltóság és a diplomácziai testület tagjai személyesen fejezték ki jókívánságaikat. — Ebéd Ottó főherczegnéi. Bécsből telefonálják, hogy tegnap este Ottó föherczegnél családi ebéd volt, amelyen ő Felsége is részt vett. — Merénylet egy herczeg ellen. Tifliszből jelentik, hogy egy Plintsevszki nevű nyolczvanéves, rossz hírű magánügynök tegnap este az utczán megtámadta Bagratin-Machranszki herczeget és egy tőrdöféssel megsebesítette a kezén. Azután revolverrel lőtt rá és a golyó a herczeg gyomra tájékán súlyos sebet okozott. Ezután Plintsevszki golyót röpített a fejébe és rögtön meghalt. Bagratin-Machranszki herczeg lakásán látogatást tettek; Mihálovics Miklós nagyherczeg és a tifliszi hatóságok vezetői. A gyilkossági kísérlet okának azt mondják, hogy Plintsevszki Bagratin herczegtől valami nagy adósság kifizetését kérte és ez alkalommal oly iratokra hivatkozott, amelyeket a herczeg hamisaknak nyilvánított. A herczeg ezért feljelentést tett a törvényszéknél. — Faure elnök balesete. Parisból sürgönyzik, hogy mikor Faure elnök délelőtt a szenátus elnökének látogatására indult, az utána hajtató kocsi lovai megvadultak és az elnök kocsijának nekirohantak. Faure sértetlen maradt, de el kellett hagynia kocsiját, amely könnyen megsérült. — Saussier búcsúja. Egy párisi tudósítónk jelenti, hogy az elyséei palotában lefolyt fogadásnál Saussier tábornok bemutatván a tisztikart az elnöknek, mélyen meghatva adott kifejezést sajnálatának, hogy a szolgálattól meg kell válnia és biztosította Fauret a tisztek odaadásáról. Faure Francziaország nevében megköszönte azokat a kiváló szolgálatokat, amelyeket Saussier tábornok az ország érdekében teljesített. ■— Vidéki zsurnalisztika. A Kassai Hírlap szerkesztését az uj évtől kezdve Haslinger József a lap eddigi belmunkatársa vette át. A volt szerkesztők Balogh Géza és Békefi Ödön a laptól megváltak. — Pécs város díszpolgára. Pécs városa nemrégiben díszpolgárává választotta Zsolnay Vilmos nagyiparost s a város képviselőtestülete tegnap nyújtotta át ünnepélyesen a díszpolgári oklevelet neki. Majorossy Imre polgármester méltatta Zselnaynak a magyar ipar és Pécs város fölvirágoztatása körül szerzett érdemeit. A millenniumi érmek s Zentáról jelentik, hogy a millenniumi kiállításon nyert érmek és díszoklevelek ma fényes ünnepséggel osztottak ki Zentán az iparosok között. Az ünnepség fényét nagyban emelte a város országgyűlési képviselőjének, Kovács Pálnak jelenléte, kinek nagyhatású beszéde óriási lelkesedést keltett. Az ünnepély után 250 terítékű bankett volt, a melyen a város népszerű képviselője lelkes ünneplés tárgya volt. — Pálmay Ilka Szegeden. Gróf Kinszkyné Pálmay Ilka asszony, a ki jelenleg Bécsben vendégszerepel, kedves levelet intézett Szeged közönségéhez azon alkalomból, hogy a szegedi mentőegyesület és bécsi-magyar nemzeti szövetség javára rendezendő hangversenyre, amely január 8-án lesz a Tisza nagytermében, meghívta a rendezőbizottság. A művésznő levele így szól: Szeged szab. kir. város nagyérdemű közönségéhez! Értesülve a jövő hó 8-án szép városukban tartandó jótékonyczélu mulatságukról, magam is a legnagyobb vágygyal kívánkozom körükbe, de sajnos, a körülmények folytán ezt tennem jelenleg lehetetlen s igy csakis gondolatban fogok örömükben osztozni! Bizom azonban, hogy a közeljövőben sikerülene ismét látnom a legmagyarabb várost, hol néhány év előtt tapasztaltam, az ottani közönségnek irántam tanúsított szeretetét. Mulatságuknak a lehető legszebb sikert kívánva, maradtam a viszontlátásra Bécs, 1897. deczember 29-én tisztelettel Pálmay Ilka. Ez