Magyar Ujság, 1899. május (8. évfolyam, 120-148. szám)
1899-05-26 / 143. szám
1899. május 10. — Eskütétel. Bécsből jelentik, hogy Schönburg-Hartenstein Alajos herczeg, Klepsch Eduárd altábornagy titkos tanácsosok és Riegeleben báró követ és meghatalmazott miniszter, ma délelőtt Goluchowski gróf külügyminiszter és Abensperg-Traun gróf főkamarás közreműködésével letették az esküt őfelsége előtt. Azután Gautsch báró, az osztrák főszámvevőszék elnöke tette le az esküt Thun gróf miniszterelnök és a főkamarás közreműködésével. — Viktória királynő. Windsorból jelentik, hogy Viktória királynő délután végigkocsizott az ünnepiesen feldíszített utczákon, miközben mindenütt nagy lelkesedéssel üdvözölték. — Pretóriából távirják, hogy a két volksraad Viktória királynő születésnapja miatt elnapolta ülését. — A miniszter köszönete. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Schőnweisz Vilmos perjámosi római katolikus tanítónak, aki a »Délmagyarországi tanítóegylet« által létesítendő »Otthon« javára kétszáz koronát adományozott, köszönetét nyilvánította. — A békekonferenczia figyelmébe. A hágai békekonferenczia sokkal nagyobb hullámokat ver a világon, mint ezt a zöld asztal körül összegyülekező diplomata urak elképzelik. Mint minden intézmény, úgy a békekonferenczia is lassan fejlődik, de fejlődik. Tanácskoznak az államok lefegyverzéséről általában, fontoskodva, az elmélet szürke meggyeit járva. Ha nem is szép ez a hasonlat, de legalább sántít. Nemcsak arról van szó, hogy ennyi meg ennyi ágyúval kevesebb legyen ezután a világon. De nem ám, mint az alább fényesen ki fog derülni. A hágai békekonferenczián nagyon okosan beszélnek és tervezgetnek, de ennek a tervezgetésnek nincs színe, hiányoznak belőle az érdekes részletek. A hágai tanácskozással egyidejűleg megmozdul a társadalom is, amely pedig talán közvetlenebbül, ösztönszerűbben érzi a bajokat, mint a tanácskozó nagyurak. Íme, Stuttgart mellett egy kis városban, az asszonyok heves gyűlést tartottak, melyben a mellett agitáltak, hogy az asszonyok tiltakozzanak az ellen, miszerint fiaikat katonáknak vigyék. Ez ellen bölcsen fel lehet hozni azt az érvet, hogy az államnak nagyobb szüksége van a fiukra, mint a mamáknak. De az viszont beigazolt tény, hogy a háború s egyáltalában a katonáskodás nagyon lazitja a házi fegyelmet s a házastársi viszonyt. Lazitja pedig különösen Angliában, Amerikában s egyebütt, hol a hadsereg önkéntes belépések által szaporodik legnagyobb mérvben. Nagyon sok fiatal férj van a világon, kik életpárjukkal való folytonos viszálykodás miatt csapnak föl katonáknak. Az Egyesült Államoknak egyik ezredese a legutóbb lefolyt amerikaispanyol háború alatt Keywestben ez irányban nyomozásokat tartott s önkénteseinek legalább is a fele kijelentette, hogy a házi perpatvar elől menekültek a háborúba. Valószínűleg azért is harczoltak oly bátran, mert az otthon magukba fojtott boszúságot a spanyolokon adták ki. Különben 1865-ben a polgárháború alatt egy katonaorvos hasonló statisztikai munkálatokat végzett. Az ő századának kapitánya kijelentette, hogy katonáinak kilencztized része (!!) háziviszály miatt állt be katonának. Ezek folytán jó lenne talán a hágai békekonferenczia programmjába egy új pontot beiktatni, mely szólna következőképpen : »A háziháboruság eltörlése s a feleségek lefegyverezése.