Magyar Uriasszonyok Lapja, 1931 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1931-01-01 / 1. szám

vil­. ÉVFOLYAM 1931. JANUÁR 1 SZÉPIRODALMI, TÁRSADALMI ÉS HÁZTARTÁSI FOLYÓIRAT Főszerkesztő: KERTÉSZ BÉLA MEGJELENIK HAVONTA HÁROMSZOR : 1-ÉN, 10-ÉN ÉS 20-ÁN ® SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, VI., JÓKAI-U 37 (BERLINI-TÉR SAROK)® TELEFON: AUTOMATA 107—23 ® POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA : 41.490 US. ELŐFIZETÉSI ÁR: MAGYARORSZÁGON ÉS AUSZTRIÁBAN : EGÉSZ ÉVRE 24 P, FÉL ÉVRE 12 P, NEGYEDÉVRE 7 P , BELGIUMBAN, FRANCIAORSZÁG­BAN, NÉMETORSZÁGBAN, SVÁJCBAN, OLASZORSZÁGBAN ÉS ROMÁNIÁBAN : EGÉSZ ÉVRE 30 P, FÉLÉVRE 15 PENGŐ, ANGLIÁBAN ÉS JUGOSZLÁVIÁBAN : EGÉSZ ÉVRE 40 P, FÉLÉVRE 20 P. AMERIKÁBAN : EGÉSZ ÉVRE 8 DOLLÁR® EGYES SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1. SZÁM csomót kötünk az idő végtelen fonalán. Ezerkilencszázharmincegy a neve. A huszadik század, amelyet a ma élő és küzdő nemzedék ébredni látott, kezd erősen befelé menni a »férfi­korba«. Most teszi első lövését a ne­gyedik évtizedbe, szinte párhuzamosan haladva az új technikai csodák: a repülőgép, a tengeralattjáró és a rádió születésének fiatalkorú tanúival. Az ember a negyvenes évek elején lép alkotóerejének, munkaképességének, pozitív célki­tűzésért folytatott harcainak arra az első magaslatára, ahonnét — fájdalom — nem mindig vezet fölfelé, a siker és boldogság fenségesebb régióiba az út, hiszen a legtöbb esetben meg kell elégednünk azzal, hogy az egyszer már elért eredményt meg­tartsuk és további életünk nem egyéb, mint állandó készenlét és védekezés ama veszedelmek ellen, amelyek a munkával meg­szerzett javak birtokát fenyegetik. A huszadik századot a férfi­kor elején álló ember vagy egy fiatal asszony szimbolizált alak­ján keresztül a duzzadó munkakedv, a beteljesülő vágyak, a megérett remények állapotában kellene találnia a most forduló esztendőnek. És ha csupán az általános műveltség, a szellemi és technikai fejlettség színvonalát tekintenők, azt kellene monda­nunk : nem volt még egy ilyen korszak az emberiség történetében. Igen ám, de a szellemi és testi szükségletek jobb kielégítése egyút­tal megnövesztette az általános igényeket is. Az igények kielégí­tése pedig materiális ellenszolgáltatást követel. A huszadik századtól, amely a múltba hanyatlott század­testvéreinek legjava alkotásait átvette és újabb intézményekkel gazdagította az emberi jólét tisztultabb formáit, kevesebb küzdel­met, több eredményt, kevesebb csalódást, több boldogságot vár­tunk. Valljuk be , kissé vérmesek voltunk, talán elbizakodottak is, azonkívül figyelmen kívül hagytuk az emberi természetben rejlő adottságokat, amelyek közül az örök elégedetlenség a legősibb vonás — és ez helyesen van így, mert az elégedetlenség egyik legerősebb motora a munkának és a cselekvésnek. Bíztunk a békevágy és a békeszeretet diadalában, amelyet soha oly vére­sen nem csúfoltak meg, mint amikor tízmillió embert fegyver alá állított és egymás ellen hajszolt a világháborút felidéző nemzetközi könnyelműség és lelkiismeretlenség. Ezért az öngyil­kos, öncson­kitó és önemésztő merényletért kegyetlenül fizetett a Béke meggyalázott géniusza: egész Európát belelökte a gazdasági anarchiába, az ínség farkasvermeibe a kínok pok­lába. Ami a háború után következett, építőmunkának csak annyiban nevezhető, hogy a tömegmé­szárlás szomorú emlékeit igyekezett eltakarítani. Még csak most jutunk el oda, hogy a háborút megelőző béke­munkát, az összesség üdvére és min­den egyes ember javára folytatni tud­juk. Adja Isten, hogy emberi gonoszság vagy gyarlóság ne hiúsítsa meg becsü­letes szándékainkat és ne torlaszolja el a régóta áhított boldogság felé vezető utunkat. Adja Isten, hogy az új esztendő valóban a háborítatlan építőmunka kezdete legyen. Ebben a jóreménységben köszöntünk Újév, Idő ősanyánk drága új gyermeke. Mosolygó szemedből áradjon derű és fényes­ség. Ne láss közöttünk zordon arcot, küszködő lelket, csüggedt szívet. Sugarazd be hajlékainkat a béke és boldogság aranyával, hegeszd be a mély sebeket, oszlasd el homlokunkról a komor tél és a bizonytalan Holnar borúját. És hozd el fehér szárnyaidon a megértés, a jóság, a remény­ség talizmánját is. És hozd magaddal a csodaszert, amellyel a becsület, a munka, a szorgalom, a jóravalóság ki tudja harcolni a maga jutalmát. De hozd magaddal a rosszindulat, a szeretet­­hiány, a gyűlölködés büntető ostorát is. Nem ölhetett kézzel könyörögjük Tőled az istávot, Ismeretlen Jövevény. Dolgozni akarunk, kötelességeinken túl is eleget kívá­nunk tenni e súlyos idők ránk nyomakodó parancsainak. Szeré­nyek és mértéktartók vagyunk óhajtásainkban és reményeinkben. Mindössze arra kérünk, légy méltányosabb hozzánk, mint volt elődöd, akit Szilveszter éjszakáján az Idő trónusán felváltasz, a légy megértőbb, belátóbb, igazságosabb. Tudjuk valamennyien, hogy fokozott munkával és több lelkességgel kell szolgálni a ma­gunk, a családunk, a nemzetünk ügyét, de ha úgy látod, hogy becsülettel helytállunk és ha — esendő emberek l­évén — a lelkünk nem is, de a szándékunk makulátlan, segíts hozzá bennünket egy karéjjal több kenyérhez és ne mérd oly zsugori kézzel a boldog­ságnak, ennek a mindennél ragyogóbb gyémántnak e kardijait. Jutalmazd az érdemet és büntesd a kártevést, — csak ne légy a jutalmazásban olyan fösvény és a büntetésben olyan bőkezű, mint elődeid. S főleg: ne büntesd az ártatlanokat, az özvegyeket, az árvákat, a gyámoltalanokat és a nélkülözést szenvedőket. Kronosz gyermeke, mosolygó Újév, hozott Isten körünkbe. Szőlők drága nedűjével telt poharak, örömkiáltások, kacajok és sikolyok közben a lelkünk száll feléd. Kitárjuk a szívünket . Írjad belé az Idő láthatatlan ujjával valamennyiünk szebb, jobb, boldogabb jövőjét. ÚJÉVRE ! Lapunk legközelebbi számához nyolc oldal kézimunka mellékletet csatolunk!

Next