a viszontlátás pedig, mint a rendező bizottság elnökének irta a művésznő, a tavaszelőn lenne, amikor Angliából ismét hazajön hosszabb ideig tartó vendégszereplésre, ekkor vidéki körútra is indul és meglátogatja Szegedet is. — Nagy családok. Legnagyobb családja, a legtöbb egyenes leszármazottja volt eddigese Angliában lady Templenek, Stolban (Angliában), kinek négy fia és kilencz lánya volt és halálakor 70) leszármazottat hagyott hátra. Mrs. Hornwood Lenhamban 367-et, még pedig tizenhat gyermeket, száztizennégy unokát, kétszázhuszonnyolcz másodunokát s kilencz harmadunokát. Mrs Mary Nieghbour, Ashurst Woodból ötszázat. Mrs Barnah Harvey, ki 101 éves korában 1892-ben halt el s Mapperleyben temettetett el, 253 élő leszármazottat hagyott maga után, még pedig hat gyermeket, 64 unokát, száznegyvenkilencz másodunokát s harmincznégy harmadunokát. Egy caughnawari indiánus után, ki Montreál mellett hunyt el s 103 életévet élt, 1000 leszármazott maradt. Három felesége volt egymásután, kiktől 36 gyermeke született. Ezeknek gyermekeik, unokáik s másodunokáik voltak. E harminczhat gyermek közül huszonnyolcz még ma is életben van. Az új franczia családrendszer mellett jólesik ilyen hő áldásokról is hírt adni. — A déli harangozás. Kevesen tudják a magyarok közül is, hogy a római katolikusoknál általában elterjedt szokás, hogy délben harangoznak, történelmünk egyik kimagasló eseményével, a nándorfehérvári 1456-iki csatával áll összeköttetésben . III. Kalixtus pápa egyenesen ennek a híres diadalnak emlékére rendelte el, hogy azontúl minden templomban délben megszóllaljon a harang. Igazán szólva azonban a nándorfehérvári diadal csak alkalmas ok volt, a déli harangozás elrendelését helyesebben babonás okkal lehet összekapsolni, a félelemmel az üstökösök ellen, mely régi s még ma is nagyon uralkodó babona ellen az egyház is tehetetlennek bizonyult. Az üstökösök rossz hite már az ókorban el volt terjedve s azóta folyvást megmaradt. Neró uralkodása idejétől fogva számtalan esetet jegyeznek fel, midőn az üstökösök megjelenése az égboltozaton, nagy szerencsétlenségekkel állott összeköttetésben. II. Sándor pápa, Oroszlánszivű Eikárd Fülöp Ágost franczia király, II. Frigyes német császár, IV. Incze pápa s számos más nevezetes fejedelem halálát uj üstökösök feltűnése jelölte meg, s már a középkorban szójárássá lett. »Movastella novus rex« (Uj üstökös uj királyt hoz.) Még a jelen században, 1829-ben is tudományosan igyekezett kimutatni Forster angol orvos, hogy az üstökösök, továbbá a járványos bajok s éhségek közt összefüggés van. Krisztus születése óta, szerinte, minden üstökösök feltűnésekor valami nagy csapás következett be, habár az általa felsorolt nagy csapások közt van olyan is, hogy Vesztfáliában naivan pusztulnak a macskák. 1456-ban, kevéssel azután, hogy a törökök Konstantinápolyt elfoglalták, feltűnt a nagy Halley-féle üstökös. Gondolható, hogy ily körülmények között a rémület általános lett, mindenki azt hitte, hogy a törökök Európát elfoglalják. A pápa általános imádkozást rendít el s keresztes hadjáratot hirdetett. Hunyady János és Kapisztrán János azonban meg-,verték a törököket. A babona hirdetői nem zavarodtak meg, azt mondták, hogy az üstökös a törököknek hirdetett szerencsétlenséget. S ekkor rendelte el a pápa a déli harangozást. Pár hó múlva azonban, midőn a nagy Hunyady meghalt, rögtön előállottak azzal az állítással, hogy az üstökös a nagy hadvezér halálát jelentette. Ma már fél ezred óta zúg a déli harangszó a földteke minden részében, de a nép tömege még mindig babonás félelemmel