Magyar Ujság, 1899. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)

1899-08-02 / 211. szám

1899. augusztus 2. MAGYAR UJSÄ®. 3 Bauszwern Guidó Fogarasvármegye főispánja levelet, irt Bartók Lajosnak, a Petőfi-társaság alel­­nökének, melyben értesíti, hogy családi gyásza miatt nem mehet el az ünnepélyre. Pildner Beroncz orsz. képviselő betegségével mentette ki távolma­radását. Levelet küldött még Müller szász püspök is. * A belügyminiszter, mint értesülünk, meg­adta az engedelmet a Petőfi-társaságnak arra, hogy országos gyűjtést rendezzen a Petőfi-ház javára. A vidéken. Fiume: Fiume polgársága a szabadság láng­­lelkű hőse iránt bensőleg érzett tiszteletének kife­jezéséül egy szalaggal ellátott ezüstkoszoruval já­rul Petőfi Sándor dicsőitéséhez. A polgárságunk nevében bátorkodunk Nagyságodat megkérni, szí­veskedjék a jelzett s a mai vonattal az ottani alispáni hivatal czimére küldött koszorúnkat át­venni és azt a magyar szabadság dicső költőjének és hős katonájának szobrára letenni. Fogadja stb. Z­ingerle G., Struppi V., Mailänder Samu dr. bizottsági tagok. Gödöllő: Délután 3 órakor leplezték le a Petőfi-emléktáblát a Petőfi-téren levő Dömsödi­­házon, a­melyben egykor Petőfi lakott. Ünnepi beszédet Polner Zoltán mondott, a­ki átadta az emléktáblát az elöljáróságnak. Azután Rózsa Ist­ván szavalta el az »Egy gondolat bánt engemet« czimű költeményt. A dalegyesület énekével ért vé­get az ünnep. A várost fellobogózták. Fis­kórós: Petőfi szülővárosa tegnap ünnepelte lelkesen Petőfi halálának félszázados évfordulóját. Az ünnepség egyházi része délelőtt a római kato­likus és zsidó templomokban, délután 5 órakor az ág. ev. szentegyházban folyt le. Onnan a közönség felvonult a költő szobrához és miután elénekelték a Szózatot, Benedikty Andor mondotta el meg­nyitó beszédét, majd Biró Dezső elszavalta Ábrányi Emil gyönyörű költeményét, mire felzúgott a Honfi-dal a dalárok ajkain. Hazafias dalokat éne­kelve zarándokolt a közönség a költő szülőházához és ott Pósa Lajos, a­ki Bródy Sándorral a Petőfi­­társaság képviseletében jelent meg az ünnepen, elszav­­ta zugó tapsvihar közt remek költeményét. Pápa: A Petőfi-ünnep fényesen sikerült. Az ünneplők a városházáról vonultak Mészáros Ká­roly polgármester vezetésével a Petőfi-házhoz, a­hol ezrekre menő néptömeg gyűlt egybe. Az ünnepi beszédet Harmos Zoltán, a Jókai-kör alelnöke mondotta. Pápa városa különben még ebben az évben fel akarja állítani Petőfinek és Jókainak a szobrát is. Szép ünnepélyek voltak Körmöczbányán, Mar­maros Szigeten, Nagyszalontán, Pécsett, Pancsován, Szászsebesen, Szombathelyen, Ugrán, Selmeczbányán és Modoron is.* A fürdőhelyekről is érkeznek ünnepi tudósí­tások. A külföldön lakó vagy tartózkodó hazafiak sem feledkeztek meg az ország ünnepeiről. Balatonfüreden dr. Mangold Henrikné kezde­ményezésére Petőfi emlékének megünneplésére jó­­tékonyszerű gyermekünnepet tartottak. Az ünne­pély a »Stefánia főherczegnő udvar« nemzeti szinü zászlókkal szépen díszített udvarán folyt le. Volt tombolajáték a helyben alapítandó óvoda javára, a melyhez a nyereményeket dr. Mangold Henrikné ajándékozta. Tombola után Petőfi műveiből sza­valtak többen. A műsor egyes számai között Hor­váth Magda 10 éves leányka gyönyörködtette a közönséget remek czimbalomjátékával. A