Magyar Vasutas, 1958 (2. évfolyam, 1-23. szám)

1958-01-01 / 1. szám

VIL­ÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A SZERVEZETT VASUTAS DOLGOZÓK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ÁRA 40 FILLÉR 1958. JANUÁR 1. ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ írta­. Szabó Antal, a szakszervezet elnöke Ú­j esztendő kezdődik, új tervekkel, új sikerekre jogosító reményekkel. Minden új feladathoz erősebb elhatá­rozással, nagyobb tettrekész­­séggel, jobbatakarással kez­dünk. És ez így van rendjén. Siker csak úgy várható jöven­dő munkálkodásunktól, ha olyan szándékkal kezdünk hozzá, hogy jobban fogunk dolgozni, sikeresebb lesz tevé­kenységünk, mint eddig volt. , Az ünnep, az évforduló egy­ben a számvetés napja is. Minden új feladat megszabása idején helyes számot vetni a közelmúlt eredményeivel, hi­báival, levonni a következteté­seket olyan elhatározással, hogy ami jó volt, továbbvisz­­szük, a helytelent kijavítjuk. " Ha az 1957-es esztendőt vizs­gáljuk, megállapíthatjuk, hogy a kezdet nem volt valami re­­ménytkeltő. Az ellenforrada­lom hatása nagyban érződött a vasúton is. A munkanélküli­ség réme, a holnaptól való fé­lelem sokakat foglalkoztatott annak ellenére, hogy egyre na­gyobb mennyiségű volt a szál­lításra felkínált áru. A fegy­veresen levert ellenforrada­lom eszmei kihatása még ér­ződött az emberekben. Az infláció veszélye még ott le­begett a mindennapi gondok között. Nap mint nap jelent­keztek új csoportok, újabb kö­vetelésekkel. Az a tény, hogy a múltban nem egyszer a bürokratikus versenyszervezés, a számok hajhászása, egyesek érdemte­len firtatása a szocialista ver­senymozgalomban éppen el­lenkező hatást váltott ki, mint a tulajdonképpeni cél volt, egy időre pangásra kárhoztat­ta a termelés emelését segítő versenymozgalmat. Pedig az előrehaladásnak egyetlen reá­lis útja volt a többtermelés. Vasutas vonatkozásban a gyor­sabb, gazdaságosabb szállítás. Pártunk és kormányzatunk a jogos kéréseknek helyt adva, fokozatosan megkezdte a vasutasok bérének rendezését is. Hamarosan rájöttünk, hogy a jogos bérkorrekció végre­hajtása sem lehetséges anél­kül, hogy rendet ne teremt­sünk a termelés frontján. Töb­bet kapni csak úgy lehetséges, ha mi is többet adunk. Ennek felismerése és elsősorban a dolgozók kezdeményezése szin­te késztette a vezető szerve­ket, hogy a tömegesen jelent­kező versenyfelajánlásoknak adjanak megfelelő keretet. Előbb a rákos­rendezőiek fel­hívása, majd a vasutasnapi versenyek bizonyították, hogy dolgozóinkban ég a verseny­kedv, hogy helyesen látják azokat a tényezőket, amelyek teljesítése elősegíti a gazdasá­gosabb szállítást. S az ered­mény nem maradt el. Első fél­évi tervünket túlteljesítettük, minden szállításra felkínált árut elszállítottunk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére indított munkaver­sen bebizonyította, hogy a vasutasok nem a hangoskodó ellenforradalmárokat, hanem a párt szavát követik. A ver­seny időszakában olyan ered­mények születtek, amelyek példátlanok a magyar vasút történetében. Októberben a vasút 8,9 százalékkal teljesí­tette túl az eddigi csúcsot je­lentő 1955 október havi szál­lítási eredményt. Emelkedett a vonatok és a teherkocsik átlagos ter­helése. Csökkent a kocsifor­­duló-idő, kevesebb mozdonyt kellett szolgálatba állítani. Ör­vendetesen csökkent az idegen kocsik tartózkodási ideje. A legfontosabb tényezők javulá­sa azt­ mutatja, hogy sikerült elérnünk, hogy a legnagyobb erőt a gazdaságosságot befo­lyásoló célkitűzések teljesíté­sére fordítsuk. Bár még nem látott napvilágot a vasút 1957. évi tervének teljesítéséről szó­ló jelentés, biztosak vagyunk abban, hogy az évi tervet tel­jesítettük. Dolgozóink becsü­letes helytállása, hivatásszere­­tete újabb diadalt aratott. És ez biztató jelenség az előttünk álló 1958-as év sike­res