nézi az új üstökösöket s csaknem minden évtizedben szárnyra kel erege a nagy szerencsétlenségekről, sőt a világ végéről is. — A becsületért. Muntyán Juon acsczuzai lakos régóta szerelmes volt a Kovács Petika asuczai czigány feleségébe, Kovács Rózsába. Hogy az asszonyhoz hozzáférjen, azt eszelte ki, hogy leitatja őket. Elment hozzájuk karácsony másodnapján együtt vacsoráztak és ittak, pálinkát és bort Muntyán vitte. Eláztak mindhárman, de legjobban Muntyán, aki a másik kettőt nézte részegnek. Az asszonyt ölelni és erőszakosan csókolni kezdte, de az védekezett a felhevült férfi ellen. Dulakodás közben magához tért a férj is s látva a vendég erőszakoskodását, fejszét ragadott s annak fokával néhányszor fejbe ütötte Muntyánt, a ki több helyen bezúzott koponyával bukott a földre. A félholt embert azután elvitték a házába s a konyhába letéve, ott hagyták. Muntyán kedden délután nagy kínok között meghalt, előbb azonban a balmágyi vizsgálóbíró kihallgatta. Frits Lajos vizsgálóbíró vezette a vizsgálatot. Az elfogott házaspárt is kihallgatták. Az asszony a haldokló utolsó vallomásával ellentétben azt várja, hogy Muntyánt ő ütötte le becsülete védelmében. A férj is így adta elő az esetet. Mindenesetre érdekes lesz a pör, melynek hősnője az aszszony, aki becsülete védelmében lett gyilkos. — Pipaszár a lovagiasságban. A kard, pisztoly, flörett és hasonlók mind igen szép és szokott eszközök a lovagiasságban, de megvan az a nagy hátrányuk, hogy valami bajt is okozhatnak. Mennyivel szebb eszköz a pipaszár ! Akit ütnek vele, annak nem nagyon fáj s aki üt, elégtételt vett magának. S amikor komolyabb bajt okozhatna , eltörik. A pipaszárat, mint lovagias eszközt, a napokban Mezőkovácsházán vették foganatba. Mint ottani levelezőnk írja, a mezőkovácsházi zsidó hitközség elnökét fölkereste egy hitközségi tag és meginterpellálta az iránt, hogy intézkedjék R. E. eltávozott hitközségi tag hátralékos tartozásának — vagy negyven-ötven forintnak — behajtása iránt, mert ha az elintézetlen marad, a felelősség a hitközségi elnököt fogja terhelni. Az interpelláló kissé erélyes szavakat használt, ami az elnököt kihozta a flegmából és szóvitába kerekedett. A vita hevében egynémely inparlamentáris szók röpködtek s azokért az elnök a lovagiasság történetében páratlan módon vett magának elégtételt: a pipaszárral:" Igen erős avanszokkal és bandázs nélkül. A harmadik összecsapásnál a pipaszár eltörött. A jelenlevő tanuk nem léptek közbe, ellenben az elnök a karjaival ment az ellenfélnek, aki ezalatt kimenekült az utczára. Ott még egy erős ütést akart reá mérni, de csak a kalapját üthette le. Párbaj után a felek nem békültek ki, hanem a legyőzött egy levélben fölszólította az elnököt, hogy, miután már több ízben viselte magát az elnöki tekintélyhez nem illően , a pipaszár-affénet csak tetézte ezeket, három nap alatt mondjon le, különben rendkívüli közgyűlést hivat össze az ügyében. Mezőkovácsházán most nagy érdeklődéssel várják a pipaszár-affér kimenetelét. — Az unoka. Egy János, aki már túl van az ötvenen, panaszt tett a szegedi polgármesternél. Panasza szólt egy ember ellen, aki nem akar meghalni. — Kérem — aszondja szegény vagyok, osztmán megöregszik is, oszt magam is alig győzöm etetni a szám, de még ott van az öreg. — Miféle üreg? — Az öregapám, az is ott van, osztmán mozogni se tud, de elni tud, meg kell neki, én meg nem tudok neki anni . .. — Hány esztendős az öreg? — Századikba mén, de azér őszika. És kérte, hogy a város vegye át a százesztendős öreget — »kosztba, kovártélba.« MAGYAR ÚJSÁG, 1898.január 3.