Magyar Vadász, 1953 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-10 / 1. szám

JANUÁR A didergő föld ráncos, szürke testét védőn borítja be a fe­hér hólepel. Ameddig a szem ellát, min­denütt szikrázó, fényes csillogás, mely szinte jobban vakít, mint a finom ködökön áttetsző téli nap képe. A dűílőút helyét csak a fehér­ségből kirívó útszéli bogáncsfejek sejtetik, magát az utat már belepte a hó. Az út­széli árok kanyargásának irányát a süppedt hótakaróból kikandikáló gaz mutatja; a gaz körül, mintha színes tollcsomókkal­ játszana a feltámadt pusztai szél; tarka kis koldu­sok, fürge tengelicek szorgoskodnak ott; csi­pegetik a szegényes eleséget, kihasználják a szűkös lehetőséget, mely megmaradt szá­mukra a természet nemrég még bőven terí­tett asztaláról. A hóborította erdőt-mezőt különös érdeklődéssel járja a vadász. Gyö­nyörködik a havas téli táj nyújtotta pompás panorámában, figyeli vadjaink jól látható, sokat mondó nyomait, miközben gondolatban most dolgozza ki a közeli napokban meg­rendezésre kerülő hajtások, körök részletes tervét, hogy a vadászatok eredményességét az előzetes terepszemlével, a lehetőségek megfelelő helyszíni kiértékelésével­­ is bizto­sabbá tegye, hogy a terv teljesítését — sőt túlteljesítését — a januári vadászatok sike­rével is előmozdíthassa. A gyakorlott va­dász jól tudja, hogy nemcsak a bogáncson, gazon tengődő apró madarak szűkölködnek, jól tudja, hogy erdő­mező valamennyi lakó­jának megnehezült a sora, a havas, fagyos télidő beálltával. Tisztában van azzal, hogy haszonvadállományát az éhínség, fagy a szőrmés és szárnyas kártevők, az orvvadá­szok és hurkolók, valamint az esetleges fel­lépő betegségek egyaránt veszélyeztetik és azt is igen jól tudja, hogy a céltudatos em­beri beavatkozás, a tervszerű segélynyújtás nélkül igen sok értékes vadja esne a fenti veszélyeknek áldozatául. A vadászatok sike­rének biztosítása mellett tehát egyre jobban előtérbe kerül az eredményes vadvédelem maradéktalan megoldása. Sikeres tervteljesítés, eredményes vadvé­delem! E két igen fontos feladat szab hatá­rozott irányt az e havi vadászteendőknek. A fogoly vadászata december 15-tel, a fácánkakas lövése pedig december végével fejeződött be. Vadgazdaságunk e két igen hasznos vadja tehát már a jól megérdemelt kíméletnek örvend. A nyúl vadászata azonban még egész január hóban tart, sőt most folynak zömével a tervteljesítés cél­jára rendezett hajtó- és körvadászatok. A terv­törvény! Teljesítése mindannyiunkra kö­telező és valamennyiünk elsőrendű érdeke! A csoportos vadászatok »egyéni kompeten­ciájával« azonban igazodjunk mindenkor — a lehetőségeken belül is — vadállományunk érdekeihez is. Ha tehát a vadállomány ered­ményes fejlődését biztosító törzsállomány érdeke, úgy kívánják, ne merítsük’ teljesen ki »egyéni kompetenciánk« konyhára vite­lével a törvényadta lehetőségeket, hanem »nyújtózkodjunk csak addig, amíg a takaró ér«! Még a tökéletes vadvédelem mellett is mindig számolnunk kell az időjárás-viszon­tagságok, az emberi és állati kártevések, vagy­­ az esetleges betegségek okozta kisebb­­nagyobb veszteséggel, ami szűkre szabott törzsállomány mellett a jövő tavaszi szapo­rulatban igen komoly visszaesést eredmé­nyezne. Hagyjunk tehát meg feltétlenül annyi »magnak valót« a területeken, amen­­­nyi nyúlállományunk kívánt fejlődéséhez szükséges. A januári vadászatok sikerére ugyancsak ügyelnünk kell. Kívánt eredményre csak a jól rendezett körök és hajtások vezethetnek. A rendező és a vadászatok részvevői állja­nak egyaránt maradéktalanul hivatásuk ma­gaslatán. .