Magyar Vadász, 1948 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1948-08-01 / 3. szám

A puskával való viselkedés írta Nánássy Ferenc .Nem lehetünk elég­ óvatosak. Ha­­lált hozó gépet tartunk a kezünk­ben és emelünk, közel egymás felé. A puskát. A puska egy ülésre alkal­mas gép. Apró, törékeny biztosíté­kaiban nem bízhatunk. Hogy meny­nyire nem, azt tudjuk a vele történt sok „véletlen“ szerencsétlenségből. Fokozott a veszély, ha a biztosíté­kait feloldva nem vagyunk vele elég elővigyázatosak és körültekin­tők. Legkevésbé fontosnak látszó elővigyázat be nem tartásával em­bertársaink és magunk életét olt­hatjuk ki. A vadászat színhelyén kívül a puskát tokban tartsuk. ,,Meztelen“ puskával ne utazzunk vonaton, villamoson, autón, kocsin stb. A puska még otthon is tokban legyen. Tok nélküli puskát csak el­zárható helyen szabad tartani. Töl­tött puskát a házban tartani nem szabad még abban az esetben sem, ha a lakásban csak felnőttek tar­tózkodnak. A lőszerünket a puská­tól függetlenül, tartsuk zárva. E szabály betartásával sok kellemet­lenségtől óvjuk meg magunkat és környezetünket. Kocsin, autón töltött puskával ne tűrjünk meg senkit. Társasutazásnál fölösleges a pus­kák összerakása a megállás és le­szállás előtt. Ilyenkor csak egymás szemét veszélyeztetjük és egymás puskáin okozunk sérüléseket. A puskát csak a vadászat színhelyein rakjuk össze. A puskát csővel felfelé vállon kell hordani. Esetleg a törve­ nyitható puskákat nyitva, csővel lefelé, ka­ron kell hordani. A puskát csak a vadászat színhe­lyén, a vadászat megkezdésekor szabad megtölteni. Pl. körvadásza­ton csak akkor, amikor a körben sorra kerü­lve megindulok. A puska megtöltésekor minden esetben ügyelni kell arra, hogy a cső irányában ne álljon senki. Fogadjuk el szabálynak, hogy el­zárt puska nincs. Soks­zor hallani­ ,­nem sülhet el, elzártam“. A puska egy kopásnak és töréseknek kitett gép, amely csak akkor veszélytelen, ha nyitva van és így a töltetlensé­­géről bárki egy pillantással meg­győződhet. Az első lövés előtt tájékozódjunk a szomszédaink helyéről, a felvett alakzatról és haladási irányról, ilyen módon meggyőződhetünk arról, milyen irányban szabad lőni. Min­den lövésnél körültekintőek le­gyünk Sosem tudjuk, nincs-e a lövés irányában pl. egy babszedő asszony. Társasvadászaton bármely okból, ha a lövésünk kritikus lehet, fel­emelt puskacső után a vadászvona­lon kívül lőjjünk a vadra. Körben, vonalban, TJ-ban lehetőleg mindig befelé lőjjünk, mert a sebzett va­dunkat a szomszéd még meglőheti és nem lesz a ragadozók prédája. Aki a szomszédait megvonalazza, azt a vadászatból ki kell­ zárni. (Vo­natozás, ha a puska irányvonalát keresztülvezetem a szomszédaimon vagy a hajtókon.) Ha különös indok nincs rá, a hajtó kezébe még töltetlen puskát sem szabad adni. A hajtónak a töl­tényt csak lezárt dobozban, vagy megszámolva adjuk át. Puskával sohasem üssünk a seb­zett vad felé. A vadászati szünetekben a pus­kát azonnal üríteni kell. A vadász­mester többször győződjön meg en­nek a legszigorúbb betartásáról. A legtöbb szerencsétlenség nem vadá­szat közben, hanem a szünetekben történik. Főleg vonalvadászatnál, bokros