Kolofont József (szerk.): Magyar városok monográfiája 10. Cegléd (Budapest, 1931)
Kocsis Mihály: Monor
A Hosszú, vagy Peres dűlő, amelyen patak folyik, át. A község határának északi tarján. A hagyomány úgy tudja, hogy a török világban ütközet volt ezen a helyen Tömérdek török maradt holtan a csatatéren. Az elesett mozlimek hullái ellepték a völgyoldalt. A törökök közhírré tették a szomszédos községekben, hogy akik a holttesteket eltemetik, azok fizetnek 36 darab aranyat vérbirságban, de az egész területet örök használatra meg fogják kapni. A kókaiak vállalkoztak a munkára. Eltemették a halottakat és megfizették a vérdíjat. Az adománylevelet erről meg is kapták. 1836-ban a Károlyi uradalom ezt a területet dézsma alá vette, előbb két évig heted, azután ötöd dézsmát kellett fizetni a lakosoknak az uradalom kasszájába, amiből azután per keletkezett az uradalom és a kókaiak között. A pert a községbeliek elvesztették, mert az adománylevél, amely 1836-ig meg volt, elveszett. Állítólag Leleszre vitték, hogy ott az eredetivel hasonlítsák össze. A község elöljárósága Geday Pál, Alsó-Varró György és Dóczy János el is utaztak Leleszre, de nem akadtak a nagyon keresett oklevélre. A dézsmafizetést csak az 1848.-iki szabad időkbeköszöntése szüntette be. Rókától délre van a Várak puszta. Valamikor község volt, de a török uralom alatt tönkrement. 1690-ben mint elpusztult helyet sorolják fel. Községi életét nem tudta többé visszaszerezni. Gróf Keglevics Miklósé volt, aki 1871- ben csődbe került és a gep kát.holdat kitevő pusztát a közbirtokosság vette meg. A községhez tartozik még az Öregmajor és Ujmajor. Kókának van jelenleg Iparos társasköre, Tűzoltóegylete, Katholikus Ifjúság Egylete, Hitelszövetkezete, stb. Postája helyben, táviróhivatala és vasútiállomása Tápiósüllyön van. Területe 7937 kat. hold. Lakossága 1920-ban 4394 volt, akik közül magyar 4372, német 1, tót 2, egyéb 19. Vallás szerint volt róm. kath. 4227, gör. kath. ,6, ref. 51, ev. 13, gör. kel. 1, unit. 1, szr. 89. Lakóházak száma 775. Nagyközség. MONOR. Monorról III. Béla királyunk alatt 1173—1196 történt először említés. A király Mánuel görög császár udvarában nevelkedett, ahol megszokta a fénytés pompát, ezt meghonosította Budán is, mert neki volt abban az időben Európában legfényesebb udvartartása. Feleségével Antiochiai Annával Dél-Franciaországból jött be Aynard lovag, aki a királytól Zsámbékot, Perbált és mai Monor környékét kapta adományul. Az oklevelek szerint Enar várát is ő építette. Ha összehasonlítjuk az Enar szó kiejtését a régi pecséteken látható „Monar” közírással és még elvétve hallható hasonló hangzású elnevezésével községünknek; látni fogjuk, hogy egy magánhangzó változtatásával s egy mássalhangzó betoldásával a községi mai nevét kapjuk. ,,Enar és Monar” oly annyira rokon kiejtésű két szó, hogy bátran hozzáfűzhetjük a község elnevezését az említett lovaghoz, aki egyszersmint Châtillon Rajnáld francia hercegnek a király apósának is jóbarátja volt. Eből a családból származtak később az Atyai-Kükéi és Vércsa- 372