* A »távlövésekkel« vadat és töltényt pocsé­kolunk! Óvakodjunk tőlük! Ne rontsuk tovább, hanem javítsuk a nyúlállomány károsan eltolódott ivarará­nyát, tehát a lehetőség szerint kíméljük a nősténynyulakat. Tervkötelezettségünk teljesítése — sőt túlteljesítése — a kellő számú törzsállo­­mány megmaradásának biztosítása, ha­­szonvadunk megfelelő téli etetése, az állati kártevők erélyes számapasztása és az orvadászat-hurkolás eredményes meggátlása a legidőszerűbb feladataink. A megfelelő számú hajtó, vagy fogat (nyulaskocsi) hiánya lényegesen lerontja a vadászat eredményességét! E téren a vélt »spórolás« mindig pocsékolásnak bizonyul. A­­ fagyos földön, havon, jégen a sörét igen könnyen változtat irányt — »geller«­­gurulat — lövéseinkkel tehát legyünk min­dig igen óvatosak. Terítékeink kezelésére fordítsunk mindig fokozott figyelmet, mert a hanyag vadkeze­­lés már igen sok esetben súlyos értékcsök­kenést eredményezett. Apróvadjaink közül e hóban még a jég­mentes vizeken szép számmal található vízivad és előfordulási helyein a végtelenül káros üregi nyúl nyújtanak kedvező vadá­szati lehetőségeket. Nagyvadas erdeinkben a vaddisznó eredményes hajtó-cserkésző- és lesvadászatával segíthetjük elő jelentős mér­tékben tervteljesítésünk sikerét és részesül­hetünk méltán sokra becsült vadászörömök­ben. A vaddisznóles főként a »szóró« mel­lett hoz gyakori sikert, míg a cserkészés leginkább a friss havon eredményes. Az erdei hajtásoknál használjuk mindig fokozott óvatossággal-körültekintéssel fegy­verünket és ujjunk csak akkor görbüljön a tavaszra, ha biztosan látjuk, hogy mi az, amire lövünk. A vaddisznó bugása e hóban még tart, az elejtett kan ivarrészeit tehát azonnal és fo­kozott gonddal vágjuk ki, mert ellenkező esetben húsának kellemetlen »kan«-íze lesz. A külön engedélyhez kötött szarvasselej­tezésnél járjunk el mindig nagy körültekin­téssel és jó tenyészértékű egyed kilövésével ne károsítsuk az állományt. A selejtező va­dász nélkülözhetetlen segítsége a jó távcső. Változatos vadászati lehetőségeink közepette se feledkezzünk meg a szőrmés és szárnyas állati kártevők szám­­apasztásáról, melynek elvégzését e hóban fegyverrel, csapdával és méreggel egyaránt erélyesen kell végeznünk. Jelentős segítsé­gül szolgál ehhez az áruló hótakaró és a jól belátható határ, melyek nemcsak az állati kártevők zsákmányszerzését könnyítik meg, de egyúttal a vadász részére is ked­veznek. Használjuk ki tehát jól a lehetősé­geket és végezzük eredményesen a kártevők irtását. E hóban kezd koslatni a róka; ilyenkor gyakran tartózkodik a kotorékban, ahol a reggeli és délutáni ellenőrzések igen jó eredményre vezetnek. Csalsípra híva (nyúl­­sírás, egércincogás) vagy dög, vonszalék közelében lesve ugyancsak gyakran puska­végre kerül. Vadunk kedvenc téli tartózkodási helyei­nél (etetők, csenderesek) fordítsunk fokozott figyelmet a ragadozók számapasztásárra. Ezeken a helyeken a kellő ellenőrzés hiánya igen érzékeny­ károkat okozhat. A görény és a menyét eredményes irtását különösen a fácánosok közelében szorgal­mazzuk. A kóbor kutyák—macskák károsítása sem­­mivel sem áll a ragadozóké mögött! Irtá­sukra mindig fordítsunk nagy gondot! Az állati kártevők mérgezésekor végezzük el maradéktalanul az előírt biztonsági in­tézkedéseket. A szárnyas kártevők foszfor­­szörpös mérgezéséhez használjuk ki a