kezdésére és még sikere­sebb befejezésére. A vasútnak 1958-ban a nép­gazdaság árutonnakilométer­ben kifejezett szállítási igé­nyének 84 százalékát kell ki­elégítenie. Ez azt jelenti, hogy 1957-hez képest az árutonna mennyisége­­4,9 százalékkal, az árutonnakilométer teljesít­mény pedig 4 százalékkal lesz magasabb. A nagyobb feladatok meg­követelik hogy az eddigi­nél fokozottabb felelősséggel párosuljon a szakszervezet em­berről való gondoskodása és a termelést segítő teendője. Őszintén meg kell mondanunk, hogy vérmes reményeket a műszaki-gazdasági fejlesztést illetően 1958-ban sem támaszt­hatunk. De bízunk vasutas dol­gozóink helytállni akarásában, lelkiismereté­ben, mert akarat­erővel, hivatásszeretettel sok mindent pótolni tudunk. Minden törekvésünk arra irányul, hogy a dolgozók ja­vaslatai, melyek a jobb, gaz­daságosabb szállítást vannak hivatva segíteni, a lehetőség­hez mérten mielőbb megvaló­suljanak. A versenyszervezésnél, az önkéntes felajánlások feltét­len helyeslése mellett minden törekvésünk legyen az, hogy a vállalások elsősorban a gaz­daságosságra, az önköltség­­csökkentésre irányuljanak. Ahhoz, hogy megnövekedett feladatainkat a jövő esztendő­ben is teljesíteni tudjuk, fel­tétlenül fontos, hogy már az év első napjától a külső vál­lalatokkal összehangolva a munkát, elkerüljük a hóvégi és az évvégi hajrát. Előrehaladásunk egyik ru­gója a ma még nehézkesen szélesedő újító­ mozgalom fej­lesztése. Minden dolgozó a sa­ját munkahelyén merjen és akarjon újat alkotni. 1957. évi eredményeink ke­serű , tapasztalatot szolgáltató szépséghibája volt a megnöve­kedett számú baleset, amely­nek legfőbb indítóoka a mun­kafegyelem lazasága, az ellen­őrzés elmulasztása, az utasí­tások be nem tartása volt. Legyen az új esztendőben egy­ik legfőbb jelszavunk a balesetmentes szállítás. Ennek eléréséhez adva van az út A becsületes dolgozók ne tűrjék a fegyelemsértéseket, a veze-e­tők ne mulasszák el a kötele­ző ellenőrzéseket, legyen­ vas­törvény végre a vasúton az utasítás szerinti munka. Csak nagy vonalakban vá­zoltuk a tennivalókat és a hiányosságok kiküszöbölésé­nek, útját. Bízunk vasutas dol­gozóinkban, hogy mint eddig, minden évben, 1958-ban is de­rekasan helytállnak éjjel-nap­pal, ünnep- és vasárnap, eső­ben, fagyban a népgazdaság számukra kijelölt őrhelyén. Ebben a reményben kívánunk minden vasutas dolgozónak erőt és egészséget, békés, bol­dog, eredményekben gazda­gabb új esztendőt! A szakszervezet központi­­vezetőségének november 15-i határozata A szakszervezet központi ve­zetősége november 15-i ülésén tárgyalta a vasút 1958. évi tervé­nek végrehajtásából a szakszer­vezetet érintő teendőket. Az ülé­sen hozott határozatot az aláb­biakban kivonatosan ismertetjük. A vasúti közlekedésnek 1958- ban a népgazdaság szállítási igé­nyének 84 százalékát kell lebo­nyolítani. A vasút jelentőségét emeli­­az a tény is, hogy a szál­lítási feladatok ellátásán kívül számottevő ipari, építőipari és egyéb tevékenységet is végez. Ezenkívül mint fogyasztó is te­kintélyes helyet foglal el a nép­gazdaság egészében. A személy- és áruszállításban — amely a vasút fő feladatát ké­pezi — 1958-ban jelentős emel­kedés várható. Az árutonna mennyiség 4,9 százalékkal emel­kedik az elmúlt évhez viszonyít­va. A teherkocsik átlagos terhe­lését 14,85 tonnára kell emelni. Az áruszállítási tervben az átla­gos szállítási távolságot az 1957. ,évi várható 135,2 kilométerről 1134,1 kilométerre kell mérsékel­ni. A személyszál­lítási menetrend összeállításánál nemcsak maga­sabb utasszámmal kell számolni, hanem a jobb utazási feltételeket is biztosítani kell. A gazdaságos­ság érdekében a tehervonatok át­lagos terhelését 0,1 százalékkal magasabbra kell tervezni. A népgazdaság szempontjából különösen fontos a vontatási szén gazdaságos felhasználása. A MÁV, mint a népgazdaság