Magyar Vasutas, 1961 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A SZERVEZETT VASUTAS DOLGOZÓK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, Ára 40 fillér 1961. JANUÁR 1. A szakszervezet elnökségének újévi üdvözlete Az 1960-as év sikerekben gazdagon zárult. A vasutasdol­gozók helytállásának eredményeként a vasút december 9-én teljesítette éves szállítási feladatait. A vasutas dolgozók ezzel méltán hozzájárultak a párt és a kormány határozatainak vég­rehajtásához, a hároméves terv határidő előtti teljesítéséhez. Valamennyien jól tudjuk, hogy eredményeink még számot­tevőbbek lettek volna, ha jobban törekszünk a gazdaságosabb szállításra, az önköltség nagyobb arányú csökkentésére. De az a hozzáállás, amelyet a vasutas dolgozók a párt 1960 szeptem­ber 20-i határozata után tanúsítanak, arra enged következtet­ni, hogy rövidesen elérjük a termelékenységnek és a gazdasá­gosságnak azt a fokát, amely szükséges ahhoz, hogy második ötéves tervünk első évének célkitűzéseit valóra váltsuk. A párt, a kormány, a nép mindenkor számít a vasutasok odaadó munkájára, helytállására. S mint eddig, minden bi­zonnyal a jövőben sem csalódnak bennük, sikerre viszik az új tervév feladatait is. Ebben a reményben az 1961-es év küszö­bén a szakszervezet elnöksége megköszöni az eddigi fáradtsá­gos munkát és békés, boldog, eredményekben gazdag új esz­tendőt kíván a szakszervezet minden aktívájának, minden szakszervezeti tagnak. Vasutasok Szakszervezete Elnöksége Ki nem vet számot ilyen­kor újév táján, a múlt érté­kelése, a jövő ecsetelése ide­jén? Nem nehéz hát szóra bírni egyetlen embert sem kí­vánságait illetően. Úgy tettük ezt a múltban, megtettük ezt most is. Vezetők, egyszerű em­berek kívánságait hallottuk. S ahogy izmosodik szocializmust építő hazánk, úgy változik az Rendületlenül bízom abban, hogy a szocialista tábor 1961- ben is újabb győzelmeket és sikereket ér el. A béketábor erői pedig az egész világon tovább erősödve, eredménye­sen küz­dnek majd a béke fennmaradásáért. Meggyőződésem, hogy a bu­dapesti igazgatóság dolgozói­nak is hasonló a véleménye és az 1960-as év eredményei­re támaszkodva, bizakodással tekintenek az új év, az ötéves terv kezdő éve elé. Dolgozó­ink többsége világosan látja, hogy a további felemelkedés csak saját szorgalmas munká­juk eredményeképpen lehet­séges. 1960-ban dolgozóink elisme­résre méltó eredményeket ér­tek el. Az igazgatóság 1959- hez viszonyítva 1 470 000 ton­nával több árut és 6 800 000- rel több utast szállított el, miközben az üzemi költsége­ket 120 millió forinttal csök­kentette. A 793 millió forintos fel­újítási tervet 100%-ra, a be­ruházási tervet pedig 90%-ra teljesítettük. A beruházások­nál és felújításoknál mintegy 8,3 millió forintot takarítot­tunk meg, emberek gondolkodásmódja. Az önös érdek függvényévé válik a közösség érdekének, a saját cél a nagy egésznek részeként jelentkezik. Hall­gassuk csak hét vasutas dol­gozó kívánságát. Csamangó Henrik főigazga­tó, a budapesti igazgatóság vezetője: A felsorolt teljesítmények tették lehetővé, hogy dolgo­zóink 1960-ban fizetésrende­zés formájában 11,3 millió forinttal kaptak többet, mint 1959-ben, s a munkaverseny­ben elért kimagasló eredmé­nyek nyomán 16,5 millió fo­rint jutalmat osztottunk szét a legjobbak között 1960-ban tovább javult a szociális ellátottság. A­­ Déli pályaudvaron 2 170 000 forin­tos költséggel öltözőt, mosdót építettünk. A Budapesti Épí­tési Főnökség központjában, az Angyalföldi Építésvezető­ségen melegkonyhát, Győrben, Salgótarjánban tálaló konyhát létesítettünk. Ezek az ered­mények önmaguk helyett be­szélnek. A feladatok 1961-ben is na­gyok. A kocsiigényes szállítási tonnaterv 8—10%-kal lesz ma­­r­sabb, mint 1960-ban volt. Feladatainkat csak úgy tud­juk megvalósítani, ha szerve­zettebben, olcsóbban és ter­melékenyebben dolgozunk, ha még nagyobb lendülettel fo­gunk a munkához, mint ahogy azt 1960-ban tettük. Pesenyei János főkapus, Nyugati pu.: Daróczi Istvánná vonatme­­nesztő forgalmi szolgálattevő, Keleti pu.: Porszívó és televízió Békét, Békét, Békét a világ­nak! — ez a legfőbb kíván­ságom. Családommal együtt békében akarom élvezni pest­lőrinci kis kertes házam min­den melegét, együtt örülni az egész emberiséggel. 