Magyar Ujság, 1899. április (8. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-07 / 96. szám

1899. április 7. MAGYAR ÚJSÁG. — Bocsánatot kérek, hogy ily röviden szól­tam ezúttal... — szerénykedik a sokoldalú doktor. — Szívesen megbocsátunk! Nincs miért! Ön sohase beszélhet elég röviden! — kiáltják­ fe­léje minden oldalról. Lits Gyulára került a sor. Nagy elisme­réssel szólott a földművelési miniszter eddigi munkásságáról, a gazdasági munkáskérdés ta­pintatos és humánus szabályozásáról, a borter­melés dolgában tett üdvös intézkedéseiről, majd a biztosító­ társulatok, főként és elsősorban pe­­dig a jégkárbiztosítás dolgát ajánlotta a minisz­ter figyelmébe. A­mit a biztosító­társaságok kartelljéről mondott nagy érdeklődéssel hallgat­ták és mikor gyors és erélyes intézkedéseket sürgetett, erősen meghelyeselték. A beszéd után öt perc­ szünetet adott az elnök. Szünet után hirtelen kiürült a folyosó, el­lenben sűrűn megteltek a terem lejtői minden oldalon. Csend volt és nagy érdeklődés. Darányi Ignácz földmivelési miniszter kelt szólásra. Bevezetésül egy lojális megemlékezéssel kezdte a miniszter — az elődei érdemeinek adózván mindenekelőtt: — Az ő munkájuk az alapozás munkája volt. Az alap nem látszik, de nélküle építeni nem lehetne és a jelen munkája a múlt ered­ményein épül. Mindenekelőtt a felszólalók fejtegetéseit vette sorra a miniszter. A jégkárbiztosítást leg­helyesebben és legalaposabban szövetkezeti ala­pon lehet és kell megoldani. A kezdeményezés a gazdák feladata, de arról eleve biztosítékot nyújt a miniszter, hogy a kormány támogatása teljes mértékben részükön lesz. — Helyes! Helyes! — morajlik végig a Házon. A felhangzott kifogásokra a leghathatósabb argumentummal, a kormány tetteinek s intéz­kedéseinek felsorolásával válaszolt a miniszter. Kiderült, hogy a kormány figyelme hamarább gondoskodott orvosló­szerekről, mint a felszólalók legnagyobb része a bajokat észrevette. Sűrű és meleg tetszés követte a miniszter fejtegetéseit, a­melyek érdekességben és hatásban egyre növe­kedtek, mikor a szocziális kérdések taglalására tért át.­­ A munkástörvény szerencsésen, az aggo­dalmasok által jósolt rázkódások nélkül mentek át a gyakorlatba. A józan és törekvő magyar munkás hamar meggyőződött róla, hogy e tör­vény nem ellenére, hanem az ő érdekében alkot­tatott. Ez a siker nem a pihenést, hanem a továbbmunkálkodást jelenti. További új munkás­­törvények hozatalára fogom felhívni a tisztelt Házat. — Éljen! Helyes! — kavargott hangosan. — Nem puskával és golyóval kívánjuk mi megoldani a munkáskérdést, hanem a nép fel­világosításával, kapaczitálván a népet és meg­győzvén a maga igaz érdekeiről. Nagy érdeklődés, elevenség és pezsgés kö­zött szólt a miniszter a borhamisitás kérdéséről. — A kormány, élén a miniszterelnök úrral, mint belügyminiszterrel, el van határozva, hogy szilárdan megmarad megkezdett útján, erélyesen torolva meg minden hamisítást . . . — Nem kell félni a rágalmaktól! — kiáltja Polónyi. — Megmaradok ez után, — folytatta a miniszter — bármily befolyással lenne is parla­menti helyzetemre, mert alkotmányos gondolko­dású politikus előtt nem az a fő, meddig ma­rad miniszter, hanem az, hogy a­míg az volt, hogyan teljesítette kötelességét. — Éljen! Éljen! — zúgott a Ház minden oldalán. Nagy elismeréssel emlékezett meg a mi­niszter minisztériuma tisztikarának és a társada­lomnak e kérdés alkalmával tanúsított magatar­tásáról. Kiterjeszkedett azután a tárczája tár­gyalásánál felmerült kérdések csaknem mindeni­­kére, olyan felvilágosításokat adván, a­melyek nem egyszer a Ház valamennyi oldalán zajos tetszést keltettek. Befejezésül a most előkészítés alatt lévő és tervbe vett munkálatok ismerteté­sével szolgált a Háznak, egy nagyarányú mun­kásság perspektíváját tárva fel előtte.