Schneider Miklós - Juhász Viktor (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 22. Fejér vármegye (Budapest, 1937)

Thaisz Andor - Báthori Sigray István: A velencei tó és környéke

A Velencei-tó vize meglehetősen csekély, az enyhe lejtésű déli part mentén nagymértékben felmelegszik, hullámverése kellemes, langyos vi­ze a szervezetre, idegekre megnyugtató hatású, a fürdőzőt nem meríti ki, fürdőzésre igen alkalmas. A víz érvényes sós, vasas vizek közé sorolható. Lúgossági foka és klórtartalma magas. Májustól októberig, sőt október kö­zepéig alkalmas fürdőzésre. Átlagos hőmérséklete 22—24 c. fok. A tó télen egyenletesen, simán fagy be és ennek következtében igen sok­oldalú sport lehetőséget nyújt. A tóban lévő nádtenyészet a tó vizét nem rontja — bár a párolgást elősegíti, a náci tulajdonosának nagy jövedelmet biztosít, és biztosítékát­­ képezi a madárvilág fennmaradásának. Radetzky Jenőnek megállapítása szerint madártani szempontból a Velenicei tói vidék valósággal magasabbrendű kulturmisszió teljesítésére hi­vatott, a kis Balaton után az utolsó ősi fészkelésre alkalmas helye — Fer­tőtó mellett — a madárvilágnak. Különösen fontos ez csonka országunkban az Alduna elvesztése következtében. A tudomány megállapítása szerint madártani szempontból a tó két részre oszlik, a pákozdi és a velencei sa­rokra. A pákozdi­ sarokban vannak a legalkalmasabb fészkelő és bú­­vó helyek Itt fészkelnek a gémek, ludak, szárcsák és az énekesek. A ve­lencei sarokban inkább a sirályok és vöcskök tanyáznak. Az 1931—1936. években a nagykócsag is többször előfordult a ta­von. Az 1936. évben fészkelt is egy pár a pákozdi sarokban és 3 fiókát nevelt fel. Radetzky Jenő megállapítása szerint 92 madárfajta fészkelt az utolsó 5 évben a Velencei tavon. Ezek közül legnevezetesebb az előbb említett nagykócsag (Egretta Alba L.) és kanalas gém (Platalea leucordia L.) Dinnyés vasútállomás mögött áll a tóparton a Magyar Ornithológusok Szövetségének, madárvártája, mely értékes megfigyeléseket végez a ma­dárvilágban. A Velencei tó nádasai — térkép szerint — az évszázadok alatt külöm­­böző érdekes elnevezéseket kaptak a néptől. Pl. Burjánbokra, Pörösbokra, Keszeges, Cserepes, Nemrégi tisztás, Vörösbokra, Kárászos, Rigya, Ko­­polya. Minden egyes elnevezés valamely történetet rejt magában. Pl Pö­rösbokra a tagosztásnál veszekedés volt a nádas hovatartozandósága fe­lett Sukoró, Pákozd és Gárdony között. A tóban bőségesen él a hal. A ponty, tükörponty, süllő, kárász, keszeg, csuka. Az 1935. évben Velencén halfeleltető épült a m. kir. Földművelésügyi Minisztérium tervei alapján. A halászati jog a tó egész területén »A Velencetavi Halászati Társaság«­­ot illeti. A halászat bérbe van adva. A tó medre a déli parton lassan és egyenletesen lejt, medrét finom­ sövény borítja Az északi part iszapos. A víz mozgása általában délfelé irá­nyul és kellemes hullámverést okoz. A tó felesleges vizét a Dinnyéskajtori csatorna vezeti le, melyet a csa­­torna zsilipje szabályoz. A Velencei tó párolgása meglehetős erős, havi átlagos párolgás cca.. 10 cm, tehát naponta 3,3 miliméter. A tó átlagos vízállását a székesfehérvári kir. kultúrmérnöki hivatal csak pár év óta kiséri figyelemmel. Megállapításai­ az alábbiak : Az 1931—1937. években a tó legmagasabb vízállása az 1937. évbe­­ volt -­-97 Ez a magasság 1937. áprilisában következett be. A legalacso­nyabb vízállást 1935. októberében mérték, mikor — 10 volt a tó az agárdi.

Next