Kolofont József (szerk.): Magyar városok monográfiája 10. Cegléd (Budapest, 1931)

Kocsis Mihály: Monor

A következő évben 965. szept. 23-án Gazdasági és iparkiállítás van köz­ségünkben, kapcsolatban szarvasmarha és tenyészbaromfi díjazással, amelyen gróf Keglevich Gábor elnökkel a vármegye gazdasági egyesülete is részt vesz. Csak a közelmúltban 1923 novemberében volt itt a „többtermelési kiállítás , 192­4-ben pedig a Faluszövetség nagyszabású kerületi kiállítása zajlott le, amely az egész járás közönségét egyesített,­ s a város forgalmát jelentékeny mértékben emelte.­­ 1 , 1­­ Nem feledkezhetünk meg a község történetével kapcsolatban azokról, az országos hírű férfiakról sem, akik Monorral közelebbi vonatkozásba hozhatók. Szilágyi Dezső, gróf Csáky Albin, Wekerle Sándor, Gullner Gyula a város díszpolgárai. A minden magyar által mélységes tisztelettel körülvett ősz államférfi, akit a világ valamennyi országában, ismernek gróf Apponyi Albert 1913. októ­ber­ig, szintén járt községünkben, amikor is az őt megillető fényes fogadás várta. I ' I ! ■ : 1 A világháború második hónapjában szept. közepén jön az első hír, hogy Sábáénál a 32-ik gyalogezred egyik monori illetőségű katona elesett. Ki hitte volna akkor, hogy ez a szám közel 200-ra emelkedik. Szeptember 1-j­én alakul a monori „Vöröskereszt”, amely az egész háború folyamán mint a járás leg­nagyobb katonai kórháza állandóan tömve volt sebesültekkel és üdülőkkel. Csak kellemetlen emlék ujjul fel mindenkiben, ha a „hadisegély”-re várakozó asszo­nyok tömegére gondolunk, vagy a mindenféle „kiosztás” sorban álló leron­­gyoltjait elevenítjük fel. A „szederlevél gyűjtés” a „csalán szedés” az örökös „rekvirálás” réme és még ezerféle a háborúval együtt járó gyötrelem megke­serítették a harcvonaltól távollévők életét is. A válságos és nehéz napok azonban Monorra a háború befejezése után kö­vetkeztek el. 1918. október 31-én a délutáni vonatok érkezése után az „őszi­rózsás forradalom” már felüti a fejét és esti 7 órakor a jegyzői lak teljes be­rendezése a tömeg bosszújának esik áldozatul. A következő nap reggelén, ősziró­zsával díszített teljes felszerelésű huszárok hosszú sora vonul végig a főutcán, akik önként hagyták el állomáshelyüket, a vonatok pedig ontották a hazatérő gyalogos katonákat. Utólag derült csak ki, hogy Magyarország sorsa nem a harc­tereken, hanem ezeken a napokon dőlt el, ez vezette a kommunizmus felé amely Monoron még korábban jelentkezett, mint sok más helyt, mert február 2­3-án 1919-ben a közel 70 éves Casinó helyiségeit a szocialisták önkényesen elfog­lalták. Hogy a kommunizmus Monoron ily korán lábra kaphatott és igen szomorú napokat okozott úgyszólván a lakosság tetemes részének, annak oka a főváros kö­zelsége, ahonnan minden mozgalom egy órán belül már Monorra is elérkezett és itt is éreztette hatását. Az első és utolsó vörös május 1-je után május 3-án állítólag „ellenfor­radalom” híre terjed el a vasúti állomáson, amelynek letörésére két teherautón terrorkatonák érkeznek községünkbe. Még ágyat is hoznak magukkal és a ház­sorok felé fordított felvont fegyverekkel robognak végig az utcákon. Egy tel­jesen ártatlan embert agyonlőnek, a község vezető embereit összefogdossák és mindenkit megfélemlíteni igyekeznek. Hogy ennek milyen módját eszelték

Next