« Ennek is lenne annyi eredménye, mint a hágai konferenczia többi megállapodásainak, vagyis nem sok. — Támadás az országúton. Említettük, hogy Massanek Gábor drt, a Szent-Margit-kórház segédorvosát Ó-Budán, a bécsi országúton pünkösdvasárnap éjjel éjfél után két teljesen ittas ember megtámadta. A rendőrség a támadókat Hasmann János korcsmáros és Cziegler Nándor földműves személyében kinyomozta. A vizgálat adatai szerint a merénylők nem rablási szándékból, hanem tisztán részegségükben, verekedési vágyból támadták meg a békésen haladó kocsit. A rendőrség veszélyes fenyegetés és szándékos kártétel czimén folytatja a vizsgálatot. — Öngyilkosok a Dunában. Tegnap este 10 órakor a Petőfi-téren egy, a munkásosztályhoz tartozó ember belevetette magát a Dunába. Az öngyilkos néhány perczig küzdött a habokkal, de mire segítségére siettek, elmerült és nyomtalanul eltűnt a hullámok között. A Ferencz József-rakparton pedig este 11 órakor ugrott egy munkásember a Dunába. A hideg fürdő azonban magához térítette, mert kiúszott a partra, ahol a rendőr vette pártfogásába. Az öngyilkosjelölt Pécs Antal lakatos- segédnek mondotta magát. Állítólag életuntsága kergette a halálba. Hunyadi-tér 10. szám alatt levő lakására vitték. — Kongresszus a tuberkulózis ellen. Berlinből táviratozzék. A birodalmi gyűlés épületében ma délelőtt nyílt meg a tüdővész ellen való intézkedésekről tanácskozó kongresszus. Ott voltak a császárné, mint a kongresszus védője, Pozadovszki miniszter a birodalmi kancellár képviseletében és számos előkelőség. Pozadovszki megnyitó beszédében a hágai kongresszusra hivatkozott és azt mondta, hogy mind a két kongresszus fontos dokumentumokat fog szolgáltatni a művelődés történetében korunk szellemének megítéléséhez. Az egyes államok delegátusai, köztük Bell (Amerika), Bronardel (Páris), Grainger Stewart (Anglia), Maragutano (Olaszország), Kusy (Bécs), Korányi (Magyarország) és Bertensen, a czáz tiszteleti orvosa kormányuk nevében szerencsét kívántak a kongresszus munkájához. A kongresszuson körülbelül 2000 tag volt jelen, köztük 200-an a német és a külföldi kormányok képviseletében. A tanácskozás során Kusy dr. Ausztria képviselője, kiemelte, hogy Ausztriában is mindinkább terjed a tudata a tuberkulózis elleni védekezés szükségességének. Ausztriában most szilárdul el vannak tökélve, hogy ezt a gyilkos betegséget, mely az összes halálesetek 13 százalékát okozza, minden eszközt fölhasználva korlátozzák. Korányi tanár, Magyarország képviselője kijelentette, hogy Magyarországon a kormány és a nép kezet fogva küzdenek a tuberkulózis ellen. A szónok a gyűlés élénk tetszése közt kifejezte a czivilizált világ háláját a császárné iránt, hogy elvállalta a kongresszus védőségét. — Tízévi találkozó. Felkérjük azon iskolatársainkat, kikkel együtt a kecskeméti ev. ref. főiskolában 1889. évi junius hó 23-án érettségit tettünk, hogy ez előtt tiz évvel történt megállapodásunkhoz képest Kecskeméten 1899. évi junius hó 25-én (vasárnap) d. e. 8 órakor találkozóra a kecskeméti ev. ref. főiskola VIII-ik osztályú termében megjelenni szíveskedjenek. Szabadkán, 1890 évi május 23. Ötvös János szabadkai és Daróczy János szolnoki kir. bírósági aljegyzők. — Perczel Mór halála. Perczel Mór haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Bonyhádi Perczel József, cs. és kir. vezérőrnagy, cs. és kir. kamarás, saját, valamint neje szül. Vályi Ilona és gyermekei, özv. ifj. Perczel Mórné szül. gróf Haller Gabriella