legna­gyobb szénfogyasztója, jelentősen részt vehet a szén­takarékossági mozgalom megszervezésében. Fon­tos gazdasági mutató a kocsifor­duló idő abból a szempontból, hogy a jelenlegi járműparkunkkal a szállítási igényeket kielégíthes­sük. A csúcshavi kocsiforduló időt 195­8-ban 3,5 napra kell csökkenteni. Továbbra is fontos feladatunkat képezi az önköltség csökkentése. Beruházásokra és felújításokra nem áll rendelkezésünkre min­den igényt kielégítő összeg. Az ellenforradalmi károk nem teszik lehetővé, hogy megfelelő számú új mozdony, kocsi, és egyéb be­rendezés kerüljön beállításra. Ezért is szükséges a becsületes vasutasok odaadó munkája az 1958. évi tervfeladatok megvaló­sításához, fegyelmezetlenségek megszűn­­senek. A termelésre mozgósítás mellett nem szabad elfeled­­kezni a vasutas dolgozók kul­turális és szociális igényeinek kielégítéséről sem. A szakszer­­vezeti apparátusnak minden ténykedését arra­­kell irányíta­nia, hogy dolgozóink élet- és munkakörülményei fokozato­san javuljanak. 1. Fokozatosan fel kell szár­molni a nagyfokú túlórázta­tást. 2. A Munka Törvénykönyvé­­­ben és a rendeletekben bizto­sított juttatásokat maradék­talanul és időben biztosítsák a dolgozóknak. 3. A munka folyamatos­ságának és a balesetek meg­­előzésének érdekében a havi üzemszemléken feltárt hiányos­ságokat meg kell szüntetni. Ezek végrehajtását az üzemi bizottság ellenőrizze. A tervteljesítés, a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás ér­dekében az elnökségnek mint irányító szervnek is minden in­tézkedést meg kell tennie. A te­rületi bizottságok, valamint az üzemi bizottságok feladata a ha­tározatban leszögezettek erősí­tése. A tervteljesítés megköveteli a közös jó munkát. Ezért területi és üzemi bizottságaink a párt­szervezetek segítségét jobban ve­gyék igénybe, fűzzék szorosabb­ra a kapcsolatot a gazdasági ve­zetőkkel. A központi vezetőség elvárja a szakszervezet minden tagjától, hogy a népgazdasági terv sikeres teljesítése érdekében a vasút 1953. évi tervének teljesítését elő­­segítse és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy három­éves tervünk első éve sikerrel záruljon. Szakszervezeti feladatok Mozgósítás: 1. A szak­szervezeti aktíváik­nak fő feladatuk, hogy az 1958. évi terv felbontásában részt vegyenek és ismerjék meg a tervfeladatokat. Központi teendőként kezeljék, hogy min­den vasutas dolgozó az 1958. évi tervből a reá háruló részt megismerje. 2. A feladatok megismerésé-­­ nek legmegfelelőbb formája a termelési tanácskozás, ahol részleteiben kell ismertetni a dolgozókkal a tervfeladatot, a szűk keresztmetszeteiket és kérni ezek­ megoldásához a dolgozók segítségét. 3. Üzemi bizottságok, bizal­miak, aktívak fő feladatát kell hogy képezze a mozgósítás a tervteljesítésre. Politikai fel­­világosító munkával­­kell meg­mutatni az 1958. évi terv tel­jesítésének fontosságát. Termelés: 1. A terv teljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez az üzemi bizottság tagjai, a bizal­miak és aktívák elsősorban személyi példamutatással já­ruljanak hozzá. a) Segítsék a jól bevált mun­kamódszerek elterjesztését, különösen a személy- és áru­­szállítás érdekében. b) Hasznosítsák a verseny­­mozgalom jó tapasztalatait. Segítsék a bevált versenyfor­mák szélesítését. 2. A dolgozók munkájának megkönnyítése, valamint a­­ termelés emelése érdekében segítsék az újítómozgalmat. Népszerűsítsék a legjobb újító­kat és újításaikat. Szervezze­nek tapasztalatcseréket. Üzemi bizottságok, bizalmiak és akti­visták segítsenek a szűk keresztmetszetek feltárásában és megszüntetésében. 3. Segítsék a szakmai okta­tás minőségének emelését. Mozgósítsák a dolgozókat az oktatásokon való részvételre, az utasítás szerinti munkára. 