terepen ügyelni kell nagyon, hogy a puskacső mindig előre legyen és ne esetleg a láthatatlan szomszéd felé. A puskával össze-vissza kapkodó ideges vadászt feltétlen fegyelmezni kell. Vadászat közben egymás puskáit hagyjuk békén. Puskacsőbe jutott idegen anyag a puskát szétveti. Ha gyanúnk van rá, hogy a puska csövébe homok, hó, töltényhüvely stb. jutott, feltét­len győződjünk meg róla és távolít­suk el. Éppen ezért a puskát soha ne fektessük a földre, ne támasszuk fának, falnak. Faágra akasszuk fel. Ha árkot ugrunk, meredek lejtőn fel vagy lefelé haladunk, síkos ta­lajon megyünk, a puskát ürítsük ki és a csövét felfelé tartsuk. Csak olyan puskából lőjjünk füst­nélküli lőporral, amelyikről meg­győződtünk, hogy arra hivatalosan be lett lőve. Megbízhatatlannak látszó puská­ból még próbalövést se tegyünk semmiféle tölténnyel. Forduljunk vele előbb a puskaműveshez. Olyan puskát ne töltsünk meg, ne babráljunk, amelyiknek a működé­sét tökéletesen nem sajátítottuk előbb el. Vigyázzunk, ha magunk készít­jük a töltényt, nehogy sörétmércé­­vel mérjük a lőport! A fellépő ma­gas gáznyomás a puskát szerve­zi! A megengedett gáznyomás kb. 600 atm. Sörétlövés is nagy távolságra ve­szélyes. Vízszintesen tartott puská­ból kilőtt 6-os számú sörét 300 m távolságon csapódik a földbe. Jóval messzebbre repül, ha ferdén felfelé irányítom a csövet. Idegen vadászterületen töltetlen puskával haladjunk át, és lehetőleg a puskát tokban vigyük. MAGYAR VADÁSZ megtért­ulthoz, a vizira í­r­t­a :­­D­r. Bereszk Péter A községben híres hurkozó volt M. I. Az erdész, a vadőr soha sem tudta őt rajtakapni. Pedig ugyan' csak acsarkodtak rá..de mind hiába'. Télen azután új erdészgyakornn­tot kapott a falu, aki szenvedélyes vadász és ragadozó irtó volt. Hiva­tásánál fogva is gyűlölte az állat­kínzó dróthurkokkal dolgozó hurko­­sókat, sokkal jobban, mint a puskán vadorzókat. Egy szép hold világos téli estén szokása szerint zekéje fölé Inizot egy hosszú, térden alul érő, hófehér hálóinget, fejére föltette fehér hé■ sapkáját és ebben a havas környe­­zetbe beolvadó öltözetben ment ki rókalesre azzal az elgondolással hogy hazafelé menet az erdőszélen egerésző rókákból is becserkészik egyet. Erre a célra nagyon alkalmi a­ fehér öltöny, ha háborította « terep. P­if­él felé baktatott, haza- Amint 11 falu közeléhez ért, messzelátó'­ segítségével felismerte M. I.-t.­ak szorgalmasa­n rakta nyúlhurkait a' temető sövényének nyúlváltóira-A noha hóban nesztelenül m­eis kerülhette a hurkozót, akit munkák arányira elfoglalt, hogy nem vette észre a kísérteties fehér alakot, ah­ogy nagy sírkő mellé lopakodott. I — No erre alaposan ráijesztek -­ mondta magában a gyakornok! Síri, kísérteties hangon rászólt !? hurkozóra: . Hogy mered hódorgat, a halott lelkek nyugalmát“! Miköz­ben hosszú, nyatag, fehér alakul amelyet a telihold még kísértet­­iesebbé tett, lassan felemelkedett Úgy tűnhetett az egész, min­tha a sírból emelkedett volna ki. Aztán la­ssan megint legugolt. De azt már nem láthatta a halált a rémült hurkozó, aki a rémületté sa­rkantyuzva futásnak eredt hazáig meg sem állt, hol m ágynak esett. Három napj­a hízás volt, félrebi­szélt, kísértetekről