saját és gyermekei, Perczel Dezsőné szül. Perczel Julia saját, férje és gyermekei, özv. ifj. Perczel Miklósné szül. Latinovits Iza, Perczel Sándor saját, úgy neje szül. Hóié Erzsébet és gyermekei, Závody Albinná szül. Perczel Erzsébet saját, férje és gyermekei, dr. gróf Haller Béláné, szül. Perczel Berta saját, férje és gyermekei, Perczel György saját, úgy neje szül. Pápay Mária és gyermekei nevében és Perczel Ilona, nemkülönben id. Perczel Miklós és neje szül. Latinovics Hermina, Perczel Berta és özv. Bárány Sándorné szül. Perczel Mária, mint testvérek bánatos szívvel tudatják az egész kiterjedt rokonság nevében is, hogy felejthetetlen szeretett apjuk, illetve aiuk, nagyapjuk, testvérük és sógoruk bonyhádi Perczel Móricz, 1848/9-iki honvédtábornok. Bonyhádon, folyó évi május hó 23-án esti 7 órakor, életének 88-ik évében szélhüdés következtében a halotti szentségek felvétele után elhunyt. A boldogultnak halt tetemei f. május hó 25-én délután 51/s órakor fognak Bonyhádon beszenteltetni és a családi sírboltban nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmiseáldozat pedig f. hó 26-án reggel 9 órakor fog Bonyhádon és Czikón a kegyurasági templomban bemutattatni. Kelt Bonyhádon, 1899. évi május hó 23-án. — Halál az erdőben. Deák József közbecsülésben álló szatmári polgár, temetkezési társulati pénztáros felesége, egy 75 éves tisztes matróna, a múlt csütörtökön fekete ruhába öltözve egy temetésre ment el hazulról, honnan nem tért többé vissza övéihez. A temetési szertartáson a nagy kort ért nőn valószínűleg csendes elmezavar tört ki s elborult lélekkel elbolyongott a város területéről a fehér-gyarmati országutra. Innen letért a janki erdőbe, melynek területén most irtási munkálatok folynak. Az ott dolgozó leányoknak segített forgácsot szedni, majd elvált tőlük s tovább haladt az erdő belsejébe. Az éhségtől s szomjúságtól kimerült test végre megtagadta a szolgálatot s ötöd nap múlva egy fa tövénél halva találták meg az öreg nőt. — Statisztikai exczentriczitások. Egy angol statisztikus kiszámitotta, hogy egy évnek leforgása alatt tizennégy millió és nyolczszázezer szó hagyta el »fogainak kerítését«, míg jobbja ezerkétszáz kézszoritást osztogatott. E ténykedése közben oly izomerőt fejtett ki, mely akármily nehéz gőzmozdonyt is fel s a magasba emelhetne. Szemét lehunyta s felnyitotta egy év alatt kilenczvennégy millió hétszázezer ízben s szempilláinak e tekintetben kifejtett ereje akkora, hogy huszonöt kilót könnyen felemelhet. De kisérjük el a statisztikust további kóborlásai közben is; megtudjuk azt az érdekes tényt, hogy a középszerű dohányos évenkint 60.000 szál gyufát fogyaszt s hogy az a lábbadozó, ki naponta csaknéhány kilométer utat megtesz, az év végén olyan utat tett, mely a Londontól Konstantinápolyig terjedő úttal egyenlő. — Postahivatal a Margitszigeten. A székesfőváros III. kerületéhez tartozó Szent-Margitszigeten »Budapest—Margitsziget« elnevezés alatt 1899. évi junius hó 1-én időszaki, minden év május 1-től szeptember hó végéig működő kir. posta- és távirdahivatal lép életbe, mely levél-, pénz- és csomagküldemények, 500 írtig terjedő postautalványok, utánvételek, postai megbízások és táviratok felvételével, továbbításával és leadásával, továbbá a postatakarékpénztári teendőkkel van megbízva. Az új postahivatal a Budapest 3. sz. (óbudai) posta és távirdahivatallal köttetik össze és kézbesítési