Schneider Miklós - Juhász Viktor (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 22. Fejér vármegye (Budapest, 1937)
dr. Glaser Lajos: Fejér vármegye kialakulása
Fejér megyébe, nem tudjuk pontosan megállapítani, miután első nyomukat csak a tatárjárás után egy évszázaddal találjuk.173) Valószínűleg már a XIII. század második felében járnak át legeltetni a mai Kiskunságból és a XIV. század eleje táján alakulhatnak ki állandó fejérmegyei szállásaik.174) A Kiskunságból Szalkszentmártonon keresztül a szigetfői révhez vezető útjukat még 1454-ben is »kunút«-nak nevezi egy oklevél.175) Magáról a Hantosszékről először 1417-ben hallunk, de ekkor már kapitányainak előző három generációját említik, mi majd egy évszázadot jelent.1767) Ugyanaz az oklevél sorolja fel a székhez tartozó Hantos, Újszállás, Kétpolkárt, Sárosd, Tobakszentpéter, Csobak, Gyulcsapátszállása és Ivánkateleke nevezetű szállásokat, míg a későbbi oklevelek Előszállást, Karácsonyszállást, Jakabszállást, Beszterszállást és Kajtort is említik.1,1) Ezek közül Sárosd, Előszállás, Perkáta és a Hercegfalvának nevezett újszállás ma községek, míg Kajtor, Jakabszállás, Hantos és Karácsony puszták, a többi szállásnak pedig nyomaveszett. Ha összehasonlítjuk e szállások fekvését tantérképünkkel, jól látjuk, hogy a Seregélyestől Dunaföldvár felé húzódó homokon terülnek el. Talaj tekintetében ez a — helyenként lösszel kevert — homok talán nemolyan rossz, mint a tőle nyugatra fekvő homoksáv, azonban víztelensége miatt sokkal kevésbbé volt alkalmas településre, mint a Sárvíz-menti homok, így nem csodálható, hogy a kunok még a tatárjárás után is szabad területet találtak itt. A besenyők ispánságát lényegesen korábban említik a kunokénál, amennyiben már 1346-ban és 47-ben hallunk Gergely mesterről, a besenyők ispánjáról.178) Géza fejedelem idején még csak a Sárvíz balpartján lehettek e néptöredék szállásai. Az itt fekvő Töbörzsök, Cece, Alap, Zedreg és Hard nevű falvaik nem látszanak magyar neveknek, sőt Bogárd és Menyőd nevű helyeket sem igen találunk másutt az országban. Ezzel szemben Ladány, Ság, Őrs, Fáncs, Igar és Hatvan mind olyan helynév, amilyent igen sok megye fel tud mutatni, tehát feltétlenül magyar eredetű. Ebből arra kell következtetnünk, hogy ez utóbbiakat csak később szállták meg a besenyők. Valószínűleg a tatárjárás után foglalják el a Sárvíz túlsó partján levő királyi falvak elhagyott mansióit. 1269-ből okleveles adatunk is van rá, hogy IV. Béla a jobbparti Fáncson a királyi praecók kétekényi elhagyott földjét a balparti Töbörzsökön lakó Mátyás és Csütár besenyőknek adja.179) így azután az ispánság már nemcsak a Sárvíz balpartján fekvő Szentágota, Töbörzsök, Gerény, Szered, Szentmiklós, Alap, Cece, Hard, Rekesztő és Zedreg nevű helyekre terjed ki, hanem a jobbparti Ladány, Ság, Füle, Őrs, Igar, Fáncs, Egres, és Hatvan, sőt a Lepsény melletti Besenyő is hozzátartozik.180) A besenyők külön autonómiája azonban nem volt hosszuéletű.Nagy Lajos ugyanis 1352-ben a fejérmegyei besenyőket saját kéretünkre 173) Károly: I. 100—igy 174) Károly is a XIV. század elejére teszi a kunok itteni megtelepedését. (1. 192). 175) Dl. 14818. 176) Károly: I. 190—191, 574—75. 177) U. ott: I. 193, 197, 199, 577, 589, 592, 594. 178) U. ott. I. 171, 554. 179) Fejér: VIII. 5. 288. 180) Károly: I. 169—70; Csánki: III. 30— 99 —