13 éves kislányom most jár a nyolcadik általánosba. Sze­retném, ha tovább tanulna. Gimnáziumba kívánkozik, gyógyszerész akar lenni. Kitű­nő tanuló, néha még engem is kisegít a tanulásban. Én ugyanis a dolgozók gimnáziu­mába járok. Porszívó és televízió kis csa­ládom minden álma. Az új évben minden bizonnyal az álomból valóság lesz... A szabad idővel állok hadi­lábon. Sokat segítene rajtam a heti egy szabadnap. Kása Mihály váltóőr, Szól­ítok állomás, IV. őrhely: Egy-egy órával többet a családnál tölteni Én a múlt év szeptembere óta vagyok a vasút dolgozója, örülök, hogy Kovács János térfelvigyázó brigádjában dol­gozhatom. T­apasztalt, idős vasutaso­k szerett­ették meg velem ezt a nehéz és veszé­lyes, állandó figyelmet igény­­lő szolgálatot. Folényi Imre, Sallai Józ­ef, Hornyák János váltóőrök és Magyari Géza bácsi gépkísérő tanítottak meg arra, hogy itt tévedni soha nem szabad szolgálat­­ közben. Ebben a brigádban teljes bizalommal és megelé­gedéssel tekintek az új esz­tendő elé. Ha pedig kívánságról van szó, munkatársaim kívánságát is kifejezem azzal, hogy sze­retnénk, ha az 1961. évi nyári menetrendváltozás után a Gakitelek felől bejáróknak a nappali szolgálat után nem kellene este 20 óra 28­ per­cig várni a haza induló vo­natra. Kelemen István jegyvizsgá­ló. Déli pu.: Még kulturáltabb utazást Pusztaszabolcsról járok a Délibe dolgozni. Két gyerme­kem van. A haza- és vissza­utazás miatt sok a ,,tenge­lyen” töltött idő. Szolgálati helyemet azért nagyon szere­tem, s ezért 1961-ben köze­lebb szeretnék költözni a fő­városhoz. Kívánom, hogy az új év­ben bővüljön az állomás új kocsiparkja, emelkedjék a die­selmozdonyok száma, legyen még kulturáltabb a balatoni utazás, öregbítsük tovább a magyar vasút és a magyar vasutasok jó hírnevét. Kívánom, hogy szorosabbá és­ szívélyesebbé kovácsolód­­jék a jegyvizsgálók és az uta­sok közötti kapcsolat, fejlőd­jön tovább az emberbaráti és szocialista emberhez méltó viszony, a kölcsönös megbe­csülés, amely társadalmunk­ban ma már egyre inkább ál­talánossá kezd válni. Új évi kívánságok A szorgalmas munka hozzon még nagyobb sikereket Győzzön a béke gondolata Erősödjék tovább a békés egymás mellett élés gondola­ta. Győzzön a kommunista és munkáspártok moszkvai érte­kezletén egyhangúan elfoga­dott kiáltvány szelleme. Va­lósuljon meg az általános és teljes leszerelés, szűnjenek meg a háborúk, győzzön az emberi haladás az egész vilá­gon, szabaduljanak fel a még elnyomott népek. Épüljön és szépüljön tovább gyönyörű fővárosunk, gyara­podjék tovább az ország, fej­lődjön tovább a vasút is. Csaknem valamennyi for­daszolgálatos kívánsága, s így az enyérre is, hogy az új év­ben, ha a lehetőségek engedik, vezessék be a 210 órás mun­kahónapot, legyen meg min­den dolgozónak a heti egy szabadnnapja. E­ötvös Zoltán mozdonyveze- t­­ő, Debrecen: Többet pihenjen az ember és kevesebbet a gép Az 1961-es esztendő eddig szokatlan, és új dolgot tarto­gat a vontatási szakszolgálat számára. A trakciós határok kibővítése ugyanis azt jelenti, hogy a szinte sajátunkként szeretett és gondozott moz­dony szabályozóját át kell en­gednünk más fűtőházba való mozdonyvezetők kezébe. Ennek a célja az, hogy amíg az ember pihen — és a lehe­tőséghez mérten a laktanyai szoba helyett saját otthonában —, a gép tovább dolgozzon.