kerülete Szent-Margitsziget területére terjed ki. A hivatal szünetelése idejében Szent-Margitsziget területe a Budapest 3. sz. posta- és távirdahivatalhoz oszlatik be; ezen idő alatt tehát a leválás kocsiposta-tárgyakat, valamint a táviratokat nevezett hivatal fogja kézbesíteni. — Castelar beteg. Madridból távírják, hogy Castelar súlyosan megbetegedett. — Megégett gyermekek. Breund Hermann szatmári polgárnak két kis fia teát főztek odahaza a múlt este. Az idősebb fiú ruhájával felborította a főzőedény közelében levő szeszes üveget, mire annak tartalma rögtön lobbot vetett. Az égő folyadék a két fiú arczára csapott s csakhamar mindkettőt lángba borította. A szerencsétlen két gyermek iszonyúan összeégett. — Esküvő. Sebestyén Arthur junius hó 1-én vezeti oltárhoz Messinger Margit kisasszonyt. — Vándorkönyvtár vasúti alkalmazottak számára. A »Baltimore and Ohio Railway Company« czímű amerikai vasúttársaság már évekkel ezelőtt érdekes kísérletet tett az iránt, hogy alkalmazottjai s azok hozzátartozói számára mozgókönyvtárt alapítson. A társulat 1886-ban 3000 kötetet vásárolt s ezt az első alapot a vállalat iránt érdeklődő magánzók csakhamar további 1500 kötettel gyarapították. A könyvtár jelenleg 14.000 kötetet számlál. A vállalat központi irodája Baltimoreban van. Ebből a központból 674 helyi ügynök közbenlötte mellett szállíttatnak a könyvek, folyóiratok és napilapok ,az azok megküldését kérő alkalmazottaknak. Minden küldeménynek a megrendelést követő 24 óra alatt kézbesíttetnie kell. A könyvtár nyilvános adakozás által, könyvek vagy pénzek küldése által gyarapíttatik, illetve tartatik fenn. A kölcsönzés az utolsó tiz év alatt roppant mérveket öltött, a mi szép bizonyítéka annak, hogy ez intézmény valóban hézagot pótol s igazi szükségletnek felel meg. 1896-ban 2500 ember 39,505 munkát kölcsönzött. Különösen érdekes adat s igy valóban említésre méltó az, hogy mig az első évben a kölcsönkért regények az összes forgalomnak 64 százalékát képezték, addig azok most már csak 58 százalékra rúgnak. — Kié az északi sarkvidék? Az északi sarkról még fel nem fedezték ugyan, de azért azt már is annektálták. Azt ne tudjuk még, lakják-e emberek, de sőt inkább azt mondják ki, hogy lakatlan. És ime mégis . . . mégis már azt is tudják, hogy milyen vallást vallják a lakói ? A labradori anglikán püspök az anglikán egyház legutóbbi évi gyűlésén hivataltársaival közölte, hogy kerületének határait egészen az északi sarkig kiterjeszteni szükségesnek vélte. Úgy látszik különben, hogy e határozatot hívei kérelmére b unszolására hozta volt. Ezek a jámbor atyafiak ugyanis azon vélekedésben voltak, hogy az északi sarkvidék felfedezése, közeli időben megtörténhetik; azt hitték továbbá, hogy Nansen és Andrée szerencsés követőinek roppant bánatot fog okozni, ha vágyódásuk czélját elérvén, nem keresztény földön ülik meg majd győzedelmüket. Az ilyen hathatós érveknek a labradori püspök ellent nem állhatott s igy rövidesen elhatározta, hogy az arktikus, az északi sarkvidékeket az anglikán egyház tulajdonának fogja kimondani. »Ez az ország a senki országa, hadd legyen tehát a mienk !« — A Budapesti újságírók egyesülete csütörtökön, június 1-én déli 12 órakor az egyesület dísztermében (Kerepesi út 17. sz., I. em.) rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy : Az egyesület alapszabályainak módosítása. M&JL'X.'Str db dfdba.01 W dtf Wdttvg •