mulatság végén az egész társaságot lefényképezték. A Marienbadban fürdő­ző magyarság, mint levelezőnk táviratozza, fényesen sikerült Petőfi­­ünnepet rendezett a városháza dísztermében. Az ünnepség délelőtt 11 órakor kezdődött díszes és előkelő hallgatóság előtt, a­mely zsúfolásig meg­töltötte az ez alkalomra nemzeti színekkel díszített tágas termet. A polgármesteri emelvény fölött magyar czimer díszlett, alatta a király szobra vil­ágoktól környezve. Ott voltak : Harkányi Frigyes báró és Bródy Zsigmond főrendiházi tagok, Mandlel Pál, Visontai Soma, Lánczy Leó, Sámuel Lázár ország­gyűlési képviselők, Vadnay Andor főispán, Singer Zsig­mond, Csatáry Lajos miniszteri tanácsos, Hűvös József vasúti vezérigazgató, Szabó István dr. bíró, Lippe Vilmos báró, Csók István stb. Az ünnepséget dr. Visontai Soma beszéde nyitotta meg. Majd Ujháziné Székely Kornélia szavalta lelkes tüntetés mellett Ábrányi­ Emilnek Petőfi czimű költeményét. Ney Leona, Ney Dávid leánya, magyar dalokat énekelt Szűnni nem akart a lelkes éljenzés, midőn Ágai Adolf lépett ezután az emelvényre. Ágai Pe­tőfit mint költőt, mint hőst és mint vértanút jelle­mezte, nagy tetszést keltett különösen, a tűjkor előadása végén Kelet felé mutatva, így szólt: — A­hol az a csillag ragyog, én is oda való vagyok. Végül Grünfeld Alfréd művészi tökélyű zongorajátékával és Grünfeld Henrik virtuóz hegedű­játékával ragadták el a közönséget. Két órakor a gyógyteremben nagy díszebéd volt, a­me­lyen vagy 200 ember vett részt. Az első felkö­szöntőt, a királyra, báró Harkányi Frigyes mondta, utána Visontai Marienbadh város polgármesterét, dr. Herziget köszöntötte föl, a­ki a városháza dísztermét az ünnep czéljaira átengedte. Végül Ágai Adolf mondott szellemes szavakban köszöne­tet az ünnep buzgó rendezőinek, dr Kovács Jenő­nek és dr. Barta Sándornak. Kedves meglepetés volt a magyar nyelvű étlap, amelyet Ziska ven­déglős nyomatott. Radegundból a következő sürgöny érkezett: »Szivvel-lélekkel résztveszünk a magasztos nem­zeti ünnepélyen. A Radegundban időző magyarok.« Szófiából : »Participons cordialement jubileum votre grand poéte, hommage á sa mémoire sacrée. Éljen szabad Magyarország! Redaction Courrier des Balkans.« Wörishofenből: A kegyelet ünnepélyére mi is veletek egyesülünk, habár szeretett hazánktól távol vagyunk. A "Worishofenben levő magyarság nevé­ben Gál Domokos alispán.« A deferment csata. — az ötvenedik évforduló alkalmából. — Budapest, augusztus 1. Debreczennek is kijutott a része az orosz invázióból. Cseodajeff hadteste már julius 3-án be­vonult Debreczenbe, a mely Szoboszlai Pap István ref. szuperintendenst, Molnár Péter kis­­prépostot, Poroszlay Frigyes polgármestert, Szöl­­lőssy János városi tanácsost, Jenei Józsefet és Uhrinyi Pál tolmácsot küldte elébe Hadházi-t, hogy a város kimérését kérjék. Ezt meg is ígérte, hanem a városra óriási hadisarc­ot vetett. Minden nap 43.000 drb harmadfél fontos kenyéradagot, 67 drb vágómarhát, nagymennyiségű szénát, abla­kot és pálinkát kellett beszolgáltatniok. Cseodujeff azonban már július 6-án Tokaj felé kitakarodott a városból s Korponai ezredes nyomult be 2000 emberből álló felkelő népével s kevés számú rendes honvédjével. Korponai falra­gaszokon hívta zászlói alá a népet, mely tényleg nagy