hazajáró félkév­ről fantáziáit. Mikor láza elhagyni elment a templomba és mes­esk­­edt­ejt­­­ind­­ég félrelm soha többé nem mord dőlt hogy hurkozni. A gyakornok persze, ezt a mula­ságos hurkozó mentérítést akku nem mondta el senkinek, csak év­­múlva beszélte el poharazás közt, mikor már főerdész volt egy más a vármegyében-Aki valaha víz mellett vadászott hosszabb időn keresz­tül, csak az lehet tisztában a vízivadászat örömeivel és szépségeivel, változatosságával. A vízi területet minden időben más és más madársereg lepi el, akkor pedig, amidőn a tél fagyával elűzi a vándorokat, a­ befagyott, havas zsom­­békok, nádasok tapsifüleseknek és rókáknak adnak mene­déket. A nyári fészkelési időt kivéve, a vízi terület minden­kor bővelkedik vadászati lehetőségekben. Állandóvízű vadászterület a mesterséges halastavakat és a rizsföldeket kivéve, igen kevés van ma az országban. (A n­agy, még meglévő tavainkat: Fertő, Velencei-tó, Balatont külön kellene vadászatikig tárgyalni.) Igen sok azonban az oly terület, hol még a csatornázások ellenére is tavasszal és ősszel tavak, mocsarak képződnek és éppen a vadmadár vonulása idején alkalmas megszálló helyet nyújtanak. Néha néhány holdas mocsár kiváló vadászati és szórakozási al­kalmakat nyújthat. A négylábú vad mozgási lehetősége korlátozott. Na­gyobb területen szőrmés vadjainkat számontarthatjuk, ked­vünk szerint apaszthatjuk vagy növelhetjük mennyiségüket. A madár helyváltozási lehetősége korlátlan. Ezer és ezer kilométer távolságokat tesznek meg vízimadaraink a vonu­lások hónapjaiban. Oly ritkaságok, vadásztrófeák kerülhet­nek elő, melyek csak egyszer adódnak a vadász életében. Éppen ezért a vízivadászat megköveteli a madárismeretet. Vízivadászat csak akkor nyújthat valóban szórakozást, ha ismerem azt a vízivadat, amit elejtettem. Ebben az esetben nem fordulhat az elő, hogy a madártani tudományt érdeklő értékes madarak szemétre vagy legjobb esetben konyhára kerülhessenek. A vízivad legnagyobb része szemfüles, óvatos, félénk. A vízivadászatnak éppen ezért megvannak a kidolgozott módszerei. A vízivadnak igen sok faja van, a fajok nagy­­része törvényesen védett madár. Ezenfelül szívós, tömött tollú vad. Vadászatunknál három kérdés nyomul előtérbe: 1. Hogyan vadásszuk­ a vízi vadakat. 2. Mire vadásszunk és 3. Milyen töltényt használjunk A kérdések részleges taglalása­­messzire vezetne. A leg­fontosabbakra egészen röviden szeretnék válaszolni. A vadászat módja vízi területünk jellegétől függ. Sík­vizes területnél elengedhetetlen a lesgödör. Ahol nádasok, nádfoltok vannak, ott a takarás biztosítva van, ott lesgödör felesleges. Lesgödörvadászatnál a hajtást­ gyakran nem nél­külözhetjük, mert a vízimadarak legkedvesebb vadásztárgyai, a récék napközben nem mozognak. Kivételt képez a szeles, viharos idő, amidőn a hullámzás verdesése többszöri szárnyalásra készteti őket. Réce- és libavadászatra éppen ezért a szeles, csepergős, goromba idő a legcélszerűbb. ■Ilyenkor ezek a vadak nagy magasságba nem emelkednek, széllel küzködve alacsonyan repülnek. A lesgödör mindig a víz felé legyen arccal. Vonulás idején, különösen akkor, ha cankókat