Magyar Ujság, 1899. április (8. évfolyam, 91-119. szám)
1899-04-07 / 96. szám
1899. április 7. MAGYAR ÚJSÁG. — Bocsánatot kérek, hogy ily röviden szóltam ezúttal... — szerénykedik a sokoldalú doktor. — Szívesen megbocsátunk! Nincs miért! Ön sohase beszélhet elég röviden! — kiáltják feléje minden oldalról. Lits Gyulára került a sor. Nagy elismeréssel szólott a földművelési miniszter eddigi munkásságáról, a gazdasági munkáskérdés tapintatos és humánus szabályozásáról, a bortermelés dolgában tett üdvös intézkedéseiről, majd a biztosító társulatok, főként és elsősorban pedig a jégkárbiztosítás dolgát ajánlotta a miniszter figyelmébe. Amit a biztosítótársaságok kartelljéről mondott nagy érdeklődéssel hallgatták és mikor gyors és erélyes intézkedéseket sürgetett, erősen meghelyeselték. A beszéd után öt perc szünetet adott az elnök. Szünet után hirtelen kiürült a folyosó, ellenben sűrűn megteltek a terem lejtői minden oldalon. Csend volt és nagy érdeklődés. Darányi Ignácz földmivelési miniszter kelt szólásra. Bevezetésül egy lojális megemlékezéssel kezdte a miniszter — az elődei érdemeinek adózván mindenekelőtt: — Az ő munkájuk az alapozás munkája volt. Az alap nem látszik, de nélküle építeni nem lehetne és a jelen munkája a múlt eredményein épül. Mindenekelőtt a felszólalók fejtegetéseit vette sorra a miniszter. A jégkárbiztosítást leghelyesebben és legalaposabban szövetkezeti alapon lehet és kell megoldani. A kezdeményezés a gazdák feladata, de arról eleve biztosítékot nyújt a miniszter, hogy a kormány támogatása teljes mértékben részükön lesz. — Helyes! Helyes! — morajlik végig a Házon. A felhangzott kifogásokra a leghathatósabb argumentummal, a kormány tetteinek s intézkedéseinek felsorolásával válaszolt a miniszter. Kiderült, hogy a kormány figyelme hamarább gondoskodott orvoslószerekről, mint a felszólalók legnagyobb része a bajokat észrevette. Sűrű és meleg tetszés követte a miniszter fejtegetéseit, amelyek érdekességben és hatásban egyre növekedtek, mikor a szocziális kérdések taglalására tért át. A munkástörvény szerencsésen, az aggodalmasok által jósolt rázkódások nélkül mentek át a gyakorlatba. A józan és törekvő magyar munkás hamar meggyőződött róla, hogy e törvény nem ellenére, hanem az ő érdekében alkottatott. Ez a siker nem a pihenést, hanem a továbbmunkálkodást jelenti. További új munkástörvények hozatalára fogom felhívni a tisztelt Házat. — Éljen! Helyes! — kavargott hangosan. — Nem puskával és golyóval kívánjuk mi megoldani a munkáskérdést, hanem a nép felvilágosításával, kapaczitálván a népet és meggyőzvén a maga igaz érdekeiről. Nagy érdeklődés, elevenség és pezsgés között szólt a miniszter a borhamisitás kérdéséről. — A kormány, élén a miniszterelnök úrral, mint belügyminiszterrel, el van határozva, hogy szilárdan megmarad megkezdett útján, erélyesen torolva meg minden hamisítást . . . — Nem kell félni a rágalmaktól! — kiáltja Polónyi. — Megmaradok ez után, — folytatta a miniszter — bármily befolyással lenne is parlamenti helyzetemre, mert alkotmányos gondolkodású politikus előtt nem az a fő, meddig marad miniszter, hanem az, hogy amíg az volt, hogyan teljesítette kötelességét. — Éljen! Éljen! — zúgott a Ház minden oldalán. Nagy elismeréssel emlékezett meg a miniszter minisztériuma tisztikarának és a társadalomnak e kérdés alkalmával tanúsított magatartásáról. Kiterjeszkedett azután a tárczája