Magyar Vadász, 1964 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-10 / 12. szám

A Komárom Megyei Tanács és Vá­lasztmánya a megye vadgazdálkodá­sának további javítása és eredményei­nek emelése érdekében vezetésem alatt október hó 12-én és 13-án Heves megyében tapasztalatcserét szervezett a megye vadőrei részére, melynek költségeit a Komárom Megyei Tanács viselte. Tatabányáról indultunk október 12-én reggel hat órakor a Megyei Ta­nács­­ épülete elől, autóbusszal. Az idő gyönyörű, napsütéses volt. Rövid pi­henőt tartottunk Budapesten az Or­szágház előtt, majd elindultunk Gyöngyösön keresztül Egerbe, ahol Havasi Lajos megyei erdészeti és va­dászati felügyelő és Káb­é László a megyei választmány gazdasági felelő­sének vezetésével és irányításával in­dultunk neki az előre elkészített prog­ram végrehajtásának. Nagy türelemmel és szeretettel fog­lalkoztak vendéglátóink velünk. Első napunk Elger nevezetességeinek meg­tekintésével valamint Heves megye vadgazdálkodásának ismertetésével telt el. Vacsora alatt felkeresett ben­nünket Kozák József, a Heves me­gyei választmány titkára. Másnap reggel, sajnos esőben, in­dultunk el a Mátrai Állami Erdőgaz­daság Parádfürdői központjába, ahol Áradván László vadászati felügyelő várt bennünket és ismertette velünk a Mátrai E­­dőg­azdaság vadgazdálko­dási eredményeit, jelenlegi munkáit és ennek az óriási területnek a vad­gazdálkodási problémáit. Áradván felügyelő nagyon sok gyakorlati pél­dával, esetekkel felépített előadását nagy tetszéssel fogadták vadőreink, és kérdéseket tettek fel a kilövési terv és terület aránytalanságát ille­tően. Áradván László ezeket a kér­déseket a tapasztalt és nagy gyakor­lattal rendelkező szakember módjára sorban és kielégítően megválaszolta. Az értékes ismertetés után elkö­­szöntünk és folytattuk tovább utun­kat, hazánk egyik legszebb részén, fel a Gallyaté tőre, az ősz ezernyi és csodálatos színeinek pompázatában. Az utitársak 60 százaléka még nem járt erre és nem győztek betelni a természet csodáival. Gallyatetőn ebé­deltünk, majd folytattuk utunkat a Gyöngyöshalászi „Győzelem'’ Tsz. ap­róvadas vadásztársaság területére, ahol a vadásztársaság vezetősége fo­gadott bennünket és Szabó Béla a TSZ párttitkára, a Vt. politikai fele­lőse ismertette a Vt gazdálkodásának eredményeit, azt, hogy a vadásztársa­ság a TSZ-en belül hogyan dolgozik és viszonyul a vadgazdálkodás és az egyéb gazdasági eredményekhez. Vadőreink főleg az apróvadas mun­kával kapcsolatban tettek fel sok kér­dést a gyöngyösi vadőrökhöz. Este hat órakor indultunk vissza Budapest—Dorog— Tatabánya útvona­lon. Gazdag szakmai tapasztalattal és sok kedves élménnyel tértek haza­ vadőreink, nagyon hasznos volt a ta­pasztalatcsere és igen komoly aján­dék a vadőrök részére ez­ az út, me­lyet a Komárom Megyei Tanács veze­tői részükre engedélyeztek és melyet csak úgy tudnak visszafizetni, ha lel­kiismeretesen és becsületesen fogják a látottakat munkaterületükön hasz­nosítani. Ezúton használom iki az alkalmat, hogy a tapasztalatcserén r­észt vett vadőrök és magam köszönetét fejez­zem ki elsősorban a Komárom Megyei Tanács vezetőinek azért, hogy felis­merve a vadgazdálkodás eredménye­sebbé tételét, anyagilag elősegítette a­ Heves megyei tapasztalatcserét. Köszönetemet fejezem ki a Komá­rom Megyei Választmány és a ma­gam nevében a Heves megyei elvtár­­sak­nak azért a segítségért, m­elyet részünkre nyújtottak­. SIMON GÉZA Komárom megyei erdészeti és vadászati felügyelő ŐSZI SZARVASBOR] Ú­ J^üülönös zsákmányt ejtett a Mecsekben a Pécsi Dózsa Út területén Balatonyi Dezső pécsi vadász. A hetve­­helyi erdészet területén szeptember 27-én egy erős szarvas­tehenet lőtt le és amikor a helyszínen felbontották, szép, kifejlett borjút találtak benne. A szarvasok párzásának ideje — mint ismeretes — szeptemberben van az ún. szarvasbőgés idején és ennek megfelelően a kicsinyek má­jus—júniusban látnak napvilágot. A hetvehelyi szarvas­tehén éppen azért került puskavégre, mert nem láttak mellette borjút, s így meddőnek vélték. A Mecseki Erdő­gazdaság szakértője, Somogyi Zoltán lóvadász megvizs­gálta a kicsiny állatot, és megállapította, hogy annak októ­berben — tehát mintegy fél évvel a rendes idő után — kellett volna megszületnie. őszi szarvasborjúról nem­ tudnak a vadászkrónikák vagyis példa nélkül álló eseménynek számít ez. SZARVASTRAG­ÉDIA csigolyatörés okozta, mely a megta-Szeptem­ber 28-án igen ritka lát­ványnak voltak tanúi a munkába me­nő komlói bányászok. A Mecseki Állami Erdőgazdaság hosszúhetényi 230 számú nagyvadas területén a köves út közelében fáj­dalmas bőgést hallottak, melynek irá­nyába menve, az egyik erdei réten agancsukkal szétválaszthatatlanul ös­­­szeakaszkodott két szarvasbikát ta­lálta­k, melyek közül az egyik már el­pusztult, a másik is erősen legyen­gült állapotban volt. Kínlódásától egy komlói vadász go­lyója váltotta meg. A halálos párbaj két résztvevője, középkorú 7—8 éves páratlan 12-es bika volt. Az egyik pusztulását nyak­ lálást megelőzően 2—3 nappal előbb következett be A nyomokból következtetve az élő árkon­ bokrán át hurcolta terhét, amit az elrongyolódott bőr, a szétszakadt izmok tanúsítanak. A két összefonódott és még kifőzve sem szétválasztható agancs, melynek együttes súlya 10,5 kg, a Mecseki Ál­lami Erdőgazdaság oktató jellegű agancsgyüjteményében van és októ­ber 20-tól a Mecseki Állatkert erdé­szeti házában megnyíló kiállításon látható. Ennyi maradt a tragédia két hőséből... Két örökre összefo­nódott agancs, amelyet Somogyi Zoltán, a Mecseki Erdőgazdaság fővadásza és Köhler Kálmán mutat be (MTI Fotó: SOMOGYI ZOLTÁN vadászati előadó

Next