kívánunk elejteni, a lesgödröt a partvonulat északi részén kell megásnunk. Tudnunk kell azt, hogy a vadrécék az esti szürkületben elhagyják nappali tartózkodási helyü­ket, ,,kihúznak" a vízről, míg kora hajnalban „húznak be" ismét a tavakra. A liba éppen fo­rdítva él. Hajnalban megy ki a vetésre és az esti szürkület után húz be éjszakázásra a vízre. Ha tehát még hajnal sötétjében ülünk be a les­gödörbe vagy késő délután még világosban húzódunk el lesgödrünkbe, biztosan eredményes lesz vadászataink. Mi­után a kihúzás nem rendszeresen egy helyen történik s elő­fordul, hogy éppen lesgödrünk felett nem lesz mozgalom. Általánosan elterjedt a csalmadarak használata. Csali ka­­­­csákat szúrkálnak le vagy macskáznak le mélyebb vizek­ben a lesgödör előtt. A csalimadarak a messziről húzó récé­ket a lesgödör felé csalogatják. Arra vigyáznunk kell, hogy a csalmadarak csőrét mindig széllel szembe fordítsuk. Libá­­zásnál a lelőtt libát szokás felpeckelni a lesgödör előtt. Mélyvizeken, hol nádasok vannak, nem nélkülözheti a va­dász a laposfenekű, biztosjárású csónakot. Némely vidéken — főleg a Tisza mentén előforduló vize­ken kora tavasszal megjelennek a szélkiáltók vagy goj­­zerek. Március végén érkeznek a nagy gójzerek. Néhány hétig tart átvonulásuk. Április hó folyamán viszont a kis gójzerek gyülekeznek ezres mennyiségben. Ezen óvatos és félénk madarak vadászata legeredményesebben csalmada­­rakkal lehetséges. 15—20, fából esztergályozott, lőtt madarak szárnyaival felöltöztetett csalit szúrjunk le magunk elé. A vonuló gójzerek, cankók már nagy magasságból észreveszik a csalmadarakat és leginkább az esti gojzerbehúzáson csak patronkérdés, hogy a jól lövő vadász mennyi vadat lő. A lesgödörből felállni vagy túlsokat mozgolódni nem szabad. A gojzer nem fél a lövéstől, szétriadás után ismét visszahúz — néha 3—4-szer is—a csalmadarak fölé. A csal­adarakra cankó-csapatok is reásiklanak. Nem egy esetben vándor­sólymot, héjákat is megtévesztettek a csalmadarak. Vízivadászathoz, különösen a hideg tavaszi és hűvös őszi hónapokban, kutya is szükséges. Az apportírozás miatt ilyenkor feltétlenül kell, másrészt meg kora márciusi vízi szalonkázáson a szalonka felverése miatt fontos. Áprilistól kezdve azonban kutyát ne vigyünk vízi területünkre, mert a vízivadak fészkelését teheti tönkre. Ugyanígy ne vigyünk kutyát még júliusban sem egészen augusztus közepéig vízi­vadászataink alkalmával, mert ekkor a vedlő récék lombo­­­sak, repülni nem tudnak, a kutya könnyen összeszedi őket, ugyancsak a még repülni nem tudó fiatalokat is. Április elsejétől, tehát augusztus 15-ig a vízi területen kutyának nin­csen helye. Legfeljebb pórázon vihetjük magunkkal ebeinket s egy-egy apportirozásra engedhetjük el, de utána a kutyá­­­­nak ismét pórázra kell kerülnie Tőkés, nyílfarkú, fütyülő, kendermagos és kanalas réce. Egy puska eredménye esti behúzáson (49 darab kis goizer). A SZERKESZTŐSÉG felkéri a levelező és cikkíró dlísztársakat, hogy írásaikat Id­* főleg géppel, de mindenképpen várh­atóan, ritka sorban, a papír­nak csak az egyik oldalára ír. Vigyázz a puskával, mindig úgy tartsd, mintha töltve volna MAGYAR VADÁSZ

Next