tárgyalásánál felmerült kérdések csaknem mindenikére, olyan felvilágosításokat adván, amelyek nem egyszer a Ház valamennyi oldalán zajos tetszést keltettek. Befejezésül a most előkészítés alatt lévő és tervbe vett munkálatok ismertetésével szolgált a Háznak, egy nagyarányú munkásság perspektíváját tárva fel előtte. Ezekben ismertettem munkásságomat és terveimet, ha úgy találják, hogy az érdemes mindenkor hálásan tapasztalt jóindulatukra, ajánlom becses támogatásukba. Hosszú éljenzés, helyeslés és taps hangzott fel, a gratulánsok körülsereglették a minisztert és időbe telt, míg Barta Ödön szóhoz juthatott. A Tiszaszabályozásról beszélt a negyvennyolczas törvényhozó elsősorban, de közben foglalkozott a szőllőrekonstrukcióval is. Beletelt egy kis félórába, míg annyi kifogást tudott összeszervezni, amennyinek alapján nem fogadja el a költségvetést. Szivák Imre volt a következő szónok. Igen nagy figyelem és egyre fokozódó érdeklődés mellett beszélt a gabonauzsoráról. Élénk színekkel festette azt a rombolást, amelyet ez a burkolt uzsora a szegényebb lakosság körében műveit. Hosszú időn át ez a visszaélés egész szabadon pusztított, sőt legutóbb is akadt egy tanácsa a kúriának, amely nem talált benne uzsorát. — A handlétanács! — kiáltja közbe Polónyi. Egy új törvény meghozatalát sürgeti Szivárc, amely betöltse azt az űrt, amely jogéletünkben e kérdésnél mutatkozik. A kisbirtokosok hitelviszonyainak javítását is sürgős feladatnak tartja. Védje meg a parlament törvényes intézményekkel a nemzet minden osztályának érdekeit — egyenlően. Zajosan meghelyeselték a beszédet. Fél kettő volt már, mikor »ötperczre« szót kért Marjay Péter, a »buzaringelés« dolgában intézvén kérdést a földmivelésügyi miniszterhez. De egyúttal megkérdezte azt is, nem lehetne a Debreczenbe tervezett gazdasági iskolát áthelyezni Hajdu- Böszörményre . . . — Karczagra! — kiáltja Papp Elek. — Szoboszlóra! — Hezitál Polónyi. De azért nem vesztek össze rajta, sőt ezután szó nélkül letárgyalták a földmivelési tárcza egész csomó tételét. Csak a Perezd Dezső hangja hallatszott, a mint felváltva mondogatta, hol igy, hogy: — Elfogadtatik! — hol meg igy, hogy: — Megszavaztatik! Egy része a tárczának még holnapra maradt, de ekkor már sor kerül a Wlassics Gyula tározójára is. A képviselőház ülése április 6-án. — Délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni, Hock János. A kormány részéről jelen van: Széll Kálmán miniszterelnök. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Bemutatom a miniszterelnök átiratát, melylyel megküldi az állami számvevőszéknek az 1898-iki számadási év 4-ik negyedében előfordult túlkiadásokra vonatkozó pótjelentését. A jelentés kinyomatik s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a zárszámadás vizsgáló bizottságnak. Bemutatom továbbá Aldebrő és Fokszabadi községi lakosoknak Molnár János képviselő által beadott kérvényeit, a politikai, gazdasági és erkölcsi bajok orvosa tárgyában. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Mentelmi ügyek. Schmidt Gyulának, a mentelmi bizottság előadójának referálása alapján vita nélkül elhatározták, hogy Bartha Miklós mentelmi jogát párbaj vétség miatt felfüggesztik. Okolicsányi László mentelmi jogát rágalmazás vétsége miatt szintén felfüggesztik. Mócsy Antal mentelmi jogát rágalmazás miatt szintén kiadatni kéri a mentelmi bizottság. Páder Rezső a bizottság indítványát nem teszi magáévá. Mócsy csak azt mondta, nem érti hogyan lehet az egyetemnek olyan tanára, aki a katedráról a katoliczizmust gyalázza. Ez nem rágalmazás. Barta Ödön ugyancsak a mentelmi jog felfüggesztése ellen nyilatkozik. Nem megbecstelenítő az, ha tisztségére alkalmatlannak nyilvánít valakit olyan férfiú, akiről ismeretes, hogy az illetővel homlokegyenest ellenkező nézeteket vall. A Ház a mentelmi bizottság indítványának mellőzésével Mócsy Antal mentelmi jogát nem függesztette fel. A bűntett, esetleg vétség elkövetésére való felhívás miatt vádolt Olay Lajos mentelmi jogát a Ház felfüggesztette. A becsületsértéssel vádolt Sima Ferencz mentelmi jogát a Ház nem függesztette fel. Sima Ferencz mentelmi jogának megsértését jelentette be, mivel a budapesti vizsgálóbíró őt a Háztól való kikérése nélkül megidézte. A Ház úgy döntött, hogy a mentelmi jog megsértése nem forog fenn. A védjegybitorlással vádolt Weisz Berthold mentelmi jogát nem függesztették fel. A becsületsértéssel vádolt Okolicsányi László mentelmi jogát a Ház felfüggesztette. Sima Ferenczet egy belügyminiszteri rendelet ellen való kihágással vádolják. A Ház Sima Ferencz mentelmi jogát felfüggesztette. A becsületsértéssel vádolt Berchtold Arthur gróf mentelmi jogát nem függesztették fel. Sima Ferencz mentelmi jogának megsértését jelentette be, mivel őt a szegedi kir. törvényszék megidézte a nélkül, hogy erre a Háztól jogot nyert volna. A Ház úgy döntött, hogy a mentelmi jog megsértése nem forog fenn. Következik a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Lázár György: A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, mert a kormány gazdasági politikájának irányát teljes mértékben approbálja. Fontos és sürgős megoldásra váró kérdés a Tisza vizének rendszeres szabályozása. Amig a szabályozást végre nem hajtják, az alföldi nép földjei, községei, városai állandó veszélyben forognak. Az ecsedi láp lecsapolásával már fontos lépés történik ez irányban. S úgy a földmivelési miniszternek, mint Károlyi Tibor grófnak, ki a szabályozás élén áll, őszinte háláját fejezi ki szívélyességükért. Meg van róla győződve, hogy a Darányi Ignácz földmivelési miniszter, a ki át van hatva az ország gazdasági szükségleteinek fontosságától, meg fogja valósítani a már Széchényi István által kifejtett tervet: A Tisza szabályozásának nagyszabású teljes rendszerét. Óhajtaná, hogy a szegedi körtöltést felemeljék, mert ezt a töltést annak idején az akkor való vízszin-magasságba mérten készítették, ma azonban már biztosítékot nem nyújt. Figyelmébe ajánlja a miniszternek alaposabb gazdasági tanintézeteknek az alföldön való felállítását. Régi óhaja ez az alvidéknek és teljes mértékben megérdemli a pártolást. A tételt elfogadja. (Élénk helyeslés jobbról.) Major Ferencz: Tiltakozik az ellen a törekvés ellen, hogy Magyarországot agrár államnak megtartsák, mert e törekvés megbénítja az ország közgazdaságát. Az ipar adná meg a pezsgést közgazdaságunknak s tenne bámulatos szolgálatokat a földmivelésnek. Íme, Németország búzafogyasztása kétszáz perczenttel növekedett az utolsó 25 év alatt ipari fejlődése következtében ! A költségvetéshez politikai okokból nem járul hozzá. Siti Gyula: A kormány gazdasági irányzatával a gazdaközönség osztatlan elismerését vívta ki. (Élénk általános tetszés.) A jégbiztosítás tárgyában intéz kérdést a miniszterhez. Ismeretes, hogy tavaly az ország a jég .