tömegekben sereglett össze a Tisza-vonal védelmére. Paskiewits tábornok, eközben 80.000-nyi sere­gével Tisza-Füredről Csegének vette irányát és julius 30—31-én egész táborával a Debreczentől 3 órányira fekvő Balmaz-Újvárosba érkezett, hogy Görgeit, a­ki lefogyott seregével julius 27-én kelt át Tokajnál a Tiszán, oldalba fogja. Görgei Leiningen 3-ik és Pöltenberg 7-ik hadtestét a Berettyó-vonal fedezésére Vámos-Pércs, Nagy-Léta és Kis-Marja felé indította, m­ig Nagy Sándor József első hadtestének az oroszok előnyo­mulása ellen kellett fedeznie. Ezért vonult Nagy Sándor 5.000 emberre olvadt hadteste Debreczen alá. Korponai kis felkelő seregét az oroszok Tisza- Fürednél szétrobbantották s ezek Nagy Sándor hadtestéhez csatlakoztak. Augusztus 1-én jöttek Debreczenbe Batthyány Kázmér gróf és Szemere Bertalan miniszterek, hogy Görgeit nyiradonyi főhadiszállásán fölkeres­sék s az oroszokkal megkezdett béke­tárgyalásokat folytassák. A város népe igy virradt augusztus 2-ára, a­mely nap hajnali 3 órakor Nagy Sándor hadteste gyors éjjeli menet után Debreczen alá ért. A sereg a város nyugati határán ütött tábort. Szomorú látványt nyújtott ez az elcsigázott hadtest, a­mely legtöbbet szenvedett Görgei visszavonulása alatt. Főtt ételt napokig nem ehettek, mert nem volt idejük a főzésre. Balassa-Gyarmattól fedezték Görgei seregét s az oroszok folytonos üldözése, a kettős és háromszoros napi marsok, a forró nyári napok, a rendetlen ruházat és hiányos táplálkozás a Komáromnál még 7000 honvédből álló hadtes­tet 5000-re olvasztotta. Nagy Sándor az országút jobboldalán a ko­­kaslói cserépvetővel átellenben fekvő halmon terí­tette le köpernyegét s azon szunnyadt reggel 4 órá­tól hét óráig. Ezt a halmot máig is Nagy Sándor halmának nevezik. Ekkor költötte föl egyik őr­nagy segédtisztje azzal a jelentéssel, hogy kozákok mutatkoznak az előőr vonalon. Reggel 9 órakor Görgei futárja lepecsételt parancsot hozott Vámos-Pércsről, hogy az oroszo­kat Debreczennél bevárva, azt mindenáron feltar­tóztassa. Hír szerint azt is üzené, hogy az oroszok­nak Újvároson csak 10.000 emberük van, pedig az egész seregszám mintegy 75.000 orosz volt ott, a­melynek csak a lovassága még egyszer annyi volt, mint Nagy Sándor egész serege. A tábornok csatarendben várta az oroszokat s tisztikarának sürgető kérésére, hogy vonuljanak tovább ütközet nélkül, Nagy Sándor azt mondta, hogy néhány perczig fel kell az oroszokat tartania. Jobb szárnyát, Korponai csapatát, melynek egy része csak egyenesre pántolt buszával volt fegyverkezve s a melyben csak a 96-ik zászlóalj volt rendes gyalogság, 12 ágyúval a Nagy-erdő sarkánál levő, Nyúlás nevű csapszék irányában állította fel, két század honvéd pedig a Nagy-erdőben volt elrejtve. A czentrumot 1500 honvéd képezte 6 ágyúval és két század huszárral, mely dombok mellett volt elrejtve, hogy az oroszok észre ne vehessék. A balszárnyon 4500 ember állt a Köntös-gáttól dél­felé eső völgyben, köztük a 6-ik és 52-ik honvéd­zászlóaljak 15 ágyúval. Ez egy mocsáros lapályra támaszkodott, az előtte levő mezőséget erős csa­­tárlánczok szállták meg. A tartalékban 6 ágyú, 4 század huszár, egy lándzsás zászlóalj s két század felkelő nép állott. A huszárelőőrsök a Látókép nevű s fél­­mértföldre fekvő csárdáig czirkáltak. Paskievits