4. Felvilágosító és nevelő­munkával el kell érni, hogy a munkát sok esetben gátló Bemutatták és megkezdik a Bah-kocsik sorozatgyártását December 24-én mutatták be a rádió és a sajtó képviselői­nek a Dunakeszi Járóműjaví­tóban készített új magyar sze­mélykocsi prototípusát, a Bah­­kocsit. Az Államvasutak képviseletében Tölgyes Lajos elvtárs, a gépészeti szakosztály vezetője jelent meg és mutatta be a nagyszerű alkotást. A rádió szpíkere, Varga Pál elvtárs, elragadtatással szem­lélte az E-kocsik kiszorítását siettető új személykocsit. Az Esti Krónika részére adott rá­dióinterjú során Tölgyes elv­­társ nyilatkozatát bevezetendő, meg is jegyezte: Ez a kocsi a MÁV karácsonyi ajándéka az utazóközönségnek. Becsüljük meg, vigyázzunk rá! Milyen is ez a karácsonyi ajándék? A Cak ismert és jól bevált típus­át fejlesztette to­vább Füzeséri Béla MÁV fő­mérnök és kollektívája. Meg­született az új helyiforgalmi, a peremvárosi utasforgalom le­bonyolítására alkalmas korsze­rű, a hasonló svájci kocsikkal versenyképes, sőt sok tekintet­ben különb személykocsink. — Beh szép ez a Bach-kocsi! — mondogatták az emberek. — Szép a külseje, de még szebb és praktikusabb a belseje. Eb­ből lesz aztán munkásvonat! Másodosztályú a kocsi, de teljes joggal ráírhatnák az 1-est is. Az első meglepetés: nemcsak a kocsi két végén van feljáró és előtér, hanem a közepén is. Egy-egy oldalon négy ajtón át közlekedhet az utazóközönség, gyorsabbá válik az utascsere. A kocsi közép­folyosós, 80 ülőhelyes. A belső berendezést a rövidebb ideig tartó helyiforgalmú utazás kö­vetelményeinek megfelelően alakították ki a tervezők. Ol­dalanként kettős páholyokat képezve, a távolsági autóbusz­­ülésekre emlékeztető műbőr ülőhelyeket kapott a kocsi. A hosszfal mentén könnyűfém poggyásztartó van, amely vé­gigvonul az ablakok felett. A kocsi két végén WC, kalauz­fülke és egy gép nyert elhe­lyezést, amely a kocsiban vé­gighúzódó légcsatorna szűrt le­vegőjét hajtja be. Télen a szel­lőző levegőt gőzzel, illetve vil­lannyal előfűtik. A kocsiban jól érvényesül a Szeles-féle vil­lanyvilágítás, amely nemcsak 30 százalékkal nagyobb fényt ad, de jó elhelyezése révén le­hetővé válik a szemrontás nél­küli olvasás is. A peremvárosi forgalom le­bonyolítására készített prototí­pus megnyerte a műszaki em­berek tetszését, de ez persze nem elég. A kocsit több vona­lon fogják járatni — mint azt Tölgyes elvtárs bejelentette — s a közönség véleménye és ja­vaslata alapján esetleg változ­tatásokat is eszközölnek rajta 1958-ban 70 Bahh-kocsit kap a MÁV, s ez nem kevesebbet je­lent, mint azt, hogy közel 200 E-kocsit kivonhatunk a forga­lomból. Az új kocsi belseje. (MTI, Papp Jenő felv.) Az ellenőrzés új módszere A Miskolci Igazgatóság ke­reskedelmi osztálya 1957-ben­ új módszerű ellenőrzést veze­tett be. A nagyobb állomások vizsgálatánál részt vett az osz­tály minden csoportja. Ellenőr­zéskor rámutattunk az állomás vezetésében mutatkozó hibák­ra, a dolgozók szaktudásának hiányosságaira a munkafegye­lem, a gazdaságosság, az áru­védelem, a rend és tisztaság, valamint a munka vitelénél előforduló lazaságokra. A ta­pasztaltakat a párt- és szak­­szervezeti vezetők jelenlétében megbeszéltük az állomás veze­tőivel. A hibákra felhívtuk a III. és IV. osztály vezetőinek figyelmét is. A hiányosságokért csak ki­rívó esetekben alkalmaztunk felelősségre von­ást, de meg­szabtuk a megszüntetés határ­idejét. Két-három hónap múl­va újabb vizsgálatot tartot­tunk, s az ak­kor talált hibák­ért már megtörtént a felelős­­ségrevonás. A jó eredmény elsősorban annak tudható be, hogy a he­lyi párt- és szakszervezeti ve­zetők is tudtak a hibákról, és segítettek azok felszámolásá­ban. Fő törekvésünk, hogy a gazdaságosság és az áruvéde­lem fontosságát megértessük a dolgozókkal, s ezzel egyik fon­tos célkitűzésünket segítsük. Bakó János Miskolci Igazgatóság SIKEREKBEN GAZDAG, BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!

Next