­­A kezdeményezés helyes lesz annál is inkább, mert decem­­b­eben is több mint 300 órát töltöttem szolgálatban. újév­ reggel... A zaj elült. Mámoros köd ácsorog, terpeszti szárnyát az állomásra. Az ívlámpa szemét kimereszti, vibrálva pislog: hol a társa? A munkásvonat mellékvágányon áll, ablakán most unatkozik a dér. De éjfélkor a mozdonyt befűtik s reggelre terhével célhoz ér. Holnap a gyárak vas­szíve elindul, az érc fehérre izza fel magát; a százezredik traktor elkészül s­­ talán, egy atombomba odaát,. így folytatódik a Világ. Mi Tejút, rendszerek közt kutatjuk az Újat. S van, aki bosszúból, számításból felrobbantaná Csillagunkat. De salak acélon nem fog lángot s gyilkos atomnál forróbb a kazán amit a szívek vad tüzet táplál a föld százezer munkásvonatán. Irtó Gyula NYUGATI PÁLYAUDVAR Már a kora délutáni órákban megindult a népvándorlás a pályaudvar felé. Alkonyatkor pedig szinte úgy tűnt, mintha az egész város utazna. Bőrön­dökkel, ajándékcsomagokkal és hasas demizsonokkal felsze­relt utasok ezrei lepték el az indulási oldal folyosóját, a vá­ Eredményekben gazdag, békés, boldog, új esztendőt kívánunk kedves olvasóinknak! Munkavédelmi felügyelők ankét­ja Arn­két keretében emlékez­tek meg december 20-án a szakszer­vezet központjában a szakszervezet tízéves munka­­védelmi tevékenységéről. Az ankéton azok a társadalmi munkavédelmi felügyelők vet­tek részt, akik a dolgozók ér­dekképviseletében az intéz­ményes munkavédelem meg­szervezése óta, illetve több mint öt éve tevékenykednek. Takács József, a munkavé­delmi és munkásellátási osz­tály munkatársa ünnepi be­szédében méltatta a munka­­védelem eddigi eredményeit, ugyanakkor rámutatott né­hány olyan fogyatékosságra, amelyek az előrehaladást ne­hezítik. Gróf József, a szakszerve­zet titkára hozzászólásában a társadalmi munkavédelmi fel­ügyelők tevékenységét méltat­ta. Hangsúlyozta, hogy a munkavédelmet széles társa­dalmi alapokra kell helyezni és társadalmi üggyé kell fej­leszteni. Berta István, a munké­­­­­delmi és munkásellátási os­­z­tály vezetője a szervezet előtt­­álló feladatokat ismertette. A részvevők hasznos ta­pasztalataikkal színesítették, az ankétot, amelynek végén a legjobban dolgozó, mintegy­ 100 munkavédelmi felügyelő­t megjutalmaztak. KELETI PÁLYAUDVAR Hasonló kép fogadta a ri­portert, mint a Nyugatiban. Az emberáradat, mint medréből kilépő folyó, úgy hömpölygött, kavargott a pályaudvar indu­lási oldalán. A bejárati kapuk­nál, a folyosókon, a pénztárak előtt, a csarnok peronjain és a külső indulási vágányoknál itt­ is karszalagos vasutasok ­ Jelesre vizsgáztak a karácsonyi csúcsforgalomban a budapesti személypályaudvarokon December 23-án, a karácso­nyi csúcsforgalom legerősebb napján látogatást tettünk Bu­dapest két legnagyobb sze­mélypályaudvarán. Arra vol­tunk kíváncsiak, hogyan ké­szültek fel a nagy forgalomra, hogyan állják az utasok meg­megújuló rohamait, jótermeket és a peronokat. Ezen az estén mind a húsz pénztár nyitva volt. A jegyki­adás a csúcsforgalom drenere is zavartalan volt. Feltűnt a Nyugatiban az is, hogy a szokottnál sokkal töb­ben teljesítenek szolgálatot, irányították a forgalmat. Mint Adorján Árpád kereskedelmi­ főnöktől megtudtuk ezen a na­­pon a szabadnaposokat is csa­tasorba állították. A Keletiben egyébként 22 pénztár állt az utazóközöns­ég­­rendelkezésére. Még a kultú­­­rálóteremben is működött egy kisegítő pénztár. Vajon a Keleti és a Nyűge személypénztárai mennyi gyet adtak ki december 23-án Erre a kérdésre a két pálya­udvar pénztárfőnökétől kér­tünk választ. Számításaik sze­rint mintegy 120—130 000 je­gyet adtak ki. Persze ennél jó­val többen utaztak. Az utasra nagy része ugyanis elővételként megváltotta jegyét. A pálya­udvarok pénztáraiban nagyon helyesen már december 18-től lehetett elővételben jegyet kapni. No és azoknak a szárra sem kevés, akik szabadj­eg­­­­gyel utaztak. Kelenföldön és a Déli pálya­udvaron is zavartalanul bonyo­lódott le az ünnepi forgalom. Hogy ez így történt, abban a budapesti személypályaudva­rok dolgozóinak helytállása mellett a budapesti igazgató­ságnak is nagy része van. Az igazgatóság részletes intézke­dési tervet dolgozott ki a for­galom lebonyolítására és me­netközben is segítették a mun­kát. A karácsonyi csúcsforgalom­ban tehát jelesre vizsgáztak a budapesti pályaudvarok. S ezért dicséret illeti mindazo­kat, akik ott voltak az első vonalban, akik fáradhatatlanul munkálkodtak a forgalom za­vartalan lebonyolításán. (visi) Ez a felvétel a Nyugati pályaudvar pénztárcsarnokában készült

Next