fehér hótakaró nyújtotta kedvező alkalmat. A méregfalatokat lehetőleg a délutáni órákban helyezzük ki, a naponta kötelező ellenőrzést pedig a déli órákban végezzük. Ne hagyjuk figyelmen kívül az emberi kártevések állandó lehetőségét sem és a rendszeres, éber területellenőrzések során akadályozzuk meg az orvvadászok és hur­kolók bűnös mesterkedéseit. Az elcsigázott, éhes vad bizalmassá válik és gyakran a lakott helyek közvetlen közelébe húzódik. Itt szednek az­után sokszor érzékeny dézsmát belőlük a kel­lőképpen meg nem gátolt emberi és állati kártevések. A hurkolókra és a kóbor ku­tyákra, macskákra ezeken a helyeken kettő­zött gonddal kell ügyelnünk. A hurkoló sok­­szor még »csalogató takarmányozáshoz« is folyamodik, hogy több eredménnyel lophassa a vadat. Egyik legidőszerűbb és legfontosabb vad­védelmi teendőnk a haszonvad téli etetése. Az apró- és nagyvad többé-kevésbbé minden télen rászorul az élelempótlásra, melynek a szükség szerinti, megfelelő elvégzése, a reá­fordított költség és fáradtság, a vadgazda­ság legdúsabban kamatozó befektetésénél­ tekinthető. A vérfelfrissítés céljára kapott tenyészvad kibocsátását mindig a vadászterület biztonságos, nyugalmas részén végezzük el, különös tekintettel arra, nehogy az értékes tenyésznyulak még a januári vadászatok során puskavégre kerüljenek. Amint a fentiekből kitűnik, a vadászatból és vadvédelemből egyaránt bőven kijut e hóban a vadásznak. Végezzük mindkettőt legjobb akaratunk és tudásunk szerint, hogy majd az idény végeztével őszintén örülhes­sünk tervteljesítésünk közérdekű sikerének és egyúttal jövő évi eredményességünk szi­lárd megalapozásának is. Dr. BERTÓTI ISTVÁN A tudomány szolgálatára Az Országos Természettudományi Múzeumban folyó tudományos kutató­munkához nélkülözhetetlen fontosságú vad a sakál. Bizonyos, hogy ez az igen ritka emlős állat hazánkban is honos, de nehéz felismerhetősége miatt az utóbbi időkben nem kaptunk hírt tar­tózkodási helyéről. Pedig az elejtett sok ezer róka között bizonyára akad­nak sakálok is és fejtörést okoz, hogy ez a furcsa állat váljon kutya és róka, vagy róka és farkas elkorcsosult nem­zedéke-e, vagy pedig korcskutya. Az utolsó sakált 1941. december végén, Bihar megyében ejtették el, bár elej­­tői sem tudták, mennyire értékes az elejtett vad, csak amikor a bőrt szak­emberhez vitte, tudta meg, hogy ez a ritka emlős állat sakál és így a tudo­mány gazdagodott az elejtett példán­­nyal. Füzesgyarmatról érkezett egy jelentés, hogy pár évvel ezelőtt feketés színű, rövidfarkú rókát ejtettek el,­­kár, hogy ezt nem küldték fel a Nemzeti Múzeumba. Az alábbiakban röviden ismertetjük a sakál­­ leírását: E furcsa állatnak jó­val rövid­ebb a farka, mint a rókáé és arca sem igazi róka arc. 30—32 cm, tömpeorrú, vörösfülű, farkas-ordas színe van. Ha ilyen gyanús, rövidfarkú rókát ejtenek el valahol, kérjük, hogy azt rögtön küldjék el a Nemzeti Múzeum állattárába (Budapest, Baross­ utca 13). A vadász nemcsak a magyar tudo­mánynak tesz igen n­­agy szolgálatot, d­e a sakálért szép jutalmat is kap. A Magyar Vadászban közzétett­­ ko­rábbi felhívásunkra még nem érkezett híradás. Kérjük a Nyírség, Bodrogköz, Ecs­edi-láp környéki, a Duna-Tisza közi, a Fertő és Hanság vidéki, vala­mint a Szeged környéki vadászokat, hogy az egykori réti vagy nádi farka­sokról írják meg­emlékezéseiket. Círít: Országos Természettudományi Múzeum, Budapest, II., Hadapród­ utca 14/a. Dr. Nagy Jenő egyetemi magántanár

Next