málhás és élelmet szállító sze­kereit erős fedezet alatt Ujvásáron hagyva, nagy óvatossággal indult Debreczen felé, mert kémeket aranyért se kapván, azt hitte, hogy Görgei egész seregével fog megütközni. Délelőtt 10 órakor bukkantak a kozákok az előőrsön álló 4 század huszárra, de ütközet nélkül visszatakarodtak. Ezután órákig nem mutatkoztak az oroszok. Már azt hitték a honvédek, hogy ezt a napot pihenve töltik el. Nagy Sándor meghagyta a debreczenieknek, hogy katonáinak főtt ételt hozzanak, mire csuprok­kal és fazekokkal egész népvándorlás indult meg a táborhelyre. Nagy Sándor pedig elrendezvén az ágyukat, táborkarával a városba lovagolt s a Bika szállodában ebédhez ült. Még csak az ebéd elején voltak, midőn egy nyargoncz tiszt rohant be s je­lentette az ellenség előnyomulását, a melyet az elő­őrsön eldördült ágyuszó is jelzett. Rögtön lóra pat­tantak s a csatatérre nyargaltak. Az orosz előcsapa... tok a tengeri közül bukkantak ki. Nagy kiterje­désű harczvonalukból előre lehetett látni az óriási túlerőt s tisztjei megint kérték, hogy ne fogadja el a csatát, hanem Nagy Sándor azt felelte, hogy neki a parancs szerint tartania kell magát. Erre csatavonalban álló seregét összébb vonul, tüzérsége nagyobb részét a balszárnyra rendelte s a temérdek lovassággal fedezett orosz ütegek ellen oly pusztító tüzelést indított, hogy a nagy tömeg­ben álló orosz lovasságon egész utczákat vágtak s azok hátrálni kezdtek. Különösen nagy zavar támadt az orosz táborban akkor, a midőn egy golyó Kapria­­nov tábornokot, a 2-ik orosz hadtest parancsnokát, czombon találva, az lebukott lováról. Ekkor újólag kérték tisztjei Nagy Sándort, hogy az ellenség zava­rát felhasználva, vonuljon vissza, de ő a tüzérség kedvező működésén fellelkesülve, most már gon­dolni se akart a visszavonulásra. Ez az elbizako­dottság okozta aztán a hadtest felbomlását. Pas­kievits a tengeriből felnyomuló friss ütegeivel az egyensúlyt helyreállította s a honvédeket előbbi állásukba visszanyomta. A czentrumot az Olga Nicolajewna és Cesarevics nevét viselő orosz hu­szárezredek s az Ogwhopol és "Wozneczensky dzsi­­dás-ezredek kezdték szorongatni. A jobb­szárny pedig a m­ácsi tanyák széléről húzódó oroszok elől kétségbeesett ellenállás után a bal­ szárny felé hátrált. Paskiewits a gyenge jobb­szárnyról azt hitte, hogy a mögött Görgei serege áll s azért volt a támadásban annyira óvatos, különben a gyenge jobb szárnynál az egész sereget felsodor­hatta volna. Délután 5 óráig folyt az egyenlőtlen harc, s az oroszok még egy talpalattnyi földet se nyertek. Tüzérségünk azonban mind gyérebben viszonozhatta már a tüzelést, mert lőszerkészlete fogytán volt. A Nyúlás felé húzódó orosz tömegekből Gillen­­schmidt tábornok parancsnoksága alatt most négy lova -üteg s a herczeg Bebutovo által ve­zényelt muzulmán cserkesz és kozák lovas­ság bontakozott ki. Ez jobb szárnyunk ellen, míg két gyalogdandár a rohamkürtök zengése mel­lett a balszárny ellen nyomult. Nagy Sándor hu­szárait rendelte elő ez óriási lovasroham felfogá­sára, hanem ezek a tízszeres túlerőtől meghökkenve visszaszáguldottak. Korponai ezredes szuronynyal akarta őket ismét előreküldeni, de a visszarohanó huszárság nem állt meg s vad futásában még a honvédeket is tapodni kezdték. Ez volt a bomlás

Next