­­ Ezekben ismertettem munkásságomat és terveimet, ha úgy találják, hogy az érdemes mindenkor hálásan tapasztalt jóindulatukra, ajánlom becses támogatásukba. Hosszú éljenzés, helyeslés és taps hangzott fel, a gratulánsok körülsereglették a minisztert és időbe telt, míg Barta Ödön szóhoz juthatott. A Tiszaszabályozásról beszélt a negyvennyolczas törvényhozó elsősorban, de közben foglalkozott a szőllőrekonstrukc­ióval is. Beletelt egy kis félórába, míg annyi kifogást tudott összeszer­vezni, a­mennyinek alapján nem fogadja el a költségvetést. Szivák Imre volt a következő szónok. Igen nagy figyelem és egyre fokozódó érdeklődés mel­lett beszélt a gabonauzsoráról. Élénk színekkel festette azt a rombolást, a­melyet ez a burkolt uzsora a szegényebb lakosság körében műveit. Hosszú időn át ez a visszaélés egész szabadon pusztított, sőt legutóbb is akadt egy tanácsa a kúriának, a­mely nem talált benne uzsorát. — A handlétanács! — kiáltja közbe Po­lónyi. Egy új törvény meghozatalát sürgeti Szivárc, a­mely betöltse azt az űrt, a­mely jogéletünk­ben e kérdésnél mutatkozik. A kisbirtokosok hitelviszonyainak javítását is sürgős feladatnak tartja. Védje meg a parlament törvényes intéz­ményekkel a nemzet minden osztályának érde­keit — egyenlően. Zajosan meghelyeselték a beszédet. Fél kettő volt már, mikor »ötperczre« szót kért Marjay Péter, a »buzaringelés« dolgában intézvén kér­dést a földmivelésügyi miniszterhez. De egyúttal megkérdezte azt is, nem lehetne a Debreczenbe tervezett gazdasági iskolát áthelyezni Hajdu- Böszörményre . . . — Karczagra! — kiáltja Papp Elek. — Szoboszlóra! — Hezitál Polónyi. De azért nem vesztek össze rajta, sőt ez­után szó nélkül letárgyalták a földmivelési tárcza egész csomó tételét. Csak a Perezd Dezső hangja hallatszott, a mint felváltva mondogatta, hol igy, hogy: — Elfogadtatik! — hol meg igy, hogy: — Megszavaztatik! Egy része a tárczának még holnapra ma­radt, de ekkor már sor kerül a Wlassics Gyula tározójára is. A képviselőház ülése április 6-án. — Délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni, Hock János. A kormány részéről jelen van: Széll Kál­mán miniszterelnök. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Bemutatom a miniszterelnök átiratát, melylyel megküldi az állami számvevőszéknek az 1898-iki számadási év 4-ik negyedében előfordult túlkiadásokra vonatkozó pótjelentését. A jelentés kinyomatik s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a zárszámadás vizsgáló bizottságnak. Bemutatom továbbá Aldebrő és Fokszabadi községi lakosoknak Molnár János képviselő által beadott kérvényeit, a politikai, gazdasági és erköl­csi bajok orvosa tárgyában. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Mentelmi ügyek. Schmidt Gyulának, a mentelmi bizottság elő­adójának referálása alapján vita nélkül elhatároz­ták, hogy Bartha Miklós mentelmi jogát párbaj vétség miatt felfüggesztik. Okolicsányi László mentelmi jogát rágalmazás vétsége miatt szintén felfüggesztik. Mócsy Antal mentelmi jogát rágalmazás miatt szintén kiadatni kéri a mentelmi bizottság. Pád­er Rezső a bizottság indítványát nem teszi magáévá. Mócsy csak azt mondta, nem érti hogyan lehet az egyetemnek olyan tanára, a­ki a katedráról a katoliczizmust gyalázza. Ez nem rágalmazás. Barta Ödön ugyancsak a mentelmi jog fel­függesztése ellen nyilatkozik. Nem megbecstelenítő az, ha tisztségére alkalmatlannak nyilvánít valakit olyan férfiú, a­kiről ismeretes, hogy az illetővel homlokegyenest ellenkező nézeteket vall. A Ház a mentelmi bizottság indítványának mellőzésével Mócsy Antal mentelmi jogát nem függesztette fel. A bűntett, esetleg vétség elkövetésére való felhívás miatt vádolt Olay Lajos mentelmi jogát a Ház felfüggesztette. A becsületsértéssel vádolt Sima Ferencz mentelmi jogát a Ház nem függesztette fel. Sima Ferencz mentelmi jogának megsértését jelentette be, mivel a budapesti vizsgálóbíró őt a Háztól való kikérése nélkül megidézte. A Ház úgy döntött, hogy a mentelmi jog megsértése nem forog fenn. A védjegybitorlással vádolt Weisz Berthold mentelmi jogát nem függesztették fel. A becsületsértéssel vádolt Okolicsányi László mentelmi jogát a Ház felfüggesztette. Sima Ferenczet egy belügyminiszteri rendelet ellen való kihágással vádolják. A Ház Sima Ferencz mentelmi jogát felfüg­gesztette. A becsületsértéssel vádolt Berchtold Arthur gróf mentelmi jogát nem függesztették fel. Sima Ferencz mentelmi jogának megsértését jelentette be, mivel őt a szegedi kir. törvényszék megidézte a nélkül, hogy erre a Háztól jogot nyert volna. A Ház úgy döntött, hogy a mentelmi jog megsértése nem forog fenn. Következik a földmivelésügyi tárc­a költségvetésének tárgyalása. Lázár György: A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, mert a kormány gazda­sági politikájának irányát teljes mértékben appro­­bálja. Fontos és sürgős megoldásra váró kérdés a Tisza vizének rendszeres szabályozása. A­mig a szabályozást végre nem hajtják, az alföldi nép földjei, községei, városai állandó veszélyben forog­nak. Az ecsedi láp lecsapolásával már fontos lépés történik ez irányban. S úgy a földmivelési minisz­ternek, mint Károlyi Tibor grófnak, ki a szabá­lyozás élén áll, őszinte háláját fejezi ki szívélyes­ségükért. Meg van róla győződve, hogy a Darányi Ignácz földmivelési miniszter, a ki át van hatva az ország gazdasági szükségleteinek fontosságától, meg fogja valósítani a már Széchényi István által kifejtett tervet: A Tisza szabályozásának nagy­szabású teljes rendszerét. Óhajtaná, hogy a szegedi körtöltést felemel­jék, mert ezt a töltést annak idején az akkor való vízszin-magasságba mérten készítették, ma azonban már biztosítékot nem nyújt. Figyelmébe ajánlja a mi­niszternek alaposabb gazdasági tanintézeteknek az alföldön való felállítását. Régi óhaja ez az alvi­­déknek és teljes mértékben megérdemli a pár­tolást. A tételt elfogadja. (Élénk helyeslés jobbról.) Major Ferencz: Tiltakozik az ellen a törekvés ellen, hogy Magyarországot agrár államnak megtart­sák, mert e törekvés megbénítja az ország közgazda­ságát. Az ipar adná meg a pezsgést közgazdaságunk­nak s tenne bámulatos szolgálatokat a földmivelés­­nek. Íme, Németország búzafogyasztása kétszáz perczenttel növekedett az utolsó 25 év alatt ipari fejlődése következtében ! A költségvetéshez politikai okokból nem já­rul hozzá. Siti Gyula: A kormány gazdasági irányzatá­val a gazdaközönség osztatlan elismerését vívta ki. (Élénk általános tetszés.) A jégbiztosítás tárgyában intéz kérdést a mi­niszterhez. Ismeretes, hogy tavaly az ország a jég­ .

Next